:D asszem válaszokban picit vered a társaságot. már csak a műtéten kellene elgondolkodnod, hogy hitelesként leközöljék.

amúgy meg kicsi a világ. volt olyan két év (2003-2004) az életemben, amikor én sem tudtam jobb dolgot kitalálni, mint blogolni. paródia blog volt, melyben akkor sikeres és "híres" hazai, halálosan idegesítő női sztárbloggereket parodizáltam. nos a véletlen úgy hozta, hogy az első linkedben pont ezek a hölgyek vannak.

Véletlen egybeesés lehet.

Mage, a bejegyzésed nagyon szórakoztató lett. Azért így fogalmazok, mert nem csak hangosan nevettem rajta, hanem két szomorú tényt is az orrom alá dörgölt.

A jelenség ugyanaz, mint egy rossz randi alkalmával. Kishölgy belibben, lecsücsül, és várja a műsort. Ott ül a nő, és úgy érzi, jelenlétével ő már leperkálta a belépőt, te meg cigánykerekezzél, egy-kettő. Neki. Mert. Ő... ott... Van!!!

Ettől elmegy a kedvem. Kudarcnak élem meg a próbálkozást. Elszomorodok.

Idealista emberként aztán, időről-időre visszatévedek, és ilyenkor újra és újra azzal a bosszantó ténnyel szembesítenek, hogy tök hülyének néznek engem. Gyakran naponta többször is, amikor úgy hiszik, az értékes időmet az ő gondolataikkal tölteni normális dolog lenne.

Minden olvasójuk nevében fáj, hogy ennyire lenéznek.

Mr, nekem ezt muszáj elolvasnom.

Mamzi: Azt hiszem, én már kérdeztem mr.-t a blogjáról, és nem árulta el.

Mamzi: nekem meg monica beluccit megkapni egy hétvégére. egyenlő esélyekkel indulunk.

nincs már fent. kaptam egy udvarias levelet, ami tele volt mindenféle ponttal, francia bekezdéssel meg paragrafus jelekkel. szépen elmagyarázta benne egy dr. előnevű úr, hogy miért sértek azzal személyiségi jogot, ha egy 40-es iqval rendelkező, primitív, beképzelt, sötét libáról kedves és udvarias hangnemben leírom, hogy egy 40-es iqval rendelkező, primitív, beképzelt, sötét liba.

nem volt kedvem tárgyalásokra járni, még akkor sem, ha valszeg én jöttem volna ki belőle jól. ráadásul addigra már meg is untam. amúgy meg nem volt nagy szám. ők írtak egy postot, mi meg "kicsit" átfogalmazva, lényeget kihámozva újraírtuk. 8-10 fős miniblog volt, saját szórakoztatásra, amíg egy hülye be nem linkelt hozzájuk. aztán felugrott a stat félezerre és jött a levél.

Mamzi, azt már mondtam, hogy a "csávó"-zás olyan mértékben hat rám, mikor alufóla gumacsra harapsz hátsó foggal? Biztos mondtam. Vagy nem?

Mr., anélkül is sajnáltam volna, hogy nem olvashatom, ha nem csinálsz hozzá még nagyobb kedvet.

Jerry, említettél valami hasonlót. Azért mondtad ezt itt most is, mert már pavlovi reflex, ha meglátsz?

Elolvastam az interjút, és ott is használtad. Szimultán jegyeztem meg itt akkor.

Mamzi: majd ha egyszer lesz kedvem és időm, csinálok egy ilyet. végül is, két körömlakkblog már van hozzá.

Mamzi: "Idealista emberként aztán, időről-időre visszatévedek"

Engem ugyanez bosszant, hogy néha már magamban keresem a hibát, mert nem értem a nagy semmit, "és hogy ha ennyien jónak találják, akkor talán velem lehet baj, hogy én nem kapom el az ívet. Biztos jó, csak még egyszer meg kell nézni, hátha majd most rájövök a lényegére".

Az életemből elrabolt percek ezek.

azért legyünk tárgyilagosak. a maguk kategóriájában jók azok. általában kifejezetten jó helyesírók a csajok, a naplójuk meg olyan, mint általában a női naplók 90%-a. a mostani nyomtatott irodalom is gyakran hasonló, és régen is voltak ilyen leányregények szép számmal, melyet nem győztek utánnyomni a kiadók, és ebből a pénzből tartottál el az "avantgarde" irodalmat.
az más tészta, hogy nektek is, nekem is forog tőle a gyomrom. de ettől még nagyon is beilleszkednek a közízlésbe sőt, a mai irodalomba is.

aki jóban-rosszbant, barátok köztet, győzike showt néz, annak például teljesen beleférnek ezek a blogok is az ízléssugarukba. és mint a statisztikákból tudjuk, ezen fikmeket a magyarok közül többen nézik, mint ahányan nem. ettől még nem éryem magam kellemetlenül, hogy én nem nézem, nem olvasom.

Én nem is mondtam, hogy bármi baj van velük. Te írtad, hogy IQ 40.

Pont arról beszélek, hogy engem végtelen szomorúsággal tölt el, hogy némelyiket nem értem, és szívesen kapnék tanácsot, hogyan kell ezeket olvasni úgy, hogy az nekem jó legyen. Vagy ne érezzem magam hülyén közben.

Nagyon open vagyok.

mivel egy ideig (míg a blogot írtam) olvasgattam őket, meg téged is szoktalak, veszem a bátorságot és akkor lásd tanácsom: akár mit is teszel, te ezeket soha nem fogod úgy olvasni, hogy neked jó legyen.
egyszerűen teljesen más univerzumban, teljesen más énképpel és értékrenddel, más vonatkoztatási rendszerben mozogtok. kár próbálkoznod. csak időpazarlás.

Hiszek neked.

Ha még az univerzum is másik, akkor tényleg nem tehetek semmit, azon túl, hogy az övékébe néha-néha küldök egy kedves képeslapot.

Jerry, azt hiszem, már korábban is felajánlottam, hogy javasoljatok ennél lazábbat és vagányabbat. Én is nagyon open vagyok.

Mr.: Évekkel ezelőtt Mage megírta a paródiámat. De azért drukkolok.

A lányok sikerének kulcsszava az imprinting. Ez az a jelenség, mint amikor a kiskacsa kikel a tojásból, és azt fogadja el anyjának, akit először meglát.

