prometheus :: 2012. június 26., kedd, 19:50:02 :: 29 komment
cinema

A kopár sziklák között hömpölygő, kénsavas folyó partján 3 méter magas, kigyúrt Voldemort szeretne meztelenre vetkőzni. A növényzetet leszámítva ő az egyetlen élőlény a bolygón. Ezért az alsónadrágot szemérmesen magán hagyja, nehogy meztelenül lássa valaki, közvetlenül azélőtt, hogy szándékosan meghal.

Iszik egy feketét, amitől hosszan agonozálva szétmaródik és feloldódik a vízben, eljuttatva a Földre a várva várt DNS-t.

Hogy az öngyilkos teremtéshez miért kellett szinte meztelenre vetkőzni, azt nem tudom. Magvas gondolat lehet, amihez nem érek fel. Főleg azért nem, mert úgy 80-as IQ-tól fölfelé bármelyik embernek lenne annyi esze, hogy simán belepisáljon a folyóba, ha DNS mintát akar adni, vagy beleköpjön az űrhajójáról, mint DiCaprio a Titanic fedélzetéről az óceánba, aztán szépen hazamenjen. És az embernek ahhoz is lenne elég esze, hogy látva ezt a nyitójelenetet felálljon és hazamenjen. De hát a Ridley Scott, meg a Szárnyas fejvadász, maradni kell.

Néhány perccel később egy bármelyik Eve Online-os űrhajónál százszor rondább gép repül a teremtőink felé. A teremtőink lovas-mamutos barlangrajzok közé festették ecsettel és növényi festékkel az Univerzum egyetlen olyan csillagképét, amely a Földről nézve 35 ezer év alatt sem változott, ellentétben az összes többivel, mert sajnos a csillagok néha mozognak, méghozzó egymáshoz képest össze-vissza, mert egy-egy csillagkép látszólag összefüggő csillagai egészen eltérő távolságra helyezkednek el a Földtől, és eltérő irányban üldözik a kozmikus boldogságot, de ez az egy volt annyira jó fej, hogy ne csússzon szét annyira, mint kezdő goás három korong meszkalin után a koromsötét erdőben. Sőt, ennyi idő után is fel lehetett ismerni és el lehetett navigálni a megfelelő csillagjára, amely bármelyik lehetett volna az öt közül. Az sem marad titokban, hogy az űrhajón 17 fős legénység tartózkodik, tehát az ötödik percben ki lehet számolni, hogy a következő három óra alatt hányan halnak meg. Annyit segítek, hogy a legénység egyik tagja android, tehát kettőt kell kivonni az eredeti számból. A túlélő a legellenszenvesebb személy az egész csapatból, beleértve az idegeneket. A csapat nagy része tudósokból áll, ezért az első dolguk egy idegen bolygón levenni a fejükről a szkafandert. A második dolguk eltévedni egy néhány száz méter hosszú, felkör alakú, elágazás nélküli alagútban, amelynek a kijáratánál parkolnak. A harmadik dolguk az egy méter hosszú, kobraszerűen mozgó, ágaskodó és sziszegő földönkívüli lényhez puszta kézzel nyúlkálni.

(Az egy méter hosszú, kobraszerűen mozgó, ágaskodó és sziszegő földönkívüli lény néhány óra alatt fejlődik ki a földi kisállatkereskedésekben kapható lisztbogárlárvából.)

A Prometheus alcíme az Öregkori elhülyülés lehetne, mert azon kívül, a teljes története abból áll, hogy egy milliárdos, szenilis öregember retteg a haláltól, a film elképesztően ronda, unalmas és fárasztó. A ronda alatt nem azt értem, hogy borzongatóak benne az alienek, mivelhogy nincsenek benne alienek. Hanem azt, hogy egészen hülyén néz ki a legfélelmetesebb jelenet a filmben. Ami egy homokvihar. Hasonlít erre, csak bénább, egyáltalán nem vicces, és múmia sincsen benne.

Ami a látványt illeti, az idegen űrhajó belseje olyan, mint egy kőbe vájt alagút. Annyira, hogy az összes szereplő napokon át kőbe vájt alagútnak nézi. Azért nézi annak, mert tényleg az. Még egyszer mondom, az idegen űrhajó belsejéről van szó. Oké, hogy nincs benne WC, de az egész egy az egyben egy nagy barlangjárat, kövekkel. Erre mondta Redrum, hogy jó lett volna, ha ezt a filmet is Magyarországon forgatják, mert legalább kifúrták volna nekünk ingyen a 4-es metrót.

