a képekről elsőre ami beugrik és talán egy magának megfelelő testbe született nőnél fel sem tűnik, de egy átalakuláskor valamiért szemet szúr: mennyire nem jár kéz a kézben az esztétika és a praktikum. (vagy másként fogalmazva, soha nem szeretnék semmit annyira akarni, hogy ilyen szembeötlő kényelmetlenségeket kelljen felvállalni érte)

Érdekes, hogy ezt írod, mert én általában lustának érzem magam.

Még csak két-három alkalommal festettem ki magam. Egyrészt macerás, másrészt ha utána leveszem a felsőmet, az alapozó fele lejön vele. Arra is ráébresztett a smink, hogy folyton az arcomat fogdosom, és észre sem veszem.

Most 2,5 centis a körmöm (megmértem). Kezdek olyan 80%-os sebességgel gépelni tíz ujjal, mint köröm nélkül. Hozzá lehet szokni.

Parkolóautómatában fizetni továbbra is rémálom, és nem tudom bezárni az autóm ajtaját, mert ez az idióta nő- és transzfób Musk a bal felső sarokba tette a lock ikont. Kulccsal vagy telefonról be tudom zárni, miközben benne ülök, csak az bekapcsolja a riasztót is.

Pár hete volt két transzfób tweetje. Arra gondoltam, hogy eladom az autót, és veszek egy mercit. Csak egyrészt nem lenne elég töltőállomás, másrészt magát az autót szeretem, harmadrészt nincs időm ilyenekre. Viszont nem veszek több Teslát, ahogy Rowlingot se olvasok vagy nézek soha többé.

Hetero cisgender férfiként ugyanezt mondanám.

Ez a Wolford nadrág pont méregdrága volt, viszont a többi ruhám töredékébe kerül a férfi ruháknak. Két évvel ezelőtt ott tartottam, hogy tízből kilenc nadrágot visszaküldtem a boltnak. A végén már egyáltalán nem tudtam nadrágot venni, mindet utáltam, és nem tudtam, mi a baj. Az volt a macera.

Azért akartam LV és Hermes ruhákat hordani, hogy azokban jól érezzem magam, de azok se tetszettek. Van egy Hermes zakóm. Tudnám, minek.

Most ilyen márkákból, hogy Calzedonia, Only, Pieces, olyan ruhákat rendelek, amit imádok, az áruk töredéke a Bossnak, az anyag tapintása sokkal finomabb.

Alig várom, hogy soha többé ne kelljen borotválkozni.

Az egyetlen, amit a fürdőkádban nem látok magamból, az a fejem. A többit más most olyan szinten szeretem, amit korábban elképzelni se tudtam volna, és ez csak egyre jobb lesz.

Arra is rájöttem, hogy a lúdtalpra a létező legjobb orvosság a magassarkú. Ha ezt nem tanítják az orvosi egyetemen, nem tudom, mi az, amit tanítanak.

Másfelől mindent vagy "orrvérzésig" csinálok, vagy sehogy. Az első zeneszámomhoz az egyik hangon nyolc hónapot dolgoztam, naponta több órában. (Lehet, hogy azért nem kezdtem azóta se bele a másodikba.)

Ami változott, hogy mostmár végképp nem értem, hogy a nők nagy része miért néz ki úgy, ahogy kinéz. Főleg akkor nem értem, ha elfeledkezem arról, hogy mennyibe kerül a pedikűr és a műköröm. És nekem nem kell ilyenekre költeni, mint fodrász.

A végeredmény az, hogy hiába olcsóbbak a jobb minőségű női ruhák, mint a férfi ruhák, összességében sokkal többe kerül nőként kimenni az utcára, mint férfiként (biológiai nemtől függetlenül).

én egyszer egy kollégiumi avatási buli miatt vállaltam be, hogy megtanulok magassarkúban táncolni. a projekt sikeres lett, de egyben elvette a kedvem attól, hogy a dzsainizmusnak vagy a hinduizmusnak valaha is a közelébe menjek. remélem ezzel el tudom kerülni, hogy valaha, véletlenül női testben szülessek újjá.

Hogy találtatok cipőt a méretedben?

Több körülmény játszott össze.

Először is, azt kapod, amire számítasz. A beavatás a szívatásról szól. Jó esetben vicces is, és kedved is van hozzá. Még olyankor is az a lényeg, hogy körbeállnak és röhögnek rajtad. Mitől lenne jó?

Ennek az ellentéte az, hogy otthon vagy, egyedül vagy, kíváncsi vagy, és arra számítasz, hogy jó lesz. Azért számítasz rá, mert értelemszerűen nem a cipővel kezded a kísérletezést. Ha a cipőig eljutsz, annak már oka van.

A másik, hogy különböző női ruhákat eltérő mértékben nehéz vagy furcsa felvenni, ha férfiként éltél. Nekem a nadrág ment az egyik legkönnyebben, és például a harisnya, legalábbis vizuálisan, mert az érzést nem szeretem a műszál miatt.

A legnehezebb a vállpántos trikó volt. Az annyira nőies, hogy ahhoz tényleg női testalkat és lehetőleg nőies arc kell, vagy legalább mellek.

"remélem ezzel el tudom kerülni, hogy valaha, véletlenül női testben szülessek újjá."

A játék kedvéért tegyük fel, hogy ez működik. Inkább egyáltalán nem születsz újjá, mint hogy esetleg nőnek szüless?

>Inkább egyáltalán nem születsz újjá, mint hogy esetleg nőnek szüless?
mivel a tudatom (jelentsen ez bármit is) nem jön velem az új testbe, ezért indifferens, hogy amiben most élek, az valaminek a folytatása vagy ennek lesz-e folytatása. a program az adatokkal így is, úgy is törlődik. amúgy nem érzem annyira jelentősnek az emberi fajt, beleértve magamat is, hogy ugyan az a példány megérdemeljen egy másik életet.

cipővel mindig bajban voltam a széles lábfej miatt, pedig férfiként férfi cipőt hordok. volt, hogy 3 évig nem találtam magamnak kényelmes cipőt. azután egy barátom javasolt egy amerikai márkát, amihez (mint egyéb normális országokban) 3 méret is tartozhat (lábfej szélesség és rüszt magasság is megadható). azóta szinte csak tőlük vásárolok. vakon, neten keresztül. mindig tökéletes volt a méret. ilyen nálunk miért nincs? (az már az egésznek a koronája, hogy azt a cipőt Nyíregyházán gyártják). legközelebb Amerikából rendelhetem vagy Ausztráliából. és nem szállítanak Magyarországra, a hazai gyártól sem rendelhető, dealerrel kell kihozatnom. Európában véletlenül sem kapható, csak a selejtje.

Ne is mondd. Mindent, ami kicsit is speciális vagy igényes kell legyen, Amerikából kell rendeljek, mert vagy nincs, vagy rátesznek 100% hasznot az amerikai termékre.

Turmixgép, vitamin, serverhosting, kukta, cipő, drón, folytathatnám.

Egy kivétel jut eszembe. High-end audióban jó Európa. A fejhallgatóm francia, a DAC angol, a stúdió monitor német.

azért nyugtass meg, sajtot, órát ugye otthonról veszel. (bár amikor ott jártam, külön nézegettem és ott sem voltak olcsóbbak a helyi órák, mint ha más országból rendeltem volna)

most látom: "drón". nálatok milyen legális lehetőségek vannak? nálunk átvették az EU-s szabályozást, majd szigorítottak rajta és egyenlőre egy csomó olyan feltétel van január 1-től, ami miatt legálisan lehetetlen reptetni. pl. jogosítvány kell hozzá, de még nem létezik egyetlen szervezet sem, amelyiknél vizsgázhatsz és kiadná. lakóterületre nem láthat rá repülés közben a kamerás drón. hát hogy a fenébe? ha felküldöm 200 méterre, az egész országra rálát.

Sajtot svájcit eszem. Bio csokoládéból jobb a német.

Órát miért vennék? Órát venni olyan, mint börtönbe zárni magadat. Vagy, ha már be vagy zárva, akkor csókolgatni kezded a falát.

Amikor idejöttem, az első két hónapban álmodoztam óráról, ékszer gyanánt. Felpróbáltam az utolsó fekete-(majdnem)sárgaarany, szögletes férfiórát, amit még árult a Bucherer.

link

Később akartam egy rubin gyűrűt. Kétszáz kő közül ránézésre, szín alapján kiválasztottam azt, amelyik tízszer annyiba került, mint a második legdrágább.

Aztán inkább vettem egy hasonló színű autót. Hasonló árban voltak.

Mostmár az érdekel, hogy ne csak órám ne legyen, hanem ilyenekre se legyen szükségem, hogy áram, internet, étel.

Azt is hallottam, hogy ott 30 nappal előre engedélyt kell kérni. Nevetséges.

Nálunk az a szabály, hogy tartsd tiszteletben mások épségét. Azt nem írom, hogy legyen biztosításod, mert az itt olyan, hogy vegyél levegőt. Ha a fekete macskád nyakán van egy fehér folt, és nem kötsz biztosítást arra az esetre, ha az a folt valamiért eltűnik, és ez olyan lelki traumát okoz neked, amelynek a gyógyítását nem fedezi az egészségügyi alapbiztosítás, akkor ne mondd el senkinek, hogy nem kötötted meg, mert nem fogják érteni, hogyan lehettél ilyen felelőtlen.

Vannak no-go zónák. Ezek nem a gyrosos körüli 500 métert jelentik, hanem a reptereket, és azt hiszem, Zürichet is. Vidéken reptetheted. Legalábbis én szoktam. Eddig egyszer kértek meg, hogy ne.

És több mint 11 vagy 12 ember fölé nem repülhetsz. Amit nem értek, mert egy tipikus drónnal nem lehet több mint egy ember fölé repülni. (A geometria nem az erősségük.)

Kívülről úgy néz ki Svájc, hogy mindenre van szabály. Ezzel szokták kritizálni, hogy nem lehet akárhol parkolni, csak ahol fel van festve.

Ez egyrészt nem igaz. Mi a francról beszélnek, hogy "felfestve"? Ötféle parkoló-felfestésünk van. Tessék megtanulni őket. Utána lehet okoskodni.

Számomra a szabadság másban nyilvánul meg, mint hogy hol parkolok és hol nem. A szabályok döntő többsége logikus. Ha nem tudod, akkor is ki lehet találni.

Ami a lényeg, hogy többnyire senkit nem zavar, ha nem tartasz be valamit, amíg abból másnak nincs kellemetlensége. Például a fű nem legális, mégis nehéz úgy sétálni városban, hogy ne érezd az illatát.

Itt toleránsak az emberek. Ha esetleg előre megkérdezed őket valamiről, akkor végképp. Ne árts másoknak.

A szabályoknál sokkal bosszantóbb az, hogy semmilyen speciális esetet nem tudnak kezelni. Extra igényt akkor sem tudnak kezelni, ha az számukra egyszerűbb és olcsóbb. Ne akarj ingyen lemondani valamiről, ami a szolgáltatás része. Ettől párszor kiakadtam. Amúgy béke van.

Az is vicces volt, amikor átmentem Németországba, és megláttam egy szemeteskukát (nagy zöldet), amelynek sima volt az oldala. Nem láttam rajta semmit.

Már évek óta éltem itt, és kitört belőlem: "Úristen. Honnan tudják, hogy ebbe mit kell beledobni?"

a 30 nappal előtte kérés tavaly volt, az még csak-csak működött, kiadták azt valójában egy héten belül és szinte mindenhova, csak oda nem, ahol józan ésszel amúgy sem reptetnél (pl. parlament, koncert vagy atomerőmű felett). annak is voltak hibái, pl. nem volt maximális idő limit, így előfordult, hogy egy srác megkérte egész augusztusra a Balatont és megkapta. (ilyenkor más már ott abban az időben nem reptethetett)

a mostani egy nagyon hi-tec szabályozás, csak egyelőre működésképtelen. ugyan úgy kell eljárnod (valójában még szigorúbb is), mint ha repülőt vezetnél. van egy mobil app-od regisztrálva a hatóságnál, a drón detto regisztrált. reptetés előtt az app-on keresztül (a mobilod helymeghatározását használja) megkéred a légteret ugyan attól a légiforgalmi irányítástól, ami az utasszállítókat is kezeli a fejed felett 10 000 méteren. ők elbírálják és 15 percen belül az app-on keresztül kiadják. az app kezeli a tiltott területeket is, oda eleve nem kérheted meg. az engedély asszem 1 óráig érvényes. azon belül kell megkezdeni a felszállást.
ha befejezted a drónozást, azt visszajelzed az app-ban és ezzel visszavonják az engedélyt, így onnantól már más is megigényelheti azt a területet. elvileg ennyi. csak éppen még az nem megoldott, hogy hol regisztrálod a drónt, hol vizsgázol le a vezetésből, nincs még meg a térkép, ami megmondaná, hogy mely terület tiltott és még az app sem működik.

mr., hogyan szólítsalak? Legyen az új neved? Csak azért írom kisbetűvel, mert mindenki nevét úgy írom, ahogy ő. Név ügyben tőlem bármit lehet kérni.

Az eljárás, amit felvázoltál, egy hajszálnyival tűnik macerásabbnak, mint elköltözni.

Rövid gondolkodás után fel tudnék sorolni egy tucat dolgot, ami Magyarországon jobb, mint Svájcban, és emellett fontos nekem. Lehet, hogy összejönne két tucat.

Viszont ezeket a korlátokat fel akarnám robbantani.

A gay pride-ra sosem magam miatt jártam. Azért jártam, mert az, hogy lehet békében gay pride-ot tartani, lehet külföldre utazni, lehet drogokat fogyasztani, lehet drónt reptetni, és lehet szabadon beszélni, egy csokorban jönnek.

Aki nem érti, hogy miért kell gay pride, azt nem érti, hogy a külföldi utazás lehetőségét ugyanazok harcolták ki, akik a gay pride-ot szeretik. Nem arról beszélek, hogy ki az, aki szeret utazni, hanem ki az, aki harcol a szabadságért.

Ők Magyarországon alulmaradtak.

Mielőtt elköltöztem, azon gondolkodtam, hogy GPS vezérelt scud rakétát rendeljek-e vagy távcsöves számszeríjat. Ezt értsd szó szerint. Számomra ez volt az egyik opció, a költözés a másik. Több opcióra nem emlékszem.