Amikor ők elindították a blogjukat, már ez önmagában elég újdonság volt. Az olvasók megszerették őket és kötődni kezdtek hozzájuk, "az elsőkhöz", akikből etalon lett. Külső elvárás híján pedig nem fejlődtek, továbbra és ott csücsülnek és várják a produkciót.

Hiszek a karmában, ezért nem bántom őket.

Mamzel: két ok van amiért szerintem olyanok azok a blogok, amilyenek. az egyiket tökéletesen leírtad. elsők voltak egy újra kiéhezett világban. mindemellett közérthetően írtak (általában még én is felfogtam, amit írtak) és néhány kivételtől eltekintve folyamatosan. (aki blogolt már, az tudja, hogy ez nem is olyan könnyű)
a másik ok, hogy teljesen más (volt) vele a céljuk, mint neked. ők a sikert pár hónap alatt bezsebelték a statokon, a netről letölthető pasikat leszedték (nincs akkora étvágyuk, mint neked, általában egy szimpla férjjel is beérték) és utána már tényleg csak saját szórakoztatásukra és közvetlen baráti köreik ill. egymás informálására írják.
te viszont világuralomra akarsz vele törni. ezért neked kötelező hatalmas zombi hadsereget begyűjteni, ehhez meg hatásosan kell írnod. s amilyen elszántnak ismerlek, sajnos meg is lesz az a világuralom.

végül is, amíg valaki nem kötelez engem arra, hogy olvassam őket semmi bajom velük, sőt! sok emberrel tesznek jót, akiknek napi fő programjuk, hogy megtudják: na, mi történt ma a kedveskémmel..

(hülyén néz ki, hogy pont én, aki két éven át parodizáltam őket próbálom mentegetni nálatok, de ha én nem, akkor ki fene fogja.)

Nem baj, megszoktuk már ezt.

Mamzel más indíttatásból és más szempontrendszer szerint ír blogot, mint én, de neki is, nekem is fáj, ha nem érezzük azt, hogy jó az olvasónak. Azt, hogy vagy elgondolkodik, vagy nevet.

Másodlagos, hogy mi a cél: világuralom, önigazolás vagy gyakorlás, a lényeg, hogy az olvasó jól jár.

Ezt nem csak blogoktól várom el. Sem könyvet, sem műkritikát, sem gazdasági cikket nem vagyok hajlandó elolvasni, ha az nem szellemes, vagy izgalmasan megírt. Ez a programozó könyvekre is igaz. Mindent meg lehet írni szórakoztatóan, és ezért úgy is kell megírni. Máshogy nem szabad.

Nem állítom, hogy nekem ez mindig sikerült. Mivel láttam és hallottam már olvasómat nevetni, tudom, hogy van rá remény.

Arra viszont tényleg nehéz mit mondani, hogy a szerző kiposztol olyat, amit csak egy-két ember ért. Esetleg keveri a blog és az e-mail fogalmát?

Gondolni sem merek rá, hogy nem belső poén, és még két ember sincs, aki értse.

Ilyenek, hogy: "köszönöm, h a lábaimmal álmodtál." Vagy: "Álvemhes vagyok."

Jelzem, ezek itt nem idézetek egyes bejegyzésekből. Ezek maguk a bejegyzések.

A félreértést elkerülendő: nem foglalkoznék én ezzel ennyit, mert mindenkinek megvan a maga baja - és láthatólag van, akinek jó sok -, ha ők, illetve a rajongóik nem kezdenék minősígetni azt a blogot, amelyben értelmes mondatok, jelentéssel bíró szerkezetek és egymással összefüggésben álló gondolatok alkotják az összes bejegyést.

(Függetlenül attól, hogy egy-egy gondolattal épp egyet értesz-e vagy nem.)

minősítgetés: no, azért Mamzelt nem féltem. szerintem háromszor is megbánja, aki elkezdi őt minősítgetni.

Mr., szeretném hinni, hogy az olvasó többet érdemel annál, mint amit ezek a lányok kínálnak. Egyébként pedig csak bólogatok Mage hozzászólásához.

Aki egyébként a legszigorúbb kritikusom és legnagyobb szeretettel a hangjában, de elég gyakran leolt. Ebből látszik, hogy nem a minősítéssel, hanem a konstruktív gondolatok hiányával gyűlik meg a bajom.

mr.: Mamzel fejlett önvédelme nem elég ok arra, hogy az arányok felborításában részt vegyek azáltal, hogy nem szólok hozzá a konkrét konfrontációhoz. Cinkosnak érezném magam. Ráadásul a rossz oldalon (úgy még nagyobb baj).

Mage:
>Ilyenek, hogy: "köszönöm, h a lábaimmal álmodtál."
>Vagy: "Álvemhes vagyok."

ezek mondjuk tényleg nagyon durvák és az olvasók teljes semmibevevése. ezt már szinte fokozni sem lehet. legfeljebb ha kiposztolsz egy downcountert, mindenféle magyarázat nélkül. de olyat meg ki tenne?..

Ugye nem volt downcounterem? Most keltem, nem jut eszembe.

neked tudtommal, nem. de esetleg nézz körül az ismerőseid között. hát ha..

Most nem értem, mi a baj azzal, hogy Mamzel átgondolta ezt a blog témát, és ügy döntött, hogy elég volt a p..a és a bugyi és a fülledtség, és félrevonult gondolkodni, hogy akkor miről írjon.

Lehet, én is hibás vagyok ebben a sok Nagy Mellű Csöccsel, mert kifogtam némi szelet a vitorlából.

Remélem, rájön, mit kell tennie, mire lepörög a számláló, különben patakvér fog folyni. Bárcsak lenne terve, és nem hagyná magára a függőségben szenvedő rajongóit, akik aztán itt sírnak majd nálam, hogy mi lett Mamzival.

Na jó, tényleg hatásvadász kissé, ráadásul flashes a számláló (2010-ben), ezért nem is láttam (2010-ben).

De néha egyszerűbb bebújni a csőbe, ha már úgyis oda húznak, és megkérdezni nála: Mamzi, most akkor mi lesz?

A show része. Tessék csak izgulni szépen.

Milyen show? És ha tényleg abbahagyja?

Hát ez az.

lehet, hogy a webdesignerének sikerült összeraknia egy flash számlálót, és itt kapott rá helyet, hogy tesztelhesse. az a baj, hogy túl hamar lejár, aztán jön a következő post. nem lehetne meghackelni, hogy amikor nullához ér, kezdjen el felfelé számolni? vagy menjen át negatívba.

