die welle :: 2008. október 06., hétfő, 03:36:50 :: 11 komment
cinema
A Hullám a többi világháborús, holokausztos, nácis mozihoz hasonlóan azt a régi és súlyos kérdést feszegeti, hogy mi a jobb: ha filmet rendeznek a németek, vagy ha háborút. És bár a germán mozgóképek láttán a válasz első nekifutásra triviálisnak mutatkozik, ne feledjük, az első két világháborúba több tízmillió ember halt bele, tehát a mérleg másik serpenyője sem üres teljesen.
Annyi bizonyos, hogy jobb lett volna németek helyett színészekkel kísérletezni, ha már a történet alapjául szolgáló könyv Amerikában játszódik. Vagy forgathatták volna Magyarországon, a színészek nálunk sem jobbak, viszont - hála a jó égnek - pont van egy gárdánk (sőt, úgy fest, hogy már kettő), és akad néhány erdei és mezei őrsereg is, tehát a ruha- és az emberanyag adott, maradt volna pénz a speciális effektekre (számítógéppel utánrajzolt mimika).
A Hullámban az a legrosszabb, hogy bár normális és egészséges ember számára klisésnek és erőltetettnek tűnik, pont olyan, mint az ébredező szélsőjobb realitás.
7 / 10
bonus content
2008. 10. 06.
14:40:26
2008. 10. 06.
15:25:37
2008. 10. 06.
16:12:59
2008. 10. 06.
16:13:32
2008. 10. 06.
17:54:48
2008. 10. 06.
18:07:57
link
2008. 10. 06.
19:18:16
az abszurditását fokozza az egésznek, hogy magyar. nálam 10/9.
2008. 10. 07.
01:56:25
Így tehát a film brutalitása éppolyan fontos, mint Beethoven-Liszt Symphony n.7 a háttérben.
2008. 10. 07.
03:02:34
(két dolgot nem szeretek a komolyzenében. az egyiket lisztnek hívják, a másikat beethovennek.)
2008. 10. 07.
04:05:35
2008. 10. 09.
04:58:12
Ezzel most - a korábbi kijelentéseidet figyelembe véve - igencsak megdícsérted a goát.