intouchables :: 2014. március 16., vasárnap, 11:19:51 :: 6 komment
dialogue cinema swiss
- Úgy látom, sikerült kikölcsönözni. Francia nyelven. Felirat nélkül.
- Szuper. Gyakorolhatom a testbeszéd olvasást.
- Majd én fordítom neked.
...
- Most mi történt, kiautóztak Franciaországból?
- Igen, ez már Svájc. Látszik a fák minőségén.
8 / 10
hobbit 2 :: 2014. február 12., szerda, 17:30:46 :: 74 komment
cinema
A Hobbit 2-ben nem szerepel Gollam.
Az olyan információ, amelynek külön rovatot kellene nyitni az imdb.com-on a Peter Jackson filmek miatt. Közvetlenül a "Szerepel-e benne nő?" chekbox után.
A Gollam-CGI-tobzódás a Gyűrűk urában azért volt benne, hogy ezt az egy, vagy inkább nulla dimenziós karaktert ("Hol a Drágaszágom?") megtöltse élettel a skizofréniából kizárólag hollywoodi filmekből művelődött animátor hadosztály.
A Hobbitban ugyanazt a Gollamot ugyanúgy viszontlátni olyan, mint amikor egy jónak induló, de menthetetlenül szétcsúszó házibuli másnapján a fürdőszobapadlón ébredve átvillannak az agyadon az éjszaka legkínosabb pillanatai, közvetlenül azelőtt, hogy töprengeni kezdesz: amin az arcoddal fekszel, az vajon a felmosórongy, vagy valami egészen más?
Gollam vívódása a Hobbit 1-ben arra emlékeztetett: "Ezt a pohár pálinkát már tényleg nem kéne meginni. Ennyi sörre és ennyi borra. Baj lesz belőle."
Gollam (vagyis Jar Jar) hiányát az ellensúlyozza, hogy a pókok pontosan ugyanazon a hangon beszélnek egymással, mint Gollam. "Ssszaftos kisssz törpék. Dessssszert." ("Drágasssszág."). A jelenet azonos mértékű inzultus a néző és a Középföldön valaha élt összes ízeltlábú felé.
A Gollampókok egyébként azért nem használják a mérgüket a már becsomagolt törpék és Bilbó ellen, mert ez olyan trilógia, amelyben kizárólag orkok halnak meg. Azokat is mindig a semmiből felbukkanó elfek vagy Gandalf öli meg.
Egyetértek azzal, a második rész jobb, mint az első.
Ugyanis a Matrixot másolva nagyságrendekkel jobb filmet lehet rendezni, mint a Star Wars nyomán.
Amikor Bilbó felmászott a sötét erdőben a fák fölé, és belenézett a színes felhők között a napba, csak azért nem kerestem Trinityt, mert tudtam, hogy a filmben összesen egy nő van.
Az az egy szál, kecses, magas elf nő se Legolasba szeret bele, hanem az egyik szőrös törpébe. Lenullázva a Gyűrűk ura elf nő - ember férfi szerelmét. Remélem, a Szilmarilokban lesz majd egy emberfeletti szépségű elf nő, aki belezuhan egy meztelencsigába, és lemond érte az örök életről.
A Matrixra visszatérve, nem érzem úgy, hogy a kiemelésen kívül kommentálnom kellene az "Azért vagyunk itt, mert itt kell lennünk" mondatot. Azt pedig, hogy a liftekkel fel-le ingázó Thorin miért nem kurjantotta el magát, hogy "Nincs kanál", azzal magyarázom, hogy a törpéknél a királyok is alapból kézzel-lábbal esznek.
Thorin nem véletlenül uralkodó. A liftakna mélységében is a többiek fölé magasodik szellemileg. Az ő terve volt, hogy bemenjenek a várba, azért, hogy ellopják a sárkánytól azt a követ, amelyet birtokolva össze tudják hívni a többi törpét azért, hogy bemenjenek a várba, és megöljék a sárkányt.
Aztán amikor már bent vannak, eszébe jut, hogy akár meg is ölhetnék a sárkányt soron kívül.
A sárkány az egyik pillanatban hatalmas intelligenciával bíró, mágikus lény, a másik pillanatban olyan giliszta, aki mindig azt a törpét üldözi, aki utoljára rákiáltott, hogy "hé".
Mi több, az évtizedek óta elhagyott törpevárban minden gép sárkányölésre van előkészítve. Fel van húzva, össze van illesztve, bevetésre kész. A robbanóanyag a bejárattól tíz lépésre található. Egyedül a tüzet kell begyújtani, hogy működésbe lépjenek a sárkányrombológépek. Ami a begyújtást illeti, nagy szerencse, hogy a sárkányt leszámítva az összes szereplő tűzálló.
Van egy a harminc méter magas szent törpe aranyszobor is, amely alá a törpék kohót építetettek, hogy ha egyszer majd bejön a sárkány a várba, az egész szobrot jól rá tudják olvasztani.
Az aranyszobor úgy viselkedik, mint a mikrohullámú sütőben felejtett kiscica. Melegítés hatására belülről kifelé haladva olvad szét. Az fehéren izzó aranyfolyamon aztán egy három-négy milliméter vastag vastalicskával perceken át lehet sértetlenül csónakázni.
Thorin zseniális terve, hogy a sárkányt tűzzel és arannyal pusztítsák el.
Amióta láttam a filmet, éjszakáról-éjszakára töprengek azon, hogy ez vajon miért nem sikerült.
Hogyan lehetséges, hogy nem döglött bele a sárkány az aranyba és a tűzbe?
Szerintem ott rontották el, hogy a végén nem vágtak hozzá egy szűz királylányt is. Attól már minden bizonnyal felfordult volna a dög.
Ami a szereposztást illeti, a Hobbit 2-ben Gandalfon kívül egyetlen színész van. Bilbó. Ez azért jegyzem meg, mert a három órás film során nettó négy perc interakciója van a 13 törpével.
Talán zavaró lett volna a kontraszt.
Ebből a négy percből kettő abból áll, hogy Thorin a nyakának szegezett karddal fenyegeti Bilbót. Azok után, hogy Bilbó az első részben megmentette az életét. Aminek Thorin annyira örült, kis híján leangolszáz-nagybácsizta.
Négy perc, három óra alatt. Ennyi erővel végig rajta lehetett volna a gyűrű. És akkor nem kérdezném meg, hogy egy sárkánnyal szembenézve miért veszi le valaki az ujjáról a láthatatlanná tévő varázsgyűrűt? Nehogy ne találja el a sárkány a tűzzel? Ez valamiféle a Középfölde-fairplay?
A nyakának szegezett dárdák is nyilván arra késztették, nehogy véletlenül láthatatlan legyen. Értem én. De miután a törpék sem álltak vele szóba, tényleg jobb lett volna, ha a legelején felveszi, végig rajta marad.
Peter Jackson több pénzt spórolhatott volna, mint a Felhőatlasz rendezői spóroltak azzal, hogy ugyanazok a színészek több szerepet is eljátszottak a filmben.
Egyáltalán nem kellett volna alkalmaznia senkit Bilbó szerepére.
Ment volna a 13 törpe a pusztában, és az lett volna a film címe, hogy "A láthatlatlan hobbit kalandjai."
Sőt, mivel a könyvhöz az égvilágon semmi köze nincs a filmnek, lehetne benne 14 gyűrű 1 helyett. És akkor három órán keresztül elég lett volna kamerázni Új-Zélandot.
