love :: 2020. augusztus 24., hétfő, 11:03:30 :: 2 komment
politics

- Honnan lehet tudni, hogy az oroszok szívből szeretik Putyint?
- Honnan?
- Amikor közelednek a választások, sosem ő az, akit megmérgeznek.

 

 

courage :: 2014. március 05., szerda, 13:56:08 :: 167 komment
politics

Nem mindenki gyáva nyúl a világban.

 

hungarian math :: 2014. február 12., szerda, 15:02:35 :: 5 komment
politics

250 000 000 > 3 000 000 000 000
 

vote :: 2014. január 09., csütörtök, 20:19:33 :: 204 komment
politics

Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy kétes származású, hánytatott gyerekkorú szociopata, akit egy nagyhatalmú férfi felkarolt, és beíratott a legjobb iskolába.

A diák szorgalmas volt és eltökélt. Egyenes úton gyalogolt a hatalomba. Önnön hibájából zuhant le.

Mind testileg, mind lelkileg súlyos sérüléseket szenvedett, és amíg idegen földön lábadozott, ellenfelei azt hitték, hogy legyőzték örökre.

Aki szólt, hogy a bukott diák egy nap még visszatér, hiába tette.

Lidérces álmokban jelent meg. A levegőben lehetett érezni közeledését.

Az égboltra rajzolta a jelét, és a követői beszivárogtak az iskolákba és minisztériumokba.

Mégsem hitte el szinte senki, hogy vissza fog térni, azt végképp nem, hogy ha mégis visszatér, mindennek vége.

Aki elhitte, az suttogott. Elhallgatott vagy eltűnt.

A törött lelkű, gyötört testű szociopata visszatért. Visszatért, hogy leigázza a világot. És akik a helyükön maradtak, azt mondták, hogy ez nem is olyan nagy baj.

Aztán valahogy mégiscsak nagy baj lett.

Ismerős?

Igen, ez a Harry Potter.

Olvastad?

Ha esetleg nem, akkor is ismerős lehet.

A történetnek öldöklés a vége.

Szeretnéd azt hinni, hogy nem. Tudom.

A világ működése nem annak a függvénye, amit hinni szeretnél. A szabályok nem az alapján alakulnak, hogy hányan nem ismerik vagy nem fogadják el őket. A világ törvényei nem játszanak sem népszerűségi, sem ismeretségi versenyt.

Ha ismered és elfogadod őket, könnyen lehet, hogy környezeted a „borulátó”, „pesszimista”, „negatív”, „uszító” szavak valamelyikével illet.

Kérlek, ne haragudj a környezetedre ezekért.

Értsd meg, az emberek többsége összesen 4-500 szót használ. Azokat is folyton összekeveri. Azt mondja, hogy „nem akarok beleszólni, de”, vagy „segíteni szeretnék”, és közben úgy érti, hogy „te totál hülye vagy”.

Amiben igaza is lenne, ha a beszéd közben a tükörbe nézne egyenesen.

Borulátó ember az, aki kinéz reggel az ablakon, és a tiszta eget, a szikrázó napsütést és a fákon tollászkodó madarakat látva közli: „vihar lesz”.

Most képzeld el azt, hogy koromfekete felhők örvénylenek fölötted, dörög az ég, villámok sújtanak a fákba, és a fák lángra kapnak. Kénköves füstöt szagolsz. Öklömnyi jégdarabok hullanak a fejedre. És a melletted álló így szól: „vihar van”.

Te azt mondanád rá, hogy borulátó?

Na?

Ami a vihart illeti, Magyarország valahol a Harry Potter 4-5. kötete környékén jár. Ez nem vélemény, hanem tudományos tény.

A folytatás pedig nem azért lesz (majdnem) ugyanaz, mint a Harry Potterben, mert Rowling úgy írta meg. A tizenhat éves lányok sem azért viselkednek úgy a valóságban, mint a Harry Potterben, mert Rowling úgy írta meg. Hanem azért viselkednek úgy a Harry Potterben is, mint a valóságban, mert az írónő zseniális megfigyelő.

Érthető, hogy az ember szeretné elhinni, hogy bár minden másban precíz volt Rowling, ez azért mégsem úgy lesz.

Először is, „a tagadás a legkiszámíthatóbb emberi reakció”. Másodszor, ez nem úgy lesz, hanem már úgy van.

Ha Rowling téved, akkor tévednek a V for Vendetta alkotói is, és mindenki, akinek az évszámok helyett valami más maradt a fejében a történelemkönyvekből.

Egy fontos különbség azért mégiscsak van. Magyarországon nem él sem Harry Potter, sem V.

Ezért nem is ér véget katartikus jelenetben a magyarországi fasiszta diktatúra. Hanem évtizedeken át folytatódni fog.

Hogy ezt a többség nem fogja fel, az nem ellenérv. Az alátámasztó körülmény.

Kulcsfontosságú elem, hogy a résztvevők nem értik, nem fogják fel, nem fogadják el, mi zajlik körülöttük. Már ott van az égen a jel, és akkor sem.

Nagyon egyszerű ez. Ha értenék, hogy mi történik, akkor nem történne meg. Úgy nem épülhet ki diktatúra, hogy mindenki tudja, hogy itt most kérem szépen, diktatúra épül, és az milyen rossz lesz.

A meg nem értés a jelenség szerves része. A diktatúra kiépülésének alapja.

Azt várni az emberektől, hogy ezt megértsék, olyan, mint azt mondani egy zombifilmre, hogy „nagyon tetszett volna, ha nem lettek volna benne zombik”.

Hogy sokan azt gondolják, hogy Magyarországon választások lesznek, hogy el kell menni szavazni, hogy egyáltalán létezik ellenzék, az szerves része a történetnek.

És édeskevés indok arra, hogy te is hülyének tettesd magadat.

Persze, megteheted, miért ne. Az emberi testbe ez van kódolva.

Gondolkodtál már azon, hogy szinte az összes diktátort időben lelőhette volna valaki a közvetlen környzetéből, akit később a diktátor kivégzett?

Sztálin körül sorra tűntek el a bizalmasok, látszólag egyik sem kapcsolt, hogy ő lesz a következő. Hogy nem jutott semelyikük eszébe, hogy mi lenne, ha esetleg nem várná meg a kivégzését, hanem mondjuk ő lőne először? Kim Dzsong Un nagybácsijának magánhadserege volt, nyilván hordhatott magánál fegyvert, unokaöccse mégis kutyákkal tépette szét. Mire számított?

Kívülről nézve furának tűnhet ez.

Pedig ez a természetes állapot.

Az emberek gyér szőrzetű majmok.

Egy-egy majomcsoporton belül akár 7-8 majom pofozza le egymást a hiearchia szerinti sorrendben 15 másodperc alatt, naponta többször. Az alfahímnek rossz napja van, belerúg egy másik hímbe, az megtépi egy nála gyengébb hím fülét, aki felrúg egy nőstényt, aki felszalad a fára, és lelök egy gyereket. A frusztrációt láncban adják tovább. A frusztráció forrása a fölöttük lévő példány, akit a megfelelő pillanatban hátulról, közös erővel szemtől szemben is legyőzhetnének.

Mégsem teszik.

Meg sem fordul a fejükben.

Így élnek a majmok.

Akár az emberek.

Így működik az iskola. A munkahely. Így működik az internet.

(Én is épp a dühömet élem ki rajtad.)

Az ember a génjeiben hordozza az agresszió tiszteletét. Nagy Sándort mint nagy formátumú hadvezért tanítják az iskolában, ami nem csak a tanárokat minősíti, hanem az egész emberiséget. Tini lányok és felnőtt nők szeme lábad könnybe a neve hallatán, holott ő sem volt több, mint a frusztrált, szerencsétlen tömeggyilkosok bármelyike. Az összes diktátor frusztrált, tehetségtelen törpe, nézz végig Putyintól Berlusconin át a magyar miniszterelnökig.

A tehetséges ember alkot. Aki jól néz ki és tehetséges, az felváltva alkot és párosodik. Aki csak jól néz ki, az csak párzik folyton.

Az az elenyésző számú ember, aki tehetséges is, a szex se nagyon érdekli, és hatalomra is tör, az nem diktátor lesz, hanem valamelyik sikeres vállalat vezérigazgatója.

Diktátornak a tehetségetelen, kolerikus frusztráltak maradnak. Az emberiség legalja.

