Az a sárga gömb, ami alig látszik, rengeteg kispókká fog változni nemsoká.

Húsvéti póktojás.

gyanútlanul tévedtem az oldalra. a második mondat inkább úgy lenne helyes, hogy "elnézést a képért..." remélem, meghal(nak), és akkor a zajló élet egyéb területeiről olvashatjuk irományaidat.

üdvözlettel:
egy nő, aki nem szereti a pókokat.

Amellett, hogy nem szép dolog egy más által szeretett élőlény halálát kívánni, amennyiben el szeretnénk érni valamit az illetőnél, nem is túl célravezető.

Házifeladat: megkeresni azt a méretű pókot a lakásban, amelytől már nem félsz, és elkezdeni etetni.

..és megvárni, míg a sok kajától akkora méretűvé nő, hogy már félsz tőle. és ilyenkor keresni kell egy másik pókot.

nem mondtam, hogy félek. undorodom. nem a méret a lényeg. volt pókom, lajosnak hívták, bírtam, de nem tartott sokáig, két hét után nyoma veszett. én a Földet szeretem, és te annak a halálát kívánod, az szép dolog?

Mage, csak diszkréten és nyugodtan.

Erről az jutott eszembe, mikor valamelyik nyáron kerti sütést rendeztünk valakinek a születésnapjára és én takarítottam le félig a kerti bútorokat. A másik felét párom, miután remegtem az idegességtől és a félelemtől, mert több száz ilyen kis rettenet volt az egyik széken, az anyjuk meg a sarokban.
Ez talán az egyetlen rossz dolog Vecsésen, tele van pókokkal, nem is akármilyenekkel.

Leánykám 8 hónaposan látott életében először pókot és kirázta a hideg, pedig én nem félek, tehát tőlem nem tanulta, apukája meg hát na.... nem volt befolyással rá.
Azt mondják a pókundor nem tanult dolog.
Mint ahogy a szőrös állatoktól való tartózkodás sem az mindenkinél. Ugye?
(Már nyuszink is van. Szobatiszta, de ahhoz nincs elég esze, hogy ne egye halálra magát.)

Hol kívántam a Föld halálát?

Nem tudom, hogy ez itt látszik-e, de érdemes a hozzászólásokat is elolvasni (sőt, főleg a hozzászólásokat érdemes): link

Nagyon jó, érdemes volt hozzászólni. A hozzászólás körülményeiről annyit azért elárulnék, hogy unatkoztam, és ha unatkozom, akkor néha provokálok. A halál elég provokatív tud lenni. Megnéztem MA linkjét, köszönöm, hogy megmutattad. Furcsa, ugyanazt a nevet láttam ott is, amit itt. Redrum. Kedves, miért nem írod ide nekem, hogy én egy struccpolitikus vagyok, aki nem mer szembenézni a félelmeivel? Egy másik oldalra linkelgeted az itteni eszmecserét és alkotsz véleményt információk teljes hiányában. Illetve nem is. Információid voltak, mert én már előbb leírtam, hogy nem félek, te mégis azt írod, hogy a félelmeimmel nem vagyok elég erős, hogy megküzdjek. Ez mi? "Számunkra kedves állat..." Ezt így vaktában simán úgy értelmezem, hogy Mage élettársa/felesége vagy, de minimum atom szerelmes belé - akkor szokott eljönni az a helyzet, mikor az én/te helyett eljön a mi. A hozzászólás pedig egy vélemény, ami egyénenként eltér - nekem ez a véleményem erről a bejegyzésről.
Mage: tavaly nyáron nálad, egy beszélgetés alkalmával ("Ez a Föld pusztulásra született, húzzunk bele") - ez a mondat szó szerint megmaradt, ebből is látszik, hogy érzékenyen érintett...

T, és tavaly nyár óta ezen rágódsz?

T: Nos, provokálni szeretek én is.
Ha figyelmesebben olvastad volna a bejegyzést, akkor láttad volna, hogy egy Pók nevű illetőnek szántam.
Ha számodra lenne bármiféle közlendőm, hidd el, megszólítanálak. De alapvetően nem érdekelnek a gyáva emberek, akik nem képesek ha leküzdeni nem is, de elfogadni dolgokat.

A pókoktól féltem én is, ahogy mások is, ami sok esetben nem tanult, hanem kódolt félelem. Így volt ez részemről a cápákkal is, amihez azért nagyban hozzátett a híres film is. Viszont leküzdöttem, megismertem a félelmem tárgyát, sőt meg is szerettem. Ez odáig fejlődött, hogy ketrec nélkül úsztam több esetben tigriscápákkal, karibi szirtcápákkal és még sok másikkal.
Ezzel nem azt mondom, hogy mindenkinek ezt kell tennie, de azért a pusztulásukat sem kell kívánni.

A "miért kívánja valaki, egy számunkra kedves élőlény halálát?" nem csupán rólad szól - kicsit túlértékelted magad - hanem minden olyan emberről, aki ész nélkül irtana mindent, ami számára undorító, félelmet keltő.

A Mage és köztem lévő nexus pedig teljesen irreleváns ebben a tekintetben.

Az én és a te helyett, nálam soha nem jön a mi. Lehetnek közös kapcsolódási pontok, de önmagunk feladása az én értékrendem szerint elképzelhetetlen.
Talán te is azok közé tartozol, akik keresik a "másik felüket". Szerintem a gyenge embernek van szüksége egy kiegészítő félre. Valószínű, hogy erre vezethető vissza, hogy annyira érzékenyen érintett egy előtted nem ismert kapcsolat lehetősége.

