no expectations please :: 2010. április 20., kedd, 06:12:08 :: 92 komment
women social
Dinával beszélgettem arról, hogy bizony létezik a külső adottságoknak és a gyerekkornak olyan együttállása, amitől a nő azt hiszi, hogy a párkapcsolatban az ő puszta létezése már ajándék.
(Az ilyen nő egyik fontos, de önmagában bizonyosságot nem jelentő ismertetőjele, hogy sokan megfordulnak utána az utcán.)
Ez a nő úgy hiszi, hogy elegendő apró szilánkokat szórnia magából a férfi felé, aki ezeknek örvend, és tovább küzd, hogy a nő újabb és újabb darabjaiban gyönyörködhessen.
Lássuk be, hogy ez a stratégia valóban működik. Hatékony, értékes fizetőeszköz.
Különböző ideig.
Vonzó férfi esetén ez az idő egészen pontosan az első szexig tart.
A történet innentől válik igazán érdekessé, mert csak ezután dől el, hogy egymásnak valójában mit adunk.
bonus content
2010. 04. 20.
19:42:07
2010. 04. 20.
21:25:15
2010. 04. 20.
21:31:01
Egyrészt, mert szép.
Másrészt, mert attól, hogy így gondolkozik, még lehet jó vele, ha észhez tér. Ha például kap hozzá elég motivációt.
2010. 04. 20.
21:59:46
2010. 04. 20.
22:07:30
2010. 04. 20.
22:12:56
2010. 04. 20.
22:18:22
És ha már párkapcsolat. Egy kérdés hozzátok, mert szétvet az ideg - de mondhatom úgy is, hogy mélydepresszióba zuhanok: ha egy férfi egy orbitális és aljas hazugságra építi a kapcsolatát majd házasságát, sok éven át mocskos módon hazudik az így megszerzett lénynek, eltartatja magát a feleségével, szinte nyomorognak, de az megért mindent, és akkor amikor teljesen véletlenül kiderül a gazság, miért nem megy el a fészkes fenébe? OK, kockáztattam, idáig bejött, bocsánat, megőrzök valami morzsát az emberi arcomból. De nem, ő még nagyon szereti mindig, ő az egyetlen az életében.... Hát nincs gerinc semennyi az ilyen pondróban? Találkoztatok már ilyen féreggel? Férfit nem tudok írni, számomra már csak egy féreg. És természetesen az egész hazugságot előr kiterveli a szüleivel. És a lány ott áll két kisgyerekkel, nem tud hová menni.
2010. 04. 20.
22:23:05
2010. 04. 20.
22:24:29
2010. 04. 20.
22:41:21
2010. 04. 20.
22:43:12
2010. 04. 20.
23:13:07
Sandy: szerintem (és most nagyon óvatosan fogalmazok, mert tényleg nem ismerem a körülményeket) 12 éven át hazudni valakinek csak úgy lehet, ha az a valaki azt a hazugságot mindenáron el is akarja hinni. éppen ma írta nekem valaki, hogy lehet hinni a csodákban, lehet várni a csodálatos harmóniát mindenféle körülmény ellenére, de ha egy nő felnőtt korára még hisz a mesékben és fegyvertelen ilyen alakokkal szemben, az valahol egy picit meg is érdemli. (a végét már én költöttem hozzá)
2010. 04. 20.
23:35:47
Hosszas levelezésben vagyunk, ezeket a dolgokat elemezzük.
2010. 04. 21.
00:11:26
Ahelyett, hogy gondolkodóba esne.
Tudod, én egyszer, egy házasság keretén belül, felnőtt fejjel próbáltam szigorú keresztény értékrend szerint élni. Eltartott egy ideig, amíg rendbejöttem.
Úgy gondolom, hogy ideig-óráig nagyon szép és nemes segíteni a másikat, ha épp nem talál munkát. Együtt erősebbek vagyunk. De ha már egy éve nem dolgozik, ideje átgondolni, miért nem.
Mondok mást.
Én azóta nem voltam szerelmes, mióta tudom, mi a szerelem. A szerelem a gyerekkorunk megoldatlan konfliktusainak újraélése a másikkal.
A lány valószínűleg azért vállalta ezt a 12 évet, mert a férfi nyújtott számára valamit, ami már a szüleivel is probléma volt.
