behind :: 2012. november 04., vasárnap, 14:45:18 :: 9 komment
socical

A gyerek azért ír titkos naplót, hogy a szülei megtalálják és elolvassák.

Ha nem gyerekkorában olvassák el, akkor később.

Kérdezz rá, és jó eséllyel senki nem fogja azt válaszolni neked, hogy azért írt titkos naplót, hogy a szülei elolvassák. Azt fogja mondani, hogy azért írt, hogy ne olvassák el.

A világ problémáinak többsége az önismeretnek ebből a mélységéből táplálkozik.

Ha a gyerek nem akarná, hogy bárki elolvassa a naplóját, akkor nem írna naplót. Belekiabálná a titkait egy gödörbe, és eltemetné. Ha azért írna, hogy később is csak ő olvassa el, akkor valóban elrejtené. Nem hagyná soha elől, és nem hagyná ott tíz évre a régi házban, miután elköltözött.

Az kerül a naplóba, amit nem tud, nem mer elmondani. És amit el akar mondani. Aztán a szülei vagy szólnak neki, hogy elolvasták, vagy nem. Lehetséges, hogy olyan szülei vannak, akik nem olvassák el. Ez a szerző eredeti, tudat alatti szándékán mit sem változtat.

Kérdezd körbe az ismerőseidet, hánynak szóltak a szülei, hogy elolvasták az övét. Vagy nem szóltak, de gyanús, hogy megtörtént. Vagy hányszor gondolkodott azon, hogy vajon megtörtént-e. Vagy maga a napló nem mindig volt igazán elrejtve. Vajon miért?

És még ott a kíváncsiság: vajon mennyire korrektek a szüleink velünk szemben? És a hátunk mögött?

Mindez vérkomoly lelki bújócska. Ki játszik bújócskát azért, hogy soha az életben ne találjanak rá?

A világirodalom tele van elolvasott naplókkal.

A könyvek már a felnőttek naplói, amelyekben időnként gyerekek elolvasott naplóiról írnak, időnként egyéb érzéseikről és gondolataikról.

Olyan emberrel szeretek beszélgetni, aki ilyenekre:

A., Magától rájön.

B., Amikor elmondom neki, viszonylag hamar megérti és feldolgozza információt, vagy legalább képes nyitott elmével fogadni és érdemben átgondolni a kérdést.

Hogy hány ilyen ember van, az megmagyarázza, hogy miért dolgozom otthon, miért halkítom le a telefont, és miért nem járok fel a facebookra.

 
 

Zeit
2012. 11. 04.
18:54:01

A naplóírás az én olvasatomban lehet unaloműzés, és mint ilyen: hobbi. Másoknál egyszerűen önmaguk túlértékelése. Hiszen naplót írnak (senki sem ír naplót önmagának), vagyis úgy gondolják, hogy az életük, vagy a személyiségük különleges, és a naplóval adnak egy esélyt az utókornak, hogy az egyszer felfedezze a bennük rejlő eltékozolt zsenit, amit sajnos életük során túl lusták, vagy gyávák voltak életre kelteni.

Egyébként kíváncsi lennék, hogy az árvaházi gyerekek hány százaléka vezet naplót…
Balázs
2012. 11. 05.
22:15:25

Mindenkiben van egy eltékozolt zseni?

Mintha még a szimplán kedves és korrekt emberből is kevés lenne. (Egyes vidékeken. Most nem panaszkodom.)
Mage
2012. 11. 06.
01:38:11

A három év körüli gyerekek még egész zenes dolgokat mondanak, közelebb állnak a felsőbb szférákhoz. Írtam erről, aztán levettem. Majd újraírom és kirakom.
Balázs
2012. 11. 06.
08:46:25

Egy ismerősöm édesapjának nevelési elmélete, hogy a gyereket a születése pillanatától fogva egyre inkább el kell távolítani a szülőktől, hogy csökkentsük a kárt.

Azért ez a nyolcvanas években elég úttörő elképzelés volt.