"A láthatatlan törpék és a láthatatlan hobbit kalandjai".
Kevésbé idegesítő film lett volna, ebben biztos vagyok.
hobbit :: 2014. január 29., szerda, 21:36:50 :: 100 komment
cinema
"Velünk lenni szimplán nagy varázsló.
Nálunk lenni 500 tonna arany.
Mi lakni nagy várban régen.
De már nem.
Te lenni szerencsés nyertes. Lakni Megyében.
De már nem.
Jönni segíteni visszaszerezni arany. Tiéd lenni 7.1%.
Kis gond nagy sárkány.
Este vacsora nálad."
Ennek a nigériai csalásnak indul a nyomába Zsákos Bilbó 13 törpével, akik három óra alatt tízszer halnak meg, sajnos csak majdnem. Életüket a következő dolgok mentik meg: Gandalf, Gandalf, Gandalf, bázisugrás, Bilbó, Gandalf, bázisugrás, Bilbó, Gandalf.
Vannak filmek, amelyekben a főhőst legyőzik, és az utolsó másodpercben érkezik a másik főhős, lehetőleg oldalról vagy hátulról, és megmenti.
A Hobbitban ez nem egyszer, hanem egy tucatszor történik meg. Gandalf hol előre megy, hol hátra, csak hogy ne legyen a törpékkel, aztán az utolsó pillanatban visszatérjen. Ha épp nem Gandalf menti meg őket ezen a módon, akkor Bilbó. Vagy az elfek.
Olyan, hogy szemtől-szemben való harc, nem létezik a történetben.
Magára valamit adó rendező ilyet nem követne el. Neo-t senki nem menti meg sem oldalról, sem hátulról az utolsó pillanatban, ahogy Uma Thurmant sem húzza ki senki a pácból a Kill Billben. Valódi filmekben a főhős vagy győz, vagy elbukik, és utána esetleg feláll. Ennyi a lényeg.
Ha a fenti filmekből nem tanult Jackson, vannak ám tízezer éves maori barlangrajzok Új-Zélandon, amelyeken a Hobbiténál fejlettebb a dramaturgia figyelhető meg.
A Hobbitból kiderül, hogy Új-Zélandon szépek a hegyek. Talán aki nem Svájcban él, elolvad ennyitől. (Nálunk a szép hegyeken kívül szép nők is vannak, csak mondom.)
A varázsló egy kétkezes nem-szamurájkarddal úgy kungfuzik, hogy az egyik goblinnak három másodperc után esik le a levágott feje. Nekem meg az, hogy B-kategóriás filmet nézek. Mert ez is csak olyanban fordul elő a harmadik évezredben.
A törpék pedig azért kapaszkodnak keservesen a sziklába, fába folyton, nehogy leessenek.
Ami azért érdekes, mert amikor mégis leesnek, akkor nem hogy bajuk nem lesz tőle, hanem, ha előtte volt is némi baj, az az eséstől meggyógyul. Nincs az a véres, félig agyonvert törpe vagy hobbit, aki három kilométer zuhanás után ne pattanna fel úgy a sziklákról, mint egy üst szörpbe beleesett gumimedve. A végén már úgy éreztem, hogy amikor zuhannak, akkor mennek jó irányba, és amikor vízszintesen haladnak, eltévedtek.
Legjobban akkor izgultam, amikor egy fáról estek le majdnem, de Gandalf megpuszilt egy lepkét. Micsoda feszültség, hogy vajon most is óriás madarak érkeznek-e az utolsó pillanatban, pont ahogy az a Gyűrűk urában történt a lepkepuszi után, vagy ezúttal rózsaszín elefántok röpködnek.
Madarak jöttek. Összesen repültek ötszáz métert. Ahelyett, hogy a várig szálltak volna, nehogy ne legyen további két részre való, utolsó pillanatban való megmentés.
A film végén egy lankadt sziklán ölelgetik egymást a harcedzett férfiak.
A melegfilmekkel nincs bajom. Amit utálok, az a szoftpornó. Ha már így alakult, hogy egy nő se fért bele a történetbe, mégis meredeznek a szereplők, legalább csinálnák rendesen. Meddig tart ledobálni azt a páncélt.
Tán ki sem kell bújni a páncélból. A szakállas király letérdel a huncut kis hobbit elé, és szépen lepipálja. A többiek könnyes szemmel tapsolnak. Indul az orgia.
Jackson lassan tíz éve meleg törpepornót szeretne rendezni. Még mindig nem mer, ezért inkább az egész törpe-irodalmat feldolgozza.
Azért gyalogolnak ennyit a szereplők, mert félnek belevágni. Mégis, mit gondolnak, miért indultak együtt, egyetlen nő nélkül útnak?
Én azt mondom, essünk túl rajta.
3 / 10
matrix vs. kill bill :: 2013. február 28., csütörtök, 00:40:59 :: 0 komment
cinema dialogue
- Gondolkodtam, hogy számomra miért inkább a Kill Bill a kedvenc, mint a Matrix.
- Mindkettő szerelmes film. A Matrix arról szól, hogy a férfi és a nő vállvetve harcol a világ ellen. Ketten együtt legyőzhetetlenek. A Kill Billben az egyik szerelmes megöli a másikat. Én a konstruktív, a világ ellen harcolós párkapcsolat híve vagyok. Te meg nem.
- A Kill Billben az is benne van, hogy onnantól, hogy a nő teherbe esik, a férfi már csak a második legfontosabb lehet számára. És ez igaz.
- Pontosan. Épelméjű férfi ezért sem akar szaporodni.
- A Kill Billben a férfi főszereplő okos. A Matrixban viszont azt mondja az Orákulum Neonak: "mostmár értem, miért tetszel neki annyira... nem az eszed miatt."
- Persze, mert annyira jó lenne, ha semmit nem kellene kimondaniuk. Úgyis olyan sok ember érti, miről szól a Matrix. Képzeld el, hogy Neo csak annyit közöl az Orákulummal: "Igen. Világos. Mindent értek. Akkor csináljuk is." Onnantól csak verekedne az ügynökökkel órákon át. És megsemmisülne a legvégén. Eleve úgy volt, hogy Will Smith játssza a főszerepet. Mennyire lenne hiteles, ha ő bármi okosat mondana? Édes drága jó Istenem, köszönöm, hogy nem vállalta el.
- Abban a kontextusban mondja az Orákulum, hogy Neo nem túl okos, hogy Trinity szerelmes belé, de ő nem veszi észre.
- Kevés férfi állt kétszer sorba, amikor az EQ-t osztották. Azt a néhányat is azonnal lemetroszexuálisozzátok.
- Bill szépen beszél. Szeretem hallgatni.
- Ő igen. De a csaj? Csak gyilkolni megy. Ahhoz, hogy érdemben megszólaljon, igazságszériumot kell belefecskendezni. Utána is csak annyit mond: "Azért jöttem, hogy megöljelek."
- Igen. De ez reális.
- Persze, reális. Én viszont az okos nőre bukom. Aki mond valamit érdemben.
- És mit mond?
- Hogy nincs szabad akarat. A Matrixban van okos nő, a Kill Billben nincsen. Tény, hogy a Matrixban se Trinitynek hívják. Az okos nő sajnos 60 éves cukros néger. A neve: Orákulum.
- És egyszer meg is hal közben.
