grow :: 2024. november 16., szombat, 14:40:21 :: 0 komment
science physics

Az egyik komikus tulajdonsága az Ősrobbanás-elméletnek, hogy az általános iskola hatodik osztályos fizika tananyag alapján cáfolható.

Lehet, hogy ez nem is az Ősrobbanás-elmélet komikus tulajdonsága, hanem az emberiségé.

Tehát, mozgási energia.

E_k = ½ mv²

Ez azt jelenti, hogy ha álló helyzetből egy 1 kg tömegű tárgyat 10 m/s sebességre gyorsítunk, ahhoz 50 J energia szükséges.

10 m/s körülbelül egy rövid távra passzolt futball-labda sebessége. Az 50 J-t úgy is elképzelheted, hogy ennyi energia egy átlagos izzólámpát körülbelül egy másodpercig működtetne.

Ha viszont a tárgy eredetileg mondjuk 1000 m/s sebességgel mozog, akkor ahhoz, hogy 10 m/s-ot gyorsíts rajta, 10 050 J szükséges, és ahhoz, hogy 10 m/s-ot lassíts rajta, 9 950 J kell.

Tehát körülbelül kétszázszor akkora. Ráadásul a szükséges energia mennyisége a gyorsítás irányától is függ.

Ez akkor is igaz, ha az a tárgy a Földdel együtt mozog, tegyük fel, 1000 m/s sebességgel.

Ebben az esetben a tárgyat a Földről nézve eredetileg nem látod mozogni. Mégis ennyi energia kell hozzá.

Legalábbis abban a fizikában, amelyiknek van valami értelme.

A mérések alapján a Földön egy 1 kg tömegű tárgy 10 m/s-re való gyorsításához körülbelül 50 J szükséges.

Ezt úgy is mondhatjuk, hogy amikor egy futballjátékos passzol, a lába nem robban szét.

Abból, hogy csak ennyi kell hozzá, az következik, hogy vagy nem volt ősrobbanás, vagy esetleg volt, de a Föld valamiért mégis egy helyben áll a világűrben.

Persze, itt bedobhatja valaki, hogy a mozgási energia relativisztikus.

Ez sokat elárul a bolygón uralkodó állapotokról.

Ha a mozgási energia relativisztikus volna, akkor egy tárgy fix sebességgel történő gyorsításához szükséges energia attól függene, hogy honnan nézzük a tárgyat.

Több nézőpont esetén az jönne ki, hogy különböző mértékű energia kell pontosan ugyanahhoz az eredményhez.

Mármint nem egymás után kell hozzá különböző mértékű energia, hanem egyszerre.

Érted?

Ennek a lehetőségnek körülbelül nulla köze van az értelemhez.

Ilyenkor, és ehhez hasonló esetekben az szokott történni, hogy a relativitáselmélet védelmezői önkényesen kiválasztanak egy nézőpontot – viszonyítási rendszert –, amelyet alkalmazva – valamilyen szinten, látszólag, majdnem – még működni látszik az elmélet, és az összes többi választható, érvényes, valós nézőpontot lesöprik, mert különben borulna az egész.

Ezután következik az, hogy közlik, hogy a kérdező nem érti az elméletet, és rendszerint személyeskedni kezdenek.

Ez ahhoz hasonló, mint amikor egy Turing-próbán valaki feltesz egy trükkös, szándékosan zavaros vagy ismétlődő kérdést, amivel lebuktatja a szoftvert, és ezután a fejlesztők és elsősorban a nézők nekiesnek, és közlik vele, hogy a kérdése szabálytalan volt, érvénytelen és unfair.

Mintha a Turing-próba lényege az volna, hogy együttes erővel, félig csukott szemmel, sikeresen áttoljuk rajta a szoftvert, ahelyett hogy lebuktatnánk – már ha le lehet.

Ez többek között azért is értelmetlen – már ha ezt egyáltalán indokolni kell –, mert annak ellenére, hogy a korábbi Turing-próbákon tényleg elbuktak a mesterséges intelligenciának nevezett szoftverek, azóta sikerült létrehozni olyat, ami lassan minden témában értelmesebben viselkedik, mint a legtöbb ember.

A relativitáselmélet és az Ősrobbanás-elmélet helyett is lehet olyat találni, aminek nullánál több értelme van.

De ha valamiért ignorálni szeretnéd azt a sok millió embert, aki, miután meghalt, egy olyan helyről, ami rengeteg szempontból összehasonlíthatatlanul jobb, mint a Föld, képes volt visszajönni ide, azért, hogy elmondja a többieknek, hogy a halál illúzió, és, hogy az itt töltött éveknek van értelme, és te inkább azokra szeretnél hallgatni, akik pusztán abból, hogy a csillagok fénye látszólag pirosabb, mint lennie kellene, levezetik azt a világképet, amely alapján a létezésed értelmetlen baleset, akkor nem tudom, mit mondjak neked.