happy future :: 2011. július 18., hétfő, 17:51:59 :: 50 komment
- Jó napot, ezt a levelet szeretném feladni elsőbbségivel, nem kérek róla számlát, van megtakarításom, nem szerencsejátékozom, nem szeretném, hogy hangosan olvassák fel a faxomat és örökké fogok élni.
- Elsőbbségivel mehet?
- Igen.
- Számlát kér?
- Nem.
- Gondolkodott már azon, hogy havonta félretegyen a posta...
- Köszönöm, nem.
- Sorsjegy?
- Nem.
- Hallott már az új, hangos fax?
- Nem akarom.
- Életbiztosítás, kötvény...?
- Nem.
- 160 forint lesz.
- Tudom, már odaadtam a borítékkal együtt.
A fenti beszélgetés az elmúlt öt év legkevésbé idegesítő postai élménye volt számomra. Nevezhetném legkedvesebbnek, hiszen azon kevés alkalmak közé tartozik, amikor semmit nem akartam szétverni, és nem is vertem szét.
Mindez persze apróság ahhoz a társadalomlassító rendszerhez képest, amit a posta ellenünk nemrég bevetett.
A sorszámosztó gépről beszélek.
Kezdjük azzal, hogy emiatt kapásból 1-2 évre bezárnak és felújítanak minden egyes postát.
Naiv, illetve minden-mindegy-alapon létező embertársaink azt hiszik, hogy ez előrelépés a jövő irányába, mert már nem kell a postán sorba állni. Fasza.
Először is, minden kiadott sorszámban van egy rádiófrekvenciás microchip, amely a sorszámot tépő személy pontos tartózkodási helyét ellenőrzi folyamatosan. Erre azért van szükség, mert csak így lehet az egyébként lehetőleg L alakú postafiókokban mindig azon a kijelzőn hívni a következőt, amely a lehető legtávolabb van a sorszám gazdájától, mindenekelőtt úgy, hogy a kijelzőt tökéletesen kitakarja az erre a célra installált postafiókszekrények, áltartóoszlopok és páfrányok valamelyike.
Amelyik kijelző előtt nincs sem páfrány, sem oszlop, sem szekrény, az nem üzemel.
Ennek az eredménye az, hogy a célszemély az ötödik sípolásra, vigyorogva, körbeforogva, bambán, "jé, én jövök?! :)" fejjel bandukol ahhoz az ablakhoz, ahol már két perce kellene állnia. Mintha az bármiféle (a mínusz végelennél nagyobb) mértékben vicces lenne, hogy mindenki rá vár. Aztán a következőre. És az azt következőre.
A rendszer kitervelője arról sem feledkezett meg, hogy 100 idióta között mindig akad 2-3 félbolond, aki úgy érzi, hogy van még valami dolga az életben, ezért igyekszik nem az ajtóban, mindentől a lehető legtávolabb állni, emellett figyelni próbál a kijelzőre.
Az ilyenek miatt kell a posta légterébe ugyanazt az altatógázt szivárogtatni, amivel agykontroll-tanfolyamon szokták levinni a hallgatókat alfába (különben a második kurzusra már senki nem menne el). Abba a tartományba visznek le bárkit, ahol az ismétlődő sípolás figyelemfelkeltés helyett kellemes, nyugodt, befelé figyelő pályára állítja az agyhullámokat. Így hiába koncentrál, ő sem látja majd a sorszámát. Egy idő után nem is foglalkozik vele.
Ezzel a rendszerrel akár 70-80%-kal lassítható a posta működése. Sajnos viszonylag kevés polgártársunk van tisztában azzal, hogy mennyibe kerül az országnak, hogy emberek állnak sorban a postán, a boltban és a pályaudvaron, mert ha ezt tízből legalább egy értené, akkor a postákat a társadalom életrevaló szegmense puszta kézzel, illetve vascsövekkel verné szét, és a művelet végére néhány fővel kevesebb lenne a létszám a bolygón, mint a kezdetekor, hogy árnyaltan fejezzem ki magam.
A posta persze csak tünet. A lényeg a részletekből áll össze.
Például ismerek olyan - ezen a területen nálam jóval okosabb - személyt, aki a boltban, ha megkérdezi tőle ez eladó, hogy tud-e segíteni, azt feleli, lassan, szótagolva, hogy "Te? Nekem? Miben tudnál?"