Én visszamenőleg az összes szerelmemet analizáltam ezzel a gondolatmenettel, és sajnos azt tapasztaltam, működik.
Szeretném hinni, hogy létezik másfajta szerelem - főleg azután, hogy ezt a formáját már felismertem és megértettem.
Szólok, ha van.
2010. 04. 21.
00:14:57
Ez a nő 12 évig pakolta az energiát ebbe a kapcsolatba, és nem kapta vissza töredékét sem. Valószínűleg teljesen a hatása alatt áll. És ez még el fog tartani egy ideig.
2010. 04. 21.
00:26:00
én szólok: van.
szólj, ha te is megtaláltad!
2010. 04. 21.
00:37:27
2010. 04. 21.
01:00:34
2010. 04. 21.
01:26:04
Így menekül a nő diktátortól diktátorhoz, vagy passzív diktátorhoz. Alkoholista apától szerencsejátékos férjhez.
Ha van időd, olvasd el a Mérgező szülők című könyvet. Elejétől a végéig, természetesen.
2010. 04. 21.
01:50:32
Másrészt, az egészséges párkapcsolat egyik feltétele, hogy az ember a saját szüleivel békében legyen. Ezalatt azt értem, hogy elfogadja a gyengeségüket, a hibáikat, hogy ők is csak emberek. (tehát bírálás nélkül képes beszélni a hibáikról, a múltról.) Ha ezt a keresztet letette, legalábbis megpróbálta, még akkor is ott van a rengeteg tudat alatt hordozott minta, (esetenként ambivalens kötődés, egyebek) ami mind-mind áshatja a gödröt egy későbbi párkapcsolatban.
Azt a típusú szerelmet, amit Mage említ, az ellenségemnek nem kívánom, viszont részemről létezik más út, nevezhetjük pl.Illúziómentes szerelemnek. Ilyenkor olyan embert szeretsz, akivel zömében kiegészítitek, motiváljátok egymást, akinek elvárásai ösztönösen és tudatosan is igyekezetre sarkallnak, megfeszülés, és különösebb erőfeszítés nélkül. és viszont. hosszútávon persze.
2010. 04. 21.
02:31:42
Más a szeretet és más a szerelem.
Sok önelemzés kell ahhoz, hogy az ember felismerje a szerelem természetét (az alapja gyakran maga a reménytelenség).
Klasszikus példák: Rómeó és Júlia, Solaris, 1984. Ugyanez megy a mi életünkben, csak le kell ásni ahhoz, hogy belásd.
2010. 04. 21.
12:28:35
2010. 04. 21.
13:26:50
2010. 04. 21.
14:11:56
Mage, amit írsz, az is egy létező dolog, estem már ebbe a csapdába is; szexmentes élet a következménye.
Amiről írtam, az nem ez akart lenni, arra gondoltam, hogy minden téren működik a kapcsolat, jól, hosszútávon. Én ezt neveztem el szerelemnek.
Számomra a másik, ami tönkreteszi az embert, valami egészen más, amit soha többé nem akarok megtapasztalni.
Egy embertől mindent megkapni lehetetlen, és irreális elvárás, az ember önző vágya, hogy legyen ilyen, ezért vetítget olyan ügyesen, amikor szerelmes. Jó ha az ember tanul ezekből, miután 200 helyen heggesztette össze a szívét, hónapok, év(ek) alatt. Már ha nem lételeme a szenvedés, ilyenek is vannak, persze.
2010. 04. 21.
15:23:05
2010. 04. 21.
17:07:08
Az is szóba került a fenti beszélgetés során, hogy amikor először találkozol valakivel, és tizenöt perc után fontosnak érzi elmondani, hogy mennyire jóban van valamelyik szülőjével. És te azon gondolkodsz, hogy inkább téged szeretne-e erről meggyőzni, vagy önmagát. (Önmagát.)
A szocializáció kegyetlen folyamat. Az emberre folyton rászólnak: ne oda pisilj, ne úgy egyél, ne beszélj, menj aludni, kelj fel, menj iskolába. A szülő mást sem tesz, mint szekálja a gyerekét. A jó szülő is.
