life :: 2014. március 20., csütörtök, 20:21:03 :: 20 komment
swiss goa culture
Csak mert látom, hogy rátok fér a kultúra.
Az élet nem csak játék és mese.
superiority :: 2011. december 02., péntek, 18:20:07 :: 1 komment
culture politics
Best of Heller Ágnes:
"A befektetők mindig spekulálnak. Profitot akarnak kapni a befektetett a pénzükért. És megnézik, hogy hol kapnak profitot. Ezért nem haragudhatunk rájuk, ez voltaképp a foglalkozásuk.
Ha ők megnézik, hogy ebből vagy abból profitálnak-e, az lehet, hogy spekuláció, de mondja, hol spekuláljanak az emberek, ha nem a tőzsdén?
Hát arra való a tőzsde, hogy spekuláljanak rajta."
A teljesen agyhalott jobboldalt lenyomni nem nagy szám, de ez a nő négy mondattal egyedül leveri az egész, önmagát baloldali értelmiségnek csúfoló, negatív szellemi elitünket is.
Tóta W, Babarczy Eszter és Tamás Gáspár Miklós országában Heller Ágnes olyan, mint Budapest közepén a Michelin-csillagos étterem. Nem tudod, miként került oda - vajon a föld csuszamlott-e ekkorát, vagy a kozmikus sugárzás lökte idáig -, és újra és újra azon gondolkodsz, vajon meddig marad, mielőtt végleg felfalják az utcán randarílozó disznók.
base :: 2011. november 05., szombat, 02:43:29 :: 6 komment
culture social
Nekem volt gyerekszobám.
Anyukám kiskoromban Vitai Ildikó lemezeket hallgattatott velem.
A felnőttkori neurózisom körülbelül 40 százalékát ennek a két nőnek köszönhetem.
Lehet, hogy neked nem volt gyerekszobád, vagy nem hallgattál Vitai Ildikót. Bár, ha rendszeresen visszajársz ezt a blogot olvasni, valami veled is történhetett.
Biztos, ami biztos, megmutatom, milyen szép gyerekdalokon nőttem fel:
Szentmihályi Szabó Péter: Kicsi szívem
(Utánérzés by Mage)
A kicsi, szívem, kicsit ér,
Néhány könnycsepp belefér,
Belefér a másvilág,
Belefér az üres ágy.
A sivatagba belefér,
Hogy szomjan halnak a tevék.
Gombát szed egy kisleány
Az uránbánya oldalán.
Az úttesten fut a nyúl,
Autó jön, kilapul.
A kicsi, szívem, kicsit ér,
A fájás még belefér,
Kiürül az etető,
Kész a cinke temető,
Nincsen lánc a nyakamon,
Neked adtam, én bajom,
Jaj, hogy is van, hogy te nem
Adtál nekem semmi' sem?
Csinálok neked helyet,
Puha ágyat is vetek,
Betakarlak felhővel,
Elvisznek a mentővel.
Szegény szívem megdobban,
Megcsókollak álmomban,
A kicsi, szívem, kicsit ér,
Sírjunk még a semmiér.
***
Jó, nem?
Az eredeti szöveg hajszálnyival eltér a fentitől. Szerintem az én verzióm jobban visszaadja a lemezen énekelt dal hangulatát.
Egyébként a neten kóvályogva ismét belefutottam abba a toposzba, hogy a Barbie és a Cindy baba elérhetetlenül vékony dereka rombolja a lánygyermek személyiségét és tönkreteszi az önképét.
Nem beszélve a photoshopos címlaplányok női lélekre gyakorolt hatásáról ebben a borzalmas, mai világban.
Modern ártalmak ezek, de miért lett ilyen a világ? - teszi fel a kérdést megannyi félkegyelmű felebarátunk.
Az ember mégis azt hinné, hogy azért a Világszép nádszálkisasszonyt nem csak neki olvasták fel gyerekkorában esténként.
deal :: 2011. június 07., kedd, 23:25:51 :: 3 komment
dialogue culture
Étterem, három asztallal arrébb:
- Akkor legyen tonhal. Ilyen ünnepséghez kell a hal.
- Tonhal?
- Igen. Mi fogjuk kiosztani, és aki kér, az még kaphat.
- Jó.
- Utána lehetne valami saláta.
- Milyen saláta?
- Waldorf.
- Waldorf?
- Az jó szerintem.
- Akkor nem kell tonhal.
- Biztos vagy benne?
- Igen. Majd esznek otthon tonhalat.
- Ahogy gondolod. Az ételeket felszolgáljuk mi. Kaptok öt embert ingyen. De jó lenne még egy szakács, aki ért hozzá. A tojáshoz például.
- Milyen szakács?
- Akit meg tudnak kérdezni.
- Nem kell. Majd én ott leszek.
- Miért nem hozod le őket ide?
- Hatvan embert a föld alá? Megnézném a fejüket.
- Jó. Hányra vigyük az ételt?
- Hétre. Addigra készül el a másik étteremben a sütemény.
- Azt tudod, hogy kaptok hozzá egy különleges tortát.
- Persze. És remélem, hogy tényleg különleges lesz.
- Marcipános.
- Hagyjál már. Mi abban a különleges?! Fogod a vágódeszkát, rárakod a marcipánt, kinyújtod és kész a torta.
- Marcipántortáról volt szó.
- Különleges tortát mondtál.
- Akarsz beszélni velük?
- Add ide a telefont.
- Tessék.
- Halló... hallgatlak... nem mondok semmit, hallgatlak... mondd te... szóval ez a marcipántorta... mi van?... na jó, nem hallak. Vége a beszélgetésnek. Mondom, nem hallom. Lerakom. Hello.
- Maradtatok a marcipánban?
- Na jó, ez így mennyi lesz?
- 2200.
- Figyelj, nem kell evőeszköz. Vannak ilyen műanyag késeink meg villáink, az jó lesz nekik. 1900.
- 2100, és mindent odaviszünk és felszolgálunk.
- 1900. Nem kell pohár sem. Van műanyag poharunk.
- 2000. Nem tudok többet engedni, leszedik a fejem.
- Tányér se kell. Van nekem otthon egy rakás papírtányér. Abból lehet enni salátát. 1900.