Sajnos én még nem jutottam el erre a fejlődési szintre, legutóbb is rosszul válaszoltam a Saturnban a mosogatógépek előtt:
- Tudok segíteni?
- Mosogatógépeket nézek.
- Csak nyugodtan.
- Nyugodt vagyok.
- És segíthetek?
- Na jó. Az az XYZ mosogatógép milyen gyakran romlik el?
- Erre a kérdésre azt szoktam válaszolni, hogy a legolcsóbb mosogatógép is működhet évtizedeken át, és a legdrágább is tönkremehet egy hét alatt.
- Köszönöm az értékes választ.
Ennél a pontnál csőbe húzva éreztem magam. Beláttam, hogy hibáztam, balga döntés volt, hogy nem küldtem el azonnal. Az özönvíz után 120 év lett az emberi élethossz felső határa, és ehhez képest minden, idiótákra vesztegetett másodperc megfizethetetlenül drága. Mivel nem szeretem hülyének érezni magam, igyekeztem javítani a helyzeten.
- Lenne kedves megmondani, hogy tartanak-e olyan mosógépet, amelyik használ vizet a mosáshoz?
- Ezek mosogatógépek.
- Tudom. De úgy látom, mosógép is van az üzletben. Ha tévéről kérdeztem volna, akkor is szól, hogy ezek mosogatógépek? Szóval engem olyan típus érdekelne, amelyik vízzel mos.
- ...
- Úgy értem, hogy nem A+ a vízhasználása, hanem C, D vagy E.
- Úgy érti, ami bent tartja a vizet mosás végén?
- Nem. Úgy, hogy mosás közben van benne víz. Tehát nem ultratakarékos.
- Hát ezt a kérdést nem tudom hova tenni!
- Olyan mosógépet keresek, ami nem kétujjnyi vízzel akar elmosni fél méternyi ruhát, ahogy az mostanában divat. Tehát nem A+-osat. Tartanak kevésbé takarékosat?
- Ennek a kérdésnek esetleg úgy lehetne értelme, hogy olyat keres, ami hatékonyan mos. De hát ez így nem is tudom, milyen kérdés!
Volt egy nem is olyan rövid, nem is oly távoli időszak az emberiség történelmében, amikor ilyen helyzetben egyszerűen levetted a hátadról a kardot, és levágtad a veled szembenálló fajzat fejét. És bár fogalmad sem volt róla, nagy jót cselekedtél ezáltal.
Nem állítom, hogy ez a helyes megoldás. Esetleg elég lenne zaklatás miatt börtönbe zárni az ilyet, hogy odabent hasznos munkát végezzen. Mert az, hogy az ilyen ember "segíthetek" munkakörben dolgozik, folytatólagosan elkövetett bűncselekmény.
Persze, tudom jól, ezt a kérdést büntetéssel nem lehet megoldani.
A XVIII. század végén 1 milliárd ember élt a Földön.
Ekkortájt történhetett, hogy értelmesebbje rájött, hogy máris iszonyatosan sokan vagyunk, legalábbis homo "sapiens"-ből ennek az ezrede is erős túlzás volna. Ezért a megvilágosodott egyedek abbahagyták a szaporodást. A többiek pedig belakták a bolygót.
Figyeld meg, a legtöbb ember legalább eggyel magasabb munkakörben dolgozik, mint amire alkalmas. Szinte biztos, hogy éppen nem képes arra, amire kéred, és amit elvállal.
És ez a jelenség nagyban köszönhető a traktoroknak, mert azok ásnak és kapálnak helyettük. És akik így a kapálás helyett valami mással foglalkoznak - eggyel feljebb -, azok nyomják felfelé a többit, és végül senki nem lesz a helyén.
Az egész piramis meg van emelve egy vagy két szinttel. Bizony, a piramis maradt, szinte semmit sem változott Egyiptom óta, azt kivéve, hogy magasabban van a kelleténél.
Ez úgy lehetséges, hogy kőolajon úszik az egész építmény. Kőolajból lesznek az emberek és az autók. Az emberek úgy keletkeznek, hogy szörnyen olcsó lett a rossz minőségű élelmiszer, az autót, remélem, nem kell magyarázni (fém, műanyag, üzemanyag).
Képzelj magad elé egy szép, zöld rétet, ragyogó napsütésben, a közepén egy hatalmas gyárral, amelybe összesen egy futószalag megy befelé, rajta csupa tehénnel, és egy hatalmas cső, amiben kőolaj áramlik be.
