fantasy :: 2009. szeptember 16., szerda, 12:12:46 :: 17 komment
dialogue

- Tudod, nem hiszek az evolúcióban. Annyi jobb vallást találtunk már fel. Ennek ellenére ma elképzeltem az első majomembert az erdőben, ahogy a harc hevében a kezébe emelt bottal vagy kővel fejbeveri az ellenfelét. Több százezer éves folyamatot indított el. Munkával, építkezéssel és háborúval terhelt korszakot, melynek végén az immár meztelen majom leásott a föld mélyébe ritka fémek után, és ezekből, valamint rég halott halakból, fából és kénből vegyszereket állított elő. Egészen az atomokig bontotta az anyagot. Egyre bonyolultabb gépeket épített. A majom - az öntudatára ébredt természet - az öntudattalanból kierőszakolt energiával hajtotta gépeit. Rajzolt és programokat írt. Világokat teremtett. Távoli bolygókon, ismeretlen dimenziókban létező, apró kövenként rajzolt hegységek között zúgó folyókba plántált soha nem látott növényeket, veszedelmes ragadozó állatokat, éteri lényeket ruházott fel hatalommal. Tudatattalanja homályában létező démonokat öltött testbe. Egyensúlyt alkotott. Élő, mozgó lényeket szervezett rendszerbe. A meztelen majmot a teremtés ereje járta át. És ebben teremtésben, az elméje kreálta világban, ahol sokkal szebb, erősebb, hatalmasabb volt minden korábbi állapotánál, ahol nem pusztították testét betegségek és nem hagytak rajta a sebek maradandó nyomot, az egyetlen célja csillogó, ragyogó, mágikus erővel bíró botokat és köveket venni a kezébe, és fejbeverni mindent, ami mozog. Lássuk be, az összes teremtett világunk a harcról és a gyilkolásról szól. Szőhetsz ruhát - azért teszed, hogy erősebb legyél. Köthetsz barátságot, szövetséget, hogy ne maradj egyedül a harcban. A cél mindig az, hogy minél sikeresebben ölhesd meg a képzelt ellenfeled.
- Értem, miért bánt ez a gondolat. Szeretnél hinni a fejlődésben.
- Így nehéz.
- Úgy gondolom, mégis fejlődtünk, mert már nem fáj annyira, ha megölnek.
- Láttál te már lanpartit, ahol a számítógépeket szétverik a résztvevők?
- Igen, de akkor sem fáj annyira nekik, mint a valódi csata. Már nem csak egyetlen egy életünk van.
- Ez igaz, más téttel játszunk a képzelt világban. Ezért nem értem, miért üldözzük ilyen veszett módon az interneten a pedofil képeket. Senki nem jelöli be születés előtt az adatlapon, hogy "szívesen lennék pedofil". Biztos vagyok benne, hatalmas átok pedofilnak születni. Borzasztó szenvedéssel járhat. És nyilvánvaló, hogy közülük rengetegen állnak ellen a kísértésnek, és nem bántalmaznak gyerekeket. Rettentő küzdelem lehet. Azt gondolom, akik küzdenek ellene, hadd nézegessék a képeket. Legyen annyi örömük. Sokkal jobb, mint ha élőben élnék ki a vágyaikat. Ha elvesszük tőlük a fotókat, akkor mi marad a puszta valóságon kívül? Az embert nem foszthatod meg teljesen a szexualitástól. Az túl nagy büntetés.
- Igen, tudom. Bár egyeseket roppant élénk fantáziával áldott meg a sors. Most, hogy csak mobil internetem van itthon, rá kellett ébredjek, elképesztő képzelőerővel rendelkezem.
- Istenem, nem hiszem el, mekkora mártír vagy. Két héttel ezelőtt semmiféle interneted nem volt otthon. Most, hogy ajándékba adtam a mobil netet, majd felhívlak, hogy megosszam veled a mély gondolataimat, nekem panaszkodsz, hogy a szokásos életviteledhez ez a forgalmi limit túl kevés.