- De feltámad. Nem csak okos, erős is. Ez van. Ha nővel akarok beszélgetni, marad a gerontofília. Férfival meg ritkán akarok.
prometheus :: 2012. június 26., kedd, 19:50:02 :: 29 komment
cinema
A kopár sziklák között hömpölygő, kénsavas folyó partján 3 méter magas, kigyúrt Voldemort szeretne meztelenre vetkőzni. A növényzetet leszámítva ő az egyetlen élőlény a bolygón. Ezért az alsónadrágot szemérmesen magán hagyja, nehogy meztelenül lássa valaki, közvetlenül azélőtt, hogy szándékosan meghal.
Iszik egy feketét, amitől hosszan agonozálva szétmaródik és feloldódik a vízben, eljuttatva a Földre a várva várt DNS-t.
Hogy az öngyilkos teremtéshez miért kellett szinte meztelenre vetkőzni, azt nem tudom. Magvas gondolat lehet, amihez nem érek fel. Főleg azért nem, mert úgy 80-as IQ-tól fölfelé bármelyik embernek lenne annyi esze, hogy simán belepisáljon a folyóba, ha DNS mintát akar adni, vagy beleköpjön az űrhajójáról, mint DiCaprio a Titanic fedélzetéről az óceánba, aztán szépen hazamenjen. És az embernek ahhoz is lenne elég esze, hogy látva ezt a nyitójelenetet felálljon és hazamenjen. De hát a Ridley Scott, meg a Szárnyas fejvadász, maradni kell.
Néhány perccel később egy bármelyik Eve Online-os űrhajónál százszor rondább gép repül a teremtőink felé. A teremtőink lovas-mamutos barlangrajzok közé festették ecsettel és növényi festékkel az Univerzum egyetlen olyan csillagképét, amely a Földről nézve 35 ezer év alatt sem változott, ellentétben az összes többivel, mert sajnos a csillagok néha mozognak, méghozzó egymáshoz képest össze-vissza, mert egy-egy csillagkép látszólag összefüggő csillagai egészen eltérő távolságra helyezkednek el a Földtől, és eltérő irányban üldözik a kozmikus boldogságot, de ez az egy volt annyira jó fej, hogy ne csússzon szét annyira, mint kezdő goás három korong meszkalin után a koromsötét erdőben. Sőt, ennyi idő után is fel lehetett ismerni és el lehetett navigálni a megfelelő csillagjára, amely bármelyik lehetett volna az öt közül. Az sem marad titokban, hogy az űrhajón 17 fős legénység tartózkodik, tehát az ötödik percben ki lehet számolni, hogy a következő három óra alatt hányan halnak meg. Annyit segítek, hogy a legénység egyik tagja android, tehát kettőt kell kivonni az eredeti számból. A túlélő a legellenszenvesebb személy az egész csapatból, beleértve az idegeneket. A csapat nagy része tudósokból áll, ezért az első dolguk egy idegen bolygón levenni a fejükről a szkafandert. A második dolguk eltévedni egy néhány száz méter hosszú, felkör alakú, elágazás nélküli alagútban, amelynek a kijáratánál parkolnak. A harmadik dolguk az egy méter hosszú, kobraszerűen mozgó, ágaskodó és sziszegő földönkívüli lényhez puszta kézzel nyúlkálni.
(Az egy méter hosszú, kobraszerűen mozgó, ágaskodó és sziszegő földönkívüli lény néhány óra alatt fejlődik ki a földi kisállatkereskedésekben kapható lisztbogárlárvából.)
A Prometheus alcíme az Öregkori elhülyülés lehetne, mert azon kívül, a teljes története abból áll, hogy egy milliárdos, szenilis öregember retteg a haláltól, a film elképesztően ronda, unalmas és fárasztó. A ronda alatt nem azt értem, hogy borzongatóak benne az alienek, mivelhogy nincsenek benne alienek. Hanem azt, hogy egészen hülyén néz ki a legfélelmetesebb jelenet a filmben. Ami egy homokvihar. Hasonlít erre, csak bénább, egyáltalán nem vicces, és múmia sincsen benne.
Ami a látványt illeti, az idegen űrhajó belseje olyan, mint egy kőbe vájt alagút. Annyira, hogy az összes szereplő napokon át kőbe vájt alagútnak nézi. Azért nézi annak, mert tényleg az. Még egyszer mondom, az idegen űrhajó belsejéről van szó. Oké, hogy nincs benne WC, de az egész egy az egyben egy nagy barlangjárat, kövekkel. Erre mondta Redrum, hogy jó lett volna, ha ezt a filmet is Magyarországon forgatják, mert legalább kifúrták volna nekünk ingyen a 4-es metrót.
Az Alien arctámadós képe önmagában jobb, mint az egész Prometheus bármelyik kockája. A humán űrhajó hologramjai úgy festenek, mint egy átlagos dél-koreai mobiltelefonon egy gyengébben összerakott gyári MMS. Charlize Theron narancsbőrös és csámpás, amit, mint magánember, egészen megnyugtató fejleménynek tartok, ám a filmnek nem válik a javára. A jó hír, hogy erotikus jelenet nincsen.
Az idegen űrhajó kutyasíppal indul. Végülis praktikusabb, mint a szívató. Továbbá az idegen (android) behatolónak a hajó szépen elmagyarázza, hogyan kell vezetni, hova készül és mik a szándékai.
Ami még említésre érdemes, hogy a picsogó tudós azt kutatja, hogy miért akarnak elpusztítani minket azok a lények, amelyeknek - idézem - "a DNS-e 100%-ban egyezik az emberével", tehát három méter magas, fehér kukacok nagy, fekete szemekkel. A válasz az, hogy az emberiséget elpusztítani szándékozó kukac letépi az egyetlen nem-ember csapattag fejét.
És itt szeretnék visszakanyarodni a legelső jelenetre, mert néhányan hajlamosak a válasz hiányát valami mögöttes gondolatnak hinni, sőt, Arthur C. Clark filmjéhez hasonlítani a Prometheust, aminek annyi lehet az alapja, hogy az elején zongorajáték szól a feltűnően fehér, ellenben ronda és jelentéktelen űrhajóban. Ezt leszámítva, ha felmerülhet, hogy a Prometheusnak bármi köze van a 2001 Űrodessziához, akkor mégis lehet valami abban, hogy a felmenőnk egy annyira értelmes lény volt, hogy elég esze volt az egész testét beleölni egy folyóba pusztán azért, hogy néhány DNS-es molekuláját megossza (nem, nem a facebookon). És ebből a néhány molekulából, amely évmilliókon keresztül megőrizte az emberével 100%-ban egyező DNS-t, az emberen kívül még mókusok, gyíkok, rovarok és kalapos gombák keletkeztek, és még további néhány milliárd faj, persze, a felsorolthoz képest fordított sorrendben, tehát mielőtt magához tért az eredeti DNS.
Az egyetlen értékelhető körülmény az android, illetve az őt formáló Michael Fassbender. Neki adok egy pontot. Az arcjátéka Takeshi Kitano jobb pillanatait idézi. Alig észrevehető mimikával közvetíti az érzelemmentesnek nevezett gép talán létező, talán nem létező lelkivilágát. Kivéve azt a részt, amikor ötéves gyerekként örül a galaktikus térképnek, köszönjük szépen, Mr. Scott.