Előbb-utóbb az összes diktátor csődbe viszi a népet, amelyet irányít. Áldozataik többsége nem a háborúba vagy az üldözésbe hal bele, hanem az éhezésbe. Sikertelen építkezések, sikertelen gazdasági változások őrzik emléküket.

Mussolini és Hitler uralma alatt azért pörgött a gazdaság – egy ideig –, mert a társadalom megszállottként dolgozott. Azzal a munkatempóval egy valóban tehetséges vezér irányítása alatt sokkal többre vitték volna.

Például többre, mint egy vesztes háború.

Az ő uralmuk is összeomlott. Mindig összeomlik. Amelyik még az összeomlás előtt elhullott, az is mind egy megnyomorított népet hagyott hátra.

A társadalom azért tartja tehetségesnek a diktátorokat – már azon kívül, hogy a majmok óta az agressziót tiszteli –, mert a szélsőségesen kolerikus diktátornak nincs nyugalma. Az meg csak tud már valamit, aki folyton ébren van és másokat basztat.

Aki ezzel vitatkozik, kérdezd meg, hogy szerinte mi másban nyilvánul meg a hatalmas tehetség, mi az, ami jól működik Oroszországban, Észak-Koreában vagy Magyarországon.

Figyeld meg, hogy a környezetedben sem az okos embert tartják okosnak a többiek. Hanem valamelyik észjátszós agresszív állatot. Egyszerűen ez van kódolva a génekbe. Kevés marionett-bábu tud a saját DNS-e rángatta fonalakból kitörni.

Az emberek a sikert a tehetséghez társítják. Az kellő mértékű agresszió rövid és középtávon szinte mindig sikeres.

Nincs szükség különösebb tehetségre ahhoz, hogy valaki immár 11 éve folyamatosan a Mein Kampf című művet olvassa fel.

Amelyik „elemző” bármi mással indít Magyarország elmúlt 11 évének értelmezésében, mint hogy a miniszterelnök a hitleri retorikával dolgozik, az mind szemétdombra való. Aki meg nem való a szemétdombra, az nem megy elemzőnek, hanem kezd magával valamit.

„Magyarországon nincs fasiszta diktatúra, mert ha az lenne, azt az EU nem hagyná” - mondják azok, akik elolvasnak tetszőleges számú könyvet, és semmit sem értenek meg belőlük. És másból se.

Sem a Harry Pottert, sem a V for Vendettát nem Magyarország ihlette. Hanem az ember. A világ minden pontján úgyanúgy épül ki a diktatúra, mert az emberek ugyanolyanok. Az EU, mint szerv, pont úgy nem veszi tudomásul Magyarországot, mint a Mágiaügyi Minisztérium.

A gondolkodó egyének mindenhol értik, hogy mi történik ott.

Az országok közötti különbség mégis társadalmi szinten mutatkozik meg. A szerencsés országok – ugyanúgy, mint néhány szerencsés majomcsoport a Szavannán – kialakítottak egy belső rendet, amely korlátozza az egyeduralmat és a frusztrált agresszió kiélését. Az újonnan érkezők az új szabályokhoz alkalmazkodnak. A lét meghatározza a tudatot, mondják.

A magyarok nem rosszabbak és nem butábbak a többi népcsoportnál. A társadalmuk az.

És nem fogja fel, hogy mi történik vele.

Az a kijelentés, hogy választások lesznek 2014-ben, ahol szavazni kell, mélyebb sötétség egy Bermuda háromszög által elnyelt feketelyukénál.

Észak-Koreán kívül a világon nincs még egy diktatúra, ahol ne tartanának időnként választásokat.

Ha boldogabb leszel tőle, hogy hülyének tetteted magad, vegyél részt rajta nyugodtan. És legitimáld vele a diktatúrát.

Ha nem szeretsz magadnak hazudni, és nem akarod magadat hülyének nézni, akkor csomagolj, és menekülj el, amíg megteheted.

Több opció nincs.

Hajrá.

 

long distance call :: 2013. október 13., vasárnap, 14:43:07 :: 3 komment
dialogue politics

- Hallo.
- Örülök, hogy hívtál. Hogy vagy?
- Jól. Albérletet keresek. Nálatok mi újság?
- Most voltunk a nagyiéknál. Gábor megmutatta nekik a rezsiházifeladatát. Amire rezsipirospontot kapott.
- Szuper. És a többieknek hogy megy az iskola?
- Krisztiék a rezsiharkályt tanulták rezsibiológiaórán. A rezsiiskola melletti rezsierdőben megnézték, ahogy a rezsifa rezsitörzséből szedi ki a rezsiférgeket.
- Jó, hogy élőben látnak állatokat. A madaraknál tartanak bioszból, a fáknál vagy a férgeknél?
- A rezsimadaraknál. Múlt héten tanulták a rezsifüles rezsibaglyot. Tudtad, hogy csak a rezsitollaitól van olyan okos rezsifeje? Ha leöntöd forró rezsivízzel, pont úgy fest, mint egy leforrázott rezsicsirke.
- Hallottam róla. Még nem próbáltam ki.
- Déneske meg rezsiintőt kapott, mert a rezsiszomszéd rezsimacskájának a rezsifülére rezsiruhacsipeszt tett. Szegény rezsicica három rezsinapig rohangált és nyávogott rezsifájdalmában. De előtte még jól megkarmolta Déneske rezsikezét. Be is vittem a rezsikórházba, ahol a rezsiorvos barátod dolgozott, amíg itt élt.
- És hogyan kapott intőt a szomszéd macskája miatt?
- Rezsiősztől a rezsiszomszéd a rezsiiskola rezsiigazgatója.
- A volt gondnokból igazgató lett?
- Ő kapta a legtöbb rezsialáírást.
- Az iskolaigazgatáshoz?
- A rezsirezsicsökkentéshez.
- Zajlik az élet.
- Olyan furcsán beszélsz. Mintha rezsiakcentusod lenne. Alig értem.
- Talán azért tűnik így, mert a németben és az angolban nem a szavak elején van a hangsúly.
- Gábor ezt máshogy tanulta.
- Tanulnak nyelvet? Ez jó. És a fizika hogy megy neki?
- Most kapott rezsielégtelent.
- Miért?
- A rezsiszabadesést tanulták, és ő rosszul számolta az elszabadult rezsihajóágyu rezsigyorsulását a rezsidolgozatban.
- Mennyi most nálatok a gyorsulás szabadesésben?
- Rezsiszeptember óta már csak 5.7 rezsiméter per rezsiszekundumnégyzet. Nálatok?
- 9.81.
- Olyan sok?
- Hozzá lehet szokni.
- És tovább emelik, igaz?
- Nem hiszem. Elég régóta ennyi. Alkalmazkodik hozzá az izomzatunk. Nálatok már kisebbeket esnek a nyugdíjasok?
- A rezsitévé szerint igen. És mondd, vannak már kint rezsibarátaid?
- Persze. Négy hónap alatt igaz barátságok alakulnak ki egy új országban.
- Akkor most teljesen magányos vagy?
- Tudod, ez egy folyamat. Úgy döntöttem, hogy itt építem tovább az életemet.
- Nem hiányoznak a régi rezsibarátaid? Ha itt maradtál volna...
- A barátaim egyik fele, akikkel az elmúlt tíz évben együtt buliztam, már Londonban él. A barátaim másik fele, akik tanultak, már Németországban él.
- Biztos nem maradt itt senki?
- Egy-kettő.
- Na, ha itt lennél, velük biztosan lennének jó rezsibeszélgetések.
- Biztosan.