T: szerintem félreértetted Mage mondatát. Ez egyszerű ténymegállapítás volt. El fog pusztulni a Föld. Eleve pusztulásra született: 4,5 milliárd év múlva elnyeli a Nap. De ezt a folyamatot az emberi tevékenység is gyorsítja, pl. a környezetszennyezéssel, vagy azzal, hogy 5000-szer annyi atombomba van a Földön, mint amennyivel ki lehet irtani az emberiséget. Ezek szerint tényleg pusztulásra van ítélve a Föld, de ez nem jelenti azt, hogy el kellene pusztítanunk, és nyilván Mage sem akarja ezt, csak egy tényt közölt veled. (Én nem voltam ott tavaly, amikor Mage ezt mondta neked, sajnos még nem is láttam őt személyesen, csak a blogból ismerem, de amennyit én tudok róla, abból azt látom, hogy nem híve az öncélú pusztításnak. Szigorú, határozott, cinikus és néha kegyetlen, de barátságos, segítőkész, racionális és jószándékú embernek ismertem meg őt a blogból.)

Redrum védelmében: ő ott csak azért linkelte ezt a beszélgetést, mert látta, hogy Pók az ember beceneve, és a pókról ez a blogbejegyzés jutott eszébe. Ezért írt oda, és ez nem ellened irányult. Egyébként itt is megmondta volna a véleményét, de előtted szólt hozzá a bloghoz, és így nem tudott még reagálni rád. Nem szokott hátulról támadni. (Mage sem, Redrum sem.) A Mage és Redrum közti kapcsolatról majd ők nyilatkoznak, ha akarnak.

A pók védelmében: Igazságosnak tartanád-e, ha egy pók gondolná rólad és a gyerekeidről (ha vannak), hogy kár volt szülnöd és pusztuljatok el? Nyilván nem fogadnád el ezt a véleményt sem póktól, sem embertől. Akkor miért gondolod, hogy a pók elfogad tőled ilyen véleményt? Ő is sértésnek venné, ha értené a nyelvünket. De nem érti, ezért nem tud védekezni. Tehát egy védekezésképtelen élőlényt bántasz, és olyasmivel sértegeted, ami fordított helyzetben neked sem esne jól. Szégyelld magad!

András: a kommented olyan szép, kerek lett, hogy azt szegény bolygónk is megirigyelhetné.

Redrum: szerintem figyelmesen olvastam el.

"Kedves Pók, kíváncsi lennék, ehhez mit szólsz: [link]
(kommenteket is nézd)
- Valóban a Pók nevű illetőnek szántad.

Ez (-"ez" = a vélemény, hozzászólás, gondolkodásmód) még a struccpolitikánál is rosszabb.
Miért kívánja valaki (T), egy számunkra (?) kedves élőlény halálát? Hasznosabb lenne inkább a saját (T) félelmeit leküzdeni, persze ahhoz bátorság és erő kell. (T ezzel nem rendelkezik, hisz fél)"

Tehát a mondandód címzettje Pók, témája T. De ha nem jól értelmeztem, akkor szólj és mondd el, hogy kellett volna értelmezni.

Egyébként nem ölök meg minden pókot, lajost sem öltem meg, elmászott, nem is írtok ész nélkül - ezeket ti írtátok, nem én. Feltételezésekből, hozzágondolásokból született gondolatokra reagáltok, nem rám. Az emberség/szégyen stb. fogalmakkal meg csak olyan ember találjon meg, aki napfényből táplálkozik, sosem csapott le szúnyogot/legyet (szegény pókok táplálékát ölitek akkor, beavatkozva ezzel a táplálékláncba) stb.

A Föld nem fog elpusztulni, maximum egy kopár gömb lesz, az emberiség fog elpusztulni. A húzzunk bele, ergo pusztítsuk a Földet gyorsan az nem volt túl jó, de azért nem rágódom rajta. :-)

Ja, és MA, a pók védelmében nem kell felszólalni, van 8 lába, el tud futni. A férfi pók nevében sem szólal fel senki, mikor a fekete özvegy párzás után megöli. Jujj. De szemét. Szégyellnie kéne magát.

Azt próbáljátok itt éreztetni, hogy egy embertelen struccpolitikus vagyok, akinek szégyellnie kéne magát, pedig szerintem simán lehetne beszélgetni, hogy a véleménykülönbségekről, nem egymásnak feszülni. Mind1.

üdv Nektek Pókvégők Egyesületének Tagjai:

Az ősellenség: T

a nagy rohanásban egy hogy a-val több lett, upsz.

Mage: azt meg tudod oldani, hogy ha lesz itt egy kis női iszapbirkózás, akkor arról képek is bekerüljenek a blogba?

mr.: a harchoz kellene egy méltó ellenfél is.
Ennek hiányában máshol kell kielégítened efféle vágyaidat.
Egyébként sem vagyok a birkózás híve, nem szeretem magam összepiszkolni. Közelebb áll hozzám a pontos és megsemmisítő csapás, mint az elhúzódó küzdelem.

T: te léptél fel támadólag egy ártatlan lénnyel szemben, de a mostani visszatáncolásodból is - amiben a véleménykülönbségekről való beszélgetés lehetőségét hiányolod - a gyengeséged és sértődöttséged mutatkozik meg.
Mégis mire számítottál?

Redrum: azért én csak türelmesen várok. ahogy elnézem.. még van rá remény.

érdekes. nem számítottam semmire. a visszatáncolást honnan érted? harctér? mert én ott nem is voltam, azt hittem beszélgetünk és nem (hatalmi?) harc folyik.
nem tudok úgy vitázni, hogy nem egy malomban őrlünk. leírtam, hogy nem félek, ezután te egy másik oldalon írsz rólam rendkívül negatív kontextusban, ráadásul úgy, hogy a valósághoz semmi köze, hanem kreáltál magadban egy képet T-ről, a gyenge, félelmekkel teli struccpolitikusról, aki ártatlan lényeket öl. majd itt az oldalon válaszodban folytatod a félelmek tárgyalását (a cápás úszás egyébként vagány, az tényleg élmény lehetett), pedig előtte elmondtam, hogy nem félek, volt is egy pókom egyszer stb. én nem személyeskedtem, te pedig többször is. így igen, hiányolom a véleménykülönbségekről való beszélgetést, melyben egyenrangú felnőttek beszélgetnek. most az utolsó bejegyzéseben le is írtad, de a korábbiban is érezhető volt, hogy valamiért lenézel. hm... visszatáncolás... például erről az én meglátásom, hogy befejeztem egy értelmetlen "vitát" - ha lehet egyáltalán annak nevezni. nem vitázok olyannal, aki lenéz, de közben nem hallja, amit mondok.

