transmission :: 2024. november 01., péntek, 15:36:14 :: 0 komment
vylie princess

A királylány az asztalnál ült egy kamera előtt. Vylie nézte, ahogy egy macskával és egy kígyóval játszik.

– Bekapcsoltad? – kérdezte a királylány, és a kamerára mutatott.
– Mindig adásban vagy – mondta Vylie.
– Próbálok elfeledkezni róla.

A macska kiszaladt a látótérből. A kígyó követte.

– Miaúúú! – nyávogott a macska.
– Sssssz! – sziszegte a kígyó.

Furcsa zaj hallatszott.

Csend volt.

A királylány szemei tágra nyíltak, és a szája elé tette a kezét.

– Mondtam, hogy vegetáriánus kígyót vegyél – mondta Vylie.
– Nincsenek vegetáriánus kígyók...
– De, vannak.
– ...ilyen méretben – mondta a királylány.

Vylie elgondolkodott.

– Talán csinálnunk kellene egyet.
– Mit enne?
– Görögdinnyét.
– Hogyan tudna egy kígyó görögdinnyét enni?
– Ugyanúgy, ahogy a tojásevő kígyó megeszi a tojást.

A királylány pár pillanatig elképzelte a folyamatot.

– Szívrohamot kapna! – mondta.
– Miért kapna szívrohamot?
– A görögdinnye tele van káliummal.

Vylie leült az asztalhoz, és türelmesen beszélt a királylánnyal.

– Az emberek az általad említett szívrohamot akkor kapják, ha valaki kálium-kloridot fecskendez a véráramukba. Amikor görögdinnyét esznek, azt túlélik.
– Ez azért van, mert hozzászoktak a görögdinnye evéshez – mondta a királylány.
– Talán egy görögdinnye-evő kígyó is hozzászokna.
– Ha egyáltalán létezne – sóhajtott a királylány.

Valaki csengetett. A királylány odament, és kinyitotta az ajtót. Egy férfi és egy nő állt előtte. A férfinak sas-, a nőnek sakálfeje volt. Szimmetrikus aranytestüket misztikus szimbólumok borították. Jobb lábukkal előrelépve álltak, és nem mozdultak. A királylány nem tudta eldönteni, hogy szobrok-e vagy élő lények.

– Helló. Szeretnétek bejönni? – kérdezte.

A férfi és a nő nem szólalt meg, és mozdulatlan maradt.

A királylány visszament az asztalhoz, és leült.

– Vylie, megérkeztek az egyiptomi barátaid.
– Miért nem hívod be őket?
– Behívtam – mondta a királylány.

Vylie egy ideig csendben nézte őt.

– Rendben. Mondd el, miért van szükségünk ekkora kígyóra – mondta végül.
– Azért – mondta a királylány –, mert megígértük az embereknek, hogy ledobunk nekik egyet.
– Mikor ígértünk ilyet?
– Jelenések könyve, 12:3-17.
– Azt hittem, az egy tüzes, vörös sárkány volt.
– Kígyó, szerpent, sárkány. Az emberek a kezdettől fogva összekeverik őket.

Vylie meglepettnek tűnt.

– Tudod, hogy nem volt kezdet – mondta.
– Úgy értem, Mózes első könyvében.
– Értem. Ott a jó és a rossz tudását is összekeverték valami mással. Mindenesetre, miért dobnánk le nekik egy sárkányt? Maguktól is felégetik a bolygót.
– A sárkány, amiről beszélek, nem tüzet okád. Vizet köp és árvizet okoz. Nem emlékszel?
– Ez sem változtat semmin. Az emberiség már kitalálta, hogyan árasszák el a bolygójukat és gyújtsák fel egyszerre. Nincs szükségük a segítségünkre. Egyébként is, sajnálnám a sárkányt, ha rájuk dobnánk.

A macska sértetlenül visszasétált a látótérbe. A kígyó követte. A királylány megsimogatta a macskát, belenézett a kamerába és a nézőkhöz beszélt.

– Látjátok? Jól van. Nem kell mindent elhinni, amit a tévében hallotok.
– Vagy amit egy könyvben olvastok – mondta Vylie.
– Miaúúú! – mondta a macska.
– Sssssz! – mondta a kígyó.

A királylány kikapcsolta a kamerát.

– Töltsük fel a videót és menjünk – mondta.
– Őket is magunkkal akarod hozni? – kérdezte Vylie.
– A macska szőrös, így nem jöhet az űrbe – mondta a királylány. A kígyót a nyaka köré tekerte. – Te megvédesz engem – mondta.

Vylie kinyitotta az ajtót. A bejárat üres volt.

– Az egyiptomi barátaid eltűntek – mondta a királylány.
– Már a fedélzeten vannak.

A ház előtt egy űrhajó állt. A két nő felsétált a lehajtott rámpán.

– Szerinted az emberek érteni fogják az üzenetet? – kérdezte a királylány.

Vylie nevetett.

Beléptek az űrhajóba, becsukták az ajtót, és emelkedni kezdtek.

A felhők fölött, az ablakon keresztül a királylány észrevett egy óriási embert, aki egy hegy tetején állt. Ősz haja volt, izmos teste, és a vállán tartotta az eget.

– Nézd! – mondta a királylány.

Az ember remegett.

– Nem bírom tovább tartani! – kiáltotta. Az arcán fájdalom ült.
– Tennünk kell valamit! – mondta a királylány.

Vylie az ablakhoz sétált, és kinézett.

– Ne hallgass Atlaszra – mondta. – Ezt ordítja már több ezer éve. És még mindig ott van.

A királylány elgondolkodott.

– Tudod mit? Adjunk neki egy görögdinnyét!
– Miért? – kérdezte Vylie. – A titánok nem szoktak görögdinnyét enni. Mi lesz, ha szívrohamot kap? Az ég rázuhan a Földre.

A királylány elmosolyodott.

– Legalább a kígyóm biztonságban lesz.