yes, no :: 2012. október 25., csütörtök, 14:28:46 :: 4 komment
dialogue

- Tudtad jól, hogy így lesz.
- Tudtam, hogy igen, csak azt hittem, hogy nem. 

 
 

Rafina
2012. 10. 30.
18:56:36

Reálisan láttam az esélyét, csak nem akartam elhinni:-)
Zeit
2012. 11. 01.
00:06:36

Bármi történjék is, tudom, hogy halhatatlanok vagyunk..
Zeit
2012. 11. 01.
01:04:03

Néha a legfájdalmasabb dolgok a legszebbek, hiszen ettől érezzük, hogy élünk.

Néha elhisszük,csak azért is, hiába tudjuk, hogy hazugság.

Mert remélünk, ártatlanul és tisztán hinni akarunk, bízni... Így inkább vállaljuk, hogy végül leesünk.
Ilyenkor hiába az ész, hiába a baljós előjelek, az óvó szavak, akkor is megyünk tovább, mert küzdeni akarunk, megvívni a harcot az igazunkért. Hiszen hogyan bízhatnánk bármiben is, ha nem vagyunk képesek becsapni magunkat és őszinteséget keresni ott, ahol csak hazugság van?
Elhisszük, mert olyan könnyű elhinni, hogy látjuk a lelkét, amit mások még csak nem is sejtenek. Nem hallgatunk magunkra, nem hallgatunk a kristálytiszta jelekre, senkire sem hallgatunk.
Csak hagyjuk, hogy sodorjon az ár, mert úszni, siklani, szárnyalni akarunk, hiszen semmi sem ennyire jó és ennyire elképesztően ritka. Felszabadító, elvarázsol, éteri állapot. Hinni akarunk benne, különben összedőlne a világunk, a légvárunk, elveszne a kapaszkodó.
Tényleg érdemes ilyenkor észhez térni? Nem hiszem. Hiába állsz ott utána csupasz lélekkel, meztelen érzésekkel, amikor a (nem is annyira) görbe tükör megmutatja, hogy mekkorát tévedtél.
Elgondolkodsz, hogy érdemes e még valaha, újra bízni.
De tudod, hogy úgyis fogsz, bármennyire fáj is.

Klára
2012. 12. 08.
14:47:51

Kétségbeesett álláskeresésnél, amikor már mindenhova elküldöm az önéletrajzot és megint lépre megyek egy csaló hirdetésére. Dettó.

=> Regisztrálni jó <=