Az ember tizennégy éves korában csaknem bármire képes (dolgozni, tanulni, szaporodni), addigra be kell fejeződnie a folyamatnak. Az eredmény - egy egypetéjű ikrekből - egy alkoholista szobafestő és egy mélykeresztény orvos.

Egy háromévest csak elrontani lehet.
Zeit
2012. 11. 06.
10:09:21

Nem, szó sincs róla, hogy mindenkiben lenne egy eltékozolt zseni. Önmagáról gondolja ezt az, aki naplót ír posthumous babérokra törve.

Nincsen sok zseni, de kedves és korrekt emberből talán mostanában még annál is kevesebb..
Rafina
2012. 11. 06.
13:03:40

Kedves és korrekt emberből kevés van. Ezt kiegészíteném azzal, hogy önzetlen és tisztességes emberből még ennél is kevesebb.
Mi is lehet ennek az oka?
A kedvesség szinte azonnal megtérül a korrektség hosszútávon ugyancsak kifizetődő.
Az önzetlenséget az ostobasággal azonosítja a mai társadalom, a tisztességgel szemben meg bizalmatlanok az emberek.
A jó modorú, mosolygós, simulékony csibész jó úton jár a siker felé.

A naplóíráshoz grafománia kell. Az érdekes naplókhoz meg jó gondolatok kellenek.
Aki TV-t néz az nem gondolkodik, aki sokat néz TV-t az sokszor nem gondolkodik.
.........
Mage
2012. 11. 06.
14:45:17

"A kedvesség szinte azonnal megtérül a korrektség hosszútávon ugyancsak kifizetődő."

A korrektséget illetően egyetértek.

A kedvességet a többség a gyengeség jelének gondolja és visszaél vele. Sajnos néha ki kell osztani pár pofont. A legjobb előre, ok nélkül. Új helyeken is első nap neki kell menni valakinek, különben annyi.

Én utólag sem szeretem ezt, mert mocskos lesz tőle a kezem. Ez van.
Rafina
2012. 11. 07.
13:44:08

Nyilvánvaló, hogy különböző relációkban másként és másként működnek az emberek, de az első interakciókor is kedves, de mégis határozott és valami miatt elismerést kiváltó viselkedés szerintem nem vezet ahhoz, hogy maga alá gyűrjön valaki. Más kérdés, hogy az emberek többsége, ha megérzi, hogy a másik gyengébb, akkor bíz begyűri és birkózás közben jönnek a kokik:-)
Klára
2012. 12. 08.
14:19:11

"a naplóval adnak egy esélyt az utókornak, hogy az egyszer felfedezze a bennük rejlő eltékozolt zsenit, amit sajnos életük során túl lusták, vagy gyávák voltak életre kelteni."

- vagy épp nem volt rá lehetőségük. Ezt ki lehetne terjeszteni az íróasztalfióknak dolgozó, amúgy zseniális íróra, költőre, vagy a fűtetlen padlásszobában alkotó tehetséges művészre, akik ismeretlenül és szegényen meghalnak, aztán a haláluk után valami élelmes üzletember, tőkéje és kapcsolatai segítségével hasznot hajt a megtalált művekből.

Amúgy a naplóírás sokaknak afféle "ingyen pszichológus" (ez bár erős torzítás, sokan mégis így fogják föl, felnőttek is), függetlenül attól, hogy látja -e más az íróján kívül, fejleszti a fogalmazási, önkifejezési készséget, a kreativitást, a saját életünk történéseinek későbbi hatékony, pontos értékelését -és emiatt, egy napló nemcsak a már megtörtént eseményekről szólhat és nemcsak szöveges formájú lehet: a lényeg az a lelki megnyugvás és öröm, amit a naplót író személy saját magának ad.
Én írtam párat, amit nem akartam, hogy megtaláljanak. Mikor újraolvastam őket és kijegyzeteltem belőlük a korábbi hasznos ötleteimet, elégettem őket, biztos ami biztos.

=> Regisztrálni jó <=