only you :: 2012. december 03., hétfő, 21:59:01 :: 9 komment
dialogue

- Olvastam, amit arról írtál, hogyan kell a nőt padlóra küldeni, és kiakadtam.
- Miért zavar téged, ha valakit - esetleg és elméleti síkon - padlóra küldtem?
- Mert aki szándékosan rosszat tesz másokkal, arról azt gondolom, hogy rossz ember.
- Jó, de fórumon írtam.
- Aki ezzel nem érvelhet, az te vagy. Az alapján, ahogyan a "csak vicceltem"-ről és az őszinteségről értekezel.
- Formai jelentősége van a fórumnak, játékból felcseréltem nekik az okot az okozattal. Azt írtam, hogy a nőt úgy lehet évekre kicsinálni, hogy "nagyon figyelsz rá, megérted, kiismered, mondasz neki újat magáról, pont olyanná válsz, mint amilyet szeretne, törődsz vele, főzöl rá, őszintén bókolsz neki abban, amiben valóban jó, a tenyereden hordozod, figyelmes vagy, néha beszólsz neki, hogy érezze a szellemi fölényt, és jó vagy vele az ágyban. Aztán hirtelen, minden előzmény és átmenet nélkül kirakod". Ettől az ismertetőtől lettek néhányan idegesek.
- Mert igaz.
- Persze, hogy az, de nem szándékosan alakul így. Szerinted történt valaha olyan, hogy azért viselkedtem valakivel figyelmesen, hogy kicsináljam? Vagy azért szakítottam vele, hogy tönkretegyem? Mit gondolsz? Nyilván azért voltam figyelmes és azért alkalmazkodtam, mert örömet akartam neki szerezni. Azért bókoltam, mert volt mire. És azért szakítottam vele, mert nem váltotta be a hozzá főzött reményeket. Voltaképp én jártam rosszul az elpazarolt energiát nézve. Ha egy koldusnak három napon át adok pénzt, és utána nem adok többet, akkor már rossz ember vagyok? Nem ártottam neki, csak visszaengedtem a normál állapotába. Oda, ahol korábban létezett. A kiindulóponthoz képest semmit nem vettem el, sőt, ajándékoztam neki néhány szép pillanatot. Nem tehetek róla, hogy hozzászokott ahhoz, ami jó. Bárcsak nekem is lett volna mihez hozzászoknom mellette.
- Jó, tudom, hogy soha nem azért jössz össze valakivel, mert nem hiszed el, hogy jó lesz.
- Erről beszélek.
- De velem miért nem szakítottál normálisan?
- Ha valakit igazán szerettél, örökre szeretni fogod. És ez így van jól. Mi most is együtt vagyunk. Alternatív módon. Szabad vagy, szórakozhatsz.
- Az ember mégse bírja ki, hogy ne méregesse magát másokhoz. Igaz?
- Én kibírom. Pontosan tudom, hogy miben vagyok jobb azoknál, akikkel azóta szívatod magadat. És mi az, amikben ők nagyon jók.
- Mégis folyamatosan basztatsz.
- Persze. Szándékosan. De nem azért, mert méregetem magam. Hanem szórakozásból.
- Miért csinálod?
- Viccelsz? Hat éve vagyunk jóban. Ha eddig bevált a basztatás, miért változtassak rajta? Ki vagyok én, hogy hirtelen át akarjam formálni az egészet? Elhagyni a járt utat a járatlanért? Menet közben nem kezdjük el újrakonfigurálni a léghajót. Fent a levegőben.
- Peti, szerinted mi most utazunk? Úgy értem, persze, a Földdel együtt repülünk a Nap körül. Ezt leszámítva szállunk mi valahová?
- Hamarosan űrhajóval is. Mindjárt indulni kell, mert jön a világvége. Ha ennyire le vagy robbanva, elviszlek az enyémmel egy állomáshoz.
- Engem nemsokkal azelőtt hagytak itt, amikor az emberek egy rádióteleszkóppal a Nyilas csillagkép mellől fogtak egy "Hűha" adást. Engem azóta keresnek az otthoniak.
- Erről nem hallottam. Hűha csillagkép? Hány fényévszázadra van? Mert a bolygónak 18 napja van hátra. Van egy hostess ismerősöm, tudod, ő Barbara, imádom. Elképesztő szuggesztív. Mindent kimond, amit gondol, és ettől minden szavának ereje van. Mesélte, hogy mit mondott "a Karcsinak". Azt mondta neki: "Karcsikám, totál felesleges ez az őrület. Hogy pánikol a sok ember, és gyűjt, szervezkedik, készül a világvégére. Nem lesz december 21-én világvége. A maja kalendárium egészen másról szól. Jó hírem van a számodra. Nem fog felrobbanni a Föld. Nem nyeli el tűzgolyó az egész emberiséget. Nem fog mindenki meghalni, Karcsi. Csak az olyanok fognak, mint Te!"
- Úristen.
- Jéggé dermedtem a rémülettől, ahogy elmesélte. Pedig engem szeret, és még így is megütött vele. Nem mozdult közben. A szemével mutatott. Van, aki a szemével tud mutatni. Nem tudom, ki az a Karcsi, de élő adásban nem szívesen lettem volna a helyében.