words lost :: 2012. február 10., péntek, 15:23:36 :: 44 komment
politics

Az elmúlt időszakban három szó használatáról mondtam le véglegesen.

Magyar, itthon, demokrata.

A "magyar" túlságosan pejoratív. Nem vagyok elég elvetemült ahhoz - és senkit nem utálok eléggé -, hogy használjam.

Az "itthon" szót sürgősen meg kell tanulnom németül.

A "demokratát" meg elvitték azok, akikhez az égvilágon semmi közöm nincs, és soha nem is lesz.

 

Valahogy csak elleszek a fenti szavak nélkül.

Azért kösz.

 

 
 

Ivon
2012. 02. 10.
20:48:11

napok kérdése és németül mondom, viszlát.
jancsika
2012. 02. 10.
22:16:01

Ha jól értem, Németországba készülsz munkavállalási szándékkal?

Én 2009 szeptembere óta dolgozom orvosként Észak-Rajna-Vesztfáliában. Érdekes nép a német. Alapból eléggé kiközösítőek, de ha felismerik benned azokat a kvalitásokat, amik motiválják őket, akkor hihetetlenül barátságosak tudnak lenni. Szerintem ez az, amit megtanultak a 2. világháború után: el kell fogadni az idegeneket, ha jól lehet velük együtt dolgozni. Persze kell nekik egy kis idő, amíg "megolvad a jég", de utána nagyon segítőkészek és megértőek.
Balázs
2012. 02. 11.
09:50:02

Szépen elöntöttük itt a blogot :)

Én négy évet voltam Berlinben és négyet Heidelbergben. Berlinre a nagy nyüzsgés, Heidelbergre meg a gyönyörű, Pécs vagy Szeged nagyságú város hangulata a jellemző.

Egyszer ki kell próbálni az érzést, hogy megfizetik és értékelik a szaktudásodat. De azért Magyarországon sem annyira rossz az egyetemi városokban, csak legyen annyi pénzed, hogy ne érdekeljen a mindennapi gyilkolás a 200 eurókért.
Mage
2012. 02. 11.
12:58:23

Balázs: nem a pénz a fő indok. Programozóként Magyarországon is át lehet vészelni a kemény teleket. Ha szerencséd van, forralt borra is futja. Programozóként bárhol élhetsz, anyagi értelemben az egyetlen komoly veszélyforrás a mágneses vihar.

Nekem abból van elegem, hogy itt szemét az élelmiszer. Ettél pisztáciát Németországban? Másfélszer-kétszer akkora, és tele van olajjal. Az ízéről nem beszélek. Meg kell kóstolni.

Itt a hús az a disznó. A marhától is minden baja lesz az embernek. A bolti tojás ehetetlen. Bocs, de nincs időm és kedvem lejárni tanyára öregasszonyokat kergetni, hogy bevallja, mit tett még a tápba. Dolgozó ember vagyok, számomra az árucsere helyszíne a bolt. Nem mintha máshol vásárolni lenne értelme. Mindegyik a "nagybaniról" jön. Egymillió adót nem fizető, kotyvasztó, csaló őstermelő hazája vagyunk. Ez a magyar mezőgazdaság.

Tetszőleges intersparos, 1500 forintos import bor jobb, mint a 4-5000 forintos magyar borok. Mindegy, hogy olasz, francia, argentin, chilei vagy izraeli. Biztos lehetsz benne, hogy jobban jársz vele, mint a magyarral. A 10 000 forintos, év borászai borokról is rendre kiderül, hogy csaltak, pancsoltak vele. Minimum tele van öntve glicerinnel. Meg "hát nem bírja a neonfényt" (Érdekes, az import bírja). És "nem jó a parafadugó, nem mi tehetünk róla, ilyet küldenek". (A parafák? Vagy kik?)

Állítólag borban jók vagyunk. A bor őshazája vagyunk. Úristen, milyen az, amiben nem vagyunk ennyire jók?

És miből lesz nemzeti összetermék? Háztáji-GDP-re alapozzuk a gazdaságot?

Aztán ugye elvették a nyugdíjamat. Nem is az az 1 millió forint zavar, hanem az, hogy nem akarok ilyen eszetlen birkák között élni, akik hagyták magukat. Én nem hagytam, de miattuk úszik az enyém is. És nem lesz helyette másik. Állami sem lesz. Heló. Nem baj? Ébresztő.

Az államadósságot sem én hoztam össze, és nincs kedvem más hülyeségét visszafizetni. Főleg nem Hódmezővásárhelyét, vagy az V. kerületét, ahol a fő adósságtermelők élnek. Viszonylag épeszűnek, értelmesnek látszó, liberális emberek is bíztak Rogánban. Ez az igazán rémisztő, nem a fidesz.

14 éves korom óta van bankkártyám. Azt kértem anyámtól a születésnapomra. Nem fogok olyan helyen élni, ahol a társadalom zsigerből gyűlöli a bankokat. Nem fogok agyatlan antiszemiták között élni. Ott szeretnék lakni, ahol ilyen bankellenes - antiszemita - szónok nem kétharmadot kap, hanem kórlapot. Ahol az ilyet bezárják. (Graz ugrik be először, csak sajnos onnan túl hamar kiengedték.)

A könyvemet szeretném befejezni ahelyett, hogy a depressziómat ápolom, ami azért alakul ki, mert nem bírom felfogni, hogy miért menetel vissza a környezetem önként az állatvilágba.

Az egészségügy helyzetéről meg hadd ne mondjak semmit.

Ha most kinézek a hátam mögött az ablakon, nem látok sem füstöt, sem vért, sem ordító embertömeget. Ennek egészen pontosan egyetlen egy oka van: nagy többségnek fogalma sincs arról, hogy mi történik itt, és hogy mi fog még történni.

Aki azt hiszi, hogy ebből itt bárhogy is ki lehet jönni jól, vagy akár elfogadhatóan meg lehet úszni, élete nagy tévedését követi el.

Sajnálom.
Mage
2012. 02. 11.
13:02:57

Ivon: Ich werde dir deutsche Lektionen für einen freundlichen Preis geben.

Ha viszont mégis összekeverem a németet az angollal, Redum tanácsára megyek Hollandiába.
Mage
2012. 02. 11.
13:20:28

Tényleg, Balázs, nem tudsz egy empatikus, kedves pszichiátert, aki nem kérdez sokat, csak bólogat, és felírja nekem, amiről épp azon a héten érdekes dolgokat olvastam az interneten?

Mert, úgy hallom, bezár a Péterfy. Kár.
Balázs
2012. 02. 11.
17:53:02

Vidéken tudok, Budapesten nem.

De megkérdezhetem édesanyámat, ha megmondod, melyik kerületben kell.

---

Más.
Igazad van a problémákban, de végül mégiscsak az a bajod neked is Magyarországgal, hogy európai normákhoz mérten szegény. Ezért képtelen az európai normák kialakítására is.

Ott nem beszélhetünk európai értelemben vett morálról és közerkölcsről, ahol az emberek teljesen természetesnek veszik évekig vitatkozni egy lakógyűlésen a világításról vagy a takarításról.

Nem azért nincs jó élelmiszer a boltokban, mert képtelenek vagyunk megtermelni. Hanem mert gyakorlatilag nincs, aki megvegye.

Persze ez a probléma összetettebb, mert az egészséges, minőségi, itthoni élelmiszereket államilag kéne támogatni a felcsúti futballcsapat vagy a rynair terjeszkedése helyett, a parasztokat pedig nem "mindenkinek saját traktort" szlogenekkel butítani, hanem minőségorientált, hatékony, közösségi termelésre kényszeríteni.

Ugye ismered ezt link ? "A hazatérők közül többen felfedezték már, hogy a nyugati országok szokásai, ételei (miegymás) kis keresés után mind megtalálhatók Magyarország fővárosában. Ugyanez nem mondható el fordítva." Most tekintsünk el attól, hogy Budapesten nem lehet minden minőségi külföldi dolgot megtalálni, viszont külföldön tényleg nem lehet magyar árukat kapni.

Vajon miért?
Talán mert nem exportképes?

Legalább tucatnyi európai és féltucatnyi európán kívüli nemzetiséggel szórakoztam együtt a fiatalabb éveimben. Az egyetlen dolog, amit egynél többször képesek voltak kipróbálni, a lángos volt. Az édességek közül pedig a somlói.

De ez nem változtat a helyzeten.

Egyszerűen nem kapsz jobb nyugdíjat, élelmiszert, egészségügyet vagy közmorált, és nem is fogsz kapni, amíg az ország többsége a túlélésért küzd.

Ahogy én látom, van - vagy egyre inkább csak volt - ebben az országban néhány százezer ember, akik európai normák szerint akartak, akarnak élni.

A többségüket Kádár nevelte ki.

Az ember, aki közelebb vitte Magyarországot Európához egy velejéig buta, kommunista diktatúrával, mint az utóbbi húsz év demokráciája.

Ők ma már nem szavaznak.

A maradék hangja elveszik. Nem vállalja a küzdelmet, hanem elmegy oda, ahol úgy élhet, ahogyan gondolkodik. Azért mennek el, mert ők megértik, hogy ez a lényege az európai létnek: nem dönthetsz a többség helyett, akkor sem, ha jobban tudod.

(Pont ezt gondolja most rólunk Európa. Félnek bármilyen komolyabb szankciótól, mivel a többség a kormány mögött áll. Az elsöprő többség pedig a törvények szelleme mögött. Ha ugyanezeket a törvényeket a Jobbik, LMP vagy az MSZP hozta volna, a támogatottságuk lefedné a szavazó lakosság egészét.)