Csak hogy én is lássam.

"ezek mondjuk tényleg nagyon durvák és az olvasók teljes semmibevevése. ezt már szinte fokozni sem lehet. legfeljebb ha kiposztolsz egy downcountert, mindenféle magyarázat nélkül. de olyat meg ki tenne?"

Sokan. Sőt, én egyszer olyat is láttam, hogy egy blogon egy VIP törzsvendég egy átutazó újonc moderálása után írt egy kommentet, hogy bár tudja, hogy milyen borzasztó nehéz és kegyetlen feladat moderálni, és moderált már ő is máshol, - tovább jelen esetben nem ő és nem is az ő ismerőse lett cenzúrázva -, most elköszön, és vagy vissza jön még egyszer, vagy nem.

És el is tűnt több hétre.

Mik vannak.

Mage, Mage. Ma különösképp kekec vagy. Először az én füstködöm, Mamzi downcountere, mr. tettének felemlegetése. Ej. Rosszvagy. Arról nem is beszélve, hogy a co-work post is egyre inkább kiéleződik egy környezetmérnökre, aki - hálaajóistennek - jó ideje erre se szagol.

Mamzinak a reklámot tolom.

mr.-nek másik nézőpontot mutattam. Ehhez ő jobban ért , mint én, de saját magának nehéz lenne, ugye. (És nagyon örültem, amikor végre visszajött.)

András nekem hiányzik. Az, hogy miket írtok róla, nem az én saram.

A füstködöd meg ott díszeleg. Lehet, hogy az avatarod visszahat a hangulatodra.

Napersze. Jobb?

Sokkal. Szép a barátnőd.

"nem lehetne meghackelni, hogy amikor nullához ér, kezdjen el felfelé számolni? vagy menjen át negatívba."

Na ezen a ponton röhögtem hangosan.

Ja, és a lyányok?

Hát őket megszerették akik akkoriban kerestek női olvasnivaló blogot maguknak. Aki most keres, az meg megszeret minket, vagy valami olvasmányosabbat. Az ő olvasói körük már nem bővül tovább. Kár is rajtuk gondolkodni.

Mage: akkor, ott, az a VIP törzsvendég is ki lett moderálva. már ha ugyan arra gondolunk. (olvass logokat)

de szerintem anno nem azért búcsúzott el, hanem azért, mert a nyenyi-hez hasonlatos hangulatú moderálási irányelvek lettek kipostolva. amiből aztán szerencsére nem lett semmi.

lyányok: Dina meg milyen jól látja a helyzetet és okosakat ír, ha éppen nem blogol.

"Mage: akkor, ott, az a VIP törzsvendég is ki lett moderálva. "

Azért pontosítanék.

Comment.find(:all, :conditions => "username = 'mr.' and not visible").size
=> 5

Megnéztem őket. Ebből négy úgy esett ki, hogy a beszélgetés egészen súlyos patologiai irányba fordult (nem miattad), hogy a körülbelül száz kommentet kiszedtem, köztük rengeteg sajátot is. Sok jó komment esett akkor áldozatul, azért, mert válasz volt arra, amit ki kellett pucolnom. Nem örültem. Azóta az egész bejegyzést levettem, tehát már egyik komment se átszik. Több mint 700 komment "veszett el".

Az ötödik esetben abszolút téged védtelek, tiszta a lelkem. (Nem azért, mert védelemre szorulsz, abban a helyzetben bárkivel ugyanígy tettem volna, kérés nélkül, ott se a tiéd miatt ment ki a pipa.)

"a nyenyi-hez hasonlatos hangulatú moderálási irányelvek lettek kipostolva. amiből aztán szerencsére nem lett semmi."

Dehogynem, csak azóta mindig abban a két órában intézem, amikor alszol.

sajnálom, és értetlenül állok a kérdés megtárgyalásába beleölt energiáitok előtt. hajtsatok főoldalakra, olvasókra, felépítésre, elmagyarázásra, minden áron való érthetőségre, nincs ezzel baj, de nem értem, h ezen az úton hol ütköztetek belém és az én igyekezetembe, taposásomba v megjegyzéseimbe.

"de nem értem, h ezen az úton hol ütköztetek belém és az én igyekezetembe, taposásomba v megjegyzéseimbe."

agnus, ezek szerint nem csak az írás okoz gondot neked, hanem az olvasás is.

agnus: uborkaszezon van. az új kormány lecsengőben, illetve önmagát parodizálja. ránk nincs szüksége. a focihoz (Dinán kívül) nem nagyon értünk, nyaralni nem járunk. a critical mass és a melegfelvonulás lezajlott, egymást már unásig szekáltuk, nincs téma. maradtatok ti. ennyi.
valamennyire ismerem az itteni társaságot. tény, hogy sokkal erőszakosabb, agresszívebb, mint "ti" ott, de mindez nem ellenetek szól, csak egy jelenséget tárgyalunk ki. két hét múlva már senki nem fog beszélni itt a témáról, sőt emlékezni sem fog rá. a legjobb, ha ignorálod az egészet, mert ha beszállsz, akkor darabjaidra szednek. gyakran én sem bírok velük, pedig nem vagyok az a puhány fajta.

amúgy ez a blog pont nem olyan, amelyik főoldalra hajt vagy nagy nyilvánosságra. a többiről nem nyilatkozom.

Mage:
"Comment.find(:all, :conditions =>..."
ez milyen nyelven van?

Jerry: Megvárhattad volna ezzel, hogy mr. lefeküdjön aludni.

Moderálás következik, kapaszkodjatok.

"a melegfelvonulás lezajlott"

Ne már, ki akartam menni. Nem most szombaton lesz?

1. Mage, kösz. mr. meg legfeljebb rosszul alszik.
2. Gyorsan fűzz még a második kommentedhez valamit, mert így kaján fantáziájára van bízva az olvasónak, a miért. Aztán hiába a NMCS-KMCS-MNCS.

"Comment.find(:all, :conditions =>..."
ez milyen nyelven van?

