profiler :: 2008. október 11., szombat, 00:00:00 :: 3 komment
social

"Ezek csak külsőségek". Ismerős szófordulat?

"Nem a ruha teszi az embert. A szépség múlandó. Ami lényeges, az a szemnek láthatatlan."

Hajlamosak vagyunk elfeledkezni ezekről az igazságokról. Szerencsére vannak, akik időnként eszünkbe juttatják. Ők a valódi emberi értékek őrzői.

Félek, ez mind nem elég. Bizonyosan gyártani kellene olyan mérőszalagot, amely a belső értékek határait mutatja. Az elejét odatenné az ember a lelke helyére (a gyomor tájéka a természetgyógyászok szerint, keresztényeknél szív vagy vese), aztán valahol 17 cm környékén jönne egy rovátka: "ezek már a külsőségek, vigyázz".

Külsőség, tehát értéktelen.

A magam részéről szánom azokat az embereket, akik nem tudják, hogy a női szemöldök íve nagyjából fél A4-es oldalnyi lélekrajznak felel meg. (Akkor is, ha nem szedik). Hogy a ruha nem véletlenül, nem sorsolásos alapon kerül reggelente ránk, hanem először kiválasztjuk a boltban, majd a szekrény előtt állva, az érzéseink és a gondolataink által vezérelve kombináljuk őket. Ha ránézünk valakire, és látjuk, hogy hajlandó mozogni, sejthető, milyen életmódra számíthatunk vele. Szintén tudható, mennyi közös beszédtémánk lesz, ha a másik napi négy órát tölt az edzőteremben.

Az emberek járása tömény kitárulkozás. Még a léptek hangja is a belső világról mesél. A magunk köré választott színek, a saját bútorok, az elfogyasztott étel minősége mind-mind összefügg azzal, hova helyezzük magunkat a világban.

A "külsőségek" szó emlegetése azoknak a felületes embereknek a butasága, akik képtelenek átlátni az összefüggéseket.