- Hagyjál már az 1900-zal! Ne mondogasd, hogy 1900! 2200-ról indultunk. Mondd már, hogy 2000.
- Mit fognak inni?
- Ásványvizet.
- Palackos?
- Igen.
- De nem rakjátok ki az asztalra.
- Nem. Mi töltjük annak, aki kér.
- Szentkirályi jó lesz.
- Azt nem isszák meg.
- Mi van?
- Kereszt van rajta.
- Hagyjál már a baromsággal! Ettől kapok frászt. Jön mindenki ezzel a hülyeséggel. Mi az, hogy nem isszák meg?
- Nem isszák meg.
- Ezért utálnak minket, bazd meg. Mi az, hogy nem isszák meg? Kereszt van rajta, és akkor? Mi bajuk lesz tőle? Szerinted ők meg nem isszák meg a kóser sört, mert Dávid-csillag van rajta?
- Hát, nem nagyon.
copy paste technology :: 2011. június 06., hétfő, 21:45:33 :: 29 komment
culture science
Amikor számos újságíró írásban, Kálmán Olga élő adásban használja szinonimaként a baktérium és a vírus szót, nem nagyon látok mást a lelki szemeim előtt, csak tanárokat, újságírókat és sortüzet. Az érettségivel, illetve diplomával rendelkező emberek döntő többsége egy normális világban - de az itteni tananyag alapján - az általános iskola hatodik osztályán nem jutna túl. És jobb ha tudod, hogy ez az oka az élet szinte bármely területén tapasztalható összes katasztrófának.
De most nem erről akartam írni, hanem arról a kisbolygóról, amelynek rég telibe kellett volna találnia a Földet. Hogy máris késésben van, azt onnan tudom, hogy megszámoltam, hány ismerősöm lájkolta be Lady Gagat a Facebookon, és láttam azt is, hogy konkrétan kik tették.
Az ember azt hinné, hogy a saját korosztálya többé-kevésbé egy időben született vele, és nagyjából ugyanakkor nőtt fel. És az eget ugyanazok a rádióhullámok szelték, ugyanazok hatoltak át a házak falain (hogy aztán jól megcibálják a rádió antennájának fémrácsán sátorozó elektronokat, elvezetve őket a tranzisztoron át a hangszóró rézdrótjába, mert végül ebből lesz a hang.)
De nyilván nem így volt. Sem Ace of Base, sem Queen, sem Madonna nem volt hallható akkoriban. A mi otthoni készülékünkbe valamelyik távoli bolygóról érkezett az információ.
Ezért gyorsan elmondom, hogy a Radio Ga Ga szárnyaló dallama az ember, a szellem és a kreativitás szabadságát zengi. Na most, innen "kölcsönözte" a nevét "Lady Xerox", aki dollármilliókat költ arra, hogy minden interjúban elmondják róla, hogy mennyire kreatív, és hogy te - már amennyiben az érintett lájkolós ismerőseim között vagy - jól beszopjad ezt.
"Lady Xerox" saját maga írja a dalait. Hát persze.
A Telephone egy az egyben Tarantino plusz Quake3 látványvilág ócska lenyúlása, de ennek felismerése már tényleg nem várható el senkitől.
Jöhetne már az az égitest.
Jobban nézzetek ki a fejetekből.
feel :: 2010. november 27., szombat, 01:58:38 :: 5 komment
culture
Mai versrovatunk:
Ha van Isten, ne könyörüljön rajta:
Veréshez szokott fajta,
Cigány-népek langy szivű sihederje,
Verje csak, verje, verje.
(Ady Endre)
(Szeretem Ady-t. Nagy kár, hogy fiatalon meghalt. Szegény még a nyugdíjas kort se érte meg.)
do not be afraid :: 2010. október 19., kedd, 01:33:32 :: 3 komment
politics culture
Magyarország soha nem fog Görögország sorsára jutni.
product placement :: 2010. augusztus 24., kedd, 19:46:10 :: 5 komment
music culture youtube
Az is milyen, hogy Lady Gaga a Queent és Freddy-t tekinti példaképének, és a nevét a Radio Ga Ga-ból nyúlta.
Az a dal elsősorban őróla szól.
A Radio Ga Ga-ban Freddy a média értékvesztéséről és a társadalom agymosásáról énekel. Máskor arról, hogy ki akarna örökké élni, ha nem lehet (sajnos ebből bemutatót is tartott), és hogy a szerelem hogyan múlik el, és hogyan lesz belőle mégis örökkévalóság, és hogy az eleve elrendeltség mennyire fáj.
Lady Gaga ezzel szemben azt énekli, hogy "ne hívogassál, mert dolgom van", és hogy "ez egy rossz kapcsi volt". Mindezt gátlástalanul lopott Tarantino, Silent Hill, Quake 3 látványvilágában teszi.
Érdekes mester-tanítvány viszony ez.
Szerencsére az új klipben váratlan őszinteséggel és tartalommal lepett meg, tehát még van remény. (A video alatt olvasható a dalszöveg.)
interview 2 :: 2010. július 27., kedd, 17:13:15 :: 82 komment
social culture psycho
Hála az égnek (értsd: sajnos), ezen a szép blogon alig hallatszik néhány foszlány abból a balhéból, amelyet az interview, Mamzi blogja és Dina bejegyzése generált.
Az új médiatörvény életbelépéséig még van néhány nap, előtte el kell takarítani Sólyom Lászlót az útból. Augusztus 5. előtt a Tájékoztatási Kötelezettség nem ír elő Új Irányt nekem. És mivel földön fekvőbe nem rúgunk, egy szót sem pazarolnék Mollyra, ha Mamzel nem engedett volna betekintést a bugyija helyett a levelezésébe, mely szerint - nem szó szerint idézem, hanem összefoglalom szóhűen - "mióta ilyen rossz, pökhendi irányba változott (Mamzel) személyisége - mely változást borzalmasan fájdalmas látni -, kevesebb ember védi őt".
Egy régi mondás jut eszembe: A kevesebb néha több.
Ennek a mondásnak az elképesztő igazságtartamára szeretnék most rávilágítani.
Idézek még a levelekből (ezúttal szó szerint):
Mamzel: A gyengékhez fűződő vonzalmad számomra bizarr.
