Egy New York-i írónő, Shelley Jackson, a publikálás sajátos formáját választotta: Bőr című novelláját szavanként önkéntes vállalkozók testére tetoválja. Felhívására a világ minden tájáról – Londonból, Nebraskából, Brazíliából, Bangkokból – özönlenek az önkéntesek, férfiak és nők egyaránt.
A "szavak" – ahogy Jackson nevezi őket – megválaszthatják, hogy melyik testrészükre kívánják tetoválni a rájuk eső szót, de azt nem, hogy melyiket: a 40 éves brooklyni írónő szigorú egymásutánban rója a szavakat az önkéntesek bőrére.

A tetoválás után a "szavak" papíron is megkapják a novellát, de szerződésben kötelezik magukat arra, hogy soha nem publikálják – a novella nyomtatásban tehát sohasem lesz olvasható. Jackson elismeri, hogy az internetes publikálás némi kockázatot jelent.

Az önkéntesek számára pedig az jelent kockázatot, hogy tetoválás előtt fogalmuk sincs a novella tartalmáról. E tekintetben legfeljebb Jackson eddig publikált novelláskötetére (The Melancholy of Anatomy) támaszkodhatnak, amelynek alapján feltételezhető, hogy kissé talán vad, de politikailag valószínűleg korrekt történetről van szó.

Jackson szerint ez az eljárás "forradalmasítja az irodalmat”, hiszen különös pátoszt kölcsönöz művének, hogy az ige itt a szó szoros értelmében "testet ölt", és idővel meghal. Az írónő megígérte, hogy minden "szó” temetésére elmegy, illetve ha előttük hal meg, rendelkezik arról, hogy küldjenek nekik a hamvaiból.

Kedves M.!

Ebben a műalkotásban érdekes lehet a beavatás, ahogy a billog csoporttudatot kelt, még ha a nyáj soha nem is fog együtt legelészni.

aha. kár is lett volna ennyi kreatív energiát valami értelmes dologba ölni.

Panna: könnyű híres íróvá válni, ha tehetséges vagy. A magam részéről végtelenül becsülöm azokat, akik íráskészség hiányában küzdenek a fenti titulusért.

Hm. A halak-kígyók-pillangók az a national geography, vagy a natgeo wild, vagy az animal planet. A discovery meg az ami a fentiekbe nem fér bele.

Mage: a küzdés önmagában tényleg nagyon becsülendő dolog, csak hát a módszerek, ugye..

visszatérve a tetováláshoz, az egyetlen minta, amin valaha is elgondolkodtam, az egy violin kulcs volt, jin-jang jellel a közép zónájában, de végül (szerencsére) egyéb formákban manifesztálódott az önkifejeződési ingerem.

Panna: életed legbölcsebb lépése volt, hogy nem tetováltattad magadra.

Jerry: köszönöm. Tévé kérdésben járatlan vagyok.

Mage, mi a teendő, ha a tetkó akkor derül ki, amikor már egy kicsit késő? Ágyban, párnák közt.

Nekem szinte fizikai undorom van a tetkótól. El is gondolkodtam, hogy miért. Lehet, hogy a Csillag-börtön a felelős. Jó 10 évig naponta többször mentem el napközben mellette, szinte mindig voltak kint rabok a járdán, akik ott söprögettek, vagy beszélgettek a börtönőrökkel. És kivétel nélkül mindegyik keze teljesen tele volt tetoválva.

Mage: köszönöm, bár szerencsére megesik, hogy ennél bölcsebb döntésekre is képes vagyok. (még ha nem is feltételezed rólam. viccelek, persze.)

tudjátok min vagyok mostanában elképedve? ezeken az arcátszúrásokon, meg egyebeken. semmi bajom sincs azzal, ha valaki szereti a fájdalmat, de minek kell ezt mutogatni?(bár lehet ez csak bizonyos életkorban jellemző)

Sandy, ez egyszerű: a szép bőrt vétek bármiféle festékkel takarni, mert szebb azoknál, a csúnya bőrre viszont kár rajzokkal felhívni a figyelmet. A kérdésedre válaszolva, sosincs későn. Ott, akkor addig forgatod, amíg eltakarja valami a rajzot, aztán másnap gondolkodsz - és jó eséllyel elköszönsz.

Panna: a piercing az öncsonkítás viszonylag visszafogott formája. Az igazán szép fülbevalókhoz nem kell lyuk.

Mage: a lyuk nélküli fülbevaló receptjét majd áruld el nekem.

mr., nem tudom elképzelni, hogy az életben ne találkoztál volna olyan nővel, amelyiknek a fülbevalója csíptetővel működött. Ilyen már az átkosban is volt, édesanyámnak csupa ilyenje volt, a füle nem bírta a fémet.

Mr.: klipsz, remek dolog, könnyen leesik, viszont kellően szorít, hogy kényelmetlen legyen.

