justice :: 2012. március 21., szerda, 01:57:32 :: 14 komment
politics

Damu Roland meg csak négy és fél évet fog ülni hat helyett. "Alig többet, mint az az előzetes letartóztatott, aki a cellatársát összeverte, eltörte a bordáját és az arcát, a hátára pengével feliratot karcolt, a lábát tollal átszúrkálta, a száját tűvel és cérnával összevarta, és azzal fenyegette, hogy enni fog a húsából."

Hogy kicsoda Damu Roland, azt nem tudom, az arcát is csak azóta ismerem, amióta elkezdődött ez a per. Ránézésre biztos vagyok benne, hogy vert már nőt, és hallomásból tudom, hogy nem csak a párját, hanem a kollégáját is, szóval krokodilkönnyeket nem fogok hullatni érte. Ha esetleg mégis, rögvest összeszedem.

Számomra Damu Rolandnál csak a két másik főszereplő ellenszenvesebb. Tímea, a felperes, aki az első fokon eljáró bíró rokona, és Andrew Vajna, aki Damu helyett tolja Tímeát, feltéve, hogy Vajna tud egyáltalál tolni valakit, ebben nem vagyok biztos, de ez nem is az én bajom.

A három ember közül első nekifutásra Vajnát vágnám börtönbe. Mondom ezt a produceri munkássága alapján. De ha jobban átgondolom, már őt se tudnám nyugodt lélekkel lesittelni, mert amióta filmgyártási kormánybiztosként nem szórt ki újabb százmillió forintot Tarr Bélára, puszta hazaszeretetből kénytelen vagyok kedvelni őt.

Tarr Béláról csak annyit, hogy az egyik interjújában legalább ötször elmondta, hogy "amit digitális kamerával veszel fel, az nem film". Nyers logikával nekifutva ez éktelen ökörség, mert mi van azzal, amit filmre rögzítesz, és később digitalizálsz, és ha az ettől még film marad, akkor a másik mitől nem lesz film, vajon a felvétel és a lejátszás közötti melyik fázisban szabad már digitalizálni ahhoz, hogy a mű ne veszítse el a filmségét, ha meg az se film, amit később digitalizáltál, például kiadtad DVD-n, akkor semmi se film. De hát nem kell nyers logikával nekifutni az ilyeneknek, mint Tarr Béla, viszont félteni se kell őt, mert egészen nyilvánvaló, hogy egy digitális kamerával nagyságrendekkel kevesebb pénzt lehet eltüntetni, mint két tonna filmtekercs film között a vágóteremben és az istállóban.

A végeredmény meg a zártosztályon kívül úgysem érdekel senkit. Az egyetlen érdekesség e két ember harcában az, hogy a nézhető film valahol Tarr és Vajna között helyezkedik fel félúton, legalábbis mindkettejüktől egyenlő távolságra.

Ne is menjünk most egyikhez se közelebb.

Damuról fejformára kinézem, hogy verte a nőt. Másfelől felesleges tippelni a kérdésben, mert köztudott volt, hogy verekednek.

Ha egy nőt váratlanul bántalmaz egy férfi, az szerintem is menjen el a bíróságra, vagy intézze el máshogyan. Ha azonban a nő huzamosabb időn keresztül segítséget sem kér, és le sem lép, azzal gyakorlatilag aláír egy szerződést, hogy őt lehet verni. Ez egy létező, ráadásul egész gyakori kapcsolattípus. Senkinek semmi köze hozzá az érintetteken kívül, már amíg nincsen gyerek.

Ha van gyerek, az más, mert az ártatlan szenvedő alany.

Éppen ezért kifejezetten hasznos és üdvözlendő, ha az egyik felnőtt fél még időben kiszáll verekedésből, mert annyival is kevesebb hibás gént ad át, és annyival is kevesebb gyerek nő fel erőszakos, családnak nevezett közegben.

Ami viszont érdekes, hogy hat rendőr büntetlenül végigmehet egy lányon (Zsanett), amit szerintem bőségesen bizonyít, hogy a rendőrök össze-vissza hazudtak a nyomozás során (ez egyebek mellett az autójukban lévő GPS adataiból tudható), továbbá, hogy eltűnt a nőgyógyászati vizsgálat eredménye, és eltűntek a köztéri kamerák felvételei is. Ezek olyan körülmények, amelyek alapján normális helyen normális bíró lesittelt volna mindenkit, akinek a neve bármilyen okból szerepelt bármelyik iraton, beleértve a szakértőt, a nőgyógyászt és a Rebiszt. Ez akkor is igazságos ítélet lett volna, ha valójában nem történt sem erőszak, sem szex, mert a kamerák nem azért vannak ott, hogy a felvételek eltűnjenek, a nő meg nem azért megy orvoshoz ilyen esetben, hogy ne legyen használható lelet (se pro se kontra), és a rendőrt sem azért fizetjük, hogy a munkájáról hazudozzon a bíróság színe előtt.