Magyarországon már évekkel ezelőtt milliomos lettem volna, ettől függetlenül nem kellene repülőre ülnöm azért, hogy értelmes nőt találjak (itt maximum a keleti bevándorlókkal lehet bármit kezdeni), a nyelv zseniális, a humor zseniális, a barátaim most is ott élnek, és sorolhatnám.

A korlátok iszonyatosak.

Okos vagy, bárhol használható a szakmád, valamiért az emberek is szeretnek, és könnyebben kijössz velük, mint én.

Tudom, hogy dolgoztál Svájcban, és annyi más hely van, ha ez túl rendezett volna az orosz vérednek. Bár az orosz nők imádják. A férfiakat nem kérdeztem.

(Többek között azért imádják, mert törődnek azzal, hogy mit esznek.)

Állítólag olyan ország is létezik, hogy Norvégia.

Én utálom, ha nekem kéretlenül tanácsot akar adni valaki. Csak azt akarom, hogy boldog legyél.

A B verzió, hogy megvárjuk, amíg átváltozom, és elégetem őket. Időpontot nem tudok ígérni. Rajta vagyok.

mindegy hogy szólítasz, fel fogom ismerni. a nicknek technikai oka van. általában Tor-t használok és ahogy kitettem a felhasználónév után a pontot, eltűnt a kurzor. a hozzászólást onnantól "vakon írtam", ha javítani akartam egy szót, akkor torpedót játszottam a kurzor gombokkal, hogy jó helyre navigáljak a szövegben. ha nincs pont, van kurzor. azóta elkezdtem Chrome-val írni a blogodra, itt most megy a kurzor egyelőre (10-ből 9X, kivéve, ha Enter-t nyomok, akkor eltűnik), de már maradok az új nickemnél. lehet valami Windows beállításom nincs a helyén, de öreg vagyok már nyomozni.

a drónos korlát EU-s hülyeség, elvileg minden EU országban már csak így drónozhatsz. annyi a különbség, hogy az EU-ban a 250 gr. alatti drónokat játék kategóriába sorolják és arra nem vonatkozik.

Svájcot nagyon szeretem (szomorúan olvastam, amit az élővilágról írtál pár hete), nekem élhetetlen, akár csak 1-2 német régió. (Oroszország amúgy még inkább.)
van sok ország, ahol nagyon jól érzem/éreztem magam, simán el tudnám képzelni az életem: Délkelet-Ázsia minden állama kivétel nélkül, (Kelet-Ázsia már nem) és az északi demokráciák is, mint pl. az általad emlegetett Norvégia (még akkor is, ha papíron éppen monarchia vagy királyság). Ausztráliában, Új-Zélandon is ellennék. még akkor is, ha minden sarkon valami herkentyű az életemre pályázik. no meg persze Dél-Európa, csak ott már nyugdíjasként, mert dolgozni azt nem lehet velük.
valószínű valamiféle egzisztenciát is tudnék teremteni, hiszen most is jóformán csak külföldi cégeknek dolgozom. észre sem vennék, ha pár száz/ezer km-et odébb hurcolnám magam.

ami elsősorban visszatart, hogy elveszteném azt, ami (a családom és az egészség mellett) a legnagyobb érték/vagyon számomra. a barátaimat. nem azokat az embereket, akikkel mindenféle online eszközökön a mobilomon tartom a napi kapcsolatot, hanem azokat, akikkel a hétvégén együtt sütögetünk a kertben/telken, akikkel nyaranta beszállunk a kocsiba és leugrunk az Adriára megmerülünk egy roncsot, utána eszünk pár tengeri kütyüt és másnap hazajövünk. vagy azokat, akikkel telente együtt sasoljuk a hójelentést és hívnám, de nem veszi fel, mert éppen engem hív, hogy akkor kocsiba a deszkákat és irány az Alpok vagy a Tátra. ezeket a barátokat nagy eséllyel nem tudnám pótolni. sok haver, ismerős, rokon van külföldön, némelyik nem vitte semmire, némelyik hatalmas karriert csinált, némelyik már a hatodik országba költözik. ami közös bennük, hogy szinte egyikük sem tudott az országában mélyebb baráti kapcsolatokat kialakítani. valószínű, nekem sem menne. van olyan 56-os rokon, aki már nyugdíjasként az Államok nyugati partjáról minden hónapban hazautazik Magyarországra egy hétre a barátaihoz. nagyon szeretek utazni, de ilyen életet nem akarok.
több hobbim is van, amit egyedül szeretek csinálni. pl. fotózás, fórumozás, motorozás. de sokkal több, amit közösségben. nem tudnám elképzelni az életem a barátaim nélkül.

>Én utálom, ha nekem kéretlenül tanácsot akar adni valaki. Csak azt akarom, hogy boldog legyél.
kb. 20 éves voltam, amikor Kambodzsában voltam pár hónapot választási megfigyelőnek. polgárháború után, egy koldusszegény országban, ahol reggelente még kalasnyikov hangra lehetett ébredni. annyi életvidám, mosolygó emberrel, mint ott, azóta sem találkoztam. azóta tudom, hogy a boldogság diszlokalizált.

Nekem Chrome-on is eltűnik a kurzor, amikor bejegyzést írok. Pár évvel ezelőtt kezdett elhülyülni az Internet. Azóta a böngészők is és a weboldalak is visszafelé fejlődnek.

Most itt is eltűnt enter után.

"ami közös bennük, hogy szinte egyikük sem tudott az országában mélyebb baráti kapcsolatokat kialakítani."

Ez így van.

Az oka valószínűleg összetett. Egyrészt, aki egyszer elköltözött, abban benne marad, hogy ki tudja, mikor költözik újra. Leél pár évet egyedül, önállóan, és megváltozik tőle. Én kialakítottam egy életet, amelyben ha egész nap nem dolgozom és nem játszom, akkor is reggeltől estig el vagyok foglalva, és úgy érzem, alig van időm valamire. Már az teljesítmény, ha egy párkapcsolat belefér.

A poligámiában is azt értem a legkevésbé, hogyan van valakinek ideje rá.

Itt az exeim voltak a barátaim, ami egész jól működik addig, amikor találok valaki mást. Ha ezt is túléli a barátság, bármikor össze lehet keverni őket a telefonon, és az előzőnek küldeni azt, amit az újnak akartam. Begombázva a legjobb.

Itt úgy élnek, hogy januárban megtervezik a decemberi nyaralást, megveszik a repülőjegyet, és bepakolják a bőröndbe a ruhákat. Én azt sem szoktam tudni, hogy öt perc múlva mivel foglalkozom, nemhogy holnap.

Aztán ott van az, hogy akár egy darab házasság is képes szétverni egy komplett baráti társaságot. Lásd közös ismerősünket. Mire más országba költözöl, ott a többség már házas.

Van egy plátói kapcsolatom, amely ugyan szünetelt, valahogy elő akar kerülni. Nevezhetjük barátságnak. Ez egy személy hét év alatt.

"annyi életvidám, mosolygó emberrel, mint ott, azóta sem találkoztam. "

Kambodzsa mit termel? Jól emlékszem, hogy heroint?

a/mr., azért a Délkelet-Ázsia biztos?

Az eddigi megszólalásaidból több higiénia és tisztaság sugárzott, mint egy jakartai vagy manilai utcából. Port Moresbyról csak hallottam, de az bőven elég is volt.

Én konkrétan menekültem ezekről a helyekről, és igazán érdekelne, hogy téged mi fogott meg?

A kommented többi részével teljesen azonosulni tudok.

Mage: a gay pride-dal kapcsolatban azt nem fogják fel az emberek, hogy a társadalom toleranciaküszöbét mérő nemzetközi felmérés. Mint a Pisa-teszt. Hülyeség az egész, de van, nemzetközi alapon mérhető, és kb. jól mutatja az irányokat.

A karácsony ugyanez, az a család intézményét méri fel évről évre.

A pride konkrét melegjogi (utálom ezt a kifejezést) következményei nettó negatívak, erről meg vagyok győződve.

Az, hogy mennyire elfogadott a gay pride, egyenes arányban van azzal, hogy az adott országban milyen élmény céget alapítani.

Három cégem volt Magyarországon, kettő van Svájcban, és valakinek segítek Oroszországban felépíteni az üzletét. Vagyis mostmár kimenekíteni.

A szabadság az szabadság. Ezek a dolgok összefüggenek egymással.

"A pride konkrét melegjogi (utálom ezt a kifejezést) következményei nettó negatívak, erről meg vagyok győződve."

Az mindegy. Terroristákkal nem tárgyalunk.

mindnyájan különbözünk valamiben egymástól. sőt, általában több mindenben is különbözünk egymástól. ennek ellenére, a társadalom alapvetően nem szereti, ami kilóg a sorból. a különbséget egyénileg (és nem igazán társadalmilag), jó esetben valahol kölcsönösen elfogadjuk és a helyén kezeljük. vannak balkezesek, szőkék, magasak, soványak, romák, kövérek, motorosok, autósok, melegek, 120-as iq felettiek meg jóval az alattiak. mindenkit ér valami hátrány a jellemzője/különbözősége miatt. (a használati eszközök vagy 30%-át kifejezetten jobbkezeseknek tervezik, de ezt csak akkor tudja meg az ember, ha balkezes, mint pl. én)

nagyon-nagyon kevés olyan ember van (ha egyáltalán van), aki semmiben nem lóg ki az átlagból.

a felvonulásokat legtöbben (többnyire én is) véleményterrorizmusnak élik meg, ahol egy bizonyos jellemzővel bíró kisebbség, az ő tulajdonsága alapján, az ő jellemzői alapján, előnyt kíván másokkal szemben, akik amúgy egy (vagy több) másik kisebbséghez tartoznak. szerintem ez soha nem vitt ügyet előre. egy kerékpáros felvonulástól nem javul a bringások megítélése, sőt (mondom ezt úgy, hogy én is bringázom!), egy meleg felvonulástól nem lesznek szimpatikusak a melegek a heterók körében, egy békemenet sem hozza el a békét, és egy betyársereges felvonulásról sem lesznek az emberek hazafibbak.
én úgy látom, hogy azok a felvonulások/tüntetések sikeresek, ahol mindenféle jellemzőre tekintet nélkül, közösen/vegyesen mennek el az emberek egy olyan érdeket/értéket képviselni, ami sokaknak fontos.

Mage: Kambodzsa drogok közül leginkább csak a dohányt termeli. inkább tranzitország.

Strike: ha a szír szomszédomat megkérdezném, hogy miért szeret itt élni (tényleg szeret, egyszer kérdeztem, ha tehetné sem menne nyugatabbra), akkor biztos a budapesti lakására és a Műszaki egyetemi tanári állására lenne büszke és nem egy olaszliszkai közmunkás pozícióra. a példádnál maradva, ez is Jackarta: link
Manilia tényleg necces.

a térség minden régiójában (ahol jártam) van olyan hely, ami elég fejlett/tiszta, de azért nem egy fehér ember rezervátum. és folyamatosan fejlődnek. Hanoiban már jobb az egészségügyi ellátás a "mezei" állampolgároknak, mint itthon. (költ is rá az állam rendesen)

másrészt elég jól alkalmazkodom. tisztaság mániás vagyok. itthon napi kétszeri zuhany, még akkor is, ha elkésnék miatta, nyáron még több. soha nem veszem fel kétszer ugyan azt a ruhát mosás nélkül (kivétel nadrág, kabát). a lakásban többnyire naponta takarítok. de ha elmegyek Afrikába, általában csak a reggeli hideg vizes zuhany van. este, a korai sötétben, "vakon" már nem kerülgetem a közösségi zuhanyzókban a skorpiókat. egy egy hetes erdélyi sátras motoros túra alatt meg az egész hét alatt összesen 2X-3X gyors mosdás valamely 6 fokos hegyi patakban és összesen 3 váltás ruha, mert több nem fér a motorra.

"a felvonulásokat legtöbben (többnyire én is) véleményterrorizmusnak élik meg, ahol egy bizonyos jellemzővel bíró kisebbség, az ő tulajdonsága alapján, az ő jellemzői alapján, előnyt kíván másokkal szemben, akik amúgy egy (vagy több) másik kisebbséghez tartoznak."

Számodra mi benne a terror?