A gyárból kifelé rengeteg futószalag szállít mindenféle csodát: hamburgert, kólát, kóláspoharat, sültkrumplit, műanyag tálcát, na most ezekből a hamburgerhez kell némi tehén, a többi az olajból lesz.
Ahogy a monitor is, amin ezt olvasod, és a billentyűzet is, amelynek segítségével, ha nem érted, amit írok, megpróbálsz majd elküldeni melegebb éghajlatra, hiába.
Úgy fest, kénytelenek leszünk megvárni, hogy elfogyjon az olaj.
Etéren bizakodó vagyok, ha minden igaz, 2012-ben tetőzik a termelés, néhány évvel utána lehet előszedni a félretett - és gondosan karbantartott - fegyvereket, esetleg felköltözni a hegyekbe, amíg levonul a tűz és az éhínség, és a tomboló őrület.
Harmincéves koromra, úgy, hogy húsz éven át gondolkodtam ezen, arra jöttem rá, hogy az összes vallás egyetlen valóban vidám, pozitív - és nem véletlenül közös - motívuma az Özönvíz volt.
És a kőolajnak hála ismét olvad a jég. Már alig várom.
Megyek is, és kifújok egy teljes doboz dezodort az ablakon, hogy gyorsabban váljanak vízzé a jégsapják.
bonus content
2011. 07. 19.
00:39:03
2011. 07. 19.
01:01:13
2011. 07. 19.
04:54:35
Mage: a mosogatógép vásárlását már ott elrontottad, hogy bementél a saturnba. cipőt cipőboltból. háztartási gépet mintaboltból. ott még (egyelőre) értenek hozzá. pl. ott mosógépnél nekem azt is el tudták mondani, hogy ezek az energia osztályok az áramfogyasztást mérik, a vízfogyasztás szerencsére még literben megy és nem A++ -ban. (nálam is kritérium volt, hogy vízzel mosson) van még a mosóhatás, amit egy optikai szűrőrendszerrel és spektrométerrel mérnek. azt is feltüntetik a jobb gépeken, szintén betűvel. merem ajánlani a fővárosi bosch-siemens mintaboltot, nagyon értenek hozzá és még korrektek is. például nekik köszönhetem, hogy a mikróm nem bosch. lebeszéltek róla.
2011. 07. 19.
12:07:14
Apropó, a névváltozásod már így a Bibliai eseményekhez közelítés jegyében volt esedékes, s hamarosan Noé leend, v csak hirtelen szeszély?
2011. 07. 19.
12:13:16
Mage: jártál mostanában a margit hídon? csak tippelek, hogy nem, különben már lenne róla post.
2011. 07. 19.
12:43:49
2011. 07. 19.
12:44:55
2011. 07. 19.
12:50:05
Az Elektroluxot szeretem.
A mosógép és a mosogatógép közötti fő különbség, hogy az előbbi fehér színű, az utóbbi ezüst. Sajnos ezt sokan nem tudják, ezért be kell menned néha ilyen nézelődő, nemvásárló helyekre, hogy lásd, miből gyártanak színhelyes példányokat. (Ezért van Bosch mosogatógépem Elektrolux helyett.)
2011. 07. 19.
13:17:15
a kétszer két sávból megkapták a bringások mindkét külső sávot, azaz a híd kétszer egy sávos lett az autók számára. egyelőre még ráhajthatnak a külső sávra is az autósok, de ez csak valószínűleg átmeneti állapot, mert hatalmas tábla és aszfalt felfestés hívja fel rá a figyelmet, hogy az bizony a bringásoké. mindemellett még a gyalogosok iszonyú széles járdájára is felhajthatnak a kerékpárosok, ahol egy tábla ugyan megkéri őket, hogy szálljanak le a szamárról, de még nem láttam ott olyan bringást, aki ezt megtette volna. pedig naponta megyek át a hídon. most párhuzamosan kerekeznek a járdán és a külső, részükre felfestett sávban. félúton csináltak nekik le-fel hajtót is a járdára illetve az úttestre, hogy a pilóta középen eldönthesse, a híd másik felén a gyalogosokat terrorizálja tovább vagy éppen az autósokat szívassa.
mivel bizonyára látták a készítők is, hogy sikerült a halál útjához (m0-ás) hasonlatosan elkészíteni a halál hídját, ezért az egész hídra 40-es korlátozást vezettek be, melyet középen megfejeltek egy 30-as korlátozással, amit elfelejtenek feloldani.
eme csodás alkotást pedig megkoronázták azzal, hogy megszüntették alatta az aluljárót és betettek középre keresztbe a szigethez egy zebrát!
jelenleg a leggyorsabb és legbiztonságosabb mód átjutni az elvis térről a jászai mari térre, ha átúszod a dunát a híd alatt.
