time, part I :: 2008. június 02., hétfő, 17:32:06 :: 4 komment

Hömpölygő folyamként tekintünk az időre, amely hátán hord minket egy életen át. Végtelen egyenesként gondolunk rá, melynek minden pontjában a teljes univerzum lenyomata található, borostyánba fagyott, mozdulatlan rovarként. Folytonosság és folyamatosság jellemzik az időt a képzeletünkben, mintha az egyik pillanat a következő folyománya lehetne, és miként a friss hajtás az ágból, a holnap a mából bukkanna elő.

Erre épül a gondolkodásunk, a jogrendszerünk és a tulajdonviszony, ezért gondolják a szüleink, hogy az a sok atom, ami az előbb még a gyerekük volt, a következő pillanatban ugyanúgy a gyerekük lehet.

Nem kell laboratóriumi kísérlet, hogy belássuk, az időről és a folytonosságról alkotott képünk tudományos szempontból teljességgel alaptalan. Illúziónk rögvest szilánkjaira hullik számos étteremben és a legtöbb üzletben:

- Jó napot. Lenne kedves segíteni nekem?
- Persze, szia, mondd, mit szeretnél?

 
 

nyúl
2008. 06. 04.
01:12:47

illetve,
"akkor ő lesz az?" miközben egy pár cipőre mutat a kedves eladó.

brrrr.
vamikiva
2008. 06. 05.
13:15:11

1.
... főleg, ha könyvesboltba mentél. Kérdés, hogy kinek a lában a cipő ...

2.
A probléma valós, és önsorsrontó. Kényelmesebb statikusnak képzelni mindent, mint elfogadni, hogy az a minden dinamikus és változik. Klasszikus példám a kreatív (és személyes ismerős) elme, aki mire eljut álma a megvalósulás köszöbére, döbben rá, hogy a megváltozott világba teljesen mást kellett volna álmodnia. (És igyekszik is, állandósítva a lépéshátrányt.)

3.
Én még küzdök. Szólok, hangszínt váltok, vagy átmegyek máshova ... De ez inkább sport, mint programm.

ROCKER
2008. 06. 06.
13:34:23

Engem sokkal jobban és egyre inkább zavar, hogy amikor sziával köszönök, jónapottal vagy csókolommal köszönnek vissza. Nyilván korral jár.
Sandy
2008. 06. 06.
20:49:00

Az a 20 év amivel vezetek előtted feljogosítana arra, hogy nekem viszont kezicsókolommal köszönjenek. De nem.
Hogy úgy nézek ki pont mint egyetemista koromban, mondja az évfolyamtársnőm... Belülről egészen másképp érzi az ember.

=> Regisztrálni jó <=