Folytatva a gondolatmenetedet: ha egészen részecske-szintig visszamegyünk és ha csakis a minket alkotó matéria szerint tekintjük magunkat meghatározottnak, akkor gyakorlatilag kiderül, hogy anyagi összetevőinket tekintve nemhogy 62,7%-ban, de 100%-ban vagyunk medúzák - sőt nemcsak medúzák, de 100%-os napok, holdak, békák, papírok, dinnyehéjak, törülközők, ködfoszlányok, Lady Gagák és még sorolhatnám, hogy mi minden vagyunk.
A tudomány jelenlegi állása szerint ugyanis a világegyetem minden eleme ugyanazokból az építőkövekből áll.

Eszerint, ha kellően kis részekre szeletelnénk egy embert és egy gombát, ugyanoda lyukadnánk ki. Én mégis merem feltételezni, hogy a legkisebb alkotórészem is legalább annyira hozzám tartozik és jellemző rám, mint egy hajszálam, egy ujjam, a szemem, a gesztusaim. Meghatározható-e a határ, aminek az egyik oldalán csak mint anyagcsomó létezem, a másikon pedig már konkrét, felcserélhetetlen, speciális jellemzőkkel bíró lény vagyok, minden jó és rossz emlékemmel, álmommal, tapasztalatommal, kapcsolatommal együtt?

A tudomány meglehetősen egyoldalúan áll hozzá vizsgálódása tárgyaihoz és "többek között annak köszönhette sikerét, hogy bizonyos kérdésfeltevésekről lemondott." Az idézet Holger Helting daseinanalízissel* foglalkozó könyvéből származik, melyben egy lebilincselő szöveg található a tudományos szemlélet valóságra vonatkozó megállapításainak szűkösségéről.
(példa: hogyan határozható meg a tudomány szerint az a bükkerdő, mely az őszi reggel szürke páráiban fürdik; melyben a fák mint oszlopsorok törnek az ég felé, vagy esetleg ők maguk tartják az eget; melyben a csend egyben ígéretes és fojtogató; és melyben a félelem kis szikrái pattognak ide-oda jókedvűen az emberben)

---

* olyan pszichoterápiás módszer, melynek során a terapeuta a páciens problémáját arra a hasadásra vezeti vissza, mely az illető létének, mint emberi lét, legmélyebb valósága és a hétköznapok gyakorlata között húzódik; és ilyen módon esetleg jóval hatékonyabb lehet a szokásos pszichoterápiás módszereknél, melyek az embert a tudományos vizsgálat racionálisan megfogható tárgyaként közelítik meg, holott az ember nyilvánvalóan jóval több ennél.

A logika egyik alapvető szabálya, hogy nem visszük át a gondolatmenetünket a rendszerszintek között.

Semmi értelme arról beszélni, hogy protonok, neutronok és elektronok alkotnak minket. Egy elektronnak teljesen mindegy, hogy a molekula milyen reakcióba lép. A molekulának teljesen mindegy, hogy a sejt mit csinál. A sejt szintjén megmagyarázhatatlan, hogy az ember mit művel. Az ember szintjén megmagyarázhatatlan, hogy a bioszféra mit tesz.

Az ember 100%-ig protonokból, elektronokból és neutronokból áll, és 100%-ig bioszférából áll. 100% Naprendszerből. 100% Tejútból.

De nem áll 100% lédi gagából.

A ránk jellemző dolgok csak a rendszerszintünkön érvényesülnek, minden kijelentésnek van egy értelmezési tartománya.

Ezt kijelölheti a nyelv is. A megismerés eszköze ugyanis nem a tudomány, hanem a nyelv. Ha valamire nincs szavunk, nem tudunk róla gondolkodni.

A tudományt nem nem érdekli, nem nem tud mit kezdeni a szép bükkerdővel. Nem értelmezhető rá. Vannak logikailag fals, de nyelvtanilag helyes kérdések. Például: mekkora a trigonális bipiramis alakú antarktiszi pálmaerdő térfogatának az áramerőssége? Erre lehet választ adni egy versben, egy mesében vagy a képzőművészetben. De tudomány nem foglalkozik vele.

Na ebből milyen szép tetraéder alakú világkép-felállítás lesz, amint alkalmam nyílik válaszolni.

"Eszerint, ha kellően kis részekre szeletelnénk egy embert és egy gombát, ugyanoda lyukadnánk ki."

Van erről egy tévésorozat. Az a címe, hogy Dexter. link

Bár lehet, hogy gombát nem is szeletelnek benne.

Na, ez volt a pszichopatás módszer, a pszichoterápiásat már elmondta Laura, megint rám maradt a melós rész.

