kakao :: 2010. május 31., hétfő, 05:58:30 :: 4 komment
love dialogue gastro

- Volt egy barátnőm, akit tényleg nagyon szerettem. Sok szép emlékem fűződik hozzá. Négy akkumulátorom merült le mellette (autó, UPS, laptop, riasztó), úgy értem, hetekre, az egyik tönkre is ment. Vele voltam együtt, amikor jött az inkasszó. Őrá hallgattam Máté Pétert három napon át.
- Emlékszem.
- Azóta is tartom vele a kapcsolatot. Legutóbb felhívtam, nosztalgiáztunk, és említettem neki, hogy épp kakaót iszom. Azt válaszolta, hogy ő is szívesen inna kakaót, csak sajnos nem engedheti meg magának. Csodálkoztam, hiszen nem olyan drága, xxx forint, csak meg kell főzni. Erre ő, hogy egy pillanatra elhitte, hogy tényleg kakaót iszom. És hogy gondolkodjak el, miért van az, hogy a valódi csokoládéból egy apró darab is súlyos ezrekbe kerül, holott az "csak" tiszta kakaó. Amelyik nem kerül annyiba, hanem fél kilója xxx forint, az igazából szárított marhavér. És hogy én is épp azt iszom, de ez nem baj, mert például háború idején lisztté őrölt lóból készült a kenyér. És a maga módján az is jó volt.
- Jézusom.
- Azóta persze más hangulatban eszem a csokis-meggyes joghurtot.
- Nem kell minden hülyeséget elhinni.
- Nem mondtam, hogy elhiszem. Csak már más szemmel nézek rá. Jut eszembe, lassan egy hónapja nem beszéltünk, fel is hívom, biztos mond valami hasznosat és érdekeset.

Körforgás a természetben.