run run run :: 2008. május 25., vasárnap, 22:01:49 :: 0 komment
sport
Tetszőleges számú kört tudnék futni megállás nélkül a Margit-szigeten, ha valaki nem telepít alattomban közvetlenül a gumiút mellé pávákat.
Elképesztő, hogy egyesek képesek továbbsuhanni e csodálatos madarak mellett, anélkül, hogy váltanának velük néhány mély lélegzetvételt. Nem lehet sportember az ilyen, hiszen a sport végső soron mégiscsak valamiféle visszatérés a természethez, ahonnan kiszakíttattunk, mióta az emberek helyett harci gépek pusztítják egymást erdőn és mezőn.
A legszörnyűbb, hogy néhányan még beszélnek is futás közben, pazarolva a drága oxigént, amiből alig 21% jutott, és osztoznunk kell rakta a szerelmespárokkal, pávákkal, vaddisznókkal, szarvasokkal és a lepkékkel, akik közül az egyik miatt szintén meg kellett állnom, mert annyira ritka volt, hogy azt hittem, már réges-rég kihalt. Sajnos aztán futnom kellett tovább, mert a sport az sport, ott nincs helye a tudományos életnek, és ezt még a szertelen pillangónak is el kell fogadnia, hiába illegeti-billegeti a szép szárnyait.
Mindenesetre döbbenetes, milyen emberek vannak odakint.
bonus content