És ez így is lesz addig, amíg az európán kívüli bevándorlókkal ennyi baj van a Lajtán túl.

Egy normális európai ország nyelvét sem olyan nehéz megtanulni, mint azt, hogy hogyan jöjj ki két gyerekkel 80-ból egy hónapban. Nem februárban, hanem a következő öt-tíz évben. Hollandia kifejezetten jó hely, ha szereted az alföldet, a nyelve pedig, jól mondta Redum, angol-német keverék.

"Aki azt hiszi, hogy ebből itt bárhogy is ki lehet jönni jól, vagy akár elfogadhatóan meg lehet úszni, élete nagy tévedését követi el."

Én sajnos nem csak magamra kell gondoljak. Valószínűleg egész másképp látnám a dolgot, ha nem lenne olyan szerencsém, hogy egy kivételesen jó családban élek egy nagyszerű nővel és két gyerekkel. De ők már iskolások, nem sokáig tudok velük lenni. 14 évesen egy gyereket már nem érdekli a szülője. Pár év múlva már azt nézi, hogy mikor szabadulhat meg tőle. Az az idő, amit most nem töltök velük, soha nem jön vissza, ahogy édesanyámnak sem jött, amikor az egyik diplomáját csinálta. Mire befejezte, már nem tudtunk beszélni egymással.

Még hat-nyolc évig szeretnék itt élni a családommal.

Utána vár még tíz-húsz év külföldi munka, hogy a német nyugdíjam lehetővé tegye, hogy nyugodtan makettezhessek és kertészkedhessek egy házban, ahol boldogan várhatom az unokákat és a halált.

Nekem akkor is fontos, hogy magyar embereket is gyógyítsak, mert bőven vannak itt ártatlanok is.
Mage
2012. 02. 11.
18:41:38

Balázs: talán Havas mondta (az biztos, hogy beszélgetős műsor volt és az ATV-n, mert tévém nincs), hogy az orvosok között van a legtöbb hazafi. Nem jobboldali-politikai értelemben, hanem a szó valódi és nemes jelentése szerint. Olyan emberek, akik hajlandóak áldozatra azért, hogy a hazájukban a saját nemzetüket gyógyítsák.

Ehhez annyit tudok hozzátenni, hogy tényleg nem velük kéne szórakozni már.

-------------------------

Ami a linket illeti:

10. Nem igaz. Magyarországon szörnyen magas adóterhek vannak, főleg, ha vállalkozol. Tavaly verték szét az EVA-t.

9. Hazugság. A magyar mentalitásba gyakran szó szerint belehaltak a magyar feltalálók. Vagy itthon nem vitték semmire. És ez ma is így van, lásd onko-kés. A kevésbé kiugró, de tisztességes vállalkozásokat szintén tönkreteszi a környezet, a morál és a bürokrácia.

8. Paleot eszem, Túró Rudi kilőve. Kicsit azért körbe lehetett volna nézni odakint a hűtőpolcon. Az embernek eszébe sem jut, hogy túró rudit vegyen.

7. A Jobbik 20% fölött jár. Akin látszik, hogy zsidó, megtámadják az utcán. Budapesten. Kérdezz körbe Krav Maga edzésen, ki miért jár.

6. Itthon tényleg kevesen beszélnek idegen nyelvet, és ez sok munkahelyen csak papíron elvárás. Valójában nem is értékelik, ha tudsz. Mivel nincs rá valódi igény. Ez a mentalitásból fakad. Ha tényleg lenne rá valódi igény, akkor többen tudnának nyelveket. (Biztos van pár hely, ahol jól jön, de a legtöbb munkakör a legtöbb multiban nem ilyen.)

5. Tényleg vannak jó orvosaink. Ha a kórházaknak, gyógyszereknek és orvosi műszereknek semmilyen hatásuk nem lenne az emberi szervezetre - és itt a hatások közül is kiemelném a gyógyítást -, tehát ha a világon mindenhol puszta kézzel dolgoznának az orvosok, talán egyenlő esélyekkel indulnánk. A helyzet az, hogy sok beteg be sem jut a rendelésre. Ez tényleg olcsó. Egy tisztességes temetés nem is olyan drága, a hamvasztás szinte ingyen megy.

4. Aki ezt írta, az nem normális. Túl azon, hogy egyre többen rájönnek, hogy egyáltalán nem kell sem kenyeret, sem tésztát enni, ezt az ételt bárhol megfőzheted. Jó eséllyel jobb minőségű húsból, mint Magyarországon.

3. Ebben annyi igazság van, hogy minden országban mások az ismerkedési szokások. De amíg nem arab és nem viatnámi nővel kezdesz, nem kell fegyvert tartanod a párna alatt.

2. Ez sem igaz, mivel egyedül két gyereket nevelni sokkal nehezebb, mint ketten hármat. Talán még egyet is nehezebb egyedül. És a házasságok nagy része válással végződik. Tudom, hogy más országokban sem teljesen igazságos ebből a szempontból az adórendszer, talán a német sem az, de a magyar szociális ellátásért hazajönni már zubbonyban, hátrakötött kézzel sem érdemes, mivel bezárt Lipót.

1. Kár, hogy ebbe a szép érzésbe (Budapestet lehet szeretni) egyre erősebb hányinger vegyül.

Aki ezt írta, az vagy munkakörből hazudik, vagy az életében nem járt külföldön.

Pár száz kilométerre tőlünk 15 féle marhasonkát kapsz a benzinkutakon. Itthon alapvetően nem lehet kapni ilyet, tehát nem igaz, hogy ugyanazt megveheted.

Nálunk a pulykakolbász, a borjúmájpástétom és a csirkevirsli is disznóból van. Egyes helyeken ábrával jelölik, ha egy élelmiszerben nincs sertés.

De mondom, venni kell Németországban vagy akár Ausztriában egy csomag pisztáciát vagy egy avokádót, aztán lehet magyarázni, hogy ezt így itthon is megkapod.

Marhára nem.
Mage
2012. 02. 11.
18:43:00

Különben, ha rajtam múlt volna, a MOL részvénycsomag visszavásárlásának ára nálatok, orvosoknál landol. De ezt is csak az a százezer ember gondolja így. És az kevés.
jancsika
2012. 02. 11.
19:15:46

Balázs: A legtöbb dologban egyetértünk - talán abban nem, hogy ha 50 évesnél fiatalabb vagy, akkor aligha fogod valaha is élvezni a gondtalan nyugdíjas éveket, mert mire nyugdíjas lennél, már sehol a világon nem kapnál nyugdíjat. Ha 30 körüli vagy annál fiatalabb vagy, akkor kb. 90% az esélyed, hogy háborúk, éhínség vagy járványok áldozata leszel. Én már egyébként évek óta mondom, hogy Magyarország gazdasági-társadalmi helyzetét három szempont határozza meg:

1. A globális erőforrásválság (kb. 1970 óta nem nő, 2000 óta pedig csökken az egy főre jutó energiafelhasználás globálisan - kőkeményen zuhanunk bele az Olduvai-szakadékba!)

2. Magyarországnak a globális gazdasági erőtérben elfoglalt pozíciója - 1990 előtt része voltunk egy birodalomnak, ami TELE volt olcsó kőolajjal - Csakhogy a Szovjetunió a 80-as évek közepe-vége felé átesett egy kisebb olajkitermelési csúcson. 1990 után ugyan a szibériai olajmezők kitermelése révén tudták fokozni az olajkitermelésüket, csakhogy azóta nem baráti alapon, hanem pénzért adják az olajat. Ez Magyarország szempontjából óriási gond. A mai napig nem értük el az 1980-as CO2-kibocsátásunkat (már nem is fogjuk, 2010 óta folyamatosan csökkent a fosszilis tüzelőanyag-felhasználásunk, ahelyett, hogy nőne), márpedig a versenyképtelen magyar gazdaságot az olcsó szovjet kőolaj hajtotta. Olcsó kőolaj hiányában gyakorlatilag NINCS termelő gazdaságunk. A valós gazdasági teljesítmény növekedése és CO2-kibocsátás között 96%-os korreláció van - vagyis Magyarország valós gazdasági teljesítménye a mai napig nem érte el az 1980-as értéket, és soha nem is fogja. Az, hogy mennyi GDP-t hazudunk és hamisítunk össze, teljesen mindegy. De hát, hogy is mondta Gyurcsány? "Az isteni gondviselés, a világgazdaság pénzbősége, meg trükkök százai, amiről nyilvánvalóan nektek nem kell tudni, segítette, hogy ezt túléljük. Nincsen tovább."

3. A magyar társadalom és gazdaság belső szerkezete. Érdekes észrevenni, hogy velünk ellentétben vannak poszt-szocialista országok Kelet-Európában, akik nemcsak, hogy képesek voltak kompenzálni a szovjet háttér elvesztését, de azóta tudtak valamicskét fejlődni is. No, nem sokat, az Olduvai-szakadékkal ők se nagyon tudnak mit kezdeni, de mégiscsak jobban állnak, mint mi. Ezt a különbséget a volt KGST-országok között a magyar nép zöme a mai napig azzal magyarázza, hogy "mert nálunk több a zsidó". És ezt komolyan is gondolják!

Ide még egy kis apróság, ami már-már a "mániámmá" vált az utóbbi időben. Magyarországon 1970-ben 700.000 személygépjármű volt, ma 3.500.000 van. Ha gépjárművenként csak 500.000 forint közvetlen fenntartási költséggel számolunk évente (ami 450 forintos benzinár mellett még a 20 éves Suzuki Swift esetében is szinte lehetetlen az átlagos, évi 15.000 km-es futás mellett, beleszámítva az amortizációt, adókat, díjakat, biztosítást, stb. stb.), az mai áron számolva évente 1750 milliárd forint. Mindehhez az állam évente olyan 4100 milliárd forinttal járul hozzá a személy- és tehergépkocsi-közlekedésből származó negatív externáliák mérséklésére:

link

Ennek jó részét természetesen nem fizeti ki a magyar állam, hanem az ország értékveszteségként szenvedi el évről-évre.