T: Aki egy ártatlan élőlénynek ilyet kíván, annak nehezen hiszem el, hogy őszintén aggódik az egész bolygóért.

A képen látható Pók és póktojás, vagy a többi pók kiirtására irányuló megjegyzésed elég offenzív. Az egyenrangú beszélgetést nem célszerű provokációval kezdeni (kezdetben még erre hivatkoztál) vagy tudnod kell kiállnod az érveid mellett.

A személyeskedésben akkor lenne igazad, ha a T. link lenne a facebook profilodra, vagy egy bejáratott név lenne itt, mint mr. vagy MA. De te az anonimitást választottad. Hogyan is tudnék személyeskedni?
A jelenségről beszéltem, amit képviseltél, ismeretlenül.

Redrum (egyébként az érdekesség ebben a párbeszédben, hogy a neved fordítva ölést, gyilkosságot jelent):
Nem az összes pókról beszéltem, hanem erről az egyről, ami a képen látható (vannak pókfajok, amelynek a nőstényei peterakás után elpusztulnak, reméltem, hogy ez abba tartozik, és ha igen, akkor a jövőben kevesebb eséllyel találkozom pók képekkel az oldalon és több eséllyel egyéb érdekes írással). Már megint irtásról beszélsz, én ezt a szót nem használtam sehol, te használod most már úgy tűnik visszatérően. Az első hozzászólásom alkalmával nem tudtam, hogy Mage szereti ezt a pókot, mert a bejegyzésből nem derül ki. Sajnálom, hogy ezzel megbánthattam, de ezt ő tudja.

Személyeskedés: te nem a véleményemmel vitáztál, hanem több helyen a személyemet minősítetted:
"Ha számodra lenne bármiféle közlendőm, hidd el, megszólítanálak. De alapvetően nem érdekelnek a gyáva emberek, akik nem képesek ha leküzdeni nem is, de elfogadni dolgokat." - T gyáva.
"kicsit túlértékelted magad" - T túlértékeli magát
"Talán te is azok közé tartozol, akik keresik a "másik felüket". Szerintem a gyenge embernek van szüksége egy kiegészítő félre." - T gyenge
A randi7-en közölt írásod pedig már egyszer elemeztem feljebb.
Ha a facebook oldalamra mutató linket közölnél, az nem lenne személyeskedés. Azért mert más nevet használunk a virtuális térben, attól még lehet személyeskedni, ez nem annak kérdése.
A jelenség - igen én a halál jelenségéről beszéltem, ami előbb vagy utóbb bekövetkezik, én azt mondtam, hogy remélem előbb, mert én nem szeretem a pókokat (ettől más még szeretheti) és szívesen olvasom ezt a blogot, általában, ha nem pókos képek fogadnak. Ez nem jelenti azt, hogy nem lesz több pókos bejegyzés, de én elmondtam, amit gondolok erről. ennyi.
A pókoknak tudom, hogy megvan a szerepük, nagyon ritkán ölök meg pókot és annak oka van, nem bántok élőlényeket, és az, hogy milyen a viszonyom a természettel és bolygónkkal én tudom, az, hogy te ezt megkérdőjelezed, az nem rólam szól.

T.: amennyiben figyelmesen olvasol, láthattad, hogy két bejegyzés foglalkozott Pókkal az elmúlt néhány napban. Mindkettőből világosan kiderült, hogy az említett lényt szeretem.

Amellett, hogy szeretem, pókot látni szerencsét jelent. Madarat lehetett velem fogatni, hogy pont húsvétkor lettek tojásai.

Erre te mit kívánsz neki. És még le is írod még egyszer.

Nem mintha ezen kiakadtam volna, én tudom, hogy örökké fog élni. A többiek reakcióin mindenesetre nem csodálkozom. Esetleg próbálj belinkelni egy pitbullos képet egy macskás fórumra, az is érdekes lehet.

Jut eszembe, van egy másik közösségi weboldal, ahol bárki állíthat össze kérdőívet. Én vagy húszat írtam ott. Több ezren kitöltötték őket.

Több kérdőívben is elvégeztem egy konkrét kutatást. Először nem volt szándékos. Véletlen vettem észre két, összefüggőnek nem szánt kérdés meglepő eredményét.

Később többször megismételtem a mérést. A két konkrét kérdés között teljesen véletlenszerű kérdéseket tettem fel, választható, sztereotip válaszokkal.

Tehát legalább három kérdőívben rákérdeztem erre: "Mit gondolsz a sminktetoválásról, plasztikai műtétről, festett körömről?", illetve arra, hogy: "Ha bejön a lakásba egy pók / lószúnyog, mit teszel?"

Mint írtam, a kérdések egyéb, irreleváns kérdésekkel voltak elválasztva egymástól.

A válaszokat, tehát több ezres mintát több alkalommal elemezve azt a meglepő eredményt kaptam, hogy aki az első kérdésre: "Mit képzelsz? Sosem tennék ilyet! Keress mást, ha neked mű kell, én természetes nő vagyok!" választ adták, azok a másodikra rendszerint az "Azonnal megölöm", "Fujj, de undorító", "Sikoltozni kezdek, nem bírom" valamelyikét jelölték meg.

És akiknek belefért a póthaj, implant, sminktetoválás, azok általában azt válaszolták a másodikra, hogy "Bejöhet, sőt, örülök neki", "Nem bántom, de nincs helye a lakásban, kiteszem vagy megkérlek, hogy tedd ki."

Nyilván akadt kivétel mindkét irányban. A tendencia volt nagyon erős.

