hulk 2 :: 2008. június 21., szombat, 01:25:52 :: 1 komment
cinema
Minden szuperhős kifejez valamit: Superman azt, hogy a kivételes képességekkel rendelkező ember észrevétlen beilleszkedése a társadalomba roppant körülményes, Batman éjsötét depresszióban fetreng a legyőzhetetlen gonoszság hömpölygő áradatának láttán, Pókember nem képes behálózni a nőt, akibe halálosan szerelmes, X-Men fennhangon hirdeti az evolúciót. Hulk annyit árul el, hogy az emberek többsége roppant ideges.
Ő az egyetlen szereplő a filmben, aki tökéletesen szabad. A többi vagy parancsot teljesít, vagy valamiféle kötelességtudatra hallgat. Hulk kedvére rohangál, és ha ideges lesz, szétver mindenkit. Megvilágosult tudatállapotából időnként kirángatja a barátnője, akit még mindig szeret.
Nehéz feladat végigvinni úgy egy filmet, hogy a rendezőnek a forgatás kezdetén fogalma sincs, mi történik a következő húsz percben, vagy még később. Jobb nem is próbálkozni ilyennel.
Alapvetően azoknak az embereknek készült, akik a játékteremben a boxöklöt verik pénzért. Azért nem nulla pontot adok rá, mert a formátlanul gyönyörű Liv Tyler és az állandó inszomniás Edward Norton mindent megtettek, hogy kihozzanak valamit ebből a rettenetből.
3 / 10
bonus content
09:29:43
A DC filmjei egészen más téma; Batman és Superman jobbára az emberi gyarlóság mélységeit boncolgatja, teljesen más a történet irányvonala, mint akármelyik Marvel-műben. A denevérmanus meg a másik pirosgatyós fószer mindvégig tisztában van azzal, hogy ők a "jók" a többiek a "rosszak" szügségképpen nekik kell nyerniük amazoknak veszíteniük. Marvenél van egy - jobbára - visszatérő motívum, amikor a főszereplő(k) elbizonytalanodik(nak) saját képességeit tekintendő, és tévútra jut(nak), ahonnét aztán valahogy visszatérnek.
Amúgymeg: Nehéz dolog egy több képregény-epizódon átívelő sztorit 1,5-2 órába belesűríteni úgy, hogy a laikus nézők is élvezhető végterméket kapjanak a vászonra. Ez esetben - mint ahogy sajnos elég sok esetben - nem sikeredett úgy, ahogy az alkotók kívánták.