Néhány füves és varázsgombás keleti szexfilozófia szerint az Univerzum legkisebb részében benne van az egész. Ezt Hawking átvette a holografikus univerzum-képpel. A hologram egyik tulajdonsága, hogy ha kisebb részekre bontod, nem az eredeti hologram hiányos darabjait kapod, hanem a teljes egész hologramot kisebb méretben. Ezek szerint a kisujjadban benne van a teljes világ.

Mandelbrot - vagy valamelyik haverja - a később róla elnevezett fraktált látva azt mondta, hogy a matematika belebotlott Isten munkájába. A végtelen mélységű, bonyolultságú és meghatározhatatlan kiterjedésű halmaz abból a hozzárendelésből születik, hogy z = z2 + c.

link

Ezzel az erővel a világunkat le lehet írni egyetlen sorban. A CERN-ben vagy rájövünk előbb-utóbb a megfelelő képletre, vagy egyetlen jól irányzott lövéssel visszaküldjük az egészet az ősrobbanásig. Én mindkét verziónak örülni fogok.

Az Amerikába exportált Kabbala szerint az egész Univerzum egyetlen teremtett lény, aki legvégül a Teremtőhöz hasonlóvá fog válni, és mi mind az ő részei vagyunk. Egyek. Csak ezt egyelőre nem szeretnénk felfogni.

A húrelméletben a 11. dimenzióban az egész Univerzum egyetlen pont.

Azt hiszem, a Voodoo-n kívül minden említésre méltót felsoroltam. A nőket korbáccsal véresre verő vallásokat most ugorjuk át, oké?

Balázs, el kell keserítselek, szinte az összes értékelhető filozófia és hit erre jut. Te buddhista vagy, nem? Azt mondtad, hogy Ti is.

A nő, a cseresznye, a lápi lidérc és a nap belsejében lüktető plazma között csak egy nagyon szűk tartományból nézve látszik bármi különbség. Ha annál közelebb mész, vagy távolabb, akkor ugyanazt fogod látni mindegyikben.

Igyekszem kirángatni ebből a tartományról, aki erre az oldalra téved. Kifelé, mert ha befelé indul, szénné ég, lemegy 0 kelvinre, hullámtermészetűvé alakul vagy ilyesmi. Ezek közül egyik sem tesz jót az alapvető életfunkcióknak.

A kommentjeitek vagy a blogom miatt ne legyen senkiből se kósza röntgensugár. Inkább a másik irányba kalandozzunk. Az sokkal viccesebb.

z = z2 + c

A Programozó alig gépel.

link

Balázs: a logika szabályai abszolút hidegen hagynak, egyrészt azért, mert senkit nem szeretnék meggyőzni az igazamról, vagy éppen érvelésben lenyomni, egyszerűen csak felvetettem egy szerintem érdekes témát. Az (izgalmas) emberi beszélgetésekben általában jóval több a spontaneitás, mint a szigorú logika. Mellesleg a legjobb ötletek is általában így fogannak meg, nem tudjuk honnan, de jönnek.

Másrészt azért sem érdekel, mert a logika lineárisan építkezik, egyik elemből következik a másik, teljesen pontos szabályszerűséggel, ugyanakkor ez - az én véleményem szerint - nem jellemző a világ működésére, tehát nem biztos, hogy jó kiindulási pont akkor, ha meg akarjuk érteni.

"Semmi értelme arról beszélni, hogy protonok, neutronok és elektronok alkotnak minket. Egy elektronnak teljesen mindegy, hogy a molekula milyen reakcióba lép. A molekulának teljesen mindegy, hogy a sejt mit csinál."
Valóban nincs értelme erről beszélni? Nem az egyik legizgalmasabb kérdés, hogyan épül be a mikrovilág a makrovilágba, milyen átmenetek vannak köztük, ha egyáltalán vannak, és mi közünk nekünk, embereknek mindehhez?

Azt írod, egy elektronnak teljesen mindegy, hogy a molekula milyen reakcióba lép. Én pedig azt mondom, hogy az emberi gondolkodás szegénységi bizonyítványa az, hogy ilyen egyszerűen átlendül efféle kérdéseken. Csak azért, mert látszólag meghaladja a képességeinket, már nem is foglalkozunk vele.
Nem találjuk a kapcsolatot a két szint között - ebből egyértelműen következik, hogy nincs is kapcsolat?