Mivel évekkel ezelőtt kérdőívező programot fejlesztettem, rengeteg kérdőívet láttam már. Mind közül a fentieké volt a messze legtanulságosabb eredmény számomra.

A tanulságot mindenki vonja le maga. (kulcsszavak: természetesség, önelfogadás, tolerancia, empátia, motiváció).

a másik bejegyzést nem láttam, leragadtam ennél, és ebből nekem nem egyértelmű, hogy szereted. a bejegyzéseidben egy-egy témában el szoktál merülni, ezért ebből az egyből nem derült ki egyértelműen a kötelék, lehetne puszta érdeklődés a részedről. de ha tudom, nyilván nem így fogalmazok.
Az erős reakciókkal nincs is baj, csak ez odáig fajult, hogy T-t felruházták olyan tulajdonságokkal, amiket az ő fejük szült, de a valósághoz nincs köze.
Érdekes paradox, amit írsz, én pont fordítva gondolnám. Készült belőle valami elemzés? Szívesen megnézném, mert ez tényleg megdöbbentő és érdekes.

"Örökké fog élni" - most már biztos, a szívedben, mert szereted. :D

T: gratulálok a névelemzéshez, esetleg várható egy számmisztikai, vagy egyéb elemzés, esetleg szeretnéd még tudni a BMI vagy csípő-derék-mellméret arányaimat is, hogy pontosabb képet kaphass rólam?

Bizonygatni próbálod, hogy figyelmesen olvasol, de még a lényeget sem látod ezekben a bejegyzésekben, miszerint nem az én nevem a lényeg, hanem Pók.

Ezt a szövegértelmezési hiányosságot mutatja az is, hogy számodra nem derül ki Mage mondataiból, hogy az említett élőlény kedves számára.

"Elnézést a gyenge képért, szülő nőre nem vakuzunk rá."
"Most meg azon lehet idegeskedni, hogy meg ne egyék. Zajlik az élet."
Szerintem egyértelmű a nexus.

Nálad viszont azt látom, hogy sem egyenes, sem következetes nem vagy.
"....unatkoztam, és ha unatkozom, akkor néha provokálok. A halál elég provokatív tud lenni...
....Nem az összes pókról beszéltem, hanem erről az egyről, ami a képen látható (vannak pókfajok, amelynek a nőstényei peterakás után elpusztulnak, reméltem, hogy ez abba tartozik...
...igen én a halál jelenségéről beszéltem, ami előbb vagy utóbb bekövetkezik, én azt mondtam, hogy remélem előbb, mert én nem szeretem a pókokat...
...ha tudom, nyilván nem így fogalmazok..."

Döntsd már el, hogy támadni akarsz, vagy megfutamodsz még attól is, hogy vállalni merd a saját véleményedet.
Provokálni próbálsz a halállal, de kiborulsz Mage azon kijelentésén, hogy a Föld pusztulásra született?

András nagyon szépen megfogalmazta ezt: "Ez egyszerű ténymegállapítás volt. El fog pusztulni a Föld. Eleve pusztulásra született: 4,5 milliárd év múlva elnyeli a Nap. De ezt a folyamatot az emberi tevékenység is gyorsítja, pl. a környezetszennyezéssel, vagy azzal, hogy 5000-szer annyi atombomba van a Földön, mint amennyivel ki lehet irtani az emberiséget."

Nos, van még időd, hogy ezeket átgondold, és feldolgozd. Látva azt, hogy a Földdel kapcsolatos mondaton majd egy évig rágódtál, és ha hozzá vesszük a házi feladatot amit kaptál, mellette levonhatod a konzekvenciát, melyhez kulcsszavakat is kaptál, eltarthat egy ideig. Sok sikert!

T: a másik bejegyzés címe helping. Április 17-én íródott.

ennyi idő alatt már felpumpáltam volna azt a műanyag medencét és az iszapot is bevödröztem volna. persze, ti tudjátok..

mr: fentebb már írtam, miért nem teljesülhet az én részvételemmel ez az álmod, másrészt, ha ennyire ingerszegény az életed, akkor úgy tűnik, egyéb felfújható műanyag segédeszközhöz kell nyúlnod.

mr: neked régi álmod a birkózás, pumpáljad fel a medencédet és birkózz meg velem. iszap helyett lehetne olaj?

Ivon, mr.: Van egy másik weboldalam, ott ugyanezért a beszélgetésetekért még lóvét is kapnék. Azért majd meséljétek el, milyen volt az olajos randi.

Redrum:

a neveddel kapcsolatban megjegyeztem valamit, amit érdekesnek találtam, semmi negatív nem volt benne, nem értem a reakciódat.

Továbbra is úgy gondolom, hogy figyelmesen olvasok, és a szövegértő készségem jó. De a "vita" azért ezen már túlmutat – mióta személyeskedsz…

A mondatok, amiket tőlem idéztél nem támasztják szerintem alá, amit mondasz. (Nem vagyok egyenes (???), sem következetes)
"....unatkoztam, és ha unatkozom, akkor néha provokálok. A halál elég provokatív tud lenni..."
- A megfogalmazás provokatív, nem volt váratlan, hogy megtámadták.
„Nem az összes pókról beszéltem, hanem erről az egyről, ami a képen látható (vannak pókfajok, amelynek a nőstényei peterakás után elpusztulnak, reméltem, hogy ez abba tartozik...”
„...igen én a halál jelenségéről beszéltem, ami előbb vagy utóbb bekövetkezik, én azt mondtam, hogy remélem előbb, mert én nem szeretem a pókokat...”
„...ha tudom, nyilván nem így fogalmazok..."