Sandy: picit provokatív voltam. az klipsz és nem fülbevaló. ami csak egy kényelmetlen pótszer, ahogy Miza is mondta. leginkább bizsuhoz vagy azoknak, akiknek eü okokból nem lehet kifúrni a fülét. (ékszerész családból származom. tanult szakmám, készítettem már egy párat mindkettőből.)

mr., tudom, honnan származol.

Mivel nálam jobban értesz hozzá, inkább kérdezek. A klipsz definíciója, hogy nem kell lyukat fúrni hozzá?

Amit én láttam, és tetszett, az lapított kör alakú volt, a fülcimpa oldalsó részére rakták, aranyból készült, és olyan hangulata volt, mintha dzsinn viselné. Biztosan nem tudom, hogy kellett-e hozzá lyuk. Szerintem nem, mert levétel esetén elég hülyén nézett volna ki.

Ehhez hasonlított, szebb volt, és oldalt hordta a gazdája. Olyankor kell hozzá lyuk? Már nem emlékszem.

link

Ja, és vigyázz, mert jön Dina, és leoszt, hogy használni merted a következő szót: "picit".

Mage: nem, az alapvetően a zárás (fülön rögzítés) mechanizmusára utal. kétállású rugó (nem feltétlenül spirál, lehet az bár milyen. általában lap, amit legtöbbször magából a zár anyagából alakítanak ki) ellenében két féldarab összeszorításával, közéékelve a cimpát, tartja meg az ékszert. e miatt ez együtt jár azzal, hogy nem kell lyuk a fülre. persze láttam már fából vaskarikát, azaz olyan klipszet, ami záráskor egyben egy kis pöcköt is bele nyomott a füllyukba, biztos ami biztos alapon. de ez fehér holló.
van még pár lyuk nélküli rögzítési mód. pl. egy rövid sínt húznak a fülcimpára. de lehet csipeszes vagy akár ragasztásos is. ez utóbbi leginkább gyerek bizsuknál ismert.
a fülbevaló viszont fül _be_ való. tucatnyi módon lehet: átszúrva, bedugva, patentszemmel, karikában, csak úgy lógatva, rejtett zárral, csavarozva, rugó ellenében.. a lényeg, hogy a rögzítő szerkezet _benne_ _van_ a fülben.
a különféle zármechanizmus felhasználásával készített női díszeket tehát a fülbevalót, klipszet, ragasztásost, stb. összefoglalóan esetleg hívhatod füléknek vagy füldísznek, de leginkább sehogy.

"Szerintem nem, mert levétel esetén elég hülyén nézett volna ki."
egy normálisan lyukasztott fülön te közelről általában nem nagyon látsz semmit. nem fog neked ott tátongani egy lyuk.

a "picit" a Dinánál olyan mint nálad a smiley vagy nálam az "az az igazség, hogy.."?

Az az igazság, hogy ezeknél is rosszabb.

A tetkónál is?

hmm, s mi a véleményed a fejnélküli télikabátos ürgékről? őket sem szívesen masszíroznád? (nem mintha ez lenne a vágyam.)

Eltekintve az én irreális undoromtól, szerintem azért lehet nagyon szeretni egy tetkós lányt is.
Tényleg, van olyan a fejetekben, hogy pl. "na, akinek Huba a neve, azt aztán soha" vagy valami hasonló?

Sandy: nekem egyre kevesebb ilyen van. más típusú szűrőket épít be az ember, ahogy telnek az évek, az ilyen apróságok szerintem eltörpülnek. sőt az is előfordulhat, hogy pont olyan dolog jön nekem be, amit ő nem szeret annyira magán/magában, ezért kompenzál, igyekszik, és (esetenként)sokkal többet tesz meg a nőért, és jobban is teljesít, mint az átlag, vagy egy olyan, aki el van szállva magától.

Sandy: nálam a Huba név kizáró tényező. Nálad nem?

AE: a kulturális tetoválás más kérdés, azt nem látom a Discoveryn.

bocs fiúk, de nagyon vizuális típus vagyok. belegondolva, amint Mage ae-t masszírozza..

Mage: ugye az "üss" és a "szeretlek bori" is kulturális tetoválás?

Csak ha Péterfy.

mr. kérlek, ne birizgáld az inkognitómat. még mindig kapok házassági ajánlatokat e-mailben olyan fiúktól, akik azt hiszik, hogy egy lenge öltözetű lány vagyok, aki egy távoli bolygón harcol egy biológiai konszern ellen.

Ami, lássuk be, teljességgel érthetetlen, tekintve a neved és az "akciós csaj vagyok" bemutatkozást.

Mi lehet ezekkel?

AE: hiányzik egy l betű a linkedből.

egyesek női karakterekkel hentelnek, megint mások női nevet adnak a blogjuknak.

Értem, kedves YS.