"A tudományt nem nem érdekli, nem nem tud mit kezdeni a szép bükkerdővel. Nem értelmezhető rá."
Akkor a tudomány ne tűzze ki célul a valóság kutatását, mert a valóságnak csak nagyon kis szelete az, amit a maga eszközeivel érzékelni és mérni tud. Sőt, Leon Lederman Nobel-díjas fizikus "Az isteni atom" c. könyvében egyenesen azt írja, elképzelhetőnek tartja, hogy a részecskefizika segítségével Isten létének/nemlétének rejtélyét is megoldhatjuk. Van bőr a képén ilyet állítani :)... vicces elképzelés, hogy Isten detektorokkal kimutatható.

A tudomány művelői fogadják el a módszerből eredő korlátokat, hiányosságokat és ne gondolják, hogy többre lehet képes annál, minthogy az emberiség számára egy kényelmes, hatékony, akadálymentes életet biztosít, ennek minden előnyével és hátrányával.
A tudomány értéke a funkcionalitásban rejlik; mindent egyre gyorsabban és könnyebben, egyre kevesebb energia befektetésével érhetünk el (mondjuk nem tudom, hosszú távon jó-e ez nekünk). De nem hinném, hogy a létezésünket érintő legalapvetőbb kérdésekre választ kaphatnánk a segítségével, márpedig a modern részecskefizika nem kisebb célt tűzött ki maga elé.

Mage: a holografikus elvet ismerem valamennyire, de úgy tudom, még nem általánosan elfogadott tétel, nincs hivatalos bizonyítása. Igyekeztem utánaolvasni a neten, de kevés cikket találtam a témában és bár tudok angolul, fizikai szakszövegeket nem mertem bevállalni.
Először egyébként a Discovery csatorna vasárnap délutáni adásában hallottam a dologról, a Mocsári favágók és a What not to wear műsorok közé beékelve, bár nem tudom, ez a körülmény számíthat-e az információk valóságalapjának megítélésekor.

Mi értelme lenne annak, hogy a Teremtő olyan világot hozzon létre, mely előbb-utóbb hozzá fog hasonlítani? Én sokkal inkább el tudom képzelni azt, hogy Isten a világot azért teremtette, mert azon túl, hogy maga a teremtés aktusa, mint alkotás és mint munka élvezetet és feladatot nyújtott neki, szeretne értéket lelni valamiben, ami nem kizárólag Ő maga?
Folyton csak a saját tükörképével, a saját hasonlatosságával szembesülni - egy ilyen élet minden lénynek szenvedés lenne.

Laura, Balázs, hogy bírtatok ismeretlenül két komment alatt így egymásnak esni? Ezek után le se merem írni, hogy részben a Heisenberg féle határozatlansági elmélet miatt nem lettem fizikus, akkora hülyeségnek tartom. Mert nem akarok állást foglalni a harcotokban.

"Van bőr a képén ilyet állítani :)... vicces elképzelés, hogy Isten detektorokkal kimutatható."

Ja, Stephen Hawking meg kiszámolta, hogy nincs. Akkor jöttem rá, hogy mennyire buta szegény.

Isten az, aki, ha eléd állna lángoszlopként, akkor sem lehetnél biztos benne, hogy létezik, és ha soha semmi apró jelét nem adná a létezésének, akkor is képtelenség bebizonyítani a nemlétét. Emberként lehetetlen mindkettő. Ezt jelenti az a szó, hogy hit. Az is hit, hogy nem hiszel.

Na, ez a másik, ami miatt elmúlt a fizika iránti érdeklődésem.

És az elmúlt 5000 év során minden tudományos elméletről kiderült, hogy hülyeség, ami nem baj, mert valahol el kell indulni, a fejlődést pont az jelenti, hogy túllépünk rajta. A baj az, hogy ha a jelenlegit nem akarod szentül elhinni, akkor lehülyéznek. És nem arról beszélek, hogy a kommentekben, hanem arról, hogy a Science magazinban köveznek meg írásban. De hát miért lenne igaz a jelenlegi? Az előző húsz se volt az, pedig azt is igaznak hitték.

Hab a tortén, hogy megengedő vagyok, és "igaz" alatt még nem a valóság leírását, hanem az arra jól illeszkedő modellt értem.

A "tudósok" a legnagyobb vallási fanatikusok. (Nem mind. Van, aki inkább felfedez valamit.)

Nemrég vitatkoztam egy nagy "professzorral", aki mindenféle laborokra és szakmai karrierre és diplomára hivatkozva próbálta elmagyarázni, hogy mekkora butaságot beszélek, és hogy miért nem szűrheti ki az ozmózisos szűrő a vízkövet, és ő ezt kutatja, és hiába mondtam, hogy nem kell labor, beöntöd egy lábasba a szűrt vizet, elforralod, és megnézed, mennyi oldott anyag maradt benne. Szabad szemmel.