Ebben mi nincs rendben? Szerinted egy véleményt csak egyféleképpen lehet megfogalmazni? Lehet, hogy ezt a legelején kellett volna kérdeznem, de egy blog oldalon, nem arra van a kommentelés, hogy az ember elmondja a véleményét?
Elmondtam a véleményem, ami továbbra is ugyanaz (egy kis segítség: nem szeretem a pókokat, nem örülök, hogy itt kell látnom, szívesebben olvasnék itt másról – a kommentemben ezzel a bővítménnyel hangzott el a véleményem: ha meghalna, akkor tuti nem lehetne már írni a zajló életéről – upsz, ez durva, valóban, sok embert provokál). Ez egy vélemény, nem kell vele egyet érteni, én is elfogadom, hogy más ezt másképp gondolja, mert esetleg érdekli a kis pók sorsa és szívesen olvasná további fejleményeket, az az ő véleménye.)
- Ha tudom, hogy érzelmileg érintett Mage, akkor nem így fogalmazok (mert máshogy is lehetett volna), de a véleményem ugyanaz, ami volt, és amit képviselek is. Az meg hogy nekem nem egyértelmű, hogy mi Mage viszonya a pókkal, az az én „hiányosságom” – mondtam, hogy nem merültem el a blogban, nem láttam a másik bejegyzést, a megfogalmazása pedig számomra nem tükrözi, hogy mögötte szeretet van, nem puszta tényfeltáró érdeklődés, ami egyébként jellemző az írásaira.


Ha már szövegértésnél tartunk, mi erről a véleményed:
T - „nem mondtam, hogy félek.”
Redrum – „Miért kívánja valaki, egy számunkra kedves élőlény halálát? Hasznosabb lenne inkább a saját félelmeit leküzdeni, persze ahhoz bátorság és erő kell.”
T – „Információid voltak, mert én már előbb leírtam, hogy nem félek”
Redrum – „A pókoktól féltem én is, ahogy mások is, ami sok esetben nem tanult, hanem kódolt félelem. Így volt ez részemről a cápákkal is, amihez azért nagyban hozzátett a híres film is. Viszont leküzdöttem, megismertem a félelmem tárgyát, sőt meg is szerettem. Ez odáig fejlődött, hogy ketrec nélkül úsztam több esetben tigriscápákkal, karibi szirtcápákkal és még sok másikkal.”

Leírtam, hogy nem félek, de te gyengének, bátortalannak titulálsz, mert nem győzöm le a félelmem, majd megint elmondom, hogy nem félek, majd anekdotát tartasz a félelem leküzdéséről. Vagy neked erről mi a véleményed?

Döntsem el, hogy támadni akarok vagy megfutamodni… mondom, hogy nem egy malomban őrlünk. Te harchelyzetben vagy (támadok/visszatáncolok/megfutamodok), én meg egy párbeszédben próbálok lenni – neked nincs ellenfeled, nekem nincs beszélgetőpartnerem. Szívás.

Ismét egy kérdés:
Mage mondatában anno engem a mondat második fele zavart. Az én hitem az élettel kapcsolatban, hogy az egy körforgás, minden kezdetben ott van a vég, és egyben az újjászületés… a húzzunk bele (pusztítsuk), azt nem volt jó hallanom. András egyébként egy látnok lehet, ha a Föld halálát ennyire pontosan tudja… mind1. Leírtam, hogy nem rágódom rajta, Mage úgy él és gondolkodik, ahogy szeretne, de ettől még ez nekem fájhat. Te most mégis megint azt írod, hogy ezen rágódom. NEM ezen, hanem a második felét rossz volt hallanom, de nem rágódom rajta. Akkor hogy van ez a szövegértés dolog?


Szerintem a konfliktushelyzet, amibe belekerültünk, elkerülhető lett volna egy kis asszertivitással. (Lehet, hogy ezt durva/furcsa hallani pont tőlem, aki az elején egy érzéketlen állat módjára belegyalogolt néhány lélekbe (ja, említettem, hogy kos az aszcendensem – hát igen a lélekbe nem belegyalogolás az egy fejlesztendő terület nálam), de szerintem itt csúszott el.)
Előfordul, hogy valaki megbánt valakit (sokszor ez nem szándékos), ilyenkor a megbántott fél rendszerint támad (kis is az offenzív akkor?!), mégpedig a megbántó fél személyét, mert hisz ő okozta a fájdalmat, meg kell semmisíteni. Asszertív konfliktukezeléssel ez úgy néz ki, hogy a megbántott fél elmondja, hogy hogy érzi magát, mit okozott a megbántó, így a megbántó egy másik perspektívát is kap, és elindulhat egy kommunikáció. Ennek most szerintem híján vagyunk. Mit gondoltok?

Nekem csak egy kérdésem lenne; hangsúlyosan:

Mit(.) csináltok?

(Mindamellett T. figyelmébe: A post szövege szó szerint, értelmezve:

Na, leszült a Pók. - A "Na" szó jelzi, hogy vére megtörtént valami, amiből deriválható, hogy volt megemlítve már valami.
Ezek szerint volt szex, és lány. - "Ezek szerint" - szóösszetétel ismételten a múltra utal, hogy egy másik bejegyzésben kérdés volt az ízeltlábú nemi identitása.
Elnézést a gyenge képért, szülő nőre nem vakuzunk rá. - No comment.
Most meg azon lehet idegeskedni, hogy meg ne egyék. - "Most meg" pedig egy újabb szókapcsolat ami felold egy régebbről jövő aggódást, és implikál egy újabbat.
Zajlik az élet. - Ismét nincs kommentár.

Vagyis, ha ezt a pár soros post-ot elolvasod, mindjárt rájöhettél volna, hogy ez egy régebbi visszhang, De feltételezéseim szerint nem méltattad elolvasni, ha meg igen akkor csak kutyafuttában, és csak trollkodni jöttél. Azt pedig semmiféle fórumon nem látják szívesen. Summa summarum mielőtt lövöldözöl eltte célozz, mert így téged fognak hülyének nézni.)

Jerry: itt már rég nem a pókról szólnak a dolgok. az csak egy színházi kellék, a hátsó fiókból. a kölykeivel együtt.

