when :: 2013. május 25., szombat, 00:36:57 :: 42 komment
dialogue health social
- Szép jó napot, másfél éve őrzöm ezt a rózsaszín papírt, és ma kitöltöttem és behoztam, mert végre külföldre költözöm. Tessék.
- Ez már megszűnt.
- Hogyhogy megszűnt?
- Március elsejétől.
- És most mi lesz?
- Van helyette új. Tessék.
- Ez is rózsaszín. De nincs rajta olyan négyzet, hogy külföldre költözöm.
- Nincs.
- Akkor ez nem jó lap. Odaadom ezt.
- Jó, én meg ledarálom. Így.
- De hát másfél éve őriztem. Simán behozhattam volna előbb is, csak nem akartam csalni. Miért nincs ezen olyan, hogy külföldre költözöm? A fél ország külföldre költözik.
- Vagy még ilyet tudok magának adni. Ezt kitölti, és odaadja nekem a személyi igazolványát és a lakcímkártyáját, és azokat is ledarálom.
- Tessék?
- Ha külfölön akar letelepedni, el kell vegyem a lakcímkártyáját és a személyijét.
- Ne vicceljen már. Gondolja, hogy állandó lakcím nélkül fogok emigrálni? Biztos örülni fognak nekem odakint a bankban.
- Használhatja a kinti lakcímét.
- Igaz. Első nap bejelentkezem abba a kastélyba, amelyet egy internetes aukción vásároltam. Vagy elintézi valamelyik komornyikom. Tessék elképzelni, az nem úgy megy, hogy az ember egy nap alatt vált országot. Főleg, ha vállalkozása van. Ennek a rózsaszín lapnak az volt az értelme, hogy ha bejelentem, hogy külföldre költöztem, nem küldözget leveleket nekem az önkormányzat, amit egy vadidegen - az új bérlő - kap meg helyetttem, továbbá az ajánlott levél át nem vétele nem számít átvételnek, tehát nem büntethetnek meg olyan levél alapján, amit nem vettem át, szemben azzal, ha itt lakom, és nem veszem át. Nem akarok eltűnni végleg, van itt cégem, egyszerűen jelezi szeretném az országnak, hogy nem áll módomban két naponta a postára rohangálni.
- Átveheti az édesanyja.
- Azt ön honnan tudja? Mellesleg, ha valaki átveszi helyettem, az még rosszabb, mert azzal elismeri az átvételt, de aztán nem intézkedhet helyettem a hivatalokban. Ez a "külföldi letelepedés"-rovat direkt azért szűnt meg, hogy a külföldre költözőket szívassák?
- Nem.
- Még egy utolsót akar rúgni utánam az ország. Élvezzék ki, mert ennyi volt.
- Nem értem, mi a baj azzal, hogy leadja a lakcímkártyáját és a személyiét.
- Mondok extrém példát. Bár eszem ágában sincs befeküdni egy magyar kórházba, azért nem lenne megnyugtató érzés, hogy nem is tehetem meg.
3 nap múlva:
- Szia anya. Kérlek, hozz két palack ásványvizet az XY kórházba.
- Miért, ott vagy?
- Nem. Dehogy vagyok ott. Pont azért kell neked odavinni, mert én nem érek rá, de szeretnék adni nekik ásványvizet. Arra gondoltam, hogy te simán beugrasz vele. Add oda valamelyik nővérnek vagy betegnek.
- Bent vagy?
- Vagy nekem, ha mégis ott lennék.
- Nem vagy jól?
- De, ragyogóan érzem magam, ezért is feküdtem be a kórházba. Sokkal könnyebb elviselni így, mint ha még rosszul is lennék. Az orvosok is örülnek, hogy végre egy makk egészséges beteg. Alig lesz vele gond. Van még kérdés? Esetleg kérdezhetnéd azt, hogy buborékos legyen-e, vagy mentes. Mentes. Köszönöm.
- Ne haragudj, hogy felébresztettelek.
- Dehogy haragszom, jó, hogy felkeltettél. Éppen a földöntúli szerelmemről álmodtam. És ha bármi másról álmodtam volna, akkor is ezerszer jobban éreztem volna magam, mint most, hogy ébren vagyok, és forog velem a szoba. Sárkánypikkelyek borították a testét. Gyönyörű volt. Nehezen tudom most ezt elmagyarázni. Ne haragudj, arra végképp nincs erőm, hogy nézzem, hogy mennyire aggódsz. Majd szólok, ha meggyógyultam. Köszönöm a vizet.
- Ez milyen gyógyszer?
- Gyomorvédő.
- Mi az, hogy gyomorvédő? És mitől védjük a gyomromat? A nevét szeretném tudni. Annyi van ráírva, hogy F20.
- Vegye be.
- Köszönöm, jól van a gyomrom. A szédülés miatt hányok. Mondtam.
- Nem tudok magának paleo ételt adni.
- Nem is kell. Ha tudnék enni, nem feküdnék itt.
- Ez milyen infúzió?
- A hányinger ellen.
- De mi ez? Szteroid? Nyugtató? Antibiotikum? Nem akarom.
- Nem tudom a kémiai összetételét.
- A neve bőven elég lenne. Van internetem. Így nem kérem, csak rosszabbul leszek tőle.
(Háromszori kérésem ellenére bekötötték az infúziót, amiről utólag kiderítettem, hogy morfiumfüggők és altatásból ébredők kapják. Utána voltam igazán rosszul.)
- Na jó, hazamegyek.
- Szó sem lehet róla.
- Nem tudok vitatkozni. Le kell ülnöm. Sajnálom.
- Még nem tud járni sem.
- Ha tudnék, rég elhívtam volna randira. Illetve nem, mert már Svájcban kellene lennem. De azért örülök, hogy láttam.
- Írok magának kilépő papírt. Arra a fél napra, ami után visszahozza a mentő.
- Valami érdemi vizsgálatnak örültem volna, ha már bent fekszem. A térdem ütögetésén kívül. Nem mintha rossz lett volna.
- Tizenharmadikára beírjuk MR-re.
- Két hét múlva? Azt se tudom, emerre vagy amarra forog velem a szoba, de két hét múlva menjek MR-re. Addigra háromszor meggyógyulok. Hol írom alá?
- Onnan tudom, hogy mennyire rosszul voltál, hogy egyetlen rossz szót nem szóltál a kórházra.
- Miért, milyen volt?
- Rettenetes.
- Nem sokat láttam belőle.
- Találd ki, mit mondtak az okos barátaim. Az egyik fele azt, hogy "Ugye-ugye, sok volt a paleo. Csak kéne enni kenyeret. Abban van a vitamin."
- B van benne, nem?
- Persze. A világűrhöz képest egész sok B vitamin van a kenyérben. Pont annyival több, mint a kenyérhez képest a májban. És mint amennyivel több a májhoz képest abban a vitaminban, amit naponta szedek. És ami így tökéletes mennyiségben van jelen a véremben, látszik a leleteimen, mégis beadták injekcióban, hátha használ alapon. Meglepő módon nem használt. Azt hiszem, sorsolással választanak hatóanyagot. Vagyis nem, mert az segítene előbb vagy utóbb.
- És a másik fele mit mondott?
- Amit te. Hogy: "velem is volt már ilyen. Feküdtem, és nem tudtam megmozdulni sem. És azt hittem, úgy maradok. Rettegtem. Ez a pánikbetegség. Tényleg létezik". Értem én, hogy nem kell az összes tünetet produkálni ahhoz, hogy meg merjük kockáztatni a diagnózist. De azért nulla darab tünetre alapzni több mint meredek. Például: kimaradt belőle a pánik. Ez nem baj? És kimaradt az összes többi tünete. Csak mondom.
- Akkor mi bajod volt?
- Azon kívül, hogy 246 forint volt a svájci frank? Nem tudom. Talán látnom kellett még egyszer közelről, hogy honnan megyek el. És mielőtt te is feltennéd a legrémesebb és legértelmetlenebb kérdést, hogy "mikor?". Amikor kész leszek.
vat :: 2013. február 23., szombat, 23:23:14 :: 78 komment
economy politics social
Minden, amit tudni akartál az adórendszerről.
Amit soha nem mertél megkérdezni az offshore-ról: pontosan hogy van, mint van, és kinek jó.
Lássuk be, nagy a homály.
Én azért vagyok itt, hogy világítsak.
Vágjunk bele.
Az ember kedvenc tartózkodási helye az anyaméh.
(Bevallom, a zöld szemesostorosnál akartam kezdeni, de az olyan kínos lenne. (Mármint nem nekem.))
Az ember észtől, tablettától, orvostól és lustaságól függően 0-11 hónapot tölt az anyaméhben. Azt is csak egyszer. Ott még jó neki. A kegyelmi időszak vége után nem sok öröme marad az életben.
Ha teljesen el akarnám rontani a napodat, leírnám, hogy vannak, akik úgy gondolják, hogy minden spirituális- és a megvilágosodási élmény, az egységérzés és a mélymeditáció nem más, mint az anyaméhben töltött időszak felidézése. Viszlát Isten, viszlát Asztrális Létsík, viszlát Reinkarnáció. Anyaméh van, és odakint a szenvedés. Ennyi.
Szerencsére nem akarom teljesen elrontani a napodat (az elmúlt 200 évben sokat fejlődött a jellemem), elég lesz félig. Ami jót tapasztalsz az életben, az mind az anyaméhre emlékeztet.
Táplálkozás. Minél nyugodtabban, minél kevesebb erőfeszítéssel, minél jobbat eszel, az annál inkább hasonlít az anyaméhben töltött gondtalan haszonélvezetre.
Biztonság. Körkörös védelem. Menedék. Azt hitted, hogy a Lakáskultúra a viszonyítási alap? Bizony, hogy nem. Az anyukád hasa, az.
Jóleső melegség. Fázni szeretsz? Ugye, hogy nem? Na, és hőségben izzadni? Azt se nagyon? Akkor elárulom, hogy anyukád hasában mindig jó idő volt.
Kihagytam volna valamit? Ja, igen, a szex. A férfi szex közben forró, nedves, csípőtájéki szervben mártózik meg - vagy bármiben, ami hasonló élményt nyújt számára. Kell-e magyarázzam, hogy mit él újra ilyenkor?
A nő számára a szex, valamint annak folytatása arról szól, hogy ha már visszajutni nem sikerül az anyaméhbe - az lenne csak az inverz halmaz -, játsszuk el kívülről. És utána esetleg 0-11 hónap forró drót kapcsolat az új bentlakóval. Hátha küld a csövön át a véráramba valami pozitív életjelet. ("Igen, a boldogsághormonra gondoltam, az én nevemben is köszöni szépen az önzetlenség.")
Az izgalom, a kihívás, az agresszió és a siker jóleső érzése mind a táplálék, a biztonság és a szex megszerzéséhez kapcsolódik. Az ember bő százezer éve küzd az élelemért, a biztonságért, és a szexért. És még további 3-4 éven át küzdeni fog, köszönjük szépen a hosszabbítást a majáknak. (Amilyen bénák voltatok a jóslásban, kedves maják, támogatom, hogy ti már a középkorban kihaltatok.)
Bizony, ami örömet okoz, mind-mind az anyaméhre emlékeztet.
A folyamatos, vagy legalább rendszeres anyaméhre való emlékezés biztosításának fő eszköze a pénz.