Végezetül annyit, hogy gyakori fogás a forgatókönyvírót hibáztatni a nézhetetlen film miatt, holott a holywoodi filmek nem forgatókönyből készülnek, hanem az általában okosan megírt forgatókönyv alapján kivágott, egy két szóval leírt jelenet-kártyákból, amelyeket az egydimenziós kreatív marketingesek rakosgatnak az egydimenziós idővonalon addig, amíg a néző számára érzelmileg megfelelő - tehát anyagilag megtérülő - filmterv jön ki belőle. A másik két dimenziót a moziban adott szemüveg teszi hozzá a filmhez. A kártyalapokból összerakott, elnyújtott videoklipet a színészek forgatás közben még átírják, mert ők a legokosabb emberek a világon, számukra ez magától értetődő, hiszen rengeteg pénzt keresnek - nyilván roppant okosnak kell lenniük. Így a forgatókönyvhez is ők értenek a legjobban, bár a változtatásokkal elsősorban azt szeretnék elérni, hogy jobban nézzenek ki a filmben. A rendező meg ordibál velük, kivéve Jancsó Miklóst, mert nála a színészek ordibálnak a forgatás elejétől a végéig.
Mindezek ellenére nehéz lenne nem szólni arról, hogy a Prometheus forgatókönvírójának köszönheti a világ a Lostot is. Nomen est omen. Itt most valami tényeg nagyon elveszett.
1/10
immortals 2 :: 2011. november 29., kedd, 22:52:18 :: 0 komment
cinema
Tarsem Singh az egyik kedvenc rendezőm. Ha egy mondatban kellene jellemeznem a munkásságát, azt mondanám, hogy minden filmjében legalább egy alkalommal lassított felvételen, premier plánban megdöglik egy ló.
Engem ez különösebben nem zavar, a Cell és a Fall remek film, például mindkettőnek volt forgatókönyve, szemben az Immortals-szal, ami értelmileg a 300 című látens melegeknek készült videoklip szintjét se éri el. Kizárólag felöltözött, mell nélküli nők vannak benne, és izmos, meztelen férfiak. Az istenek buták, éretlenek, ez a szőke tinilány akar lenni Athene, ráadásul az apja, Zeusz úgy néz rá, hogy attól örökre elmegy a kedvem a görög pantheontól.
Tarsem Singh egészen egyedi vizualitása és a 300 látványvilága nem fér meg egymás mellett. Az Immortals az összes kiváló vizuális megoldás és a töretlen profizmus ellenére egyáltalán nem szép. Viszont végtelenül buta.
Olyan ez, mint amikor bent az irodában beszélgetni próbálsz a kollégákkal. Sokáig figyeled őket, próbálod megfejteni a társalgásuk lényegét: kizárólag hülyeségeket mondanak egymásnak, és folyamatosan olyan dolgokon nevetnek, amelyek cseppet sem viccesesek. Azt gondolod, hogy ez menni fog, ezért végül hozzászólsz, és ők furán néznek rád, mintha valami nagy baromságot mondtál volna, és persze senki nem nevet.
Ez azért van, mert mindenki a saját nyelvén beszél jól. Bármeddig gyakorolsz, nem fogod kuruttyolásban verni a békát, hiába vagy nála okosabb.
Bármennyire erőlködsz, nem fogsz a 300 rajongóinak tetsző filmet rendezni, amennyiben van agyad, és már rendeztél két nézhető filmet. Ráadásul a végeredmény azoknak sem lesz kedvére, akik a korábbi filmjeidet szerették.
Maradjon mindenki annál, amihez ért.
2 / 10
immortals 1 :: 2011. november 29., kedd, 22:48:46 :: 0 komment
cinema dialogue
- Kíváncsi leszek a 30 másodperces változatra. Van egy ázsiai csávó a youtube-on, aki összefoglalja a filmeket 30 másodpercben. Különösen jól sikerült neki a Thor.
- A Thort azt láttuk?
- Nagyszerű, akkor te zseniálisan összefoglaltad a Thort 2 másodpercben.
- De tényleg, láttuk?
- Te mit gondolsz?
- Rémlik valami... volt benne kalapács.
- Na ugye.
- De hát annyi filmben van kalapács. Például ebben is volt. Lehet, hogy két hét múlva az Immortals is a Thor lesz?
thor :: 2011. május 24., kedd, 01:27:31 :: 24 komment
cinema
*** SPOILER ***
A Thor messze nem annyira borzasztó, mint azt az ember elvárná. Nő ugyan nincs benne, van viszont Viking Jézus vs. Hitler Avatar.
(Isten a Földre küldi egyszülött fiát, a másik meg titokban kék, tehát ki akarja irtani a kékeket.)
Mozikedvelő számára jó-átlagos film. Látens melegek, apa- és képregénykomplexusban szenvedők számára erősen ajánlott darab.
7 / 10
(Ui: egyébként imádom az ilyen feltámadós történeteket. Hatnak rám. Beleélem magam. És rengeteget fejlődött a műfaj az elmúlt években. Például régen, amikor a Bibliát, vagy a Dallast írták, még nem tudták, hogy az az igazi katarzis, ha a főhős a feltámadása utáni percben puszta kézzel agyonveri a gyilkosát. Szerencsére a Matrixban és a Thorban már így írták meg. És, bizony mondom, így igencsak nagyobb lesz a flash.)
black swan 2 :: 2011. március 11., péntek, 06:35:16 :: 15 komment
cinema
Ugyanennek a filmek következik egy rövidebb, szigorúbb, ***erősen spoileres*** értékelése.
A Fekete Hattyú arról szól, hogy a tökéletességet hajszoló, 38 kilós feszület, aki képtelen felszabadulni és elengedni magát, csak úgy tudja lazán, gondtalanul eltáncolni a Hattyúk tavát, ha öltözés közben a saját hasába döf egy tíz centi hosszú, maroknyi széles üvegszilánkot, és azt az előadás végéig bent hagyja.
6 / 10
black swan :: 2011. március 11., péntek, 05:32:06 :: 2 komment
cinema
A legelső jelenetben a Nőt jól megvarázsolja az Ördög. Nagyjából úgy, ahogyan az a bolygón élő hétmilliárd ember képzeletében napról napra lejátszódik, mégpedig azért, mert valamelyik felmenő bonobónkat egyszer megerőszakolta egy csimpánz. Tudniillik a bonobó intelligens és békés társadalmi életet él, szemben a kannibál, szadista, agresszív csimpánzzal, mellesleg a férfiakban a sztresszhelyzetekben felszabaduló hormonok aránya - és az abból következő viselkedés, támadás vagy védekezés - egyenes összefüggésben áll azzal, hogy az adott egyén a génjei között mennyi a csimpánz és mennyi a bonobó örökséget hordoz.
Ennek a korai vérfrissítésnek köszönhetjük az izgalmas történelmünket, és azt, hogy a Biblia nem csupa tréfás és ártatlan történetek gyűjteménye, és hogy nem egy, hanem tíz parancsolat kapott benne helyet, és egyik se úgy hangzik, hogy néha azért rosszalkodjatok is, mondá az Úr.
A szexualitáshoz társuló agresszió egyik velejárója, hogy a nő alapvetően mazochista. A harmónia kulcsa ez. Szadista férfi, mazochista nő - kész sikertörténet, nyilván ezért szaporodtunk el ennyire a bolyón. Van, aki tagadja mindezt, de attól még igaz, és a félreértések elkerülése végett szólok: nem állítom, hogy nem maga a Jóisten intézte így.
Csak szeretném a tényeket leszögezni.