 

reason to kill :: 2013. június 26., szerda, 22:00:44 :: 9 komment
dialogue politics

- Nem mondhatod, hogy nem kellene betiltani a fegyvertartást. Ha csak egyetlen egy gyerek életét is megmentenénk vele, akkor ez nem lehet kérés.
- Emberi életet menteni, és általában problémákat megoldani, tudod, mivel lehet igazán? Gondolkodással. Nem könnyű, tudom, de most segítek. Kérdezek valamit, és válaszolj rá amilyen gyorsan tudsz. Az első dolgot, ami eszedbe jut.
- Jó.
- Valamiért le akarsz lőni sok embert. Mindegy, mi okod van rá, csak úgy. Hol csinálnád?
- Nem is tudom. Az utcán, ahol sokan vannak.
- Látod. Én szupermarketbe mennék a kasszákhoz, ott nehéz menekülni. Útban vannak a kosarak, szűk a hely. Számításba jön a vonatpályaudvar is. De az utca se rossz.
- Igen, és?
- Tömegmészárláshoz három dolog kell: tömeg, indok és lőfegyver. Az utóbbit akarják betiltani. Ahelyett, hogy a mészárlások okán gondolkodnánk.
- Ami? A nyomor? Az őrület? Vagy mi?
- Neked még nem tűnt még fel, hogy hol lövöldöznek?
- Hol?
- Az iskolában.
- Ez hülyeség.
- A hülyeség az, amikor gondolkodás nélkül rávágod valamire, hogy hülyeség. Ezért tartunk itt, ahol. Te emlékszel olyan fegyveres, amerikai mészárlásra, amelyik nem iskolában történt? Mert én nem. Biztos előfordul, persze, de az utolsó tíz közül, amiről hallottam, egy se szupermarketben, vonatpályaudvaron vagy kórházban volt. Pedig az iskola nem a legjobb helyszín, folyosók vannak, szertár, csontváz, lehet menekülni.
- Ez nem bizonyít semmit.
- Ezen nincs mit bizonyítani, ha olvasod a híreket, látni fogod, hogy így van. Azon kellene gondolkodni, hogy milyen mély, csontig hatoló indulatokat hagy az iskola az emberben. Hogy mind oda megy vissza gyilkolni.
- Nemrég egy futóverseny volt a helyszín.
- A robbantás más. A terror a megfélemlítés és a kontroll eszköze. Nem élhető át vele hosszú és intenzív dühkitörés. A lövöldözés viszont a bosszúról szól. A felgyülemlett düh tör elő. A sok-sok sérelem. Valamit visszaadsz azzal, amikor egyesével lövöd le azt a sok embert. A bomba ehhez túl gyors. Az másra való.
- Ez nem menti fel az elkövetőket.
- Igazad van. Mármint abban, hogy erre kanyarodsz, hiszen a felmentés vagy nem felmentés kérdésén sem kell sokat gondolkodni. Az se fárasztó. Igaz, nem is old meg semmit. Nem ment meg senkit a jövőben sem. Ahogy a fegyverek betiltása sem, mert aki lövöldözni akar, az szerez magának. De azért ítélkezel egyet, és kész. Ebből is látszik, hogy nem egy, hanem két baj van az iskolarendszerrel. Egyesekből előhozza a gyilkost. Másoknak megöli a gondolatait.
- Ennyire nem lehet sötét a helyzet.
- Persze, hogy nem az. A legjobbakkal szerencsére nem tudnak mit kezdeni az iskolákban. Őket simán csak kirúgják.

 

gz :: 2013. március 26., kedd, 11:42:14 :: 38 komment
politics

Évek óta tudom, hogy el kell költözni az EU-ból, mert belülről rohad szét. Mégis, milyen lehet az az intézmény, amelyet Angela Merkel Nicolas Sarkozy-vel karöltve próbál menteni? Egyetlen épkézláb ötletük volt: ráküldtek egy afroamerikai takarítónőt az IMF elnökére. Sarkozy morálisan Berlusconi szintjén lehetett - a testmagasság is stimmel -, csak finomabb parfümöket fújt magára.

Az áfáról már írtam, francia találmány. Miközben ezt a bejegyzést gépelem, Magyarország és Szlovákia között több tucat kamion hordja ugyanazt az árut oda-vissza, és nyúlja el az adót, amit befizettél. Ez az áfavisszaigénylés csodája. 

És mindez eltörpül ahhoz képest, amit ez a halom idióta Ciprussal művelt. Bankbetétből elvenni: köszönjük szépen, ennyi vot. Egyetlen pisszenéssel sem lett volna szabad felvetni ilyen ötletet - erre még véghez is viszik. Innentől fogva épeszű ember nem tartja a megtakarításait EU-s bankban.

Viszlát, EU. Adok neked még úgy 5-15 évet, amíg szétesel.

De közelebb lesz az 5-höz.

 

 

vat :: 2013. február 23., szombat, 23:23:14 :: 78 komment
economy politics social

Minden, amit tudni akartál az adórendszerről.

Amit soha nem mertél megkérdezni az offshore-ról: pontosan hogy van, mint van, és kinek jó.

Lássuk be, nagy a homály.

Én azért vagyok itt, hogy világítsak.

Vágjunk bele.

Az ember kedvenc tartózkodási helye az anyaméh.

(Bevallom, a zöld szemesostorosnál akartam kezdeni, de az olyan kínos lenne. (Mármint nem nekem.))

Az ember észtől, tablettától, orvostól és lustaságól függően 0-11 hónapot tölt az anyaméhben. Azt is csak egyszer. Ott még jó neki. A kegyelmi időszak vége után nem sok öröme marad az életben.

Ha teljesen el akarnám rontani a napodat, leírnám, hogy vannak, akik úgy gondolják, hogy minden spirituális- és a megvilágosodási élmény, az egységérzés és a mélymeditáció nem más, mint az anyaméhben töltött időszak felidézése. Viszlát Isten, viszlát Asztrális Létsík, viszlát Reinkarnáció. Anyaméh van, és odakint a szenvedés. Ennyi.

Szerencsére nem akarom teljesen elrontani a napodat (az elmúlt 200 évben sokat fejlődött a jellemem), elég lesz félig. Ami jót tapasztalsz az életben, az mind az anyaméhre emlékeztet.

Táplálkozás. Minél nyugodtabban, minél kevesebb erőfeszítéssel, minél jobbat eszel, az annál inkább hasonlít az anyaméhben töltött gondtalan haszonélvezetre.

Biztonság. Körkörös védelem. Menedék. Azt hitted, hogy a Lakáskultúra a viszonyítási alap? Bizony, hogy nem. Az anyukád hasa, az.

Jóleső melegség. Fázni szeretsz? Ugye, hogy nem? Na, és hőségben izzadni? Azt se nagyon? Akkor elárulom, hogy anyukád hasában mindig jó idő volt.

Kihagytam volna valamit? Ja, igen, a szex. A férfi szex közben forró, nedves, csípőtájéki szervben mártózik meg - vagy bármiben, ami hasonló élményt nyújt számára. Kell-e magyarázzam, hogy mit él újra ilyenkor?

A nő számára a szex, valamint annak folytatása arról szól, hogy ha már visszajutni nem sikerül az anyaméhbe - az lenne csak az inverz halmaz -, játsszuk el kívülről. És utána esetleg 0-11 hónap forró drót kapcsolat az új bentlakóval. Hátha küld a csövön át a véráramba valami pozitív életjelet. ("Igen, a boldogsághormonra gondoltam, az én nevemben is köszöni szépen az önzetlenség.")

Az izgalom, a kihívás, az agresszió és a siker jóleső érzése mind a táplálék, a biztonság és a szex megszerzéséhez kapcsolódik. Az ember bő százezer éve küzd az élelemért, a biztonságért, és a szexért. És még további 3-4 éven át küzdeni fog, köszönjük szépen a hosszabbítást a majáknak. (Amilyen bénák voltatok a jóslásban, kedves maják, támogatom, hogy ti már a középkorban kihaltatok.)

Bizony, ami örömet okoz, mind-mind az anyaméhre emlékeztet.

A folyamatos, vagy legalább rendszeres anyaméhre való emlékezés biztosításának fő eszköze a pénz.

Mindezt a krisnás lányok és a remeték persze másképp gondolják. Előbbiek mentségére szól, hogy többségük nimfomán ingyenélő, tehát bizonyos értelemben  magasabb intelligenciájú létforma. A többiek mentségére nem szól semmi, ők simán csak koszosabbak az átlag embernél is. Ami nagy szó, ha jobban szemügyre veszed az átlag embert.

Mivel a blogomat olvasod, nem vagy se krisnás, se remete, se átlag ember. Így magadtól is észre kellett venned, hogy a pénz valóban közelebb visz az anyaméhre emlékeztető érzésekhez.

Vannak persze más tényezők is. Olyan javak, amelyek eloszlása végképp nem egyenletes. Ezen javak egyenetlen eloszlásának ellensúlyosázára születtek azok a folyamatosan mormolandó társadalmi varázsigék, mint: "a külső nem fontos."

Hát persze.

A varázsigékről annyit kell tudni, hogy amit nem Gandalf mond ki és nem én, az nem is működik.

Mi meg nem mondunk ki ekkora hülyeségeket.

Visszatérve a pénzre, hogy mennyid van belőle, az két dologtól függ: hogy mennyit kapsz, és mennyit vesznek tőled el.

