elephant man :: 2009. február 04., szerda, 02:40:07 :: 32 komment
cinema

Elefántember

A legtöbb film a megkövezés modern kori megfelelője. Amikor Marcus Aurelius Maximus pengéje a gonosz cézár torkába ér, semmi kétség affelől, hogy a kés markolatát a néző keze szorítja. Elég a szomszédos fotelek karfáira vetni egyetlen pillantást. Ha Brad Pitt talpra áll a ringben, és egy jól irányzott horoggal padlóra küldi ellenfelét, az bizony közösségi morális elégtétel, bármennyire szeretnénk úgy hinni, hogy nem a mi kezünkhöz tapad a vér. A moziban azért fizetünk, hogy valakit véresre verjenek és feldaraboljanak, és ezen pont annyit változtat, hogy állítólag nem igaziból művelik, mint amennyit a válság közepén Izlandon segít, hogyha Björk otthon énekel.

A szerelmes vígjátékokban és az úgynevezett “művészfilmekben” többnyire elmarad a brutális elégtétel.

Szürreális filmről akkor beszélünk, ha első ránézésre fogalmunk sincs, volt-e kövezés, és ha volt, vajon ki, mikor, kit és mivel dobált.

Mert ha az első jelenetben egy nőt három elefánt letaglóz és megerőszakol, szokatlan gondolatok törnek ránk, és később, fejünket álomra hajtva, a fogmosómacis elalváshoz képest egészen más fajta élményekkel gazdagszunk.

A korántsem felhőtlen fogantatást klasszikus freakshow-setup követi. Olyan, mint Mónika vagy Balázs, sőt, a magyar médiaszereplők láttán gyakorlatilag bármelyik csatornánk tetszőleges műsorát hozhatjuk példaként: lelkileg nyomorék emberek vizslatnak testileg vagy lelkileg nyomorékokat. És mivel morális lények vagyunk, és a lelkünkben tündöklő fényességre árnyék soha nem vetül, nem hiányozhat a mögöttes ideológia. A szándék tiszta, jóságos és nemes. Elfogadás, megértés és életben maradás.

Nos, a szerencsétlen ember szereplése a tévében pont annyira szolgálja a társadalmi elfogadást, mint amennyire tisztesen él a cirkuszban pesztrált szörnyszülött. Nem kell a mese, a valódi szándék végtelenül egyszerű: nálunk szerencsétlenebb lény láttán kevésbé sajnáljuk magunkat.

Elefántembert hárman “gondozzák” felváltva, és ezt mindhárman saját érdekükből teszik. Mégis ő nyer (azt hiszem). A három férfi között árnyalatnyi különbség, hogy egyikük – sir Anthony Hopkins – elmereng, az ember mitől rossz, és mitől jó. Tipikus kérdés ez orvosoknál.

Elefántember fent említett keletkezése példásan vázolja, hogyan látja a rendező a férfi-nő kapcsolatokat (további információkért érdemes megnézni az Inland Empire-t). Ábrázolja az egyetlen tökéletes szülő-gyerek viszonyt, a tiszta és feltétlen szeretetet, amely abból fakad, hogy az illető  egyáltalán nem ismeri a saját anyját személyesen. Az apa-fiú vonalat a három mutogató férfi jelképezi. Nyilván nem az apakompexusról szól.

Végül Elefántember anyukája az űrben lebegve elmondja: “Nothing ever dies”.

Úgy gondolom, ez a film kulcsmondata. Jó volna tudni, hogyan függ össze a cselekmény és a konklúzió, hiszen e mondat köré bármit építhetünk. Például két kőműves rakhatná a falat, valahogy így:

- Yesterday I figured out that nothing ever dies.
- Yeah, I know. Just give me some more bricks.

Talán azért kellett hozzá ennyire szívszorító felvezetés, hogy igazán és tiszta szívből akarjuk elhinni.

Így vagy úgy, David Lynch fekete-fehér filmje felejthetetlen élmény marad.