Ivon: most cseréltem olajat a motoromban. fáradt olaj jó lesz? lett vagy 4 liter. és veszélyes hulladéknak számít. lehet, olcsóbban megúsznám ha elkenegetnénk, mint ha bevinném az átadóba.

hát kössz szépen, de nem. kacsazsír, minimum. hagymát, kenyeret viszem én.

A férfit olajos szexre hívta a nő. Az én értelmezésem szerint.

Kenhetne olivát. Abból jó az olcsóbb is.

Az agyamig eljutott, hogy ez visszautasítás,de azt is lehetne szellemesen, udvariasan, kedvesen.

Felfogtam azt is, hogy szeret kukkolni.

Felmerült bennem a kérdés: csak kukkolni, csinálni nem?

Rafina: Igen, a Nőben él még az ősi ösztön, miszerint ahol síkos bírkózás van, ott lennie kell tápláléknak is. addig a Férfi pragmatikusabb "kellemest a hasznossal" alapon pacsálná el a fáradtolajat.
Egyenlőre 1:1

Jerry, a post szövege szó szerint értelmezve by T:

Na, leszült a Pók. - egyetértek veled.
Ezek szerint ("ezek szerint" szókapcsolat szerintem nem teljesen arra utal, amit írtál, hanem simát arra, hogy mivel szült nyilván volt szex, és mivel szült nyilván lány) volt szex, és lány.
Elnézést a gyenge képért, szülő nőre nem vakuzunk rá. (illemtudás/tisztelet, amit Mage minden élőlénynek megad, beleértve a pókocskát is. ennek nem egyenes következménye, hogy szereti is az állatot, ez egy feltételezés, nem szövegértés kérdése.)
Most meg azon lehet idegeskedni, hogy meg ne egyék. - valóban a múltra utal a "most meg" szókapcsolat, egyet értek veled. idegeskedni adóellenőrzéskor is szoktunk, de ettől még nem szeretjük az apehet - általában. Ha az aggódik szót használta volna, az elgondolkodtató lehetett volna.
Zajlik az élet. - no comment.

Az, hogy szereti-e ezt az állatot, az egy feltételezés, ha csupán a szövegből indulunk ki, és mint ilyen, nem mindenki ugyanazt a feltételezést teszi. Én a szöveget önmagában értelmeztem és nem kutattam a múlt bejegyzéseiben, de nem azért mert nem méltattam elolvasni - ez a méltatás elég durva szó, pláne, hogy régóta és viszonylag rendszeres olvasója vagyok a blognak, még ha ennek te nem is látod sehol jelét. És mint ilyen, tudom, hogy Mage, ha megfigyel valamit, azt alaposan teszi, szóval szerintem én simán gondolhattam, hogy éppen egy pókot tanulmányoz.)
Mit csinálunk? Miután Redrum elég durván elkezdett személyeskedni, én gondoltam megbeszélem ezt vele, de mint látod nem sikerült (azt azért viccesnek tartom, hogy ő az elején írta, hogy túlértékelem magam, ehhez képest ő az, aki két esetben is leszögezte: 1. nem tart méltó ellenfélnek, 2. a kérdéseimre, pedig nem méltat válaszolni)
Nem tudtam, hogy mi az a troll (a rózsaszín hajú trollbaba jutott róla eszembe gyerekkoromból, de biztos, hogy másra gondoltál), úgyhogy megnéztem egy online szótárban. Nos, nem trollkodni jöttem.
Logikai úton viszont arra jutottam, hogy aki nem ugyanazon a véleményen van, mint itt általában a "mag", és ezt mondjuk provokatív formában is adja elő, az hülye!? Már ha félreteszed az érzelmi szálat ebben..
Nézd, Jerry, én továbbra is úgy gondolom, hogy itt az érzelmek kavartak be, amiről viszont nem tudtam - erről szólt az asszertív konfliktuskezeléses megjegyzésem. Nem akartam szándékosan lelkekbe tiporni. Viszont, ha ezt nem lehet megbeszélni durva személyeskedés nélkül, akkor megette a fene.
Van hova fejlődnöm, de ha válaszok és gondolatok nélkül azt kapom, hogy ilyen meg olyan vagy, pláne ha az nem rólam szól, akkor úgy nehéz. Pedig jó móka lett volna csevegni még erről -> válaszokat kapni.

Péter, dobj egy mailt, ha újra pókmentes övezetté váltunk. Köszi.

Rafina: felmerült bennem, hogy egy kívülálló olyan dologba üti az orrát, amihez nem ért. de azért segítek neki.

Ivon a második feleségem, és majdnem házastársak között már nem dívik sem az olíva sem egyéb tiszta olaj származék. olyan közhelyes dolgokról, mint babaolaj, most említést se tennék. valami különleges kell. gépolaj nem jó, vettem. kacsazsír kevés van itthon és a gyereknek kell, de a folyékony szerves polimerek környékén biztos találunk majd egy közös nevezőt. most éppen a zöldalga kivonaton gondolkodom, de az meg túl büdös. esetleg pillanatragasztó rózsaolajban feloldva? még dolgozom az ügyön..

T.: Azzal nincs semmi baja senkinek, ha más a véleményed és ezt megosztod. De mivel jól használtad a "mag" epitheton ornans-ot; valóban, nem vagy része - a magnak - és mint olyan, a provokatív forma de facto basztatásnak értelmezhető. Ha a "mag"-ból tette volna ezt valaki egy kis somolygás majd évődés után elült volna a dolog.

Hogy profánabb legyek: Egy szűkebb baráti társaságban ha valaki egy téma kapcsán lehülyéz, persze nem gondolja úgy, de az ismeretségre való tekintettel megteheti, nem esik olyan szarul, mivel tudod hogy gondolja, mintha egy vadidegen tenné. Remélem érthető az analógia.

mr.: különféle testáplók és tusfürdők? (Természetesen a víz zárójelbe tételével.)