Mindezt a krisnás lányok és a remeték persze másképp gondolják. Előbbiek mentségére szól, hogy többségük nimfomán ingyenélő, tehát bizonyos értelemben magasabb intelligenciájú létforma. A többiek mentségére nem szól semmi, ők simán csak koszosabbak az átlag embernél is. Ami nagy szó, ha jobban szemügyre veszed az átlag embert.
Mivel a blogomat olvasod, nem vagy se krisnás, se remete, se átlag ember. Így magadtól is észre kellett venned, hogy a pénz valóban közelebb visz az anyaméhre emlékeztető érzésekhez.
Vannak persze más tényezők is. Olyan javak, amelyek eloszlása végképp nem egyenletes. Ezen javak egyenetlen eloszlásának ellensúlyosázára születtek azok a folyamatosan mormolandó társadalmi varázsigék, mint: "a külső nem fontos."
Hát persze.
A varázsigékről annyit kell tudni, hogy amit nem Gandalf mond ki és nem én, az nem is működik.
Mi meg nem mondunk ki ekkora hülyeségeket.
Visszatérve a pénzre, hogy mennyid van belőle, az két dologtól függ: hogy mennyit kapsz, és mennyit vesznek tőled el.
Hogy mennyit kapsz, azzal most nem foglalkozunk, de ha túlságosan soknak érzed, privátban nyugodtan megkereshetsz.
A mennyit vesznek el két részre bontható: amit önszántadból adsz oda, és amitől valóban megfosztanak.
Az utóbbi neve: adó.
Az adó fontosságáról és hasznosságáról annyit, hogy abból épül az út, a kórház, a horvátországi nyaraló, a kaszinó, privát szélerőmű Indonéziában, a Közgép és a focistadion.
Az első kettő persze csak elméletben, de hát addig jó neked, amíg csak elméletben mész kórházba.
A többi viszont egytől-egyig valósággá válik.
Érthető, hogy mindenki szeret adózni.
És az ember, a homo ludens játékos és kreatív faj. Minden korban új megoldást talál ugyanarra a problémára.
Az első megoldás neve nemesség volt.
Nemesnek lenni csuda jó dolog. Túl azon, hogy nem kell adóznod, számos további előnyt élvezel. Például, ha nagyon tetszik a húgod, büntetlenül feleségül veheted.
Hátránya is van a nemességnek, például: nagyon nem tetszik a húgod, és esetleg mégis feleségül kell venned. Anyagi okokból. Ilyen is előfordul. De ha már házassság, nem mindegy, hogy, rokon vagy nem rokon? Az egész úgyis olyan szerencsétlen intézmény.
Ami viszont mindig tuti volt a nemességben, hogy nem kellett adózni. Így felajánlani egyévi jövedelmed az ország számára mekkora nagy szám lehetett.
(Te hány évi jövedelmedet ajánlod fel életed során az ország számára, igaz, akaratlanul?)
Sajnos a nemesség intézményét elsöpörte valamelyik véres forradalom. A véres forradalmakat régen a tehetségtelen költők robbantották ki. Manapság a facebook robbantja ki őket. Nehéz kérdés, hogy melyik korban élnék a legkevésbé szívesen.
A nemesség eltörlésével a családon belüli házasság ugrott, és ugrottak a hosszú nevek is. Ma már akkor is valakinek érzi magát sok gyökér, ha három neve van, pedig a Valaki valahol 17 keresztnévnél kezdődik. (Vagy ha az a három együtt tényleg egyedi).
Tehát se a hosszú név, se a vérfertő nem maradt legális, akkor mostmár adózni is kell?
Dehogy kell. Itt van például az Áfa.
Gondoltad volna? Ugye nem? Mondanám, hogy miért nem gondoltad, de mivel kedves olvasómként tekintek rád, inkább nem mondom.
Az Áfát a franciák találták ki, és náluk az állami bevétel felét adja. Megnyugtató, hogy él Európában egy nép, amelyik a magyaroknál is hülyébb.
Igaz, nem sokkal, mert a többi ország átvette tőlük a hüyeséget.
Az Áfa az, amit a nagymama fizet a boltban, amikor az unikájának vesz túrórudit, és te fizetsz, amikor ételt, könyvet, ruhát, műszaki cikket, vagy bármit veszel, és aki gazdag, az meg nem nagyon fizeti, mert cégei vannak, és leírja a bevételből.
Jó, nem?
Minél gazdagabb vagy, annál kevesebb Áfát fizetsz.
Franciaország állami bevételének több mint a felét az Áfa adja. Magyarországon az áfa kulcsa 27%. Na?
Svájcban az Áfa 8%, szolgáltatásokon 3.8%, élelmiszeren, gyógyszeren és vízen 2.5%.
Szerinted miért van válság az EU-ban?
Miért van az, hogy a leggazdagabb országokban a legalacsonyabb az Áfa? Mert ők a leghülyébbek? (Vagy a delfinek, akik egész nap csak úsznak és szexelnek?)
Ha ezen elgondolkodtál, akkor menjünk tovább. Azt ígértem, beszélni fogok az offshore-ról.
Talán azok közé tartozol, akik annyira vannak képben, hogy az Offshore Lovagok titkos, tengerparti kastélyokban tivornyázó, péncélba öltözött férfiak, akik 16 éves, szőke, svéd apácákat gyógyítanak ki az ártatanságból.
Ha eddig ezt gondoltad rólunk, akkor most szólok: igen, ez tényleg így van.
Jómagam alig néhány hete ütöttem magamat Offshore Lovaggá, így akkor sem árulhatnám el a központi kastélyunk GPS koordinátáit, ha nem kötné a számat hétpecsétes titok, de például a Rettenthetetlen Sir Simor már egy egész apácarendet élre hányt.
A kardot, a páncélt, a svéd szőke szűzeket leszámítva Offshore Lovaggá úgy tudod ütni magadat, hogy alapítasz egy céget egy távoli "tengerparti" országban, és a cég végzi el azt a munkát, amit te. (A külföldi cégedben dolgozol, vagy dolgozik valaki.) A cég abban az országában adózik, ahol alapítottad, körülbelül 1%-ot.
Ezt nem tiltja a törvény, csak mindenféle toldozott-foldozott EU szankció, mert hogy erkölcstelen. (Az Erkölcs jelentése: minél többen offshore-oznak, annál kevesebb horvátországi nyaraló, Közgép és focistadion épülhet adóból.)
Tehát a nem törvénytelen, csak "erkölcstelen" megoldást jogi és nemzetközi csűrés-csavarással kell üldözni, és persze etikával, ami a holdudvarnak is adja a témát: valamivel el kell tartani az irodalmi-élet lapokat, az egyetemi tanárokat és általában az álértelmiséget, akik akkor láttak életük során a legtöbbet az offshore-ból, amikor a gazdag unokahúguk a tengerparti nyaralásból hozott nekik egy üres kagylóhéjat.
Te elhiszed, amit ilyen emberek mondanak vagy írnak?
Most komolyan.
Tudod, miért van offshore?
Offshore a nyereség alapú adó miatt van.
Ahogy Áfa-leírás is azért van.
Szégyellem leírni, annyira egyszerű.
Elvégzel egy munkát. Kapsz érte 100 forintot. Ha alkalmazott vagy, országtól függően leadózol belőle 40-80 forintot. (Igen, annyit, ha az az Áfát is számolom a kiadásaidba.)
Ha azonban cég vagy, legyél kis-, közép- vagy nagyvállalkozó, vagy multi, akkor a munkavégzés során költségeid keletkeznek. A költség pont úgy néz ki, mint egy számla. A költséget levonod a bevételből. A kettő közötti különbség neve: nyereség.
A nyereség után adózol, és a nyereség után fizetsz áfát.
Szerinted egy cégnek mennyi költsége van?
Na, mégis?
Emlékszel még, mit mondtam az anyaméhről? Az ember oda akar visszatérni. Ez minden másnál fontosabb számára. És úgy tapasztalja, az anyaméhre emlékeztető érzéseket pénzért kap.
Tehát a pénztől, amit már megszerzett, ellenszolgáltatás nélkül nem szívesen szabadul.
(Te mit kapsz az adódért cserébe? Ellenszolgáltatásnak nevezed?)
Segítek neked: egy nagy cégnek pontosan annyi költsége van, amennyit akar.
Például az történik, hogy minden munkát, amit elvégez, egy mauritius-i szigeten alapított másik cég végez el számára. Mint alvállalkozó. A magyarországi cég nem keres semmit a munkán, egy az egyben tovább adja a munkát és a fizetséget is az alvállakozójának. A mauritius szigeti cég dolgozik, és adózik 1%-ot. Azt is Mauritiuson.
Érted?
Te meg, ha dolgozol, adózol 80%-ot. Azt hiszed, hogy kevesebbet? Akkor elárulom, hogy a bruttó béredet vedd úgy, hogy abból 27% lenne az áfa, ha cégként szerződnél.
Gondolom, a maradék 50%-ot illetően már képben vagy, hogy hová megy el.
És ha veszel bármit, fizeted érte az áfát és az egyéb adókat. Köszönd mindezt a franciáknak, a felvilágosult Európának, és a hazai tranzakciós-, chips-, és egyéb adóknak.
Az Európai Unió azért küzd, hogy az úgynevezett offshore (= nem elmebeteg) országokban alapított cégek európai működését ellehetetlenítse. Betiltani nem lehet őket, mert az szabadság- és piacgazdaságellenes lenne. Mégis, ha ilyen céggel akarsz szerződni, időnként a következőt hallod: "sajnos így nem lesz jó, mert utána azt mondják ránk, hogy adóparadicsomban alapított cégbe utaljuk a pénzt".
"Adóparadicsom". Érted? A bűn melegágya a paradicsom.
A "paradicsom", a menyország és az anyaméh szimbóluma negatív fogalom lett. Hogyan lehetséges ez?
Paradicsom-ellenes retorikára választási győzelmet lehet alapozni. Azért ezt ne ugorjuk át.
Tudod, mi az Adó-paradicsom melegágya?
A nyereség alapú adó, és az Áfa.
Elvégzel egy munkát, 100 forint + Áfa, az itt 127 forint. Aztán ezt a munkát elvégzi neked a ciprusi céged. 127 forintért. A magyarországi nyereséged nulla. Ki fog adózni és hol?
Azt gondolod, hogy ez a jelenség egy szűk, "majdnem-bűnöző" Offshore Lovagrendet érint, akiket le kellene kapcsolni?
Elárulom, hogy szinte minden céget érint, akinek a termékét a boltban megvásárolod. Jártál mostanában Media Marktban? Hoppá. Szerinted miért futottak az elmúlt 5 évben Saturn néven?
Mindenkit érint a lehetőség, csak téged nem, "egyszerű halandót", akit soha nem hívtak se Saturnnak, se Ciprus WhiteSand Holdingnak, tehát aki mindig ugyanúgy fizet.
És ez nem az ő hibájuk. Hanem a tiéd. Mert olyanokra szavazol, akik butaságot beszélnek. Mert nem gondolod át.
Nem az a baj, hogy nem alapítasz cégeket távoli szigeteken, hanem az, hogy nem gondolod végig, hogy az kiknek és miért éri meg. Akikre szavaztál, vagy nem szavaztál, azoknak mind ott van. És ez rajtad is múlik valahol.
