Nincs jogosultságod (már) a komment módosításához.

suspect :: 2010. július 22., csütörtök, 18:47:46 :: 19 komment

A forró levegő hullámzó fákat renderelt a hatsávos út túlsó oldalára. Ameddig elláttam, fekete aszfalttenger koncentrálta a hőt a bolygó légkörének alsó két méterébe. Pont oda, ahol az ember tölteni szokta az ideje nagy részét.

Árnyék sehol nem volt. Persze, hogy nem vártam.

- Uram, legyen szíves visszajönni - szólt hozzám hátulról egy férfi.

Két méter magas, rövidnadrágba és pólóba öltözött, láthatóan erős, határozott ember nézett rám. Mellette alacsony, szintén harcedzett férfi állt, ugrásra készen, utcai ruhában. Rögtön láttam, hogy ha ezekkel verekednem kell, akkor baj lesz.

Nem lehet igaz, hogy pont ma kapnak el, mert átsétálok a piros lámpán. Ráadásul civilruhások.

- BRFK. Legyen szíves igazolni magát.
- Rendben. Láthatnám újra az igazolványát? Elnézést a bizalmatlanságért.
- Nagyon helyes. Tessék. A kollégámét is megnézheti.
- Köszönöm. Ez vagyok én. Illetve ez a személyim. Jogosítvány is kell?
- Lakcímkártya.
- Lenne kedves elárulni, miért igazoltatnak? Illik rám a személyleírás?
- Körözés alatt áll?
- Tudtommal nem.
- Volt rendőrségi ügye?
- Nem emlékszem rá, hogy lett volna.
- Mindjárt kiderül - mondta. Az alacsonyabb rendőr már tárcsázott, és pár lépéssel arrébb ment.

Iszonyú meleg volt. Mindkettőjükről dőlt a víz. A magas yard csendben másolta a személyes adataimat egy papírlapra. Egész szép betűkkel írt.

- Tudom, hogy rengeteg titok lengi körül ezt a szakmát, talán mégis elmondhat belőle valamennyit: miért igazoltatnak?
- Mindjárt válaszolnak a központból.
- Értem. Mégis, miért pont én?
- Tudja, mostanában történt egy-két bankrablás.
- Csak nem?
- És maga bement abba a bankba a sarkon, és fél perc múlva kijött.
- Igen, így történt. És aztán átmentem abba az irodaházba, és bent töltöttem egy órát.
- Valóban. Láttuk, hogy most onnan jött ki.
- A bank óta várnak rám, ilyen időben? És ha hátul megyek ki az irodából, meddig maradnak itt?
- Miért ment be a bankba?
- Idefelé jövet, annál a zebránál észrevettem egy magas, barna bőrű, hosszú, vörös, melírozott hajú nőt, rendkívül elegáns ruhában, magassarkúban. Arra ment. Hátulról nagyon jól nézett ki. Utánamentem, mire ő besétált abba az épületbe. Nem is vettem észre azonnal, hogy bank. Le akartam szólítani, ha elég szépnek találom, ezért vártam fél percet, és megnéztem, hogy itt dolgozik-e vagy pénzért jött. A pénztárnál állt. Oldalról már nem tetszett a testtartása, és a melle sem volt megfelelő méretű. Ezt ne mondják meg neki, kérem, nem akarnám megbántani. A csalódást követően azonnal sarkon fordultam. Láttam, hogy nagyon néz a biztonsági őr, ezért kivettem egy bankkártyás szórólapot, amit leraktam a bejáratnál várakozó motor* hátsó ülésére, és mentem dolgozni.
- Kérsz egy szál cigit?
- Köszönöm, nem. Nagyon kedves. Leszoktam sajnos, pedig pont ilyet szívtam régen.
- Mit mondtál volna neki, ha leszólítod? - kérdezte az alacsonyabbik.
- Kávézni hívom. Utcán nem kell komplikálni, épp elég meglepetés neki, hogy odalépek.
- És itt rögtön kávézhattatok volna! - mondta csillogó szemmel.
- Hogyhogy?
- Van ott egy kávézó, közvetlenül a bank mellett - vigyorgott cinkosul.
- Dehogy. Sose kávézom rögtön. Először megnézem a hölgyet iwiwen. Rövid az élet, kár pazarolni az időnket, ha nem elég nagy az összhang.
- És ez működik?
- Ó, hogyne. De azért ellenőrizzenek le. Ha bankot akarnék rabolni, nyilván készültem volna magyarázattal. Nem mintha jó szakma lenne a bankrablás. Az ideges biztonsági őr lelövi a bankrablót. Vagy kihívja önöket.
- Nem bizony. A bankrablók 70%-át elkapják.
- Most láttam, hogy egy tíz tagú, helikopteres bandát is elfogott a svéd rendőrség.
- Ott sok volt a nyom. Például elég feltűnő volt a helikopter.
- Mióta van ez a DNS minta, nem mernék bankot rabolni. Leesik egy hajszálam, és annyi.
- Veszélyes szakma, az biztos.
- Úgy tűnik, a csajozás is veszélyes lehet. Egyébként rabosítva voltam egy CD író haverom miatt, vettek rólam ujjlenyomatot. Tényleg nem rabolnék.
- Szerzői és szomszédos jogok?
- Igen.
- Na mi van, válaszoltak? - fordult a társához a magasabbik.
- Nulla-nulla. Tiszta.
- Az irodaházba miért mentél be?
- Az xxx céghez jöttem, hat éve járok oda alvállalkozóként. Nyugodtan kérdezzék meg, számlát vittem Herrmann Katalinnak.
- Viszlát.

- Halló, Kati? Elkaptak a rendőrök a zebrán, mert idefele jövet bementem egy nő után a bankba. Azóta itt vártak rám az utcán, ebben a hőségben. Eltökéltnek tűntek, lehet, hogy megkeresnek téged is, ne ijedj meg.
- Jajj, Mage, ez nem igaz. Ilyen is csak veled történik.
- Bementem egy bankba. Aztán kijöttem. Ennyit követtem el. Szerinted hol hibáztam**?



*: Esküszöm, nem az enyém volt a motor.
**: A történet az első szótól az utolsóig igaz. Rövid időn belül a második bank néz bankrablónak, és hív rám rendőrt.