Ezzel szemben Damu Rolandnál annyit sikerült a vádnak elérnie, hogy a bíró szerint nem kizárható - anatómilailag -, hogy történt valami, bár bizonyíték nincsen rá. Azért, ami nem kizárható, kapni lehet vagy hat, vagy négy és fél évet, főleg, ha cigány vagy, és Andrew vajda utaztatja a volt nődet a világ körül.

Hogy a bíróságról mit gondolok, arról hadd meséljek el egy történetet.

Néhány héttel ezelőtt volt szerencsém kibontani egy levelet a Cégbíróságtól.

A levél első mondatában közölte a cégbírónő, hogy a cég, amelynek az ügyvezetője vagyok, megszűnt.

Két gondolat jutott eszembe arról, hogy ezzel a mondattal kezdődik a levél.

Az első az volt, hogy a bírónő kezében nem sokat foroghatott Arisztotelész: Poétika című munkája, vagy ha mégis, a puszta forgás nem hozta meg a kívánt eredményt. Szegény bírónőnek halvány fogalma sincs arról, hogyan kell megírni és hogyan kell tagolni egy minőségi drámát.

A másik dolog, ami felötlött bennem, hogy három havi kifizetetlen számlám van kint az ügyfeleimnél, amit, ha megszűnik a cégem, ha akarnak, se tudnak majd nekem átutalni.

E két szép gondolat társaságában a levél vége felé haladva szereztem tudomást arról, hogy azért számolnak fel (szerintük), mert nem adtuk le a 2009-es mérleget.

Ott állt még, hogy (szerintük) melyik cég intézi majd a végfelszámolásunkat.

Se levélcím, se telefonszám. A 15 napos fellebbezési határidőn túl voltunk, mivel elutaztam.

Ez a levél volt az első értesítő az eljárásról. Rögtön azzal kezdték, hogy (szerintük) megszűnt a cégem.

Ez végülis roppant kulturált és cégbarát hozzáállás, mert például kezdhetnék úgy is, hogy mindenféle előzetes levelezés helyett lelövik az utcán az ügyvezetőt.

Némi idegeskedés után, a sokkot kapott és szabadkozó könyvelőmet vígasztalva együtt jöttünk rá, hogy 2009-ben még nem is létezett a cég. Tehát mérleget sem adhatott le arra az évre.

Ez az adat, tehát a cég alapításának pontos dátuma a nekem küldött levelet leszámítva minden, az üggyel kapcsolatos iratban szerepelt. Azt a részt, ahol ez az adat szerepel, úgy nevezik, hogy cégtörténet. A cégtörténetet elvileg a Cégbíróság tartja nyilván, bár ez mellékes.

A végfelszámoló munkatársa szerint a két évszám (a 2009 évi vélt mulasztás és a 2010-ben történt alapítás) nagyjából egymás mellett szerepelt a nekik küldött levélben. (Később a Cégbíróságon az ügyintéző is egymás mellett látta őket a számítógépen.)

A válaszlevélben röviden és jól érthetően összefoglaltam, hogy sem fellebbezni, sem fellebbezési illetéket fizetni nem vagyok hajlandó, valóban nem adtuk le a 2009-es mérleget, mert 2009-ben nem is léteztünk, ezért szűntessék meg az eljárást, vonják vissza a végzést, mert az egész ügy nyilvánvalóan nélkülözi a jogalapot.

A levelet betettem egy borítékba, bevittem a Cégbíróságra, ahol nem adhattam át. Gondolom, attól féltek, hogy bomba van benne. Ezt tökéletesen értető. Szégyellem is, hogy nem tettem bele még egy csipet antraxot sem. Van olyan hely a világon, ahol bármilyen jelllegű pusztítás egy felsőbb és nemesebb célt szolgál. A magyar cégbíróság például biztosan ilyen hely.

Tehát ki kellett bontanom a levelet egy üvegfalon keresztül, mielőtt átadom. Kibontottam, átadtam.

És kaptam rá választ.

A válaszban az áll, hogy az "eljárást megszűntetem, mivel az érintett (cég) időközben leadta és közzétette a 2009-es mérlegét".