Például abban az ártatlan mondatban, amikor az egyik óvodás azt mondja a másiknak, hogy az én apukám erősebb, benne van minden, amit még rólunk tudni kell: "és jól megveri a te apukádat, és utána még ott van az anyukád, na azzal is csinál majd valamit." Persze, az óvodás nem gondolja ezt egészen végig, a teljes megértéshez kell még néhány év, és hát ne felejtsük el, hogy ott van az iskola, amelynek egyetlen célja szétzúzni mindenféle értelmes gondolati folyamot az emberi agyban, úgyhogy mire az illető rájön, hogy valójában mit beszél, többnyire már jómaga is apukává változott.
Tehát a férfi-nő-agresszió vonal a csimpánzzal magyarázható. De vajon mi lehet az oka annak, hogy a szülő is halálra szekálja a gyerekét?
Az okos szülő egyébként nem maga végzi ezt a munkát, hiszen annyi kézenfekvő lehetőség adott, például el lehet küldeni a csemetét a balettbe ugrálni. Ott biztosan és végleg padlóra kerül a gyerek, aztán elég esténként egyszer-kétszer csúnyán ránézni vagy hozzá szólni, és saját kezűleg úgy kicsinálja magát, hogy húsz Csernus se bírja összerakni többé.
A szülő-gyerek agresszió kérdésére nem kaptam választ. A Fekete Hattyú nem is ezért jó film, hanem mert egy helyett kettő Natalie Portman szerepel benne. Úgy félóra után jutott eszembe egy történet, amikor egy Bécsbe szakadt hazánkfia látva, hogy a moziban Jancsót vetítenek, és a cím alapján az valami osztrák uralkodóról szól, elvitte rá a külföldi barátait, és utána nem győzött magyarázkodni, mert negyedóra után kiderült, hogy amit néznek, az szoftpornó. Én is úgy ültem be a Black Swanra, hogy nem tudtam, hogy Aronofsky rendezte, aztán azon kaptam magam, hogy dupla Portmanes szoftpornót nézek. Aronofskyról érdemes tudni, hogy Jancsót tartja a mesterének.
Ami a többit illeti, a magam részéről már kissé öreg vagyok ahhoz, hogy a hófehér ruhán átszivárgó, sötétvörös vért értelmezni próbáljam, és a feleslegesen kapcsolgatott világítástól sem érzem túl jól magam. Mondjuk amióta a Zongorista végén a romok között feküdt egy keresztre feszített Jézus, nagyjából azóta tudom, hogy az emberiségen már nem segít az elmebaj. A Fekete Hattyú leszaggatott kéz- és lábkörmei meg nyilván az előző filmből, a Birkózóból maradtak ott. Mint a széken a popcorn. Ez már csak ilyen.
Szerencsére van a filmnek nagyon komoly mondanivalója is. Kellett rajta gondolkodnom, de végül rájöttem. Arról szól, hogy vannak emberek, akik időben elköltöztek otthonról. Ezek az emberek néha elmennek a moziba, és beülnek egy filmre, amelynek a szereplői nem költöztek időben el. Az előbbi emberek elégedetten megállapítják, hogy mennyire okosan cselekedtek annakidején.
És tényleg.
Egyszer megkérdeztem egy Aronofsky-rajongót, hogy miért jó tehetetlen, saját életüket irányítani képtelen, áldozat-típusú emberekről szóló filmet nézni, és ő azt felelte, hogy azért, hogy lássa, hogy hogyan nem szabad élni. És milyen jó, hogy ő nem úgy él.
A film másik nagy tanulsága, hogy nem létezik a világon olyan szép tánc, amely a mell hiányáért kárpótol, de a balettet nem is ezért szeretjük, hanem a csimpánz géneink miatt, mert az nyilvánvaló, hogy a színpadon ugráló emberek nap mint nap gyilkolják magukat az előadásért, és a tudat, hogy mennyit szenvedtek és szenvednek minden egyes mozdulatért, na, az azért elég jó.
(Már akinek.)
7 / 10
cinema :: 2010. november 27., szombat, 01:54:02 :: 8 komment
cinema
Régóta gondolkodom egy komoly társadalmi problémán. Tegnap végre sikerült eljutnom a reális és - arányosságát tekintve - humánus megoldáshoz.
Maga a probléma abból ered, hogy míg a földön élő 7 milliárd emberből néhány száz példány eljutott a mikroprocesszor tervezéséig, a maradék 99.999% kizárólag a fáról való, kézzel-lábbal végzett leereszkedés tapasztalataira alapozza tudását. Ebből fakadóan teljességgel képtelen megkülönböztetni egymástól a liftajtó mellett található FEL és LE gombokat. Mert a fán még egyik se volt.
Sőt, miután a lift megérkezik az eleve nem kívánt emeletre, embertársaink "Felfelé megy? Nem baj, majd csak lemegyünk!" mondatfoszlányokkal szennyezve a napot, szép komótosan beszállnak. Nem csak saját, teljesen értéktelen idejüket rabolva ezzel, hanem a tiédet is. A fotocella ugyanis annyival tovább tartja nyitva az ajtót. Tehát te a nagy semmire vársz, hiszen ezek beszállhattak volna mondjuk a lefelé tartó liftbe is, amivel - ha képesek lennének érzékelni és felfogni a FEL és a LE gomb közötti különbséget - maguk is előbb leérnének.
Következésképpen vagy teljesen idióták, vagy annyira gyűlölik a saját életüket, hogy ahhoz képest a liftben töltött idő felüdülésnek számít. Vagy egyszerre áll fenn mindkét körülmény. Több lehetőség nincs.
Napi gyakorisággal előforduló jelenségről van szó.
Az igazságos megoldás az, hogy miután mindenki kiszállt, aki valóban felfelé akart menni, a lift az aljába épített hordozórakéta segítségével fellövi magát a sztratoszférába, majd ott nyitott ajtóval szabadesésbe kezd, miközben egy kedves női hang a Macskafogóból azt ismételgeti: "Nem baj! Majd csak lemegyünk."
Igazán csak azon csodálkozom, hogy ki lehetett az a látnoki képességekkel rendelkező próféta, aki már középkorban megálmodta és valóra váltotta a kerékbetörést, hiszen ez a kivégzési módszer azok számára korrekt, akik beszélgetnek vagy telefonálnak a moziban.
Csak ennyit akartam mondani a filmélményről. Kellemes hétvégét.
7.5 / 10
salt :: 2010. szeptember 14., kedd, 23:19:02 :: 18 komment
cinema
*** SPOILERS ***
A hetvenes években az orosz titkosszolgálat épít egy szuperszámítógépet, amelyik képes kiszámolni, hogy ki mennyire jó alvó ügynök. Evelyn Salt (Angelina Jolie) 40 000 pontot ér el, ami kínos helyzetbe hozza a KGB-t, mert a főmérnök csak két byte-on tárolta a jóalvóügynökséget, így a lehetséges legnagyobb érték 32767. Azt túllépve mínusz 32768 következik, ami viszont nagyon alacsony pontszám.
Ezért Salt orosz kiképzője besétál a CIA-hoz, és közli, hogy Salt fogja megölni Amerikában az orosz elnököt. (Ez 8000 pont nehezítést jelent, így Salt eredménye az akció során pluszban marad).
Maga a számítógép a moziban vetített változatban nem szerepel, benne maradt viszont a beárulás, valamint az összes többi, szóról-szóra, miszerint:
Salt - miután a saját kiképzője beárulta - menekülni kezd a rosszindulatú néger rendőr elől. Az orosz elnök elleni merényletről beszámoló kiképzőtiszt gyorsan megöl a liftben két rendőrt, hogy kellően komolyan vegyék. Saltot menekülés közben egy tárgyalóba zárják (távvezérelhető acélajtókkal), ezért a fürdőszobaszekrényben található egyik és a tárgyalószobában található másik komponensből kétkomponensű robbanóanyagyot gyárt, amelyet a vállról indítható rakétává alakítható asztalból készített, vállról indítható rakétából a kommandósok közé lő, úgy, hogy szétrobbanjon az acélajtó, de senki ne sérüljön meg, aztán hazaszalad.
