Áldásos és kitartó rajongásom következtében már a lányom is Mage-t olvas. :o)

sarakata,
szép, szép, hogy a lányod a magyar félmúlt kultúrtörténeti érdekességeit kutatja, de meg lehet élni ebből? Nem jobb lenne egy szobalányi állás Svájcban?

Rizóma, ezen most megdöbbentem. Emlékeztetett arra a pillanatra, amikor anyám és nagyanyám vitatkoztak, mi legyen belőlem, ha nagy leszek. Anyám pártolta, hogy egyetemre menjek s művészettudományokat tanuljak , nagyanyám azt mondta, mihamarabb sajátítsak el szakmát, hogy pénzt keressek. Mit mondjak, mindkettőnek igaza lett... Azonban jobban érzem magam e sok szépséggel a lelkemben takarítás közben. Is.

Sarakata,
valóban, például Faludy Gy. és barátai életben maradását a recski táborban nagyban segítette, hogy esténként művészetről, történelemről beszélgettek.

A munkatáborról jut eszembe:
Szolzsenyicin A pokol tornáca c. könyvében a saraskában robotoló, egyébként hazaszerető egyik mérnök így fohászkodik:
" – Ha most azt mondanák nekem, Gleba: jön a repülőgép az atombombával a hasa alatt… és itt fog agyonütni, a lépcső alatt, meg a családodat is, meg még egymillió embert, de velük együtt Bajuszos Apánkat is minden hivatalával egyetemben, hogy ne legyenek többé, hogy ne szenvedjenek a népek a lágerekben, a kolhozokban, az erdőirtásokon… – Szpiridon megfeszítette magát, mintha izmos vállával a máris rájuk dőlő lépcsőt s vele együtt a tetőt és egész Moszkvát akarná megtámasztani –, hidd el nekem, Gleba, nem bírom tovább! nem maradt bennem kitartás! azt mondanám – és fejét felemelte a repülőgép felé – gyerünk, dobd le! végezz velük! "

Hogy miért idézem ezt a részt? Mostanában magam is felnézek az égre, és remélek ha nem is egy atombombát, de legalább egy irdatlan nagy ufót, tízezer gülüszemű szörnyecskével. Leszállnának Pest határában, és a teljes fizikai, szellemi ég- és földindulás közepette elmaradnának az önkormányzati választások is. Megszűnne a magyar közrádió, köztévé, kereskedelmi rádiózás és televíziózás egyaránt. Mage ellenben visszatérne a régi énjéhez, és szorgosan blogolna, sőt visszatérnének a törzskommentelők is.
(Figyeled, hogy megint írt egy jó apróságot? Talán Svájcból már látni a közeledő űrjárművet.)

A problémák idővel megoldódnak? Ez nagyrészt igaz, csak győzzük kivárni! De az sem mindegy, hogyan oldódnak meg... Ha pl. úgy oldódik meg a takarítás, hogy jön egy földrengés, és nem lesz utána lakás, amit kitakarítsak, akkor inkább takarítok...

Sarakata: én is megbántam már, hogy diplomát szereztem. És arra gondolok, jobb lett volna nem hallgatni az általános iskolai magyar- és történelemtanárnőmre... Ha nem akart tanulni az osztály, akkor mindig azt kérdezte: "Ugye nem a Táncsicsba akartok menni asztalosnak?". És érdekes módon senki nem akart oda menni. Most úgy érzem, talán jobban jártam volna...

Rizóma: jöhetnek az ufók Veszprémbe is!

"De ha esélyt sem adok, soha nem fog megtörténni a csoda"
"Türelmetlen emberek elől elzárva marad a természetfeletti."

Azóta is várom a könyved.

Én is.