Ezek empirikus dolgok. A miérteket empirikus részecskekutatóval vizsgálni inkább vicces.

Kedvencem, hogy "mégsem sikerült megdönteni a relativitás elméletet, nem tudunk gyorsabban menni a fénynél". A fénysebesség, mint a sebesség elérhetetlen határa nem a relativitás elmélet következtetése, hanem egy feltételezés, amelyre az egész elmélet épül, és amit soha senki nem tudott bizonyítani. Hipotézis. Attól akár még lehet igaz is. Mint a mesében.

Laura: "Mi értelme lenne annak, hogy a Teremtő olyan világot hozzon létre, mely előbb-utóbb hozzá fog hasonlítani?"

Én például jól ellennék magammal. Főleg női kiadásban.


"Én sokkal inkább el tudom képzelni azt, hogy Isten a világot azért teremtette, mert azon túl, hogy maga a teremtés aktusa, mint alkotás és mint munka élvezetet és feladatot nyújtott neki, szeretne értéket lelni valamiben, ami nem kizárólag Ő maga?"

Túl sokat rövidítettem. Ez az Amerikába exportált izraeli kabbala - nem a vörös fonalas, Madonnás, az rémes - azt mondja, hogy Isten a végtelen energia, ami kizárólag adni akar. Teremtett egy lényt - ez a világunk -, amely arra lett teremtve, hogy kapjon, elfogadjon. Ez az ego. A vágyak összessége. Annak a vágya, hogy kapj. Ez mozgatja a világunkat.

Igen ám, de ez a lény rájött arra, hogy már nem okoz neki akkora örömöt, hogy feltétel nélkül kapjon. Hogy adni szeretne, mert az jobb, mint kapni. Csak éppen erre nem képes jelenleg. Mert pontosan az ellentétére készült.

Így bezárkózott, és nem fogadja el a végtelen energiát, fényt, boldogságot, amit kapna. Közben vágyakozik, sóvárog. Az egész világ. Te is, mint a világ része. Ez a szenvedés, a kielégületlen vágy, és a kielégülés utáni üresség. Minden vágynak ez a vége.

Kivéve egyet. Az összes vágyat végigjárva, eljutni az igazi vágyhoz, hogy olyanná válj, és újjászületve, eggyé válva, megtanulni először úgy adni, hogy elfogadsz (így indirekt adsz azzal, hogy örülsz annak, amit kapsz tőle, és ezzel örömet szerzel), majd a Teremtőhöz hasonlóvá válva képes legyél valóban adni. Örömmel. Mint ő.

Az egy nagy lény.

Szerintem ez teljesen korrekt. Én is ezt csinálnám, ha egyedül sugároznám magam a nagy semmiben. Nem tükörképet teremteni, hanem olyan lényt, aki természetében hasonló, miközben önálló. És elvileg onnantól lehet szabad akarata. Most nincs.

Én nem tudományos tételekkel jöttem, hanem logikai struktúrákkal.

Az meg nem érdekli. De hát nem baj, sok dologról szeretek olvasni.

Valami karmikus dolog lehet ez köztetek, vagy egy korábbi életetekben túl közel kerültek egymáshoz az elektronjaitok. Ki tudja.

Bizony, szinte már szerelem.

Komolyan, ha létezne szabad akarat, azt hinném, hogy házasságom után exponenciálisan nő azok száma, akik közül választhatok, hogy tönkretegyék az életemet.

Te direkt szívatsz a reinkarnációval? Mondtam, hogy azt nem veszem be.

Tudom. A múltkor sem hitted el.

El is vesztettük fél Rómát.

Nem kell hozzá házasság. Tetszőleges párkapcsolat vagy jól működő szerelmi viszony elegendő. Érzik rajtad.

Legjobb, ha kettesben mentek ki az utcára egy maratoni esős nap után, szinte az összes szembejövő akarni fog. Erre vannak beállva.

Ha meg azt akarod, hogy a munkahelyeden szerelmesek legyenek beléd, a legjobb, ha nem köszönsz.

A nap (hét, hónap, év, élet) kérdése: milyen értelmi szinttől kezdve nem rendelkezik egy tetszőleges nő teremtő energiával?

Ez miről jutott eszedbe?

Az támadásnak számít, ha nem értek egyet valakivel? Én nem érzékeltem azt, hogy egymásnak estünk volna Balázzsal, hiszen nem is ismerem. Személyesen sem szoktam nekiesni senkinek, mert meddő vitákba nem megyek bele.
Az értelmes vitákat viszont szeretem, de ilyenkor nincs helye a személyeskedésnek, és semmiképp sem a másik ellen irányul az, ha nem értek vele egyet.