Jerry: szerintem, nem fog működni. ha a vizet zárójelbe teszem, akkor kifolyik belőle, mert alul-felül lyukas.

Nincs semmi baja senkinek azzal, hogy megosztom? Dehogynem, hát embereket sértett meg! (A basztatásnak értelmezés szubjektív, néhány olvasó magára vette, mert érzelmileg érintettek voltak) De ezt úgy reagálták le - főleg Redrum -, hogy a vélemény helyett az embert támadták meg és elég durva jelzőkkel illették "vaktában lövöldözve" - a te szavaiddal élve. Ha ez nem offenzív megnyilvánulás, ha ez nem provokáció, akkor mi? Ebben gyökerezik szerintem a konfliktus.
Mondtam, (nem szándékosan) megsértettem valakit a véleményemmel, az pedig nekem esett, hisz bántottam szegényt. Pedig lehetett volna úgy is, hogy: "Kérlek T, ne mondd ezt, ha így is gondolod, akkor a továbbiakban mellőzd, mert rosszul esik. Ezt az állatot szeretem, és most épp a szülésnek örülök, ne rontsd el a halál idehozatalával...." És akkor én erre egy jó nagy bocsánatot kérek, hogy megbántottam valakit. Mert az ilyen előfordul, mindenkivel.

mr: Akkor húzd alá és sarkoknál sziloplasztozd ki (___) és kész.

T.: nem úgy volt, hogy Mage levelére vársz és csak akkor jössz vissza?

T = troll. (Köszönöm Jerry.)

Alapvetően nem szeretek felesleges dolgokat ismételni. A szövegértelmezésed nem javult, hiába kaptál hozzá segítséget, kulcsszavakat, többen is próbáltak rávezetni, hogy nem a véleménykülönbséggel van baj, hanem az indítékkal.
Persze, látva azt, hogy Mage majd egy évvel ezelőtti kijelentésén még mindig rágódsz, sejthető volt, hogy ez a bejegyzés olyan érzelmi vihart okoz nálad, ami eltart egy darabig.
Ennek feldolgozásához kívántam neked sok sikert.

A személyeskedésről csak annyit, hogy te voltál az, akit frusztrált Mage és Redrum közti bármilyen nexus. Bizonyítja ezt az is, hogy a "miért kívánja valaki, egy számunkra kedves élőlény halálát?"mondatból is ezt akartad kiolvasni, nem pedig azt, amiről szólt. (többen kifejtettük már, segítettünk értelmezni, látom, feleslegesen)

T, ha anyád azt mondja, aggódik érted, akkor ugyan úgy gondol rád, mint az apeh-ra?

Gondolod, ha nyilvánosan könyörögsz - a keresztnevén megszólítva - a blogján, akkor írni fog neked?
Jobb felső sarok, ott van az e-mail címe, az talán nem vált be?

Jerry: arra a levélre sokáig kell várni, ugyanis T. túlságosan kemény feltételt szabott.

Pók időközben elfogyasztott még egy férjet, és keletkezett egy újabb Spidergate. Nyithatom a pókbölcsödét.

Tettem fel róla fotót, e-mail helyett.

mr.: mindig bámulatba ejt, milyen szépen beszélsz a nők nyelvén. Ivon máskor is biztos kedves lesz veled.

Jót mosolyogtam a nők pókokhoz és a természetességhez fűződő viszonya közt felvázolt korreláción :).

Ami engem illet, magam sem tudom hogy miért, de valami mélyről jövő, ösztönszerűen erős viszolygást érzek a pókok iránt. Nem mondanám, hogy félek tőlük - egyébként semmilyen más állattal nem vagyok így -, egyszerűen kényelmetlenül érzem magam, és akkor még finoman fogalmaztam, ha civilizált környezetben pókokkal találkozom. Érdekes, hogy ha a természetben látom őket, sosem zavarnak, lakásban viszont nem nagyon tudom elviselni a látványukat.
Igyekszem kirakni és nem megölni őket, de bevallom, utóbbira is volt már példa.

Rossz álmaimban is elképesztő gyakorisággal jelennek meg - igazából számomra is érthetetlen, miért épp a pókok vannak ilyen hatással rám, egyetlen másik állat se vált ki még csak hasonló érzéseket se bennem. Kíváncsi lennék a dolog pszichikai háttérére, honnan jöhet az ilyen zsigeri ellenszenv.

--

A plasztikával kapcsolatban; nem csak a természetesség miatt nem sminkelek (egyáltalán) és nem is feküdnék soha kés alá, egyéb indokokat is fel tudok hozni. /Persze nem ítélek el más nőket, ha élnek ezekkel a lehetőségekkel, hisz mindannyiunknak más igényeink és elképzeléseink vannak önmagunkról./

A smink meglehetősen megterheli az arcbőrt, nem beszélve a sminklemosókról /bármilyen jó minőségűek legyenek is/; még a legjobb genetikai háttérrel megáldott bőrtípusok is idő előtt öregszenek a rengeteg kemikália és mechanikai behatás miatt. Ráadásul engem például gátol a mindannapos szabadságérzetemben az, ha állandóan arra kell figyelnem, el ne kenődjön a sminkem. Egyszerűen zavar.
És ami még ide kívánkozik, szeretem, ha reggel ugyanazt az arcomat látják, mint a nap bármelyik másik órájában, erre valahogy szükségem van ahhoz, hogy magabiztos legyek és minden helyzetben tudjam szépnek érezni magam, ne csak talpig vértben :).

A plasztikát már csak azért sem próbálnám ki, mert rengeteg potenciális veszélye van. Még a legmenőbb plasztikai sebészek is rontanak műtéteket, nem csak esztétikailag, amikor a javított változat még rosszabb, mint az eredeti, de komoly egészségügyi következmények is előfordulhatnak.
Ezenkívül nem biztos, hogy szívesen viselnék műanyag tartozékokat, ilyen-olyan zacskókat meg kiegészítőket a testemben.

