M :: 2009. április 08., szerda, 04:15:13 :: 39 komment
dialogue
- Szia, M szendvicset kérek és egy kis narancs juice-t.
- Csak szendvics és juice? Nem szeretnéd menüben?
- Nem, köszönöm.
- Biztos?
- Biztos.
- 1300 forint.
- Ez komoly? Többe kerül, mint menüben, ahol nagyobb üdítőt kapok hozzá és sültkrumplit?
- Végülis igen.
- Ne már. Legalább a választás illúzióját meghagynátok.
- Nehogy azt hidd, hogy észreveszik. 99% nem figyel oda.
- Talán ők boldogabbak.
- Minden bizonnyal.
- Ők nem akarnak kilépni a Matrixból.
- Nem is fognak, ne félj.
- Na, nem mintha engem egy pirosbetűs szendvics vinne ki. A ketchupot elfelejtetted.
- Ne haragudj. Válassz.
- Semmi baj. A jobb kezedben lévőt kérem. Köszönöm.
bonus content
2009. 04. 08.
10:18:05
2009. 04. 08.
12:52:45
2009. 04. 08.
13:14:13
2009. 04. 08.
13:35:22
link
2009. 04. 08.
13:38:45
2009. 04. 08.
13:41:01
2009. 04. 08.
13:46:59
2009. 04. 08.
13:53:34
2009. 04. 08.
13:58:58
2009. 04. 08.
14:25:18
Ilyenért nem szakítanék rögtön, a szeretet hídja hatalmas szakadékok fölött is szilárdan áll, ami a gyakorlatban úgy néz ki, hogy a nők 98%-a manapság vagy nem tud főzni, vagy nem tudja magáról, hogy nem tud, ami még rosszabb, tehát én veszem kézbe a kanalat, és akkor nincs röfi.
2009. 04. 08.
17:15:17
kb. három-négy éve fanyalodtam rá utoljára egy ilyen szendvicsre, (külföldről jöttem haza, és este már minden zárva volt a környéken) de borzalmas volt, a második falat után felnyitottam, nézegettem, aztán kidobtam. inkább az éhhalál.
2009. 04. 08.
17:18:45
2009. 04. 08.
18:09:35
Három okból nem eszem: a disznó kedves, okos és büdös.
Panna, hozzászoktam már, hogy az oroszlán nők kritizálják, amit főzök és eszem, de főzni egyik sem főz. Nyers ételt is csak egytől kaptam (az nagyon finom volt).
2009. 04. 08.
18:38:22
2009. 04. 08.
18:48:45
szóval én sem vagyok szent, ha beülök valahova nem kezdek el sikítozni ha nem fair trade a kávé.
egyébként valószínűleg sosem kritizálnám amit főzöl, mert konzervatív vagyok-e téren, és csodás dolognak tartom ha egy férfi fakanalat ragad.
az más dolog, hogyha megkérsz elmondom a véleményem ha nem ízlik akkor is, de ezt fordítva is elvárom.
2009. 04. 09.
01:17:05
2009. 04. 09.
12:57:14
2009. 04. 09.
13:35:03
az én legkínosabb ebéd közbeni beszólásom az unokatesóméknál történt pár éve. eszegettünk, iszogattunk, bejelentették, hogy babájuk lesz. persze megkérdeztem: "és hogy fogják hívni?", a válasz kétfelől:" Afrodité." -csapkodtam az asztalt illetve a térdemet a nevetéstől, miközben folytattam.: "jójó, értem, de én komolyan kérdeztem.."
fagyos csendben és nagyon lassan vánszorogtak a percek amikor körülnéztem, és rájöttem, hogy rajtam kívül ezt senki nem találta viccesnek, viszont legalább vérig sértettem az egész családot.
2009. 04. 09.
14:22:46
Inkább csak szeretem és nagyon fontosnak tartom a humort, de a finomabb formáját.
2009. 04. 09.
14:32:21
Veszélyesek azok a szülők, akik saját, máshol ki nem élt hülyeségüket a gyerek névadásába sűrítik bele. Az ilyenek vegyenek maguknak bonsait-t, és szórakozzanak azzal.
Hálás vagyok a szüleimnek, hogy az egyik legszebb férfinevet kaptam.
Különben is, akit alapból Afroditénak kereszteltek, hogyan választ művésznevet magának? Katalin lesz?
2009. 04. 09.
15:13:44
Szegény nem lett sokkal vidámabb, amikor kiderült, hogy Keve.
2009. 04. 09.
15:23:29
éveken át ismertem egy srácot, de csak a becenevét. e-mailjében, leveleiben is csak a nick szerepelt, minden ismerőse a becenevén szólította. soha nem hiányzott a "rendes" neve, jól elvoltunk így egymással. szerintem, ő is csak a becenevemet ismerte.
egyik beszélgetésünk alkalmával, sok évi ismeretség után, éppen egy általam egyszer látott emberből beszéltem neki, valami hasonló szöveggel:
- és az a srác azt mondta nekem, hogy...,
- nem mondta a nevét?
- bemutatkozott, de nem jegyeztem meg. olyan tizenkettő egytucat neve volt. tudod, mint amilyen a kovács pál
a túloldalon néma csend és ráncolt homlok fogadott.
kellett fél perc, mire rájöttem, hogy éppen akkor ismertem meg a haverom igazi nevét.
u.i. a fenti párbeszédben a neveket megváltoztattam. nem véletlenül.
2009. 04. 09.
15:35:26
Mage, igazából nekem kellett volna disztingválni, mert az említett rokonaim részben görögök, csak valahogy akkor nem ilyen szempontok szerint értékeltem a hallottakat.(mégiscsak fog felnőni az a gyerek stb.)
Engem anyámat leszámítva mindneki Magdolnának akart hívni, családi hagyományokra hivatkozva, az apai nagyszüleim következetesen Magdikának is szólítottak kb. 3-4 éves koromig.
elnézést az intermezzokért, ma ilyen beszédes passzban vagyok..
2009. 04. 09.
15:36:51
2009. 04. 09.
15:45:48
(Lehetséges, hogy emlékszem erre?)
Hanem jöjjön egy (anyakönyvezett) névvel végbement teljes hasonulás:
Bemutattam testvéremnek Barbi(e)-t. Azt hitte poénkodom, így rezzenéstelen arccal rávágta:
-Helo. Ken vagyok.
2009. 04. 09.
16:25:29
2009. 04. 09.
16:39:30
Jómagam igencsak későn békültem ki az Imrével. Sokáig szerettem volna László vagy Zoltán lenni, aztán az utóbbi időben megszerettem, mostmár büszkén "viselem" ^^
2009. 04. 09.
16:49:23
2009. 04. 09.
16:50:20
2009. 04. 09.
17:01:06
Az előző link nem igazán működik, most beteszem újra: link
2009. 04. 09.
17:33:30
Igen, amikor a három fiú közül nem tudták eldönteni, melyiket küldjék a háborúba.
2009. 04. 10.
01:26:35
2009. 04. 10.
02:06:45
2009. 04. 10.
03:23:12
nekem most az egyik ügyfelemet méd dia -nak hívják.
pár hete boroztam vele, majd pár korty után közöltem. hogy már annyi példányt látok belőle, hogy a nevét meg kellene változtatnia multiméd diára. elmondása szerint azon a héten én voltam a harmadik, aki ezzel a "szar poénnal" jött.
2009. 04. 10.
09:38:16
2009. 04. 10.
10:04:18
2009. 04. 10.
10:38:07
2009. 04. 10.
16:31:24
2009. 04. 10.
17:55:05