spring :: 2011. április 21., csütörtök, 21:53:26 :: 7 komment
dialogue

- Megyek, mert zavarlak az evésben.
- Késő. Elkezdtünk beszélgetni, ilyenkor már úgysem gondolkodom értelmes dolgokon. Maradj csak. Mi újság?
- Azt hiszem, depressziós vagyok.
- Komolyan?
- Nézz rám.
- Örülj neki.
- Miért örüljek?
- Csak az nem lesz depressziós, aki semmit nem érzékel a környező világból. A depresszió a fogékonyság jele. Arra utal, hogy van lelked. Ez igazán jó hír.
- Annyira jó, hogy tudod, min gondolkodtam tegnap? Hogy leiszom magam, beülök az autóba, és nekimegyek valaminek. Erre mit mondasz?
- Tölgyfát válassz. Vastag, rugalmas törzse van. Túl fogja élni. Nehogy nekem magaddal vigyél egy szép, egészséges fenyőt.
- Kösz.
- A gyerekek biztos örülni fognak. Az apjuk kijött már a börtönből? Azt azért megvárhatnád. Vagy még sok idő? Na jó, tudom én, ha menni kell, hát menni kell.
- Egyéb javaslat?
- Orbáncfű. Nem olyan erős, mint a tölgy, nem is kell nekimenned. Bemész a bioboltba, és veszel. Nehogy nekem filtereset válassz. Nagy csomagot vegyél, barna zacskóban. Naponta kétszer főzz belőle erős teát, és idd meg.
- Használ?
- Kinek mennyire. Ördögűzésre is használták régen. Egy ismerősöm szerint majdnem olyan jó, mint a Prozac, leszámítva a fényérzékenységet. Arra vigyázz, hogy ne hagyd abba egy hét után, csak mert nem használ. Ezek két hét után kezdenek hatni. Addig normális, hogy nem hat, ezért igyad szépen tovább. A türelmetlenség miatt rengeteg, egyébként kiváló gyógyszer végzi a kukában. És rengeteg, kevésbé kiváló ember.
- Tablettában nem árulják? Félek, nem fogom megfőzni.
- Van tablettában is. Ott a gyógyszertár, vegyél.
- Jó, majd holnap.
- Ma vedd meg.
- Mindjárt jön a főnök, nem mehetek ki.
- Adjál pénzt.

- Tessék. Itt a visszajáró is.
- Köszönöm szépen. Tényleg hatni fog?
- Persze.
- És, ugye, nem leszek tőle függő?
- Csak nem.
- Bevehetem most?
- Azért hoztam. Most azonnal vedd be. Annyival is előbb telik le a két hét.
- Jó.
- Arra nagyon ügyelj, hogy tartsd be, ami a dobozon és a használati útmutatásban szerepel.
- Éspedig?
- Hogy az első időszakban ne hallgass Máté Pétert.
- Tényleg ez van ráírva?
- Persze. Most élsz...
- Ne.
- ...most vigyázz, hogy jól csináld, mert a legapróbb hibád...
- ... megbosszulja önmagát.
- Megy ez. Na, ez az, amit nem szabad.
- Hagyd már abba, mert elbőgöm magam. Ha azt hallod ma este a rádióban, hogy egy családanya a Dunaparton végzett önmagával, jusson eszedbe, mit mondtál.
- Nem hallgatok rádiót.
- Most beleraktad a fejembe ezt a dalt. Igazán örülök.
- Nem véletlen mondtam, hogy ne hallgasd. Az Elmegyek-et se. Attól nemrég egy tűzöltó nyírta ki magát. Elmegyek, elmegyek...
- Fejezd be.
- Különben Máté Péter jól tette, hogy öngyilkos lett.
- Nem szívroham végzett vele?
- Persze, az. Szóval, nem lenne hiteles, ha nem nyírja ki önmagát. Félre ne érts, eszemben sincs azt mondani, hogy azért tette, hogy hiteles legyen. Egyszerűen csak azokat a dalokat nem lehet őszintén elénekelni úgy, hogy utána nem végzel magaddal. Ő őszintén énekelt. És mennyi mindent értett...
- Hagyd abba.
- Nyugodj már meg. Tavasz van. Süt a nap. Jó idő van. Itt mászkál ez a sok vidám ember.
- Kösz.
- Néha azon gondolkodom, ahogy nézem őket, mennek erre, mennek arra, hogy végülis mindegyikük pontosan tudja, hogy előbb-utóbb elkerülhetetlenül meg fog halni. Nem is olyan nagyon soká. Nincs menekvés.
- Figyelj, én tényleg nem bírom most ezt.
- A lényeg az, hogy mindannyian a temetőbe tartanak, hosszabb-rövidebb kerülővel. Nem értem, mire ez a nagy lelkesedés. Minek egyáltalán elindulni másfelé? Mit nevetgélnek? Van ennek valami értelme? Otthon, szép csendben, fájdalom nélkül elszenderedni mennyivel praktikusabb.
- Ideadnád azt a kést?
- Még eszem vele. Igazából csak egyetlen egy generációnak kellene átgondolnia ezt őszintén. És egy nagy, utolsó szívességet tenni az emberiségnek. Véget érne minden szenvedés. Na, mennem kell. Napi 1 tabletta, ne felejtsd el. És az első két hét alatt ne gondolkozz ilyen hülyeségeken. Süt a nap. Jó legyél.