Molly (válasz a fentire): ezekről kurt cobain jut eszembe: "empátia, gyerekek, empátia."
Hogy valakinek egy nyávogó, drogos nyomorult a példaképe, önmagában nem ok arra, hogy foglalkozzam vele, hiszen Kurt Cobain kiváló példát mutatott mindenkinek, aki vele lelki rokonságban áll, amikor főbe lőtte magát. Távol áll tőlem, hogy minimális mértékben is ellenezzem a fenti instrukciót.
Egyszerűen csak régóta szeretnék írni arról, amit Molly levele eszembe juttat.
Eddigi életem során kizárólag olyan esetben hallottam a "Rossz irányba változtál. Kár, hogy Te már nem vagy a régi Te, őt jobban szerettem. Aggódom érted." frázist, amikor az aggódó fél kifejezetten nyomorúságos (lelki) életet élt, miközben a rossz irányba változó fél élete egyre jobban alakult.
Biztos vagyok abban, hogy a fenti kijelentés el tud hangzani más okból is, hiszen a hanghullámok terjedését nem a pszichológia, hanem a fizika törvényei irányítják. Tudom azt is, hogy keveset éltem még. Például, ha már ötszáz éves lennék, jó eséllyel láttam volna üstököst, és nem maradok le Sárkányölő Szent Györgyről és hasonló csodás dolgokról sem.
Ez a néhány évtized azonban csak arra volt elég, hogy ezt a típusú, aggódó, segítő szándékú rossz irányba változást kizárólag nyomorult embertől halljam. Természetesen nem csak rám vonatkozóan. Sosem vonok le egy-két esetből komoly következtetést.
Mint minden jelenségnek, ennek is van magyarázata, amelyet nem taglalok hosszan, ha nem muszáj. Összefoglalva úgy hangzik, hogy az élet jobbra fordulása többnyire életkedvet és önbizalmat generál, márpedig mindkét tulajdonság bántónak érződik a másik fél számára - akivel az illető korábban osztozott a fájdalomban vagy a fájdalmas világképben.
Van ennek az aggodalomnak materiális változata is: "Jó ember volt(ál), csak megrontott(a) a pénz." Gyakran zárja ez a mondat az olyan barátságot, amiben korábban mindkét fél szegény volt, vagy eladósodott hosszú éveken át, aztán az egyik kijött belőle, a másik meg nem.
Mollynak ezúton szeretném megköszönni az aggodalmat Mamzel lelkéért. Igazán hálás vagyok, hogy ezt a spirituális terhet ilyen sokáig cipelte a vállán. Mivel lassan egy éve újra és újra panaszkodik arról, hogy micsoda szenvedést és fájdalmat okoz neki mindez, szeretném ünnepélyesen bejelenteni, hogy ezt a terhet én most átveszem.
Szabad vagy, Molly.
Kitartó és áldozatos munkádat köszönjük szépen. Búcsúzóul azt kivánom neked, hogy hallgass sok Nirvanát. Grátiszként kapsz még egy kis elemzést a témába vágó bejegyzésedhez is.
"Egyes bloggerek szerint szánalmas, ha az ember énblogot ír,"
Kik azok a bloggerek, akik szerint ez szánalmas, és hol olvastad ezt az állítást?
"hát micsoda szánalmas egy élet az, amiről nem akarunk blogot írni?"
Az első lépés a felismerés az életed minőségével kapcsolatban. Végre jó úton jársz.
"Mennyire szomorú is az, ha nyíltan bevalljuk, hogy életünk története nyilvánvalóan nem szolgálná ki a "közönség" (ez is milyen mókás már) igényeit?"
Így van. Ne valld be nyíltan, hogy mennyire szomorú, hátha nem vesszük észre.
"Persze egy embernek rengeteg indoka lehet a blogírásra, az énblogger azt hiszem elsősorban terápiának tartja a blogolást"
Néhányuk igen. Például Te. Itt szeretném megkérdezni: hogy haladsz? Sikeres a terápia? Innen nézve nem nagyon látszik javulás. Bár néha az is eredmény, hogy nem süllyedsz tovább.
"és vannak ugye a wannabe sztárok, akik sikert, pénzt, csillogást remélnek az írástól."
Életösztönnek nevezik ezt.
"Ha ebből a perspektívából nézzük, akkor igen, a wannabe sztár simán lelúzerezheti nála (valószínűleg) kevésbé ambíciózus, bevallottan írásterápiára szoruló - és ezért egyértelműen lúzer - bloggertársát,"
Tehát önmagad által bevallottan terápiára szorulsz. Egyetértek.
"az énblogger nyíltan vállalja nemcsak az életét, hanem az írásterápia szükségességét (nagyszerűségét) is és"
A szükségesség igaz. A nagyszerűség még bizonyításra vár.
"bár magáról ír, valószínűleg még mindig sokkal kevésbé veszi komolyan saját magát,"
Nincs rajtad mit komolyan venni? Szegény.
"mint a sikerre áhítozó bloggerek, akik, véleményem szerint sokszor megalomániás, torz lelkű lények"
A sikerre való áhítozást torz léleknek látni olyan betegség, amely önmagában képes eltartani a gyógyszeripart. Tehát, jó hír: létezik segítség számodra is. Több száz féle pirula formájában.
"(na jó, kivéve, ha tizenhárom évesek), akik a blogot, a blogolást véresen komolyan veszik és akik saját személyiségüket csak úgy tudják értékelni, ha (a saját értékítéletük szerint) legyőznek mindenkit maguk körül."
Te, ha nem akarsz legyőzni senkit, minek írkálsz ilyeneket?
"Nos, azért nem lehet (kommentelni), mert belefáradtam a magyarázkodásba, a vitázásba, a fikázásba, hogy minden szavadat félreértik,"
Javaslom az offline naplóírást, ha úgyse ért senki, és úgyis terápiából írsz. Rajtad kívül mindenki jobban járna vele, és legalább nem értenek félre folyton.
