Nincs jogosultságod (már) a komment módosításához.
big step :: 2009. április 20., hétfő, 02:27:06 :: 42 komment
Ha már az előző életek szóba kerültek, viccesnek tartom, hogy mindenki fáraó és hadvezér volt.
Komolyan?
Nagyon égő, hogy egy fekete mágus vagy maga Cleopatra* későbbi inkarnációjaként épp egy monitor előtt ülsz. Ráadásul mindezt jó eséllyel egy irodában teszed.
Ha tudni szeretnéd, én előző életemben szöcske voltam. Onnan tolom így.
*: tényleg, egy embernek egy időben hány reinkarnációja lehet?
bonus content
2009. 04. 20.
02:42:48
Nem biztos, hogy ha ma meghalsz... jó akkor holnap, hogy 2009-ben fogsz megszületni. Lehet hogy 1553-ban. Vagy i.e. 600-ban.
2009. 04. 20.
02:53:23
Na de akkor miért tetted fel?
2009. 04. 20.
04:12:29
2009. 04. 20.
13:18:05
Sokkal izgalmasabb lett volna pl. Párizs utcáin kurválkodni, de semmi ilyenről nem tudok beszámolni nektek.
2009. 04. 20.
14:32:54
2009. 04. 20.
14:39:28
párhuzamos élet? kettő. ezt természetesen komoly tudományos megfigyelések alapján mondom. néha olyan vagyok reggel mint aki álmában is lehúzott egy teljes nappali műszakot.
2009. 04. 20.
20:57:44
2009. 04. 20.
21:28:33
2009. 04. 20.
22:24:02
(Honnan lehet tudni, hogy ez-e az első életünk, és honnan tudhatjuk, hogy ez-e az utolsó?)
2009. 04. 20.
22:47:57
2009. 04. 20.
23:08:03
2009. 04. 21.
00:51:14
2009. 04. 21.
01:20:00
2009. 04. 21.
01:55:11
link
A lapított ék főleg a második keréknél figyelhető meg, bár kicsit kilóg alul a képből.
2009. 04. 21.
01:57:39
2009. 04. 21.
02:46:41
2009. 04. 21.
08:36:31
2009. 04. 21.
08:57:48
2009. 04. 21.
11:11:51
link
2009. 04. 21.
13:34:42
2009. 04. 24.
13:20:49
vonzások álma. Vagy emléke? Kész
elmélet, mely, ragasztott szárnyait
zuhanni látva csak csodálkozik.
Bizonytalanság, s düh miatta, dac;
befelé sajgó, szüntelen panasz:
kagyló lélek, melynek kérge ha volt,
héja, legfeljebb kölcsön." Szabó Lőrinc
2009. 04. 24.
13:22:09
2009. 04. 24.
14:06:40
2009. 04. 24.
14:18:24
2009. 04. 24.
14:24:48
2009. 04. 24.
14:33:04
2009. 04. 24.
14:33:26
2009. 04. 24.
14:47:25
2009. 04. 26.
18:10:42
2009. 04. 26.
18:11:26
2009. 04. 26.
18:11:26
2009. 04. 26.
19:40:31
Édesapám sokszor mesélte, hogy a nagyapja olyan akaratú ember volt, hogy részegen a saját családjának a házára lövöldözött, úgy bújtak előle a felesége meg a gyerekek. Ott nem volt szólás... az édesapja (nagyapám) megkövetelte, hogy apám órákon át a nagykapunál álljon, míg a többiek játszottak, csak azért hogy ha megjön a lovaskocsival akkor ne kelljen egy pillanatra se megállnia, apám nyissa a kaput üstöllést.
De nem vette észre, hogy valahol ennek a továbbélése, hogy ha megjött és csöngetett a biciglicsengővel, nekem rohanni kellett le a tejeskannáért, hogy felhozzam. Résen kellett állnom, mert az az én dolgom.
De azt hiszem nekem sikerült ebből kitörnöm, minden ilyesmi elvárás híján neveltem a két gyerekem. Valószínűleg persze túlzásba is vittem a ráhagyást, szerencsére volt bennük egy egészséges önkontroll a teljes szétesés ellen, és csodálatos felnőttekké váltak.
2009. 04. 26.
20:20:38
2009. 04. 26.
23:41:49
2009. 04. 27.
01:06:58
2009. 04. 27.
07:41:57
2009. 06. 03.
21:55:26
ez talán elsőre nem tűnik olyan erősnek, de érdemes jobban belegondolni: ez_a_leghőbb_vágya. és ha lehet tetézni, addig-addig mesélt nekem arról; milyen jó lesz majd semmit sem csinálni vagy érezni, csak sasolgatni a tájat egy örökkévalóságig, hogy lassanként belém szivárgott a vágy. most már én is tudnám értékelni a kő-létet meg a sast.
átkozott memetika. sokkal kártékonyabb, mint a reinkarnáció lelki óvodája.
2009. 06. 04.
10:17:51
2009. 06. 04.
10:33:09
2009. 06. 07.
15:27:22
2009. 06. 07.
21:23:55
2009. 06. 07.
21:35:07