Mage: "És nem arról beszélek, hogy a kommentekben, hanem arról, hogy a Science magazinban köveznek meg írásban." Mire gondolsz pontosan, melyik írásra? Érdekelne.

Egy ideig én is kacsingattam a tudományos pályával még az egyetem alatt, biotechnológia szakirányon, két évet dolgoztam kutatóintézetben, de az ott tapasztaltak teljesen elvették a kedvemet. Maga a genetika érdekelt nagyon, pontosabban a DNS, elbűvölt az,
hogyan tartalmazhat ennyi információt ilyen kis helyen az anyag, hogyan születhet meg az általa kódoltak alapján egy ember, és a DNS saját önműködő mechanizmusai is lenyűgöztek. És valahogy olyan lehangoló volt, hogy a DNS-t (mi növényi DNS-sel foglalkoztunk) a szövetből nyert preparátum pár órai rázatásával, centrifugálásával, futtatásával, ennyi és annyi ml ilyen és olyan anyag hozzáadásával ki lehet nyerni, aztán a végén kapsz egy kis pici fehér pelletet, és amikor a kezedben tartod, nem tudod elhinni, hogy csak ennyi lenne az egész.

Ráadásul manapság a tudománynak már annyi információval kell megbirkóznia, minden kutató kénytelen annyira specializálódni, hogy már csak nagyon szűk területet tudnak befogni a saját témájukkal, és nincs is más választásuk, minthogy szakbarbárrá váljanak.

---

A kabbalát nem ismerem, annyit tudok róla, hogy a zsidó vallás "misztikus" része. Talán hülye kérdés lesz, de te hol olvastál belőle? A zsidó vallási szövegeket illetően sokszor említik, hogy csakis eredetiben szabad őket olvasni, mert különben félreértelmezések születhetnek és a fordítások nem helytállóak. Sőt, pont a zsidó szent szövegek fordítása esetén többször is felmerült, hogy egy-egy fordító antiszemita céllal vett el vagy tett hozzá az eredeti szöveghez.

Manapság szeretik a különböző vallásokat, tanításokat exportálni, tipikus példája ennek a buddhizmus és egyéb keleti tanok elterjedése. Csakhogy szerintem nem véletlen, hogy egy adott vallás miért éppen egy adott helyen alakult ki, egy bizonyos kultúra és társadalom táptalaján fejlődve vált azzá, ami. Nem hiszek abban, hogy egy európai valaha is meg fogja érteni a buddhizmus lényegét, vagy hogy egy a zsidóságon kívül szocializálódott ember igazán közel kerülhet a zsidó vallás bármely területéhez.

Laura, Eugen Herrigel és Mokuso Zeisler István üdvözöl.

Jerry: ez igazán kedves tőlük. Gondolom arra akarsz utalni, hogy már maga a tény, hogy egyáltalán léteznek Magyarországon buddhista tanításra szakosodott oktatási intézmények, ahova bárki besétálhat, illetve hogy magukat hitelesnek tartó európaiak könyveket írnak és népszerűsítő előadásokat tartanak a buddhizmusról, az már önmagában azt jelzi, hogy mi nyugati emberek bármi lényegeset is felfoghatunk a keleti kultúrákból.
Én ezt nem feltételezném.

Amúgy nem hinném, hogy az a kiváló marketing-fogásokkal teletűzdelt reklámhadjárat, ami a buddhista tanítások "terjedését" szolgálja, ne lenne a legszögesebb ellentétben az eredeti Buddha-tanításokkal, amik, ha jól értelmeztem, egyáltalán nem arra irányulnak, hogy az életünket hogyan tegyük harmonikusabbá és boldogabbá, és főleg nem arra, hogy bárki számára elérhetőek legyenek például felsőoktatási kereteken belül.
Bár talán nem rossz üzlet pár félévi tandíjért cserébe megvilágosodást nyerni :).

A megvilágosodás az megvilágosodás. Ha kólaautomata adja ki, mert félliteres light kóla helyett a legalsó rekeszbe ma azt pakolták, és onnan döntöm magamba egy dollárért, akkor is.

Csak őket említettem meg, mert őróluk biztosan tudom, hogy Japánban, Kínában (ki-hol) de ismert és elismert személyek.
Nem hinném, hogy a vallások, eszmék bizonyos fokú gyakorlását, ismerését, elmélyülését, megértését, elfogadását meghatározná a földrajzi helyzet.
De ha mégis így van, talán Sunrjú Suzuki rósinak se kellett volna Japánból az Egyesült Államokba utazni, és ott több Zen Centert, és iskolát, kolostort alakítani.
És nem kellett volna Szung Szán mesternek sem létrehozni iskolákat, kolostorokat máshol mint Kína.
Ugyanakkor a keresztény mitológiának is elég lett volna Róma, Olaszország.