Mennyit is jelentett ez az elmúlt 40 évben? Nos, ha egy számtani sorozattal számolunk, aminek első eleme a 700.000, a 40. pedig a 3.500.000 gépjármű, feltéve, hogy a gépjárművek száma közel egyenletesen nőtt, akkor (700.000+3.500.000)/2*40=42.000.000.000.000, azaz negyvenkettőezer-milliárd forintot kapunk végeredményül. Hozzászámolva az állam által elszenvedett értékveszteséget, ha szintén úgy számolunk, hogy a közlekedés által okozott negatív externáliák mértéke mai áron mondjuk 800 milliárd volt 1970-ben (feltéve, hogy a negatív externáliák mértéke arányos a személygépjárművek számával, vagyis 1970-ben ötöde volt a mainak mai áron számolva), 2011-ben pedig 4000 milliárd:
(800+4000)/2*40=96.000 milliárd forint.

Tehát az elmúlt 40 évben a közúti személy- és tehergépjármű-közlekedésnek köszönhetően "elautókáztunk" kb. 138.000 milliárd forintot. Ami még ennél is rosszabb, hogy ugyanakkor az országnak SEMMILYEN számottevő gazdasági haszonnal nem járt a gépjárművek számának emelkedése, hiszen:
- saját autógyárunk (hazai tőkéből, hazai befektetőknek hasznot termelő) nincs
- ami autógyár Magyarországon van, azok az adókedvezményeknek és fejlesztési támogatásoknak köszönhetően többe kerülnek a magyar államnak, mint amennyi adót befizetnek (nyilván, hiszen az elmaradott magyar infrastruktúra és korszerűtlen szakmunka miatt csak így voltak hajlandóak gyártási kapacitást Magyarországra telepíteni)
- olajkitermelésünk gyakorlatilag nincs (a magyar olajkitermelés csúcsa 1968-ban volt)
- az autógyártáshoz kapcsolódó további iparágak (gumigyártás, elektronika stb. stb.) nem számottevő.
1970-ben 700.000 gépjárművel is be tudtak járni az emberek dolgozni (ráadásul akkor még 5.600.000 rendszeres munkavállaló volt, ma 3.800.000 van), ma 3.500.000 gépjárművel járnak be, de hőbörögnek, hogy drága a benzin. Ha csak annyit meg tudtunk volna csinálni, hogy megmaradunk az 1970-es 700.000-nél, már nagyságrendekkel jobban állnánk, mint most. És ez csak az autókázás, hol van akkor még a többi tartós használati cikk, amit szintén nem gyártunk Magyarországon, de importálunk tömegével!

De biztos a zsidók tehetnek mindenről...
Mage
2012. 02. 11.
23:21:24

jancsika: érdekes, amit írsz a CO2 kibocsátásról. Tényleg ezen megy a hidegháború évek óta, nem véletlen, hogy az USA, Kína és Oroszország a fő kerékkötő, és hogy a fejletlen országok kvótát adnak el.

Az autós számításból szerintem kihagytad a megspórolt időt. Például én laktam Óbudán, ahonnan bizonyos irodákba BKV-val egy-másfél óra (busz+villamos+metró), autóval viszont 12 perc volt az út. Ez napi szinten igen komoly kiesés.

Erről mindig eszembe jut, hogy az országnak mekkora anyagi veszteséget okoz, hogy a pénztárosoknál drágábban dolgozó emberek sora kígyózik a vonatpénztáraknál. És a boltokban. Az idő pénz. Fejlettebb országokban erre azért már rájöttek.

Az is veszteség, ha az irodai dolgozók mosogatnak vagy takarítanak maguk után. Egyes helyeken büntetés jár azért, ha nem teszik. Én azt büntetném, ha igen. (Olyan helyről beszélek, ahol van külön takarító személyzet. Ha nincs, az más.)

Aki egy gyereket visz az óvodába, egyet az iskolába, és bejár dolgozni, annak nem buli a tömegközlekedés.

Ettől még igazad lehet abban, hogy összeségében veszteséget okozott a sok autó. Csak azt mondom, hogy van járulékos haszna. Ahogy a Malév is veszteséges volt, mint vállalat, mégse jó, hogy megszűnt, mert a csökkenő turizmuson, elmaradó üzleti utakon, máshova vitt befektetéseken, elveszett bizalmon többet bukunk, mint amibe a fenntartása volt.

Az igazi pazarlás az egészségügy. Pusztán anyagilag az lenne a jó, ha mindenki makkegészséges lenne a nyugdíjkorhatárig, aztán az első nyugdíjas napon elpatkolna. Sőt, talán még kifizetődőbb lenne, ha mind csak 50 évet élnénk, mert utána kezd az ember belassulni.

És ha felmegy 6-700 forintra a benzin literenkénti ára, könnyen előfordulhat, hogy autózni drágább lesz, mint a BKV-ra felszállni.

250 forintos dízel mellett 3-4-szer annyiba került elmenni anyámhoz tömegközlekedéssel, mint autóval (és ebbe beleszámoltam a megtett útra eső amortizációs és szervíz költségeket is). Ez persze a jegyekre vonatkozik, bérlettel nyilván olcsóbb. Ami viszont Óbudáról nem volt számomra opció.

Mióta a város belső részén lakom, 3 év alatt mentem vele 2000 km-t. Tehát lehet nélküle élni. De én nem járok reggelente sehova.

Olyan városban, ahol minden második utcában jár a villamos, nyilván az se lenne gond.
Balázs
2012. 02. 12.
10:51:04

Mage: Tényleg ennyire rossz a zsidók helyzete? Én ezt ennyire nem tapasztalom, bár nem fogalmam sincs, Budapesten mi a helyzet. Én általánosan azt veszem észre, hogy senkinek nem biztonságosak az utcák.

Az élelmiszer-kérdésben egyetértek veled, de szerintem jó élelmiszer/egészségpolitika mellett nálunk is lenne húszféle marhasonka. Én is abszurdnak találom, hogy vadászni kell az élelmiszerre, a boltokban csak kaját lehet venni.

Az egészségügyet nem lehet azzal megmenteni, hogy holnaptól ötszázezret keres egy kezdő orvos, és kétmilliót egy főorvos. Sürgősen pumpálni kell évi több ezer orvost a rendszerbe, mert minőségi munkáról ilyen emberi erőforrások mellett nem beszélhetünk. Egyébként húsz éve folyamatosan összeomlik, csak egy ideje nem ide jönnek a környező országok magyar orvosai. Szégyen, hogy orvoshiánnyal küzdünk, miközben az egyetemeink kapacitásának felét fizetős, külföldi diákok foglalják el. És azt mondja az orvosik rektori találkozója, hogy évi hatmilliárdot hoz en bloc a konyhára, hogy itt vannak. Ez egy-két kilométer autópálya, vagy egy fél focistadion. Egy lapátnyi föld kitermelése a négyes metróból.

A korábban 21 milliós Románia lakossága ma 18 millió. Nem ide jöttek.

Majd este megpróbálom leírni a gondolataimat a megoldásokról, most megyek szánkózni.

jancsika: Európai emberként nem túl meglepő, hogy azt mondod, hogy lesz valami háború vagy egyéb. Biztos lesz. A háborúkat is túlélte valaki, ráadásul akkor duplán szükség lesz rád is, rám is.

A CO2-kibocsájtás nekem is érdekes, bár semmit nem tudok erről a témáról, sejtem, hogy igazad van. Számomra éppen elég volt, hogy a kilencvenes években mi történt itt a gazdasággal. Éppen azért mentem annak idején külföldre, mert az ezredforduló körül már lehetett látni, hogy a gazdaság képtelen lesz rendezni az egészségügyet vagy az emberek egészségét. Én azt hittem, hogy 2010 körül tör ki a hatalmas lakossági leamortizálódás, amit a szociális nyomor idéz elő, de ez sokkal előbb bekövetkezett.

Te is jössz a zsidókkal. Bár a mi családunkba is házasodott be egy jópofa fickó, nem hallottam őket panaszkodni soha (na jó, a nem-is-igazi zsidó neje folyton panaszkodik, de ő mindig ilyen volt, még a házassága előtt is).

Miről maradtam le?
Balázs
2012. 02. 12.
10:52:00

+ Mage, a belvárosban kérdezzek neked akkor pszichiátert? Édesanyámhoz megyek holnap vacsorázni.
Mage
2012. 02. 12.
13:17:24

Balázs: köszönöm, igazából azt akartam csak mondani, hogy bezár a Péterfy. Tényleg ott írattam fel magamnak a Wellbutrint, hogy lehozzon a cigiről. A neten olvastam, hogy működik. Működött.

Én azért nem lettem pszichiáter (azon túl, hogy nem bírom a vért), mert tudom magamról, hogy ha lenne kulcsom a kisszekrényhez, mindent beszednék.

(Azért köszönöm.)
Mage
2012. 02. 12.
13:47:00

Ami a másik kérdést illeti, vannak "áldozat-típus" emberek. Például egyes becsületes, igaz magyar fehérembereket - nőket is, férfiakat is - minden héten megtámadnak a 4-6-os villamoson és a nyugati pályaudvari aluljáróban a cigányok.