Milyen előnyre gondolsz?

bármilyen "másság" elfogadásának sokunknál alapfeltétele a kölcsönösség. egyébként személyes erőszaknak éli meg azt az ember. a társadalmak jelentős mértékben kulturális alapokon nyugszanak, bár a globalizáció ezt valamelyest néhol kezdi elmosni, láthattuk/látjuk, hogy mi történik ott, ahol ezt a hatalom (bár milyen hatalom) erőszakkal kivasalja.

szeretem a sajtokat. mindenfélét. (oké, amelyikben mozognak a kukacok, az küszöb feletti, de még az is tesztelt). természetes anyagokból van, állítólag még egészséges is. Te is szereted, így tudod, hogy a legfinomabbak gyakran büdösek. nekünk ez illat, de másoknak bűz. nagy ívben nem érdekel, hogy erről ki mit gondol a környezetemben, pedig bizonyára mindketten hallottunk már élces véleményt az érlelt sajtokról. hazaviszem és megeszem.
ugyanakkor soha nem jutna eszembe egy érett Appenzellert vagy egy Pálpusztait a sajtot nem kedvelők orra alá dugni, átvinni mások lakásába vagy csak közösségi terekbe (az utca az!), hogy fogyaszd egészséggel. sőt, még otthon sem eszem aznap, amikor vendégeket várok. egyszerűen otrombaságnak tartom. nem lennék népszerűbb azok körében, akik amúgy a "büdös" sajtjaimmal jelenleg 100%-ban elfogadnak.

előny: ebbe nagyon nem mennék bele, mert részleteiben nem is értek hozzá és véget nem érő vitákat eredményezne. régiónként más célok lehetnek. Oroszországban például társadalmi szinten nem elfogadott. Moszkvában hétköznapi dolog az utcán napi szinten csókolódzó meleg párokat látni, komoly iparág épül rájuk, saját szórakozóhelyeik vannak a város legelitebb helyein, de vidéken megbélyegzik a melegeket. ott még van miért lobbizni. nálunk (MO) már társadalmi szinten nagyrészt elfogadott, jogilag is valamilyen módon kezelt. a homofóbokat pedig a világon sehol nem fogod meggyőzni, legfeljebb hergelni. azt meg minek? én itthon a nyilatkozatokban már olyan igényeket hallok, melyek a heteróknak sem állnak rendelkezésre. (vagy csak papíron vannak, rendezetlenül) azt pl. tudtad, hogy ha egy meleget elbocsát nálunk a munkáltatója és az beperli, akkor a munkáltatónak kell bizonyítani, hogy nem dolgozott jól és azért küldte el? ugyanakkor ez a bizonyítási kényszer nem áll fenn heterók esetén.

a, bárkit elbocsát a munkáltatója a próbaidő után és pereskedésre kerül sor, akkor a világ jobb részein bizonyítani kell, hogy az illető nem dolgozott jól (legalábbis Anglia, Norvégia ilyen, más kérdés, hogy kinek van kedve pereskedni). azért meg, hogy valaki heteró, nem valószínű, hogy céltábla elé kerül.

a szexualitását nagyon kevés ember viszi haza illetve tartja otthon, viccelnek vele az utcán, a munkahelyen, rácsapnak a nők fenekére, füttyentgetnek, beszólnak, udvarolnak, megfogják egymás kezét az emberek, időnként csókolóznak, ne adj isten együtt laknak (sorolhatnám), na pont ezt nem teheti meg egy meleg ember, illetve megteheti, csak nem ugyanazt kapja, mint az a heteró, aki adott esetben nyilvánosan, zárt helyen, másokkal körülvéve pálpusztait eszik, különösen ha ez utóbbi férfi. a viselkedésminta sem ugyanaz, az egyik csak szeretne boldogan élni, a másik pedig pusztán udvariatlan és egocentrikus. talán azzal kellene kezdeni, hogy vegyük vissza a heterók jogait is arra a szintre, ahol a melegeké van, aztán kezdhetünk együtt építkezni, így hamar belátná mindenki, hogy az egész felvonulás nem arról szól, hogy (amúgy nagyrészt gyermekkorban szexuálisan bántalmazott) melegek vonaglanak a teherautókon, hanem arról, hogy igenis szeretnének ők is nyíltan, ugyanazon alapjogok mentén élni, mint a heterók, mindenféle atrocitástól mentesen. nem lehet mindenkit elfogadóvá változtatni, csak legyen már végre ciki nyiltan homofóbnak lenni, mindenkinek vannak olyan tulajdonságai, amiket nem ver nagy dobra, mert ciki, ne mossuk már össze, hogy a szexuális hovatartozás is csak egy kósza gondolat, amikor másról sem szól az élet, mint a szexről.

szóval a sajtos hasonlatod szerintem itt nem állja meg a helyét, mondjuk lehet, hogy neked a sajt fontosabb, mint a szexualitásod, ez esetben gondolom neked is jogod van felvonulást szervezni.

még annyi, hogy a sajtos hasonlatban a "fogyaszd egészséggel" nem azt jelenti ám, hogy nézd csak, itt vagyunk, hanem azt jelentené, hogy te is legyél buzi, amit természetesen senki nem kér. a felvonulás inkább arra hasonlít, hogy a sok sajt között van pálpusztai is és aki még nem vette volna észre, ugyanolyan sajt mint a többi, így nem kell tőle félni, jó, lehet, hogy büdösebb, ugyanakkor ha meglátod a polcon, ne fuss el, vehetsz mást is. távolról nem fertőz és nem bánt senkit, közelről sem, mert csak azt keresi, aki őt keresi. így maradhasson ő is sajt és ugyanarra a "polcra" kerülhessen a boltban, mint a többi, ne pedig eldugva a hátsó sorokba.
és nem jobb fej azért egy meleg ember, hogy elküldi a szerelmét, mert éppen egy homofób barátja vagy családtagja érkezik, aki nem tűri a nyíltan felvállat homoszexualitását, ez nem jobbfejség, hanem félelem és meghasonlottság.

"a munkáltatónak kell bizonyítani, hogy nem dolgozott jól és azért küldte el? ugyanakkor ez a bizonyítási kényszer nem áll fenn heterók esetén."

Igen, és részben ezért van az, hogy a "heterokat" össze-vissza lehet szopatni a munkahelyen. Csakhogy ennek semmi köze a melegek felvonulásához. Az az idióta társadalom hibája, hogy például Svájcban a munkavállalói jogok nem léteznek. Nekem itt egy munkahelyem volt, és onnan orvosi segítséggel és igazolással tudtam elviselhető módon eljönni. A munkavállalói helyzetet ne varrjuk már a melegek nyakába.

Szóval azt, hogy te jó fej vagy, és nem dugod mások orra alá a büdös sajtot, ahhoz hasonlítod, hogy egyes emberek nem házasodhatnak, ebből fakadóan kevésbé képviselhetik egymás jogait és nem örökölhetnek, nem fogadhatnak örökbe, és nem mászkálhatnak kézenfogva, mert ezért időnként megverik őket.

Mások nem használhatják azt a nemet, amelyiket magukénak érzik, ebből fakadóan többnyire ők sem házasodhatnak, viszont hányingerük lesz a saját útlevelüktől és bármilyen nyomtatványtól vagy online formtól egész életükben.

Ezt hozod egyenlőségbe azzal, hogy nem dugdosol büdös sajtot mások orra alá? Ez most komoly?

Végülis nekik is vannak jogaik, valóban. Többnyire életben maradhatnak. Aztán adót is fizethetnek. (Amit réges-rég indokolt lett volna abbahagyjanak.)

Ja, és tűrhetnek.

Például tűrhetik azt, hogy terrorral és előnyök követelésével vádolod őket. Ezek súlyos szavak. Megindokolni nem tudod - mert nem is lehet -, de azért idebaszod őket.

Lehet, hogy ők eltűrik. Én nem.

Ha téged bántanának így, téged is megvédenélek. Most viszont te voltál az aggresszor. Úgyhogy szégyelld magad.

"a homofóbokat pedig a világon sehol nem fogod meggyőzni"

Eszem ágában sincs meggyőzni őket. Bőven elég, hogy megtanulják, ne ugráljanak, mert különben pofán lesznek verve. És akkor még örülhetnek, hogy élhetnek. Hamarosan az a rész jön, hogy ezért ők lehetnek hálásak.

"hogy az egész felvonulás nem arról szól, hogy (amúgy nagyrészt gyermekkorban szexuálisan bántalmazott) melegek vonaglanak a teherautókon"

És ha arról szólna, akkor mi lenne? Hogyan gondolhatja bárki, hogy ezt joga van megtiltani?

Ezt az egész témát túlságosan elméleti síkon kezeljük.

Én például már Magyarországon fogom lepörgetni az életem B oldalát, nem fogok elköltözni, tehát valamilyen módon nem bánnám, ha a társadalom egyes tagjai között elviselhető lenne a viszony.

" véleményterrorizmusnak élik meg, ahol egy bizonyos jellemzővel bíró kisebbség, az ő tulajdonsága alapján, az ő jellemzői alapján, előnyt kíván másokkal szemben, akik amúgy egy (vagy több) másik kisebbséghez tartoznak"

A véleményterrorizmust nem tudom hova tenni, de ez nem arról szól, hogy tetszik, hanem hogy árt-e. Mondok pár dolgot, ami megfelel a definíciódnak.

Például az egyházi adómentesség.
A politikai bűnszövetkezetek.
A banki kartellrendszer.
Kutyatartás a tizediken.

Na, ezek például ártanak. De még ezt is elfogadom egy szintig, mert már túl kényelmes, gyáva és öreg vagyok hozzá, hogy meglépjem az elvi következtetésből fakadó lépést, ami a forradalom vagy az emigráció.

Ezért elviselek kábé tíz ilyen szervezetet, amelyek nem évi egy napon tolják az arcomba a pálpusztait, hanem minden nap, a tévéből, rádióból, újságokból, interneten, rezsiszámlákon, templomokban, óriásplakátokon, közintézményekben és általában minden nagyobb építkezésen.

"a különbséget egyénileg (és nem igazán társadalmilag), jó esetben valahol kölcsönösen elfogadjuk és a helyén kezeljük."

Ezzel is egyetértek, csakhogy jelenleg azt látom, hogy egy kissé szűkre lett szabva az a tér, ahol ma homoszexuálisnak lehet lenni Magyarországon. És hidd el, nem kis házam van.

Nem kívánok többletjogokat egyáltalán. Még egyenlő jogokat sem, mégpedig azért nem, mert a család, a házasság, a szülőség (/örökbefogadás) jelenlegi formájukban használhatatlanok. Nem kívánom továbbá sem megváltoztatni, sem meggyőzni, sem megverni sem a homofóbokat, sem mást. Csupán annyit szeretnék, hogy elmehessek a kedvenc éttermembe az aktuális partneremmel, és mondjuk kézen fogva tehessem ezt. Esetleg az utcán egy csók is beleférhet, ha ilyen szépen esik a hó, mint most.

Ezen a blogon persze előjött, mert ez is része a témáknak, de ha mondjuk egy hegymászós túrán találkozunk, az első öt dologban, amit rólam megtudsz, nincs benne, hogy meleg vagyok. Mikor barátnőm volt, ugyanúgy meleg voltam. Ilyen azért lehetett, mert képtelen voltam elfogadni, hogy nem úgy tetszenek a nők, ahogy a többi srácnak. A felismeréstől a bűn és a retorziók világa is visszatartott. Bár az elsődleges felelősség az enyém, de mégis tény, hogy a társadalmi hozzáállás segített abban, hogy sok szempontból kisiklassa az életemet. Ezért sem várok elnézést kérést vagy jóvátételt kollektíven, csak az érintett személyektől.

Ami a pride-ot illeti: egy nap, és nem árt senkinek. Én sosem voltam, sose is fogok menni; nem elvből, hanem mert nekem sem tetszik. De mégis fontosnak tartom, hogy van. Ismétlem: egy nap. Erre elég nehéz azt mondani, hogy a kölcsönös elfogadáson alapszik azt mondani, hogy tiltsuk be, korlátozzuk, vagy ítéljük el.

A kutyás ismerőseim a kertvárosunkban minden évben hisztériáznak, hogy ne petárdázzon senki. Láttam már kutyát bepisilni a hangtól, és tudom, hogy nem jó.

Mindenesetre nem lettem túl népszerű, mikor azt mondtam, hogy a petárdás meg lehet, hogy a kutyaszart nem kerülgeti szívesen, mégsem gondolom, hogy egy szalonnába hajtott csavarral vagy párizsiba fecskendezett hipóval kéne megoldani a dolgot.

Lehet például kihelyezni kutyaszar-szedő zacsikat.

Lehet például 1 napra levinni a kutyát vidékre. Vagy indítani egy vállalkozást egy hangszigetelt kennellel.

Valami hasonlót kellene elérni a pride-dal is. Aki nem bírja ki azt az egy napot, aznapra menjen kirándulni a Mecsekbe. Hallgasson death metalt full hangerőn. Esetleg egy napra emigráljon. Vagy tudomást se vegyen róla.

Megteheti.

soha nem értettem azt a hozzáálllást sem, hogy a melegek azért ne fogadjanak örökbe, mert akkor mi lesz a gyerekkel. inkább azoknak az embereknek nem kellene gyereket vállalni, akik intoleranciára nevelik őket, mert a meleg szülők általi szerető közegben felnőtt gyerekre nem a szerető közeg a veszélyes, sokkal inkább az intoleráns társadalom és a homofóbiában felnőtt osztálytársak. a pride-nak pont az lényege, hogy látod, itt vagyunk, emberek vagyunk, mi is érzünk, nem bántunk téged és ha van kedved, csatlakozz hozzánk egy jó bulira.

persze Mage, szólhatna a magamutogatásról is és ezt nincs joga senkinek megtiltani (és mint tudjuk, a legtöbb felvonuló civilben nyomja és meg sem tudod mondani, melyik meleg és melyik hetero csak abból, hogy ránézel), csak akkor jobban passzolna a hasonlat a sajttal, azért nem eszek sajtot, mert büdös és udvariatlan azok előtt, akik undorodnak tőle, csakhogy a Pride nem erről szól, sokkal fontosabb gondolatok húzódnak a háttérben és a magamutogatás egy része masszívan magyarázható bántalmazással a háttérben (amúgy meg sokkal durvább dolgot kell egész életükre elviselniük, mint annak az állampolgárnak, aki meglát egy kivillanó feneket az év egyetlen napján, amikor tulajdonképpen előre szóltak, hogy nagy valószínűséggel lát majd ilyet, így kerülje el a környéket, ha nem érdekli)

azt is elfogadhatatlan számomra, ha valaki úgy kezd egy mondatot, hogy én elfogadó vagyok, de... nem, akkor nem elfogadó, az elfogadás az, hogy nem kérdőjelezem meg semminek a létjogosultságát és leginkább nem kötöm feltételekhez, lehetsz meleg, de csak ha otthon csinálod, mi van???? egyetlen szabály van: ne árts, s ezt mégis sokan megszegik és nem azzal, hogy milyen szexuális orientáltságúak.

"Ezt az egész témát túlságosan elméleti síkon kezeljük."

Én nem. Olyan gyakorlati módon írtam, amit írtam, hogy azt most el se hiszed.

"Ezért elviselek kábé tíz ilyen szervezetet, amelyek nem évi egy napon tolják az arcomba a pálpusztait,"

Részemről befejeztem az adófizetést. Részben azért, amit a COVID kapcsán művelt és művel az állam, részben azért, amiket felsoroltál.

"Még egyenlő jogokat sem, mégpedig azért nem, mert a család, a házasság, a szülőség (/örökbefogadás) jelenlegi formájukban használhatatlanok."

Normális formába kell hozni őket. Nekem nem hiányzik a házasság, sem az örökbefogadás, viszont nem vagyok hajlandó tolerálni, hogy ez egyeseknek jár, másoknak a szexuális beállítottsága miatt nem jár. Ez elfogadhatatlan.

Abba is gondolj bele, hogy a házassággal olyan jogok járnak, hogy együtt tudtok lenni. Svájcba nem-EU országból a legtöbb ember csak házassággal tud költözni. És ezen házasságok nagy része valódi szerelmen alapszik. Mi az, hogy valakinek ez nem jár az orientációja miatt?

"Csupán annyit szeretnék, hogy elmehessek a kedvenc éttermembe az aktuális partneremmel, és mondjuk kézen fogva tehessem ezt. Esetleg az utcán egy csók is beleférhet, ha ilyen szépen esik a hó, mint most."