Hogy mennyit kapsz, azzal most nem foglalkozunk, de ha túlságosan soknak érzed, privátban nyugodtan megkereshetsz.

A mennyit vesznek el két részre bontható: amit önszántadból adsz oda, és amitől valóban megfosztanak.

Az utóbbi neve: adó.

Az adó fontosságáról és hasznosságáról annyit, hogy abból épül az út, a kórház, a horvátországi nyaraló, a kaszinó, privát szélerőmű Indonéziában, a Közgép és a focistadion.

Az első kettő persze csak elméletben, de hát addig jó neked, amíg csak elméletben mész kórházba.

A többi viszont egytől-egyig valósággá válik.

Érthető, hogy mindenki szeret adózni.

És az ember, a homo ludens játékos és kreatív faj. Minden korban új megoldást talál ugyanarra a problémára.

Az első megoldás neve nemesség volt.

Nemesnek lenni csuda jó dolog. Túl azon, hogy nem kell adóznod, számos további előnyt élvezel. Például, ha nagyon tetszik a húgod, büntetlenül feleségül veheted.

Hátránya is van a nemességnek, például: nagyon nem tetszik a húgod, és esetleg mégis feleségül kell venned. Anyagi okokból. Ilyen is előfordul. De ha már házassság, nem mindegy, hogy, rokon vagy nem rokon? Az egész úgyis olyan szerencsétlen intézmény.

Ami viszont mindig tuti volt a nemességben, hogy nem kellett adózni. Így felajánlani egyévi jövedelmed az ország számára mekkora nagy szám lehetett.

(Te hány évi jövedelmedet ajánlod fel életed során az ország számára, igaz, akaratlanul?)

Sajnos a nemesség intézményét elsöpörte valamelyik véres forradalom. A véres forradalmakat régen a tehetségtelen költők robbantották ki. Manapság a facebook robbantja ki őket. Nehéz kérdés, hogy melyik korban élnék a legkevésbé szívesen.

A nemesség eltörlésével a családon belüli házasság ugrott, és ugrottak a hosszú nevek is. Ma már akkor is valakinek érzi magát sok gyökér, ha három neve van, pedig a Valaki valahol 17 keresztnévnél kezdődik. (Vagy ha az a három együtt tényleg egyedi).

Tehát se a hosszú név, se a vérfertő nem maradt legális, akkor mostmár adózni is kell?

Dehogy kell. Itt van például az Áfa.

Gondoltad volna? Ugye nem? Mondanám, hogy miért nem gondoltad, de mivel kedves olvasómként tekintek rád, inkább nem mondom.

Az Áfát a franciák találták ki, és náluk az állami bevétel felét adja. Megnyugtató, hogy él Európában egy nép, amelyik a magyaroknál is hülyébb.

Igaz, nem sokkal, mert a többi ország átvette tőlük a hüyeséget.

Az Áfa az, amit a nagymama fizet a boltban, amikor az unikájának vesz túrórudit, és te fizetsz, amikor ételt, könyvet, ruhát, műszaki cikket, vagy bármit veszel, és aki gazdag, az meg nem nagyon fizeti, mert cégei vannak, és leírja a bevételből.

Jó, nem?

Minél gazdagabb vagy, annál kevesebb Áfát fizetsz.

Franciaország állami bevételének több mint a felét az Áfa adja. Magyarországon az áfa kulcsa 27%. Na?

Svájcban az Áfa 8%, szolgáltatásokon 3.8%, élelmiszeren, gyógyszeren és vízen 2.5%.

Szerinted miért van válság az EU-ban?

Miért van az, hogy a leggazdagabb országokban a legalacsonyabb az Áfa? Mert ők a leghülyébbek? (Vagy a delfinek, akik egész nap csak úsznak és szexelnek?)

Ha ezen elgondolkodtál, akkor menjünk tovább. Azt ígértem, beszélni fogok az offshore-ról.

Talán azok közé tartozol, akik annyira vannak képben, hogy az Offshore Lovagok titkos, tengerparti kastélyokban tivornyázó, péncélba öltözött férfiak, akik 16 éves, szőke, svéd apácákat gyógyítanak ki az ártatanságból.

Ha eddig ezt gondoltad rólunk, akkor most szólok: igen, ez tényleg így van.

Jómagam alig néhány hete ütöttem magamat Offshore Lovaggá, így akkor sem árulhatnám el a központi kastélyunk GPS koordinátáit, ha nem kötné a számat hétpecsétes titok, de például a Rettenthetetlen Sir Simor már egy egész apácarendet élre hányt.

A kardot, a páncélt, a svéd szőke szűzeket leszámítva Offshore Lovaggá úgy tudod ütni magadat, hogy alapítasz egy céget egy távoli "tengerparti" országban, és a cég végzi el azt a munkát, amit te. (A külföldi cégedben dolgozol, vagy dolgozik valaki.) A cég abban az országában adózik, ahol alapítottad, körülbelül 1%-ot.

Ezt nem tiltja a törvény, csak mindenféle toldozott-foldozott EU szankció, mert hogy erkölcstelen. (Az Erkölcs jelentése: minél többen offshore-oznak, annál kevesebb horvátországi nyaraló, Közgép és focistadion épülhet adóból.)

Tehát a nem törvénytelen, csak "erkölcstelen" megoldást jogi és nemzetközi csűrés-csavarással kell üldözni, és persze etikával, ami a holdudvarnak is adja a témát: valamivel el kell tartani az irodalmi-élet lapokat, az egyetemi tanárokat és általában az álértelmiséget, akik akkor láttak életük során a legtöbbet az offshore-ból, amikor a gazdag unokahúguk a tengerparti nyaralásból hozott nekik egy üres kagylóhéjat.

Te elhiszed, amit ilyen emberek mondanak vagy írnak?

Most komolyan.

Tudod, miért van offshore?

Offshore a nyereség alapú adó miatt van.

Ahogy Áfa-leírás is azért van.

Szégyellem leírni, annyira egyszerű.

Elvégzel egy munkát. Kapsz érte 100 forintot. Ha alkalmazott vagy, országtól függően leadózol belőle 40-80 forintot. (Igen, annyit, ha az az Áfát is számolom a kiadásaidba.)

Ha azonban cég vagy, legyél kis-, közép- vagy nagyvállalkozó, vagy multi, akkor a munkavégzés során költségeid keletkeznek. A költség pont úgy néz ki, mint egy számla. A költséget levonod a bevételből. A kettő közötti különbség neve: nyereség.

A nyereség után adózol, és a nyereség után fizetsz áfát.

Szerinted egy cégnek mennyi költsége van?

Na, mégis?

Emlékszel még, mit mondtam az anyaméhről? Az ember oda akar visszatérni. Ez minden másnál fontosabb számára. És úgy tapasztalja, az anyaméhre emlékeztető érzéseket pénzért kap.

Tehát a pénztől, amit már megszerzett, ellenszolgáltatás nélkül nem szívesen szabadul.

(Te mit kapsz az adódért cserébe? Ellenszolgáltatásnak nevezed?)

Segítek neked: egy nagy cégnek pontosan annyi költsége van, amennyit akar.

Például az történik, hogy minden munkát, amit elvégez, egy mauritius-i szigeten alapított másik cég végez el számára. Mint alvállalkozó. A magyarországi cég nem keres semmit a munkán, egy az egyben tovább adja a munkát és a fizetséget is az alvállakozójának. A mauritius szigeti cég dolgozik, és adózik 1%-ot. Azt is Mauritiuson.

Érted?

Te meg, ha dolgozol, adózol 80%-ot. Azt hiszed, hogy kevesebbet? Akkor elárulom, hogy a bruttó béredet vedd úgy, hogy abból 27% lenne az áfa, ha cégként szerződnél.

Gondolom, a maradék 50%-ot illetően már képben vagy, hogy hová megy el.

És ha veszel bármit, fizeted érte az áfát és az egyéb adókat. Köszönd mindezt a franciáknak, a felvilágosult Európának, és a hazai tranzakciós-, chips-, és egyéb adóknak.

Az Európai Unió azért küzd, hogy az úgynevezett offshore (= nem elmebeteg) országokban alapított cégek európai működését ellehetetlenítse. Betiltani nem lehet őket, mert az szabadság- és piacgazdaságellenes lenne. Mégis, ha ilyen céggel akarsz szerződni, időnként a következőt hallod: "sajnos így nem lesz jó, mert utána azt mondják ránk, hogy adóparadicsomban alapított cégbe utaljuk a pénzt".