Engem soha nem támadnak meg a cigányok a 4-6-oson. Úgy tűnik, ennyire szeszélyes az élet. És ha egyszer megtörténne, akkor is 1 alkalom / 30 év lenne a statisztikám, ami azért elég messze van az 1 alkalom / 1 hét-től. Halvány reményem nincs arra, hogy felzárkózzam.

Sőt, még az is lehet, hogy nekem akár a Kárpátia koncertre is adnának jegyet a Hollán Ernő utcai jegyirodában, ha kérnék - bár soha nem kérnék -, és közben még a pénztáros sem lökdösne meg.

Másfelől több olyan ismerősömet bántották az utcán, aki nagyon nem tűnik sem önsorsrontó, sem konfliktuskereső, sem szerencsétlen embernek. Tehát nem tipikusan az, akibe a lelkialkata vagy a viselkedése miatt kötnek bele. Sajnos, kénytelen vagyok elhinni, hogy mégis van, akit a kinézete miatt ér ilyen inzultus.

A kérdés az, hogy ez milyen gyakori.

link

Igazából az a baj, ha ránézésre "liberális/zsidó/meleg/drogos" vagy. Nagyon precíz indikátora egy országnak, hogy hogyan reagál a melegfelvonulásra. Nézd meg, hol nem lehet melegfelvonulást tartani: Oroszország, Fehéroroszország, Szerbia, Magyarország.

Szép csapat.

Bárki bármit gondol, ez nem a melegekről szól. A társadalom toreanciaszintjét méri fel. Tíz évvel ezelőtt Budapesten is működött. Néhány éve már nem. És nem a válság kezdete óta van ez így. Még előtte romlott el.

Én megértem, hogy van, akit zavar az ilyen felvonulás. Attól, hogy valakit zavar, vagy akár viszolyog tőle, az illető még nem lesz náci. Hát még a Berlini verzió mennyire zavaró lehet. Erre az a megoldás, hogy nem kell odanézni. Pont az a lényeg, hogy normális társadalomban is van, akit zavar, de ott ezt illik elviselni. Lehet tőle viszonyogni, de nem megyünk oda utcakövekkel szétverni.

Ezért mondom, hogy kitűnően rávilágít arra, hogy az adott országban milyen állapotok uralkodnak. És a gyakorlat igazolja az állítást: Oroszország, Szerbia, Magyarország.

Istenem, ez rémes.

Vegyük át az egészet egyetlen mondatban:

Kertész Imre Berlinben él.

Ebbe gondolj bele.
Mage
2012. 02. 12.
13:51:55

Még annyit, hogy a Jobbik tetszőleges helyi szervezetében több drogos* és pornós* van, mint az SZDSZ összes valaha volt tagjai között együttvéve.

És ezt nem a Népszavából lehet tudni, hanem a kurucinfóról.

És az égvilágon semmi csodálkoznivaló nincs ezen. Amerikában is a republikánosok között vannak a sötét múltú emberek. Minél álszentebb egy társaság, annál több benne a pedofil. Engem csak az bánt, hogy Schwarzenegger és Eastwood is republikánusnak állt.


(*: Én nem szeretem ezeket a szavakat. Pont az a lényeg, hogy az ő minősítéseikkel mondjam el.)
Mage
2012. 02. 12.
14:00:13

jancsika: szerintem is nagyon nagy baj lesz, amikor elfogy a kőolaj, és ez előbb-utóbb elkerülhetetlenül bekövetkezik.

Próbálom kitalálni, hol mutatkozik a legnagyobb esély a túlélésre, és oda költözöm.
Mage
2012. 02. 12.
14:10:02

"Te is jössz a zsidókkal. Bár a mi családunkba is házasodott be egy jópofa fickó, nem hallottam őket panaszkodni soha"

Kertész Imre sem panaszkodott egyetlen egyszer sem a Sorstalanságban. Érdemes elolvasni.

A kedvenc kóser boltomban is annyit mondott a tulaj arra a felvetésemre, hogy romlik a helyzet, hogy: "ugyan."



jancsika
2012. 02. 12.
17:57:50

Balázs: "Európai emberként nem túl meglepő, hogy azt mondod, hogy lesz valami háború vagy egyéb. Biztos lesz. A háborúkat is túlélte valaki, ráadásul akkor duplán szükség lesz rád is, rám is."

Gondold végig a következőket:

Ma a világon 7 milliárd ember él. Mennyi embert tudnánk eltartani a kőolajra (illetve fogalmazzunk úgy, hogy olcsó energiára) alapuló gazdálkodással?

Nos, kiindulási pontként tudnám ajánlani Molnár Géza munkásságát. Itt egy nagyon jó kis előadás tőle:

link

A sors fintora, hogy Géza főleg "mélymagyar" megmozdulásokon szokott előadni, pedig ő maga egyáltalán nem nacionalista érzelmű. Személyesen ismerem, ezért tudok erről nyilatkozni.

Géza elsősorban a Kárpát-medence gazdálkodásával foglalkozik, részben régészeti módszerekkel. Több könyvet is írt, ezekben azt állítja, hogy a Kárpát-medencében egészen a 18. század végégi voltaképpen fenntartható ártéri gazdálkodás folyt. A mai értelemben vett intenzív mezőgazdaság csak a 19. század elején indult be igazán, főképp a folyamszabályzásoknak köszönhetően. A célja valószínűleg pont az volt, hogy a növekvő népességet el tudja látni élelemmel, amire az akkori, bár fenntartható, de kevesebb élelmet termelő ártéri gazdálkodás már képtelen volt. A Kárpát-medencében az intenzív mezőgazdálkodás megjelenése előtt kb. 95% volt az erdőségek aránya (ennek egy jó része ártéri erdőség), mára ez az arány 17%-ra zsugorodott, de az eredeti tájjellegű erdőségek aránya nem éri el a teljes felszín 3%-át. Ami mára maradt, az főleg szárazságtűrő fafajtákból (akác, fenyő) áll. Ennek javarészt az az oka, hogy a folyamszabályozásoknak köszönhetően a Duna és a Tisza vize nagyon gyorsan vonul le, vagyis a Kárpát-medence gyakorlatilag elsivatagosodott.

Tehát: mennyi embert tudott eltartani pl. a Kárpát-medence az intenzív (később gépesített és olcsó energiára alapuló) mezőgazdaság nélkül?

Nos, 1786-ban volt egy népszámlálás, ami akkor 35 fő/km2-ben határozta meg az átlagos népsűrűséget. Ez akkor kimagaslóan nagy szám volt, és magukat a népszámlálást kezdeményező köröket (ez természetesen a Habsburg császári udvar volt) is meglepte. Mennyi most a népsűrűség Magyarországon? Kb. 117 fő/km2. Vagyis több, mint
3-szorosa az 1786-osnak. Ja, és ma a Kárpát-medence ökológiai állapota nagyságrendekkel szarabb, mint a 18. század végén. Tehát akkor hány embert fog tudni eltartani a Kárpát-medence, ha végleg véget ért az olcsó energia korszaka?

Az biztos, hogy kevesebbet, mint 35 főt négyzetkilométerenként. Könnyen lehet, hogy még a 10 fő/km2 is csak édes álom lesz, ha bekövetkezik az összeomlás. Már egy középkori szintű, fosszilis tüzelőanyagok nélküli mezőgazdaság is csak utópia, tekintve, hogy az elsivatagosodás, a globális klímaváltozás és a talajerózió nagyon erősen érintette hazánkat (de az egész világot is). Olcsó energia nélkül a hagyományos gazdálkodás még az eredeti (a mainál legalább egy nagyságrenddel kisebb) termésátlagokat sem tudná hozni.

Magyarországon tehát a jelenlegi népesség legalább 2/3-a nem fog tudni élelmet találni magának. Szerintem egy reálisabb becslés olyan 90%. De induljunk ki a 2/3-ból, az most nagyjából 6,6 millió ember. Mi lesz ezekkel az emberekkel?

Ilyen vagy olyan módon, de sajnos el fognak halálozni. Igen ám, de az ember már csak olyan élőlény, hogy sok mindenre képes, mielőtt éhen hal. Például megeszik más embereket. Vagy elkezd háborúzni, hogy elvegye azt, amit a másé. A végeredmény ugyanaz lesz, de a bejárt út sokféleképpen alakulhat. Gondoljuk csak végig: a 2. világháború, ami az eddigi világtörténelem legborzasztóbb világégése volt, Magyarországon a népesség 10%-ának az életébe került. Most pedig maximum 30 éven belül be fog következni egy esemény, ami 66% életét fogja követelni - így vagy úgy, de törvényszerűen. Mi lesz itt? Könnyen lehet, hogy akkora balhé, ami még az egyébként eltartható kisebbséget is magával rántja. Vagyis könnyen lehet, hogy az Olduvai-szakadék igazi "extinction event" az emberiség szempontjából.

A világ teljes népességre sem vár sokkal jobb sors. Ázsiában az ÁTLAGOS népsűrűség 200 fő/km2 fölött van, márpedig Ázsia területének nagyon nagy része már évmilliókkal ezelőtt is alkalmatlan volt az emberi élet tömeges eltartására (sivatag, tajga, tundra, stb. stb.). Európában az átlagos népsűrűség olyan 130 fő/km2. Még az USA-ban is 35 fő/km2. Afrikában is 30 fölött van. Egyedül talán Kanada és Ausztrália állnak jól 3-5 fő/km2-rel.

Mage: "Próbálom kitalálni, hol mutatkozik a legnagyobb esély a túlélésre, és oda költözöm."