Ruby ( + Rails)

Rails 2.2
@post = Post.find_by_url_title("#{params[:category]}/#{params[:title]}", :include => [{:comments => :user}, :tags], :order => 'comments.id, tags.name')

@comment.save unless Comment.find(:first, :conditions => ["created_at > now() - '1 min'::interval and ip = ? and content = ?", @comment.ip, @comment.content])

A Rails 3 érdekesebb lesz: link

>Ne már, ki akartam menni. Nem most szombaton lesz?

rákerestem. 4-én kezdődött, és egy egész héten át tart. még most szombaton is lesz. de az hallottam, hogy hétvégén is dobálták már őket, mert a gárdaavató közelében buliztak.
igazából nem értem, miért kell nekik az egy hét. én mechanikából és kvantumfizikából is azt tanultam, hogy ha valami bemelegszik, akkor felgyorsul. erre ezek meg belassulnak.

@Mage: nem, neked okoz nehézséget az olvasás! (v mit vársz válasznak erre így, nem tudom.)
arra próbáltam rámutatni, h a bele való íráson kívül soha nem tettem erőfeszítést annak érdekében h elöl legyen/tartson vhol a blogom. kerül ahová kerül, én általában jól szórakozom.
(de az írást jó is, h említed, mintha tartoznék még neked egy válasz emaillel. nehezen megy, tudod.)
részemről csendben, magamban fikázva, gyorsan, és sérülés nélkül el tudok menni amellett ami nem tetszik, hasonló nyugalmat kívánok mindenkinek a nyárra.

mr.: "tény, hogy sokkal erőszakosabb, agresszívebb, mint ti ott"

Az agressziónak számos fajtája létezik. Egy blogra lehet azt mondani, hogy ne olvassam, a tévére, hogy ne nézzem. Nem is nézem, nem is olvasom.

Csakhogy a hülyeség kommunikáció útján fertőz. És az iwiw óta tudjuk, hogy gyakorlatilag 2-4 személyen keresztül kapcsolatban állsz mindenkivel.

Az emberek írnak, olvasnak, beszélgetnek egymással. Amit az egyik a másiknak mond, az közvetve hat rád is, és ez a közvetett hatás nincs kellő mértékben tompítva.

A helyzet az, hogy ha rangsorba kellene szednem, hogy kivel beszélgetek a legtöbbet, az ötödik helyezést tudod, ki kapná? Paolo Coelho.

Hát ezért.

Jerry: "2. Gyorsan fűzz még a második kommentedhez valamit, mert így kaján fantáziájára van bízva az olvasónak, a miért. Aztán hiába a NMCS-KMCS-MNCS."

A melegfelvonuláson rengeteg szép, hetero, vagyis biszex lány van.

Igaz, ők meg nagyrészt zsidók, de gyáram úgyse volt még.

rails: határozottan szép. szimpatikus. (és még rajzoló programot is építenek bele.)

agnus, mr. már írta, elmondom én is többedszer: a magam részéről nem érdekel a helyezés. Nincs helyezésem, saját szerveren vagyok. Kérlek, ne mondd el újra, hogy nem a helyezésre hajtasz. Köszönöm.

Most, hogy tisztáztuk, hogy nem a helyezésről van szó, nekifutok még egyszer a kérdésnek. Ígérem, rövid és diplomatikus leszek.

Azt gondolom, hogy az élet rövid és drága. Elvárom magamtól, hogy ne raboljam másokét, és másoktól, hogy ne rabolják az enyémet.

Elsősorban ezért zavar, amikor úgy érzem, keveset adtam az olvasómnak.

És ezért zavar, amikor úgy érzem, hogy az én életemből raboltak el túl sokat, túl kevésért. Például jelentés nélküli bejegyzéssel.

Ez noname blognál nem érdekes, mert egynél többször nem megyek oda. Reklámozott, gyakran linkelt blognál igen, mert nem értem, hogy miért nem értem az adott blogot, hogy az mitől jó, és többedszerre nekifutok, hátha. Így halmozottan rabolja az életemet.

Ehhez jön még az, hogy nem Te, hanem néhány kedves kommentelő fejtegetni kezdte, hogy mennyivel jobbak ezek a blogok, mint az "önmegjátszós, hajtós Mamzelé".

Mamzel hozzám hasonlóan igyekszik a maximumot nyújtani. (Velem ellentétben nézettségre is hajt, de kérlek, ne írd le többet, hogy nézettség és helyezés, mert ugye Téged és engem az nem érdekel). És ez a maximalizmus önmagában egyfajta lelki rokonság Mamzel és köztem, ezért éreztem úgy, hogy ki kell fejtenem az álláspontomat.

Mellesleg az interjúban feltett kérdések ugyanolyan bosszantóak voltak, mint a válaszok.

Szép nyarat, amennyiben mégis kisütne a nap.

agnus: most tulajdonképpen mi a baj(od)?

Látod, Jerry?

Mindig megtalálja a tartalmat az, akiről szól. Pedig az életben nem feltételeznéd, hogy olvassa azt a helyet, ahova írsz.

Agnus, kedves!
Azt mondod, hogy ha valami nem tetszik, arról a postoló legyen kedves ne írjon. Inkább bosszankodjon magában.

Érdekes elgondolás. De ne nagyon terjeszd.
Ha általánosan elterjed ez a blogírási elv, a blogok 95%-a becsukhatja a boltot. Köztük például én.

Van valami használhatóbb tanácsod?

(Én tanácsadó blogot üzemeltetek, de csak 3 hete. Így magam is szívesen veszek tanácsokat nálam tapasztaltabb bloggerektől.)

Az a baj, hogy ez a blog-dolog szabadfoglalkozású műfaj. Ír akai akar, úgy ahogy akar. Ez van akinek tetszik, van akinek nem. De ha rólam írnának paródiát, örülnék neki, mert azt jelenti, hogy olvasnak, értik és a visszájára tudják fordítani a mondanivaló. Nem bántásból, mert az nem a paródia, hanem posztán humorból.

Dina, a megtalálási valószínűség elenyész, valahol 0,001% alatt. Az enyémet se olvassa, nemhogy Mage-ét.

Jól van, Jerry, értem a célzást:

--

Művészlelkű James vagyok. Csípős szivarfüstöt fújok a Nirvanába. Ma tetőzésre bazíroz a szplínes üresség.

Folyamatok zajlanak az életemben. Néha egyszerre több folyamat is van. Itt tart az egyik, ott tart a másik. Haladok előre, mint döglött hangya a gyantában. Ez a sebesség annak köszönhető, hogy rengeteget gondolkodom nap mint nap.