A rossz néger üldözi. Őt egy CIA tiszt igyekszik lebeszélni erről. Saltot körbeveszi a CIA. Ekkor egy kamion tetejére ugrik, onnan egy másikra, aztán hoznak neki egy motort. Hazarohan, hogy elbúcsúzzon a pókász férjétől, akit időközben elrabolt a KGB, így a nő csak pár éhes pókot talál otthon.
Az ablakon át menekül. Ennél a résznél az ügynök-pontszáma ismét ijesztően közelít a 32800 felé, ezért a falmászás előtt a hátizsákjába tesz egy kutyát, hogy a súlypontja magasabban és hátrébb legyen, és lehetőleg ugráljon, és ugasson is. Nem is esik le, nem is veszik észre. Lelécel.
Ezután az 1 köbcentis pókból egy 3 milliméter vastag állatorvosi tűvel leszív 3 köbcenti pókmérget.
Miután a két KGB ügynök (Salt és a kiképzője) lelépett, a CIA úgy dönt, hogy az orosz elnököt mindenképpen olyan templomban látja vendégül, amelynek a kriptája közvetlen összeköttetésben áll a metróhálózattal. Nehéz a választás, hiszen Amerikában számos ilyen templom található.
Salt füstbombát gyújt a metrón. Aztán annyira csípi a szemét a füst, hogy kiugrik a száguldó szerelvényből, amelynek az ajtaja menet közben is nyitható, és hirtelen a templom alatt találja magát, lekaratézza a CIA kommandót, lerobbantja az orosz elnököt a templomból, és az otthoni szennyestartóban talált, tehát a CIA-nál rendszeresített taktikai pókméregpisztollyal lelövi. A lövés olyan jól sikerül, hogy az orosz elnököt még az orvosok is hallottnak gondolják, és hazaküldik a holttestét Oroszországba.
A néger rendőr csodálkozik, őt miért nem lőtte őt le Salt, erről beszél is a CIA tiszttel. Aztán beülteti egy rendőrautóba a nőt, egy jobbkezes és egy balkezes rendőr közé. Fontos az esélyegyenlőség, hiszen így mindkét rendőr a Salt felöli oldalán tartja az elektromos sokkolóját. Salt bilincsbelt kézzel leveri a két hátsó rendőrt, majd az elöl ülőt is. Ezután a száguldó rendőrautót az ájult rendőr nyakához tartott elektromos sokkolóval irányítja.
Az autó végül lezuhan egy hídról, mert körbevette a többi rendőr. A lezuhant autóhoz rohanó 20-30 bámészkodó nem veszi észre, hogy Salt kiszáll az összetört rendőrautóból, mert mind az autót nézi.
A sikeres ügynöknő elgyalogol a KGB amerikai főhadiszállására (roncstelep), ahol a szuper csapat vodkát iszogatva várja őt. Ezután felszállnak KGB tengeri erődjére (ez egy úszó roncshajó, amelynek bejáratánál egy férfi áll, fekete kalasnyikovval a kezében).
Salt megkérdezi a kiképzőjét (aki kitanította, aztán megbízta az orosz elnök megölésével, aztán feldobta a CIA-nál, hogy mindenképp sikeres legyen az akció), hogy hol van a férje. A vén pedofil odaviszi a férjéhez. Az őzike szemű férjet lelövik, mielőtt egy szót szólna, és fegyvert szegezve Saltra nézik, hogy sír-e a nő. Mivel nem sír, őt nem lövik le, hanem új feladatot kap.
A feladat ismertetése után Salt egy vodkásüveggel megöli a KGB szupertrénert, a férjére ledob három kézigránátot (hátha az egy darab pisztolylövéstől nem halt meg), bent megöl mindenkit, majd kisétál a hajóról, amelyet most senki nem őriz fekete kalasnyikovval.
Találkozik az új partnerével. Ezúttal az Egyesült Államok elnökét kell megölnie, ezért férfinak öltözik. Így jutnak be ketten a Fehér házba, közvetlenül az amerikai elnök mellé: egy sebhelyes arcú, orosz katona és egy férfinak öltözött nő, aki előző nap megölte az orosz elnököt, és akit üldöz a CIA.
Salt társa kiterjesztett öngyilkosságot követ el. Az elnök lemenekül a -8. szintre, hogy biztonságban legyen. Salt lemegy utána, hogy ne legyen biztonságban.
Amerika elnöke a bunkerben élesíti a nemzetközi atombombákat. Ennek az lehet a magyarázata, hogy nincs lent Playstation, és hosszúnak ígérkezik az este.
Ekkor a CIA tiszt, aki az elejétől fogva újra és újra felbukkan váratlan helyeken, lelő mindenkit, mert nem bírja kivárni, hogy az elnök robbantson. Ő akar robbantani. Kiderül, hogy ő is orosz, és hogy szerelmes Saltba, de olyan jól kiképezték, hogy nem mert neki szólni.
Salt be szeretne menni hozzá, hogy együtt legyenek, de a bunker központi monitora hirtelen a CNN-re kapcsol, ahol bemondják, hogy az orosz elnök (akit már becsomagoltak és feladtak Oroszországba) felébredt álmából, és mégse halt meg, csak megcsípte egy mérgespók, de már tud integetni a kamerának. Ebből az ál-CIA ügynök rájön, hogy a Salt iránt érzett szerelme egyoldalú, ezért jól elveri a nőt, aki mellesleg úgy jutott be a bunker legbelső részébe, ahol Amerika elnökét őrzik, hogy egy gépfegyverrel és három tárral átlőtte a biztonsági acélbetonfalat.
A verekedés végén Salt felugrik a falra, mint Trinity, és röptében kihúzza az atombombát a konnektorból 99%-nál, mint Drebin hadnagy, így a bolygó nem robban fel. Ekkor belép egy kommandós, és lelövi Saltot, aki nem hal meg, mint Jézus.
Végre odaér a néger rendőr is.
A félholtra vert és lelőtt Saltot pont a CIA tiszt előtt vezetik el, aki eddig nem bukott le, mert a bunkerben nem volt se mikrofon, se kamera, az elnököt meg leütötte. A tiszt egy ollóval akarja megölni Saltot, nehogy ne jöjjön rá mindenki, hogy ő nem hazafi, hanem orosz kém. Salt azonban gyorsabb nála, és egy fojtogatós szexből jól ismert pózban végez a CIA tiszttel, amit környező 30 kommandós egyike sem próbál célzott lövéssel megakadályozni.
Ezután Saltot a rossz néger felrakja egy helikopterre, és odafent ütlegeli. Addig üti, amíg rájön, hogy Salt jó ember, mert csak pókméreggel lőtte meg az orosz elnököt. Az ekkorra már rendes néger gyorsan fejbeveri még egyszer a nőt, mert a jellemfejlődés fájdalmas folyamat, aztán kinyitja Salt láncán a lakatot, és a szemével jelez neki, hogy bátran szökjön meg.
A háromnegyed holtra vert, meglőtt, megbilincselt Salt kiugrik a menet közben nyomásra nyíló ajtajú helikopterből, és beugrik egy tóba, ahol a fölötte röpködő 5-6 CIA helikopter egyike sem találja meg. Bánatában kiúszik és elsétál.