És még valami, ami a témához tartozik; van egy olyan elképzelésem, hogy a plasztikai műtét valamilyen formában önmeghasonulás is egyben. Előnyös és hátrányos tulajdonságainkkal együtt születünk, mindkét tényező alakít és formál minket, általuk vagyunk olyanok, amilyenek. Egy olyan külső beavatkozás hatására, ami alapjaiban változtatja meg ezeket, könnyen elveszthetjük az identitásunkat, de legalábbis meginog a talaj a lábunk alatt - már ami a pszichikumot illeti.
Persze mi magunk is alakíthatjuk ezeket a tulajdonságokat, csiszolhatunk rajtuk belsőleg és külsőleg is, de csakis a lassú, fokozatos változás a maradandó és az sugározhat harmóniát.
Bármilyen tökéletes is legyen egy test, ha a benne lakozó személyiséggel nincs összhangban, nem hiszem, hogy "szép"-nek mondanánk.

Arról nem is beszélve, hogy minden relatív; egyes karcsú nőknek kifejezetten jól áll a kis mell, ami sok férfinak tetszik is. Vannak, akik kimondottan viszolyognak a nagy mellektől, de ez fordítva is igaz. Kinek akarjunk akkor megfelelni?
Aki túlságosan nagy hangsúlyt helyez a megjelenésére, az szerintem valamilyen belső bizonytalanságot kompenzál.

Offolok.

Éppen kereken 3 éve tettem le ide a névjegyemet. Pezsgőbontás és gratuláció. A következő majd az 1000. kommentnél lesz. Nemsokára.

Rafina, nem értesz mr. nyelvén. dehogy utasított vissza, dehogy nem szereti csinálni. így adta tudtomra, hogy benne van a hancúrba, de készüljek fel arra, hogy nem a romantika oltárán tesz magáévá, hanem ez egy mocskos, fárasztó, kemény szex lesz.

T, éppen te írtad ezt a pókcsaládról az első megjegyzésedben: "remélem, meghal(nak),", és ezt nem lehet másképp értelmezni, csak úgy, hogy a halálukat kívánod. Arra is igazán rájöhettél volna, hogy ha Mage fényképet tesz ki a pókról és petéiről, akkor nem közömbösek neki. Kedveli őket, vagy legalábbis érdeklődik irántuk. Tehát egy Mage számára kedves pókcsalád pusztulását kívántad. Ettől kezdve ne várj barátságos hangnemet sem Mage-től, sem azoktól, akik kedvelik őt vagy a pókokat!

mr: ha összejön a birkózás (iszapan, olajban, T-vel, Ivonnal vagy bárki mással), akkor nézőként számíthatsz rám. Csak írd meg ide a helyet és az időpontot.

Jerry: gratulálok az évfordulóhoz!

mr.: Ha összejön a birkózást megszervezni, akkor én viszem a sört meg a strandszéket.

Jerry: ez a két csaj nagypályán nyomja a full kontaktot. már túlléptek holmi amatőr útmenti kis iszapbirkózáson. itt már a lét a tét. (legalább a póké) szerintem mi már a hátsó sorba se kapnánk jegyet az arénába.
ez a sziloplasztos zárójeltömítés nem is olyan rossz ötlet. alkalomadtán kipróbálom.

Mage: való igaz, egy faragatlan tuskó vagyok, de legalább később sem okozok nekik csalódást.

Ivon: félelmetes, ahogy a sorok közt tudsz olvasni.

mr: a pillanatragasztó-rózsaolaj kombót pedig köszönöm. az egyik legszebb gondolat amin férfi morfondírozhat velem kapcsolatban.

más. egy kis pók: link

Jerry: Isten értessen.

1-2 hónapon belül várható az új blog.

(Nem, nem akkor szoktam új blogot programozni, ha nem tudok miről írni, hanem amikor új programnyelvet vagy fejlesztőezközt tanulok).

mondtam én már rég óta neked, hogy érdemes megismerni azt a php-t.

se plasztikához, se sminkhez (amelyeket én inkább egyfajta nagyon távoli rokonoknak látok) nem értek, ami elsősorban abból fakadhat, hogy nem vagyok nő.

a pókokkal kapcsolatban nekem más megfigyelésem akadt. az én lakásomban hatalmas pókok laknak, több, mint egy átlagos lakásban. ez azért van, mert a nappali kertkapcsolatos. nem különösebben zavarnak, de ha a feleségem megijed tőlük, márpedig rendszerint megijed, és követeli halálukat, akkor nevetek rajta, azután óvatosan kirakom a lakásból. a pókokat.

a megfigyelés lényege, hogy régebben képesek voltak zavarni -bár megölni sosem volt szokásom semmiféle ijedelmem tárgyát-, ma már nyugodt szemlélődéssel tekintek rájuk, és ennek is a kertkapcsolatos nappaliban fedezem föl az okát.

$php = 'óvoda';

szeretem a pókokat, mint általában minden állatot. hosszú percekig szoktam figyelni, csodálni a munkájukat. ugyanakkor kötöttem velük egy egyezséget. én nem telepszem be a lakásukba, odújukba, hálójukba, cserében tőlük is elvárom, hogy tartsák magukat távol a lakásomtól.
az egyesség megszegőit halállal nem, de kitelepítéssel büntetem. cserében természetesen én is zokszó nélkül tűröm, ha véletlenül valamelyikük életterébe lépve ellenintézkedéseket foganatosítanak velem szemben.

ez teljesen korrekt, mr.

a pakisztáni fasort felismerhetetlenségig behálózó munkájuknak például őszinte elismeréssel adózom, hosszú percekig bámultam az erről készült fotókat.

ugyanakkor a kertemben helyet foglaló fákat illetően még nem döntöttem el, hogy miféle reakcióm volna indokolt, ha rajtuk látnék hasonló munkát.

Pakisztánban szeretik a pókokat, mert irtják a maláriaszúnyogot, megelőzik a betegséget.