sport :: 2014. június 20., péntek, 21:36:15 :: 1 komment
sport

Végülis izgalmas ez a Svájc - Franciaország, öt perc után mégis úgy éreztem, néhány skill hiányzik ahhoz, hogy tökéletesen megértsem a lényegét.

football :: 2008. június 19., csütörtök, 03:22:56 :: 1 komment
sport forest earth

- Olvastam, hogy tíz másodpercenként kivágnak egy focipálya méretű esőerdőt.
- Úristen.
- És ami igazán rémisztő, hogy ez a tíz másodperc egész nap érvényes.
- Éjjel is?
- Bizony.
- Sötétben is vágják?
- Egyfolytában. Ha jól értettem, wc-re se mennek el.
- Nehéz munka lehet megállás nélkül fát vágni.
- Biztos éhesek.
- Tíz másodpercenként egy focipálya? Hány nap múlva fogy el?
- Ez nagyon nagy erdő. Még évekig tart.
- Mekkora lehet egy focipálya?
- Fogalmam sincs.
- De hát most van az EB.
- Igen. És?
- Ha végül kivágják az egész erdőt, mi történik?
- A természet visszaállítja az egyensúlyt. Kihal az emberiség.
- Ez biztos?
- Persze, mit gondoltál? Nem lehet mindent büntetlenül.
- Elfogy a levegő?
- Nem, nem fogy el, de felborul az ökoszisztéma, éhezünk, elégünk, megfagyunk. Az éhezés a legesélyesebb, mert ha nem lesz esőerdő, nem lesz kaucsuk sem, és nem tudunk óvszert gyártani. Rettentő sokan leszünk.
- Az óvszert nem kőolajból állítják elő?
- Mondasz valamit, mert most nagyon drága lett hirtelen, ahogy az olaj ára az egekbe szökött.
- Akkor lehet, hogy nem halunk ki azonnal.
- Én nem szeretnék esőerdők nélkül élni.
- Most is esőerdők nélkül élsz.
- Nem, mert tudom, hogy vannak.
- Ha ennyire fontosak neked, miért nem mész oda megnézni őket, amíg még lehet?
- Sok a szúnyog.
- Ha ez távol tart, nem is szereted az esőerdőket igazán.
- Van, amit jobb távolról szeretni.
- Ezért írsz elképzelt beszélgetéseket rólunk?
- Voltaképp igen.

run run run :: 2008. május 25., vasárnap, 22:01:49 :: 0 komment
sport

Tetszőleges számú kört tudnék futni megállás nélkül a Margit-szigeten, ha valaki nem telepít alattomban közvetlenül a gumiút mellé pávákat.

Elképesztő, hogy egyesek képesek továbbsuhanni e csodálatos madarak mellett, anélkül, hogy váltanának velük néhány mély lélegzetvételt. Nem lehet sportember az ilyen, hiszen a sport végső soron mégiscsak valamiféle visszatérés a természethez, ahonnan kiszakíttattunk, mióta az emberek helyett harci gépek pusztítják egymást erdőn és mezőn.

A legszörnyűbb, hogy néhányan még beszélnek is futás közben, pazarolva a drága oxigént, amiből alig 21% jutott, és osztoznunk kell rakta a szerelmespárokkal, pávákkal, vaddisznókkal, szarvasokkal és a lepkékkel, akik közül az egyik miatt szintén meg kellett állnom, mert annyira ritka volt, hogy azt hittem, már réges-rég kihalt. Sajnos aztán futnom kellett tovább, mert a sport az sport, ott nincs helye a tudományos életnek, és ezt még a szertelen pillangónak is el kell fogadnia, hiába illegeti-billegeti a szép szárnyait.

Mindenesetre döbbenetes, milyen emberek vannak odakint.