Néha annyira csíp a szivar, hogy még az űrt is amorfnak érzem. Ki kéne menni blogolni a szabad ég alá, a fűbe fekve, fűszálat rágva, nézni az állábaikon a Nirvanába kúszó bárányfelhőket, álmodozni nőről, apaságról, vagy mégis inkább az ürességről. Jó volna megnézni, hogy mit látok még amorfnak égbolton kívül, mert lehet, hogy csak egy meridiánvihar elől menekülő asztrálmadár hagyott kínt kerülve foltot a napszemüvegemen.

Őszintén szeretném elkerülni, hogy a blogomon magamról vagy az életemről írjak.

link

Nyeh... ezt most nem azért amiért. Hanem csak úgy. De azért kösz. XD

Zseniális.

Jerry, rágyújtottál vagy azon gondolkozol, hogy kiposztold-e a blogodra?

Már kipostoltam.

agnus legalább ide merte tolni a képét. (Sajnálnám, ha nem írna tanácsot Dinának.)

Igazából azt furcsállom, hogy miért nincsenek itt az olvasóik. Már rég itt kellene tombolnia a tömegeknek, hogy: Szájjá le róla!!! Jóóó???

Azért nincsenek, mert egy ismerősöm (esküszöm, nem én voltam és nem is kértem rá) linkelte a bejegyzést az interjúkhoz, ahonnan először törlésre került a hozzászólás, aztán előmoderáció lépett életbe.

Azóta sem hagy nyugodni a dolog. Vajon hány értékes gondolat vált így a Kommentrendőrség martalékává?

akkor majd én. szeretném hagsúlyozni, hogy ez egy _komment_, se időm, se energiám, se kedvem a fentebbi diskurzus minden obskúrus (de szépen rímel) eszmefuttatására támadhatatlan vaslogikával reagálni. a logikánál úgyis erősebb az akarat, abból meg nektek több van...
rajongónak nem mondanám magam, bár tény, rendszeres olvasója vagyok agnusnak. (hogy ez azért alakult-e így, mert személyesen is ismerem, meg nem tudnám mondani.) való igaz, hogy az én olvasói/befogadói attitűdömhöz a személyes kapcsolat sokat hozzátesz. agnus írásai alapvetően hipertextuálisak, ez az egyik felének nem okoz problémát, a másik meg posztot ír róla, mert idegesíti. na und? egyrészt a hipertext nem jelenti az olvasó figyelmen kívül hagyását, másrészt meg ki nem szarja le az olvasót? Turgenyev, Nabokov, Salinger szerinted foglalkozott azzal, hogy mit fog gondolni az olvasó? (ezzel nem agnust kívánom turgenyevi magasságba emelni, ő csak egy szimpla blogger, hanem rávilágítani arra, milyen hülyeséget kértek számon az írón és a szövegen. bármilyen írón, bármilyen szövegen.)
Mamzel imprinting megfejtése már csak azért is téves, mert ezek a blogok nehezen lennének ennyire olvasottak, ha csak a régi brancsból táplálkoznának. mikor agnusék elkezdtek írni, olvasóból is épp annyira kevés volt. de amúgy meg mi a fasz? nem szerethetem Austent kizárólag azért, mert Bronte sokkal modernebb?

"szeretném hinni, hogy az olvasó többet érdemel annál, mint amit ezek a lányok kínálnak." mi van? miért? ki az az olvasó és mit érdemel? és ezt személyesen Mamzel dönti el? te? én? kit érdemlek meg? Shakespeare-t még igen, Rowlingot már nem? pontosan azt érdemlem [általános alany], amit és akit olvasok.

összefoglalva ez egészet: értem én, hogy nektek nem tetszik valami, azt is, hogy ezt kimondjátok, leírjátok, kommentelitek. de miért alapvetően fals, teljesen idióta elképzelésekre hivatkozva? lehet azt mondani, hogy [tetszőlegesen behelyettesítendő blogger neve] szerintem szar, mert nem értem, amit ír, de azt hogy [tetszőlegesen behelyettesítendő blogger neve] szar, mert nem érdekli, hogy nem értem, amit ír, nem. ez az igazi időpocsékolás.

Szívesen válaszolnék, de van, aki már megtette helyettem. Kár lenne versenyeznem vele.

Dina zseniális blogjáról Amanda Snake szintén zseniális kommentje:


Amanda Snake 2010.07.18. 22:39:15

Minden megfejtésre váró jelenséget addig kell vizsgálni, amíg biztosan megértjük azt. Az unalmas, de bosszantó blog esetén a saját érzések ismételt elemzése vezet el a megoldáshoz.

Azt állítom, hogy Agnus és Combfiksz blogjának bosszantási együtthatója két, egymástól nehezen elválasztható paraméterből következik, melyek közül bármelyik önmagában is idegesítő lehet az idegeskedésre hajlamos egyén számára, együttes hatásuk azonban már szinte pusztító.

Ez a két paraméter a nyomorfaktor és a vásári effekt.

A nyomorfaktor általános emberi igény a nyomorban élő, abból kimászni lusta (alulmotivált, képtelen) ember részéről. A nyomor lehet betegség, vagy sokkal inkább lelki állapot. A tartós nyomor állapota többnyire a nyomorfaktort-igényt emeli.

Jézus a következő kérdést tette fel a beteg embernek: "Akarsz-e gyógyulni?". Első olvasásra nevetségesnek tűnhet: "Ki ne akarna gyógyulni, milyen hülyeség már ez?". Nem kell kereszténynek lenni ahhoz, hogy belásd, mennyire adekvát a kérdés, amennyiben hajlandó vagy körbenézni figyelmesen. A helyzet az, hogy rengeteg ember nem akar meggyógyulni, szinte dédelgeti a baját. Sajátjának érzi. Sajnálja és sajnáltatja magát, mert kövér, mert fáj a keze, meg lehangolt, mert szerencsétlen, mert "csúnyán elbánt vele az élet".

Aki meg akar gyógyulni, az eljár tornázni (és nem kétszer), addig jár orvoshoz, amíg talál egy jót (ha kell, elmegy tizenöt orvoshoz), keres magának örömforrást, tovább lép a kudarcból.

Az utóbbi embertípust idegesíti a nyomorfaktor. Az előbbit élteti.

Jó példa az egyik (számomra nézhetetlen) kultfilm, a Rekviem egy álomért. Meglepő, mennyi ember van oda érte. Eszembe jut egy nézhetőbb, élvezhetőbb, de még mindig szörnyen magas nyomorfaktorú film, Terry Gilliam: Brazil. A legismertebb nyomorkeltőt egyébként Shakespeare-nek nevezik.