Az utolsó személyes élményem Magyarországról: 12 óra vezetés után megérkeztem Budapestre. Gondoltam, aludni úgysem tudok, tele voltam kávéval, inkább körbenézek. Leparkolok az oktogonnál, és sétálok. Egyedül. Senki kezét nem fogtam. Senkit nem csókoltam meg. Volt rajtam egy francia kabát. Valamelyik outletben dumálta rám Mario, aki korábban balettáncos volt Olaszországban, aztán Svájcba költözött és bolti eladó lett. Férfi kabát volt. Azt hiszem, D&G. Sötét színe volt, csak nem fekete.

Ebben a kabátban voltam. 6-7 emberszerű kosz elindult utánam az utcán, Budapest közepén, és ordítottak, hogy "Ott megy a buzi!"

Na, nekem ebből elég volt. Legközelebb akkor megyek Magyarországra, ha ilyen helyzetben vissza tudok fordulni, odamenni hozzájuk, és megkérdezni, hogy szeretnének-e életben maradni. És nem azért, mert melegnek néznek. Szívük joga. Hanem azért, mert felmerült bennük, hogy belémköthetnek.

"Ami a pride-ot illeti: egy nap, és nem árt senkinek."

Zürichben évente sokszor lezárják a fél várost. Ha épp nem tudsz róla, és a repülőtérre mész autóval, akkor kellemetlen lehet. A legnagyobb lezárás nem a pride miatt van, de gondolom, az is bosszant egyeseket.

Mégis együttélünk vele, mert az élet nem arról kellene szóljon, hogy folyton rohansz valahová.

Svájcban csak egyszer voltam kint, mert itt nem kell harcolni érte. Magyarországon akkor is kimentem, amikor kövekkel dobáltak. Azon kívül, hogy elveim vannak, azért mentem ki, mert olyan zenét játszanak, amit szeretek. Valami vonzalmat tápláltam a transzvesztiták iránt, csak nem tudtam, hogy miért. Továbbá az egy négyzetméterre eső, nem vallásos, nagymellű zsidó lányok koncentrációja a pride-on a legmagasabb.

Aki ezt be akarja tiltani, az szinte mindent ellenez, amit én jónak tartok a földi létezésben. Szerinted mennyire fogok velük egyezkedni?

A petárdás példa jó, mert nálunk szinte soha nem lépsz bele semmibe, amibe nem szeretnél, és nem is lélegzed be a porát, viszont a petárdázás sem divat. Tüzijáték van. Gondolom, azt se szeretik az állatok, de azért kibírják.

Svájcban az a helyzet, hogy: gyalogosok jogai > állatok jogai > autósok jogai. Mivel szeretek vezetni, ez helyenként kényelmetlen, de azért jobb így, mint máshogy.

Ha a melegek házasodhatnának, majdnem ideális lenne a helyzet. Az öltözködésemre és a körmeimre itt csak pozitív reakciókat kaptam. Magyarországról a nők részéről szintén. Ott főleg a férfiak vannak bekattanva.

Strike, a kutyatartás a tizediken nem árt, ez úgy baromság, ahogy van. a probléma ott van, ha valaki olyan vállal kutyát, aki nem tudja kellően megnevelni, aki nem foglalkozik vele naponta eleget. egy jól lefárasztott kutya a nap 18 órájában alszik, hogy ezt a 10-ken teszi-e vagy sem, az teljesen mindegy, szerető közeg kell neki is és gondoskodás, s akkor a szomszédok észre sem veszik, hogy van egy kutyád. a kutyád pont leszarja, hogy hányadikon lakik, amíg elviszed napi rendszerességgel a természetbe és lefárasztod otthon az agyát logikai feladatokkal, vagy tanulással, amikor meg borzalmas idő van, akkor többet kell vele tanulni és játszani otthon, egy jól szocializált kutya az ég világon senkinek sem árt és még téged is egészséges életmódra nevel/kényszerít. ha ezt nem tudja valaki egy kutyának biztosítani, akkor gyereket se vállaljon, mert sokkal több múlik egy gyereknevelésen és sokkal több időt és pénzt vesz el.
a kutyaszar esete megint nem a 10-en tartott kutya hibája, hanem a full kretén gazdájáé, ismét mondom, csak az vállaljon kutyát, aki alkalmas rá, s csak az vállaljon gyereket, aki még ennél is alkalmasabb.

"azt is elfogadhatatlan számomra, ha valaki úgy kezd egy mondatot, hogy én elfogadó vagyok, de"

Az összes ilyen mondat, ami "......, de", az ellentétét jelenti. Template: "Minden tiszteletem neked, de k..... nagy f... vagy."

Hetekkel ezelőtt akartam írni erről témában egy képről, amit egy volt osztálytársam posztolt egy közösségi oldalon. (Azt hiszem, ő leszbikus lett).

Egy kisbaba volt rajta, akiről valamiért tudtuk, hogy meleg, és oda volt írva, hogy a "Vonzalom nem döntés kérdése."

Gondolom, meg volt hatódva, hogy kirakta, holott ennél butább és rettenetesebb üzenetet nehéz volna megfogalmazni.

Azt jelenti, hogy "Tudom, hogy melegnek lenni gáz, bocsi, de nem tehetek róla".

Mi a frász?

És ha valaki úgy döntene, hogy szándékosan lesz meleg, akkor mi van? Kinek mi köze van hozzá?

Az az agyrém, hogy magyarázkodunk. Részemről nincs kompromisszum. Aki nem fogadja el a nem-ciszgenderek jogait, azt meg kell tanítani arra, hogy esetleg otthon, a négy fal között lehet homofób.

Ez független attól, hogy én melyik jogra tartok igényt, és milyen helyzetben élek.

Ez például kezdésnek jó: link

Mage, ezért írtam, hogy legyen már végre ciki nyíltan homofóbnak lenni.

(s amit elfelejtettem korábban leírni: nagyon szép vagy az új profilodon)

Enikő, köszönöm. ❤️Azon vagyok, hogy élőben is hasonlóan nézzek ki

Ja, ezt kihagytam:

"Moszkvában hétköznapi dolog az utcán napi szinten csókolódzó meleg párokat látni, komoly iparág épül rájuk,"

Hát igen, iparág épül rájuk. Mi más. Mégis, mire lennének még jók, ha nem az iparágra?

Örüljenek neki, hogy Moszka ilyen modern, és iparágat biztosít számukra.

Igaz, Enikő orvos, Strike bankár, én két nemzetközi vállalkozást hoztam létre és vezetek egyedül. Mit számít? Nem is értem, miért erőlködünk, hiszen iparág épül ránk. Ez jut rólunk az eszedbe.

Vagy ott van az a két transz nő rendező, akinek a munkái a világ legjobb filmjei között szerepelnek, és meghatároznak egy korszakot. Valaki szólhatott volna nekik is, hogy ne fáradjanak, kulcsra készen várja őket is az iparág.

Azért az teljesítmény, hogy egy hozzászólásba szinte az összes szélsőjobbos toposzt sikerült beletenned.

Enikő: "csak az vállaljon kutyát, aki alkalmas rá, s csak az vállaljon gyereket, aki még ennél is alkalmasabb.".

Igen, de vajon így van a valóságban?

Nem, egyik esetben sem. Ebből pedig akadnak gyakorlati, emberi együttélési problémák.

Természetesen nem maga a kutya árt, hanem a probléma. Erre szerintem sem az nem megoldás, hogy betiltjuk a kutyatartást, de az sem, hogy mindenki fogadja el, hogy kutyát tartani mindig és minden körülmények között emberi jog.

(Ha engem kérdezel, ha én a gyámhatóság helyében is elkezdenék dolgozni, és a szülők 80-90%-ánál már nem lenne gyerek hétfőre.)

Ez ebben különbözik a homoszexualitástól, nemi orientációtól, és hasonlóktól, ami viszont mindig és minden körülmények között emberi jog.

Különben én intellektuális síkon érteni vélem a homoszexualitás elleni társadalmi indulatokat. Az emberiség történelme egészen elképesztően szar volt. Gyakorlatilag nem volt olyan opció, hogy ne szaporodj minden létező energiáddal, ami a létfenntartáson kívül maradt. Ebben a szisztémában elvárás volt az ellenkező neművel való szex, ha tetszett, ha nem; függetlenül ennek az erkölcsi tartalmától és az egyénre gyakorolt következményeitől.

A pride arról szól számomra, hogy egy társadalomnak mi a fejlődési vektora. Milyen irányba és mekkora nagysággal mozog. Gyakorlatilag a Pisa teszt felnőtteknek. Ahol köveket dobálnak, ott nagy erőkkel visszafelé tart a társadalom. Ahol évente több van, ott inkább előre.

Annyi a komment, hogy majd munkaidőben térek vissza rá, de röviden, Mage, eszembe jutott egy történet arról, amit írsz. Én ugyan nem vagyok erőszakos, inkább futok, mint verekszem, különben iszonyúan félteném az arcomat meg a kezeimet is.

Viszont nagyon bejönnek az izmos pasik, és volt egy partnerem, aki nagyon ezt a vonalat képviselte, mint te. Hatalmas volt, 130 kiló és 190 magas, folyamatosan gyúrt, bokszolt, motorozott katonai sisakban és hasonlók. Egyszer úgy történt, hogy elkezdett inzultálni két idióta egy balatoni strand parkolójában (semmit nem csináltam, csak telefonon mondtam valakinek, hogy csak a pasimra várok), és elkezdtek agresszíven közeledni. Én meg ugye hátráltam, mert féltem. Ekkor jött a párom a strandról, és totál kiakadt.

Bár ekkorra már kevesebb volt az ver(eked)ési hajlandóság, szépen mondta nekik, hogy ne fussanak sehova, az első ütést ők adhatják, akár ketten egyszerre. A végén a párom úgy megverte őket, hogy rendőrségi ügy lett a dologból.

Az ilyenfajta önvédelem szükségessége már önmagában válságtünet.

Strike, szerintem a homoszexualitással szembeni társadalmi indulatok mögöttes tartalma nem a történelemben keresendő, legalábbis nem olyan formában, ahogy általad említésre került. a szélsőséges gondolkodás részeként értelmezem, s ezáltal egyrészt félelemből fakad és bizonytalanságból, másrészt butaságból. mint az a kutya, aki azonnal nekiront a szembejövő kutyának, nem azért megy neki, mert a másik kutya messziről beszólt neki, hanem előre jelzi, hogy ő micsoda kemény legény leplezvén a valódi bizonytalanságát. aztán a másik, hogy vannak a látens melegek, akik azért gyűlölködnek olyan égbekiáltóan, mert nem tudják elfogadni a maguk vélt tökéletlenségét, ami persze megint a belső bizonytalanságból fakad. mindig röhögnöm kell azokon a "nagy magyarkodó" ismerőseimen, akik azt hiszik, hogy azáltal, hogy van gyerekük és ők maguk heteroszexuálisak és ráadásul magyarok, sokkal többet érnek, mint az, akinek nincs családja, vagy meleg, vagy szimplán csak nem magyar. egy kérdésem szokott lenni hozzájuk, mit tettek az ügy érdekében, hogy nemzőképes magyar családapák lehessenek és mi bizonyítja, hogy ez így marad az életük hátralevő részében? mindig árulkodó, hogy az ember mire büszke. van, aki csak arra tud büszke lenni, hogy magyar és hogy heteró és hogy tudott gyereket csinálni, mindig fáj elmagyaráznom, hogy ezek egyike sem érdem, maximum szerencse, attól függően honnan nézzük.

Strike:
"Annyi a komment, hogy majd munkaidőben térek vissza rá"

Ezen mosolyogtam. Örülni fog a GDP.

Ami a történelmet illeti, tudod, én kétlem, hogy megtörtént. A kedvedért eljátszom a gondolattal. Ugye, az ókori Európában inkább érdem volt melegnek lenni. A középkorról sem hallottam, hogy üldözték volna őket. Az inkvizíció főleg a szép nőket és a gondolkodó embereket büntette, és még azokat, akik hittek Istenben.

A homofóbia újkori és jelenkori, és a náciknak köszönhető.

Ami a kutyát illeti, amikor egy lakásban parketta vagy kő van, és a kutya azon mászkál, és az alatta lévő lakásban egész nap hallani a körmeit a plafonon, az elfogadhatatlan.

A barátodról szóló történet tetszik. Helyes. Én most nem szívesen mennék neki két embernek, részben az általad írtak miatt, részben azért, mert jártam Krav Magára. Viszont az előző hetekben mindent komolyan írtam. Tudom, hogy kb. senki nem vette annak. Ez lesz benne a vicces.

Enikő:
Rowling is elérte az ő szintjüket, amikor az alapján definiálta a nőt, hogy menstruál.

Mage, azt hiszem ezt a kutyás dolgot valami más is fűti... a kutyának 18 óra alvásigénye van, magától nem mászkál össze-vissza, inkább hever a helyén. a papucs, a magassarkú (minden reggel munkábamenet előtt, amikor az alsó szomszéd még aludna), az emberek életével együtt járó zajok (ordibálás, egyik szobából másikba kiabálás, asztal, szék húzkodása, gyerekek születése, felnevelése, az ezzel járó gyereksírás, játszás, minden gyerek fejhangon visít, szexelés, stb.) mind-mind sokkal zavaróbb egy panelben, mint amikor egy jól szocializált kutya időnként eltipeg az itatós - és etetős tálig.

persze, kicsit kisarkítottam a témát férfiakra, pedig léteznek homofób nők is és mérhetetlenül ostoba nők is, szóval le lehet fordítani nőkre is a leírtakat, mentségemre legyen az, hogy nekem inkább csak férfi ismerősök jutnak eszembe.