Tudod, mi lenne, ha nem volna Áfa, és az adó nem nyereség-, hanem bevétel alapú volna? Ha senkit nem érdekelne, hogy mennyi költséged van, és hogy ki az alvállalkozód?
Akkor az lenne, hogy kerestél Magyarországon 100 forintot, adóznál érte 10 forintot, a többi rád tartozik. (A nem elmebeteg adójulcs 10% körül van.)
Költséged is volt? Az a te dolgod.
Mi ezzel a baj?
"Az, hogy nem igazságos".
Mert a programozónak, a fordítónak és a grafikusnak semmi költsége nincsen napi 1 liter whiskyn túl. 100 forintból 90-et tennének zsebre bevétel alapú, épeszű kulcsú adóval. Míg az asztalosnak fát kell lopatnia, ami költséget jelent. 100 forint bevételen valójában csak 50 forintot keres, a többi elmegy illegális fakivágásra. És ő ugyanúgy 10-et adózna, mint az ingyenélő egyéni vállalkozó újságíró, és az mennyire nem szép.
Emberi nyelven az "igazságos" szó annyit jelent, mint hogy "legyen mindenkinek egyformán rossz". (Ez persze kivitelezhetetlen, mert egyesek egészen elképesztő dolgoknak tudnak örülni. Ha nem így volna, ha nullánál nagyobb realitásérzékkel rendelkező faj telepedne a Földre, akkor a városok 95%-át még ma elkezdenénk lebontani, nézz csak körbe.)
A bevétel alapú adó ellen valójában annyi a társadalmi ellenérv, hogy "nem igazságos".
Ez az óvoda.
A nem társadalmi - a valódi - ellenérv az, hogy akik gazdagok és gondolkodnak, azoknak rossz lenne a bevétel alapú adó. Az "átlag" embernek jó lenne, neki viszont agya nincsen, ezért nem is nagyon gondolkodik.
Ha bevezetnénk a bevétel alapú adót, egyes termékeknek változna az ára. Az asztalnak annyival nőne, hogy megérje bevétel alapú adózás mellett előállítani fából.
Ez addig lenne furcsa számodra, amíg a következő asztalodat megveszed. Addig is csak akkor, ha az előző árára még emlékeznél. Aztán megszoknád, hogy az asztal az ennyi.
A gazdaságban a termékek árát nem az igazságosság, hanem a kereslet és a kínálat törvénye szabályozza.
Ha átállnánk a bevétel alapú adóra, akkor nem lenne többé értelme az offshore-nak. Minek is alapítana bárki céget "adóparadicsomban", ha a kiadásaitól függetlenül ugyanannyit adózna a bevételei alapján? Hülye lenne még egy plusz céget alapítani.
Az offshore értelmét a nyereség alapú adó adja.
Bizony, ha bevételre számolnánk az adót, akkor a "gazdagok" és a "multik" is rendesen fizetnének. Főleg akkor, ha nem volna készpénz, ami a feketegazdaság és a korrupció melegágya. (Köszönjük szépen a tranzakciós adót.)
Akkor miért nem így csináljuk? Kihagytam valamit a számításból? Azért, mert nem vagyok közgazdász, és nem értek hozzá?
Persze.
Azért nem így csináljuk, mert amikor olyan baromságokkal tömik a társadalom fejét, hogy a "progressszív adórendszer", hogy "aki többet keres, az adózzon többet", mert "úgy igazságos", akkor ezeket még az értelmes emberek is benyelik.
Mintha egykulcsos adó mellett nem adózna többet, aki többet keres.
Mintha az "igazságos" lenne, hogy aki többet hajt ki magából, attól még sokkal többet vegyünk el.
Exponenciálisan többet, úgy fair. Jó tett helyébe jót várj.
Az emberi irigység korlátolta gondolkodás az ilyen hívószavakra öntudatlanul nyomja a gombot. Mert zsigerből gyűlöli azt, aki közelebb kerül az anyaméhez, mint ő. Azt büntetni szeretné. Mert saját magáról még azt hiszi, hogy spermium. Hogy amenyivel a másik közelebb van az anyaméhhez, ő annyival van tőle távolabb. Hogy mindez a "végül csak egyetlen egy maradhat" verseny.
Mégsem azt bünteti valójában, akit szeretne. Mert aki igazán sokat keres, az nem személyi jövedelem formájában teszi. Akkor sem, ha üzletember, és akkor sem, ha úgynevezett "bűnöző".
A progresszív adórendszer kizárólag azokat bünteti, akik tisztességesen, becsületesen keresnek többet a többieknél. Ők kétszer annyi, vagy kétszer olyan jó minőségű munkáért adóznak négyszer többet. Tök igazságos, nem?
Ez miért van így?
Azért, mert a társadalom 99%-a ezt sem gondolja végig, ahogy semmi mást.
A legtöbb ember nem a bevétele, nem a nyeresége, hanem a saját hülyesége alapján fizeti az adót.
Azt kell mondjam, ahhoz képest döbbenetesen keveset fizet.
Persze, az Offshore Lovagokéhoz képest azt is soknak érzi.
De hát olyan szép egy új focistadion.
Azt is fel kell építeni valamiből.
És valakiknek.
Azoknak, akik pont annyit gondolkodnak egy adókulcson, mint egy gólon.
Akarom mondani: öngólon.
help :: 2013. január 22., kedd, 18:38:57 :: 15 komment
dialogue social
- Segíthetek?
- Végülis. Olyan kakaóvajat keresek, amelyikben nincsen glicerin.
- Tessék.
- Köszönöm, ebben van.
(Normális helyen ilyenért akasztás jár. Miért nem lehet azt mondani, hogy "nem tudom"?)
- Mi a baj a glicerinnel?
- Azon kívül, hogy olyat kértem, amelyikben nincs? Lássuk...
- Allergiás vagy rá?
Kevésbé, mint arra, ha letegez egy paraszt.
- Dehidratál.
- Dehogy dehidratál! Há-há! Épp, hogy hidratál!
Körbenézek. Biztos, hogy jó helyen járok? Oké, ez nem a Palais Royal Shiseido:
De nem is a nyugati téri aluljáró parfüméria:
Hanem a budapesti Body Shop, tehát valahol a kettő között, ha nem is félúton. Ezek szerint nagy baj nincs. Még tudom, hogy hol vagyok. Lassan már ez is öröm az életemben.
- Hidratál? Úristen. Lerajzoljuk mindketten a glicerin molekulát? Utána vitatkozhatunk rajta. Hagyjuk. Igazából szantál illatú dezodorért jöttem.
- Elfogyott.
- És lesz még?
- Nem.
Azon gondolkodom, mi lehetett az a két kérdés, amit feltettek neki, mielőtt felvették. "Sokat fogsz lopni a kasszából?", "Rád megy ez a fekete póló?"
Lehet, hogy három hónap múlva már mindegy lesz neki, de mi van, ha a következő átmeneti munkahelye is parfüméria lesz? Legalább akkor figyelne, amikor segítek. Hacsak nem tilos. Hiszen akkor ki kellene számláznom a Body Shopnak, hogy tanítom az alkalmazottait. TÉÁOR: 8042 Máshova nem sorolt felnőtt- és egyéb oktatás. Pont van ilyen jegyzett tevékenysége az egyik cégemnek. Csoportos foglalkozás esetén óránként 25 ezer + Áfa fejenként. Minden megkezdett óra egész napnak számít.
Nem is olyan rég jártam egy 35 ezer lakosú kisvárosban,
ahol ha bemész a virágos melletti sarki illatszerboltba, akkor odalép hozzád egy nő, tehát nem egy paraszt picsa, hanem egy nő, két másodperc alatt felméri, hogy a 25 féle bőrtípus közül a tiéd melyik, odavezet a neked való alapozókhoz, ajánl kettőt, és elmondja négy nyelven, hogy mi köztük a különbség. És ha azt mondod, hogy később visszajössz, akkor elővesz az alsó fiókból kettő tubust, tesz beléjük a két alapozóból, és ad hozzá még két olyan krémet, ami pontosan a te arcbőrödre kell.
Ha látja, hogy nincs ecseted, amivel sminkeled magad, akkor azt is ajánl, mert sminkelni ecsettel kell, lehetőleg anyagonként másikkal.
(Na most én férfi vagyok és programozó, szerinted mit élek át hetente kétszer, amikor kimegyek az utcára.)
És nem derogál neki, hogy illatszerboltban dolgozik, mert egyrészt három hónap múlva is ott fog, másrészt jobban végzi a munkáját, mint itt végzik az egyetemi tanárok. Nem azért, mert ott csak a legjobbakat veszik fel, hiszen arrafelé évek óta 3.5%-on stagnál a munkanélküliség - tehát mindenkit felvesznek valahová, aki olvasni és írni tud -, hanem azért, mert bármit lehet jól csinálni, ha jól akarod.
És ha mindenki jól akarja, akkor minden jól működik.
Az elvégzett munka minősége százszor többet számít, mint a munka típusa.
Egy-egy ország sorsa nem a parlamentben dől el, hanem a boltokban, az iskolákban, a hentésnél, a cipésznél és a szántóföldeken.
Szerintem ne menj ki tavasszal a mezőre, vagy ha mégis kimész, ne nézz körül.
even simpler than you think :: 2013. január 12., szombat, 23:25:51 :: 1 komment
social
Az összes olyan összeesküvés-elmélet, amely szerint a világot reklámokkal, bankokkal, elektromágneses sugarakkal és tudatmódosító szerekkel irányítja a háttérből egy szűk csoport - tehát az összes létező összeesküvés-elmélet - lényege, hogy az átlagosnál egy fokkal kreatívabb emberek saját mentális túlélésük érdekében arról győzködik egymást, hogy a népesség maradék 99%-a sem olyan végtelenül unalmas, ostoba és használhatatlan, mint amilyennek látszik.
Nyilván elég lenne elcsavarni a Tesla-agyhullám-állomásokon egy-két gombot, leszedni az égről a négyzethálómintás kondenzcsíkot húzó permetezőrepülőket, kiiktatni a tévé áramköréből a hülyeség-transzformátort, mire szomszédaink, testvéreink, szüleink és kollégáink érdekes beszélgetőpartnerekké, szellemi társakká és problémamegoldó lényekké változnának.
Hát persze.
fight or remain silent :: 2012. december 09., vasárnap, 16:34:31 :: 1 komment
social woman
- Miért mész így kiöltözve a KFC-be? Ez hülyeség.
- A KFC-be nem kiöltözve megyek, hanem enni.
- De miért így?
- Mert ilyen ruháim vannak. Meztelenül menjek?
- Nem igaz, hogy nem bírsz lemenni pólóban.
- Igen, ez gyakori kommunikációs tragédia. A "nem mersz" és a "nem "bírsz". Például: "Miért nem mersz találkozni velem?". "Merek, csak nem akarok". Szerinted vennem kellene a Tesco-ban egy KFC-be járós pólót, hogy a kedvedért rosszul érezzem magam?
- Képzeld, megértettem, hogy miért akadtál ki annyira, amikor kritizáltam a póthajas nőket.
- Komolyan? Olyan cipőket tervezel, amiknél a tizedik szempont az, hogy járni lehessen benne. Csak nem beszóltak neked is, mert szebbé akarod tenni magadat és másokat?