Kedves Molly, mielőtt azt hinnéd, hogy rosszat akarok neked, tisztában vagyok azzal, hogy az olyan embert, mint te, nem lehet legyőzni. Tapasztalatból tudom, hogy az ilyen ember élvezi, ha bántják, vagy legalábbis igényli azt: ha pofont kap, biztosan odatartja a másik arcát is.
Ami nekem vagy Mamzelnek megsemmisítő vereség lenne, neked az a duracell. Téged az éltet. Nem te vagy az egyetlen ilyen, akit ismerek, ezért is írtam róla - remélem - tanulságos bejegyzést.
Fogadd szeretettel tőlem ezt az ajándékot: törődést a törődésért cserébe, amelyet Mamzelbe fektettél.
Mostmár fektesd másba. Úgy hallottam, van kibe.
iron sky :: 2010. május 18., kedd, 08:25:22 :: 3 komment
cinema culture
Elnézést, hogy youtube-ot postolok, a soundtracknek nem bírtam ellenállni.
Köszönjétek Muncikának.
iron man 2 :: 2010. május 14., péntek, 08:09:41 :: 23 komment
cinema culture
Hosszú idő telt el azóta, hogy valamelyik ősember magára húzta az első péniszhosszabbítót. A verseny, amelynek főnyereménye a célba juttatott hímivarsejt, azóta sem változott sokat. A férfi autót, hajót, repülőt, plazmatévét, fegyvert vásárol vagy épít, és büszkén mutogatja a nőnek: nézd, itt az új faszom.
A Vasember kettő főképp ilyen jelenetek láncolata.
*** SPOLIERS ***
Amerika ezúttal Oroszországot győzi le. A szláv alfahím nagy darab, koszos és profi hacker (mint minden orosz), a neve Ivan és töri az angolt.
Ivan apja Vasember apjának barátja és társa volt. Aztán az utóbbi - a világ legnagyobb fegyvergyárának az alapítója - rájött, hogy az orosz mocskos "haszonleső". Ezen összevesztek. Vasfater száműzte az exbarátját Szibériába, vodkát inni (mi mást). A Szibériai száműzést Amerikából intézi az ember.
Ivan bosszút akar állni apjáért, mégpedig Vasemberen, hiszen Vasember apja már nem él. Olyan ez, mint a Dallas, bár ilyen mély és koherens érvrenszerrel két-három távoli országot is nyugodtan lebombázhat az amerikai elnök, és utána még megnyeri a második ciklust.
Ennyit a háttérről. A cselekmény abból áll, hogy a két harcos hím levonul a pincébe, és háztartási boltokban kapható anyagokból és konyhai hulladékból részecskegyorsítót épít. Sőt, Vasember csavarkulccsal és nyers izommunkával irányítja a sugárnyalábot, hiszen férfi.
Aztán jön a teszt: vajon Vasember vagy Ivan részecskéje lett gyorsabb. (Kinek nagyobb a farokdísze.)
Van egy gammahím, ő konkrétan ki is mondja, hogy azért gyárt fegyvereket, hogy csajozzon, csak sajnos az övé a legbénább: miniatűr rakéta, elromlik, füstölög, nem sül el.
Fontos momentum, hogy Vasembert titokban szerette az apja, mi több, érte tett mindent, de valami megmagyarázhatatlan okból az élete végéig a rossz apát kellett játszania, és nem mondhatta el a fiának az igazságot arról, amit valójában iránta érez. Csak a túlvilágról mert üzenni neki. Szép ígéret, szép társadalomanalízis.
Apja iránymutatásával Vasember felfedez egy új elemet, amely háromszög alakú és világít. Így talál rá a technikában Istenre. Végre együtt a három fős család.
Nem sokkal a film vége előtt párszáz ártatlan civil (a fegyverbemutatót látogató felső tízezer) összegyűlik ünnepelni Ivan szárnyas, sötét seregét. Robotzsaru 2 óta tudjuk, hogy felvegyverzett harci robotokkal szemben ülni mennyire jó móka lesz. Azóta csak annyit hülyült a társadalom - mármint a mozilátogató ember -, hogy a támadó robotok láttán a civilek nem el-, hanem körbe-körbe rohangálnak. Vasember is tíz percig repül hangsebességnél gyorsabban azért, hogy egy 50 méterre lévő gödörbe érkezzen.
Az ember legjobb barátja pedig az, aki szétveri a házát, ellene ír százoldalas jelentést a bíróságnak, és ellopja a legféltettebb kincsét. Vagyis, ha az idáig leírtakból levonom az egyértelmű következtetést, tehát a végső harc az apokalipszis, Ivan az antikrisztus, és Vasemberre jut Jézus szerepe (amit az apja szánt neki, mert ő volt a legkedvesebb műve), akkor a megtért néger csakis Pál apostol lehet.
Akinek ez sok, az érje be annyival, hogy bár a magára valamit adó szuperhős fő ellenfele egyben saját kreálmánya kell legyen (Batman - Joker*, Superman - Luthor**, Pókember - Green Goblin), többségük hobbiból azért küzd az egyetemes rossz ellen is. Ám Vasember sokkal kevésbé defókuszált, mint a többiek, az első két részben kizárólag olyan veszedelemmel száll szembe, amit ő maga szabadított rá az emberiségre.
Tetszett még, hogy a pozitív hős nehéz pillanatokban őszintén beszélget magával a tükörben.
Ha ezek után nem érted, miért adok rá 8 pontot, nem velem van a baj.
8 / 10
*: Az eredeti Batmanre gondolok, nem arra, amit a meleg cowboy végigripacskodott.
**: Luthort nem Superman hozta létre, de nélküle az csak egy lett volna a sok unatkozó milliárdos közül.
mix :: 2010. április 27., kedd, 00:16:06 :: 9 komment
music culture
Csak semmi bohóckodás.
Eitan Reiter - Ups and Downs
Atmos - Twin Reaction
Antix - Box of Birds
Symphonix - Resting Voltage
Perfect Stranger - No 1.
Liquid Soul & Perfect Stranger - Wildcave
Perfect Stranger - Easy
Perfect Stranger - Sweet Water Dolphin
Perfect_Stranger - W
Ace Ventura - Sao Paulo (Sensient remix)
Ace Ventura & Lish - The Light (Zen Mechanics remix)
Behind Blue Eyes - Rumble in the Jungle (Zen Mechanics remix)
Xerox & Illumination - Ghost In The Machine (U-Recken remix)
Paul Taylor - Apogee
Wizzy Noise - Abyss
Wizzy Noise - Sputnik
E-Jekt - Big Brother
Electric Universe - Peak
Három változat:
Azoknak, akik akarnak valamit az élettől.