 
 

silence
2009. 02. 04.
19:34:18

A Radírfejről mi a véleményed?
Mage
2009. 02. 04.
20:53:54

A szürreális műveket két csoportba osztom: amelyek az embert rothadó, alávaló, szerencsétlen féregnek ábrázolják, és amelyek nem. (Sajnos Dalí festményeit az első kategóriába helyezném).

David Lynchet többek között azért szeretem, mert filmjeivel többnyire a második csoportot gazdagítja, de a Radírfej, ha jól emlékszem, erős kivétel.
silence
2009. 02. 04.
22:27:43

Én a Radírfejben megjelenített figurák közül egyiket sem sorolnám az ember kategóriába.
Sandy
2009. 02. 04.
22:53:21

Érdekes, ahogy Dalí szürrealista világa megjelenik az Elrejtett arcok című könyvében. Nagyon jó könyv, és ebben nem igazán láttam az ember-mint-olyan-szerencsétlen-féreg megközelítést.
Mage
2009. 02. 05.
02:06:21

link
link
link

Melyikről nem jut eszünkbe a dekadencia, a pusztulás és a bizarr emberkép?
Sandy
2009. 02. 05.
12:17:59

Aki Garcia Lorca barátja volt, az -függetlenül az emberről alkotott véleményéről- nálam óriási előnnyel indul.
Mamzi
2009. 02. 05.
12:35:57

David a könyvében azt írja a Radírfejről, hogy a legtranszcendensebb filmje volt.
Mage
2009. 02. 05.
15:21:14

Sandy, én sem arról beszéltem, hogy Dalí milyen ember lehetett, hanem arról, hogy tetszenek-e a képei vagy sem.

Amikor először magamra fújtam a Muskot, és elmeséltem neked, hogy nagyon sok benne a pézsma és a méz, nem kezdtél el győzködni, hogy higgyem el, Villoresi nem olyan rossz ember.
Em
2009. 02. 05.
15:44:24

link

a többszintű megkövezősdi
Sandy
2009. 02. 05.
17:27:11

Egy parfümöt az én felfogásom szerint azért készítenek, hogy gyönyörködtessen. Egy festményt inkább azért, hogy elgondolkodtasson. A könyve alapján, meg amiket összeolvastam róla, a II. világháború mély nyomott hagyott rajta, és a művészetén - persze most Dalíról beszélek. Villoresi vagy tud viselhető, nekem -és ami nem lényegtelen, másoknak- tetsző parfümöt alkotni, vagy nem. Ehhez nem kell ismernem, vagy bármit tudnom róla. De Dalí festményei mögé próbálom odalátni a kort, amiben élt. Hogy triviális (és spanyol) példával éljek, a Guernica mint festmény se választható el az én szememben a kortól amiben született, az eseményektől, amik inspirálták a festőt, és magának a festőnek az élettörténetétől.
Mage
2009. 02. 05.
19:22:11

Oké, Sandy, egyszerűen nem tudok elvonatkoztatni attól, hogy Dalí impotens volt, és ez süt szinte az összes festményéről.

link

"Na, itt van álmaim nője, és kihajol az ablakon. Meg kéne szodomizálnom, tudom, ő is arra vár. Nem megy. Gonosz nő. Hol az ecset. Festek köré stilizált falloszokat."

link

"Valamit bele kéne döfni, tudom. Ma legyen puska, hal és tigrisek".

link

"Még mindig nem megy".

---

Dalí nem a háborútól szenvedett, hanem attól, hogy elvette a pénzéhes, nimfomán Gálát, aki amúgy pont az esete volt (beleesett), és nem tudott vele mit kezdeni. Ez üvölt majd' minden képéről, és ez magyarázza, hogy egész életében azt hangoztatta, mennyire jó Salvador Dalínak születni (pokoli rossz). Gonosz nyelvek szerint élete alkonyán ő maga tette el láb alól.