- Nem. Hanem találtam valakit a Facebookon, aki közel áll hozzád. És láttam, hogy póthaja van. Már értem, hogy ezért vetted személyes támadásnak, amit mondtam.
- Érdekes, hogy nem feltételezed rólam, hogy önálló véleményem van.
- Akkor is tudom, hogy emiatt akadtál ki rajta, hiába mondasz mást.
- Ez egyre rosszabb.
- Ha nem bírod feldolgozni, írj róla blogot.
Hát jó.
Tizennégyéves koromban apám végre elmesélte egyik félrelépésének történetét. Úgy értem, neki végre. A tizennégyéves fiaddal beszégetni ilyenekről jóval olcsóbb, mint pszichológushoz menni.
Mármint rövid távon olcsóbb.
Hosszú távon rettentő rossz befektetés.
Úgy látszik, szeretett a gödöllői héven csajozni, mert anyámat is onnan vette el. Ezt a lányt szintén a gödöllői héven nézte ki magának. Az első, ami megragadta, a kék szempár volt. Hihetetlen kék.
Állítólag a kapcsolatuk végét is ez a kék szempár okozta.
Ahogy hallgattam, kénytelen voltam háttérbe szorítani azt a kérdést, hogy most tényleg úgy érzi, hogy ezt el kell nekem mesélnie. Hogy vajon hányszor csalta már meg anyámat, és hogy ezzel a nővel tényleg azért nem volt neki jó a szex, mert a nő nem izzadt? Mondjam meg neki, hogy fel kell csavarni ilyenkor a fűtést? Édes istenem.
Mégsem az izzadság hiányától szenvedett igazán. Hanem attól, hogy a lány szeme valójában barna volt, de kék kontaktlencsét hordott. Ez borzasztó. Hová fajult a világ. Át lett verve. Ő lett az áldozat.
Főleg mert a lány másokra is nézett a kék szemével.
Azon gondolkodtam akkor, hogy ez mennyire szánalmas.
Nemhogy örült volna, hogy tetszett neki a lány. Hogy elcsábították egymást. Hogy a lány hajlandó volt kontaktlencsét hordani azért, hogy jobban tetsszen.
Működött a kék szem. Ennyi. Ennyi, és semmi több. Nehéz ezt megérteni?
Hová fajult a világ a kék kontaktlencsével. Hová? Az első írásos feljegyzés valóban csak hatezer évvel ezelőttről származik, Egyiptomból, ahol a nők mindenféle veszélyes anyagot öntöttek a szemükbe, hogy az nagyobbnak és szebbnek látsszon, hogy ők vonzóbbak legyenek. Korábban azért nem írtak erről, mert még nem fedezték fel a szükséges írásjeleket. Pálmafás és lovaskocsis betűkkel is elég komoly szellemi kihívás az ilyet körbeírni. Lineáris B-vel nem éri meg a fáradságot.
Hogy apám megannyi félrelépése során mennyit fogott fel a világból, az jellemzi a férfi társadalmat.
És mielőtt azt gondolnád, hogy engem konkrétan ez az élmény szabadított fel, elmondom, hogy a falumban évekkel korábban épült a Hungaroring. Nyaranta három napra olyan nők szállták meg a környéket, amilyenekért a filmekben verekszik a főhős.
Nem azokért verekszik, akik akkoriban körülöttem éltek.
Néztem az egyik szolibarna bőrű, hosszú, csillogó és egyenes hajú, edzőteremben formált, vékony derekú, kihívóan öltözködő német nőt, és megértettem, hogy a vonzó nő így fest. Hogy nekem ilyen kell. Hogy minden más csak mese, hazugság és fájdalom.
Ott álltam tizenkétévesen a szedett-vetett, falusi, madárijesztő ruhában, rendezetlen hajjal, és szégyelltem magam. Tudtam, hogy ennél a nőnél egyelőre esélyem sem lenne. És nem csak a korom miatt.
És eldöntöttem, hogy úgy fogok élni, hogy a megjelenésemmel a magára adó nőnél a lehető legjobb esélyem legyen. Hogy el tudjunk jutni a személyiségemig.
Tizenkétévesen ennyit már érteni lehet a világból.
Később mindenki rájön erre. Vagy szólnak neki. Csak a feldolgozás jelent egyeseknek problémát.
Például időről-időre esik az eső, villámlik az ég és vihar tombol. Az őrülteken kívül ennek egyedül a katasztrófa-utánajelző intézetben örülnek. Gondolom, jutalékot kapnak az autókra dőlt fákért.
A többi embert csak szórványosan boldogítja a vihar. Viszont tudja, hogy a vihar a világunk része. Ezért vesz magának esernyőt vagy esőkabátot. Ő ezért nem ázik el. Nem azért nem ázik el, mert nem létezik vihar.
És olyan is van, aki szándékosan nem használ esernyőt, vagy nem megy el otthonról esőben. Ez is lehet korrekt és egyenes hozzáállás.
Egészen addig, amíg az illető nem puffog és acsarkodik azok ellen, akik vesznek esernyőt. Akik esőben is elázás nélkül tudnak elmenni otthonról.
Mert azon puffogni, irigykedni és frusztrálódni, hogy mások vesznek esernyőt, ő meg nem vesz, és az esernyősök milyen gázak, végtelenül szánalmas.
read write talk :: 2012. november 30., péntek, 21:13:33 :: 39 komment
social
Mégiscsak érdekes, hogy bár több ezer éve tud írni, olvasni és beszélni az emberiség, még mindig ott tart, hogy gyereket csinálni fontos, hasznos és humánus dolog.
Nyilván nem vagyunk még elegen, túl sok az erdő a kontinenseken, az óceánok mélyén túl sok a hal, és a kőolaj is csak nem akar végre elfogyni.
A születésszabályozás és a szigorú családpolitika olyan embertelen. A tömeges éhhalál a humánum útja.
Öregszik a társadalom. Aha. Mind a hétmilliárd egyre öregebb. Manapság már munkaképtelen aggastyánok bújnak elő az ölekből. Bezzeg régen még csecsemőket szültek a nők.
Istenem.
Távol álljon tőlem, hogy elvitassam két szép, okos, egészséges lelkű, szerencsés génekkel és határozott jövőképpel rendelkező, egymást szerető és stabil párkapcsolatban élő ember jogát attól, hogy felelősségteljes és közös döntéssel örökbe fogadjon egy-két árvát.
Elismerem, lehet ez szép project. Egy a több ezer lehetséges, szintén szép, egyéni vagy társas project közül.
A társadalom szemében mégis a szaporodás az egyetlen, amelynek értéke van, és amit, ha nem csinálsz, számukra nem is vagy ember. Nő egész biztosan nem, és akkor még örülj, hogy nem égetnek el.
Holott ez az egyetlen, amelyhez nem kell embernek lenni. Nem kell hozzá tudni se írni, se olvasni, se beszélni.
Annyit kell tudni hozzá, amennyit az állatok tudnak.
Ők azonban alkalmasabbak rá az embernél.
Lehet, hogy ez a cél. Utolérni őket végre.
Hát hajrá.
taste :: 2012. november 13., kedd, 17:51:46 :: 0 komment
social
Az a baj az óceán közepén tutajon rekedt, illetve a barlang mélyébe szorult csoportokkal, hogy:
Akit a legszívesebben megölnél elsőként, abból akarsz enni utoljára.
Akiből a legjobb étvággyal tudnál falatozni, azt akarod a legkevésbé megölni.
enjoy the pain :: 2012. augusztus 01., szerda, 22:34:16 :: 27 komment
social
Ha él a világon értelmes ember, olyan, aki az esze ellenére olimpiát néz, akkor ő egészen biztosan humán területen dolgozik és gondolkodik.
Ezt onnan lehet tudni, hogy ha létezne a földkerekségen akár egyetlen egy olimpia iránt érdeklődő, ennek ellenére számítógépet bekapcsolni képes személy, akkor az anthems.org címen működő weboldalt találnánk, ahonnan le lehetne tölteni az összes ország hivatalos himnuszát veszteségmentes formátumban. Bár az országok többségének viszonylag stabil himnusza van, például Magyarországé sem változott számottevő mértékben az elmúlt 4, 8, 12, 16... év alatt, úgy tűnik, mégiscsak jól jönne egy himnuszos weboldal. Akkor talán a ruhába öltözött szervező-majmok nem tennék tönkre lassan minden sportrendezvényen minimum egy sportoló életét azzal, hogy az aranyéremért cserébe Lagzi Lajcsit játszanak le a győztes sportoló nemzeti himnusza helyett.
Bármelyik versenyző nagyságrendekkel többet ártott magának az edzésekkel és a doppingszerekkel annál, hogy ezt érdemelje.
Nem erről akartam írni egyébként, hanem arról, hogy ugye autó- és motorversenyt azért néz az emberiség mentálisan kevésbé kreatív, tehát ilyenekre ráérő 98%-a, mert néha kettészakad egy-egy versenyző teste a betonfalhoz csapódó, szétroncsolódó acéllemezeken, recseg a csont, fröcsög a vér. Az olimpián sajnos ritkán történik ilyen, viszont például a dél-koreai tőrvítólány nyolcvan percen keresztül zokogott a páston, mert egészen brutális módon elvették tőle az aranyérmet a nyilvánvalóan vesztes német versenyző javára. Elsősorban azért vették el, mert Görögország, Portugália, Izland, Írország, Spanyolország és Magyarország után most épp Anglia van gazdaságilag egészen komoly szopóágon, kell nekik a német pénz, tehát az angol olimpián a német versenyzőnek kell nyernie.
Tetszettek volna több Európai állampapírt venni Dél-Koreában. Mi is másként állnánk most a női tőrvívás szabályaihoz.
Nyilvánvaló, hogy a tehetséges, szívét-lelkét beleadó tőrvívólány nyolcvan perces zokogása a Senna nyílt nyakcsigolya-töréséből spiccelő, de a helikopteres felvételeken sajnos alig látható vérnél is megrázóbb, ezért van az, hogy az olimpiát csak négyévente kell megrendezni, így is visz mindent. Forma-1 minden évben van szinte folyamatosan, ugyanis ott kevés a kellően megrendítő baleset, a dráma pedig azért kevesebb, mert nem az állati szinten létező zsűri dönti el a sorrendet, hanem az, hogy ki hányaddikként ér célba. Ezt is vajon melyik hülye találta ki így.
Normális világban a női tőrvívás olimpiai zsűrijét most kivégeznék. Ez azonban az elmúlt 100 olimpia igen nagy számú zsűrijére, bírójára is igaz, némileg abszurddá téve a többmillió kommentet, hogy "oda az olimpia szelleme". Hűha. Hogy lehet valami négyévente tizenötször oda?
Számos hozzám hasonló, szabadidejét önmaga által is kitölteni képes lényhez annyi jut el az olimpiáról, hogy kit, illetve mely csapatokat gyilkolták le lélekben. Azért ez jut el belőle, mert minden nap olvasok híreket, és ez a hír. Onnan tudok róla. Tehát ez benne a lényeges.
A versenyzők zsűri általi legyilkolása ahhoz hasonló, mint ha 10 darab gyalogos, puszta kezes gladiátort 20 darab lovas, páncélos, dárdás gladitáror ellen küldünk az Colosseumba úgy, hogy a gyalogosok között nincs ott Marcus Aurelius Maximus. Márpedig általában nincs.