Strike:
"Ezzel is egyetértek, csakhogy jelenleg azt látom, hogy egy kissé szűkre lett szabva az a tér, ahol ma homoszexuálisnak lehet lenni Magyarországon. És hidd el, nem kis házam van."

ezek azok, amikbe heteroként én nem látok bele, azért sem akartam belemászni a témába. csak annyit próbáltam elmondani korlátozott eszközeimmel, hogy a felvonulás szerintem sem viszi az ügyet előre és csökkentheti azok számát is, akik alapból teljesen elfogadóak és természetesnek kezelik a témát. csak a saját környezetemet látom. mivel egy közeli barátom (akit Mage is ismer) bevitt a színházi körökbe (nagy színház rajongó vagyok) abban a társaságban akad egy-két (sok) meleg meg bi. nem tapasztalom, hogy ezért a környezetemben megszólnának érte, ha velük vagyok. pedig látják, tudják. közös programjainkon sem ér minket atrocitás és panaszokat sem hallok tőlük. (ez persze semmit nem zár ki) én abszolút kívülállóként úgy látom, hogy nálunk elég nagy az elfogadottsága a nemi/szexuális másságnak. (tekintettel arra, hol vagyunk, milyen évet írunk és milyen a kulturális környezetünk) ráadásul úgy vélem, lesz ez még jobb is. idő kell neki.
az pl. meglepett, amit Mage ír, hogy utána szóltak az Oktogonon. a Covid előtti időkben teljesen hétköznapi látvány volt meleg párok kézen fogott sétája a belvárosban, VII. kerben. már azt sem láttam, hogy utánuk fordultak volna.


a felvonulásról egy pillanatig sem gondolnám, hogy rossz vagy be kéne tiltani (valahol egy ünnep is), csak próbáltam elmondani, hogy egy keleti, fejlődő (legyen alakuló) társadalomban többet árthat az ügynek, mint amit használ. azt sem mondom, hogy kell vagy nem kell, (részemről elmorzsolom ugyan azt a szöveget az orrom alatt aznap, mint az összes egyéb rendezvény alatt, ami miatt reggel nem, vagy alig jutok be a munkahelyre, s azzal letudtam. belefér.) de azt tudom/látom, hogy környezetemben olyan embereket akik ezt már helyretették az értékrendjükben és helyén kezelik (azaz természetes nekik), azokat gyakran irritálja.

Kutya: szó szerint ugyan ezek a párbeszédek játszódnak le köztem és a most kutyások között is. volt, akinek felajánlottam, hogy hozza át hozzám Szilveszterkor a kutyáját, itt nem petárdáznak. szeretem a kutyákat, régen volt több is, el lennék vele 1-2 napot. azt persze nem vállalta, tiltsák be a petárdázást még 31-én is. ez nálam egyértelmű intolerancia. nálunk az év 364 napján be van tiltva a tűzijáték, egy napon megengedett. ezt egy vállalható kompromisszumnak érzem.

(amúgy a vadászkutyámat 3-4 hétvége alatt szoktattam hozzá a lövésekhez. utána egy petárda durranásra kikerekedő szemmel, csóváló farokkal rohant a hang irányába, hogy hozza a fácánt. ezzel azt akarom mondani, ha valakit nagyon zavar a petárdázás, 90%-os eséllyel, 3-4 hétvége alatt hozzászoktathatja/megkedveltetheti a kutyájával)

én gyerekkorom óta motorozom, kb. 15 éve felkapott lett nálunk is a motorozás. a 2008-as válságig rengeteg nagymotort adtak el, utána ez csökkent, de most már megint dübörög a kategória. az autósok nagyon utáltak minket, 10-ből 8 leszorított az útról, ránknyitották az ajtót, ha a lámpánál (a Kresznek megfelelően) előrementem átüvöltöztek, miközben semmiben nem zavartam. én 2 másodperc alatt vagyok 100-on, ő 9-10 alatt, nem jelentek neki akadályt. azután szépen kezdték elfogadni az autósok a motorosokat (ebbe nyilván az is közrejátszott, hogy egyre több autósnak is lett az autó mellett motora). mára ott tartunk, hogy dugóban utat csinálnak, előre küldenek a sorban és heteket kell motoroznom, mire találkozok egy hülyével, aki rám húzza a volánt. kellett 10 év, de elfogadottak lettünk. cserébe én is alkalmazkodom hozzájuk, pl. ha túrázni megyünk nyolcan, akkor kettesével megyünk és utána mindig kihagyunk 2-3 helyet a konvojban, hogy simán leelőzhessen, aki siet. motoros felvonulásra sem járok. nem akarom a csendes faluk lakosait 50-100 motor "bőgetésével" bosszantani és az arra járó közlekedőket zavarni. most többnyire béke van autós és motoros közt, de ezért mindkét oldal sokat tett/tesz. leginkább azt, hogy udvarias/toleráns. és a motoros felvonulásokat nem sorolnám azok közé, ami ezt a békét/kölcsönös elfogadást elősegítette.

minden hasonlat sántít. nyilván a sajtos is a motoros is. én azt próbálom elmondani ezekkel, hogy egyrészt idő kell ahhoz, hogy valami másságot a társadalom elfogadjon (engem még az iskolában nem engedtek bal kézzel írni, mert az "betegség", 18 évesen tanultam meg magánszorgalomból) másrészt az elfogadáshoz tolerancia kell és a másik oldal kultúrájának/érzéseinek/véleményének az elfogadása is.

Mage: kérdeztél, válaszoltam. saját véleményem, meglátásom mondtam el, nem kinyilatkoztattam. mindezt őszintén, ahogy én látom, megélem. ha ez neked nem tetszik, hagy ne kérjek elnézést. a válaszod ehhez képest agresszív, vagdalkozó, intoleráns és az általam elvárt (vagy inkább remélt) empátia halovány szikráját sem hordozza. ezt egyrészt betudom annak, hogy kettőnk közül az egyikünk sokkal jobban érintett benne és érzékenyebb a területtel, ugyanakkor azt biztosan állíthatom, hogy ilyen "együtt gondolkodás mellett" nehéz lesz kicserélned, elfogattatnod álláspontodat eltérő orientáltságú emberekkel. (már ha célod)

Ne játsszd itt az áldozatot.

Kettőt hazudtál a felvonulásról. Most nyomod itt a békülékeny dumát a többekkel, engem leérzékenyezel, miután előadtad a náci sztereotípiákat a melegekről.

Vagy mondd meg, hogy milyen előnyöket követel a felvonulás, és mi benne a terror, vagy kussoljál, bazd meg.

OK. ha a hozzászólásaimban akaratom ellenére volt valami bántó, elnézést kérek. nem volt szándékos. a posztokból, hsz-ekből nekem az jött le, hogy itt lehet véleményt cserélni és elfogadott a "másság". tisztában voltam vele, hogy darázsfészekbe nyúlok, valahol azt reméltem hozzá teszek azzal, ha leírom a környezetemben milyen reakciókat, érzéseket vált ki a felvonulás. abszolút outsider vagyok a témában, lehet nem kellett volna hozzászólnom, lehet másként kellett volna fogalmaznom. részemről (is) lezárva.

[ Hozzászólás módosítva a későbbi fejlemények miatt ]

Kevés undorítóbb dolog létezik a világon, mint a hazugság.

A hazug bocsánatkérés se tud sokat rontani rajta.

Először is, azzal jönni, hogy "azt hittem, itt le lehet írni dolgokat", méltatlan, ugyanis le lehet, csak ha vádaskodni kezdünk egy elnyomott társadalmi csoportot illetően, akkor azt alá kéne támasztani. Akár az előtt, akár az után, hogy büdös sajthoz hasonlítjuk őket.

Az egyetlen, hogy egy hozzászólásból töröltem, Rizómával esett meg, úgyhogy ő reklamálhatna. Más nem.

Ha tényleg ennyire képes valaki, hogy szerinte a személyes érintettségem formálja a reakciómat, és nem az elveim, akkor szeretnék másik bolygón élni, mint ő.

Vajon miért keresem emberek helyett inkább azoknak a földönkívülieknek a társaságát, akik "miatt" több poklon mentem keresztül, hogy szóba álljanak velem?

Többek között azért, amit itt egyes kommentekben olvastam.

A felvonulást semmilyen cél elérésére nem tartom jó eszköznek, akár melegekről van szó, akár másról. Azért nem, mert nem csak azokat érinti, akik között ellentét van, hanem azokat is, akik nem érintettek a témában, nem érdekli őket, csak el akarnak jutni egyik helyről a másikra és a felvonulók miatt nem lehet, vagy csak nagy kerülővel lehet. Nekik emiatt biztos rosszabb véleményük lesz a témáról, mint felvonulás nélkül. A felvonulás tehát gyakorlati szempontok miatt csökkenti az elfogadást.És ugyanez vonatkozik mindenféle utcai megmozdulásra, pl. tüntetésre is, nem tartom jó ötletnek, nem igazán célszerű eszköz, még akkor sem, ha esetleg egyetértek a felvonulás/tüntetés céljával. Figyelemfelkeltésre alkalmas, de az elfogadáshoz nem visz közelebb, inkább csak indulatokat kelt.

Petárda/tűzijáték: régebben csak állami, önkormányzati szervezésben volt, augusztus 20-án és december 31-én. Az 2 nap volt évente, előre lehetett számítani rá, akit érdekelt, megnézte, akit zavart, elkerülte. De most már nem lehet elkerülni, mert magánszemélyek is durrogtatnak. És már nem is csak ezeken a napokon, hanem véletlenszerű időpontokban (amikor mindig az az első gondolatom, hogy kinek van születésnapja...) Nem is mindig szakszerűen, és ezáltal a balesetveszély is megnő. Ezt nem kellene hagyni. Pirotechnikát csak állami, önkormányzati megbízásból, szakemberek használjanak a nagy ünnepeken, ne bízzuk magánszemélyekre!

Melegek házasságával kapcsolatban: én a házasságot teljesen másképp határoznám meg, mint most. Én így alkotnám újra a házasság fogalmát:
"A házasság két egymással nemi kapcsolatban lévő személy kölcsönös, kizárólagos, és végleges szövetsége, amely az első vér szerinti közös gyermek fogantatásától valamelyik fél haláláig tart."

Tehát mindenki mindenkivel szabadon létesíthetne párkapcsolatot, és akár 18 éven felüli dolgokat is művelhetne teljesen szabadon, akár mindig ugyanazzal, akár mindig mással, még a partner nemétől is függetlenül, DE ha két ember összehoz egy gyereket, akkor attól a perctől kezdve KÖTELEZŐ lenne életük végéig együtt maradniuk, és csak egymással tarthatnának fenn párkapcsolatot, csak egymással művelhetnének 18 éven felüli dolgokat, nehogy bármelyiküknek is újabb gyereke szülessen mástól, mert az újabb házasságot is jelentene, ami a “kizárólagos” jelző miatt tilos. Így a házassággal, párkapcsolatokkal, gyermek születésével (és annak 9 hónappal korábbi előzményével) kapcsolatos összes társadalmi probléma megszűnne. Hogyan rendezné ez az újraértelmezés a dolgokat?

- Nem lenne megcsalás, mert az újabb házassághoz vezethetne.
- Nem is erőszakolnák meg a nőket (vagy legalábbis sokkal kevesebbszer történne ilyesmi), mert fennállna a házasság veszélye.
- Az utcára sem állnának ki a lányok, mert bárkitől gyerekük születhetne…
- Valószínűleg megfontoltabban választanának párt az emberek, mert tudnák, hogy egy gyerek akár véletlenül is megfoganhat, és akkor együtt kellene maradniuk, nem lenne visszaút. Éppen ezért kevesebb nem kívánt terhesség és kevesebb abortusz is lenne, mert nem úgy lenne, mint most, hogy az abortusz megoldja a “problémát”, és elfelejthetik egymást a meg nem született gyermek szülei, hanem már eleve létrejönne a fogantatással egy örök szövetség, a házasság, amit az abortusz sem tenne semmissé, így akkor már egyszerűbb lenne együtt maradni és felnevelni a gyereket. És ha ez így lenne, akkor jobban meggondolnák az emberek, kivel vállalnának közös gyereket, és csak vele tennének olyasmit, amiből akár gyerek is lehet.
- Nem lenne válás, ezért az emberek kénytelenek lennének megoldani a problémáikat, ahelyett, hogy a válással végleg megfutamodnának előlük. Ez fejlesztené az emberek problémamegoldó képességét, és talán türelmesebbek, megértőbbek is lennének egymással, mert szükség lenne rá.
- Nem lennének házasságon kívül született gyerekek, hiszen éppen a fogantatás hozná létre a házasságot. És egyértelmű lenne, hogy kik a gyermek szülei.
- Nem lenne senki elvált szülők gyermeke, mert válás sem lenne.
- Talán bizonyos intim betegségek is kevésbé terjednének így, mert a nem kívánt gyermek ellen jobban védekeznének az emberek, és talán jobban kivédenék ezzel a betegségeket is.
- Nem lenne esküvő, így sok gond megoldódna: nem kellene sokat költeni a szertartásra, nem veszne össze a két család, hogy hol legyen, kit hívjanak meg, nem kellene drága ruhára költeni, amit úgyis csak egyszer vesz fel az ember (főleg a menyasszony), és senki nem szólna bele semmibe a házassággal kapcsolatban. Csak a természet. Így sok vitát, felhajtást és felesleges pénzköltést meg lehetne előzni.
- A (főleg vallásos körökben) újra divatba jövő kérdés, hogy mit szabad az esküvő előtt és mit nem, szintén megoldódna ezzel a fogalom-meghatározással. Nem lenne olyan, hogy “esküvő előtt nem”, egyrészt mert esküvő sem lenne, másrészt mert éppen az a tevékenység (pontosabban az eredménye) hozná létre a házasságot, amit ennek a nézetnek a hívei az esküvő előtt tiltanának. Ha valaki nem művel olyasmit, akkor házas sem lehetne, így megoldódna a kérdés.
- És a legnehezebb kérdés: házasodhatnak-e az egyneműek? Eszerint a meghatározás szerint elméletileg igen, gyakorlatilag nem. Elméletileg igen, mert nincs benne a meghatározásban, hogy férfi és nő kapcsolata a házasság, hanem két, egymással párkapcsolatban élő emberről van szó, nemektől függetlenül. Tehát ha valamilyen biológiai csoda, vagy modern génsebészeti eljárás folytán két nőnek vagy két férfinak vér szerinti közös gyermeke születne, akkor ők is házasok lennének. Gyakorlatilag viszont ez kizárt, mert két nőnek vagy két férfinak természetes úton nem lehet vér szerinti közös gyermeke, egy ilyen kapcsolatból nem jönne létre a fogantatás, tehát nem jönne létre a házasság sem. Így az “igen” és a “nem” oldal híveinek is kedvezne a meghatározás, és nem ember döntene, hanem a természet! Azt hiszem, ez lenne a legjobb megoldás.