A zsenialitását és egyediségét elismerem, de elalvás előtt inkább három David Lynch, mint egy Dalí. És nem raknám ki a lakásomba a képeit.
Mage
2009. 02. 05.
19:24:24

(És még mindig nem mint embert kritizálom, mert erről nem tehet, csak nem akarom látni, hogy festi ezt le újra és újra valaki).
silence
2009. 02. 06.
12:56:00

Még nem sikerült feldolgoznom, David Lynch teljes munkásságát, de a ’klasszikusnak’ mondott filmjei meg voltak, és összességében szeretem. A Radírfejre (rendeltetésszerűen) úgy tekintettem, mint egy szürreális álomkép, a tudatalatti félelmeinek kivetülése, nem próbáltam értelmet keresni benne. Nálam 9/10. Mindenkinek vannak belső félelmei, ettől még nem biztos hogy ” rothadó, alávaló, szerencsétlen féreg”.

Mage
2009. 02. 06.
13:31:19

Silence, ha jól emlékszem, én is 9 pontot adnék rá, de nem akarom megnézni túl gyakran. Akad még ilyen film. A Brazilt láttad?
silence
2009. 02. 06.
18:07:26

Őt még nem. Én sem nézném meg újra, ez olyan egyszer látom és életem végéig emlékszem rá típusú film. Ez ritkaság számba megy.
Mage
2009. 02. 06.
18:10:52

Bennem az első pár képkocka maradt meg igazán. Abban benne van az egész film.

Nézd meg a Brazilt, Terry Gilliam rendezte.
silence
2009. 02. 06.
18:12:51

Értettem, időt kerítek rá.
Mage
2009. 02. 06.
18:34:16

Ha előtte egy héttel kezded szedni az antidepresszánst, szeretni fogod.
Mage
2009. 02. 06.
18:42:05

És vigyázz, hogy az eredeti verziót nézd, mr. mesélte, hogy később faragtak hozzá másik három befejezést.
mr.
2009. 02. 06.
18:49:37

ja. és a díszdobozos verzión mind a három rajta van. az eredeti film 132 perc, a gyengébb, rendezői változat 142, míg az amerikai, 94 perc! az amerikai verzió azért már nagyon durván vágott. egy teljesen másik filmet csináltak belőle. szinte csak a színészek egyeznek meg.
Mage
2009. 02. 06.
18:58:59

A rendezői ugyanaz, a végét megszorozva mínusz eggyel? Nem értem Gilliamet. Néha azon gondolkodom, mennyi benne a tehetség és mennyi a bélyeg.

mr., ha már ennyire rajta vagy, kérlek, áruld el, miért nem szabad egymás után kétszer kinyitni a hűtőszekrény ajtaját. Fél éve ezen gondolkodom. Felhívhatnálak, de itt több emberen tudsz segíteni egyszerre.
silence
2009. 02. 06.
19:13:08

Biztos, hogy elég lesz 1 hét, mert a Radírfej hatása kb. addig látszódott rajtam, bogyók nélkül.
Mage
2009. 02. 06.
19:19:18

A Brazilhoz képest nagyjából minden film vidám.
mr.
2009. 02. 06.
19:29:42

Mage: a wikipédiában nézted már? ott kéne először keresni és csak utána kérdezni. én már néztem és nincs benne, ezért elárulom:
a hűtők pneumatikus gumitömítéssel zárnak, amit a hűtő egész oldalán és alján/tetején végigfutó mágneslap fog össze. amikor becsukod az ajtót a mágnes összenyomja az üreges gumitömítést és peremén található kicsi lukakon át elkezd kipréselődni belőle a levegő, miközben az ajtó egyre jobban rászorul a keretre. ez az idő, míg kimegy az összes levegő a tömítésből 10-30 mp között van anyagtól, mágneserőtől, kiviteltől függően. ha ez alatt az idő alatt nyitod ki újra az ajtót, akkor nem csak a mágnes erejét kell legyőznöd, hanem a teljesen még le nem eresztett tömítés vákuumhatását is. ehhez 5-10 x akkora erő kell, mint a normákl nyitáshoz, így 5-10 x nagyobb erővel téped szét a tömítés oldalfalát. sőt, még a beltér nyomása sem egyenlítőik ki ekkorra, tehát a beltér "vákuuma" ellen is dolgozol ajtónyitáskor. a lényeg, hogy sokkal nagyobb erővel téped a tömítést, így akár 5-10 ilyen durva ajtónyitással, már széttépheted a gumit. akkor pedig már nem szigetel rendesen és a hűtő fogyasztása nő, elkezd jegesedni, végső esetben leolvad.
remélem kimerítő volt.
Mage
2009. 02. 06.
19:43:16