Mindezt nem azért írtam le, mert szóra érdemes lenne az olimpia, hanem azért, mert szerettem volna tovább pontosítani az emberi fajról alkotott képedet.
level of existence :: 2012. július 20., péntek, 13:59:51 :: 27 komment
social
A társadalom szellemi állapotát - ha eddig rejtve maradt előled - könnyen felmérheted abból, hogy hetek óta tele van az összes hírportál, a Facebook és az Iwiw a Bándy-gyilkossággal. (Tévét nem nézek, gondolom, hasonló a helyzet.)
Valaki megölt egy vörös hajú, 25 éves lányt, ez a téma két hete. Érdemben szóba került a halálbüntetés, a politika átvette.
Azon a héten valaki más Győrben egy négygyermekes családanyát tett el láb alól. Árván maradt négy gyerek. Életük végéig árvák lesznek. Téma? Nem. Halálbüntetés emlegetése (hasonló nagyságrendben)? Ugyan már.
Biztos rettenetes lehet Bándy szüleinek a következő 25 év, amíg még élnek. A négy gyereknek meg 60-80 év lesz valamivel rettenetesebb.
Az első eset ennyi embert izgat, a második nem. Vajon miért?
A két eset közötti különbség, hogy a négygyermekes családanya legyilkolását jóval kevesebb majomember érzi át szexuálisan. Idősebb volt, kevésbé hamvas, ki fanyalodik rá az ilyenre.
Főleg úgy, hogy arról a nőről fénykép sincsen. Így jóval kevesebb ember tudatalattiját mozgatja, mint az, hogy miért nem ő tette azt Katával, amit más tett vele. Kevesebbeket bánt ott hátul, a mélyben, hogy ő nem merné megtenni ezt. Pedig biztos izgalmas lehet.
Minél jobban vonyít valaki mások előtt az interneten, hogy milyen ártatlan, jóravaló, tündéri lány volt Bándy, annál jobban izgatja az állatias, soha ki nem élt ösztöneit a cselekmény.
Ha nem hiszed, kapcsold be a tévét tetszőleges, filmes csatornára. Vagy élj tovább az álomvilágban.
Mindezt azért mondom el, mert az áldozat rendőrpszichológus volt. Legalább tudjuk, miről beszélünk.
Halálbüntetés visszaállítása szexuális irigységből.
(Győrben árván maradt négy gyerek.)
Még le sem jött az ember érdemben a fáról. Kár játszani az észt.
outside :: 2012. június 01., péntek, 16:45:34 :: 3 komment
social
Az emberek tavasszal megbeszélik egymással, hogy meleg lett. Ezt onnan tudom, hogy a két kulcsra zárt bejárati ajtón is átszűrődik néha.
Meleg lett.
Legutóbb tegnapelőtt volt hozzá szerencsém. Éppen a konyhában pakoltam. Az egyik szomszédom mondta a másiknak. Ő még csak 84 éves, nyilván kevés tapasztala lehet a tavaszról. A friss információt, biztos, ami biztos, át kellett beszélnie valakivel. Hátha ketten, együttes erővel többre jutnak.
Nincs ezzel semmi baj, elfogadtam, hozzászoktam, már amennyire hozzá lehet ehhez szokni. Egyedül az bánt, hogy újra és újra az utamba akad egy-egy idióta, aki közli, hogy túlságosan bezárkózom, keveset vagyok odakint. Ez a kijelentés is pusztán kedvtelésből zavar, egyfajta luxusként engedem meg magamnak, hogy foglalkozzam vele, a gazdasági válság közepén ilyen szórakozásra futja.
Keveset vagyok odakint.
Ahhoz képest, hogy meleg lett, rengeteget időt töltök a lakáson kívül. Én legalábbis iszonyatosan soknak érzem.
Egyfajta veszélyességi pótlék járna érte, hogy képes vagyok kitenni magam mindennek.
pesticide :: 2012. április 05., csütörtök, 00:35:46 :: 8 komment
social
ellede.hu
Tökéletes név lenne az iwiwnek.
Máris lehet regisztrálni a domaint, ígérem, nem fogok perelni a szerzői jogokért.
ellede
Belépek, tudom, nem kellene, de mégis, és azt látom, a felső sorban, ahol mindig van 7 véletlenszerű kép az ismerősöktől, a legjobb esetben 5 képen szerepel újszülött. Az 5 a minimum a 7-ből, de többnyire 6 vagy 7.
Régen volt olyan, hogy otthonszülés, meg vízben szülés, de már egyik sem menő, csak az iwiwes.
Tekerem tovább az oldalt, üzenőfal, csecsemő, csecsemő, gyerek, két ismerősöd ismerős lett, hurrá, csecsemő, gyerek.
Ezért jár valami extra adókedvezmény, vagy mi van?
Én megértem, hogy az ember örül, és felrak 1-2 képet a gyerekéről, ez természetes, de pusztán ennyiből nem jönne ki az végeredménynek, hogy az egész weboldal úgy néz ki, mint hatalmas, egy kollektív alom.
Ott tartunk, hogy az emberek már az iwiwről töltik vissza a kölkeiket a szülészetre, hogy azért a kórházak se álljanak üresen.
A rovarirtók számát tudja valaki?
rush rush rush :: 2012. március 21., szerda, 00:54:54 :: 1 komment
social
Aztán olyan is van ám, hogy valaki figyelmét elkerüli a saját fogantatása.
Az illető egyszerűen nem tud arról, hogy már megfogant, arról pedig halvány sejtése sincsen, hogy azóta sajnos már a világra is sikerült előjönnie.
Ebből fakadóan továbbra is azt hiszi magáról, hogy spermium. És eme hiedelmének megfelelően viselkedik.
Ő az, aki kétméteres követési távolságot tart mögötted száz kilométerperórás tempó mellett, és minden előzésbe úgy kezd bele, hogy a saját életét, a mellette ülőkét és a tiédet kockáztatja. Legalábbis kívülről nézve úgy tűnhet, hogy számára az az előzés veszélyes. Az ő nézőpontjából a végítéletet az jelenti, ha nem előtted megy. Ahhoz képest számára minden megoldást elkeseredett esélyt jelent, nem pedig kockázatot.
Lemaradni a halál biztos záloga, hiszen csak a legelső spermiumból lehet gyerek.
Hogy ő hogyan került annak idején legelőre, és hogy erről akkor miért nem szerzett tudomást, annak egy nagy közös magyarázata van. Az édesanyja testén nem sokkal a szex után láthatatlan, gyilkos kozmikus sugárzás száguldott keresztül gamma részecskék formájában.
Néha eltalálja az embert egy-egy ilyen. Ezzel nem lehet mit tenni. Barátkozz a gondolattal. Az imént is pont átsuhant rajtad egy.
Nem is veszed észre. Néhány sejted alkotóira hullik, ennyi az egész.
Csak hát a fenti esetben a gyilkos sugár pont az illető előtt úszó, életképes tízmillió emberkezdeményt ütötte ki. Ő maga is kómába esett, mert kapott belőle egy gyenge ízelítőt, és így nem vette észre, hogy elsőként ért célba a korábban előtte haladó hullák között.
Sajnos ez a maradandó állapot nem csak az autóvezetési szokásaiban mutatkozik meg, hanem átitatja az összes cselekedetét. Ahogy veled beszél, ahogy mozog, pontosabban, ahogy rángatózik, ahogy idegeskedik, ahogy frusztrálódik, ahogy támad. Ahogy irritálod azzal, hogy létezel. Ahogy rohan. Nem úgy siet, mint aki majd elér valamit az életben. Úgy nyomul, hogy azzal az életedre tör, miközben ő a lelke mélyén a tízmilliomodik marad örökre.
Ez akkor igazán kellemetlen, ha közeli ismerősről van szó, és nem tudod végleg lerázni.
Ilyen esetben kár haragudni rá. Azzal is magadat idegesíted.
Legjobb lenne talán megveregetni a vállát, és szólni neki, hogy: "Nyugi, haver, lassíts le bátran. Már megszülettél. Te nyertél. Immáron inkább ember vagy, mintsem spermium. Ne izgasd már annyira magad. Nyugodtan hallgasd meg, amit a másik mond, nem származik belőle további bajod. Az sem jelenti számodra a véget, ha egyáltalán nem beszélsz, és főleg nem vitatkozol olyanokon, amihez nem értesz, tehát semmin sem. Már nem kell semmit megnyerned. Az autóval sem kell a másik nyakába menned, mert ha fékez, bajotok esik, és ez már egyébként sem a petevezeték. Nem élet-halálra megy. Legalábbis nem úgy.
Attól sem fogsz azon nyomban elpusztulni, ha a társaságban befogod a szádat, és szépen, nyugodtan ülsz. Úgy, mint aki nem akar azonnal felrobbanni, vagy ha igen, előtte legalább félrevonul. Esetleg nézelődj, ismerkedj a világgal, amelyben élsz.
Isten hozott.
Csak nyugodj már végre meg."
reply :: 2011. november 24., csütörtök, 21:14:56 :: 19 komment
science social
Még egyszer a kibocsátott sugárzásról: mint minden téma, ez is kizárólag a világ további megértésének ígéretével képes lekötni a figyelmemet.
Az a reakció, amit olvastam: "Le fogunk ülni a katasztrófavédelmi főnökasszonnyal, és átbeszéljük, hogy mit lehet tanulni az esetből".
Maga az eset az, hogy majdnem egy évig hallgattak arról, hogy szivárog a radioaktív szennyezés. Értem én, hogy szerintük az egészségügyi határérték alatt maradt a kibocsátás. Valójában nem maradhatott alatta, hiszen az egészségügyi határérték 0.
Azt, hogy mindenféle szennyezés egészségügyi határértéke 0, onnan lehet tudni, hogy előbb-utóbb minden ember meghal. Egészen biztos, hogy az egészségünkre végzetesen ártalmas világban élünk. Nem mindegy azonban, hogy mikor halunk meg és milyen körülmények között.
Egyébként, ha lennének emberek, akik soha nem halnak meg, akkor abban a környezetben, ahol ők élnek, lehetne definiálni 0-nál nagyobb egészségügyi határértékeket is. Például kiengednénk egy nagyon keveset a jódból, és ha utána se halna meg senki soha abban a környezetben, akkor ott már lenne értelme beszélni bármiféle a határértékről. Amíg viszont csak késleltetni vagy siettetni tudjuk a halál beálltát, permanensen határérték felett tartózkodunk.
Másfelől, ami tőlünk indulva Csehországban az elfogadott határérték alatt maradt, az nem biztos, hogy kimondottan kedvező élettani hatást gyakorolt a gyár mellett 50 méterre tolt babakocsik tartalmára is.
Tehát, ha azt kérdezed, hogy anyukám megduzzadt pajzsmirigyén kívül miért érdekel még a sugárszennyezés, azt válaszolom, hogy nem tudom, mégis "mit lehetne még tanulni ebből", amit az elmúlt néhány ezer év alatt nem sikerült: szólni egymásnak, ha bajt okoztunk. Mert csak az okozott baj típusa új (a sugárszennyezés), maga a jelenség nem. Esetleg azt lehetne megtanulni most, ennyi idő után, hogyan lehetett volna teljesen eltussolni az egészet.