2011. 07. 19.
13:25:09
Az utolsó jótevő az emberiség történelmében Adolf Hitler volt. Ha alaposan elolvassuk a Mein Kampf elejét, akkor rájövünk, hogy a frusztráció oka egy köztisztviselő apa volt. Ennek fényében 60 millió halott már teljesen másképp fest, ugye.
2011. 07. 19.
15:00:44
Hitler pont az értelmiséget és a kultúrát pusztította, és ezzel hatalmas veszteséget okozott Európa és a világ számára. Nem tudok - mert nem is lehet - elvonatkoztatni attól, hogy mekkora frusztrációt okozott neki, hogy kudarcot vallott a festésben. A náci filmipar a francia és a zsidó művészet ellenkultúrája volt. Meg kell nézni, hogy milyen.
Túl azon, hogy hány zsidó tudós és gondolkodó menekült el vagy vált áldozattá, a művészek és az alkotók között igen magas arányban vannak melegek, akiknek a vezér ugyanezt a sorsot szánta.
Régóta mondom, hogy a Jud Süsst nem betiltani kellene, hanem vetíteni. Azért, mert a nácik így is-úgy is megnézik, a tiltás csak olaj a tűzre, értelmes ember viszont egyedül a negatívnak szánt főhőssel képes szimpatizálni, és rájön, hogy az alkotók miért próbáltak többnek látszani annál, mint amire futotta. Nekem nehezemre esett elhinni, hogy Jud Süss nem önirónia. Ha ez a film a náci propaganda csúcsterméke, akkor bátran merem mondani, hogy Hitler a valaha volt legynagyobb kulturális csapás az egész emberiségre.
Van a Félelem és reszketés Las Vegasban egy nagyon jó mondat a cirkuszos részben: "Ilyen lenne az egész világ, ha a nácik nyerték volna meg a háborút". Ha még nem láttad, nézd meg.
2011. 07. 19.
15:49:52
2011. 07. 19.
16:05:37
A bioetanolt és a biodízelt is Nyugat-Európa nyomja. A környezeti terhelés többszöröse a kőolajalapú üzemanyagnak, további milliók éheznek miatta (az őserdő helyén termelik élelmiszer helyett), rákkeltőbb, mint a hagyományos üzemanyag (az etanol magában nem, de a benzinnel keverve igen), és az egész bolygót beteríti a génmódosított, cukros, szerintem ehetetlen ízű kukorica.
A Károly körúton megszűnt a buszsáv (amit a jobbra kanyarodók is használhattak), lett helyette 100 méter kerékpársáv, ami hirtelen véget ér a nagy semmiben, az értelme is annyi, azon kívül, hogy nem lehet tőle közlekedni.
Vidéken más. A napokban láttam egy nyolcvan éves nénit tekerni, imádtam, mosolyogtam rá, vagánynak tartottam.
Városban az ül nyeregbe, akinek nem számít, milyen állapotban ér oda valahová, főleg nyáron.
2011. 07. 19.
16:08:22
Általában az autómban ülve mesélt erről. Valamiről beszélgetni kell, ha folyton hazataxiztatod magad.
2011. 07. 19.
16:26:29
Akkoriban még mást jelentett az oktatás, mint manapság.
2011. 07. 19.
17:18:03
Átmentem a központi okmányirodába, láttam, hogy nem embernek való, eljöttem.
Mivel utálok visszakozni, találomra kimentem egy külvárosi önkormányzathoz. Telefonon onnan is elhajtottak, már javában délután volt, gondoltam, egy próbát megér. Letéptem az utolsó sorszámot (többet nem is adott a gép aznapra).
Hosszú várakozás után leültem egy ötvenes nővel szemben.
Azt vettem észre, hogy elképesztő kedves és precíz. Elkezdtünk beszélgetni, közben lefotózott. Szólt, hogy hova üljek, figyelt, lehetett válogatni képek közül, de már a második tetszett. Mondtam neki, hogy ilyen jó okmányfotót még sosem készítettek rólam. Azt válaszolta, hogy szeret fotózni, de sajnos nincs retusálásra lehetősége. Pedig ért hozzá. És hogy itt senki sem hivatalnoknak készült. "Pedig az ember egész napját bearanyozza, hogy ha így bánnak vele" - válaszoltam.