0 / 10
Tényleg ez volt a film. Pedig még csak 2010 van.
resident evil: afterlife :: 2010. szeptember 11., szombat, 18:26:31 :: 6 komment
cinema cult
Aki úgy gondolja, hogy az ilyen filmtől nem szabad minimális szinten értelmes forgatókönyvet várni, mert a 3D a lényeg, annak üzenem, hogy 5-6 dimenzió esetén állhatna az összesített pontszám nettó nullán.
És amilyen rémes 3D szemüveget adott a Sugar Cinemas, az első képsoroknál bele is csúsztam egy 5 dimenziós körhintába. Így egész sokáig tartott a nachos.
A női szereplők szexuális vonzereje a vásznon töltött idővel fordítottan arányos.
Ebből következik, hogy az utolsó 30 képkocka egész jó volt.
inception :: 2010. augusztus 15., vasárnap, 19:30:26 :: 3 komment
cinema
*** SPOILERS ***
Álmaimban rendszeresen találkozom a nagy szerelmemmel. A számomra tökéletes nővel. Minden vele töltött pillanat maga a végtelenség. És bár álmomban soha nem tudom, hogy álmodom, ébredés közben gyakran tudatosul bennem a síkváltás. Látom lassan szétolvadni a világot, ahol vele lehetek.
Az Eredet álomvilága nem ilyen. A megfelelő szakkönyvek tanulmányozása alapján azt gondolom, inkább a pszichoaktív drogok fogyasztása során tapasztalt élményekhez lehet fogható.
Cobbot, a tudat alatt dolgozó szuperkémet álomvilágról álomvilágra járva ugyanaz a három lény üldözi: két gyermeke és Mal, a gyerekek édesanyja. A főhős álma találni egy olyan világot, ahol ebből a trióból csak két fő van jelen.
Ő maga gyenge ahhoz, hogy végezzen a nővel. Mentségére legyen mondva, hogy az öngyilkosságra kétszer ráveszi. Csak hát Mal nagyon szívós.
Cobb végül rálő, de nem találja el rendesen. A Medal of Honor nevű, first person shooter játékban kiabálják a társaid, ha bénázol, hogy I've seen French schoolgirls shoot better. Nem csoda, hogy Cobb végül egy párizsi diáklánnyal löveti agyon a luvnyát.
Közös vonás a két nőben az elvetemültség és a harcos szellem. Ariadne azonban autonóm lény, képes naponta néhány órát Cobb nélkül eltölteni (és csak ébren és az álmaiban követi őt mindenhová). Mal ezzel szemben az örökkévalóságba akarja zárni Cobbot. Ami sok, az sok.
Úgy fest, Christopher Nolan is rájött arra, hogy az igazán érdekes nő depressziós, szuicid és skizofrén. Rájött arra is, hogy ilyen nő mellett nem lehet sokáig megmaradni. Kérdés, hogy ezt hogyan ismerte fel, mert erotika nincs ebben a filmjében sem, szerepel benne viszont Nolan nagy szerelme, Cillian Murphy. A maga fakókék, őzike szemeivel. Nolan jobban tolja Cilliant, mint Talmácsit Stefano. És Cillian is minden körben egyre esetlenebb szerepet játszik.
A film 3/4 része lövöldözésből áll. Erre azért van szükség, mert az ember még csak néhány ezer éve ébredt tudatára, és csak néhány évtizede döntött úgy, hogy egymást megölni legalább két kontinenesen tényleg legyen macerás. Ezen a két kontinensen elképesztő vágyakozás él az emberben a gyilkolásra, amelyet az óvodában lövöldözős-harcolós szerepjátékkal, később gyilkolós színdarabokkal, gyilkolós számítógépes játékokkal és lövöldözős filmekkel csitít. A filmek 99%-ának teljes mondanivalóját elő lehetne adni békésen ülve egy virágoskertben, de a nézők nagy része csak akkor képes nyugton végighallgatni azt, ha közben legfeljebb ötpercenként egyszer agyonlőnek valakit. Attól tűnik hitelesnek.
Az Eredet úgy jön ki, hogy összeadod a Solarist, az Avalont, a 13. emeletet (Szimulátort) és a memetikát, és az így kapott eredményből kivonod az értelmet és a mélységet.
Jár hozzá még dupla adag apakomplexus is.
7 / 10
smurfs have grown :: 2010. június 18., péntek, 01:42:17 :: 5 komment
cinema dialogue social
Mage: Úgy örültem, hogy Aeon Flux újra kommentel, ezer éve írt utoljára. De muszáj volt leírnom, hogy szeretem a Hupikék Törpikéket. Konkrétan az egyik kedvencem. Abban hangzik el, hogy az "élet nem csak játék és mese". Szerintem ez nagyon fontos tanulság.
Dina: Értem.
Mage: Na jó, az a helyzet, hogy kiskoromban fantáziáltam Törpilláról.
Dina: B+, most inkább kiköptem.
Mage: Mit?
Dina: Néha el kell dönteni, hogy az ember lenyeli-e a vizet, vagy kiköpi, amikor rátör a röhögés. Még jó, hogy a fürdőben állok.
Mage: Törpilla olyan kis kék.
Dina: Igen, tudom, neked kék nő kell. Már egy ideje rájöttem. Azért tetszett annyira az Avatar. Abban is kék nő volt.
Mage: Az Avatar arról szól, hogy felnőttek a Hupikék Törpikék. És közben mi is felnőttünk. Ezért jó.
iron sky :: 2010. május 18., kedd, 08:25:22 :: 3 komment
cinema culture
Elnézést, hogy youtube-ot postolok, a soundtracknek nem bírtam ellenállni.
Köszönjétek Muncikának.
iron man 2 :: 2010. május 14., péntek, 08:09:41 :: 23 komment
cinema culture
Hosszú idő telt el azóta, hogy valamelyik ősember magára húzta az első péniszhosszabbítót. A verseny, amelynek főnyereménye a célba juttatott hímivarsejt, azóta sem változott sokat. A férfi autót, hajót, repülőt, plazmatévét, fegyvert vásárol vagy épít, és büszkén mutogatja a nőnek: nézd, itt az új faszom.
A Vasember kettő főképp ilyen jelenetek láncolata.
*** SPOLIERS ***
Amerika ezúttal Oroszországot győzi le. A szláv alfahím nagy darab, koszos és profi hacker (mint minden orosz), a neve Ivan és töri az angolt.
Ivan apja Vasember apjának barátja és társa volt. Aztán az utóbbi - a világ legnagyobb fegyvergyárának az alapítója - rájött, hogy az orosz mocskos "haszonleső". Ezen összevesztek. Vasfater száműzte az exbarátját Szibériába, vodkát inni (mi mást). A Szibériai száműzést Amerikából intézi az ember.
Ivan bosszút akar állni apjáért, mégpedig Vasemberen, hiszen Vasember apja már nem él. Olyan ez, mint a Dallas, bár ilyen mély és koherens érvrenszerrel két-három távoli országot is nyugodtan lebombázhat az amerikai elnök, és utána még megnyeri a második ciklust.
Ennyit a háttérről. A cselekmény abból áll, hogy a két harcos hím levonul a pincébe, és háztartási boltokban kapható anyagokból és konyhai hulladékból részecskegyorsítót épít. Sőt, Vasember csavarkulccsal és nyers izommunkával irányítja a sugárnyalábot, hiszen férfi.