Azoknak, akik még az autóban is ezt szeretnék hallani.
Azoknak, akik nem annyira kedvelik az elektronikus zenét.
16/3 :: 2010. április 25., vasárnap, 08:21:32 :: 6 komment
culture
Kedves bringások.
Bámulatos, hogy mindig képesek vagytok kitalálni valamit, ami felnyomja az agyamat. Most éppen azt, hogy hetvenezer kerék vonult fel.
Még jó, hogy Philip 2002-ben nem mondta, hogy négy millió láb tapossa a Kossuth teret. Úgy látszik, mindig lehet menni lefelé.
Jövőre hányan lesztek? Ötmillió küllő?
Most elmondom nektek, hogy bármilyen mélyre tekintünk a rendszertanban, sem a teheneket, sem a csirkéket, sem a százlábúakat, sem a bringásokat nem az alátámasztási pontjaik alapján számoljuk össze. A létszámot a fejek száma adja ki. Ez alól csak a sárkányok kivételek, de ők se mind.
(És még a fej nélküli lovas. Több tényleg nincs.)
Tehát, harmincötezren voltatok. Le lehet osztani magatokat kettővel.
És ha mindenképp páros számot szeretnétek, mondok én: ma éjjel számoltam, 8 biciklistával találkoztam a főutakon (Attila és Nagymező út). Ez 16 világítótest kellene legyen. 16 helyett azonban csak 3 pontból jött a fény.
Nem azért mondom ezt a számot, hogy hatásos legyen a bejegyzés, hanem azért, mert tényleg ennyi volt. És ez a szokásos eredmény, sőt, csodálkoztam, hogy az a három összejött.
Szóval, ha nem akarjátok, hogy alja közlekedőnek nézzenek, akkor nem csak gurulni kéne, hanem világítani is.
Majd ha arról szól a hír, hogy hetvenezer lámpa tekert át a városon, akkor lesztek egyenjogú emberek.
Heló.
concept :: 2010. április 24., szombat, 23:33:05 :: 10 komment
culture
A turizmus lényege, hogy az ember idegen országba utazik, és ordibál.
let the beast in :: 2010. április 23., péntek, 04:23:44 :: 44 komment
social culture
Évek óta olvassa az ember ezeket a Mohamed ábrázolás miatt gyilkoló arabokról szóló híreket, és azon gondolkodik, mi lehet a megoldás. Mert az iszlám fanatikusok azzal élnek vissza, hogy egyes országokban demokrácia van. Különben be se engednénk őket.
Aki arabot ismerek, mind jó fej. Az nem pálya, hogy hazaküldjük az összeset.
Van egy kézenfekvő ötletem. Egyszerűen elő kell írni az összes nyugati országban, hogy ha egy arabnak vagy iszlám vallásúnak látszó személy be akar utazni, először rajzolja le Mohamedet. Ha lerajzolja, jöhet.
Ennyi.
humor :: 2010. április 14., szerda, 23:23:20 :: 17 komment
politics culture
Országunk nagyobbik felének mentális állapotát tükröző videó* került fel az internetre.
Jó, nem?
Elmesélem, hogyan készült.
Valaki megnézte ezt a klipet, és kivont belőle minden olyan információt, amelynek befogadásához a központi idegrendszer elmúlt 13 millió év során végbement fejlődésére szükség van. Így a tartalom élvezhetővé vált a gibbonok, a makákók és a jobboldaliak számára is. Kérem szépen, ez a jobbos "humor".
Elmagyarázom.
A nevetés tárgya minden esetben valami rossz.
Nehéz ezt elsőre megérteni, hiszen a nevetésről a jókedv, a vidámság, a szórakozás és a jó társaság jut egyes emberek eszébe. Mivel egyes emberek nem gondolkoznak eleget, fussunk együtt neki.
Arra kérlek, bárhol is tartasz egyébként, most gyere vissza velem a majmokig. Ha beírod a youtube keresőjébe, hogy nevető majom (laughing monkey), többnyire azt fogod látni, hogy a majom elkövet valami csíntalanságot, például meghúzza a kutya farkát és elszalad, vagy szimplán hanyatt esik.
A majmok egymáson nevetnek igazán. Akkor, amikor a másikkal történik valami rossz. A rossz nem feltétlenül kell komoly tragédia legyen, lehet apróság: hanyattesés, incselkedés, csiklandozás. Ám akármilyen apró kellemetlenségek ezek, senki sem szereti, ha a farkát húzgálják (avatatlan kezek). Azt sem, ha hanyatt esik. Ugye, te sem?
A fenti példákban a nevetés egyfajta öröm amiatt, mert nem a szemlélővel történt a szerencsétlenség. Továbbá káröröm, vagy egyszerű védekezés az empátia ellen. Ez utóbbi azért kell, hogy ne élje át a másik fájdalmát a szemlélő.
A társaság fogalma azért kapcsolódik a nevetéshez, mert a közösen átélt élmény a fenti érzéseket felerősíti.
Írd csak be a youtube keresőbe, hogy vicces (funny). Csupa balesetet, seggreesést, balszerencsét fogsz találni. Külön műfaj a macskás videó, ahol a kedvencek falnak rohannak, ventillátoron röpködnek és wc tartályba hullanak. Finomabb esetben nem értenek valamit. (Te szereted azt az érzést, hogy valamit nem értesz?)
Ugorjunk előre az időben. Miről szól a börleszk film? Elesnek, tortával dobálják egymást. A Bud Spencer - Terence Hill filmekben a kiosztott pofonokon, néha megégett emberi ülepen nevet a néző. A klasszikus Generális egyik jelenetében egy repülő tárgy öl meg valakit. Amikor a szereplő sikerén nevetsz, figyeld meg, hogy a siker az ellenség kárára történik.
Az olcsó, modern, amerikai vígjátékokról hadd ne beszéljek.
Tom és Jerry?
