sing :: 2011. június 18., szombat, 19:39:22 :: 2 komment
dialogue

- Hogy aludtál?
- Jól, egészen 9-ig.
- Az jó.
- Tudtam volna tovább. A kutyák szóltak, hogy keljek fel.
- Milyen jó, ha van az embernek kutyája. Például reggel tud neki ugatni.
- Nem ugattak.
- Hanem?
- Jött a fagyis autó.
- A Family Frost?
- Az. Régen itt lakott velem Kira. Ő olyan okos volt, hogy egyedül megtanult énekelni rá. A fagyis autó dallamára. Aztán csatlakozott hozzá Herki. Őt már Kira tanította. Két szólamban nyomták. Később Herki átadta a tudás Mázlinak. Kira elment, úgyhogy sokáig csak ők ketten énekeltek. Az még egész jó volt. Aztán valahogy rengeteg fiatal kutya lett a környéken. Ők egy évvel ezelőtt még ugattak. Ma már mind énekel. Eltanulták az enyémektől. Ha jobban belegondolok, azért ez borzasztó.
- Inkább különös. Tényleg van még Family Frost? Nem azokat szokták sörétes puskával leszedni? Úgy tudtam, tíz évvel ezelőtt nemzetközi kilövési engedélyt adtak az összes zenélő autójukra. Értetlenül állok a puszta létezésük előtt.
- Pedig egyszerű. Lehet venni tőlük olyan dobozt, amiben van ötven jégrém. Boci csoki ízű.
- Igen, és?
- És van, hogy otthon fekszel. Mozdulni is alig bírsz. Teljesen tehetetlen és kiszolgáltatott vagy. Abban sem lehetsz biztos, hogy megmaradsz. És pontosan tudod, hogy csak és kizárólag egy jégkrém tudná megmenteni az életedet. Ilyenkor a Jóisten útjára bocsátja a Family Frostos autót. És az eljön hozzád, és megment. Hát ezért van még.