Az Alien arctámadós képe önmagában jobb, mint az egész Prometheus bármelyik kockája. A humán űrhajó hologramjai úgy festenek, mint egy átlagos dél-koreai mobiltelefonon egy gyengébben összerakott gyári MMS. Charlize Theron narancsbőrös és csámpás, amit, mint magánember, egészen megnyugtató fejleménynek tartok, ám a filmnek nem válik a javára. A jó hír, hogy erotikus jelenet nincsen.

Az idegen űrhajó kutyasíppal indul. Végülis praktikusabb, mint a szívató. Továbbá az idegen (android) behatolónak a hajó szépen elmagyarázza, hogyan kell vezetni, hova készül és mik a szándékai.

Ami még említésre érdemes, hogy a picsogó tudós azt kutatja, hogy miért akarnak elpusztítani minket azok a lények, amelyeknek - idézem - "a DNS-e 100%-ban egyezik az emberével", tehát három méter magas, fehér kukacok nagy, fekete szemekkel. A válasz az, hogy az emberiséget elpusztítani szándékozó kukac letépi az egyetlen nem-ember csapattag fejét.

És itt szeretnék visszakanyarodni a legelső jelenetre, mert néhányan hajlamosak a válasz hiányát valami mögöttes gondolatnak hinni, sőt, Arthur C. Clark filmjéhez hasonlítani a Prometheust, aminek annyi lehet az alapja, hogy az elején zongorajáték szól a feltűnően fehér, ellenben ronda és jelentéktelen űrhajóban. Ezt leszámítva, ha felmerülhet, hogy a Prometheusnak bármi köze van a 2001 Űrodessziához, akkor mégis lehet valami abban, hogy a felmenőnk egy annyira értelmes lény volt, hogy elég esze volt az egész testét beleölni egy folyóba pusztán azért, hogy néhány DNS-es molekuláját megossza (nem, nem a facebookon). És ebből a néhány molekulából, amely évmilliókon keresztül megőrizte az emberével 100%-ban egyező DNS-t, az emberen kívül még mókusok, gyíkok, rovarok és kalapos gombák keletkeztek, és még további néhány milliárd faj, persze, a felsorolthoz képest fordított sorrendben, tehát mielőtt magához tért az eredeti DNS.

Az egyetlen értékelhető körülmény az android, illetve az őt formáló Michael Fassbender. Neki adok egy pontot. Az arcjátéka Takeshi Kitano jobb pillanatait idézi. Alig észrevehető mimikával közvetíti az  érzelemmentesnek nevezett gép talán létező, talán nem létező lelkivilágát. Kivéve azt a részt, amikor ötéves gyerekként örül a galaktikus térképnek, köszönjük szépen, Mr. Scott.

Végezetül annyit, hogy gyakori fogás a forgatókönyvírót hibáztatni a nézhetetlen film miatt, holott a holywoodi filmek nem forgatókönyből készülnek, hanem az általában okosan megírt forgatókönyv alapján kivágott, egy két szóval leírt jelenet-kártyákból, amelyeket az egydimenziós kreatív marketingesek rakosgatnak az egydimenziós idővonalon addig, amíg a néző számára érzelmileg megfelelő - tehát anyagilag megtérülő - filmterv jön ki belőle. A másik két dimenziót a moziban adott szemüveg teszi hozzá a filmhez. A kártyalapokból összerakott, elnyújtott videoklipet a színészek forgatás közben még átírják, mert ők a legokosabb emberek a világon, számukra ez magától értetődő, hiszen rengeteg pénzt keresnek - nyilván roppant okosnak kell lenniük. Így a forgatókönyvhez is ők értenek a legjobban, bár a változtatásokkal elsősorban azt szeretnék elérni, hogy jobban nézzenek ki a filmben. A rendező meg ordibál velük, kivéve Jancsó Miklóst, mert nála a színészek ordibálnak a forgatás elejétől a végéig.

Mindezek ellenére nehéz lenne nem szólni arról, hogy a Prometheus forgatókönvírójának köszönheti a világ a Lostot is. Nomen est omen. Itt most valami tényeg nagyon elveszett.

1/10