Szerintem a közeljövőben a következőkre lehet számítani:

A "fejlett nyugat" szétrohadása gyakorlatilag az 1970-es évek óta folyik, ennek a felgyorsulása várható. Az USA már egyértelmű jeleit mutatja ennek a folyamatnak, Európában kevésbé érezhető, bár az is igaz, hogy Európa nagyon "vegyes felvágott". Kínának van még kb. 395 milliárd tonnányi kőszene, amiből kb. 2025-ig képesek lehetnek évről évre egyre több energiát kitermelni, talán még az egy főre jutó energiafelhasználást is fogják tudni fokozni, ha képesek lesznek a jelenlegi demográfiai és gazdasági nehézségeiket kezelni valahogyan. Nem kizárt, hogy képesek lesznek rá, a kínaiak találékony nép, ráadásul hihetetlenül szorgalmasak is. Az nem túl valószínű, hogy Kínában európai fehér emberként jó esélyeid lennének, bár lehet, hogy be tudnál oda illeszkedni. Érdekes még az afrikai kontinens, itt számos ország van, ahol még van kiaknázható potenciál (mindenféle ásványkincsek, energiahordozók, kőszén, akár még olaj is), bár a régió "éllovasai" már az olaj szempontjából már rég túl vannak a kitermelési csúcson, de a kontinensnek még lehetnek növekedési kilátásai. Más kérdés, hogy én Afrikába fehér emberként nem mennék élni, nyilvánvaló okokból. Hosszú távon mindenhol az ember-ember közti ellentétek kiéleződésére lehet számítani, márpedig ez az etnikai tolerancia szempontjából sajnos nem sok jóval kecsegtet.

A "nyugati, fehér" emberek számára szerintem 3 olyan ország van, ahol az ipari társadalom a jelenlegi formájában még élhető lesz a következő években:

1. Ausztrália - jelentős kőszén- és érckészletek, Ausztrália a mai napig jelentős exportáló ezekből, a saját ellátását (még növekvő igények esetén is) valószínűleg el fogja tudni látni ezekből néhány évtizedig. Sajnos Ausztráliában egyre növekvő gondot okoz (és még fog is okozni) a klímaváltozás, soha nem látott szárazságok, áradások, viharok. Kérdés, hogy az ausztrál társadalom hogyan fog tudni megbirkózni ezekkel. Viszont a népsűrűség elég alacsony (3,5 fő/km2), és vannak jó ötleteik, pl. a permakultúra is ausztrál "találmány".

2. Kanada - hasonlóan jó népsűrűség, mint Ausztráliában, rengeteg olajhomok és olajpala, aminek a kitermelésére most kötöttek államközi szerződést az USA-val. Ez nyilván azt fogja jelenteni, hogy mivel ezek az energiahordozók főleg erdőségek alatt, nagy területeken helyezkednek el, ezért Kanada erdeit a következő 20 évben ki fogják irtani. Ami marad a természetes környezetükből, azt a kitermelésből származó szennyezés fogja hazavágni (minden liter kitermelt nyersolajra 5 liter szennyezett víz jut), de ez még némi idő kérdése, szóval Kanadának még lehet kb. 20-30 jó éve. Az USA vészesen közel van, márpedig ők soha nem ijedtek vissza egy kis vérengzéstől, ha el lehetett venni valakitől valamit, de az alacsony népsűrűségnek hála Kanadában valószínűleg lehet majd a mai szempontból nézve jó életet élni viszonylag sokáig.

3. Norvégia - Norvégia egyedülállóan kiemelkedik a többi európai országból, mivel hozzáférése van az északi-tengeri energiahordozókhoz. A selftengerek olajhozama ugyan átlépte a csúcsot, viszont most lehetőséggé vált a tengerfenékről a metán-hidrát bányászása, ezzel egyedül Norvégia foglalkozik jelenleg érdemben. Ez azt jelentheti, hogy Norvégia a következő néhány évtizedben fenntarthatja a növekvő termelékenységet, illetve egy főre jutó, növekvő energiafogyasztást. Norvégia tehát a harmadik potenciális élőhely.

Érdekes kérdés még Németország... Németországnak LEHET esélye arra, hogy technikai-innovációs potenciáljánál fogva VALAMILYEN ipari termelést fenn fog tudni tartani fosszilis energiaforrások nélkül. Hogy mit és milyen mértékben, az a jövő kérdése, de pl. a megújuló energiaforrások kiaknázása szempontjából már csak földrajzilag is jobban állnak, mint pl. Magyarország. Érdekes kérdés, hogy érdemes-e Németországban berendezkedni hosszú távra.
Mage
2012. 02. 12.
20:30:52

Norvégiát leverik az oroszok, Kanadát az amerikaiak, ezek nem tűnnek biztonságos helynek.

Az Északi-tengeren már évek óta megy a balhé, zászlót tett Oroszország a tengerfenékre, legalább 8 ország igényt tart a tenger alatti olajmezőkre. Szép buli lesz.
Balázs
2012. 02. 12.
23:12:16

Mage: "Igazából az a baj, ha ránézésre "liberális/zsidó/meleg/drogos" vagy." -> Ami visszavezet ugyanoda, hogy az emberek még nincsenek ott átlagkeresetben, hogy ezt eltűrjék.

Az, hogy a másik életébe ne akarj beleavatkozni, ahhoz eddigi tapasztalataim szerint az egyik előfeltétel, hogy a tiéddel elégedett légy.

Röviden összefoglalva, Magyarországon nem az a kérdés, hogy ki szereti a marhasonkás és ki a disznópárizsis szendvicset, hanem hogy ma ki hal éhen. Erre épül fel a valóban alkalmazott társadalmi normáink kilencven százaléka.

Ezért él a lakosság többsége félelemben, mert nem tudja, hogy holnap ő lesz-e a meleg a maradék szemében. Tudod hányan titkolják a teljesen normális betegségeiket? A rákbetegekre is azért kezdünk kicsit újra emberként tekinteni, mert annyian vannak, hogy a nagy számok törvénye alapján néhányan felvállalták a harcot. A társadalommal szemben. Szörnyű, ez is.

Visszatérve a megoldásokra. Szerintem két út van. Az egyik, hogy évi 5-6000 hallgatót képzünk, megnyirbáljuk az ellátottak körét, kibővítjük a biztosítottak körét, és drasztikus összevonásokat, racionalizálásokat csinálunk, és többszintű biztosítást vezetünk be.

Szükség van a több végzősre, mert a fele akkor is el fog menni, ahogyan elmennek jópáran Németországból is egyébként, Svédországba, Hollandiába vagy Norvégiába. Valamit rendezni kell a jövedelmeken, de szerintem egy 800-1000 eurós kezdő orvosi fizetésnél nem kell többet adni. Az ellátottak körét és az ellátás részeit is módosítani kell. Bizonyos emberek csak életmentő ellátást kaphassanak. A biztosítottak körét úgy kell módosítani, hogy a közmunka kórházban vagy egészségügyi szolgálatban is (hasznosan) letölthető legyen. Ezzel a munkaerőhiány is csökkenne - nem állapot, hogy ötvenes orvosok órákig adminisztrálnak. Ezen kívül több ember, őstermelők, nyugdíjasok egy összeg fölött, stb. is fizessenek hozzájárulást. A belvárosi, régi és felújítatlan épületekből át kell tenni a munkát a perifériára vagy a modern, gazdaságos épületekre, amelyeket minden városban be kell kapcsolni a tömegközlekedésbe. A többszintű biztosítás azoknak lenne, akik hajlandóak legálisan pénzt áldozni a jobb gyógyulási körülményekért. Az sem legális, hogy az állami műtőben műtik az orvosnak a magánrendelésen adott kétszázért a térdét.

Erre az esély nagyjából nulla, mivel ellenkezik a mindenkori kormányok és a szakmai elit korrupt részének érdekeivel.

A másik verzió, hogy hagyjuk a rendszert összedőlni. Tízezrek, ha ugyan nem százezrek halnak meg fölöslegesen, míg végül a helyzet eléri a kritikus pontot, és akkor újjá lehet építeni.

Erre látok több esélyt, mivel ehhez semmit nem kell csinálni, csak várni.
Rafina
2012. 02. 14.
08:22:15

Olvasom, olvasom:-)
De sok időtök van!
Magatokra:-)

Nostradamus megjósolta vagy 500 éve.
Madách kb 150 éve megírta.

Ennek ellenére a nők még ma is szülnek gyermekeket és bíznak a jövőben:-)
Mage
2012. 02. 14.
13:17:01

Balázs: a vonaton ülve írok.

Alattam a vonat súlyától recsegnek a talpfák. A fogaim között ropog a homok.

Számtalan módon lehet homokot juttatni a szánkba, vannak rá egészen extrém módszerek. Lusta ember lévén a kényelmes megoldást választottam: ételt rendeltem a Wasabiból. A Wasabi relatíve magas minőséget képvisel, átlagosan három ételből csak egyet kéne kidobni rögtön a kiszállítás után, a többieknél már 50% körüli ez az arány. (Nálam a Leroy tartja csúcsot. Penészes ételt küldtek.)

Nem tudom, mennyibe kerül az a vízmennyiség, amely elegendő tisztítóerővel rendelkezik két csipet saláta homoktalanításához. Hiába, na, a víz az új arany, orbán is megmondta. Nem futja rá, hogy lemossák. Vagy ez volt a víz elől futó homok.

Igazad van, létezik összefüggés a társadalom működése és az anyagiak között. Csak ez nem egyirányú, és nem ilyen triviális függvény. Nem csak azért vagyunk ilyenek, mert kevés a pénz, hanem azért kevés, mert ilyenek vagyunk. Volt ezer évünk a bizonyításra, mi rendelkeztünk Európa legnagyobb aranykészletével (a már kibányászott aranyról, nem az elcsatolt bányákról beszélek), a fél huszadik századot mi találtuk fel, ennyit hoztunk ki belőle.

