endless learning :: 2012. szeptember 17., hétfő, 02:51:08 :: 2 komment
dialogue

- Jó, hogy felhívtál.
- Régen beszéltünk. Hogy vagy?
- Élek.
- Örülök neki.
- Nem akarom... eldöntöttem, hogy én már senkinek nem mondok semmit. Neked se, másnak se, senkinek.
- Helyes. És egyébként, mi újság?
- Van egy dolog. De azt se kellene elmondanom. Azt főleg. Számodra nincs jelentősége...
- Istenem, ugye nem? A húgom újra terhes?
- Kész, tudtam, hogy neked nem lehet elmondani semmit.
- Ezek szerint nem az?
- Beszéljünk másról.
- Csak ki akartam zárni, ami a hangod alapján elsőre eszembe jutott. Túl is vagyunk rajta. Miről van szó?
- Elszállt. Már nem fogom elmondani.
- Mi történt?
- Így már nem lehet. Hagyjuk is.
- Ezt nem lehetett kihagyni. Te is tudod.  Mondd el.
- Nem.
- Felhívtalak. Azért, hogy beszéljünk. Olyan ritkán hívlak.
- Egyetemre fogok menni.
- Ez jó. Gyakran szégyenkezem társaságban, amikor el kell mondanom, hogy anyámnak még csak négy diplomája van. Eddig tök égő voltál.
- Jó nagy pénzkidobás. De az nem élet, hogy itt ülök a kanapén a sarokban. És csak nézek ki a fejemből, és azon gondolkodtam, hogyan szúrtam el és hány helyen.
- Tényleg örülök, hogy társaságba mész. Mondd, hogy olyan szakra jelentkeztél, ahová járnak férfiak is. Ellentétben az előző néggyel.
- Erre nem jár egy se. És te hogy vagy?
- Semmi különös. Sétálok az Andrássy-n. Rám tört az ősz. Rondán öltöznek a nők. Vettem két könyvet.
- Milyet?
- Pszichológia.
- Az alma nem esett messze a fájától.
- Ezt mire mondod? Hogy cinikus vagyok, pedig apám is az volt?
- Hogy téged is érdekel a pszichológia, mint engem.
- És erre most jössz rá? Nem korai még a felismerés?
- Az nem egyik napról a másikra megy.
- Azt hittem, hogy 6-8 éves korom óta tudod rólam.
- Ha veszel két-három könyvet, az nem jelent semmit. Ha huzamosabb ideig foglalkoztat, az már igen. Ha vennél egy-két könyvet a kötésről-horgolásról, nem mondanám, hogy az alma nem esett messze a fájától, hiába szeretek kötni.
- Komolyan most jössz rá, hogy nem esett messze? Ez nem a könyveken múlik. Emlékszel, amikor gyerekkoromban a mosogató oldalán volt egy festékfolt, és ugyanazt láttuk benne?
- Igen.
- Az nem Rorschach teszt volt, hanem egy űrlény. Te is annak láttad.
- Az egy másik élet volt. Olyan távoli.
- Három évvel ezelőtt is másik élet volt. Mindig másik élet van. Ez ilyen.
- De az már olyan messze van. Tovaszállt.
- Vannak kevésbé távoli, és vannak távolabbi életeink. Minél távolabbi, annál inkább a jóra emlékszem belőle. Kipróbálhatnád ezt a technikát.
- Majd gondolkodom rajta. Lesz rá elég időm így egy szál magamban. Milyen könyvet vettél pontosan?
- A Lélekrontó sorozatból egyet, "Emberi játszmák" a címe. Mondanám, hogy odaadom. Felesleges időpocsékolás lenne elolvasnod. Esetleg adok üres lapokat, hogy írjál hozzá még pár fejezetet.
- Milyen sorozatból? Lélekrontó? Jézusom, mit olvasol.
- Az van ráírva, hogy Lélekkontroll. A Lélekrontót könnyebb kimondani. Ugyanazt jelenti. Főleg az adventista szektád szerint. De magam is Lélekrontónak olvastam elsőre. Mégis, mi más neve lehetne egy önfejlesztő pszichológiai sorozatnak?
- A címe alapján érdekes lehet.
- Nekem mondod? Kizárólag saját erőből nem tudom viszonozni neked az első húsz évemet. Te egyetemre jársz, én autodidakta módon képzem magam. Szerintem az utóbbi időben már jól állok hozzád képest.
- Egy életen át tanulunk.

 
 

Rafina
2012. 09. 17.
14:32:55

Szeretem ezt a posztot:-)
A könyv, amit vettél jó, és tényleg azt is szeretem.

rókalány
2012. 09. 17.
20:43:48

Emberi játszmák egyik kedvencem!:)

=> Regisztrálni jó <=