"Időközben leadta és közzétette."

Ha esetleg nem értenéd azonnal, hogy ez mit jelent, segítek.

Ez a mondat nem egyszerűen azt jelenti, hogy a bíróság hibázott, és nem is az a lényeg, hogy nem ismeri el a nevetséges hibát.

Bárki hibázhat. Ilyet is. Előfordul. Az más kérdés, hogy ők szívük szerint azonnal kilőnék azt, aki hibázik, elsőre és figyelmeztetés nélkül, de hát ez érthető, a mentális adottságaikat valamivel kompenzálniuk kell.

A lényeg az, hogy a bíróság és a konkrét bíró hivatalos levélben teljes lelki nyugalommal ír le egészen nyilvánvaló, ordas hazugságot. Olyat, amelyet fél perc alatt lehet cáfolni nyilvánvaló tényekkel. Tudja jól, hogy nem fogod cáfolni, mert egyrészt annak őrá nézve nem lenne semmiféle következménye, másrészt te már annak is örülsz, hogy békén hagynak, és tovább működhetsz.

Jobb nem belegondolni abba, hogy mi van, ha nem ennyire nyilvánvaló és nevetséges hibát követnek el, esetleg valós évre kérik számon, hogy nem adtál le valamit - amit leadtál -, ott hogyan bizonyítod az igazadat, ha az a fő szabály, hogy a bíróság bármikor bármit hazudhat.

Cégvezetőként nem fogsz pereskedni a Cégbírósággal abban az országban, ahol a Kendermag egyesülettel kezdve a Milláig bezárólag az elmúlt 12 évben nagyjából bármilyen indirekt rendszerkritikát megfogalmazó civil szervezetnél házkutatást tartott a rendőrség és az apeh.

Ez, és az a válaszlevél, amit nekem írtak, egészen direkt és egyenes összefüggésben áll azzal, hogy az alkotmányt korábban saját kezűleg megíró köztársasági elnök alkotmányellenesen kíír egy népszavazást egy adónemről, és alkotmányellenesen dobál vissza törvényeket a parlamentnek. Ez egyenesen összefügg azzal, hogy egyesek büntetlenül rendőrségi kordont bontanak. Összefügg azzal, hogy visszamenőleges hatályú törvények születnek, és azzal, hogy magánszámláról törvényesen lehet elrabolni pénzt.

Nincsenek törvények, nincsen felelősség és nincsen igazságszolgáltatás.

Ez az, ami miatt tetves leprás kutyának néznek minket Nyugaton.

Jó reggelt.

Szomorúan mondom, hogy érthető a rólunk kialakult kép.

Damu Roland ügyében valószínűleg az alapján döntött a másodfokú bíró, hogy mennyire van jóban az első fokon eljáró bírónővel, mennyire utálja Damu ügyvédjét, mennyire utálja a cigányokat és mennyi lóvét kapott Vajnától.

A magánvéleményem az, hogy gratulálok, a fentiekhez mind-mind nagy szükség lehetett a jogi egyetemre.

 
 

Balázs
2012. 03. 22.
18:49:19

Egyszerűen nem hiszem el, hogy a postától a Western Unionon keresztül a jogalkotásig végigszívjuk mindketten ugyanazokat a dolgokat.

2008-ban tragikus esemény történt.
Felszálltam egy vonatra, ahol egy 50%-os jegyet váltottam. Feleségemmel utaztunk a Balatonra, nyár volt, boldogok voltunk. Gondoltam a kedvezményes árú jegyemre jogalapot nyújt az ingzsebemben lapuló irat, miszerint közalkalmazott vagyok.

Az ellenőrnő jött, és odaadtuk neki az iratainkat és a jegyeinket. Kis vizsgálódás után kijelentette, hogy az iratom hamisítvány. Annyira meg voltam zavarodva, hogy magyarázkodni kezdtem, hogy már miért lenne az hamisítvány. Erre elrakta. Ha akkor felállok és kitépem a kezéből mint egy állat, megelőztem volna óh, mennyi bajt. De hát már 8 éve nem itthon éltem, éppen csak hazaérkeztünk.

Bekérte az adataimat, mire mondtam, hogy a nevem doktor XY.
Persze sok munkát lehet végezni ilyen prefixummal, de azért elsőre szerintem mindenkinek az orvosi jut eszébe. Azon kívül éppen munkából jöttem, így a strandszatyor mellett ott volt egy táska egy nagy, vörös kereszttel.

Visszakértem az iratomat, amit nem adott vissza, mondván, hogy "ez a bizonyíték".