Teljesen természetes és normális, hogy a gyerekben összegyűlik a feszültség a szülővel szemben. Szerencsés esetben ezt később meg tudják beszélni, és felnőttként, egész emberként viszonyulnak egymáshoz.
Ennek a folyamatnak a része, hogy a gyerek leválik a szülőről.
Ha például nem válik le, ott valami nincs rendben.
Ha a férfi otthon él az anyjával, általában gyámoltalan. Lehet, hogy jól megy neki a csajozás, jól keres, de valami mégsincs rendben az önállóságával, az önmegvalósításával, ha az anyjával él. Ezt minden nő érzi. És a kapcsolatban, ha a nő belemegy, máris hárman vesznek részt.
Ha egy felnőtt nő mondogatja, mennyire jóban van az apjával, akkor ő még apuci jókislánya akar lenni. Ez hatással lesz a férfiakhoz való viszonyára. Ilyenkor a kívülről érkező férfi tapasztalja folyamatosan az apa jelenlétét, és érzi a nő viselkedésén a fenti megfelelési kényszert.
Arról talán felesleges beszélnem, hogy a külső fél, aki ebbe belemegy, mivel, kivel akar megküzdeni.
Ezért mondom, hogy a megoldatlan konfliktus mögé nem feltétlen kell súlyos tragédiát képzelni. De attól, hogy valami nem olyan súlyos, még ott van.
2010. 04. 21.
17:28:38
2010. 04. 21.
18:01:12
Gyurcsokkal ellentétben nem tudok távolról olvasni mások elméjében. Tehát nem ismerem a lányoddal való viszonyodat (elég jóban lehettek, ha kölcsönadta neked a macskanadrágját), nem tudom, hogy szerelmes-e belé a barátja, és a lányod szerelmes-e. Amíg valaki nem volt igazán szerelmes, könnyen összekeveri a vágyat, a szeretetet és a ragaszkodást a szerelemmel. Persze, lehet szerelmes, mondom, nem tudom. A barátja szüleit sem ismerem.
Azt állítom, hogy ha jobban ismerném a résztvevőket, mindenkivel beszélgetnék néhányszor kettesben, akkor valószínűleg kiderülne, mi ez a motiváció. Már ha szerelmesek (és ha szóba állnak velem).
Amennyiben a szándék adott, csak le kell bontani magunkat apránként.
Az, hogy valaki kommentben azt mondja, hogy szerinte nem így van, az nem érv. Akkor sem, ha a legjobb szándékkal mondja, és ha okos az illető. Mert a "szerintem nem így van" nem tartalmaz semmi információt arról, hogy a vélemény mögött mennyi kutatás áll.
A három mű, amit felhoztam, mind jó példa. A Rómeó és Júlia egyértelmű: a két család háborúban állt, a gyerekek egymásba lettek szerelmesek, és az ellenségeskedés volt a megoldatlan konfliktus. (Bele is haltak, na, ezért nem olvasok Shakespeare-t.)
Az 1984-ben nem a szülőkkel küzdöttek, hanem a rendszer ellen, a Nagy testvér volt a gyerekkori, megoldatlan konfliktus, végigkísérte az életüket. Összekötötte a férfit és a nőt. Ők együtt szálltak szembe vele. Igen, persze, hogy tetszettek is egymásnak, soha nem mondtam, hogy az nem kell hozzá. Én se lennék már szerelmes rosszul öltözködő nőbe, hiába jelent számomra elég egyéb problémát.
A két Solaris közül most épp az amerikai van előttem. A férfi pszichiáter volt. Miért lesz valaki pszichiáter? Na, vajon? Biztos a csodálatos gyerekkora miatt. Erre összejön egy nővel, aki szuicid. Szerelmes lesz belé. Az meg szépen kinyírja magát, ahogy kell. Erre a férfi felmegy az űrbe, hogy még egyszer találkozzon a nővel. És a nő még néhányszor meghaljon. A férfi néha segít ebben, ha a nőnek épp nem menne egyedül.
Na, ezek érvek. Ellenpélda esetén is ilyenre számítok. Nagyon boldog leszek, ha olvasok egyet.
("A mi csak simán szerelmesek vagyunk egymásba" választ "Mi csak simán nem ástunk még le" értelemben olvasom.)