Épp a napokban láttam egy listát a lakosság hangulatáról országonkénti bontásban, természetesen a legboldogtalanabb nép a magyar, és 100-as skálán 10-ről 6-ra estünk vissza néhány év alatt.

Az első három helyezett Indonézia, Mexikó és India, 50 körüli értékekkel.

Nehéz ezt mivel magyarázni. Egyik ország sem gazdag a fenti három közül, Indonéziában se kokain, se fű nincs, az államforma hasonlít a miénkhez, diktatúra, csak ott legalább a neve köztársaság. A helyes megfejtés nem a tengerpart, ahogy a meleg éghajlat sem, mert Európa nagy része hátul kullog, pedig itt is van tenger, itt is süt a nap. Az egyetlen levonható tanulság, hogy a kereszténység jó nagy szívatás. Amerika is a középmezőnyben mozog.

Na most én nem jártam még Indonéziában, viszont több közeli ismerősöm rendszeresen, és hát van, ami fényképről is átjön. Például az, hogy olyan igényességgel építkeznek és olyan esztétikával, ahogyan mi sohasem fogunk.

Magyarország mostohán bánik a turistákkal, ezt tudom, mert a belvárosban lakom. A balinézek miért tudnak kedvesek lenni? Szegényebbek nálunk. A svájciak miért tudnak kedvesek, vagy legalább normálisak lenni? Sokkal gazdagabbak. Azt az utálatot és bunkózást, amit a Ferenciek terén vagy a Váci utcai boltokban művelnek az eladók, sehol máshol nem tapasztaltam. A legrosszabb hely, ahol jártam, Szlovákia volt. Jelentem, alulmúljuk őket.

Redrum agya tegnap azon égett ki, hogy a kollégái a kérése ellenére sem hagynak helyet a parkolóban a fizetős ügyfelek számára. Beállnak keresztbe.

Vajon a pénzhiánytól ilyen a mentalitás, vagy ettől a mentalitástól nem jutunk előrébb?

Szerintem azt is kár összekeverni, hogy valamire nincs kereslet, és hogy csak kisebb kereslet van rá. Nem az a bajom, hogy nem lehet normális élelmiszert venni minden sarki éjjelnappaliban, hanem az, hogy sehol nem lehet. Aközött, hogy nem mindenki venné azt, és aközött, hogy senki nem venné, találunk még néhány fokozatot.

Nem merek két adagot venni húsból vagy halból, mert kéthetente egyszer úgyis visszavihetem. Romlott. Teljesen mindegy, hogy piac, Tesco, Interspar vagy Cora. Egyébként ezek közül szerintem a piac a legrosszabb, az összes számlát nem adó hamisító mellett az a legbüdösebb hely.

Nemrég olvastam, hogy Budán nyílt egy bolt, ahol 80 000 forintos sonkaszeleteket vehetsz.

Fasza.

Tökéletesen jellemzi a magyar társadalmat. Választhatsz a moslék és a 80 000-res hús között.

Mert nincs középosztály.

A csórók és a milliomosok országa ez.

Az egyetlen dolog, ami e két réteg között található, az a társadalmi szakadék.

Európában szerintem azok az országok működnek jól, ahol a középosztály a legerősebb társadalmi csoport.

Ez az, ami itt nem fog kialakulni, amíg a saját ügyfeleinknek szándékosan nem hagyunk helyet a parkolóban.

Az országot ismerve mondhatom úgyis, hogy: nem fog sohasem.
Balázs
2012. 02. 15.
09:19:14

Engem meggyőztél, elhamarkodott volt azt mondanom, hogy előbb kell jólét, és utána viselkedik a nép. Bizonyára van a kollektív tudattalanunkban egy adag önsorsrontás.

Bár az indonéz példa szerintem kicsit sántít, és az én kijelentéseim csak ebben a kultúrközegben érvényesek. Nepálban az emberek boldogok, ha meditálhatnak Buddhán, Magyarországon ez nyilván nem kiút.

Ezt az élelmiszer-dolgot egyre több helyen olvasom. Én annyira nem érzem, mivel a vidéki rokonok, külföldi utak és a gyümölcsfás telkünk egész jól ellátnak. Pedig nagyon szeretek főzni, és azért nem a tízezer forintos borok vannak a konyhánkban. Szeretném hinni, hogy működik annyira a kapitalizmus kis hazánkban, hogy valaki észrevegye és betöltse ezt a piaci rést.

Azért kicsit félek attól, hogy ehhez is kevés társad lesz. Talán Budapesten összejöhet valami, de máshol szinte kizárt.

Szerintem már az szégyen, hogy azon kell gondolkodnunk, hogy egy olyan városban talán működhet egy-két normális élelmiszerbolt, ahol minden ötödik magyar él.

Amit a középosztályról írsz, színigaz.
Mikor Heidelbergbe költöztünk, egy relatív zárkózott közösségbe kerültünk, ahol senkit nem ismertünk. Négy lépcsőház volt egy lakóközösségben, és a fűtés korszerűsítését csinálták éppen. Az első lakógyűlésen úgy éreztem, mintha ököllel ütnék az arcomat a szavak. Egyszerűen nem hittem el, hogy ilyenek, mint mondjuk számokra épített érvek hatnak majd. Nem mindenkin, de ott helyben, fél óra alatt megszületett a döntés.

Mikor hazaköltöztünk, másfél év után azért hagytuk ott azt a közösséget, mert nem sikerült megállapodni a takarításról. Másfél év alatt.

Az első karácsonykor átmentünk a szomszédokhoz, később készítettem egy makettet a helyi kastélyról, aztán Németország és Európa híresebb épületeiről, a gyerekek játszottak vele. A fiatalabbakkal a ház körül ültettem fákat és sövényeket, és tényleg jöttek, mert mindig vittem nekik sört, és télen meg együtt quake-eztünk. A párom szabadidejében pályázatokat írt, recepteket cseréltünk, együtt főztünk a szomszédokkal, az öregekkel meg pálinkáztunk, néhányan beszéltek a háborúról vagy az Ungarnurlaubokról. Kicsit ingyenklinikaként tekintettek rám, de sohasem tolakodtak, csak megkérdezték, hogy mikor érek rá (és soha nem kényszerítettek lelki zsarolással sem törvénytelen előnyökre). Nagyjából egy év után már látszott, hogy aki kimarad ezekből, az bánhatja, és vagy elköltözött, vagy csatlakozott. Végül alig bírtunk elmenni.

Azt gondoltam, emiatt semmi értelme maradni, hiszen semmi olyan nincs itt, ami a helyiek speciális mentalitásából adódik. Hát, de.

Az első magyarországi lakógyűlés úgy nézett ki, hogy végtelenített szalagon nézhettük a közös képviselő és egy legutóbbi választáson alulmaradt jelölt burkolt tolvajkurvaanyádozását. A feleségem várandós nőként nem bírta a stresszt, és két óra kifizette az egész összeget. Ötvenezer forintról beszéltek.

Akkoriban még nem figyeltünk fel arra, amit már te is mondtál, hogy ha van, akkor az autód taxi, a telefonod visszahívó, stb. és hagytuk magunkat lehúzni. És bár nem azért csináltuk, de soha senki egy köszönömöt nem mondott. Nem egy nagy összegről van szó, mert 12 lakás volt egyben, de én azért egy virágot vagy valamit küldtem volna.

Nem is köszöntek.

Mondom, színigaz, amit a nemlétező középosztályról írsz.
Mage
2012. 02. 15.
12:57:47

Balázs: gondolom, nem mindenkit érint ez a kérdés. Húszéves koromban nekem sem volt annyira fontos, hogy mit eszem, kibírtam szinte mindent. Ahogy teltek az évek, ez sokat változott. Nem véletlenül kezdtem el a paleot. Talán egyénfüggő, hogy ebből a szempontból ki meddig húszéves.

Van, akinek a "vasat is megemészti a gyomra", vagyis kevésbé érzékeny az ételekre. Úgy értem, rövid távon, mert abban biztos vagyok, hogy "az vagy, amit megeszel", és hogy ha ránézel az 50 körüli magyar férfiak arcára, akkor általában nem a vitalitás lesz az első szó, ami eszedbe jut. Én viszont 120 évet szeretnék élni.

Elhiszem, hogy nem mindenki életminőségére hat egyformán az étel. És a vidékiek dolga eleve könnyebb ebből a szempontból.

Igazából egy normális dinnyéért is ki kell utazni Budapestről. Egyszerűen nem hozzák fel idáig, csak a szemetet.

Tegnap a sors szeszélye elém terelt három turistát a Ferenciek terén a Matchban. Kérdezték a darált húsok fölött állva, hogy melyik tehén (cow). Talán hollandok lehettek, mert hol németül, hol angolul beszéltek egymással. Nem viccelek, tényleg pont tegnap este történt, és pont így. Már a mage.hu kommentjeiből dolgozik a Nagy Kerék is.

Mondtam nekik, hogy egyik sem tehén, ez mind röfi (pork). Kérdezték, hogy akkor melyik a jobb ezek közül. Azt válaszoltam, hogy én egyiket sem enném meg, egyébként is el fogok innen költözni. "Nincs tehén?". "Nincs." Aztán egymásnak: "This is a cheap country."

Tök jó érzés volt.

Megalázó.
Mage
2012. 02. 15.
14:34:31

A Wasabi és a Leroy közötti különbséget szeretném érzékeltetni:

A Wasabi-nál tegnap reklamáltam azért, mert nem volt rendesen lemosva a saláta, homok került az ételbe. Válasz: 5000 forint ajándékutalvány. Ez azért elég európai.