"Adóparadicsom". Érted? A bűn melegágya a paradicsom.

A "paradicsom", a menyország és az anyaméh szimbóluma negatív fogalom lett. Hogyan lehetséges ez?

Paradicsom-ellenes retorikára választási győzelmet lehet alapozni. Azért ezt ne ugorjuk át.

Tudod, mi az Adó-paradicsom melegágya?

A nyereség alapú adó, és az Áfa.

Elvégzel egy munkát, 100 forint + Áfa, az itt 127 forint. Aztán ezt a munkát elvégzi neked  a ciprusi céged. 127 forintért. A magyarországi nyereséged nulla. Ki fog adózni és hol?

Azt gondolod, hogy ez a jelenség egy szűk, "majdnem-bűnöző" Offshore Lovagrendet érint, akiket le kellene kapcsolni?

Elárulom, hogy szinte minden céget érint, akinek a termékét a boltban megvásárolod. Jártál mostanában Media Marktban? Hoppá. Szerinted miért futottak az elmúlt 5 évben Saturn néven?

Mindenkit érint a lehetőség, csak téged nem, "egyszerű halandót", akit soha nem hívtak se Saturnnak, se Ciprus WhiteSand Holdingnak, tehát aki mindig ugyanúgy fizet.

És ez nem az ő hibájuk. Hanem a tiéd. Mert olyanokra szavazol, akik butaságot beszélnek. Mert nem gondolod át.

Nem az a baj, hogy nem alapítasz cégeket távoli szigeteken, hanem az, hogy nem gondolod végig, hogy az kiknek és miért éri meg. Akikre szavaztál, vagy nem szavaztál, azoknak mind ott van. És ez rajtad is múlik valahol.

Tudod, mi lenne, ha nem volna Áfa, és az adó nem nyereség-, hanem bevétel alapú volna? Ha senkit nem érdekelne, hogy mennyi költséged van, és hogy ki az alvállalkozód?

Akkor az lenne, hogy kerestél Magyarországon 100 forintot, adóznál érte 10 forintot, a többi rád tartozik. (A nem elmebeteg adójulcs 10% körül van.)

Költséged is volt? Az a te dolgod.

Mi ezzel a baj?

"Az, hogy nem igazságos".

Mert a programozónak, a fordítónak és a grafikusnak semmi költsége nincsen napi 1 liter whiskyn túl. 100 forintból 90-et tennének zsebre bevétel alapú, épeszű kulcsú adóval. Míg az asztalosnak fát kell lopatnia, ami költséget jelent. 100 forint bevételen valójában csak 50 forintot keres, a többi elmegy illegális fakivágásra. És ő ugyanúgy 10-et adózna, mint az ingyenélő egyéni vállalkozó újságíró, és az mennyire nem szép.

Emberi nyelven az "igazságos" szó annyit jelent, mint hogy "legyen mindenkinek egyformán rossz". (Ez persze kivitelezhetetlen, mert egyesek egészen elképesztő dolgoknak tudnak örülni. Ha nem így volna, ha nullánál nagyobb realitásérzékkel rendelkező faj telepedne a Földre, akkor a városok 95%-át még ma elkezdenénk lebontani, nézz csak körbe.)

A bevétel alapú adó ellen valójában annyi a társadalmi ellenérv, hogy "nem igazságos".

Ez az óvoda.

A nem társadalmi - a valódi - ellenérv az, hogy akik gazdagok és gondolkodnak, azoknak rossz lenne a bevétel alapú adó. Az "átlag" embernek jó lenne, neki viszont agya nincsen, ezért nem is nagyon gondolkodik.

Ha bevezetnénk a bevétel alapú adót, egyes termékeknek változna az ára. Az asztalnak annyival nőne, hogy megérje bevétel alapú adózás mellett előállítani fából.

Ez addig lenne furcsa számodra, amíg a következő asztalodat megveszed. Addig is csak akkor, ha az előző árára még emlékeznél. Aztán megszoknád, hogy az asztal az ennyi.

A gazdaságban a termékek árát nem az igazságosság, hanem a kereslet és a kínálat törvénye szabályozza.

Ha átállnánk a bevétel alapú adóra, akkor nem lenne többé értelme az offshore-nak. Minek is alapítana bárki céget "adóparadicsomban", ha a kiadásaitól függetlenül ugyanannyit adózna a bevételei alapján? Hülye lenne még egy plusz céget alapítani.

Az offshore értelmét a nyereség alapú adó adja.

Bizony, ha bevételre számolnánk az adót, akkor a "gazdagok" és a "multik" is rendesen fizetnének. Főleg akkor, ha nem volna készpénz, ami a feketegazdaság és a korrupció melegágya. (Köszönjük szépen a tranzakciós adót.)

Akkor miért nem így csináljuk? Kihagytam valamit a számításból? Azért, mert nem vagyok közgazdász, és nem értek hozzá?

Persze.

Azért nem így csináljuk, mert amikor olyan baromságokkal tömik a társadalom fejét, hogy a "progressszív adórendszer", hogy "aki többet keres, az adózzon többet", mert "úgy igazságos", akkor ezeket még az értelmes emberek is benyelik.

Mintha egykulcsos adó mellett nem adózna többet, aki többet keres. 

Mintha az "igazságos" lenne, hogy aki többet hajt ki magából, attól még sokkal többet vegyünk el.

Exponenciálisan többet, úgy fair. Jó tett helyébe jót várj.

Az emberi irigység korlátolta gondolkodás az ilyen hívószavakra öntudatlanul nyomja a gombot. Mert zsigerből gyűlöli azt, aki közelebb kerül az anyaméhez, mint ő. Azt büntetni szeretné. Mert saját magáról még azt hiszi, hogy spermium. Hogy amenyivel a másik közelebb van az anyaméhhez, ő annyival van tőle távolabb. Hogy mindez a "végül csak egyetlen egy maradhat" verseny.

Mégsem azt bünteti valójában, akit szeretne. Mert aki igazán sokat keres, az nem személyi jövedelem formájában teszi. Akkor sem, ha üzletember, és akkor sem, ha úgynevezett "bűnöző".

A progresszív adórendszer kizárólag azokat bünteti, akik tisztességesen, becsületesen keresnek többet a többieknél. Ők kétszer annyi, vagy kétszer olyan jó minőségű munkáért adóznak négyszer többet. Tök igazságos, nem?

Ez miért van így?

Azért, mert a társadalom 99%-a ezt sem gondolja végig, ahogy semmi mást.

A legtöbb ember nem a bevétele, nem a nyeresége, hanem a saját hülyesége alapján fizeti az adót.

Azt kell mondjam, ahhoz képest döbbenetesen keveset fizet.

Persze, az Offshore Lovagokéhoz képest azt is soknak érzi.

De hát olyan szép egy új focistadion.

Azt is fel kell építeni valamiből.

És valakiknek.

Azoknak, akik pont annyit gondolkodnak egy adókulcson, mint egy gólon.

Akarom mondani: öngólon.

 

connection :: 2013. február 06., szerda, 20:30:22 :: 57 komment
politics

Anyámnak persze drukkoltam, hogy kapjon fizetést. Hajrá, anya.

Ő sem szeret szembenézni azzal - a szembenézés hiánya az alfája és omegája mindannak, ami most történik -, hogy az, hogy ők mit tanítanak az iskolában a második világháborúról, szorosan összefügg azzal, hogy két évvel ezelőtt kik jutottak magyarországon hatalmomra. Ami szorosan összefügg azzal, hogy több száz méteres sor kígyózik az utolsó színházjegyekért. És szorosan összefügg azzal, hogy leépül az oktatás, és hogy a tanárok nem kapnak fizetést.

Nem azért nem kapnak, mert gazdasági válság van. Hanem azért, mert szellemi válság van.

Akiket ők hatalomra segítettek a történelemórák hazugságaival, azok nem szokták szeretni az oktatást. Ezt azért tudni lehetett előre.

Azok egyébként az idegen erőket sem szokták szeretni. 2002 óta folyamatosan emlegetik őket, és mindenki pontosan tudja, kik azok az idegen erők. Hiszen 75 évvel ezelőtt is azok tehettek mindenről, akik mostanában nemzetközi háttérhatalomként törnek az országra.

A pedagógusok nem az igazat tanítják az iskolában. Az igazság úgy szól, hogy 75 évvel ezelőtt magyarország mindent megtett, hogy a pénzvilág lelketlen képviselőit és a nyerészkedőket szőröstől-bőröstül elégesse a kemencékben.