A magas nyomorfaktorú mű arról szól, hogy hiába teszel bármit, nincs menekvés, nincs gyógyulás, az élet rossz, a világ kegyetlen, saját nyomorú sorsod nem a te hibád. A szerelmesek elmennek egymás mellett az erdőben, aztán bánatukban meghalnak, vagy drogoznak, vagy a nagy gépezet és a világ legyőzi őket, vagy ha életben maradnak, néznek ki az ablakon, hogy jajj, de rossz.

Egyfajta kábítószer az ilyen mű. Nyugtató. "Ja, tényleg, a világ ilyen rossz, nem csoda, hogy szenvedek."

Ezért írja azt valaki, hogy őt Agnus blogja felvidítja. Milyen lelkiállapot kell ahhoz, amihez képest ez a blog felfelé húz? A szerző saját bevallása szerint a depressziós, anorexiás bloggerlányokkal való diskurzus gyújtott fényt a fejében, hogy ez az, ami neki is menni fog.

Jajj, nagy a seggem (Agnus), jajj, kövér vagyok (Combfiksz), zavar a szex hangja is (C), annyira különleges vagyok, hogy magyarázkodnom kell folyton (C), nem tudok hatni a férfiakra (A), nem tudok írni (C), nem vagyok trendi, és ez nehéz (C), folyton csalódok és ettől szép lassan elfogyok (A).

Nyilván van, akit megnyugtat, hogy más (is) így él.

Rengeteg ilyen blog van az interneten. Nagy részüket alig lehet észrevenni. Hogy lásd, miért ez a kettő került pellengérre, rátérek arra, amit vásári effektnek nevezek, és ami a nyomorfaktor hatását megsokszorozza.

Ha egy 16 éves, emos lány írja a fentieket, elolvassa néhány barátnője, és pár szerencsétlen, aki odatévedt, és esetleg ott ragadt. Pontosan látszik, hogy miről van szó: egy lelki válságba került tinédszer szenvedéséről, amely döntő részben fájdalom, minimális mennyiségben tartalom.

A vásári effekt, akár az aranyfesték, amelyet ráfújt a kontár asztalos a szekrényre, csillog és egyre többeket vonz oda. Combfiksz esetén elsősorban műszavak gyártása, Agnusnál bizarr, érthetetlen körülmények emlegetése jelenti ezt a festékréteget.

C: "álvemhes lettem, árnyalja őt az élet, elvettem a kedvem, Életmódszerűen Kataedző, Fehértérdű Én".

Ezek miatt az egyszeri olvasó azt hiszi, hogy itt valami különlegességre bukkant, mert ilyen szavakat még sosem hallott. Biztos mély jelentésük lehet. (Ráfújt aranyfesték.)

A: "tárgyalás motivációs farmer, a barátaim egy vérrel lecsöpögtetett sportszeletet-darabkát mérnek vércukorszintmérővel, beszélt a részletesen kidolgozott indoeurópai nyelvekről amelyeket ő talált ki tizenéves korában, gumikesztyűben internetezek, a barátaim szívószállal szürcsölik fel egy fél marha vérét, a férfiaknak meg kell puszilni a szemöldökét".

Ez is aranyfesték, legalábbis félhomályban annak látszik. (A csokoládé-marhavér témát úgy másfél hónapja olvastam, némileg kidolgozottabban egy másik blogon: mage.hu/2010/5/31/kakao )

Az aranyfesték mögött a kontár, tartalom nélküli, széteső fércmű rejtőzik.

Már csak egy kérdésre kell válaszolnom: mindez miért idegesít egy bizonyos embertípust ennyire.

Többségünk számára az egyik legfájóbb érzés az energiaveszteség. Feleslegesen dolgozni, mert a főnök hülyeséget kért. Beletenni az erőt, a lelkesedést, a törődést egy kapcsolatba, amelyből a másik szó nélkül kilép. Sok munkával ajándékot készíteni, amelynek a megajándékozott láthatóan nem örül. Felépíteni a várat, amely ledől. Hősies küzdelem árán kifogni az óriáshalat, amit útban hazafelé a cápák felfalnak. Reménykedni és csalódni.

Ezeknek a rossz érzéseknek mind-mind az energiaveszteség miatt érzett fájdalom az alapja.

A maximalista vagy inkább perfekcionista ember fejében van egy belső hang - általában a szülei nevelték bele -, amely folyamatosan szól: "Ez nem lesz elég jó. Tényleg csak ennyit tudsz? Kisfiam / kislányom, ezt így komolyan gondolod? Fuss neki még egyszer, többet várok el tőled."

Amennyiben ez a belső hang némi tehetséggel párosul, az eredmény - kemény munka árán - egyre jobb és jobb lesz.

És akkor a maximalista asztalos (maradjunk a házigazda hasonlatánál) látja, hogy a másik összeszögelt három karót, lefújta tescós műaranyfestékkel, és a pórnép csodájára jár: "Jajj, de jó. Jajj, de szép."

Persze, két nap alatt tönkremegy, nem jó semmire, de a maximalista asztalost nem ez zavarja. Kit érdekel. Essen is seggre, aki olyat vett és ráült. Meg is érdemli.

Őt az bántja, hogy ő mennyit dolgozott a saját asztalával. Minden kalapácsütéssel a tökéletességhez próbálta közelebb verni a bútort (és ez részben sikerült), és úgy érzi, kárba veszett a munka. Persze, nem veszett kárba, mert van, aki az ő asztalát keresi, és azt fogják dicsérni húsz év múlva is, de látja, hogy a másik vásári kontárkodás mennyieknek tetszik, és fáj neki, hogy ő nem tud semmit csinálni úgy. Olyan rosszul. Olyan sehogy. És mindezt olyan lelki nyugalommal, bűntudat és szégyenérzet nélkül.

Ugyanis a maximalizmus mindig együtt jár a megfelelési vággyal. Elsősorban a belső hangnak kell megfelelni, de ehhez részben a külső elismerésen keresztül vezet az út. Ha a maximalista nem függene a környezetétől, akkor nem lenne maximalista. Magányos maximalista nincs. Aki egy lakatlan szigeten maximalista, az Istennek (vagy a talán a fizikailag már nem is élő szüleinek) dolgozik úgy.

(Az ember társas lény.)

Ez volt a vásári effekt idegesítő hatásának az indoklása.

