i'm a cyborg, but that's ok :: 2008. május 25., vasárnap, 15:11:26 :: 1 komment
cinema

Cyborg vagyok, amúgy minden oké

Cha Young-goon (Su-jeong Lim) skizofrénnak képzeli magát, és azt szeretné hinni, hogy hangokat hall, ezért az elmegyógyintézetbe szállítják, ahol egy terápia-ellenes doktornő minden betegnek minden nap visszamondja a tévképzeteit, nehogy valamelyikük elfelejtse, mi baja.

A skizofrénia összekötő kapocs Cha Young-goon és a nagymamája között, aki önmagát az egerek anyjának gondolván álló nap retket rág, és akit Cha Young-goon anyja a szanatóriumba költöztet. Úgy tűnik, a boszorkányság mellett az elmebaj és a szeretni való természet is kihagy minden második generációt, bár az egymást követő jelenetekből arra következtethetünk, hogy Cha Young-goon a nagyijával ellentétben vagy teljesen egészséges, vagy valóban robot.

Eleve elrendelten szeret egymásba a cyborglány és a lelkeket lopó Park Il-sun (Rain), akit 15 éves korában elhagyott az anyja. Végre egy nézhető film, ami nem az apakomplexusról szól. A kettőjük közötti, első pillanatban kialakuló finom intimitást élénk színek, különös formák és tökéletes beállítások teszik igazán varázslatossá.

Helyenként fárasztó, de gyönyörű ívű szerelmesfilm.

9 / 10

 
 

PT
2008. 05. 26.
00:29:04

A következő héten szándékoztam megnézni.
Ezek után több kedvvel.

=> Regisztrálni jó <=