Aznap kezdődött az az agyrém, ami évek óta tart.

Ügyvéd ismerőseim egyetlen tanácsa: hagyjam az ügyet elévülni.
Mage
2012. 03. 22.
19:13:40

"Egyszerűen nem hiszem el, hogy a postától a Western Unionon keresztül a jogalkotásig végigszívjuk mindketten ugyanazokat a dolgokat."

Ennek, sajnos, nem csak karmikus magyarázata létezik.

Nem is olyan rég meséltem egy barátomnak, hogy gyakran tapasztalom, hogy egy-egy adott termékből a második vásárlásaim sikerülnek jól. És hogy ennek bizonyára transzcendens oka van, csak nem jövök rá, hogy ezzel mire akar tanítani az Élet.

Szerinte az Élet egyszerűen arra tanít, hogy mostanában ennyire silány minőségű minden áru.

Bőven elegendő, hogy hozzám hasonlóan titkon azt várod, hogy a dolgok itthon ne mindig pont úgy történjenek, mint ahogy egy zártosztályon rángatódzó, őrült filmrendező elméjében pörögnek le a képsorok. Hanem annál azért egy árnyalatnyival unalmasabb formában.

Sajnos ezzel az elvárásoddal kisebbségben vagy, a valóság pedig igyekszik a tömeg igényeit kielégíteni. Dícséretére legyen mondva, elég jól csinálja.
Balázs
2012. 03. 23.
12:01:43

Mennyit jut eszembe erről Lénárd Sándor.

A valaha élt legnagyobb magyar írónak tartom. Szegény, ha tudná, milyen lenne az a bizonyos marék borsó, amit otthonról küldenek neki.

Nekem három dolog tetszett nagyon a társadalmi felfogásában.

Az első, hogy ha egy erkölcsileg és/vagy szellemileg gyászos ember kerül igazságosztó pozícióba, annak a neve kullancs.

A második, hogy ezek a vérszívók nem öncélúan léteznek, hanem miattunk. Mindenki minden nap hozzáteszi a magáét.

A harmadik, hogy ha a közeg, ahol élsz, egyre több kullancsból áll, addig maradj, amíg az életedre nem törnek, segíts a rászorulókon, utána menj el egy Völgybe a világ végén, és költözz Egy láthatatlan házba.
Mage
2012. 03. 23.
18:09:46

Balázs, ehhez mit szólsz?

link

Segítene nektek érdemben, ha legalább az, aki teheti, otthon műtené magát?
Balázs
2012. 03. 23.
19:16:33

Én nem adnék éles vasat a nép kezébe.

***

Nálam a kés az utolsó. Nekem mindig nagyon nehéz volt úgy szúrni-vágni élőt, hogy jót teszek vele.

Az angolszász orvostársadalomban a sebészek nem gyógyítók. Tehát diploma megszerzésekor MD, sebész szakvizsgával Mr., az olasz orvosi diploma megnevezése mai napig - orvosi és sebészi diploma. (Ettől függetlenül semmi bajom velük.)
Mage
2012. 03. 23.
19:29:37

Ugye láttad a Rigetet? 2*4 rész.

Lars von Trier legjobb munkája forever.
Mage
2012. 03. 23.
19:36:19

Az elejétől kell nézni, nem apránként, ez csak ízelítő. A fehér köpenyes a kórházigazgató.

link

Lesz benne szó a sebészetről is.
Balázs
2012. 03. 24.
15:13:43

Nem akarok ám úgy tűnni, mintha valami nagyon művelt lennék filmek terén (hallottam már valahol erről a rendezőről, de sosem láttam semmit tőle). Inkább olvasni szeretek. De ezt megnézem, ha tudom.

Szerinted megéri fizetni érte?
Mage
2012. 03. 24.
15:42:52

Persze, bár létezik egy megbízható svéd videokölcsönző, ahol folyamatosan rendkívüli kedvezmények vannak érvényben.

Egy szép nagy hajót látsz, onnan ismered fel.

Azzal a hajóval szinte bármit megtalálsz. Na jó, Rakonczay Gábort nem, de a Rigetet biztosan.
Balázs
2012. 03. 24.
17:33:26

Nem úgy értettem, hogy boltban.

Boltban szinte semmilyen szellemi termékért nem éri meg fizetni. Másodállásban takarító bölcsészlányok kezét felmaró hypóra és luxusjachtokra megy a nagy része. Letöltöm, és küldök egy összeget a rendező/film/stb. számlájára. Jó, persze a bank is leveszi a maga részét, de nem ennyit. Kis véleményem szerint már rég ez kéne legyen a módszer, mert a kiadókat a fogyasztó és a gyártó is utálja. Egyszerűen nem értem a létezésüket.