A komédia és a tragédia között az egyik fő különbség, hogy az utóbbinál a néző együttérez a balsorsú szereplővel. Ezért ilyenkor nem nevet, hanem sír.
Hogy mitől lesz a balszerencse vicces, és mitől tragikus, az a kontextustól, az elszenvedőhöz fűződő érzelmi viszonyodtól és az esemény súlyosságától függ. Ha a szerelmesek meghalnak, azon nem nevetünk, mert könnyen azonosulunk velük (szeretnénk szerelmesek lenni), és a haláluk szívszorító. Legalábbis nem komikus. Már a semleges szereplővel történő rosszon is tudsz nevetni, amennyiben nem túl súlyos az esemény.
Ha most azt gondolod, hogy létezik magasabb szintű humor: ez igaz. A szimpla rossz eseményt nevezzük tehát vicces helyzetnek. A magasabb szint a szellemes és az abszurd humor.
A szellemes humor alapja a hiányzó információ - és a vicces esemény. Az abszurd humor alapja a valóság torzított, teljes ábrázolása - és a vicces esemény.
A vicces eseményről már tudod, az a rossz.
Kezdem egy jóízlés határát odaátról súroló viccel:
Kopogtatnak a pinceajtón.
- Ki az?
- Barátok.
- Hányan vannak?
- Fünf.
Munkahelyen ne meséld el, ha lehet. Vagy ne mondd, hogy hol olvastad. Kösz.
Bármennyire szomorú ilyennel viccelődni, ez a vicc üt. A hiányzó információ a második világháború, az, hogy a zsidók a pincébe bújtak, hogy a németek keresték őket, és hogy a fünf németül ötöt jelent (tehát jöttek a németek, akik nem barátok). Így a rosszat már nem is kell magyarázni.
Vannak ennél sokkal szalonképesebb viccek. A rossz motívum lágyabb ezekben, egyébként ugyanígy épülnek fel: a szőke nő butasága, a házasságtörés, a balszerencse, a betegség, a rasszizmus (skót vicc), a halál. Nyugodtan keress kivételt. Olyat, amelyből hiányzik a rossz. Találtál?
Az abszurd humor (Monty Python, Vonnegut, Jerome K. Jerome) annyiban más, hogy vagy alig, vagy egyáltalán nem hiányzik belőle információ. Vonnegut a valóságot írja le, csak torzít rajta, így hívja fel a figyelmet a rosszra, amin persze nevetsz - és közben tudod, hogy igaz. A Három ember egy csónakban valamelyik szereplőjében lehetetlen, hogy ne ismerj magadra. A London utcáit fekve megmászó emberen is nevetsz, mert felismered, hogy ez semmivel sem kevésbé értelmes, mint az igazi hegymászás.
A kulcsszó itt a felismerés. Arisztotelész - akinek nem csak a neve, hanem a személye is egyezik a híres görög gondolkodóéval - írja a a Poetikában, hogy a művészet alapja az utánzás. A mű a valóság utánzása. A mű befogadásának lényege a felismerés.
A felismerés valamiért örömet okoz az embernek. A szerző szerint a bölcsnek többet, az egyszerűnek kevesebbet. Lehet ennek valami evolúviós oka. Régen, ha az ember felismerte a mamutot, örülhetett, hogy nem hal éhen.
(Végülis mindegy, miért van így. Egyszerűen így van.)
A drámák az emberi cselekedetek utánzásai. A filmek szintén azok. Minél jobban emlékeztetnek a valóságra, annál könnyebben megy a felismerés. Ez a sci-fi filmekre és művekre is igaz ("jobb a hihető lehetetlen, mint a hihetetlen lehetséges" - Arisztotelész). Emellett minél érdekesebb az utánzott esemény, annál szellemesebbnek érzed. Az elvonatkoztatással vegyes felismerés ugyanis fokozott örömmel jár.
Az utánzás és a felismerés minősíti át a vicceset - tehát a rossz eseményt - szellemes vagy abszurd humorrá. Ez ad művészi értéket a profán balesethez. Nézed a Brian életét, és azt mondod: "Basszus, tényleg ilyen a kereszténység". Közben azért felszögelik a főszereplőt a keresztre (bocs, hogy elárulom).
Ha idáig valami nem világos, vagy nem értesz vele egyet, olvasd el az egészet még egyszer.
Ha világos, akkor nézzük a két konkrét videót.
Hajós András dala az MSZP-SZDSZ közös történetének és Kóka János munkásságának, jellemének az utánzása. A hiányzó információ a 10 év kormányzás, az SZDSZ volt elnökének a viselkedése, a húzd meg-ereszd el színjáték, a se vele, se nélküle koalíció. Az SZDSZ által hangoztatott antikommunizmus megcsúfolása, az elvi politizálás feladása, az öt százalékos zsarolás. A rossz ebben az, hogy mindez ebben az országban történt. Tehát velünk.
Látod, Hajós András dala szellemes. Emellett önirónikus, ami növeli a szellemesség értékét. (Hajós András liberális érzelmű, és az egész műsor alapvetően balos szereplőkre épül, akik épp a hozzájuk közelebb álló politikai szereplőkön gúnyolódnak, nevetnek, tehát valahol saját magukon is. Ami fejlett személyiségre vall.)
Ezzel szemben a "Csáó MSZP" új verziójáról üvölt, hogy jobbosok készítették.
Először is, egy jobboldali embert onnan lehet leghamarabb felismerni, hogy nem tud írni az anyanyelvén. (A balos se mind, de jobbéknál ez a képesség szinte kizáró tényező.) Hat év szívós munkájával beléjük vertük, hogy az olaszoktól nyúlt "Hajrá, Magyarország!" frázisba a magyar helyesírás szabályai szerint vesszőt kell tenni. Sajnos, ezt a szabályt láthatóan nem sikerült elvonatkoztatni más esetekre. Nem a feltöltő által adott címről beszélek, hanem a filmben látható feliratokról. Azért kell bele vessző - annak ellenére, hogy az eredeti dal címét is össze-vissza írják -, mert ebben a kontextusban ez felszólításként hat: Menj a fenébe, MSZP! A "konyec! MSZP!" táblára sikerült kirakni még egy írásjelet. Igen, jól látod, oroszul többet nyújtanak, mint magyarul. Ez se véletlen ám.