További ajánlott művek: Arizonai álmodozók, Stay, Blade Runner, Titanic, Howl's Moving Castle, Cronenberg filmek, THX 1138, Gladiator. Pont azért hozok filmeket példaként, mert ebből is látszik, hogy erre rájött sok ember, aki ezen gondolkodott. Tudnék hozni példákat a közeli barátaim életéből, ha nem baj, azt most kihagyom.
2010. 04. 21.
18:13:23
döbbenetes, hogy milyen éretlen személyiségek vállalnak ilyen-olyan módon 'látszólagos' felelősséget dolgokért, életekért.
Sandy: szerintem ő még fiatal, 24-25 éves kor előtt nem tartanám még furcsának az együttélést.
2010. 04. 21.
18:37:08
2010. 04. 21.
18:40:59
2010. 04. 21.
18:44:29
2010. 04. 21.
18:46:54
2010. 04. 21.
18:47:11
a másik forgatókönyv szerint kérek egy t. s. koktélt, a pincér elmegy, majd hoz egy vizespohárban összeöntött löttyöt. abban is ugyanaz van, de biztos, hogy nem fizetnék érte.
aeon flux - remélhetőleg - rácáfol, hogy nem abszurd amit kérsz.
2010. 04. 21.
18:49:34
2010. 04. 21.
18:52:47
2010. 04. 21.
19:16:54
Mivel ateista vagy, mondok neked egy evolúciós magyarázatot. Két-három hete jutott eszembe.
A természet törvénye, hogy az erősebb hím párosodik a nősténnyel. Foglalkozzunk az emlősökkel. Magányosan élő fajok esetén párzási időszakban dől el a harc. Közösségben a rivalizálás folyamatos. Van egy rangsor, ami lassan, elsősorban az idő múltával változik.
Ha te vagy a gyengébb, nem szaporodsz. Vagy messze nem annyit (majmok).
Emlősök esetén roppant ritka, hogy ebbe a viadalba belepusztuljon a vesztes fél. Többnyire könnyű sérüléseket szenved. Sem a farkasok, sem a szarvasok, sem a majmok, sem a patkányok nem nyírják ki egymást. A harc odáig tart, amíg kiderül, ki az erősebb. Ki nyerne, ha folytatnák.
Két fontos információ. A harc nem életre-halálra megy. A gyengébb nem adja tovább a génjeit.
De mi van akkor, ha a gyengébbik fél megőrül? Ha olyan elvetemült módon küzd, hogy nem kíméli önmagát, nem ismer lehetetlent, és ereje 150%-ával veti bele magát a harcba? Bizony, ilyenkor előfordul, hogy ő győz. Különösen akkor van erre reális esély, ha olyan fajról beszélünk, ahol nem kizárólag a testi adottságok számítanak, hanem eszközhasználat vagy csel is szóba jöhet.
A szerelem képessége, és az ezzel járó, tébolyult állapot így evolúciós előnyt jelent a gyengébb példány számára, mert képessé teszi arra, hogy mégis szaporodjon. (Olyan őrült módon száll szembe a potenciális győztessel.)
Én, ha tehetem, távol tartom magamtól az evolúció gondolatát, de lássuk be, azért ez elég logikus. "A szerelem nem ismer határokat", a "szerelmet nem lehet legyőzni" közhelyek nem véletlenül születtek.
Persze, le lehet győzni a szerelmet. Nem mindig elég, ha az ember megőrül. De néha hozzásegíti ahhoz, hogy célba érjen olyan pályán, ahol más esetben elbukna.
Hogy a vesztes helyzet legyőzése hogyan kapcsolódott össze a gyerekkori problémák megoldásával, az már nagyon nehéz kérdés.
Én úgy képzelem a - számomra - ideális szerelmet, ha van ilyen, ahol az a probléma, hogy annyira jók vagyunk egymás számára, hogy félünk attól, hogy a másik elveszik, akkor mi lesz.
2010. 04. 21.
19:37:19
2010. 04. 21.
19:41:08
2010. 04. 21.
19:47:51
A szerelem nagyon komoly anyag. Rendesen beüt. Tényleg kár, hogy felszívható por formában csak gyenge utánzatait árulják.