Tegyük fel, egyik nap pénzt szeretnél a zenéidért. Nagyon vegyes anyagi lehetőségű embereknek mutattam, többeknek tetszett, a Transformers különösen. Erre mondhatnád azt, hogy kérsz érte 5000 forintot, aki nem fizet, azt börtönbe záratod. Aminek az lenne az eredménye, hogy a hallgatóid kétharmada böriben végezné vagy soha az életben nem hallgatna újra. Vagy azt mondod, hogy "itt egy számlaszám, utalj, amennyit gondolsz". Biztosan csilingelnének rajta forintok.

Ha már film, amennyire tudom, az Iron Sky is így gyűjtötte be az induláshoz szükséges pénz egy részét. Utaltam nekik 100 eurót, remélem nem bánom meg.
Mage
2012. 03. 24.
18:33:53

Így már értem.

Tényleg kezd kísérteties lenni a sok párhuzam. Lehet, hogy te vagy az orvos énem.

Tegnapelőtt a FreeBSD ( link ) alapítványba, előtte egy ruby-s fejlesztő eszköz írójának fizettem. Van egy internetes újság, ahol elő lehet fizetni, de nem kötelező, anélkül ugyanúgy olvashatod. Oda rendszeresen küldök pénzt. Sokkal szívesebben fizetek ott, ahol nem kötelező.

Amit lehet, megnézek a moziban, csak ne üljenek ott sokan.

Szerintem a derék dánok már kifizették helyetted ezt a filmet, úgy tudom, a dán közszolgálati tévén ment, ez is egy érdekes különbség Dánia és Magyarország között.
Mage
2012. 03. 24.
18:34:45

(Szoftverért egyébként babonából is fizetek néha, hogy visszajöjjön.)
Balázs
2012. 03. 26.
05:54:37

"Sokkal szívesebben fizetek ott, ahol nem kötelező." Ezzel én is teljes mértékben így vagyok. Ha valamiért kötelező fizetni, nem tudok szabadulni a gondolattól, hogy megérte-e.

Például mindig fizettem az S-Bahnért, pedig soha az életben nem láttam ellenőrt. Pontosabban, a sors iróniája, egyszer mégis, amikor pont nem volt időm érvényesíteni a jegyem a peronon (nem is volt erre semmi tábla), és a vonaton nem lehetett. Persze egyből elkaptak, az ellenőrrel elmentem a rendőrségre, elmondtam, hogy kirándulni vagyok itt, bemutattam a jegyemet, erre elnézést kértek és adtak egy várostérképet. Mondjuk ez is arról győzött meg, hogy megérte nem csalni.

Ahol nem fizetek, az a BKV.
Egész életemben nem éltem Budapesten, ellenben van ez a közlekedési szörnyvállalat, amit közpénzből tartunk fenn. Egy tömeg vidéki soha az életben nem használta azt, amiért fizetett. Én is ritkán teszem, de akkor nem akarok érte megint fizetni. Rosszul vagyok az ilyen vállalatoktól, amikbe az ember rakja a pénzt és nincs semmi kontrollja felette. Miért hír az, hogy ellopták a négyes metró árát? Komolyan, tudok ellene tenni valamit? Néha azt hiszem, hogy csak azért kell róla hallanom, hogy idegesítsenek.

Még talán ez sem zavarna, ha az ország megtehetné ezt, vagy ha legalább működne rendesen. De hát nem. Kétszer találkoztam ellenőrrel. Első alkalommal egy cigányokból álló csoport megfenyegette és kigúnyolta, azután jött oda hozzám, gondolom tele a megaláztatás és félelem frusztrációjával, indulatosan vakkantgatva. Megadtam neki az ügyvédem adatait, de soha nem kereste meg. A másik alkalommal egy unott, fiatal lány volt. Azt mondta, hogy ő ezt az ügyvédes dolgot biztosan nem tudja felírni, azt sem tudja, mit csináljon vele, csak azért van itt, mert ez jobb, mint a pénztárazás, és elengedett.

Szerintem ezek a jelenségek összefüggnek az adócsalástól kezdve a közbiztonságig ezer dologgal.

(De erről majd máskor, vége a nyugodt ügyeletnek.)
veronika
2012. 03. 26.
18:23:02

Gratula.
(A teljes egyetértés csak végtelen optimizmusom avagy naivitásom okán marad el.)

=> Regisztrálni jó <=