Hogy miért nem ezt tanítják, annak ellenére, hogy így történt? Azért nem, mert ebben az országban a társadalom körülbelül fele úgy gondolja, hogy ezekkel az idegen erőkkel mégiscsak sok baj van.

Ha elégetni nem is szép dolog őket, azért jó lenne, ha eltűnnének végre. Vagy, ha ez sem megoldható, akkor otthon, a négy fal között idegen erősködjenek. Ott lehet. Az szinte senkit nem zavarna. A magyar kifejezetten toleráns nép.

De sajnos ezek a nemzetrontók nem bírnak magukkal, és az utcán és a bankokban mutogatják magukat. Gázszámlákon vonaglanak. Eltőzsdézett nyugdíjból akarják főzni a humuszt.

Aki nem ért egyet azzal, hogy a nemzetközi háttérhatalommal harcolni kell, az sem szóval, sem tettel, sem tanítással nem támogathatja azokat, akik több mint tíz éve szinte szóról-szóra olvassák fel az "Én harcom" című könyvet.

Csak a végtelenül ostoba és a velejéig gonosz ember tagadhatja, hogy azt olvassák.

És innentől dől a domino. Az alakzat ismerős. Volt már kirakva. A kép egész, a törvények ismertek, előre lehet tudni a végét.

Nem az a kérdés, hogy melyik az utolsó kocka. Az a kérdés, hogy jön-e a kéz, egy nyitott tenyér, amely szilárdan és egyenesen áll valamelyik, még le nem dőlt kocka elé, és megállítja a folyamatot.

Visszafordítani nem tudja. De ha leállítja, lehet építni a romokból valami mást.

Egyelőre nem látszik ennek a kéznek az árnyéka sem. Azért nem látszik, mert nincs rá igény.

A pénzre van. Azért megy a sírás.

Mostanában annyi embernek látszó állat nézi csodálkozva a zsebeit. Holott az űr, amit a zsebében lát, a lelkéből került oda.

Az élet nem csak tej- és kenyér vásárlás, hanem gondolatok folyama is. A történelem nem csak évszámokról és nevekről, hanem elvekről, oldalakról, következményekről és összefüggésekről szól.

Hol maradnak, akik képesek az összefüggéseket érteni és tanítani? Továbbra is ugyanaz a hazugság hangzik el az iskolákban. Hogy magyarország véletlenül keveredett bele a háborúba. Ártatlanul, áldozatként és igazságtalanul. És kizárólag a csillagok rossz állása miatt az emberégetős oldalon.

Most annyi változott, hogy innentől fogva kisebb költséggel oktatják ugyanezt. Minden rosszban van valami jó.

A tanároknak nem csökkentett bért kellene adni, hanem csekket küldeni nekik havonta, hogy fizessenek kártérítést. Bár ezzel is kár vesződni, mert az a pénz is ugyanoda menne, ahová a többi megy.

És bárhogy tűnjék is, ez még csak a kezdet.

Jó dominózást.

 

bread and circuses :: 2013. január 29., kedd, 12:48:46 :: 2 komment
hungary politics

Waiting in endless line for food at Blaha Lujza tér (Budapest):

 

Waiting in endless line for the last tickets before the goverment takes over the National Theater (Budapest): 

 

"Panem et circenses". Bread and circuses. An advice well known even by the dumbest dictators. 

At least you might think so.

There is a country in Europe where thousands wait in line for food and for culture.

As long as they can.

 

panem et circenses :: 2013. január 29., kedd, 12:30:34 :: 0 komment
hungary politics

Sorbán állás ételért a Blaha Luzja téren:

 

Sorban állás utolsó nem-kormánypárti színházjegyekért az Andrássy úton: 

 

"Kenyeret és cirkuszt".

Ezt a legostobább diktátor is tudja. Álmából felrázva is.

Gondolnád.

Mégis van egy ország, ahol már tömegek állnak sorban kultúráért és élelemért.

Még amíg lehet.

 

fortuna :: 2012. június 28., csütörtök, 12:35:41 :: 0 komment
politics

- Hallottad, hogy Szegedi Csanádról, a Jobbik EP képviselője, és gárdamellényben vagy bocskaiban szokott beülni az Európa Parlamentbe, pár nappal ezelőtt kiderült, hogy zsidó?
- Örülnie kéne. Végre történt vele valami jó is az életben. 

 

iron y :: 2012. március 29., csütörtök, 16:11:09 :: 11 komment
politics

Életem során néhányszor átfutott az agyamon, mihez kezdenék magammal egy lakatlan szigeten.

Tegyük fel, hogy lenne mit ennem és lenne hol aludnom. Nem kellene a puszta túlélésért küzdenem. Tegyük fel, hogy nem kutatna utánam senki, és tudnám, hogy rengeteg felesleges idő áll a rendelkezésemre.

Tehát nem olyan lenne, mint amilyen a valóságban egy lakatlan sziget.

Ezen a mesebeli szigeten engem az foglalkoztatna, hogyan állítsak elő fémet.

Hogy miért pont fémet? Csak úgy. Valamit mindenki csinálna ilyen helyzetben, aki nem lusta disznó. Vagy legalábbis nem lusta disznóként él a saját képzeletében.

Ki ezzel, ki azzal foglalkozna. Engem érdekel a vegyészet. A valóságban nem lettem vegyész. A lakatlan szigeten talán még lehetnék az.

Kíváncsi vagyok, vajon képes lennék-e rá. Találnék-e ércet a szigeten. Felismerném-e, és össze tudnám-e gyűjteni. Nem is sejtem, melyik érc hogyan néz ki. Ez lenne benne az első kihívás.

Aztán építenem kellene egy kemencét, magas kürtővel, ami jól szelel, mert akkor izzik fehéren a szén. Kemencét sem építettem még az életemben. És bizony, szénre is szükségem lenne, és az sem a bokorban nő magától.

Izzó szénben az érc nyers fémmé redukálódik. Aztán valahogy össze kell gyűjteni a produktumot, lehetőleg úgy, hogy kevesebb legyen benne a homok, mint a fém. És jó esetben keletkezik egy nagy és nyers fémtömb, amit meg kell munkálni. Kagylóhéjjal? Vagy kövekkel? Nem is tudom.

Nem tudom, hogyan készítenék kanalat vagy kést egy nyers réz- vagy vasdarabból. Lehet, hogy sehogy. Ha mégis, 10-20 évem tuti rámenne.

A lakatlan sziget azért fontos, hogy legyen elég időm a fentiekre. Az összes alapanyag rendelkezésemre áll a szárazföldön is: ércet kereshetek a természetben, fa van, agyag van, követ is biztosan találok.

10-20 felesleges év, na, az nincsen.

A valóságban azért nem foglalkozom fémkészítéssel, mert annak számomra semmi értelme nincs. Ha kell, bemegyek a boltba, és veszek evőeszközt. Képtelen vagyok az előállításával eltölteni több évtizedet.  És ha elmenne az eszem, és mégis hozzáfognék, abból a lakatlan sziget szabályain belül maradva, a primitív eszközök és a hozzá nem értés miatt minden bizonnyal igen gyatra végeredmény születne.

A lakatlan szigeten bármire ráér az ember, és bármi, amit előállít, többet ér a semminél.

A nem lakatlan nem szigeten van ezer más jobb, fontosabb, értelmes dolga, mint elölről kezdeni az emberiség történelmét.

A lakatlan sziget olyan korlát, olyan megkötés, ami elengedhetetlen ahhoz, hogy azzal foglalkozz, aminek a valóságban, a normális világban semmi értelme nincsen.

Én örülök annak, hogy nem kell saját kezűleg, 10-20 év kínlódás árán egy kanalat és egy villát legyártanom, mégha érdekes feladatnak tűnhet is mindez egy pohár vörösborral a kezemben a kényelmes szobában ülve. Tudom, hogy más dolog képzelődni rajta, és más lenne nekifogni a valóságban.

***

Aztán egy nem túl szép napon arra ébredtem, hogy mégiscsak eljutottam a lakatlan szigetre.

Illetve nem is annyira lakatlan ez sziget, élnek még rajta néhányan. Együtt keveredtünk ide. Együtt jutottunk idáig.

És most együtt dolgozunk a késen és a kanálon.

***

Ha a közeljövőben az államfőtől elveszik a doktori címet, az semmivel sem lesz kevésbé tragikus, mint ha az eddigiek után már el se veszik tőle.