Tehát ez a meghatározás az összes párkapcsolattal, házassággal, és gyermekek születésével kapcsolatos társadalmi problémát megoldaná. Egyszerű, egyértelmű, és újra lenne értelme a házasságnak. De ha bevezetnénk, akkor is vigyáznék, nehogy gyerekem szülessen, mert azzal a házasság is együtt járna!

És a végén egy érdekes téma. Nem tudom, hogy igaz-e a hír, de néhány hete láttam az interneten egy cikket egy magyar párról. Mindketten férfiból alakultak nővé, de az egyiküknek elfogadták a név- és nemváltoztatási kérelmét a hatóságok (így ő hivatalosan is nőnek számít), a másikuknak nem (így ő hivatalosan még férfinak minősül). És azt kihasználva, hogy papíron az egyikük nő, a másikuk pedig férfi, összeházasodtak. Szerintetek ez igaz lehet? És mit gondoltok róluk?

MA,
ha ezt a házasságkoncepciót a bíborosi kollégium beterjesztené Ferenc pápának, hanyatt esne az öreg.

És akkor a spanyol inkvizíció elolvassa András házasság-definícióját, térdre rogy, és zokog. Van még mit tanulniuk tőled.

Az első kérdés nem az, hogy mit szólunk hozzá.

Az első kérdés az, hogy miért és milyen alapon korlátoznánk bárkit bármiben, ami nem okoz másoknak valódi és indokolatlan hátrányt.

Hogyan merül fel egyáltalán a lehetőség, hogy ilyet el lehet követni?

Neked mi hátrányod származik abból, ha két nő összeházasodik?

Mi hátrányod származik abból, ha valaki kiáll az utcára?

Miért akarod előírni, hogy kinek kivel kell együttmaradnia, és milyen problémát kell megoldania?

Miért gondolod, hogy ezt te, vagy bárki más megteheti?

András, nagyon komoly ez, amit leírtál.

Kívülállónak mondod magad a szerelmen (talán a párkapcsolaton és a gyermekvállaláson is?), mégis, emberi viszonyokat rendeznél felülről, a törvény erejével.

Nem lehet, hogy jobb lett volna elsőre egy kevésbé radikális álláspont?

Visszatérve a házasságra, meg arra, amit Mage írt.

Az, hogy valakit nemileg, rasszban, stb. tartanak nyilván, egy államigazgatási szempontból érthető dolog, még akko is, ha valójában a szabadság korlátozását szolgálja.

A népszámlálás intézménye az adózás első lépése.

A nemek nyilvántartása elsősorban katonaságot és munkaerő-elosztást jelent.

Nincs olyan adat, amit ha be kell szolgáltatni, végül jobban járnál.

Pontosan tudod, hogy milyen adatokat akarsz kiadni: vérnyomás, lisztérzékenység, mogyoró-allergia. Ezeket is adott helyzetben, mert neked jó.

A házasság mint olyan, eredendően nem a szerelem intézménye. Valójában értelmetlen, de kizárni belőle embereket még nagyobb hülyeség.

A gyerekvállalás alanyi jogon megint olyan, hogy felvet kérdéseket. A gyereknevelés méginkább.

A tartós párkapcsolat ténye csak meggyengítette az egész konstrukciót. A halálos döfést a túlnépesedés vitte be. Az emberek vagy belátják, hogy nem lehetnek ennyien, vagy a természet csap vissza.

Szerintem nem lehet egyszerre megoldani a valóságos emberi kapcsolatok és az intézmények harmonizációját anélkül, hogy ne oldanánk meg a túlnépesedés kérdését.

Magyarul nem lehet.

Talán nem is kell.

"egy államigazgatási szempontból érthető dolog,"

"elsősorban katonaságot és munkaerő-elosztást jelent"

Tehát nem érthető, mert:

* Agyrém, ha kötelező a katonai szolgálat.
* Problémás, ha a nőket kizárják az önkéntes katonaságból.

Ha a katonaság nem agyrémalapú, hanem önkéntes, és nők is részt vehetnek benne, akkor marad érv arra, hogy miért kellene a nemet nyilvántartani?

"az adózás első lépése."

Az adózásról már írtam, hogy soha nem egyeztem bele, senki nem kérdezett meg róla, tehát az is abszurd.

Persze, hogy az.

Én csak arról írtam, hogy az állam nem jogos, értelmes, konszenzuális alapon fog rólunk nyilvántartani semmit, még a létezésünket sem, nemhogy ilyen, sokféle módon, mindenfajta szemétségre felhasználható adatot, mint a nem.

A bankvilágban rendszeresen előkerülő téma, hogy nem elég pontos a lakóhely szerinti nyilvántartás. Az emberek mennek jobbra-balra, albérletből nagyszülőkhöz, szeretőktől munkásszállóra. Ez így nem mehet tovább, maradjanak ott, ahol vannak. Az egész mindig úgy indul, hogy az emberek biztonságáért van az egész, az államnál jó kezekben van az adat, mi baj lehet. Aztán rendszerint baj lesz.

Azt akarom mondani, hogy az én szempontomból mit sem segít, hogy legalizálják a nemváltást, a melegházaságot, azt, hogy nem kívánod megadni a nemedet a papírjaidon, mivel mindezek olyan adatok, amelyekkel súlyosan vissza lehet élni (pontosabban vissza fognak élni), különösen, ha valami idióta jut hatalomra. Esetleg nem is a kultúr országban, épp elég, ha a kultúr országot lerohanják a kulturálatlanok, és akkor sokkal jobb lett volna, ha ez az adat egyszerűen nem létezik.

A holokausztot például nem lehetett volna levezényelni, ha nincs nyilvántartás a zsidókról.
A németek kitelepítése dettó. Tudom, hogy a nézőpontom sokkal meghunyászkodóbb a tiédhez képest, és hogy én maximum önvédelemben gondolkodom, ami lássuk be, egy szolgai mentalitás. Nem véletlenül vagyok én itt, te meg ott, ugye.

A legjobb lenne tehát, ha a társadalom szemlélete formálódna olyan szintre, hogy ne nagyon érdekelje ez a téma, ne nagyon okozzon se traumát se identitást. Sajnos ezzel pont ellentétesen haladunk, és ez még a világ nyugati fele - a többi részén olyan szintű a helyzet, hogy szörnyű.

Majdnem mindenben egyetértünk. A reakció különbözik.

"az állam nem jogos, értelmes, konszenzuális alapon fog rólunk nyilvántartani semmit"

Most nem úgy tart. Majd megtanulja, vagy eltűnik.

"A legjobb lenne tehát, ha a társadalom szemlélete formálódna olyan szintre, hogy ne nagyon érdekelje ez a téma"

Így van.

"Sajnos ezzel pont ellentétesen haladunk,"

Dehogy. Arrafelé haladunk, hogy vagy összekapják magukat, vagy kipusztulnak.

A hülyeségből elég volt.

A legszebb az, hogy senkit nem kell bántani. Elég az értelmes egyedeket megmenteni. Tiszta munka.

Most végigmegyek a házasságos bejegyzésemen, és ahol mondat közben neveket írok zárójelben, ott azt a részt annak az illetőnek szánom válaszul.

A házasság általam leírt fogalmától valóban hanyatt esne Ferenc pápa (Rizóma), mert benne van, hogy szabadon lehet nemi életet élni, és az egyház ezt nem támogatja. Ugyanezért a spanyol inkvizíciónak sem tetszene (Mage), eretnekként máglyán elégettek volna miatta a középkorban.

A legfontosabb kérdés egy érvelési hibán alapul, Állító kérdés. "Miért gondolod, hogy ezt te, vagy bárki más megteheti?" link Ebben a kérdésben benne van (Mage),az az állítás, hogy én ezt gondolom, pedig nem. Ezt az állam és az egyház gondolja így, ők akarják előírni, hogy ki kivel élhet nemi életet, ki kivel házasodhat és kinek kivel kell együtt maradnia. Ezek az állami és egyházi előírások néha szigorúbbak, néha enyhébbek, koronként és országonként változnak, pl. Hollandiában házasodhat két nő vagy két férfi (ha jól tudom, ott engedélyezték először az ilyen házasságot, ezért azóta is "holland esküvő" néven gondolok rá), Magyarországon nem házasodhatnak, de élhetnek nemi életet, más országokban viszont az ilyen jellegű nemi kapcsolat is tilos. De egyvalami közös bennük: ezek mind emberi döntések. Valaki úgy gondolta, hogy szabályozhatja ezt. De amit én leírtam, az más, mert a fogantatás hozná létre a házasságot, Vagyis senki más nem szabályozná ezt, csakis a természet. Nem emberi döntése alapulna a házasság. Tehát éppen az ellenkezője annak (Mage), amilyen feltételezést tartalmazott a kérdés.

Az lehet, hogy ez radikális változás lenne, mert teljesen más, mint a mostani rendszer (Strike), de nem lenne tőle rosszabb az embereknek. Lehet, hogy jobb sem, de rosszabb biztos nem, csak más. És az sem igaz, hogy ezt "r9gt9n elsőre" fogalmaztam meg (Strike), mert az ilyen állításaim mögött (hasonlóan pl. a tisztelet érvpótló szóként történő meghatározásához) mindig több éves gondolkodás áll. És igaz ugyan (Strike), hogy nem voltam még szerelmes, és párkapcsolatom sem volt (talán lesz majd valakim, talán nem, ezt nem tudhatom, de az biztos, hogy ha lesz, akkor is kizárt az összeköltözés, a házasság és a gyerek), de láttam már néhány házasságot a környezetemben, pl. a saját családomban, és láttam, hogy mi tartja össze és mi nem, mitől működik, mikor nem, mit okoz, ha működik, és mit okoz, ha nem, tehát van rálátásom a témára. De személyes tapasztalat csak ahhoz kell, hogy elkezdjek foglalkozni egy témával, aztán igyekszem minél tárgyilagosabban, minél több oldalról megvizsgálni, és nem mindig a hagyományos megoldásokat tartom a legjobbnak, tapasztaltam már többször is, nem csak párkapcsolati témában, hogy nem mindig az a legjobb, ami a szokás, de mindig igyekszem az általam ismert tényekből logikusan következtetni, és mindig olyan eredményt kapok, amit akkor sem gondolnék másképp, ha nem történtek volna meg azok az események, amelyek hatására elkezdtem gondolkozni a témán. Egy régebbi blogomban már leírtam (Strike), hogy kinek miért nem vált be a szerelem a családban, mit gondolok szerelemről, házasságról, párkapcsolatokról, és miért örülök, hogy kimaradt az életemből a szerelem: link (nekem nem nyílt meg a link, "Account Suspended " hibaüzenetet kaptam, de neked talán megnyílik, mert 1-2 napja még nekem is működött), de egy mostani blogomban is írtam szüleim házasságának, válásának és a válás következményeinek történetéről (november17-ei bejegyzés, azóta annyi változott, hogy másodfokon is pert nyertünk, és a felperes pénteken kifizette a perköltséget): link (ez a blog működik, megnyílik, terveim szerint még ma lesz benne új bejegyzés az utóbbi 1 hét eseményeiről).

És most jöjjenek azok a szempontok, amelyeket figyelembe vettem a házasság fogalmának újraalkotása során! Az elsődleges cél az volt, hogy legyen valamilyen értelme a házasságnak. Régebben volt értelme, mert végleges volt, és csak házasságban lehetett utódot létrehozni. De azóta ez megváltozott, lehet válni, és lehet házasságon kívül is nemi életet élni és utódot létrehozni. A házasságból már csak egy darab papír maradt, meg némi vagyonjogi vonatkozás: válás esetén lehet követelni a házastárs vagyonának felét (de ezt most már el lehet kerülni egy vagyonjogi szerződéssel, amihez általában a gazdagabb fél szokott ragaszkodni), illetve a házastárs halála esetén szenvedhetnek az örökösök a túlélő házastárs haszonélvezeti jogától (mindenhez a haszonélvező engedélye kell, és eladás esetén kap a vételárból, stb.), de nem hinném, hogy bárki is ez utóbbi miatt házasodna, mert ez erősen kétesélyes, hogy ki éli túl a másikat... A házasságnak tehát már nem maradt igazi értelme, egy darab papíron kívül, legfeljebb csak egy kicsit nehezebb megszabadulni egymástól (nem csak az érintett 2 ember kell hozzá, hanem a bíróság is). De más értelme nincs (ezzel teljesen egyetértek, Strike). De ha már létezik, akkor fontos, hogy valami értelme is legyen. És jó, ha van egy olyan párkapcsolati forma, akár házasságnak hívjuk, akár másnak, ami nem felbontható, hanem végleges. Természetesen nem kötelező jelleggel, hanem egyenrangúan a felbontható együttélési formákkal. És mivel egy közös gyermek születése minden ember által létrehozott köteléknél szorosabban és véglegesen egymáshoz láncolja a szülőket, kézenfekvő volt ezt megtenni a házasság alapjának. Így van értelme a házasságnak, és van egy végleges kötelék, de természetesen továbbra sem lenne kötelező házasodni, mert gyermeket szülni/nemzeni sem kötelező. Így alakult ki ez a meghatározás, és később észrevettem, hogy ez megold minden társadalmi problémát a házasság, párkapcsolat, nemi élet témájában. Leírom még egyszer, hogy mit hogyan old meg, és kiegészítem azzal, hogy melyik miért probléma, miért kell megoldani, és hogyan érdemes megoldani. A legtöbb nem személyesen az én problémám (Mage), hanem személyektől függetlenül, tárgyilagosan megítélve is komoly társadalmi probléma. Természetesen én is ebből az elvből indultam ki (Mage): "Az első kérdés az, hogy miért és milyen alapon korlátoznánk bárkit bármiben, ami nem okoz másoknak valódi és indokolatlan hátrányt.", de most külön kiemelem majd, hogy melyik gondolatom hogyan következik ebből az elvből.