(Egyébként az, hogy szerelem esetén nem is olyan ritkán leesik a libidó, ahelyett, hogy erősödne, ugyancsak azt támasztja alá, hogy valójában egy problémát élünk újra át, és arra keressük a megoldást. Sose lettem szerelmes a frenetikus szex miatt, és ez fordítva is igaz, a szerelem sem tette jobbá a szexet. Nem velük volt jó.
Nőknél azért ez másként van ám.)
2010. 04. 21.
19:48:30
2010. 04. 21.
20:05:13
link KMplayer, VLC lejátssza.
És ne igyál. Ha nem vagy nagyon részeg, a közhiedelemmel ellentétben az alkohol konzerválja az emlékeket.
(Mondjuk én innék.)
2010. 04. 21.
21:49:13
2010. 04. 21.
21:50:13
2010. 04. 21.
21:52:55
2010. 04. 21.
22:09:35
2010. 04. 21.
22:38:20
Sandy: Vigyázz, mert bekúszik a fejedbe, mint a tudás a párna alá tett tankönyvből.
2010. 04. 21.
22:43:01
Az, hogy az ember mire gondol szex közben, egészen más kérdés, és mi izgatja fel, mint az, hogyan hat a szerelem a szexuális vágyra, illetve hogyan hat a jó szex a szerelemre.
2010. 04. 21.
23:08:47
Sorry vagyok, folytassátok. Mr., te hogy vagy ezzel, mint tapasztalt szerelmes?
2010. 04. 21.
23:56:04
2010. 04. 22.
01:48:47
valami olyasmit vélek felfedezni, hogy ti itt a szerelem megoldóképletét keresitek valami harmadfokú differenciálegyenlet képében. én ezt passzolnám.
javaslom house m.d.-t konzultációra. vele bizonyosan többre mentek, mint velem.
2010. 04. 22.
12:40:38
Jerry, összefoglalót!
2010. 04. 22.
13:17:49
Nőknél azért ez másként van ám.)"
Abban van valami, hogy a nők egy része szerelmi illúzióba ringatja magát, ha meglepően jó szexben van része, egyrészt mert a saját működésével sincs tisztában, tehát csak a másikra támaszkodik, abban, hogy neki jó legyen, másrészt, mert tényleg nagyon sok tájékozatlan, ügyetlen férfi van, és meglepődik azon, ha valaki jó. (persze ennek még köze sem kéne legyen a szerelemhez)
"a szerelem sem teszi jobbá a szexszet" - nőknél szerintem teszi, a bizalom miatt. persze csak ha alapvetően jó szintről indul a dolog, akkor. ha nem, akkor ettől sem lesz jobb.
2010. 04. 22.
13:39:07
2010. 04. 22.
14:02:08
2010. 04. 22.
14:24:12
2010. 04. 22.
15:07:25
2010. 04. 22.
15:50:41
2010. 04. 22.
16:27:01
2010. 04. 22.
16:42:07
az megint egy összetett dolog, hogy miért nem tudják kezelni. akikről beszélünk, ők már az elején is többet képzelnek bele, és remélnek, hiába van tisztázva látszólag a dolog. szerintem.
2010. 04. 22.
17:00:25
Ez sok esetben így is van, az ezen alapuló kapcsolatok akkor esnek szét, amikor az egyik (vagy mindkét) fél emocionálisan is felnő. Ekkor ér el arra a pontra, hogy észrevegye, a párja valójában egyáltalán nem illik hozzá, vagy túl gyerekes még, vagy abszolút nem az, ami neki kellene. Beletelhet ez akár több évbe is, minél hosszabb előtte a párkapcsolat, annál nagyobb lehet a koppanás. Szóval, ilyesmit senkinek sem kívánok.
2010. 04. 22.
17:01:51
Tehát, a nőnek nagyon-nagyon imponál, hogy olyan férfi akar tőle valamit, akinek láthatóan lazán van kivel szexelnie. "Biztos lát bennem valami különlegeset. Na, majd én jól különleges leszek."
És ha a férfi jó az ágyban, az jelentheti azt, hogy gyakorlott, tapasztalt. És minél többször választja ez a férfi az adott nőt, az annál erősebb visszajelzés a nő felé.
(Van ennek a jelenségnek más oka is, és nem feltétlen a gyakorlattól lesz a férfi jó az ágyban, mindenesetre a fent leírtak erősen belejátszanak abba, hogy a nő miért pörög rá.)