Már néhány éve a kanálon és a késen munkálkodunk, és valahogy mintha egyre többen lennének azok, akik ezt sehogyan sem akarják észrevenni.

Pedig nem túl rég óta csináljuk így.

16 évvel ezelőtt például minden hibájával együtt olyan miniszterelnöke volt az országnak, akiről Németországban utcát neveztek el.

Utcát. Németországban. A magyar miniszterelnökről. Úgy, hogy még él.

Te ezt el tudnád ma képzelni?

16 évvel ezelőtt  a kormány önként lemondott a kétharmados teljhatalmáról, figyelt az ellenzékre, mert azt gondolta, hogy így elegáns. Akkoriban működtek ellenzéki bizottságok is a parlamentben.

16 évvel ezelőtt olyan embert gyűlölt majd' az egész ország, aki azóta is külföldi egyetemeken tanítja a gazdaságtant.

16 évvel ezelőtt olyan ember volt az elnökünk, aki saját maga lefordította a Gyűrűk urát és a 2001: Űrodüsszeiát. 

16 évvel ezelőtt még a szárazföldön éltünk. Volt kés, volt villa és volt kanál. Azt hittük, hogy ez így marad, sőt, lesz autó és kerékpár is.

Most viszont már a szigeten élünk, és a fentiek közül egyik sincsen.

Ott tartunk, hogy egy analfabéta lopott doktori disszertációján az egyetemnek hónapokon át kell gondolkodnia, és így sem meri azt visszavonni.

Ha a több hónapos gondolkodás és az elkent eredmény kihirdetése után később esetleg mégis úgy döntene a miniszterelnök, hogy az egyetem visszavonhatja azt a bizonyos doktorit, az lesz a lakatlan szigeten a földön talált érc megfelelője.

A jelenlegi miniszterelnökünk is jól ismert személy lett Németországban. Ha utcát nem is neveztek el róla, az újságok címlapján már rezidens. Nem az utca kap róla nevet, hanem ő maga kap újat. Úgy hívják odakint, hogy Paraszt Putyin, Mini Führer.

Az államelnökünkön már nem csak a nyugati újságírók, hanem francia és német átlag állampolgárok is gúnyolódnak szabadidejükben.

Ha ezek után bárki lemond itt, az egyenértékű lesz a lakatlan szigeten a kemencével.

***

Szigeten élünk, a homokot kutatjuk érc után. Az ércről nem tudjuk, hogyan néz ki, miről ismerjük fel majd, és nem tudjuk azt sem, hogyan munkálhatnánk meg.

Egyedül azt tudjuk, hogy mihez szeretnénk kezdeni majd a fémmel.

A távoli parton ugyanis nem csak kés van és villa, hanem számítógép és GPS is. Lehet, hogy majd egyszer valaki elindul megkeresni minket. Valaki talán majd vissza szeretne vinni minket a szárazföldre. Oda, ahová önerőből soha az életben nem jutnánk el.

Az a terv, hogy keresünk a homokban ércet, építünk kemencét, gyártunk szenet, fémet állítunk elő, és a fémből ágyut kovácsolunk, amivel le tudjuk lőni, vagy legalább haza tudjuk zavarni majd azt a hajót, amelyik a sziget felé közelít értünk.

Ez a mi szabadságharcunk lényege.

 

justice :: 2012. március 21., szerda, 01:57:32 :: 14 komment
politics

Damu Roland meg csak négy és fél évet fog ülni hat helyett. "Alig többet, mint az az előzetes letartóztatott, aki a cellatársát összeverte, eltörte a bordáját és az arcát, a hátára pengével feliratot karcolt, a lábát tollal átszúrkálta, a száját tűvel és cérnával összevarta, és azzal fenyegette, hogy enni fog a húsából."

Hogy kicsoda Damu Roland, azt nem tudom, az arcát is csak azóta ismerem, amióta elkezdődött ez a per. Ránézésre biztos vagyok benne, hogy vert már nőt, és hallomásból tudom, hogy nem csak a párját, hanem a kollégáját is, szóval krokodilkönnyeket nem fogok hullatni érte. Ha esetleg mégis, rögvest összeszedem.

Számomra Damu Rolandnál csak a két másik főszereplő ellenszenvesebb. Tímea, a felperes, aki az első fokon eljáró bíró rokona, és Andrew Vajna, aki Damu helyett tolja Tímeát, feltéve, hogy Vajna tud egyáltalál tolni valakit, ebben nem vagyok biztos, de ez nem is az én bajom.

A három ember közül első nekifutásra Vajnát vágnám börtönbe. Mondom ezt a produceri munkássága alapján. De ha jobban átgondolom, már őt se tudnám nyugodt lélekkel lesittelni, mert amióta filmgyártási kormánybiztosként nem szórt ki újabb százmillió forintot Tarr Bélára, puszta hazaszeretetből kénytelen vagyok kedvelni őt.

Tarr Béláról csak annyit, hogy az egyik interjújában legalább ötször elmondta, hogy "amit digitális kamerával veszel fel, az nem film". Nyers logikával nekifutva ez éktelen ökörség, mert mi van azzal, amit filmre rögzítesz, és később digitalizálsz, és ha az ettől még film marad, akkor a másik mitől nem lesz film, vajon a felvétel és a lejátszás közötti melyik fázisban szabad már digitalizálni ahhoz, hogy a mű ne veszítse el a filmségét, ha meg az se film, amit később digitalizáltál, például kiadtad DVD-n, akkor semmi se film. De hát nem kell nyers logikával nekifutni az ilyeneknek, mint Tarr Béla, viszont félteni se kell őt, mert egészen nyilvánvaló, hogy egy digitális kamerával nagyságrendekkel kevesebb pénzt lehet eltüntetni, mint két tonna filmtekercs film között a vágóteremben és az istállóban.

A végeredmény meg a zártosztályon kívül úgysem érdekel senkit. Az egyetlen érdekesség e két ember harcában az, hogy a nézhető film valahol Tarr és Vajna között helyezkedik fel félúton, legalábbis mindkettejüktől egyenlő távolságra.

Ne is menjünk most egyikhez se közelebb.

Damuról fejformára kinézem, hogy verte a nőt. Másfelől felesleges tippelni a kérdésben, mert köztudott volt, hogy verekednek.

Ha egy nőt váratlanul bántalmaz egy férfi, az szerintem is menjen el a bíróságra, vagy intézze el máshogyan. Ha azonban a nő huzamosabb időn keresztül segítséget sem kér, és le sem lép, azzal gyakorlatilag aláír egy szerződést, hogy őt lehet verni. Ez egy létező, ráadásul egész gyakori kapcsolattípus. Senkinek semmi köze hozzá az érintetteken kívül, már amíg nincsen gyerek.

Ha van gyerek, az más, mert az ártatlan szenvedő alany.

Éppen ezért kifejezetten hasznos és üdvözlendő, ha az egyik felnőtt fél még időben kiszáll verekedésből, mert annyival is kevesebb hibás gént ad át, és annyival is kevesebb gyerek nő fel erőszakos, családnak nevezett közegben.

Ami viszont érdekes, hogy hat rendőr büntetlenül végigmehet egy lányon (Zsanett), amit szerintem bőségesen bizonyít, hogy a rendőrök össze-vissza hazudtak a nyomozás során (ez egyebek mellett az autójukban lévő GPS adataiból tudható), továbbá, hogy eltűnt a nőgyógyászati vizsgálat eredménye, és eltűntek a köztéri kamerák felvételei is. Ezek olyan körülmények, amelyek alapján normális helyen normális bíró lesittelt volna mindenkit, akinek a neve bármilyen okból szerepelt bármelyik iraton, beleértve a szakértőt, a nőgyógyászt és a Rebiszt. Ez akkor is igazságos ítélet lett volna, ha valójában nem történt sem erőszak, sem szex, mert a kamerák nem azért vannak ott, hogy a felvételek eltűnjenek, a nő meg nem azért megy orvoshoz ilyen esetben, hogy ne legyen használható lelet (se pro se kontra), és a rendőrt sem azért fizetjük, hogy a munkájáról hazudozzon a bíróság színe előtt.

Ezzel szemben Damu Rolandnál annyit sikerült a vádnak elérnie, hogy a bíró szerint nem kizárható - anatómilailag -, hogy történt valami, bár bizonyíték nincsen rá. Azért, ami nem kizárható, kapni lehet vagy hat, vagy négy és fél évet, főleg, ha cigány vagy, és Andrew vajda utaztatja a volt nődet a világ körül.