- Nem lenne megcsalás, mert az újabb házassághoz vezethetne. - Abban remélem, senki nem kételkedik, hogy a megcsalás káros a megcsalt félre, lelki sérülést okozhat neki. Ezért káros, tehát kerülendő. És kevesebb megcsalás fordulna elő, ha kockázatosabb lenne megcsalni a másikat, mert pl. bigámiához vezethetne.
- Nem is erőszakolnák meg a nőket (vagy legalábbis sokkal kevesebbszer történne ilyesmi), mert fennállna a házasság veszélye. - Gondolom, még ez is egyértelmű, hogy a megerőszakolás miért káros a megerőszakolt félre nézve.
- Az utcára sem állnának ki a lányok, mert bárkitől gyerekük születhetne… - Az, hogy az utcára kiállnak a lányok, az személy szerint engem nem zavar (Mage) egészen addig, ameddig én dönthetek, hogy igénybe veszem-e a szolgáltatásaikat vagy nem. (Még nem vettem igénybe.) Nem nekem származik belőle hátrányom, hanem a lányoknak. Főleg azért, mert a legtöbbet kényszerítik erre a munkára, vagy olyan kilátástalan helyzetbe kerültek, hogy nem tudnak másból megélni. De még az a legfeljebb 1% is sérül, aki önként választotta ezt a hivatást, mert ők sem válogathatják meg a vendégeiket. Azzal vannak, aki fizet, még akkor is, ha az életben messziről elkerülnék az illetőt. Ezért káros ez a jelenség, főleg a lányokra nézve. De káros lehet másra is, pl. az ügyfelek feleségére (megcsalás). És a legnagyobb hibáját még nem is említettem: a prostitúció során árucikké válik az ember, és ez a legkárosabb benne.
- Valószínűleg megfontoltabban választanának párt az emberek, mert tudnák, hogy egy gyerek akár véletlenül is megfoganhat, és akkor együtt kellene maradniuk, nem lenne visszaút. Éppen ezért kevesebb nem kívánt terhesség és kevesebb abortusz is lenne, mert nem úgy lenne, mint most, hogy az abortusz megoldja a “problémát”, és elfelejthetik egymást a meg nem született gyermek szülei, hanem már eleve létrejönne a fogantatással egy örök szövetség, a házasság, amit az abortusz sem tenne semmissé, így akkor már egyszerűbb lenne együtt maradni és felnevelni a gyereket. És ha ez így lenne, akkor jobban meggondolnák az emberek, kivel vállalnának közös gyereket, és csak vele tennének olyasmit, amiből akár gyerek is lehet. - Remélem, azt sem kell részleteznem, hogy a "véletlenül becsúszott" gyerekeknek mennyire rossz, hogy őket nem akarták a szüleik. És az abortusz is káros lehet. Egyrészt megszüntet egy életet még a születése előtt, másrészt gyakran sérül az anya is, sokan váltak már meddővé elrontott abortusz után.
- Nem lenne válás, ezért az emberek kénytelenek lennének megoldani a problémáikat, ahelyett, hogy a válással végleg megfutamodnának előlük. Ez fejlesztené az emberek problémamegoldó képességét, és talán türelmesebbek, megértőbbek is lennének egymással, mert szükség lenne rá. - Itt 3 lehetőség van (Mage): ha konfliktus van egy kapcsolatban, akkor lehet veszekedni, lehet válni, vagy megoldani a problémákat. 3 lehetőség és nem 2, ezért hamis dilemma, vagyis érvelési hiba a szokásos kérdés, amit válás esetén gyakran feltesznek az emberek: "Jobb lenne, ha veszekednének?" link Nem lenne jobb! Ahogyan a válás sem jó! A legjobb a problémák megoldása. A válással ugyanis pontosan ugyanaz a baj, mint a felvonulásokkal tüntetésekkel. Az, hogy a konfliktus civil áldozatokat szed, tehát árt olyanoknak is, akik között nincs is ellentét, csak másik 2 ember vitája miatt szenvednek. a felvonulás, tüntetés esetén, ahogy már leírtam, a civil áldozat az a közlekedő, aki nehezebben jut el pl. otthonról a munkahelyére a tüntetéssel járó útlezárások miatt, válás esetén pedig a civil áldozat a gyerek, akinek a szülei veszekedését kell hallgatnia, és aki körül megváltozik a család, és az egyik szülőt többé-kevésbé nélkülöznie kell. Mivel a válás civil áldozatokat szed, nem megoldás, hátrányt szenved miatta a gyerek. A veszekedés ugyancsak káros mindenkire nézve. Marad tehát az egyetlen ártalmatlan megoldás, amit nem mindig egyszerű elérni, de ez az egyetlen lehetőség, ami nem okoz hátrányt senkinek: együtt maradni, és a problémákat együtt, közös erővel megoldani.
- Nem lennének házasságon kívül született gyerekek, hiszen éppen a fogantatás hozná létre a házasságot. És egyértelmű lenne, hogy kik a gyermek szülei. - Nyilván káros egy gyerekre nézve, ha azt sem tudja pontosan, kik a szülei.
- Nem lenne senki elvált szülők gyermeke, mert válás sem lenne. - Ezt már kifejtettem a problémák megoldásával kapcsolatban.
- Talán bizonyos intim betegségek is kevésbé terjednének így, mert a nem kívánt gyermek ellen jobban védekeznének az emberek, és talán jobban kivédenék ezzel a betegségeket is. - A nemi betegségek károsak a betegre nézve.
- Nem lenne esküvő, így sok gond megoldódna: nem kellene sokat költeni a szertartásra, nem veszne össze a két család, hogy hol legyen, kit hívjanak meg, nem kellene drága ruhára költeni, amit úgyis csak egyszer vesz fel az ember (főleg a menyasszony), és senki nem szólna bele semmibe a házassággal kapcsolatban. Csak a természet. Így sok vitát, felhajtást és felesleges pénzköltést meg lehetne előzni. - Az ilyen és ehhez hasonló kérdések gyakran vezetnek konfliktushoz, ami káros a szertartás hangulatára, és a két család jövőbeli viszonyára nézve.
- A (főleg vallásos körökben) újra divatba jövő kérdés, hogy mit szabad az esküvő előtt és mit nem, szintén megoldódna ezzel a fogalom-meghatározással. Nem lenne olyan, hogy “esküvő előtt nem”, egyrészt mert esküvő sem lenne, másrészt mert éppen az a tevékenység (pontosabban az eredménye) hozná létre a házasságot, amit ennek a nézetnek a hívei az esküvő előtt tiltanának. Ha valaki nem művel olyasmit, akkor házas sem lehetne, így megoldódna a kérdés. - Ez tipikusan az a kérdéskör, amiben az egyház meg akarja mondai az embereknek, hogy mit tehetnek és mit nem, akkor is, ha senkinek sem árt, amit tesznek. Náluk ugyanis kötelezően előbb van az esküvő és utána lehet paráználkodni (hogy bibliai szót használjak). És emiatt esne hanyatt Ferenc pápa (Rizóma) az én házasság-meghatározásomtól, illetve ezért nem tetszene a spanyol inkvizíciónak az én elképzelésem (Mage), ezért égettek volna el engem máglyán a középkorban. De nem is az a káros, hogy
- És a legnehezebb kérdés: házasodhatnak-e az egyneműek? Eszerint a meghatározás szerint elméletileg igen, gyakorlatilag nem. Elméletileg igen, mert nincs benne a meghatározásban, hogy férfi és nő kapcsolata a házasság, hanem két, egymással párkapcsolatban élő emberről van szó, nemektől függetlenül. Tehát ha valamilyen biológiai csoda, vagy modern génsebészeti eljárás folytán két nőnek vagy két férfinak vér szerinti közös gyermeke születne, akkor ők is házasok lennének. Gyakorlatilag viszont ez kizárt, mert két nőnek vagy két férfinak természetes úton nem lehet vér szerinti közös gyermeke, egy ilyen kapcsolatból nem jönne létre a fogantatás, tehát nem jönne létre a házasság sem. Így az “igen” és a “nem” oldal híveinek is kedvezne a meghatározás, és nem ember döntene, hanem a természet! Azt hiszem, ez lenne a legjobb megoldás. - Azt hiszem, ebben a témában talán ez a legkényesebb kérdéskör (Mage), hogy házasodhatnak-e azonos neműek. Erre lehet válaszolni igennel is, nemmel is. Személy szerint engem egyik válasz sem zavarna (Mage), nem vagyok érintett a témában, egyik lehetőség sem árt személy szerint nekem.Mindkettőnek van előnye is, hátránya is, igen válasz esetén a társadalmi előítéletek lehetnek károsak, nem válasz esetén pedig bizonyos emberek kizárása a házasságból, de a legkárosabb az, hogy vita van róla, és sem az igen, sem a nem válasz nem felel meg mindenkinek. A fő cél tehát ezt a vitát semlegesíteni, úgy, hogy az igen és a nem oldal is érvényesülhessen, attól függően, hogy honnan nézzük. Nem tudom, hogy miért akarnak azonos neműek is házasodni, mit jelentene nekik a házasság, főleg a mostani, kiüresedett formájában, de elég közel áll hozzám az a vélemény (Strike), hogy "Valójában értelmetlen, de kizárni belőle embereket még nagyobb hülyeség." És a legjobb, hogy nem is zárok ki belőle senkit, mert elvileg lehetséges lenne, hogy két nő vagy két férfi összeházasodjon, ha sikerül nekik összehozni egy gyereket (és valószínűnek tartom, hogy ez 20 éven belül lehetséges lesz, ahogy fejlődik a genetika és az orvostudomány), de mégsem egy direkt engedély az azonos neműek házasságára (ami komoly társadalmi felháborodást keltene), hanem egy kompromisszumos megoldás, ráadásul nem is az ember döntene a házasságról, hanem a természet. És arra is van megoldás a jelenlegi házassági formákban is, és az én rendszeremben is (Mage), hogy egy férfiból nővé átalakulás közben álló személy hogyan tud összeházasodni egy nővel.
- A mai Magyarországon, ahol csak különböző neműek házasodhatnak: előbb az esküvő, aztán a nővé alakulás.
- Olyan országban, ahol engedélyezik két nő házasságát (nem tudom, hogy Svájc ilyen-e), bármelyik fázisban szabadon megvalósulhat ez a házasság, akár átalakulás előtt, akár utána.
- Az én rendszeremben: átalakulás előtt kell összehozni egy gyereket, létrejön a házasság, és átalakulás is megmarad,m hiszen a meghatározás két egymással nemi kapcsolatban lévő személyről szól, nemektől függetlenül, és a fogantatás megtörtént, tehát létrejött a házasság.
Vagyis minden rendszerben van megoldás erre a problémára.

És most én is kérdezek:
- Jelenleg mi a házasság célja és értelme?
- Hogyan lehet értelmet adni a házasságnak?
- Miért akar két nő vagy két férfi összeházasodni? (Heteroszexuális esetben sem értem igazán, hogy miért házasodnak az emberek, de talán rá lehet fogni, hogy családalapítás miatt.)
- Hogyan lehetne az általam felsorolt társadalmi problémákat megoldani?
- Van-e másfajta házasság-meghatározás, amelynek több értelme van, mint a házasság jelenlegi formájának, és egyet vagy többet megoldana az általam feltárt problémák közül?

"De amit én leírtam, az más, mert a fogantatás hozná létre a házasságot, Vagyis senki más nem szabályozná ezt, csakis a természet. Nem emberi döntése alapulna a házasság. Tehát éppen az ellenkezője annak (Mage), amilyen feltételezést tartalmazott a kérdés."

Jelenleg lehet házasodni, függetlenül attól, hogy van-e és lesz-e gyerek. Ehhez képest a te rendszered brutálisan korlátozná a párokat abban, hogy házasodjanak. A természet nem törődik a házassággal, tehát ez nem a természet korlátozása lenne. A rendszered korlátozná az embereket abban, hogy dönthessenek a házasságról.

"De még az a legfeljebb 1% is sérül, aki önként választotta ezt a hivatást, mert ők sem válogathatják meg a vendégeiket. Azzal vannak, aki fizet, még akkor is, ha az életben messziről elkerülnék az illetőt."

Elbeszélünk egymás mellett.

Én nem mondtam, hogy strichelni jó. Azt sem állítottam, hogy nem sérülnek tőle.

Tehát még egyszer, a kérdéseim, amelyre nem válaszoltál.

***

Miért és milyen alapon korlátoznánk bárkit bármiben, ami nem okoz másoknak valódi és indokolatlan hátrányt?

Neked mi hátrányod származik abból, ha két nő összeházasodik?

Mi hátrányod származik abból, ha valaki kiáll az utcára? => Erre válaszoltál, semmilyen, tehát miért akarsz beleszólni?

Miért akarod előírni, hogy kinek kivel kell együttmaradnia, és milyen problémát kell megoldania?

Miért gondolod, hogy ezt te, vagy bárki más megteheti?

***

Addig is én válaszolok a tieidre. Viszont a te kérdéseidre két nézőpontból fogok válaszolni. Mindkét válasz egyformán igaz lesz.

Az egyik a rendszeredre vonatkozik. (A)
A másik kötetlen és konstruktív társalgás esetén adekvát. (B)

"- Jelenleg mi a házasság célja és értelme?"

A: Nem tök mindegy? Nem te házasodsz. Miért akarsz beleszólni mások életébe?

B: Bizonyos kultúrákban, illetve bizonyos emberek számára az érzelmi kötelék kifejezése. Rengeteg ember (kb. mind nő) számára életük különleges, ünnepi napja. Rengeteg extra jogot biztosít, ha házasok vagytok, például egymás képviselete, kórházi látogatás, vagyonbiztonság, összeköltözés (esetleg csak így tudnak együtt lenni), biztonságérzet. Nem kell mindenkinek így éreznie. Elég az, hogy van, aki így érez.

"- Hogyan lehet értelmet adni a házasságnak?"

A: Ez a résztvevőkön múlik. Az ő házasságuk.

B: Ez a résztvevőkön múlik. Az ő házasságuk.

"- Miért akar két nő vagy két férfi összeházasodni? (Heteroszexuális esetben sem értem igazán, hogy miért házasodnak az emberek, de talán rá lehet fogni, hogy családalapítás miatt.)"

A: Nem tök mindegy? Nem a te dolgod, nem a te életed. Miért és milyen alapon akarsz beleszólni?

B: Ugyanazokért, amiért bárki más, például egy nő és egy férfi.

"- Hogyan lehetne az általam felsorolt társadalmi problémákat megoldani?"

A: Első körben megoldod a saját életedet, és a boldogságoddal és a sikereiddel példát mutatsz másoknak, és erőt adsz nekik.