2010. 04. 22.
17:03:07
2010. 04. 22.
17:09:34
2010. 04. 22.
17:10:24
Én is remélem, hogy létezik.
2010. 04. 22.
17:13:56
2010. 04. 22.
17:14:44
2010. 04. 22.
17:16:03
- avagy: "Az ágyamba engedtem. Többször is. Klassz volt, elvarázsolt. Biztos van benne valami különleges."
És innentől zöld utat kap a vetítés.
2010. 04. 22.
17:22:31
(És miért ne lehetne tényleg különleges?)
2010. 04. 22.
17:23:27
2010. 04. 22.
17:31:30
(Pontosabban, éveken át senkit nem, most kikerült egy, annak hosszú a magyarázata.)
2010. 04. 22.
17:35:32
2010. 04. 22.
17:36:27
2010. 04. 22.
17:38:36
2010. 04. 22.
17:47:05
BBKV: Ezek azok az esetek, amikor a "különleges" helyett az "érdekes" vagy a "fura" jelző hangzik el. Bár vigyázni kell, a hiányos szókincs megtévesztő lehet.
2010. 04. 22.
17:49:18
Ezt bizonyos iq alatti nők gondolhatják így.
Ezzel azt állítod, hogy valaki különlegesnek érzi magát attól, hogy ő az ezredik a sorban, vagy a párhuzamos sokadik.
2010. 04. 22.
17:58:28
Mage: A furától a különlegesig igen rövid az út. Sose becsüld le egy nő fantáziáját.
2010. 04. 22.
17:58:57
2010. 04. 22.
18:01:34
"A furától a különlegesig igen rövid az út. Sose becsüld le egy nő fantáziáját. "- ezen jót nevettem, de azért kezdtek szemtelenek lenni. (a lányok nevében, akik nem lehetnek itt)
2010. 04. 22.
19:02:20
"Nem IQ kérdése. Inkább súlyos önértékelési probléma."
Ugyan. Mind így vagyunk vele valahol. Nincs ezzel semmi baj. A tagadás a fárasztó.
2010. 04. 22.
19:04:41
Pont nem attól érzi magát különlegesnek, hogy ezredik, hanem attól, hogy lehetne más, mégis ő kell.
2010. 04. 22.
19:25:33
ugye nem?
ő kell, de mire? biztos sok olyan nő van, akiről a te verziód szól, csak ne általánosítsunk ennyire.
2010. 04. 22.
20:07:05
A múltja nem érdekel. Az érdekel, amit megtanult.
2010. 04. 22.
23:50:36
2010. 04. 23.
00:32:15
A "jól különleges leszek" megfogalmazás másra utalt.
És attól, hogy nevén nevezzük a gyereket, nem feltétlenül tagadjuk a létét.
2010. 04. 23.
01:15:52
Panna, mostmár végképp elveszítettem a fonalat, pontosan mi a kérdés az egy kis szex tárgyban?
2010. 04. 23.
01:16:49
2010. 04. 23.
01:44:51
Lehet, hogy hibásan értelmezem, de akkor ebben a történetben nem feltétlenül a nő, hanem te bírsz különleges szereppel, nem?
2010. 04. 23.
02:48:36
Különben meg, higgyen mindenki, amit akar. Ha valaki azt akarja hinni, hogy ahhoz a férfihoz vonzódik, aki senki másnak nem kell, ki vagyok, hogy az ellenkezőjéről győzködjem?
Nem vagyok én hittérítő (még).
2010. 04. 23.
16:04:43
2010. 04. 23.
18:10:20
2010. 05. 26.
01:02:19
Beszélgettem valakivel, és mondta, hogy állítólag volt szerelmes levél. És mennyire alávaló cselekedet mást tönkretenni azzal, hogy leugrik "miatta".
Hogy ebben az esetben volt-e szerelmes levél,vagy nem volt, az lényegtelen. Köztudott, hogy az öngyilkosság gyakori oka a szerelem.
Vegyük észre, ez a jelenség milyen szépen illeszkedik az elméletbe, mely szerint a szerelem a gyerekkori, megoldatlan konfliktus újraélése. A hangsúly a megoldatlanon van. Az illető tudat alatt "rájön", hogy képtelen megoldani, és leugrik.
Ez ilyen.