Leroy, szó szerint penészes étel. Válasz: 200m tehát kétszáz forint értékű öntet, amit végül nem is kaptam meg.

A tisztesség kedvéért le kellett írnom.

Balázs
2012. 02. 16.
10:00:42

Engem igazán nem kell győzködnöd a helyes étkezés fontosságáról.

A munkám során, kis túlzással, ami nem akut és nem rák, az táplálkozással és némi mozgással megoldható. Vagy gyógyszerekkel. 90% a gyógyszereket választja, a többi hazudik arról, hogy holnaptól kidobja az oldalas receptjét.

Függetlenül attól, hogy rendelőben vagy egy családi ünnepen mondom, általában ez úgy néz ki, hogy figyelmesen végighallgatnak, bólogatnak, aha, legközelebb nem zsírban sütöm ki a disznókarajt. Aztán valahogy de. Létezik más sütemény is, nem csak a tömény, cukros feltéttel televágott piskótatészta. Telefon tavaly nyáron, a papa nem kap levegőt és nagyon fáj a mellkasa. Mondom hívjanak mentőt, infarktusa van. (- Azt hogy kell?) Egy ismerős kolléga volt bent, aki beengedett a műtőbe a mamával, és mutattam neki a papa ereit. Szedtem ki egy kis barna trutyit az egyikből, és szépen elmagyaráztam, hogy ez itt a disznó a papában. Azt hittem, ez elég hatásos.

Mit gondolsz, mi változott?

Nagyon jó érzés ám úgy végezni a munkádat, hogy a jó megoldást senki nem akarja választani. Még a családod sem.

A bolti szárnyasok sem jobbak a liba kivételével, a csirke és a pulyka talán még a disznónál is rosszabb. A liba esetében csak azért jobb a helyzet, mert a libát a májáért tartják, ezért nem rakhatják tele annyi méreggel. (Hanem helyette halálra etetik, de ez nem akkora baj.)

A családi ünnepek úgy néznek ki nálunk, hogy mi viszünk négy tál gyümölcsöt és egy tál könnyű édességet - általában mézzel -, és mellé egy üveg bort. Rajtunk kívül soha senki nem vesz egy karika banánnál vagy egy gerezd narancsnál többet, és kicsit meg vannak azon sértődve, hogy nem szívesen iszom aranyászokot egy félszáraz vörös helyett.

Amikor születésnap vagy egyéb van nálunk, mindenki alaposan feltankol, mert tudják, hogy nálunk "nem lehet enni". A legutóbb két libát készítettünk el, hatalmas adag leves, gyümölcsös hús, stb. lett belőle. Kizárólag a kisült zsírjába mártott kenyérrel táplálkozott a família fele mellett a két unokahúgom is. Nem egészen tizenöt másodperccel a mosogatás elkezdése után a sógornőm megkérdezte, mit tehetne a családja egészségéért-

Ez komoly?

Nem egy felemelő dolog hallgatni harmincas-negyvenes embereket arról, hogy mennyi egészségbeli problémájuk van. Két falat fehérkenyér-hurka közt, egy kis sopronival leöblítve.

Remek.

Na, ezért leszünk ehhez is kevesen. Pláne, ha elmész.
Mage
2012. 02. 16.
22:42:53

Igazad van, tényleg a libáról van a legkevesebb rossz emlékem. Ezt valahogy nem vettem eddig észre. Most gondoltam át. A kacsával már több baj volt, az többször volt romlott. (Fóliázott liba- és kacsacombot, és kacsamellet szoktam venni, most is van a fagyasztóban három kacsacomb.)

Szendi szerint nem a zsír a baj, hanem a cukor és a kenyér. Eszem zsírt, nem keveset (felváltva libazsír és kókuszolaj), tegnap marhacsontvelőt ettem hagymával, fokhagymával, köret nélkül. ("Magába.") És szarvasgulyáslevest.

Lisztet és szénhidrátot nem eszem. Két hónap alatt 10-12 kilót fogytam. Nem tudom pontosan, nincs itthon mérleg. A 10 az biztos, anyámnál van, ott szoktam néha ráállni.

Nem csak fogytam, hanem jobb anyagot érzek a bőröm alatt. Van, ahol a bőröm arra az állapotára emlékeztet, amilyen húszéves korom körül volt. Ez elég jó érzés.

Ami még megy: tojás, paleo lisztek és alma nagy mennyiségben, és minél több hal.
Mage
2012. 02. 16.
22:53:18

Viszont van valami, ami rosszabb, mint a félkarú-romángyerek-koldusmaffia. Ez a piacos-öregnéni-maffia.

Azért hiszem, hogy maffia, mert józan ésszel átgondolva nem lehet, hogy egy 80 éves néni egyedül fél tonna zöldséget szállítson fel nap mint nap a piacra.

Tegnap megfogadtam, hogy idős nénitől nem vásárolok többet.

Az a baj, hogy mindig a nagymamám jut eszembe. Nagyon szerettem őt. Néha feljárt Pestre eladni pár zöldséget, és télen a nagyapámmal együtt árulták a krizántémot. Hiányoznak.

Látsz a piacon egy idős nénit, és azt hiszed, hogy jót teszel, ha nála vásárolsz. Tegnap pucolt répát vettem az egyiktől. Közben még eszembe is jutott, hogy na, tőle tényleg nem lenne szép számlát kérni. Szinte elszégyelltem magam azért, amit előzőleg írtam az őstermelőkről.

Azt hiszem, takarmányrépát adott. Vagy marharépát, nem tudom, de nem ehető zöldség volt, az egész biztos. 5 perc alatt szétfőtt, és rettenetes, édeskés-lisztíze volt. Kiválogattam az egészet a levesből és kidobtam. Mehettem le az éjjel-nappaliba répáért, ami szintén nem volt nagy eresztés, de fényévekre járt a kidobottól.

Azt már amikor vágtam, tudtam, hogy nem lenne szabad berakni a levesbe, egyszerűen csak az agyam nem akart kapcsolatba lépni azzal a gondolattal, hogy ekkora szemetet vettem.

Felmerült bennem, hogy ki kéne menni a piacra, és agyonlőni azokat, akik ezeket az idős néniket felinstallálják, hogy eladják nekünk a lengyel import marharépát.

A gondolat vége az lett, ami szokott: kereslet-kínálat. Ezt itt el lehet adni egynél többször. Nem (csak) az a hibás, aki árulja.

Ugyanaz, mint a politika, pepitában.
Balázs
2012. 02. 17.
11:50:07

Tudod mi az, aminek az ízét boltban, piacon nem tudod megvenni? Retek. A hagyományos, nem jégcsapretek, ez: link

A boltiakat mesterségesen felfújják trágyaleves locsolással, melegházban, pudvásak, stb. Jobb esetben vízízűek, de nem ritka az olyan sem, amiben még érzed a tápszer ízét-szagát.

Az erkélyünkön három láda van, egy virág és két retek. Alig várom, hogy ehessem őket.

Kacsa- vagy libazsírral, vagy szimplán. Ha érdekel a dolog, tavasszal küldhetek egy kisebb zacskóval.

A szokásos szárnyasokról egyébiránt nem bírom lebeszélni az ismerőseimet. Nem azért, mert alapból egy pipi vagy pulyka nem ehető, hanem mert úgysincs esélyed olyat venni, aminek köze lenne az eredeti állat húsához, májához. Próbálkoztam, de tényleg nem megy. Évekkel ezelőtt ettem utoljára csirkét, amikor egy falusi néni előttem kevert gyógyszert a táphoz. A testidegen vegyületek döntő többsége a májban bomlik le. Tényleg nem sznobizmusból nem eszem meg.

Nekem a disznó helyére a bárány lépett. Sohasem szerettem korábban, de egyszer vendégségben elképesztően finom szeleteket ettem. Mivel a gimnáziumból ismerem őket, ha vágnak, akkor szoktak szólni, és adnak.

Ezeket a jótékony hatásokat én is gyakran figyelem meg magamon, magunkon. Reggeltől estig van energiám, jó az emésztésem, és ez így lehet, hogy elsőre hülyén hangzik, de jobb a kedvem.

Ennek a tudományos magyarázata annyi, hogy az emésztőrendszernek egy nagyjából önálló idegrendszere van, amelyben többek között összemérhető számú idegsejt van, mint a gerincvelőben, és képes tovább dolgozni agyi irányítás nélkül is. A szervezet idegrendszeri átvivőanyagainak (szerotonin, dopamin, acetilkolin) jelentős része is itt található. A százalékokon lehet vitatkozni, de nagyjából a fele.

Mint mondtam, ezeket egy orvostól is megkaphatod gyógyszerben (pontosabban az ezek termelését serkentő anyagokat). A másik mód az evés.

Nem tudom, milyen összefüggés van a magyar lakosság depresszív hozzáállása és az étkezése között, de nem kizárt, hogy egyenes arányosság.

Egy volt kollégám dolgozik az emésztő-idegrendszer (ENS) területen, néha levelezünk. Tőle kaptam ezt a videót is, ha érdekel a téma, ajánlom figyelmedbe: link

Elnézést, ha sokat okoskodom itt.
Mage
2012. 02. 18.
00:10:53

Ne kérj elnézést, ez nagyon jó téma. Ráadásul annak a második agynak izgalmas latin neve van. Mindig elfelejtem. Csak a solar plexus ugrik be, az viszont egy chakra.

Tanácsos még időben összebarátkozni ezekkel a szervekkel, mielőtt ráébredsz - vagy szólnak -, hogy az egész tested egy szimpla cső.

Az ember gerinccel rendelkező gyűrűsféreg.

Amit a legbelső bensődnek gondoltál, az valójában a külvilág része. Csak ráhúztad magad, átmenetileg.