A buddhizmus, de legalábbis a zen buddhizmus pedig arra törekszik, hogy minnél több ember megtalálja a Nirvánát, elnyerje a megvilágosodást, hiszen egy mester sem léphet be addig oda halála után, amíg egyetlen élőlény is van a Földön, aki nem világosodott meg.

Persze ha érdekel a téma és a dolog, szívesen beszélek még róla, esetleg tudok írokat - könyveket említeni amik mélyíthetik a tudást a témában, de a legjobb ha felkeresel egy magyarországi helyet, hiszen "a rizskeksz látványa nem csillapítja az éhséget".

Mage: valójában sokkal inkább el tudom képzelni, hogy a "megvilágosodást" kólaautomata adja ki, mint hogy véres verejtékkel magamba tudom szuszakolni több száz bölcs könyv elolvasásával. Ha már választani lehet.

Jerry: azt hiszem jobb, ha ebbe inkább itt nem megyek túlzottan bele, mert az olvasóközönség nem annyira fogékony ilyen mélységben ezekre a témákra - de a vallásokkal és hitrendszerekkel kapcsolatban elég radikális véleményen vagyok; és ez nem csak a buddhizmusra igaz. Röviden megfogalmazva: szerintem a legtöbb amit tehetünk az az, hogy nem egy jól kidolgozott és előre felépített rendszerbe tagozódunk be, mintegy passzívan, hanem vállalva mindenféle kételyt, a bizonytalansággal járó félelmeket és veszélyeket, magunk próbálunk meg a csakis ránk jellemző, legegyedibb úton és módon közelíteni a látszólag érthetetlen és feloldhatatlan kérdésekhez.

A vallások és a hitrendszerek az ember természetes nyitottságát nyirbálják meg és figyelmét egyetlen jól behatárolható körbe terelve teljesen leszűkítik a látóterét, így talán épp a legfontosabb dolgok mellett siklik el. Arról nem is beszélve, hogy ledegradálva a téma jelentőségét és általános megközelíthetetlenségét, abba az illúzióba ringatják az embereket, hogy mindez bárki számára karnyújtásnyira van, és bármikor leakaszthatja magának, mint a fáról a gyümölcsöt - bár nem ő ültette, nem ő gondozta és nem ő érlelte meg.

A különböző kultúrák világnézetei annyira mélyen gyökereznek a történelemben, az adott nép kollektív tudatában és tapasztalatában (összefüggve természeti környezetükkel, művészetükkel, irodalmukkal stb...), hogy egyszerűen hozzáférhetetlen más, nem abban a kultúrában felnőtt emberek számára. De ez csak az én véleményem.

Egyébként érdekel a buddhizmus, de csak mint minden más vallás és hiedelemrendszer, mert kíváncsi vagyok arra, mások mit és hogyan tapasztalnak meg a világból, de ezzel együtt igyekszem megőrizni a saját tapasztalataimból eredő bizonyosságokat, amiket nem dobnék csak úgy oda - akármilyen kevés is van belőlük - cserébe idegen kezek akár tökéletesre csiszolt munkájáért is.

Ennek ellenére, ha ismersz olyan írókat a témában, akiket érdemes lehet olvasni, akkor örülnék, ha párat megemlítenél, köszi!

Szerintem csak egy üresfejű embernek kell attól tartania, hogy kizárólagosságot és bizonyosságot ad neki egy vallás.

Balázs: a keresztény vallás például egészen konkrét és kizárólagos, ugyanis minden megátalkodott ateista előtt zárva marad a mennyek kapuja, függetlenül életének minőségétől; de már az is bőven elég a kárhozathoz, ha valaki egyszerűen csak nem veszi fel a keresztséget.
És mondjuk a keresztes háborúk sem a tolerancia jegyében lettek meghirdetve.

Laura, szerinted a keresztes háborúk milyen viszonyban voltak pl. Aquinói Szent Tamás munkásságával, aki kortársként végigélt három keresztes hadjáratot.

Aha.

Tetszőleges kor tetszőleges társadalmában egy csoport mindig, minden körülmények között gyilkolni akar, és/vagy más jellegű hatalmat mások felett. Ezzel nem lehet mit kezdeni, sajnos ölni a legjobb érzés a világon. Tehát akkor a kereszténység nevében történt-e a gyilkolás, vagy egy sokkal emberibb mozgatórugó volt-e mögötte.

Hm.

