next round :: 2011. február 22., kedd, 09:20:09 :: 1 komment
dialogue

- Ezt a tányért már nem merem kivinni. Ne haragudj.
- Ha most nem viszed ki, soha többé nem mered majd.
- Biztos megpróbáljam? Jól esik, hogy bátorítasz.
- Persze. Nyugodtan. Amíg a készlet tart.

 
 

MA
2011. 02. 22.
19:18:51

Az előző bejegyzésnél nagyon tetszik, hogy éppen 26 gondolat van, és a 26-os szám majdnem a "születésnap" szó fölött van. (26-án születtem.) Ezért nem is rontanám el, nem írok oda, csak jelzem, hogy nekem csak azóta van bankkártáyám, amióta muszáj. Amikor felvettek az egyetemre, akkor kártyára küldték az ösztöndíjat. Csak ezért lett kártyám és soha nem vágytam rá. Azóta is csak rosszul jártam: ha kártyával vásárolok, akkor soha nem tudom, hogy mennyi pénzem maradt, a készpénzfelvétel meg sajnos pénzbe kerül. (OTP számlám van, mert oda utalta annak idején az egyetem, és azóta lusta voltam megváltoztatni.) A kártya is pénzbe kerül, majdnem 2000 Ft egy évre. (Mi kerül ennyibe egy kis műanyagdarabon?) Készpénzhez képest mindenképpen rosszul járok:

- A készpénzt akármikor megszámolhatom és nem fogy attól, hogy megszámoltam. A kártyára érkező pénzről csak 1 hónap múlva értesít ingyen az OTP, különben pénzbe kerül megkérdezni, hogy mennyi pénzem van. Az automata is levon pénzt, ha kérdezek, telefonon is pénzbe kerül, és ha SMS szolgáltatást kérnék, az is pénzbe kerülne.
- A pénztárcámat akármikor kinyithatom, hogy költekezzek, nem párolog el belőle a pénz. Csak annyi fogy, amennyit elköltök. De a kártyáról kivenni pénzbe kerül. Ha meg kártyával vásárolok, akkor a vásárlás ugyan ingyenes, de nem tudom, mennyi pénzem marad, mert ez nincs a bizonylaton, pénzbe kerül megtudni.
- Ha készpénzt kapok, akkor érzem a kezemben, tudom, hogy megkaptam. Ha utalást kapok, soha nem tudhatom, hogy megérkezett-e, pénzért lehet lekérdezni.
- Ha készpénzt adok valakinek, akkor tudom, hogy megkapta az illető, de ha utalok, akkor legfeljebb annyit tudok, hogy én elküldtem, nem tudhatom, hogy a címzett tényleg megkapta-e, vagy nem kapott semmit és később rajtam keresi.
- Ha készpénzt hordok magammal, és ellopják, akkor csak annyit vesztek, amennyi nálam van. A többi megmarad. De ha a kártyát lopják el, akkor az egész vagyonom hozzáférhetetlen lesz.
- Egy kis előnye van a kártyának: egy kicsit kamatozik rajta a pénz. De a lekötetlen összeg kamata nagyon kicsi, kevesebb, mint az eddig felsorolt költségek, a lekötött összegnek meg ugyan rendes kamata van, de nem férek hozzá akármikor a pénzhez.
Tehát mindenképpen jobb a készpénz, az az igazi pénz. A bankkártyás rendszer is "rotten fruit", mint a bejegyzés címe. Jó lenne egy olyan munkahelyet találni, ahol bejelentenek, és rendesen befizetik utánam a közterheket, de mégis készpénzben fizetnek. Sajnos a mai világban ez a 2 feltétel egyre inkább kizárja egymást. Ha választanom kell, akkor inkább a készpénzt választom, mint a bejelentett munkát. (Vagy találni kellene egy olyan bankot, ahol egyáltalán nincsenek ilyen és ehhez hasonló költségek, tehát nem járok rosszabbul a kártyával, mint a készpénzzel.) Talán vállalkoznom kellene, és készpénzt kérni az ügyfelektől. Ez a legjobb megoldás.

A "next round" bejegyzéshez is hozzászólok, ha már ide írogatok: Ennek nyilván volt előzménye, valaki biztos összetört egy tányért. Sejtem, hogy ki a bátorító fél (szerintem Mage), a másik meg nem is érdekes. De nem értem, miért lenne baj, ha soha többé nem merne az illető kivinni egy tányért. Nálam ez egy útkereső életstratégia: ha valami nem sikerül elsőre, azt másodszor nem próbálom meg. (Kivéve ha muszáj, vagy valaki elvárja tőlem, vagy egy nagyobb célom nem érhető el második próbálkozás nélkül, de ezek ritka esetek, és ilyenkor addig próbálkozom, ameddig nem sikerül, vagy ameddig el nem fogynak a lehetőségeim.) Inkább mással próbálkozom, és elkönyvelem, hogy az a dolog nekem nem sikerült, nem érdemes energiát pazarolni rá, inkább azzal foglalkozom, ami sikerül. Abban jó lehetek. Második lehetőséget másoknak sem adok, nem csak magamnak.

És ha valami nem sikerül, akkor nem szoktam panaszkodni, könnyen elviselem a kudarcot. De az elutasítást nem. A kettő között az a különbség, hogy az elutasítás emberi döntés. Részeltek a blogomban: link az "Én és az elutasítás" című bejegyzésben. Közvetlen link: link

És ha már a blogomat reklámozom: oldalt van egy kis felsorolás: "Új történetek" címmel a legutóbbi 5 bejegyzés. Azok közül ajánlom a legutóbbit, hátha valaki tud válaszolni; az előzőt, ami egy kis összefoglalás az utóbbi néhány hétről; és a Február 14. címűt, ami nem csak a társkereső miatt fontos.

Visszatérve a "next round" bejegyzésre: miért érzek a bíztatás mellett egy kis mellékzöngét is az utolsó mondatban? ("Nyugodtan. Úgyis leejted mindet.") Ezt csak én érzem bele, vagy tényleg benne van?

=> Regisztrálni jó <=