Bizony, a világ kint van és bent (kívül persze tágasabb), és közte van az ember. Egy vékony húsfal, semmi más, és még körbe se zárunk semmit. Alul-felül átfúj a szél, ha úgy tartja kedve.

Szívesen lettem volna orvos (pszichiáter), ha el tudnám viselni a vér és a testnedvek gondolatát. (A látványát hagyjuk.)

Ígérem, a következő bejegyzés testnedves lesz.

Ez volt már, ugye?

link

Kár, hogy nincs, és egy ideig nem is lesz kertem. Most is figyel két pisztráng a hűtőben. Sajnos ők a boltból jöttek. Így viszont nem nekem kellett őket megölnöm.
Mage
2012. 02. 18.
01:40:05

És végre valami jót is látok: link
Balázs
2012. 02. 18.
20:23:34

A szervezeten belül sokkal rosszabb a kintnél, jól mutatja ezt a bőr és a gyomor pH-ja közti különbség.

Hogy mennyivel jobb lenne, ha némelyik humánnak sikerülne a bentfogott levegőt, sósavat, és egyéb emésztményeket bent tartania a cső felső végének aktív lezárásával, arra ma egy szomszéd adott jó példát.

Hallgatni arany.

Belül van a királyvíz.
Rafina
2012. 02. 20.
14:28:14

Azt csak szeretnénk.
Aranyat oldatba nem viszi:-)
fontos, hogy mi tudjunk jól választani.
Balázs
2012. 02. 20.
21:59:04

Úgy értem, az emberben egyaránt van ezüst és arany.

A csöved felső végét arannyal zárhatod le. Ez a két ajkadat szimbolizáló atommagok fúziójával keletkezik, valahányszor ezüst akar kijönni, de az akarat diadalmaskodik. Belül a csőben fortyog a királyvíz. Alul csak sár jön ki. Az emberi test csodálatos.

Még felelős emberként is néha eszedbe jut a másik verzió, és kiengedsz egy kis ezüstöt odafent.

A szervezetben fontos az egyensúly.

Egy embert akkor mondunk mentálisan egészségesnek, ha felül jön ki az értékesebb, míg alul a kevésbé, és képes az arany előállítására a megfelelő helyen.

A szomszéd tegnap beteg volt, és ilyen emberrel nem illik csúnyán viselkedni.
Rafina
2012. 02. 21.
08:38:22

Naponta elolvasom a párbeszédeteket, mert érdekes és rendhagyó, hogy két fiatal és szép ember ennyit foglalkozik azzal, hogy mit eszik, pedig az emberek többsége csak jól akar lakni.
Akkor kezdi el izgatni őket az egészséges táplálkozás, amikor vagy tükörbe nézve, vagy az orvosnál szembesülnek azzal, hogy túlsúlyosak és a súlyfelesleg az nem izom, esetleg már valami baj is kialakult.
A környezetemben, bár nem vagyok orvos, én is elhivatottan terjesztem a "Táplálékod legyen az orvosságod." igét. Ahogy múlik az idő egyre többen meghallgatják és próbálják ki a javaslataimat. Sajnos előtte betegek lesznek. Még a gyerekeimnél sincs könnyű dolgom.
Mivel közel élek a fővároshoz és itt is dolgozom tudom, hogy normális ételt vásárolni itt bizony nem könnyű. Nehéz dolga van annak, aki Budapest határait át nem lépve szeretne jó minőségű élelmiszerhez jutni. De a világ végére sem kell azért elmenni és mivel valahogy mégis csak itt van az ország közepe elhoznak mindent amit csak akarunk.
Az elmúlt közel 30 éveben mióta figyelek arra, hogy mit eszem és mit nem, kifejlődtek az érzékszerveim és elég jól felismerem a jó és rossz zöldségeket.
Ezt szerintem bárki megpróbálhatja. Az a módszerem, hogy nem éhesen megyek vásárolni és nincs is határozott elképzelésem arról, hogy mit veszek. Csak szagolok és aminek jó a szaga és megkívánom azt veszem meg. Az ilyen választásom eredménye nagyon ízletes jó állagú, harsogó színű zöldségkosár. Paradicsomból zöldet is megveszem, ha jó a szaga. Olyan zöldséget, amelyik szagtalan biztosan nem választok.
Ez a módszer csak a zöldségeknél működik.
Balázs
2012. 02. 22.
11:11:28

Rafina: A modern értelemben vett egészséges életmód ott alakult ki, ahol hatalmas összegekbe kerül a minőségi egészségügyi ellátás, ezért az emberek a lehető legkevesebb orvoshoz járással szerették volna maximalizálni a túlélési esélyeiket.

Hiába na, minden akkora figyelmet kap világunkban, amennyi pénz van benne.

Ekkor fejlődött ki tömegekben a táplálkozási felelősségtudat. Tudták, hogy nem tömhetik a gyereket bébitápszerrel meg mekis kajával, mert az egyenes utat jelent az orvoshoz, amire nincs pénz.

A másik hozadéka ezeknek a folyamatoknak az alternatív gyógymódok elterjedése lett. Ma már komoly szakértők is alig tudják megkülönböztetni az egyértelműen hatástalan (esetleg káros) és a valóban hatékony gyógynövényeket, táplálékkiegészítőket, diétákat, stb.

Én személy szerint ugyanígy érzek a legtöbb elfogyasztott klasszikus gyógyszerrel, de ezt most hagyjuk. Tucatnyi idős páciensem lényegesen jobban lett a bizonyított hatású gyógyszerei elhagyása után.

Szóval kifejlődött a "modern diet", ami jellegénél fogva bizonyos, alapjában véve tiszta eredetű, körültekintéssel készített élelmiszertípusokat preferál, amelyekben meg kell fizetni a marketinget is, tehát nem kis összegről beszélünk.

Az egészséges étkezés egyfajta adó, amelyet ideális esetben - például egy Magyarországhoz hasonló mezőgazdasági adottságú országban - közvetlenül, az állam ragadós mancsa nélkül adsz a hazai termelőknek.

A vizitdíj-népszavazás országában.

Gondoljuk végig, 300 forintot (1 euró) nem akartunk fizetni egy orvoslátogatásnál sem.

Ki és mekkora adót akar itt fizetni az egészségéért a piacon?
Na, pont olyan az élelmiszerek minősége.

Akkor most még egyszer: ezek a "brutális" élelmiszerköltségek (nem a 80.000-es marhasonka) nagyságrendileg kisebbek az egészségügyi ellátásnál.

Tényleg kisebbek. Nagyságrendileg.

És a 300 forintot sem akartuk.

Tehát nem a piacon fizetjük meg az árát, hanem a kórházban. Az életünkkel.

Hogy mennyire nem viccelek, mutatok valamit.
Én láttam, mennyiből gazdálkodik egy azonos profilú és betegforgalmú német klinika és mennyiből egy magyar. Mivel a dolgozók bérén kívül semmi előnyt nem jelent az, hogy Magyarországon vagyunk, ugyanolyan színvonalon ugyanannyiból működne a kettő.

A kettő közti különbség jól mutatja, hogy mivel fizetünk inkább a kórházban:

link (legalsó térkép)

link (2. oldal)
Rafina
2012. 02. 25.
10:10:00

Doktornak doktor csak nem orvos:-)Én ehhez nem értek.
Azt tudom és már kiskamaszként is tudtam mitől nem nő pattanás az orromra, mitől tudok rendesen aludni és mitől lesz jobb a teljesítményem (ez utóbbi a teljesítménysportolók és a sokat tanulók szempontjából fontos).
Ma már tanulva és sokat olvasva is megtanultam mi a jó és mi a rossz nekem és a gyermekeimnek és persze másoknak is. A megfigyeléseim elég jók, mert valóban jó hasznát veszi, aki komolyan betartja a javaslataimat.
A szomorú számomra az, hogy a fegyelm nagyon fontos tényező az életmódban is.
Végig néztem ahogy a családom több tagjánál szépen kialakult a cukorbetegség a diétázni kelltől az inzulinig. Nem diétáztak és ma sem teszik. Senki sem lehet próféta a saját hazájában, a családjában meg főleg nem.
Sokaknak van öröklött hajlama valamire, nekem is. A szüleimnek ennyiidős korukra már komoly gondokat okozott, nekem gondot nem okoz, de van:-)
Azt hiszem azon kívül, hogy példát mutatok a ma már felnőtt gyerekeimnek és a "de jól tartod magad" felkiáltásokat a tesóméknak kedvesen nyugtázom nem tehetek sokkal többet.
Mage
2012. 02. 25.
12:40:50

Mi jöhet még?

link
cinna
2012. 03. 13.
17:12:53

szia
x
2012. 03. 14.
15:03:01

Hogy mi jöhet még? Pl. ez: link
cinna
2012. 03. 15.
21:22:08

azt tudnám, miért nem mentek már innen, ebből a (nektek) szar országból az óperenciás tengeren túlra a kurta farkatokkal, ahol szabadon jár a lazac a tányérra és biovegakolbászból van a parkolóház kapuja...
Balázs
2012. 03. 17.
11:35:07

Én az olyan emberek miatt vagyok itt, mint te.
Mage
2012. 03. 21.
00:13:18

Balázs: szegény cinnát milyen burkoltan betegezted le.

cinna: nagyon szívesen olvasnám a véleményedet a kérdésről. Nyitó gondolatnak, engedd meg, hogy javaslatot tegyek: te miért nem látod úgy, hogy bizonyos, anyagi okokkal nem magyarázható dolgokban is rettentő lemaradásban vagyunk a térképen balra lévő országokhoz képest.

=> Regisztrálni jó <=