Tehát, röviden: azért nem szabad, mert árt a hűtőnek? Ja, jó. Már azt hittem, valami komolyabb az ok.
mr.
2009. 02. 06.
20:02:14

nem csak a hűtőnek. a szakadás miatt leromlik a hűtő hatásfoka. a kompresszornak folyamatosan mennie kell, több áramot fogyaszt. az elműnek többet kell továbbítani feléd. az erőműben több olajat kell elégetni az elmű megnövekedett áramigényéhez. a több olajat az oroszoktól kell pótolni, így az oroszok nem tudnak nyugat-európának szükséges mennyiségű olajat szállítani. nyugat-európa kénytelen a közel-keletről pótolni hiányzó olajkészleteit, így közel-kelet befolyása megnövekszik a nyugati államokban, lehetővé téve, hogy európába tömegesen szivárogjanak be arab munkavállalók. közülük az ideológiailag fertőzöttebbek amerika ellenes merényleteket készíthetnek el, kényelmes körülmények között. mivel az usa szövetségeseinél már nem végezhet népirtást, ezért kénytelen lesz a probléma forrását megszűntetni és eliminálni azt az országot, ahonnan a probléma ered.

ezért jó lenne, ha nem baszogatnád a hűtőd ajtaját, mert még ledobják ránk az atomot.
Mage
2009. 02. 06.
20:22:59

Két orosszal verekszem az edzéseken. Gondolhatod.
Mage
2009. 02. 06.
20:54:11

mr., egyébként értem, amit írtál, de nekem otthon gorenje van.
Em
2009. 02. 07.
09:43:44

mr.: óriási a gondolatmenet a vákuumhatástól az atomig, azonáltal az új hűtők egyszerűen le is blokkolják a nyitást, és ha már az erőmű orosz gáz használatánál tartunk, az sem elhanyagolandó tény, hogy ha megint nem lesz gáz, megint pakurával fognak üzemelni azok az erőművek, aminek a fejtése megint az én orromat fogja facsarni
Mamzi
2009. 02. 07.
13:37:41

Mr, nem jól csinálod.

Figyelj, Mage. Ha nem akarod, hogy újra disznózsírban kelljen tartósítanod a húst, akkor ne nyitogasd a hűtőajtót.

Na.
g.
2009. 02. 10.
01:00:27

Hahó Mage! ez is dekadens, amolyan pusztulva-születünk, mégis szeretem. link
Na jó, van egy második is.
link
És itt kifújt.
Vicces lett az ajánló. (Lehet, hogy fejlődök?!?)
Mage
2009. 02. 10.
04:39:30

Az első képről eszembe jut a tavalyi melegfelvonulás. Tudniillik a tüntetés résztvevőire a kordon túloldaláról százával szórták a tojásokat.

Néhány egészen szerencsétlen nácinak annyi esze volt, hogy olyan helyről hozzon tojást, ahol a tyúkok mellett kakast tartanak. Így egyes tojásokban nem nyers fehérje lötyögött, hanem többi-kevésbé fejlett kiscsirke. Ilyeneket is hajigáltak véletlenül.

Elképzeltem egy-egy tojásban rekedt madár történetét:

A nagy sötétségben szédülést érzel (mint amikor elindul a lift), ijedtedben gyorsan megszületsz, és arra eszmélsz, hogy akaratodon kívül máris repülsz, ám mire örülni kezdenél, zuhansz, ráesel egy buzira és szörnyet halsz.

Dalí tényleg látnok lehetett.

=> Regisztrálni jó <=