Nincs jogosultságod (már) a komment módosításához.

re-animator :: 2008. július 23., szerda, 03:35:11 :: 7 komment

Háborúról, wellness-szállodákról, felhőkről, motorosokról és földönkívüliekről írtam nektek az elmúlt napokban. Jónéhány bejegyzés maradt publikálatlanul. Vagy túlságosan személyeseknek éreztem a hangnemet, vagy egyszerűen nem volt kedvem befejezni az adott gondolatot.

Motiváció: az energia intelligens áramlása. Éltet. Előre visz. Az életben maradástól és a szaporodástól kezdve a mesterséges intelligencia modellezésén át a művészetig, mindennek a motiváció az alapja. Semmi nem létezik és semmi nem történik ok nélkül. A kiflit ugyanúgy céllal eszed, mint ahogy Dávid szobrát céllal kalapálod. Már aki.

Miért rajzoltak őseink földönkívülieknek látszó alakokat a sziklákra? Miért járunk be dolgozni a multiba? Miért szexelünk, miért írunk blogot, és miért utáljuk a nácikat?

Mi történik, ha elfogy az élető erő? Meghalunk abban a pillanatban, amikor megvilágosodunk? Vagy még előtte valamivel?

Mliyen az, amikor egyszerűen lendületből létezünk? Ha a ma azért telik el, hogy várjuk a holnapot, hátha bedob a világ teremtőjének angyala végre valami fontosat a postaládába?

Kérlek, vegyétek úgy, hogy nyaralni mentem.

 
 
Jerry1022
2008. 07. 23.
08:56:21

Írod, nem fejezted be a gondolatot, ahogy abban a bekezdésben foglalt gondolatot sem. Szerintem (=))

Egyébiránt kellemes nyaralást. (Ha nekem nem sikerült akkor legalább másnak legyen jó)
eva
2008. 07. 23.
12:22:10

Ez most valami abból, amit szeretek abban, ahogy írsz. Jó volt olvasni.
leiterjakab
2008. 07. 23.
16:18:09

nincs
leiterjakab
2008. 07. 23.
16:19:45

én meg aggódom.
(az előzőt csak a próba volt)
eva
2008. 07. 23.
16:52:39

Meglátjuk.
Artemis
2008. 07. 24.
02:06:14

-Szétfeszít valami belűről, olyan kényelmetlenül érzem magam, mintha egy idegesítően rossz pózban kellene lennem. Az állkapcsomat megfeszítem, az ajkaim belső felét már szétharaptam. A fájdalom és a vér íze a számban egy kis biztonságot jelent, ilyenkor pillanatokra megnyugszom és elhiszem, hogy ez a test vagyok. Mit csináljak, hogy embernek érezzem magam?
-Te miről beszélsz? Megőrültél?
-Szerinted mi motiválja az embereket? Mire fel ez a nagy életösztön? Mit várnak? Hogy holnap majd jobb lesz, hogy majd lesz egy nap, amikor megérkeznek valahová?
-Azt hiszem mindenki a boldogságot keresi, és ez a vágyuk ad erőt az élethez.
-Boldogság? Ha józanul gondolkodom és lehántom erről a szóról azt a csepegős rózsaszín mázat nem marad más, mint az élvezet. Élvezni akarnak! De meddig? Ha magamra gondolok, a testem már csak öregebb és betegebb lesz, fájdalmasabb lesz a létezés, az élvezés.
-És a szerelmünk? Nem minden érzelem függ a testedtől!
- A pillanatok változékonyak és múlandók, a szerelemről nem is beszélve. De szeretném azt hinni, hogy van egy érzés, ami túlmutat mindazokon, amit eddig megtapasztalhattunk, ami nem kötődik hozzánk, ami időtlen és állandó.
-Kiábrándító vagy! Hogy akarod megtalálni?
-A Kiábrándító és a Szentimentális szép pár együtt, nem de? Úgy hiszem, az értelem ad lehetőséget, én az abszolút igazságot keresem. De tartok attól, hogy a bizonyosságot az évek múlásával sem fogom megkapni. Remélem ez a lét megadja a felismerés lehetőségét.
rizóma
2013. 12. 08.
15:14:15

"... és semmi nem történik ok nélkül. A kiflit ugyanúgy céllal eszed, mint ahogy Dávid szobrát céllal kalapálod. Már aki...."

Sőt.
Délben vettem egy kiflit. Most 3 óra múlt, és éppen kalapálom.
Bár még így sem akkora botrány, mintha Firenzében járva -- magyar turistaként -- leharapnám a Dávid-szobor karját.

=> Regisztrálni jó <=