Mert a szólást - ha eddig nem sikerült - már egész biztosan időpazarlás lenne tovább gyakorolni.
Például köztudott, hogy a szén-dioxid szennyezés hozzájárul a bolygó felmelegedéséhez. A szkeptikusok csak azt vitatják, hogy mekkora mértékben járul hozzá. Ahhoz, hogy az egész folyamatot tagadja valaki, komplett idiótának kell lennie, velük viszont nem foglalkozunk.
Tehát adott a jelenség, hogy melegítjük a bolygót, aminek hatására a sarkokon olvad a jég. Mit ad Isten, mindkét jégtakaró alatt kőolaj- és földgáz található.
Erre ahelyett, hogy levonnánk a tanulságot, igyekeznénk csökkenteni a szén-dioxid kibocsátást, és a megspórolt energia, a felesleges termelés, így a felesleges munka és elpazarolt idő helyett az élet valódi értelmén gondolkodnánk, legalább tíz ország vív egymással hidegháborút az északi- és a déli-sarki olajkészletekért. Amelyek kibányászása és elégetése után még gyorsabban fog olvadni a jég, és lakott területeket önt majd el a víz. Zöld területek válnak sivataggá.
Ami egyébként nem baj, mert a világ, amelyben élünk, úgy van megteremtve, hogy végső soron egyszer minden jóra fordul, és tökéletes lesz, így nem igazán zavartatom magam a fentiek miatt. Csak az gondolkodtat el, hogyan lehetséges, hogy miközben mikroprocesszorban futó virtuális világokat gyártunk, kollektív értelem szempontjából az emberiség egy baktérium szintjén rekedt meg. Ez olyan furcsa helyzet, amihez még nem szoktam hozzá teljes mértékben.
(Elnézést az okosabb baciktól a bántó hasonlatért.)
base :: 2011. november 05., szombat, 02:43:29 :: 6 komment
culture social
Nekem volt gyerekszobám.
Anyukám kiskoromban Vitai Ildikó lemezeket hallgattatott velem.
A felnőttkori neurózisom körülbelül 40 százalékát ennek a két nőnek köszönhetem.
Lehet, hogy neked nem volt gyerekszobád, vagy nem hallgattál Vitai Ildikót. Bár, ha rendszeresen visszajársz ezt a blogot olvasni, valami veled is történhetett.
Biztos, ami biztos, megmutatom, milyen szép gyerekdalokon nőttem fel:
Szentmihályi Szabó Péter: Kicsi szívem
(Utánérzés by Mage)
A kicsi, szívem, kicsit ér,
Néhány könnycsepp belefér,
Belefér a másvilág,
Belefér az üres ágy.
A sivatagba belefér,
Hogy szomjan halnak a tevék.
Gombát szed egy kisleány
Az uránbánya oldalán.
Az úttesten fut a nyúl,
Autó jön, kilapul.
A kicsi, szívem, kicsit ér,
A fájás még belefér,
Kiürül az etető,
Kész a cinke temető,
Nincsen lánc a nyakamon,
Neked adtam, én bajom,
Jaj, hogy is van, hogy te nem
Adtál nekem semmi' sem?
Csinálok neked helyet,
Puha ágyat is vetek,
Betakarlak felhővel,
Elvisznek a mentővel.
Szegény szívem megdobban,
Megcsókollak álmomban,
A kicsi, szívem, kicsit ér,
Sírjunk még a semmiér.
***
Jó, nem?
Az eredeti szöveg hajszálnyival eltér a fentitől. Szerintem az én verzióm jobban visszaadja a lemezen énekelt dal hangulatát.
Egyébként a neten kóvályogva ismét belefutottam abba a toposzba, hogy a Barbie és a Cindy baba elérhetetlenül vékony dereka rombolja a lánygyermek személyiségét és tönkreteszi az önképét.
Nem beszélve a photoshopos címlaplányok női lélekre gyakorolt hatásáról ebben a borzalmas, mai világban.
Modern ártalmak ezek, de miért lett ilyen a világ? - teszi fel a kérdést megannyi félkegyelmű felebarátunk.
Az ember mégis azt hinné, hogy azért a Világszép nádszálkisasszonyt nem csak neki olvasták fel gyerekkorában esténként.
inner peace :: 2011. július 02., szombat, 01:18:13 :: 34 komment
social
Tíz emberből kilenc a lelke mélyén szeretne milliomos lenni. Azon gondolkodni, mire költse a milliókat, melyik tenger partján szürcsölje a koktélt, kiket vigyen fel a yachtjára, és közülük kiket lökjön a cápák közé.
Vagy csak egyszerűen soha többé ne kelljen dolgoznia.
A maradék tíz százalék vagy tényleg nem akar milliomos lenni, vagy már milliomos.
Őket most hagyjuk szépen békén.
Tehát kilencven százalék milliomos akar, vagy akart lenni. Sokuk letagadja, néhányuk nem, de körülbelül ennyi az arány.
Vagyis az embertársaink kilencven százalékának az élete egzisztenciális értelemben, a vágyaihoz képest totális kudarc.
Mindez azért érdekes, mert a fentiek alapján csupa olyan tanácsot kellene hallanod az életben: "Szívesen beleszólnék abba, hogyan tanulj, mit tanulj, hogyan dolgozz, de nem tehetem, mert a magam életében totális kudarcot vallottam". Értsd: "Nem lettem az, ami igazán szerettem volna lenni (milliomos). Tehát ahogy én csinálom, az tuti nem jó, így nem adhatok tanácsot sem neked, legfeljebb annyit, hogy ne úgy csináld, ahogy én."
Valami egészen megmagyarázhatatlan okból mégsem ezt hallgatod. Hanem azt, hogy "csináld így, csináld úgy, nagyon szomorú vagyok, hogy nem hallgatsz rám, hogy képzeled, hogy te akarod eldönteni", és így tovább.
Ne hallgass rájuk.
Sőt, gondold végig, hogy milyen ember lehet, aki olyan tanácsot ad neked, ami egész biztosan és bizonyítottan rossz.
Számos egyéb kiváló döntés mellett életem legjobb döntései között szerepel, hogy nem vettem fel deviza alapú lakáshitelt negyven évre, és az egyetemi baromkodás helyett elmentem dolgozni a magam uraként.
Hadd ne meséljem el, milyen tiltakozást és bánatot váltott ki a környezetemben ez a két választás. És vajon, ki tiltakozott legfőképp?
Próbáld egyszer átérezni annak az abszurditását, hogy az az ember meri állítani magáról, hogy jót akar neked, aki tevőlegesen részt vett abban, hogy erre a világra megszüless.
Na ugye.
Szóval csak bátran. Tízből kilencnél csak jobb lehetsz.
the way you move :: 2011. május 24., kedd, 01:09:38 :: 2 komment
social tech
Nem tudom, észrevetted-e már, hogy még a legkevésbé fogékony iPhone vagy iPad tulajdonos számára sem tart 4-5 napnál tovább a kizárólag vízszintes és függőleges tengely mentén történő kézmozgás, az Apple-idegrángás elsajátítása.
Ezek azok a fél méter sugarú félkörben leírt karmozdulatok, amelyekkel a 6-8 cm széles kijelzőn kell a fényképeket és az alkalmazásokat egymásra dobálni, minél gyorsabban, mielőtt még az éppen képernyőn lévő lefagy (és eközben végleg elveszik a névjegyzék tartalma). Amelyik alkalmazást időben kidobod a képből, az a háttérben nem tud lefagyni, mert ezeken a gépeken - a nagyapám ötvenéves ütvefúrójával ellentétben - még nincsen multitasking.
A rothadó almával fémjelzett cég marketingmérnökei által kidolgozott kézmozdulatokat minden esetben az achilles-ínból, de legalábbis a mélyhátizomból kell indítani, hasonlóan a profi sportíjászathoz.
Mindezt olyan arckifejezéssel, mintha az illető egy intergalaktikus háború döntő ütközetét koordinálná.
Hogy minden iPhone-os egyénisége teljes mértékben egyéni és megismételhetetlen legyen, a helyes Apple-rángás oktatása bő tíz éve kezdődött a cég által szponzorált filmek által: Minority Report, Star Trek, Avatar.
A mozgásáról az iPhone vagy iPad tulajdonos éjjel, koromsötétben, két-három kilométer távolságból, szabad szemmel is könnyen felismerhető. Szerencsére. Ha eljön a nap, amelyre mindannyian várunk, a sűrű erdő közepén sem lesz majd túl bonyolult kilőni őket.
Ha esetleg nem értenéd, amit mondok, nézd meg ezeket:
Ezt hang nélkül érdemes nézni egy percen át.
Két perc, hang nélkül nézd. Szerinted szögmérővel gyakorolák a 90 fokot?
Megfelelő értelemmel pár perc alatt elsajátítható.
(És utána figyeld meg, hogy bármely más márkájú érintőkijelzőt ujjmozdulatokkal is szabad használni.)
root :: 2011. február 23., szerda, 07:09:57 :: 34 komment
dialogue social religion
- Rengeteg mindenre tanít az MMO. A virtuális világ, ahol több tízezer emberrel játszol együtt. Három hónap Aion után értettem meg, hogy az emberek 90%-a rosszindulatú, alattomos és sunyi.
- Nahát.
- Az Aion olyan bolygón játszódik, amely kettészakadt. A két félteke egymás ellen harcol. Az északiaknak kevés fény jut, ők zord, sötét és rideg világban élnek. Az északi erős, ellenálló és komor nép. A déliek fehér fényben fürdenek. A déliek aranyban járó, gőgös arisztokraták. Igen, Koreában készült a játék.
Az Aionban a saját féltekédről bárkivel kommunikálhatsz, de az ellenséges játékosokkal nem tudsz beszélni. Egyetlen teendőd van, ha találkozol velük: megölni őket. Ehhez a játék első felében nagyon komoly oltást kapsz. Olyat, mint a náci propaganda. Elképesztő hatékonyan működik. Mire az első ellenséges játékossal összetalálkozol (aki azért az ellenséged, mert a másik féltekén él), gyűlöletet fogsz érezni iránta. És az ilyen a találkozásnak az a vége, hogy az egyikőtök meghal.
A játékban semminek nincs morális következménye. Csupán hasznod vagy károd származhat egy-egy összecsapásból, pontszám formájában. A pontokat viszont el tudod költeni gyönyörű, máshogy nem megszerezhető ruhákra.
Nincsenek szabályok: megtámadhatsz nálad nagyságrendekkel gyengébbet, megölhettek tízen egyet, ahogy jól esik. Ezzel önmagában nincs is baj, ez ilyen játék. Mással kell játszani, ha valakit ez zavar. Ha nem akarsz boxolni, ne menj be a ringbe. Egyébként a saját féltekéden ritkán találkozol ellenséges játékossal, mert csak időszakosan és nehezen lehet átjutni az ellenséges világba, és hatalmas túlerővel nézel szembe ott. Van viszont egy köztes rész, az Abyss. Oda bármikor mehetsz. Abyssban folyamatosan ölhetitek egymást. Na, én ott játszottam.
Abyssban az a szokás, hogy 10-15 ember összeáll, és magányos ellenségekre, vagy 2-5 fős csapatokra vadászik. Ez valahol érthető. Az ilyen játékosok biztosra mennek.