A nyomorfaktor már két okból bosszantó. Részben ugyanezért, tehát az energiaveszteség miatt. Részben a mögötte megbúvó, passzív-agresszív hazugság miatt.

A nyomorfaktor energiaveszteség-érzésre nagyon egyszerű példát mondok. Aktuálpolitika következik. A kormány kitalálja, hogy megsegíti a bajba jutott devizahiteleseket. Ismétlem: bajba jutott. Tehát, aki rendesen fizette a megemelt részletet, spórolt, többet dolgozott, nem ment nyaralni, az nem kap semmit. (Az nem jutott bajba?) Aki hátradőlt, és azt mondta, hogy jajj, nekem ez úgyse megy, az kap támogatást (nyilván rossz neki, de annak is rossz volt, aki többet dolgozott és nem feküdt le agonizálni). Ebben az esetben a nem-becsődölt hiteles azt érzi, hogy kár volt keményebben dolgozni. Elveszett energia. Becsődölhetett volna, és kap támogatást. Így meg nem kap.

Ami a hazugságot illeti, a nem becsődölt életet élő személy nagyrészt azért tudja, hogy nem volt kár küzdenie, mert nyilvánvaló, hogy akarással és kitartással jobb eredmény érhető el pasizás (csajozás), munka, emberi kapcsolatok, életkörülmények terén. És segítség se mindig érkezik (a bedőlt hitelre).

Csak hát jön a mártír, és azt mondja, hogy nem számit az akarás, mert az élet rossz, kegyetlen, gonosz. Akinek mégis jobb, az csak szerencsés. Az nem tudja, hogy milyen nehéz lehet, az nem élt még az árnyékos oldalon, azt nem ment keresztül tizedén se annak, amin ő, szegény.

A francokat nem. Csak nem feküdt le a porba fetrengeni és önsajnáltatni.

Ilyen esetben a küzdelembe fektetett energia lesz meghazudtolva. Azt akarja letagadni a nyomorfaktoros, hogy a másik tett azért, amit elért. És hogy ő nem tett, inkább a szenvedést választotta. A saját felelősségét tagadja, és tagadja a másik érdemeit. Mert ha mégis elérhető jobb állapotot, akkor nem igaz az, hogy a világ a rossz, az élet a gonosz. Akkor az a helyzet, hogy ő a béna.

Az, aki harcolt, érthetően lesz ettől a kinyilatkoztatástól ideges.

Összefoglalva mind a nyomorfaktor, mind a vásári effekt a munkába fektetett energia létét és értelmét tagadja. Miért fura az, hogy van, aki ideges lesz attól, ha letagadják, hogy ő dolgozik?

Az mi az a hipertextuális?

Énrám miért nem mondanak ilyen szép szavakat?

Nem lehetne, hogy én is hipertextuális legyek?

Légyszi. Csak egy kicsit.

Már azzal is megelégszem, ha félhipertextuális lehetek.

Hiperneurotoxikus vagy.

Kérlek szépen, mindjárt más érzés, hogy énrám is van szép idegen szó.

De még mindig nem tudom, hogy mi az a hipertextuális.

A hipertextuális azt jelenti, hogy hiper gyorsan keresel egy kivezető linket az illető hypertextjén, amire azonnal ráklikkelsz: "Úristen, mi ez, meneküljünk!"

Dina keress rá, de Mage nem is jár olyan messze a valóságtól. :)

elolvastam az idézett kommentet. legjobban a "bosszantási-együttható" fogalma fogott meg. de még mindig nem értem, miért van ennek ekkora jelentősége. én például Mamzellel kapcsolatban érzek hasonlóan: kimondhatatlanul bosszant és halálosan untat. de se posztot nem írok róla, se dühösködni nem vagyok hajlandó miatta, egyszerűen megnyomom a kis piros ikszet a jobb felső sarokban és pá. őt meg ez nyilván teljesen hidegen hagyja, hiszen nem tud róla (akkor is hidegen hagyná, ha tudna). ekkor jön be az, hogy fogalma sem lehet az én olvasói elvárásaimról, igényeimről, miegyebemről, arról, hogy mit érdemlek meg pláne nem. hogyan kérhetnék rajta számon bármit is? az ő hibája, hogy fölöslegesen elrabolt az életemből tíz percet? nyilvánvalóan nem.

vagy tegyük fel, hogy számon kérem. ez esetben jogosan teszem? ha igen, miért?

Ha szabad, én is kifejteném, amit gondolok, mert nem teljesen fedi azt, amit Mage idemásolt.

Engem ebben a jelenségben nem a szóbanforgó blogok bosszantanak a legjobban, hanem azok, akik a megfogalmazott kritikára képesek azt írni, hogy

"Miért kritizálod? Nem kell kritizálni. Ő úgy ír, ahogy akar. Helyette inkább nyomd meg a kis piros ikszet a jobb felső sarokban!"

Micsoda jóindulatúságnak álcázott kétszínűség húzódik meg emögött.

Egyfelől akkor én is úgy írok, ahogy akarok. Ha akarok, akkor kritikát fogalmazok meg.
Vagy rám az "úgy ír, ahogy akar" szabály nem vonatkozik?

Másfelől szép gondolat, hogy ha valami nem tetszik ne tedd szóvá, hanem húzz az oldalról.

Aki ezt leírja általában úgy gondolja, hogy másokra vonatkozzon már ez a szabály, ha lehet. Rá meg ne. És már írja is a védőbeszédet. A fenti érvekkel.

link
Ezt a zseniális kisfilmet tegnap találtam. Csattanós idézet a végéről:
- Én a fájdalmamat sürítem a nyersanyagra. Tulajdonképpen egy celluloid-frusztrációnak is nevezhetném a dolgot. A közönség nem számít, meg igazából leszarom. A kritikusok dolga, hogy ezt megmondják. Nekem egy mesterem van.
- Az élet?
- Egy mesterem volt…
- Antonioni?
- Nem, Master Keaton. Tudom, hogy meglep a válasz, de te nem is értheted ezt.

nem Dina, nem mondtam, hogy nem lehet kritizálni. idézek magamtól: "lehet azt mondani, hogy [tetszőlegesen behelyettesítendő blogger neve] szerintem szar, mert nem értem, amit ír, de azt hogy [tetszőlegesen behelyettesítendő blogger neve] szar, mert nem érdekli, hogy nem értem, amit ír, nem. "

Mamzi: "A közönség nem számít, meg igazából leszarom. A kritikusok dolga, hogy ezt megmondják." ez jó, ez tetszik, erről beszélek. az olvasó nem kritikus, a kritikus viszont soha nem kéri számon (nem kellene, hogy kérje) az alkotón, miképp viszonyul a befogadókhoz.

aa:

"de azt hogy [tetszőlegesen behelyettesítendő blogger neve] szar, mert nem érdekli, hogy nem értem, amit ír, nem. ez az igazi időpocsékolás."