Hogy a bíróságról mit gondolok, arról hadd meséljek el egy történetet.

Néhány héttel ezelőtt volt szerencsém kibontani egy levelet a Cégbíróságtól.

A levél első mondatában közölte a cégbírónő, hogy a cég, amelynek az ügyvezetője vagyok, megszűnt.

Két gondolat jutott eszembe arról, hogy ezzel a mondattal kezdődik a levél.

Az első az volt, hogy a bírónő kezében nem sokat foroghatott Arisztotelész: Poétika című munkája, vagy ha mégis, a puszta forgás nem hozta meg a kívánt eredményt. Szegény bírónőnek halvány fogalma sincs arról, hogyan kell megírni és hogyan kell tagolni egy minőségi drámát.

A másik dolog, ami felötlött bennem, hogy három havi kifizetetlen számlám van kint az ügyfeleimnél, amit, ha megszűnik a cégem, ha akarnak, se tudnak majd nekem átutalni.

E két szép gondolat társaságában a levél vége felé haladva szereztem tudomást arról, hogy azért számolnak fel (szerintük), mert nem adtuk le a 2009-es mérleget.

Ott állt még, hogy (szerintük) melyik cég intézi majd a végfelszámolásunkat.

Se levélcím, se telefonszám. A 15 napos fellebbezési határidőn túl voltunk, mivel elutaztam.

Ez a levél volt az első értesítő az eljárásról. Rögtön azzal kezdték, hogy (szerintük) megszűnt a cégem.

Ez végülis roppant kulturált és cégbarát hozzáállás, mert például kezdhetnék úgy is, hogy mindenféle előzetes levelezés helyett lelövik az utcán az ügyvezetőt.

Némi idegeskedés után, a sokkot kapott és szabadkozó könyvelőmet vígasztalva együtt jöttünk rá, hogy 2009-ben még nem is létezett a cég. Tehát mérleget sem adhatott le arra az évre.

Ez az adat, tehát a cég alapításának pontos dátuma a nekem küldött levelet leszámítva minden, az üggyel kapcsolatos iratban szerepelt. Azt a részt, ahol ez az adat szerepel, úgy nevezik, hogy cégtörténet. A cégtörténetet elvileg a Cégbíróság tartja nyilván, bár ez mellékes.

A végfelszámoló munkatársa szerint a két évszám (a 2009 évi vélt mulasztás és a 2010-ben történt alapítás) nagyjából egymás mellett szerepelt a nekik küldött levélben. (Később a Cégbíróságon az ügyintéző is egymás mellett látta őket a számítógépen.)

A válaszlevélben röviden és jól érthetően összefoglaltam, hogy sem fellebbezni, sem fellebbezési illetéket fizetni nem vagyok hajlandó, valóban nem adtuk le a 2009-es mérleget, mert 2009-ben nem is léteztünk, ezért szűntessék meg az eljárást, vonják vissza a végzést, mert az egész ügy nyilvánvalóan nélkülözi a jogalapot.

A levelet betettem egy borítékba, bevittem a Cégbíróságra, ahol nem adhattam át. Gondolom, attól féltek, hogy bomba van benne. Ezt tökéletesen értető. Szégyellem is, hogy nem tettem bele még egy csipet antraxot sem. Van olyan hely a világon, ahol bármilyen jelllegű pusztítás egy felsőbb és nemesebb célt szolgál. A magyar cégbíróság például biztosan ilyen hely.

Tehát ki kellett bontanom a levelet egy üvegfalon keresztül, mielőtt átadom. Kibontottam, átadtam.

És kaptam rá választ.

A válaszban az áll, hogy az "eljárást megszűntetem, mivel az érintett (cég) időközben leadta és közzétette a 2009-es mérlegét".

"Időközben leadta és közzétette."

Ha esetleg nem értenéd azonnal, hogy ez mit jelent, segítek.

Ez a mondat nem egyszerűen azt jelenti, hogy a bíróság hibázott, és nem is az a lényeg, hogy nem ismeri el a nevetséges hibát.

Bárki hibázhat. Ilyet is. Előfordul. Az más kérdés, hogy ők szívük szerint azonnal kilőnék azt, aki hibázik, elsőre és figyelmeztetés nélkül, de hát ez érthető, a mentális adottságaikat valamivel kompenzálniuk kell.

A lényeg az, hogy a bíróság és a konkrét bíró hivatalos levélben teljes lelki nyugalommal ír le egészen nyilvánvaló, ordas hazugságot. Olyat, amelyet fél perc alatt lehet cáfolni nyilvánvaló tényekkel. Tudja jól, hogy nem fogod cáfolni, mert egyrészt annak őrá nézve nem lenne semmiféle következménye, másrészt te már annak is örülsz, hogy békén hagynak, és tovább működhetsz.

Jobb nem belegondolni abba, hogy mi van, ha nem ennyire nyilvánvaló és nevetséges hibát követnek el, esetleg valós évre kérik számon, hogy nem adtál le valamit - amit leadtál -, ott hogyan bizonyítod az igazadat, ha az a fő szabály, hogy a bíróság bármikor bármit hazudhat.

Cégvezetőként nem fogsz pereskedni a Cégbírósággal abban az országban, ahol a Kendermag egyesülettel kezdve a Milláig bezárólag az elmúlt 12 évben nagyjából bármilyen indirekt rendszerkritikát megfogalmazó civil szervezetnél házkutatást tartott a rendőrség és az apeh.

Ez, és az a válaszlevél, amit nekem írtak, egészen direkt és egyenes összefüggésben áll azzal, hogy az alkotmányt korábban saját kezűleg megíró köztársasági elnök alkotmányellenesen kíír egy népszavazást egy adónemről, és alkotmányellenesen dobál vissza törvényeket a parlamentnek. Ez egyenesen összefügg azzal, hogy egyesek büntetlenül rendőrségi kordont bontanak. Összefügg azzal, hogy visszamenőleges hatályú törvények születnek, és azzal, hogy magánszámláról törvényesen lehet elrabolni pénzt.

Nincsenek törvények, nincsen felelősség és nincsen igazságszolgáltatás.

Ez az, ami miatt tetves leprás kutyának néznek minket Nyugaton.

Jó reggelt.

Szomorúan mondom, hogy érthető a rólunk kialakult kép.

Damu Roland ügyében valószínűleg az alapján döntött a másodfokú bíró, hogy mennyire van jóban az első fokon eljáró bírónővel, mennyire utálja Damu ügyvédjét, mennyire utálja a cigányokat és mennyi lóvét kapott Vajnától.

A magánvéleményem az, hogy gratulálok, a fentiekhez mind-mind nagy szükség lehetett a jogi egyetemre.

 

words lost :: 2012. február 10., péntek, 15:23:36 :: 44 komment
politics

Az elmúlt időszakban három szó használatáról mondtam le véglegesen.

Magyar, itthon, demokrata.

A "magyar" túlságosan pejoratív. Nem vagyok elég elvetemült ahhoz - és senkit nem utálok eléggé -, hogy használjam.

Az "itthon" szót sürgősen meg kell tanulnom németül.

A "demokratát" meg elvitték azok, akikhez az égvilágon semmi közöm nincs, és soha nem is lesz.

 

Valahogy csak elleszek a fenti szavak nélkül.

Azért kösz.

 

 

switch :: 2012. február 05., vasárnap, 18:48:15 :: 7 komment
politics

- Látod, ebben az országban este, főműsoridőben beülhet négy idős, nem túl szép férfi a stúdióba, sőt, nem is ülnek, állnak, és ott van velük még egy nő. Közéleti kérdésekről vitáznak.  És mögöttük a nézők bármelyikének az arca több értelmet sugároz, mint az összes magyarországi televízió összes showműsorának a teljes biodíszlete együttvéve. Sőt, ezek a nézők hozzászólnak a vitához. Akár tíz percen át, megállás nélkül érvelve.
- Látom. De Magyarországon ilyen miért nincs?
- Itt nem ötévente van egy népszavazás, hanem évente van több, és ezeknek a célja valamiért nem az ország teljes és végleges rombadöntése. Szerintem ők tudják, miről szavaznak. Ezért is megy a tévében ilyen műsor. Nézd meg, kik kerülnek itt adásba. Ez nem a Mónika show.
- Egész Magyarországon nincs ennyi öltöny.

 
1 2 3 4 >