Ezek után már csak arra kellene választ adni, hogy a keresztény hitűek között voltak-e humanisták, voltak-e nagy formátumú gondolkodók, akiknek a képzeletvilágát nem befolyásolta a hitük, voltak-e toleráns emberek, akik a nem-keresztények számára sem zárták volna be a mennyek kapuját.

Talán.

Mert ha azt állítjuk, hogy egy vallás szellemi rabságot okoz, akkor vajon kivel azonosítjuk magunkat, az emberileg nagyszerű teljesítményt nyújtó gondolkodókkal, akik megmutatják a világ megértésének egy lehetséges aspektusát, vagy mégis inkább az emberileg silány minőségű hívőkkel, akik hitüktől függetlenül silányak, és üres fejükbe tetszőleges eszmerendszert - pl. mosópor-racionalizmust - téve silányak maradnak.

Mégis.

Balázs: bármennyire is távol áll tőlem a buddhizmus, úgy tudom, hogy például ennek keretein belül soha semmilyen formában nem történt öldöklés a történelem folyamán, sem erőszakos térítésekre nem volt példa. Ennyiben mindenképp szimpatikusabb számomra.
A kereszténység már a megjelenésekor jogot formált a kizárólagosságra, hacsak Jézus szavait nem értelmezték végzetesen félre amikor lejegyezték őket, ekkor viszont elmondható lenne, hogy az egész kereszténység tévedések és félreértések sorozata.

Biztosan akadnak a keresztények között is példamutató, nagy emberek, mégis azt gondolom, valamennyire csak jellemző egy adott hitrendszerre az az intézmény, ami a szárnyai alatt és útmutatásai alapján fejlődött, jelen esetben a katolikus egyház, ha a kereszténységről van szó. Márpedig a katolikus egyház ellentmondást nem tűrően szigorú azokkal, akik máshogy gondolkodnak, és erre számtalan példa van a történelemben.
Az egyes emberek hitét sosem kritizálnám, mert semmi jogom megítélni őket, viszont hadd szabadjon fogalmi keretekről, objektív formába ültetett tanításokról azt gondolni és olyan véleményt kialakítani, amilyet akarok.

Egyébként te mi alapján tudod megállapítani egy másik ember hitbeli minőségét/silányságát, ami ráadásul időben is változhat különböző hatásokra és semmiképp nem egy statikus dolog? Én azért óvatosan bánnék ezekkel a jelzőkkel. Van egyáltalán annyi időnk másokat megismerni, hogy ilyen magabiztosan dönthessünk az ő állapotaikról?

Laura, egy egyszerű kérdésre válaszolj, kérlek.

Számodra is a világ megértésének egy lehetséges módja a kereszténység. (2012.12.05. 23:22:43)

Néhány üresfejű ember az üres fejébe rak valamit, ami miatt számukra ez a világ egyetlen felfogási módja, gondolati sémája. (2012.12.06. 08:52:31)

Akkor most mondd el, hogy az üresfejű emberek zavarnak-e, vagy a keresztény hívők általában.

Laura: "bármennyire is távol áll tőlem a buddhizmus, úgy tudom, hogy például ennek keretein belül soha semmilyen formában nem történt öldöklés a történelem folyamán"

Feltéve, ha a Matrixot nem számolod, mert ott azért 6-7 milliárd Smith ügynököt belemészárolt Neo a Nirvanába. Önmagával együtt.

Balázs: nem mondhatnám, hogy zavarnának a keresztények, vagy akármelyik másik vallás tagjai, de foglalkoztat, hogy más hogyan látja a világot és ezen belül például miben hisz. Mivel ez érdekel, szeretek róla beszélgetni, és egy beszélgetés során elhangozhatnak érvek és ellenérvek is.

Ez volt a finomabb verzió. A másik, hogy nem is az egyes emberek hite zavar, hanem inkább az, hogy egyáltalán léteznek az egyetemességre törekvő tanítások, olyanok, amelyek emberek tömegeit igyekeznek egyfajta idea köré toborozni. Ennek számos káros hatása van, és ez zavar, mert a saját környezetemben is tapasztalom, tehát engem is érint.
Zavar az, hogy annyi önmagával és a világgal elégedetlen emberrel találkozom; az általános elégedetlenség egyik fő oka pedig a megismerésre való képtelenség és a bizonytalanság, ami ebből adódik, erről viszont a vallások/világnézetek is tehetnek, mert nem hagyják az embert szellemi szempontból éretté és fogékonnyá válni.

Mage: talán a Felhőatlasszal megtörténik a korrekció, és a karma-kerék küllőiből kihullik minden mandzsettagomb és ingfoszlány, ami a Smith-ügynökökből még ottmaradt.