+1 Dinának: Mamzel oldaláról szó nélkül elhúztam, Mage-éről azért nem, mert bloggerként mindeddig tetszik, ahogy ír. a véleménykülönbség nem jelent nemtetszést.

nem értem, mit nem értesz.

A nem érted egy gyakori érv. A vita egy pontján rásütjük a másikra, hogy nem érti, és máris kész a tökéletes érvelés. További szépsége, hogy egyszerűbb külső személő számára is visszamenőlegesen igazol mindent, amit írtál. Mert biztosan nehéz felfogású az is, akivel vitában állsz, meg az olvasó is érezheti ugyanezt.

Rossz hírem van. Értem, amit írsz.
A kérdés az, hogy te érted-e a logikáját a kommentjeidnek.

Azt mondod, hogy nemtetszésről, és annak bizonyos okairól írni időpocsékolás.

Akkor te most mégis mit csinálsz?

aa: Csak a magad nevében beszélj kérlek. Én kritikus vagyok, mint olvasó.

aa: Számon kérni azért lehet, mert egy műfajban alkotnak. Mért zavarja őket, mért nem ikszelnek? Mert az ember úgy érzi, hogy ezzel őt is alázzák. Megvilágítom:
Van két hobbiszakács. Az egyik autodidakta módon fejleszti magát, súlyos órákat (mondjuk 5-öt) áldoz az életéből arra, hogy az a lasagna amit a vendégek elé tesz, mind megjelenésében, mind ízében, textúrájában egy felejthetetlen élményt okozzon azoknak, akiket megtisztel vele. Reggel korán felkel, lemegy a piacra, kiválogatja a hozzávalókat, 9-10-kor már a konyhában aprítja a hagymát, zellert, stb., majd keveri a besamelt, koncentrál, izgul, igyekszik.
A másik lemegy a boltba, vesz egy dobozos port, meg valami összedarált mócsingot, ezeket felönti vízzel, beönti két tésztalap közé, megsüti, és azt mondja, hogy: TUDOK FŐZNI! Ezt sütöttem nektek, ugye finom? - Sajnos meglepő, hogy mennyi ember képes erre azt mondani, hogy igen. Ezt itt hiába is várod bárkitől.

még egy apróság:
"Én például Mamzellel kapcsolatban érzek hasonlóan: kimondhatatlanul bosszant és halálosan untat. de se posztot nem írok róla, se dühösködni nem vagyok hajlandó miatta, egyszerűen megnyomom a kis piros ikszet a jobb felső sarokban és pá."
Ha valami halálosan untat, azon ritkán bosszankodik az ember kimondhatatlanul. Ha valami unalmas, az nem generál gondolatokat, negatívat sem. Azon elalaszol. Ha bosszankodsz, akkor nagyon is hat rád, valamilyen okból, amit én most nem próbálnék meg feltárni, te meg meg sem próbáltad.

Panna: Megfigyeltem, hogy a valóban jó blogokon kisebb-nagyobb mennyiségben jelen vannak a kritikusok (egyszeri megmondóktól a trollokig). Ez a legtisztább fokmérője annak, hülyének nézik-e az olvasót. Ugyanis aki vállalja a kritikát, az alkalmasnak tartja a látogatóit a kompetens véleményformálásra. (Annak többnyire hízelgő, időnként viszont kellemetlen velejáróival.)

Aki leszarja a közönségét, az nem csak a közönségét méltatja, de munkájáról és a saját fejlődéséhez fűződő viszonyáról is bizonyítványt állít ki.

mondom én, hogy a logikánál erősebb az akarat. :))

kedves Dina, egyrészt nekem nem rossz hír, ha érted, amit írok. örülök neki, mikor emberek értik, amit mondok. de azért olvasd el még néhányszor, és rájössz, hogy nem írtam semmi ilyesmit. nem nehéz, ott van szó szerint, bárki utánajárthat és értelmezheti.

Mamzel, mikor beszéltem a te nevedben? csakis az enyémben. idéztem egy sort abból, amit te is csak idéztél, mondván tetszik.

Panna, ezen tényleg a végtelenségig el lehet vitakozni, hogy lasagne meg zacskós mócsing, és amúgy bájos példa, de ezen nem fogunk összeveszni. én nem a lasagne és por közötti minőségbeli különbségről beszélek.
abban tökéletesen igazad van, hogy rosszul fogalmaztam: nem untat ÉS bosszant. ilyen nincs. négy-öt posztját olvastam végig, némelyik untatott, más bosszantott, aminek az okát persze, hogy nem próbálom elétek tárni. hozzátesz bármit a vitához? ha igen, akkor feltétlenül megosztom majd.

"Aki leszarja a közönségét, az nem csak a közönségét méltatja, de munkájáról és a saját fejlődéséhez fűződő viszonyáról is bizonyítványt állít ki." /ásít/ ez annyira gyönyörű, hogy mindjárt sírok. demagógia a köbön.

na, az van, hogy mostanra kra unalmasak lettetek, úgyh további jó munkát. de nem a megsemmisítően következetes érveitek elől akarok elmenekülni, elolvasom majd őket.

aa: Az a helyzet, hogy megdicsérted a blogom. Így nagyon nehéz őszintének lennem veled.

"olvasd el még néhányszor, és rájössz, hogy nem írtam semmi ilyesmit. "

Most mentél át önismétlésbe. Már megint azzal jössz, hogy én vagyok, aki nem értem, és tagadod a nyilvánvalót.

Sajnos tényleg visszaolvasható, hogy időpocsékolásnak minősíted ha bizonyos okok miatt valaki mást kritizálni kezd. Miközben te...

Valami újat tudsz esetleg mondani a témában?

Vagy esetleg be tudod ismerni, hogy sajnos tévedtél, amikor bizonyos bloggerek bizonyos módon való kritizálását időpocsékolásnak minősítetted?

Valamelyiket kellene most a kettő közül.

A neten sajnos az nem érv, hogy én semmi ilyet nem mondtam, amikor mindenki számára olvasható, hogy de.