Én ezt soha nem élveztem, ezért egyedül vadásztam, ami piszok nehéz, mert többnyire csapatokkal találkozol szembe. Kettő veled egyező szintű játékost nagyon nehéz legyőzni. Hármat olyan, mint megnyerni az olimpiát. Másfelől, ha nálad erősebbet ölsz, sok pontot kapsz érte, ha nálad gyengébbet, akkor keveset. Ha téged nálad gyengébb öl meg, sokat buksz, ha nálad erősebb, vagy ha csapat győz le, akkor kevés pontot vesztesz. Ennek köszönhetően - ha jól játszol -, kifejezetten megéri egyedül harcolni, hosszú távon úgy lehet sok pontot gyűjteni. Többet, mint tizenöt fős csapatokban. Csak el kell viselned azt, hogy rengetegszer halsz meg túlerővel szemben. Csapatban meg kevésszer.
A magányos vadászat arról szól, hogy odamész, ahol az ellenségeid járnak, és megtámadod őket. Lehetőleg egyesével.
Azt fogod észrevenni, hogy ha szembe jön veled egyszerre 2-3 (vagy több) játékos, akkor azonnal és gondolkodás nélkül rád ront. Ha nem vagy piszok jó, akkor biztosan meghalsz. És a veled egyező szintű játékosok többsége kerüli az egy az egy ellen való harcot.
Ám a tanulság, ami miatt mindezt elmondtam, a nálad gyengébb, magányos játékossal való találkozásból fakad.
Tudnod kell, hogy játékosok túlnyomó része gondolkodás nélkül megöli a nála gyengébbet (ha tudja róla, hogy gyengébb, pontosabban, hogy alacsonyabb szintű). Ezzel önmagában nincs baj: ha nem tetszik, nem kell Abyssba menni.
Értelme viszont nincs sok: a nálad lényegesen alacsonyabb szintű ellenfélért nem kapsz pontot, viszont rengeteget buksz akkor, ha ő győz. Erre normális esetben kevés esély van, mert ő alig tud ártani neked, te viszont 2-3 ütéssel meg tudod ölni őt.
Azt nem jelzi ki a játék, hogy ki gyengébb és ki erősebb nálad, de a ruhából és a viselkedésből sejteni lehet.
Szóval, ha a kihívás és a - nagyon is értékes - pontok miatt harcolsz, akkor semmi értelme a nálad gyengébbeket megölni. Te elvesztegetsz egy percet feleslegesen, amit hasznosabban tölthetnél, ő meg tízet veszít azzal, hogy megölöd, mert visszakerül Abyss peremére.
Tehát mész egyedül, és szembe jön a nálad gyengébb játékos, szintén egyedül, és észrevesz. Először elkezd menekülni.
Menekül, de látja, hogy nem mész utána. Megáll. Csodálkozik. Nem érti. Vár, aztán elindul feléd óvatosan, de te mész tovább. Ekkor ő úgy gondolja, hogy ügyetlen vagy, gép játszik helyetted, vagy csak simán félsz tőle. Neked ront és elkezd ütni.
Alig-alig sebez rajtad. Állsz, és nézed fél percig a szenvedését. Aztán kezded unni, meg persze azért valamennyit sebez, ezért beleütsz egyet, amitől ő elveszti az életerejének a harmadát. Ekkor hanyatt-homlok menekülni kezd. Néha visszajön és megtámad még egyszer, újra megütöd, és elszalad.
Aztán mész tovább. Látod, hogy áll, és néz, és nem érti, hogy mi van, aztán leesik neki, hogy egyszerűen nem akartad megölni, neki meg esélye sem volt ellened, de azt még mindig nem érti, hogy végülis miért nem ölted meg.
Nem törődsz vele, el is tűnik a látóteredből. Aztán megjelenik kettő veled egyező szintű ellenség. Látják, hogy te egyedül vagy, ők meg ketten, úgyhogy jól neked ugranak.
Sok gyakorlás, megfelelő felszerelés és harci szellem esetén van esélyed ellenük, de piszok nehéz egyszerre kettőt legyőzni. Teljes akaraterőddel küzdesz, az agyad 120%-on dolgozik. Kattog az egér, recseg a billentyűzet. Az egyiket bénítod, a másikat ölöd, gyógyitalt iszol, varázsolsz, mozogsz, támadsz, védekezel. Két perces, iszonyú kemény csatában, izzadva, kétszázas pulzussal levered mindkettőt. Hajszálvékony csík marad az életerődből. Remeg a kezed, alig tudod fogni az egeret, hullámzik a tested az adrenalintól.
Ebben a pillanatban megjelenik mögötted a nálad jóval gyengébb, alacsonyabb szintű játékos, akinek három perccel ezelőtt megkegyelmeztél. Akit hagytál továbbmenni. A hátad mögé áll, és megöl.
Pontot alig kap ezért. A kapott pontszám arányos azzal is, hogy ki mennyit sebzett beléd. A másik kettő kap, akit legyőztél. Akik meghaltak. És te elbukod a pontokat velük szemben.
Hogy mit érzel, azt nem lehet elmondani. Azt viszont el lehet, hogy tíz emberből hány cselekszik a fenti módon. Kilenc.
Nem öt, nem hat vagy hét, hanem kilenc.
Elkezdtem figyelni őket.
Van Abyssban olyan is, hogy háború, amikor százan harcoltok száz másik ellen.
Ha meghalsz, a pálya elejéről kell visszamenned a csatába, ami unalmas, idegesítő és frusztráló. Az, amikor mész valahová, gyakorlatilag holtidő. Létezik erre megoldás: sok (játékbeli) pénzért lehet venni olyan varázskövet, ami tíz alkalommal feltámaszt. A csata közelében érdemes lerakni. Az a baj, hogy ha megtalálja, el tudja pusztítani az ellenség. Ezért az égvilágon semmi pontot vagy pénzt nem kap. Annyit ér el vele, hogy te nem tudod többé használni.
A háborúk zöme pusztán a pontszerzésről szól. Nem egy varázskardot kell megszerezni, nem is egy terület feletti ellenőrzést. Ütitek egymást a pontokért és magáért a küzdelemért. Így abból, hogy a közelben támadsz fel, ha legyőznek, és nem a pálya másik felén, az ellenfélnek az égvilágon semmi hátránya nem származik. Sőt, akkor jár rosszul, ha messziről kell visszajönnöd a harcba, mert addig se vagy ott. Így nem lehet legyőzni, tehát nem jár érted pont.
Tehát azzal, hogy a feltámasztó varázskövedet az ellenség szétveri, egyetlen dolgot ér el: te rengeteg pénzt veszítesz. Hosszú órák kemény munkájával szerzett pénzt, mert az a kő piszok drága. De neki ebből nulla haszna származik, túl azon, hogy te szörnyen rosszul érzed magad.
Megmondom, tízből hány játékos veri szét a feltámasztó követ. Kilenc. Volt, hogy ezt számoltam.
Azt tanultam a játékból, hogy tíz emberből kilenc rosszindulatú. Ok nélkül, haszon nélkül árt. Tízből kilenc alattomos és sunyi, mert akkor támad hátba, ha esélyed sincs védekezni. Azután cselekszik így, hogy olyan küzdelemben kegyelmeztél meg neki, ahol halvány esélye sem lett volna ellened. Akkor teszi, amikor védtelen vagy, akkor is hátulról.
Az emberek 90%-a így viselkedik akkor, ha a tetteinek nincs következménye. Nem a játék, hanem a következmények hiánya hozza mindezt elő.
Ezért hülyeség szociológiai meg pszichológiai elméleteket gyártani a morálról, a korrupcióról, a közerkölcsről: be kell tenni az embereket egy olyan helyre, ahol a tetteknek nincs következménye, és meg kell nézni az eredményt.
Egyetlen egy oka van annak, hogy a valóságban nem szúr hátba minden ok nélkül tíz emberből kilenc. Az, hogy büntetés jár érte. Ellenkező esetben megtenné - a szó valódi értelmében. Nem nyereségvágyból. Csak úgy.
Ha nem lennének következmények, tízből kilenc ember ok nélkül pusztítana, ártana és ölne. Nincs olyan, hogy agresszív vallás. Nem a vallás agresszív, hanem az ember. Nem a kereszténység ölt a középkorban, és most sem az iszlám harcol a nyugat ellen. A következmények hiánya elegendő ok. Ha lehet máglyán égetni, tízből kilenc máglyán éget. Ha lehet utcán nőt korbácsolni, korbácsol. Ha lehet kövezni, kövez. Ha lehet rakétázni a szomszédos országot, tízből kilencen lőnek át - ha van rakéta, és nincs következmény.
- Igen, tudom.
- Azért én örülök, hogy játszottam. Ennek köszönhetően jöttem rá a fentiekre. Nem arra, hogy van ilyen, hanem arra, hogy 90%. Ez az igazán hasznos tudás.
- Na látod. Erről beszéltem. Szerinted én miért utálom az embereket?
- Azért, mert egy antiszociális gyökér vagy.
cum back :: 2011. február 15., kedd, 23:46:51 :: 11 komment
dialogue social
- Bírom ezeket az "Utazz Dubai-ba, csak ennyiezer forint a repjegy" reklámplakátokat. Mindegyiken van egy épület, ami úgy néz ki, mint egy álló f.sz. Szerintem egyébként az összes új épületük úgy néz ki.
- Azért, mert Dubai-ba az összes magyar nő f.szt szopni megy.
- Mondjuk a repjegy árát forint helyett kiírhatnák úgy, hogy a lánynak hány dákóra kell majd ráhajolnia, hogy haza is tudjon jönni.
how to talk :: 2010. október 29., péntek, 00:33:36 :: 5 komment
social nature science
Tízéves koromban még szocializmus volt. A szocializmusban néhány dolog sokkal egyszerűbben működött, mint manapság. A globális felmelegedést például akkoriban úgy hívtuk, hogy nyár.
Amit most elmesélek, szóról-szóra így történt, egy forró, globális felmelegedési délutánon.
Éppen kapálni indultam a kertbe.
Erről annyit szeretnék elmondani, hogy a legtöbb városi embernek halvány fogalma sincs a kertről. Nem tudja, hogy néz ki a kert, mit csinál, és mire lehet számítani tőle. Ezért fordulhat elő, hogy időnként hallasz egyeseket arról beszélgetni, hogy milyen jó lenne leköltözni vidékre. Ahelyett, hogy azt hallanád: "- Tényleg szörnyű, ami veled történt. Nagyon nehéz lehet most neked. Próbálj arra gondolni, ami igazán jó az életedben. - Igen? És mi az? - Hogy nincs kerted."
A kertet tavasszal ásni kell, nyáron kapálni. Ősszel kézzel húzgálod a gazt. A tél az egyetlen évszak, amikor végre nem terem se a gyom, se a dudva. Akinek csepp esze is van, a fővárosban vesz nyaralót, és télen húzódik vissza a falvakba. Ha már mindenképp mozognia kell.
Azon a szép napon, amiről most mesélek, mégis elmaradt a kapálás. Azért maradt el, mert leszállt a csap melletti sárba egy óriási fürkészdarázs, felgöngyölített egy borsónyi földgolyót, és elrepült vele.