B: Engedélyezni kell a drogokat, a prostitúciót, és minden mást, ami csak az érintett felekre tartozik. Olyan iskolákat kell fenntartani, amelyek nem a szadizmusra épülnek. Létezik ilyen, csak kevés. Meg kell szüntetni a családi pótlékot és a gyerekek után járó összes kedvezményt. Abba kell hagyni azzal basztatni az embereket, hogy mikor csinálnak már gyereket.

Ennek az lenne az eredménye, hogy sokkal nagyobb arányban születnek oda, ahol jó dolguk lesz, így a felnőtt életük is jobban indul.

"- Van-e másfajta házasság-meghatározás, amelynek több értelme van, mint a házasság jelenlegi formájának, és egyet vagy többet megoldana az általam feltárt problémák közül?"

Ez a gondolatod a jó irány.

Nem a házasságot kellene definiálni, hanem létrehozni egy intézményt, amely 100%-ban egyezik vele (egyező jogokat biztosít), csak más neve van.

Így a bigott vallásos és egyéb módon frusztrált emberek nyugodtak lehetnének, hogy a szent házasság csak templomba járó, szűz, szélsőjobbos emberek között jöhetne létre. Az összes többi ember választhatná a másikat, amelybe nem pofázik bele a társadalom.

Ha már itt tartunk, az élhető iskola a következő módon néz ki:

* Semmilyen formában nem osztályoz

* Arra az órára jár be a gyerek, amelyikre akar (a saját osztályában)

* A gyerek dönti el, hogy évet ismétel-e. Például, ha úgy érzi, lemaradt

* Aki zavarja a tanítást (beszélget, zajong), azt a tanár kiküldheti. Ennek az az egyetlen következménye, hogy a gyereknek ki kell mennie az óráról

* Minden évfolyamban van legalább két osztály, egy a koránkelőknek, egy azoknak, akik délben akarják kezdeni a napot

* A menzán a gyerek választhat minimum három féle étel közül: paleo, kosher/halal, vegetáriánus

* Nem tanítják őket szolmizálni, hanem elmagyarázzák nekik, hogy mi az a skála, akkord, harmonikus kombináció

* A tornatanár hallott már más sportról is, mint a kosárlabda

Léteznek iskolák, amelyek, ha el nem is érik, megközelítik a fentieket. Elképesztő eredményeket érnek el azok, akik ilyenbe járnak. Ez magától értetődő. Vekerdy is kb. ezeket mondta volna.

A kérdéseidre válaszoltam. De azért még egyszer összefoglalom, mert hátha nem láttad meg a másoknak szánt válaszok között.

Miért és milyen alapon korlátoznánk bárkit bármiben, ami nem okoz másoknak valódi és indokolatlan hátrányt? => Nem korlátozunk senkit semmiben.

Neked mi hátrányod származik abból, ha két nő összeházasodik? => Nem származik belőle hátrányom, nem is tettem volna ezt lehetetlenné.

Mi hátrányod származik abból, ha valaki kiáll az utcára? => Erre válaszoltál, semmilyen, tehát miért akarsz beleszólni? => Nem szólok bele, de mivel annak származik belőle hátránya, aki csinálja, ez nem egy jó dolog, hanem probléma.

Miért akarod előírni, hogy kinek kivel kell együttmaradnia, és milyen problémát kell megoldania? => Erre szó szerint idézem a válaszomat: "A legjobb a problémák megoldása. A válással ugyanis pontosan ugyanaz a baj, mint a felvonulásokkal tüntetésekkel. Az, hogy a konfliktus civil áldozatokat szed, tehát árt olyanoknak is, akik között nincs is ellentét, csak másik 2 ember vitája miatt szenvednek. a felvonulás, tüntetés esetén, ahogy már leírtam, a civil áldozat az a közlekedő, aki nehezebben jut el pl. otthonról a munkahelyére a tüntetéssel járó útlezárások miatt, válás esetén pedig a civil áldozat a gyerek, akinek a szülei veszekedését kell hallgatnia, és aki körül megváltozik a család, és az egyik szülőt többé-kevésbé nélkülöznie kell. Mivel a válás civil áldozatokat szed, nem megoldás, hátrányt szenved miatta a gyerek. A veszekedés ugyancsak káros mindenkire nézve. Marad tehát az egyetlen ártalmatlan megoldás, amit nem mindig egyszerű elérni, de ez az egyetlen lehetőség, ami nem okoz hátrányt senkinek: együtt maradni, és a problémákat együtt, közös erővel megoldani. " Röviden: nem én írnám elő, és nem is emberi döntés lenne (éppen ez a lényeg), hanem a természet döntene az emberek helyett. És azért jó az együtt maradás és a problémák megoldása, mert ez az egyetlen lehetőség, aminek nincs civil áldozata (gyerek)

Miért gondolod, hogy ezt te, vagy bárki más megteheti? => Már kifejtettem, hogy nem gondolok ilyet, ezt is idézem szó szerint: "A legfontosabb kérdés egy érvelési hibán alapul, Állító kérdés. "Miért gondolod, hogy ezt te, vagy bárki más megteheti?" link Ebben a kérdésben benne van (Mage),az az állítás, hogy én ezt gondolom, pedig nem. Ezt az állam és az egyház gondolja így, ők akarják előírni, hogy ki kivel élhet nemi életet, ki kivel házasodhat és kinek kivel kell együtt maradnia. Ezek az állami és egyházi előírások néha szigorúbbak, néha enyhébbek, koronként és országonként változnak, pl. Hollandiában házasodhat két nő vagy két férfi (ha jól tudom, ott engedélyezték először az ilyen házasságot, ezért azóta is "holland esküvő" néven gondolok rá), Magyarországon nem házasodhatnak, de élhetnek nemi életet, más országokban viszont az ilyen jellegű nemi kapcsolat is tilos. De egyvalami közös bennük: ezek mind emberi döntések. Valaki úgy gondolta, hogy szabályozhatja ezt. De amit én leírtam, az más, mert a fogantatás hozná létre a házasságot, Vagyis senki más nem szabályozná ezt, csakis a természet. Nem emberi döntése alapulna a házasság. Tehát éppen az ellenkezője annak (Mage), amilyen feltételezést tartalmazott a kérdés. "

Tehát minden kérdésedre válaszoltam. Az élhető iskolával kapcsolatban egyetértek.

Ezt már láttad? Kb. megfelel annak, amit az ideális iskoláról írtál: link (Másfél órás film!)

András, most ez vicc a részedről?

Fura humorod van.

(Jelzem, két pasinak is lehet gyereke, sőt, két nőnek is. Az előbbihez egy béranya kell, az utóbbihoz egy donor.)

"Vagyis senki más nem szabályozná ezt, csakis a természet."

Ez olyan, mint ha leejtenél egy poharat, és azt mondanád, hogy nem te törted össze, hanem a gravitáció.

Vagy esetleg nem te parkoltál tilosban, hanem a benzin csinálta, mert az hajtotta az autódat. Dehogyis. A halak parkoltak a tilosban, amelyekből kialakult a kőolaj, amelyből a benzin készült.

Voltaképp a Nap a felelős érte. Ja, nem. Az ősrobbanás.

Ha kitalálsz és bevezetsz egy rendszert, amely bizonyos szabályok alapján korlátoz embereket, akkor nem a szabályok korlátozzák őket, hanem te.

"(Jelzem, két pasinak is lehet gyereke, sőt, két nőnek is. Az előbbihez egy béranya kell, az utóbbihoz egy donor.)"

András a béranyát házasítaná össze az egyik férfival. A leszbikus nőt a donorral.

Illetve létrehozna egy világot, amelyben a ronda csóró férfiak a szép és gazdag nőket akarnák megerőszakolni, mert ezt az ő rendszere jutalmazná.

Jó, ha komolyan értette András, akkor ez egy szörnyűséges rendszer lenne.

Kezdjük ott, hogy a házasság éteri idői mikor is léteztek pontosan.

Amikor a várható élettartam 35-40 év volt, és egy embernek egyedül életben maradni nem volt opció a társadalom nagy része számára.

Nem volt oktatás, nyugdíj, TB és emberi jogok. Ellenben volt éhezés, létbizonytalanság és banális, gyógyíthatatlan betegségek. Mondjuk ez utóbbi most is van, szóval az irány az stimmel. Mindenesetre a társadalmi igazságtételt* ezúttal úgy kezdeném, hogy én kérem vissza az összes befizetésemet, hátha az magától elhozza ezt az aranykort. Mi van, ha az emberek egyszerűen azért maradtak együtt, mert kevesebb adót fizettek, ezáltal szabadabbak voltak a házasság kötelékei között is?
Bonyolult dolgok ezek, mindent ki kell próbálni.

Ha valaki azt hiszi, hogy a házasság aranykora gyönyörű volt, tessen már felütni egy könyvet Goethétől Jókaiig, és megnézni, hogy mit is jelentett ez a gyakorlatban. Vért, könnyet és verítéket. Aki csak tehette, menekült belőle.

Volt, aki nem. Van, aki most sem. Ebből számomra csak egy dolog következik, mégpedig az, hogy ha valaki házasodni szeretne, hadd' tegye.

A fogantatáshoz kötni a dolgot - már ha ez komoly volt - számomra csak azt mutatja, hogy valóban nem ártanak a személyes tapasztalatok a témában. Egy meddőségi centrumba érdemes ellátogatni, úgy akörül, amikor osztják a papírokat, hogy kinek nem tapadt meg az embrió. Vagy kinek nem jó a spermaszáma.

Van viszont, amikor a személyes tapasztalatok csak rontanak a helyzeten. Ilyen például az, amikor a gyerekkori traumáinkat akarjuk orvosolni az egész társadalomra vetítve, annak akaratával gyökeresen ellenkezően, egy életre megnyomorítva mindazokat, akik nem tudtak időben elmenekülni.

*A társadalmi igazságtétel nem létezik, és erre törekedni borzasztó.

Amit András írt, a részleteit tekintve extrém. A lényegét tekintve ugyanaz, mint ami akár Magyarországon, akár Svájcban, akár máshol működik.

Elérkezett az idő az ilyen típusú gondolatokról leszoktatni az emberiséget.

Hogy ez hány lépésben történik, az embereken múlik. Én ráérek.

Az is belejátszik, hogy a legtöbb ember retteg a szabadságtól. Gondolom, egyrészt az ismeretlentől fél - hogy mi történik, ha valami olyat csinál, amit korábban nem -, másrészt az ürességtől - mi történik, ha azt csinál, amit akar, és semmi nem jut eszébe.

Lásd COVID.

Lásd Stalker (a szovjet film). Odamennek a zónába azért, hogy semmit ne bírjanak kívánni.

Ez féltékenységgel párosul. Attól fél, hogy vajon te mit tennél, ha szabad lennél. És most nem arra gondolok, hogy bántanád, hanem pusztán az ismeretlentől fél.

Már húsz évvel ezelőtt észrevettem, hogy ha egy fórumon felmerül a kérdés, hogy miért kamerázza be a főnök az irodát, akkor húsz ember között már biztosan több is akad, aki bár egész életében alkalmazott volt, és soha nem lesz főnök, feltartott ujjal magyarázza neked, hogy "Értsd már meg, a munkáltatónak igenis joga van téged figyelni és olvasni az emailjeidet!!!"

Tehát nem azért harcol, hogy ő szabad legyen, hanem azért, hogy te se legyél az.

A felvonulás kapcsolódik ehhez. "Azért ne legyen felvonulás [ne legyenek jogaid], mert mások miattad nehezebben érnek be a munkahelyükre."

Ezzel azt állítják, hogy az élet nem a szagadságról, szerelemről, szexről, szórakozásról, érdekességekről szól, hanem arról, hogy mindenki könnyen és időben beérjen a munkahelyére.

Amit utál, ezért azt teszi a prioritás lista tetejére. Te se ugráljál, hanem érjél be időben a munkahelyedre, és maradj csöndben - foglalhatjuk össze.

Így nem az a legsúlyosabb, hogy téged akarnak korlátozni. Az az elfogadhatatlan része a történetnek. A legsúlyosabb az, hogy mennyire rettegnek a szabadságtól, és attól, ha valaki nem regulázza őket napi szinten.

"Az is belejátszik, hogy a legtöbb ember retteg a szabadságtól. Gondolom, egyrészt az ismeretlentől fél - hogy mi történik, ha valami olyat csinál, amit korábban nem -, másrészt az ürességtől - mi történik, ha azt csinál, amit akar, és semmi nem jut eszébe. "

Ez nagyon betalált.

Ma elmaradt egy meeting, mert az előadó beteg. (Nem covid.) Rémülten kérdezték többen, hogy akkor mit fogunk csinálni.

Kínomban elkezdtem rajzolgatni a táblára. Elsőre egy tűzhányó lett. Próbáltam ráérezni erre, amit itt osztasz meg a blogon. Feltettem a kérdést, hogy miért ülünk itt amúgy, ki mit csinálna ehelyett. Két óra alatt baromi jó asszociációk jöttek elő, például kiderült egy kollégámról, hogy nem teljesen hülye, csak rossz szakmában van.

Hasonlókat kérdeznek akkor is, amikor csodálkoznak, hogy miért vagyok egyedül, és mit csinálok esténként.

Vacsorát.

Olvasok.

Zenét hallgatok.

Gondolkodom.

Testedzek.

Mikor ezt így elmondom, sokan arra gondolnak, hogy milyen szomorú életem van, pedig jobban érzem magam, mint nagyon régóta.

"nem teljesen hülye, csak rossz szakmában van."

Többen tűnnének értelmesnek, ha az iskola nem az emberek betöréséről szólna.

"jobban érzem magam, mint nagyon régóta."

Azt már talán mindenki hallotta, hogy mást tud szeretni, aki saját magát szereti.

Aki saját magát szereti, az egyedül is boldog. Esetleg ezt a boldogságot szívesen megosztja valakivel, ha úgy adódik.

Pascal mondta, hogy akinek el kell mennie otthonról, hogy jól érezze magát, az nem boldog, mert aki boldog, az a négy fal között is az.

Nahát, ma is mit dobott ki a YouTube: link

"Egy meddőségi centrumba érdemes ellátogatni, úgy akörül, amikor osztják a papírokat, hogy kinek nem tapadt meg az embrió. Vagy kinek nem jó a spermaszáma."

Oké, de más meg a lottón nyer. A gondviselés mindenkivel bőkezű, aki hagyja.