Ami ennél sokkal fontosabb, hogy a három és fél perces "mű" hiányzó-információ-tartalma nulla. Tételesen eléneklik a Magyar Nemzet elmúlt években kinyomtatott főcímeit. A dal teljességgel csavar- és iróniamentes. Nem több ez, mint egy betartott mutatóujj. Nem több, mint a seggreesésen való röhögés. Túl az utálaton ez a dal nem világít rá semmire.
Mindezt tetézendő: az egész, úgy, ahogy van, nyúlás. Tehát kitalálni nem sikerült semmi eredetit, lebutítani annál inkább.
Az írás első feléből már tudod, hogy a szellemes humor a homo sapiens műfaja.
Az - időrendben - második klipből azt láthatod, hogy a seggreesésen való nevetés a gibbonok és jobbosok szellemi képességeit meríti ki.
Örülnék, ha ez a dal ritka kivétel lenne. Ha ellenpéldák százai jutnának eszembe a szellemes, jobbos humorra.
Sajnos, most hirtelen egyet sem tudok megemlíteni. Ott, bizony, ez a szint.
/*: Az eredeti videót Mamzeltől kaptam. Mamzelnek van blogja. A Hajós András-féle verziót nem ismertem, azt Dina szedte elő nekem. Dinának még nincs blogja. Minden más esetben azt is linkelném./
2010 :: 2010. április 01., csütörtök, 23:03:47 :: 36 komment
fashion culture
Ti* normálisak vagytok?
Pusztán azért, mert valami aszexuális vagy velejéig gonosz ember kitalálta, hogy idén lapos balettcipő, zsákruha és térdig érő seggű nadrág legyen a divat, máris elment a józan eszetek?
Könyörgöm, még csak március van. Próbáljuk valahogy átvészelni az évet. Ennél jobban már nem tudom kivonni magam. Valahol ennem is kell. Csukott szemmel nem jutok el odáig.
Kezdjük az elején. Vegyük a biológiát. Ott van a szarka. Gerincesek osztálya, elvileg közeli rokon. Idézem a Wikipédiát:
"Előszeretettel gyűjti össze fészkébe a fényes, csillogó tárgyakat [...]. Megtanítható az emberi beszéd utánzására[...] Képes felismerni magát a tükörben, amit a fejlett éntudat jelének tartanak."
Ez az első három mondat a szócikkből. Világosan látszik, hogy a szarka ugyanazt tudja, mint a legtöbb ember, csak kevésbé hülyült el. Jó lesz példának.
Az emberi beszéd utánzásának haladó módjait egy másik bejegyzésben fogom tárgyalni.
A tükör, remélem, mindenkinek megy.
Maradnak a csillogó tárgyak. Elmondom, hogy van ez.
A fiú szarka összelop mindenféle csillogó tárgyat, és lepakolja a fészkébe. Odarepül a lány, és ha tetszik neki a gyűjtemény, szaporodnak. Ha nem tetszik, nem szaporodnak. Illetve az egyikük szaporodik mással.
Az ember esetén az emancipációnak hála akad egy különbség. Nálunk már mindkét nem gyűjti tárgyakat. A többi ugyanez.
Az emberi személyiségfejlődés fontos lépcsőfoka, hogy a szülőről leválni készülő utód maga választja meg viselt holmiját: a ruháit és az ékszereit. Teljesen érthető vágyról van szó, amely előbb-utóbb minden embert utolér. Éppen ezért van szükség a szigorú törvényi szabályozásra. A pozitív pedagógia teljes kudarcát látva természetesen kemény büntetésekre gondolok.
Addig is, amíg ezeket az életmentő törvényeket bevezetjük, gyorsan vegyük át: A természetből tudjuk, hogy a csillogó alapvetően szép. Csillognak a madarak. Csillognak a halak. Csillog a tenger, a drágakő, a szép szem. Az ápolt, egészséges kutya és a macska szőre is csillog. Nem beszélve a reggeli harmatról.
Nem csoda, hogy értelem is tud csillogni. Az értelem ugyanis szép. Csillogásának egyik alapvető jele az, hogy az illető nem hord szürke balettcipőt. Aki ilyet vesz fel, abban sajnos szikrányit sem csillog az értelem.
Vagy szaporodni nem akar. Ami majdnem ugyanaz.
Aki szeretne, az olvasson tovább.
Lentről indulunk. A szép lábbeli csillog. Lehet találgatni, miért. Mert bőrből van. Minimum. Ha sikerült megjegyezni, hogy csillogjon, akkor értelemben már elérted a szarka színvonalát. Bár fene tudja. Épp ezért, biztos, ami biztos, beszéljünk pár szót a magas sarkú lábbeliről, hogy van ez, mint van ez, mire kell nagyon figyelni elméleti és gyakorlati vonalon a magassarkú lábbelivel kapcsolatban: mindig olyat vegyél.
Erről ennyit.
A (szerencsés esetben csak eljátszott) szaporodás másik nagy feltétele, hogy ne lógjon úgy a segged, mint egy százéves indián asszonyé. Tudom, nehezet kérek. Nem is erőltetem. A jó hír az, hogy ebben segítségedre lehet a nadrág (akár a farmer is, ha nem velem akarod), feltéve, hogy tartja a fenekedet. Úgy értem, nem a térdednél. Bár a fenékre feszülő nadrág nem lesz maradandó hatással a zsírszöveteidre, az első meghallgatáson így is sokszor átsegít. Ez ugyan csalás, de ha gyorsan hasra fekszel - amint levették rólad -, elképzelhető, hogy nem buksz le azonnal, és legalább egy összejön.
Zsákruhát akkor vegyél, ha a zsákbanfutás szerepel az aznapi terveid között. Elmondom, mit szoktak tenni a nézők a zsákfutás láttán: röhögnek a versenyzőkön.
Szerinted él olyan ember a földön, akinek a szexuális fantáziái között szerepel a zsákfutó nő ? Mert úgy látom, idén jópáran az ilyen férfira hajtotok rá.
Ne kövesd a divatot, ha nincs hozzá eszed. Inkább az állatokat figyeld. Vagy a szakmabelieket.