Laura, én ezt értem, hogy az ideológiák csúnya dolgok, mert egy csomó buta embert gonosz dolgokra lehet rávenni.

De azt mondd már meg nekem, hogy miért a buta ember áll az érdeklődésed középpontjában?

És aztán beszélhetünk a vallásokról, a részecskegyorsítóról, a rerum novarumról meg az inkvizícióról is.

Azt hiszem most nem értelek - és ezt minden irónia nélkül mondom. Pont azért kommenteltem ide, mert a blog íróját és általában az ide írogatókat nem tartom butának. Felvetettem egy témát, mert kíváncsi voltam, mit gondolnak róla azok, akik ezt a blogot olvassák. Mentségemre szóljon, hogy viszonylag ritkán, ötletszerűen látogatok ide, más blogokat (egy kivétellel) meg egyáltalán nem olvasok, tehát általában megfontolom, hogy mihez szólok hozzá.

Nem értem, hogy abból amit leírtam, miért következtetsz arra, hogy a buta emberek érdekelnek.

A keresztények nem buták, hanem mártírok. (Vagy hazudnak.)

A hazug az nagyon jo jelzö räjuk. 2 ilyen ember van a környezetemben, akiröl azt gondolom, hogy a biblia az ägyuk mellett azt a celt szolgälja, mint a szappan a mosdokagylon. Azzal a különbseggel, hogy a szappan megszabadit a szennytöl.

Borzalmasan gonosz szülönek kell lennie annak, aki arra kerdesre, hogy mivel lepd meg a gyermeket karäcsonyra, azt välaszolja - gyermekbibliaval. Az ilyen utalja a gyereket?

Ha jól emlékszem, Para-Kovács mondta, hogy a gyermek személyiségfejlődésére a két legártalmasabb dolog a pornó és a kereszténység. Felháborodást keltett, annak ellenére, hogy felerészben igaza volt.

Arrol nem is beszelve, mennyire eröszakosnak es tapintatlannak kell lenni ahhoz, hogy vasärnap reggel 8 kor, dobhärtyät es mellet dübörgetöen kongassak a harangot, mikor mindenki mäs, aki nem olyan mint ök, aludni szeretne. Pl. a török szomszedom is.

Jah, a mocskos fundamentalisták.

Ellenben a kollektív(nem)tudat működik ezeken kívül is. Hangyaboly...

Szerintem a kereszténység egy olyan vallás, amiből az alapművek meg a kétezer év miatt tetszőleges tartalmat ki lehet olvasni. Jót is. A szcientológia pl. már keményebb dió.

Fura ez.

Engem általában véve zavarnak az ostoba emberek, és az ostoba embernek teljesen mindegy, hogy mi a meggyőződése.

Az erőszakos embernek is.

Namost, ostoba vagy erőszakos emberek mindig, de mindig lesznek.

Ez nem az elméletről szól, nem a liturgiáról, bár ebben azért lehetne vitatkozni a gyerekáldozattól a vasárnap reggeli kolompolásig a többiek zavarásában.

Extra infó, hogy a keleti katolicizmus, kálvinizmus, lutheránusság köszönőviszonyban sincs a nyugatival. Keleten ezek hitéleti témák szervesen összekapcsolódtak a népeinket megnyomorító rendszerekkel, amelyekkel kivétel nélkül remekül kooperáltak.

Nem hiszem, hogy egy eszmerendszer bármilyen értelmes embert elrontana.

"Namost, ostoba vagy erőszakos emberek mindig, de mindig lesznek."

Úgy érted, 2012 december 21-ig.

Előtte fel kéne hívni édesapánkat?

Puszta keresztényi jóindulatból.

Tényleg Jerry, ha apám nem jut a Nirvánába, én sem? Most komoly? Attól még eljuthat oda a néhány testvérem is, hogy olyan nyolc éve nem beszélek velük?

Szinte rendbe akarom tenni a családom ügyeit.

***

Na, ezért rossz beszélni Istenről, Buddháról vagy a gravitonról. Mindig oda lyukadsz ki, hogy szarban van a magánéleted.

Csak a mesterek maradnak, a többiek beléphetnek. Aki megértette a buddhaságot, az társait segíti, hogy ők is megtapasztalhassák.
Ez a mélyfilozótiai nézet.

Jerry, és mi lesz ott? Mi történik pontosan azzal, aki belép?

Nem gondoltam volna, hogy ezt a kérdést pont te teszed fel.

Belépek a Nirvanába. Csodálkozom.

- Mi történik velem?

Földöntúli hang zengi:

- Nem gondoltam volna, hogy ezt a kérdést pont te teszed fel.

Pontosan.