Nincs jogosultságod (már) a komment módosításához.

it's so easy :: 2012. november 18., vasárnap, 16:55:39 :: 7 komment

Kedvenc mondataim egyike: "Neked könnyű, mert otthon dolgozol".

Meglepő gyakorisággal közlik ezt velem, úgy értem, ahhoz képest gyakran, hogy emberekkel mennyit kommunikálok. (Amit az esetek többségében szerencsére sikerül írásos formátumra enyhítenem.)

Türelemes és megértő személy lévén elmesélem, hogy mit gondolok erről.

Van az ismerőseimnek egy roppant kis lélekszámú halmaza, akik tisztában vannak azzal, hogy az ősrobbanás vagy a teremtés pillanatában minden további esemény előre eldőlt. Ők olyan kevesen vannak, hogy azt meg sem merem számlálni, nehogy a végeredmény nulla legyen.

Eleve elrendelt világban nincs értelme a következő fogalmaknak: érdem, döntés, álhatatosság. Nem vagyunk urai egyetlen pillanatnak sem. Így sem én, sem ez a legfelebb két emberből álló csoport nem gondolja úgy, hogy nekem jó, mert otthon dolgozom. Azt sem gondolják, hogy nekik rossz, hogy nem. Azt gondolják, hogy mindez így jött ki a Nagy Egyenletből.

Aztán vannak, akik szívből-lélekből választanak maguknak olyan hivatást, amelyet körülményes lenne otthon gyakorolniuk.

Ha a lakásodban műtesz embereket, előbb-utóbb valaki rádküldi az ANTSZ-t. Az ANTSZ-szel jobb vigyázni, mert ők olyan mozgó célpontot is könnyűszerrel eltalálnak, mint Geréb Ágnes. A saját otthonodban berendezett műtőnek hosszú távon esélye sincs ellenük.

Bármennyire megterhető elutazni Afrikába, felkelni hajnalban és kimenni a terepre, még mindig ez az optimális módja a szavannai oroszlán fényképezésének. Otthoni készíteni ilyen képeket még több szenvedéssel jár.

Kevés pszichiáter dolgozik otthon. A pszichoanalízis szerves része, hogy a páciensed szerelmes lesz beléd. Ez tudományos tény. Nehéz kezelni a helyzetet, ha ő a eközben kanapédon ül, te pedig az ágyadban fekszel. Bár a fene tudja. Van, akit szívesen kezelnék otthon. Sőt, ha úgy nézem, réges-rég pszichiáter vagyok.

Mindenesetre a szakmájukat tudatosan választó barátaimmal szintén nem arról szoktam beszélgetni, hogy nekem milyen könnyű, mert otthon dolgozom. Hanem arról, hogy melyikünknek miért nehéz. Mivel mi kihívást keresünk a munkánkban. Méghozzá szándékosan.

Aztán van a maradék, az emberiség 98%-a, aki egyrészt hisz a szabad akaratban, hisz az érdemekben, másrészt kényszerből választott magának munkát. Már ha ezt esetükben választásnak lehet nevezni.

Szerintük nekem jó, mert otthon dolgozom. Nekik viszont nehéz és rossz, mert ők korán kelnek, vagy mert egész nap a városban kell rohangálniuk.

Ők azok, akikkel arról beszélgetsz, hogy hová tedd a vizes esernyőt, hogy milyen nap van ma (legfeljebb 3-4 napot szoktam tévedni), vagy hogy mit csináltatok aznap, és hogy hogyan épül fel a római jogrendszer. Vagy bármi másról, ami három agysejtnél nem igényel többet.

Számukra most elárulom az otthon végzett munka titkos, Hármas Formuláját:

1. Kelj fel.
2. Ne menj el otthonról.
3. Dolgozzál.

Érdemes olyan munkát választani, amelyet megfizetnek. Így a Hármas Formula tetszőleges ideig alkalmazható marad.

Ki lehet próbálni. Bátran. Csak tessék. A programozáson kívül számtalan munka számításba jöhet: szakfordítás, kereskedelem, webdesign, magánoktatás, kézművesség, szerviz, tanácsadás, pályázatok írása, cég vezetése, és így tovább.

Mivel nekem mindez könnyű, bárkinek könnyű lehet. Nemigaz?

Főleg, hogy a fentiek több mint felét már csináltam, vagy most is csinálom.

Ezért úgy döntöttem, hogy a következő embernek, aki azt mondja, hogy "nekem könnyű, mert otthon dolgozom, neki meg nehéz", jégcsákánnyal verem szét a fejét szilánkokra.