Nincs jogosultságod (már) a komment módosításához.
behind :: 2012. november 04., vasárnap, 14:45:18 :: 9 komment
socical
A gyerek azért ír titkos naplót, hogy a szülei megtalálják és elolvassák.
Ha nem gyerekkorában olvassák el, akkor később.
Kérdezz rá, és jó eséllyel senki nem fogja azt válaszolni neked, hogy azért írt titkos naplót, hogy a szülei elolvassák. Azt fogja mondani, hogy azért írt, hogy ne olvassák el.
A világ problémáinak többsége az önismeretnek ebből a mélységéből táplálkozik.
Ha a gyerek nem akarná, hogy bárki elolvassa a naplóját, akkor nem írna naplót. Belekiabálná a titkait egy gödörbe, és eltemetné. Ha azért írna, hogy később is csak ő olvassa el, akkor valóban elrejtené. Nem hagyná soha elől, és nem hagyná ott tíz évre a régi házban, miután elköltözött.
Az kerül a naplóba, amit nem tud, nem mer elmondani. És amit el akar mondani. Aztán a szülei vagy szólnak neki, hogy elolvasták, vagy nem. Lehetséges, hogy olyan szülei vannak, akik nem olvassák el. Ez a szerző eredeti, tudat alatti szándékán mit sem változtat.
Kérdezd körbe az ismerőseidet, hánynak szóltak a szülei, hogy elolvasták az övét. Vagy nem szóltak, de gyanús, hogy megtörtént. Vagy hányszor gondolkodott azon, hogy vajon megtörtént-e. Vagy maga a napló nem mindig volt igazán elrejtve. Vajon miért?
És még ott a kíváncsiság: vajon mennyire korrektek a szüleink velünk szemben? És a hátunk mögött?
Mindez vérkomoly lelki bújócska. Ki játszik bújócskát azért, hogy soha az életben ne találjanak rá?
A világirodalom tele van elolvasott naplókkal.
A könyvek már a felnőttek naplói, amelyekben időnként gyerekek elolvasott naplóiról írnak, időnként egyéb érzéseikről és gondolataikról.
Olyan emberrel szeretek beszélgetni, aki ilyenekre:
A., Magától rájön.
B., Amikor elmondom neki, viszonylag hamar megérti és feldolgozza információt, vagy legalább képes nyitott elmével fogadni és érdemben átgondolni a kérdést.
Hogy hány ilyen ember van, az megmagyarázza, hogy miért dolgozom otthon, miért halkítom le a telefont, és miért nem járok fel a facebookra.
bonus content
2012. 11. 04.
18:54:01
Egyébként kíváncsi lennék, hogy az árvaházi gyerekek hány százaléka vezet naplót…
2012. 11. 05.
22:15:25
Mintha még a szimplán kedves és korrekt emberből is kevés lenne. (Egyes vidékeken. Most nem panaszkodom.)
2012. 11. 06.
01:38:11
2012. 11. 06.
08:46:25
Azért ez a nyolcvanas években elég úttörő elképzelés volt.
Az ember tizennégy éves korában csaknem bármire képes (dolgozni, tanulni, szaporodni), addigra be kell fejeződnie a folyamatnak. Az eredmény - egy egypetéjű ikrekből - egy alkoholista szobafestő és egy mélykeresztény orvos.
Egy háromévest csak elrontani lehet.
2012. 11. 06.
10:09:21
Nincsen sok zseni, de kedves és korrekt emberből talán mostanában még annál is kevesebb..
2012. 11. 06.
13:03:40
Mi is lehet ennek az oka?
A kedvesség szinte azonnal megtérül a korrektség hosszútávon ugyancsak kifizetődő.
Az önzetlenséget az ostobasággal azonosítja a mai társadalom, a tisztességgel szemben meg bizalmatlanok az emberek.
A jó modorú, mosolygós, simulékony csibész jó úton jár a siker felé.
A naplóíráshoz grafománia kell. Az érdekes naplókhoz meg jó gondolatok kellenek.
Aki TV-t néz az nem gondolkodik, aki sokat néz TV-t az sokszor nem gondolkodik.
.........
2012. 11. 06.
14:45:17
A korrektséget illetően egyetértek.
A kedvességet a többség a gyengeség jelének gondolja és visszaél vele. Sajnos néha ki kell osztani pár pofont. A legjobb előre, ok nélkül. Új helyeken is első nap neki kell menni valakinek, különben annyi.
Én utólag sem szeretem ezt, mert mocskos lesz tőle a kezem. Ez van.
2012. 11. 07.
13:44:08
2012. 12. 08.
14:19:11
- vagy épp nem volt rá lehetőségük. Ezt ki lehetne terjeszteni az íróasztalfióknak dolgozó, amúgy zseniális íróra, költőre, vagy a fűtetlen padlásszobában alkotó tehetséges művészre, akik ismeretlenül és szegényen meghalnak, aztán a haláluk után valami élelmes üzletember, tőkéje és kapcsolatai segítségével hasznot hajt a megtalált művekből.
Amúgy a naplóírás sokaknak afféle "ingyen pszichológus" (ez bár erős torzítás, sokan mégis így fogják föl, felnőttek is), függetlenül attól, hogy látja -e más az íróján kívül, fejleszti a fogalmazási, önkifejezési készséget, a kreativitást, a saját életünk történéseinek későbbi hatékony, pontos értékelését -és emiatt, egy napló nemcsak a már megtörtént eseményekről szólhat és nemcsak szöveges formájú lehet: a lényeg az a lelki megnyugvás és öröm, amit a naplót író személy saját magának ad.
Én írtam párat, amit nem akartam, hogy megtaláljanak. Mikor újraolvastam őket és kijegyzeteltem belőlük a korábbi hasznos ötleteimet, elégettem őket, biztos ami biztos.