Nincs ebben semmi különös, a kertben a csap mellett többnyire sár van, a sárban apró állatok isznak, fürkészdarazsat meg már mindenki látott, aki nem csak néz ki bután a fejéből az alatt a néhány év alatt, amíg arra vár, hogy a génjei másolatot készítsenek önmagukról, minekutána az illető - immáron haszontalan - testét elhajítsák a sárba, hogy ott a fürkészdarázsnál sokkal kevésbé szerethető állatok azt lassan elrágcsálják.
A legapróbb fürkészdarázs egyébként akkora, mint egy papucsállatka. Ezt egy könyvben olvastam. Én magam sosem láttam olyan kicsi fürkészdarazsat. Papucsállatkát sokat láttam, elég belenézni bármelyik pocsolyába, van benne több millió, csak hát szabad szemmel elég nehéz leválasztani őket a háttérképről - de nem lehetetlen.
Idehaza ezt a szép, vörös derekút láthatod leggyakrabban. Meglepő, hogy milyen nehéz a Google-n képet találni róla, holott ő tényleg mindenhol ott van. Ráadásul ultrahanggal fúr lyukat a földbe, ami azért elég vagány dolog szerintem.
Földet nem gyűjt. Mérges fullánkjával elkábítja a hernyót. A fő idegdúcába szúr, így a hernyó nem hal meg, és nem is bábozódik be, hogy szárnyas hernyóként folytassa tovább az életét, hanem szép új fürkészdarázs fejlődik belőle, ugyanis a hernyó mellé csomagolt petéből kikelő kisdarázs élve falatozza fel a hernyót, mint Hannibal Lecter az összes, nem vörös hajú FBI ügynököt.
Hozzánk aznap az ő jóval nagyobb, sárga testvére látogatott el. Róla sokkal könnyebben találtam képet, ami meglepő, mert ha háromszor találkoztam vele élőben, akkor sokat mondtam:
A csapunk mellé pont akkora szállt le, mint a tenyerem (tízévesen).
Apám, hála az égnek, örökölte tőlem az állatok iránt érzett szeretetet. Rögtön odajött, és mondta, hogy most nem kell kapálnom.
Ezt a csodálatos érzést - nem a nemkapálást, bár az is roppant kellemes, hanem - az állatok szeretét sokan összekeverik a szociopata lelki alkattal. Ez utóbbi arra a személyre igaz, aki nem képes érdemben kommunikálni az embertársaival, nem jut velük dűlőre, ezért inkább kutyát vagy macskát tart a lakásban, szélsőséges esetben azzal alszik vagy azzal mos fogat. Az ilyen kapcsolat arra épül, hogy az éhes állat mindig visszaszeret, visszabeszélni nem tud, a szőre meg visszanő.
Ezúton jelzem, hogy az állatok - a házipókot kivéve - odakint élnek. Azt meg onnan lehet tudni valakiről, hogy szereti az állatokat, hogy a csigát és a gilisztát esőben félrepakolja az útról. Ennyi.
Vendégünk láttán apám igazán belelkesedett, mert ő korábban már találkozott ilyen fürkészdarázzsal, és tudta róla, hogy házat épít, azért kell neki a sárgolyó. Megígérte, hogy a darázs visszajön.
Apám nagyon sok mindent ígért nekem ebben az életben. Talán azért is emlékszem oly tisztán erre a napra, mert ez volt az az alkalom, amikor apám egyik ígérete valósággá változott.
Köszönöm, fürkészdarázs.
A harmadik vendégeskedés végére már kitaláltuk, hogyan kövessük őt az építkezéshez. Egy-egy forduló kettő-négy percig tartott, és a darázs mindig ugyanazon a légifolyosón repült, igen fegyelmezett módon. Mivel nagy volt, messziről lehetett látni, így minden fordulóban 10-20 métert haladtunk előre. Én álltam a csapnál, és kiabáltam: "Most jött! Most megy!", apám meg állt az utcán, és nézte. És futott utána egy darabon.
Így jutottunk el a szomszéd utca közepéhez.
A házban, amelynek a padlásába berepült a darázs, olyan család élt, akivel épp csak látásból ismertük egymást, és sose beszéltünk velük. Apám persze becsengetett.
Ez volt az a pillanat az életemben, amikor megtanultam, hogyan kell nagy horderejű dolgot lassan és rezzenéstelen arccal elmondani, úgy, hogy igazán odavágjon. Ennek a hasznos ismeretnek azóta nem kevés mókás pillanatot és számos maradandó konfliktust köszönhetek.
- A kertünkből elhordja...
Kezdte apám, lassan formálva a szavakat. Az otthonából kicsengetett, vadidegen ember arcára ülő kifejezés izgalmas látványt nyújtott, ahogy a mondat első fele máris megadta az alaphangot.
- A kertünkből elhordja a földet valaki - folytatta apám, és ennél a pontnál megállt, hogy a másik ember biztosan megértse az elhangzottakat. - Követtük idáig - újabb szünet. - Szeretnénk megnézni, hogy mihez kezd ennyi földdel. Bemehetünk?
Már nem emlékszem a válaszra. Nem lehetett túl hosszú, mert csak annyi maradt meg, hogy a házigazda végül félreállt az ajtóból, és azt mondta: - Tessék.
Felmentünk a padlásra, és megvártuk a fürkészdarazsat.
A földből, amit a kertünkből elhordott, nagyon szép, lakályos fészket épített a kisfiának. Vagy a kislányának. Az biztos, hogy abban a palotában, amit a borsónyi földgolyókból kitartó munkával ragasztott össze a mestergerendán, a legnagyobb hernyó is bőven elfért, és még bulizni is maradt hely mellette.
Sokáig álltam ott, és néztem, ahogyan elkészült a mű.
A mai napig az a kedvencem az összes ház közül, amit valaha láttam.
Talán az út miatt, ami odáig vezetett.
title :: 2010. október 09., szombat, 15:12:41 :: 13 komment
social
"A Greenpeace a kolontári katasztrófa helyszínén gyűjtött iszapmintákat párhuzamosan vizsgáltatta meg a budapesti Bálint Analitika Intézettel és a bécsi Szövetségi Környezetvédelmi Hivatallal. Az eredmények egybevágóan azt mutatják, hogy az iszap öszszetétele kedvezőtlenebb annál, amire az eddig nyilvánosságot látott adatok utaltak: az arzénkoncentráció például a kétszerese a vörös iszapra általánosan jellemző értéknek. [...] Az MTA és az ÁNTSZ által korábban közzétett adatok ennél jóval alacsonyabb koncentrációkról szóltak."
Amennyiben eddig azt gondoltad, hogy a Magyar Tudományos Akadémia nem minden tagja idióta, gondold át, hogy miért menne el - nálunk - olyan ember akadémikusnak, aki valóban ért valamihez.
A doktori fokozattal hasonló a helyzet. Az élet túl rövid ilyen hülyeségekhez, már ha agyad is van.
Bármelyik volt gimnazista osztálytársam - beleértve engem - 15 perc alatt háromszor megmérte volna az arzén- és a higanykoncentrációt az iszapban. Úgy értem, 15 éves korában. Ezt a roppant bonyolult eljárást titrálásnak nevezi a vegyész szakma. Kell hozzá pár oldat, két lombik és egy pipetta (üvegcső, amelynek oldalán vonalak vannak). Létezik bonyolultabb metódus, van műszer is, de igazából ennyi idő és eszköz elég hozzá.
Sose higgy olyan embernek, akinek dr. titulusa van, és nem orvos. Azért szerezte, mert ráért. Ahelyett, hogy kezdett volna valamit magával - olyat, amihez tudás és ész kell.
ui: Például Babarczy Eszternek is doktorija van politológiai filozófiából.
why :: 2010. szeptember 07., kedd, 21:57:54 :: 33 komment
social
A tálibok megfenyegették a magyarokat.
Minden rosszat gondolok a tálibokról, amit vallási fanatikusokról gondolni lehet. A kérdés azonban jogos: mi a frászt keresünk mi ott?
Logikai értelemben semmit.
A valódi válasz a következő:
Embert ölni alapvető emberi vágy. Nem nagyon él köztünk olyan, aki soha senkit ne akart volna megölni. Elég, ha annyit mondok: házasság.
Én például nyílméregbéka-méreggel, fúvócsővel szeretném megölni azt, aki a moziban előveszi a mobiltelefont. Nagyon nagy szomorúság jár át, ha arra gondolok, hogy Dina, az egyik legkedvesebb barátom az áldozataim számát gyarapítaná.
Persze, nem csak az ő személye tart vissza a cselekvéstől. Nyilvánvaló, hogy más oka is van annak, hogy nem fúvócsövezek agyon moziban telefonáló embereket. Például a nyílméregbéka fogságban nem termel mérget. Gondolkodtam azon, hogy talán lehet annyira szeretni, hogy otthon érezze magát, én eleve nagyon szeretem a békákat, ám nem hiszem, hogy a tüdőmnek hasznára válna a lakásban 100% relatív páratartalom.
Minden országban él néhány ember (számuk a népességgel arányos), aki valamivel jobban akar embert ölni, mint te vagy én. Vagy ha nem is jobban - mert én a telefon fénye láttán nagyon-nagyon akarok -, él olyan, akinek kevesebb egyéb tennivalója akad az életben, mint neked vagy nekem. Oyan teendőkre gondolok, amelyeket hátráltat az öldöklésre fordított idő és energia.
Ezeknek az embereknek egy része valamiféle nyakatekert "morális" okból nem akar bűnöző lenni. Vagy túlságosan fél a hatalomtól ahhoz, hogy bűnöző legyen.
Vagy csak tehetségtelen és gyenge lenne bűnözőnek.
Belőlük lesznek a katonák.
És aki szintén a kezét akarja összevérezni, és célozni nem tud, csak közel szeretne lenni a gyilkoláshoz, az lesz a katonaorvos.
Női katona meg abból a nőből lesz, akinek komoly gondja van a nőiességével, akinek nem megy a pasizás, és általában akinek nagyon el lett szúrva gyerekkorában az apa-lány viszony. Meg abból, akit vonz az olyan férfi társasága, aki embert akar ölni, de nem elég nagy a melle ahhoz, hogy maffiózó-maca legyen.
Ezeket az embereket néha ki kell küldeni terepre, mert különben még jobban megőrülnek, és egymásnak esnek, vagy nekünk. Vagy a következő generáció potenciális gyilkosait lebeszélik a katonaságról: "Ide ne gyere, mert itt nem nagyon lehet megölni senkit. Dögunalom." És akkor annyival több bűnöző lesz itthon. Mert pék nem lesz egyikből sem, az tuti.
Ezért tartózkodik magyar katona külföldi országban.
Azt, hogy most épp két magyar halt bele ebbe, és nem két tálib, nálunk úgy hívják, hogy szopó. Náluk úgy, hogy igazság.
Egyszer láttam egy felvételt arról, hogyan halad egy amerikai katonai autó egy arab város főútján, és hogyan túr le az útról mindenkit. Ha engem egyszer úgy letúrna az útról egy idegen autó a saját országomban, valószínűleg az életemet feltenném arra, hogy minél többel kivégezzek azok közül, aki benne ültek.
Ennyit arról, hogy hősi halottunk van.
Még valami. Ne telefonálj a moziban. SMS-t se írj. Köszönöm.