*: Természetesen ez a bejegyzés nem vonatkozik a férfiakra, sem azokra, akik nem hordanak az utcán balettcipőt, sportcipőt, zsákruhát, térdig érő seggű nadrágot, illetve hordanak, viszont főállásban a bolygónk elpusztításán fáradoznak. Ez utóbbi esetben az eltökélt és kitartó munkát értékelem.
hang :: 2010. április 01., csütörtök, 02:03:45 :: 4 komment
politics culture
Nem tudom, létezik-e titkos Jobbik-Fidesz összefogás.
Kívülről annyit látok, hogy a Belvárosban már felállították a bitófákat. Szép szál, 6-8 méter magasak, egyszerre több embert bírnak el.
Rogán Antal állította őket, ezért hiszem, hogy a nemzeti oldalon kialakulhatott-e valamiféle elemi egyetértés akasztás kérdésében.
Egyébként került két-két lámpatest is a bitófák sarkaira. Gondolom azért, hogy majd éjjel is látsszanak a hullák, ahogy lengeti őket a szél.
priority :: 2010. március 22., hétfő, 00:52:21 :: 33 komment
women culture medical
Sandra Bullock alig két hete Oscart kapott.
Az átadás után egy héttel elköltözött otthonról, mert - mint kiderült - a férje a forgatás közben megcsalta.
Sandra Bullock így néz ki (a jobb oldalon):
A nő, akivel a férje hentergett, így néz ki:
Ő pedig a férj előző felesége:
Sandra vajon mégis, mit várt?
Első körben nem Oscart kell csinálni, hanem melleket.
the imaginarium of doctor parnassus :: 2010. március 10., szerda, 00:39:38 :: 29 komment
cinema culture
*** SPOILER ***
Terry Gilliam filmje forgatókönyvíróért kiált.
Egy forgatókönyvíró sok mindenre jó. Többek között lebeszéli a rendezőt arról, hogy a maffiózók oroszok legyenek, ami, valljuk be, 2010-ben már ultraciki.
Esetleg ír egy forgatókönyvet.
A Doktor Parnassus mondanivalóját úgy lehet összefoglalni, hogy a kamaszlányt nem az a férfi vezeti át a testi szerelem rózsaszín képzeletéből annak véres valóságába, aki később házat vesz neki és eteti a kölyköket. Egy jóképű dumagép lesz az, és három másodperccel az aktus után már a lekoccolás lehetséges módozatain elmélkedik.
Ebben a filmben a bétahím annyira tenyérbemászó, irritáló és negatív, hogy egyedül a skizoid, masszív alkoholista apa elől, és a gyerekszervkereskedő Mr. Első Csalódás elől való menekülés vezet a vele való házasságkötéshez.
A filmnek nem csak története és szerkezete, hanem értelme sincs, túl azon az információn, hogy minden alkesz csöves fejében lakozik egy teljes univerzum, ezt viszont már a 12 majomból tudjuk, és ott sokkal izgalmasabb volt.
A vége előtt húsz perccel látunk egy jelenetet, amelyben Valentina, a 12 éves lány, aki valójában 16 éves (és 22 éves színésznő játssza) a sötét világűrben sikoltozva menekül egy italospalack elől, ami felrobban, majd egyre apróbb szilánkokra törik szét, míg végleg eltűnik. Csak az üres világűr marad. Sajnos ez nem csak a kulcsjelenet, hanem egyben film komplett összefoglalása.
A Sátán ellenfele egy iszákos vénember. Évezredeken át küzdenek a lelkekért. Ez végülis politikailag korrekt, mert a keresztények és a sátánisták pontosan ugyanannyira érezhetik sértve magukat a kettős blaszfémia láttán.
Gilliam újabb és újabb elvarratlan szálat sző a a vászonba. A kérdésekre nem kapunk válaszokat. A legnagyobb baj az, hogy képtelen a filmet normálisan befejezni. És nem csak ezt, hanem általában a filmjeit. (A Félelem és reszketés Las Vegasban azért fejeződik be normálisan, mert nem ő írta).
A rendező alkatilag képtelen a happy endre, ennek gyerekkori trauma lehet az oka. Arra viszont már az antik görögök is rájöttek, hogy a katarzishoz feloldozás kell. A tragédiához félelem vagy szánalom. Ezen érzések egyikét sem szállítja a film. Nincs jellemfejlődés. Teljességgel lehetetlen az azonosulás bármelyik szereplővel.
Szeretném Gilliamet, az egyik kedvenc rendezőm lehetne, ha soha, de soha nem dolgozna a filmjein egyedül.
4 / 10
ui.: Heath Ledgernél nagyjából mindenki jobb színész. A halála nem változtat azon, hogy a játéka is tragikus: egyetlen, idegesítő arca van. Mind a három pótszínész leiskolázza.
casablanca :: 2010. március 10., szerda, 00:10:22 :: 2 komment
cinema culture
*** SPOILER ***
Három nappal ezelőtt láttam a filmet először. Népszerűsége ellenére valóban zseniális.
Miután a katarzis első hulláma levonult rólam, magyarázatot kerestem a végkifejletre. Az ösztöneim azt súgták, hogy ez a helyes, ez a tökéletes befejezés. Ezt az érzést akartam megérteni.
Sikerült. Két oka van annak, hogy így végződik a film:
Az egyik az, hogy Rick flegmatikus, kiégett, távolságtartó és apolitikus álarca mögött kimagasló emberismerettel rendelkező, intelligens, elegáns, tiszta lelkű, érző szívű, romlatlan forradalmár hős lakik.
A másik az, hogy annál a jelenetnél, ahol a nő orvul rátör Rickre a szobában, a férfi rájön, hogy Ilsa öntörvényű, kommunikációs problémákkal küszködő, instabil, önző, önsajnáltató mártír, akaratgyenge ribanc, aki soha az életben nem lesz már egyenrangú partnere.
Ezért a lehető legkorábbi gépre szerez neki jegyet. És míg a másik alkoholista nőt az alkalmazottjával vitette haza, Ilsával végigvárja a gép indulását, nehogy a nő másnap csengessen, hogy "lekéstem a járatot, bocs".