Aztán jön a teszt: vajon Vasember vagy Ivan részecskéje lett gyorsabb. (Kinek nagyobb a farokdísze.)
Van egy gammahím, ő konkrétan ki is mondja, hogy azért gyárt fegyvereket, hogy csajozzon, csak sajnos az övé a legbénább: miniatűr rakéta, elromlik, füstölög, nem sül el.
Fontos momentum, hogy Vasembert titokban szerette az apja, mi több, érte tett mindent, de valami megmagyarázhatatlan okból az élete végéig a rossz apát kellett játszania, és nem mondhatta el a fiának az igazságot arról, amit valójában iránta érez. Csak a túlvilágról mert üzenni neki. Szép ígéret, szép társadalomanalízis.
Apja iránymutatásával Vasember felfedez egy új elemet, amely háromszög alakú és világít. Így talál rá a technikában Istenre. Végre együtt a három fős család.
Nem sokkal a film vége előtt párszáz ártatlan civil (a fegyverbemutatót látogató felső tízezer) összegyűlik ünnepelni Ivan szárnyas, sötét seregét. Robotzsaru 2 óta tudjuk, hogy felvegyverzett harci robotokkal szemben ülni mennyire jó móka lesz. Azóta csak annyit hülyült a társadalom - mármint a mozilátogató ember -, hogy a támadó robotok láttán a civilek nem el-, hanem körbe-körbe rohangálnak. Vasember is tíz percig repül hangsebességnél gyorsabban azért, hogy egy 50 méterre lévő gödörbe érkezzen.
Az ember legjobb barátja pedig az, aki szétveri a házát, ellene ír százoldalas jelentést a bíróságnak, és ellopja a legféltettebb kincsét. Vagyis, ha az idáig leírtakból levonom az egyértelmű következtetést, tehát a végső harc az apokalipszis, Ivan az antikrisztus, és Vasemberre jut Jézus szerepe (amit az apja szánt neki, mert ő volt a legkedvesebb műve), akkor a megtért néger csakis Pál apostol lehet.
Akinek ez sok, az érje be annyival, hogy bár a magára valamit adó szuperhős fő ellenfele egyben saját kreálmánya kell legyen (Batman - Joker*, Superman - Luthor**, Pókember - Green Goblin), többségük hobbiból azért küzd az egyetemes rossz ellen is. Ám Vasember sokkal kevésbé defókuszált, mint a többiek, az első két részben kizárólag olyan veszedelemmel száll szembe, amit ő maga szabadított rá az emberiségre.
Tetszett még, hogy a pozitív hős nehéz pillanatokban őszintén beszélget magával a tükörben.
Ha ezek után nem érted, miért adok rá 8 pontot, nem velem van a baj.
8 / 10
*: Az eredeti Batmanre gondolok, nem arra, amit a meleg cowboy végigripacskodott.
**: Luthort nem Superman hozta létre, de nélküle az csak egy lett volna a sok unatkozó milliárdos közül.
the imaginarium of doctor parnassus :: 2010. március 10., szerda, 00:39:38 :: 29 komment
cinema culture
*** SPOILER ***
Terry Gilliam filmje forgatókönyvíróért kiált.
Egy forgatókönyvíró sok mindenre jó. Többek között lebeszéli a rendezőt arról, hogy a maffiózók oroszok legyenek, ami, valljuk be, 2010-ben már ultraciki.
Esetleg ír egy forgatókönyvet.
A Doktor Parnassus mondanivalóját úgy lehet összefoglalni, hogy a kamaszlányt nem az a férfi vezeti át a testi szerelem rózsaszín képzeletéből annak véres valóságába, aki később házat vesz neki és eteti a kölyköket. Egy jóképű dumagép lesz az, és három másodperccel az aktus után már a lekoccolás lehetséges módozatain elmélkedik.
Ebben a filmben a bétahím annyira tenyérbemászó, irritáló és negatív, hogy egyedül a skizoid, masszív alkoholista apa elől, és a gyerekszervkereskedő Mr. Első Csalódás elől való menekülés vezet a vele való házasságkötéshez.
A filmnek nem csak története és szerkezete, hanem értelme sincs, túl azon az információn, hogy minden alkesz csöves fejében lakozik egy teljes univerzum, ezt viszont már a 12 majomból tudjuk, és ott sokkal izgalmasabb volt.
A vége előtt húsz perccel látunk egy jelenetet, amelyben Valentina, a 12 éves lány, aki valójában 16 éves (és 22 éves színésznő játssza) a sötét világűrben sikoltozva menekül egy italospalack elől, ami felrobban, majd egyre apróbb szilánkokra törik szét, míg végleg eltűnik. Csak az üres világűr marad. Sajnos ez nem csak a kulcsjelenet, hanem egyben film komplett összefoglalása.
A Sátán ellenfele egy iszákos vénember. Évezredeken át küzdenek a lelkekért. Ez végülis politikailag korrekt, mert a keresztények és a sátánisták pontosan ugyanannyira érezhetik sértve magukat a kettős blaszfémia láttán.
Gilliam újabb és újabb elvarratlan szálat sző a a vászonba. A kérdésekre nem kapunk válaszokat. A legnagyobb baj az, hogy képtelen a filmet normálisan befejezni. És nem csak ezt, hanem általában a filmjeit. (A Félelem és reszketés Las Vegasban azért fejeződik be normálisan, mert nem ő írta).
A rendező alkatilag képtelen a happy endre, ennek gyerekkori trauma lehet az oka. Arra viszont már az antik görögök is rájöttek, hogy a katarzishoz feloldozás kell. A tragédiához félelem vagy szánalom. Ezen érzések egyikét sem szállítja a film. Nincs jellemfejlődés. Teljességgel lehetetlen az azonosulás bármelyik szereplővel.
Szeretném Gilliamet, az egyik kedvenc rendezőm lehetne, ha soha, de soha nem dolgozna a filmjein egyedül.
4 / 10
ui.: Heath Ledgernél nagyjából mindenki jobb színész. A halála nem változtat azon, hogy a játéka is tragikus: egyetlen, idegesítő arca van. Mind a három pótszínész leiskolázza.
casablanca :: 2010. március 10., szerda, 00:10:22 :: 2 komment
cinema culture
*** SPOILER ***
Három nappal ezelőtt láttam a filmet először. Népszerűsége ellenére valóban zseniális.
Miután a katarzis első hulláma levonult rólam, magyarázatot kerestem a végkifejletre. Az ösztöneim azt súgták, hogy ez a helyes, ez a tökéletes befejezés. Ezt az érzést akartam megérteni.
Sikerült. Két oka van annak, hogy így végződik a film:
Az egyik az, hogy Rick flegmatikus, kiégett, távolságtartó és apolitikus álarca mögött kimagasló emberismerettel rendelkező, intelligens, elegáns, tiszta lelkű, érző szívű, romlatlan forradalmár hős lakik.
A másik az, hogy annál a jelenetnél, ahol a nő orvul rátör Rickre a szobában, a férfi rájön, hogy Ilsa öntörvényű, kommunikációs problémákkal küszködő, instabil, önző, önsajnáltató mártír, akaratgyenge ribanc, aki soha az életben nem lesz már egyenrangú partnere.
Ezért a lehető legkorábbi gépre szerez neki jegyet. És míg a másik alkoholista nőt az alkalmazottjával vitette haza, Ilsával végigvárja a gép indulását, nehogy a nő másnap csengessen, hogy "lekéstem a járatot, bocs".