Elintézte, hogy kapjak sorszámot a jogosítványhoz is. Hirtelen felindulásból otthagytam neki egy borítékot, némi pénzzel.
Először nem értette, miért hagyom ott (tudtam, hogy nem szabad elfogadnia). Láttam, hogy kibontja és elkomorul. Utánam hozta, és mondta, hogy tegyem el. Szörnyem éreztem magam. Mondtam, hogy nem akartam megbántani, sajnálom, csak annyira meghatott, hogy rendesen foglalkozik velem, hogy így éreztem helyesnek. Mondta, hogy nem fogadhatja el.
Eljöttem, átmentem a boltba, vettem egy tábla csokoládét. Addigra bezárt az iroda, a biztonsági őr nem engedett be, és közölte, hogy különben sem adhatok ajándékot, mert itt van a főnökasszony. Aztán kijött a nő, odaadtam neki. Láttam, hogy örül, de bajban is van. Próbáltam elmondani röviden, hogy mennyire sokat jelentett nekem az, hogy így dolgozott, és hogy aznap kész lettünk.
Biztos vagyok benne, hogy nem a munkakör számít, hanem a hozzáállás. Aláírom: emberi erővel nyomtatógépet hajtani és hajót vontatni viszonylag kevés lehetőséget ad a kiteljesedésre. Ám hivatalnok lehetsz úgy, hogy nap mint nap szeretettel gondoljanak rád.
Orvos meg aztán pláne.
2011. 07. 19.
17:54:26
én meg motyogtam valami elnézésfélét és baromira szégyelltem magam. azt még sem mondhattam neki, hogy épp az elmúlt két órában osztogattam szét közel százezer forintot a kollégái között.
2011. 07. 19.
17:58:34
Pedig semmi rossz nem származna abból, ha betartanák a törvényeket: hamarabb összeomlana a rendszer, ami tulajdonképpen mindenki érdeke, kivétel az átmenet alatt ellátásra szorulókat.
Engem nem tudom, hogy szeretnek-e, de lassan nem lesz miért szeretni az egészségügyet sem.
2011. 07. 19.
18:03:45
Úristen.
Ha csak teheted, ne adj. Olyan ez, mint a szörnyet etetni.
2011. 07. 19.
18:20:32
Az a boríték a múlt héten az önkormányzaton hirtelen ötlet volt, nem tudtam mit kitalálni. A csokoládé vagy virág tényleg kedvesebb.
Ha előre készülök rá, férfinak bort, nőnek bonbont viszek.
2011. 07. 19.
18:27:49
nem nála kezdtem, hanem a körzetinél. az adott egy beutalót a körzetes kórházba, ahol február végére kaptam uh időpontot. ekkor december elejét írtunk. a panasz nem volt túl vészes, csupán csak folyt a számból a vér. ilyenkor megéri a 100ezer, különben most valszeg nem pötyögnék itt.
akkor, ha egy orvos a tőle elvárhatón felül nyújt valamit (pl. elintéz egy kivizsgálást egy idegen kórházban, megszerzi a leletet sürgősséggel a laborból, magán úton kiküldi a leletet amerikába felülvizsgálatra, mert nálunk nincs szakterületi specialista, ha meglát a folyosón kiadja a nővérrel a receptet és nem várat 6-8 órát, míg az előttem lévő 20 beteget megvizsgálja stb.), akkor engem nem zavar a hálapénz.
engem akkor zavar a paraszolvencia kierőszakolása, ha csak a "sima", kötelezően elvégzendő munkájáért cserébe várja el. mint például a körzetim, aki az asztalon hagyja szétdobálva a pénzt(!), csak a műszakja végén szedi össze, egyértelműen jelezve, hogy oda neked is illene (sőt, szinte kötelező) betenni. legutóbb nagy címlet volt nálam és némi cinizmussal rákérdeztem (az asztalra mutatva), hogy válthatok, mire teljesen természetesen, mint ha csak a pontos időt mondta volna szólt, hogy hogyne, persze. szinte csak azt nem tette hozzá, hogy azért van ott.
2011. 07. 19.
18:46:43
Pl. nálunk az egyik kolléga rendszeresen közli az "eredményeit" ebéd közben, és bármilyen kedvesen próbálom mondani, az istennek nem fogadja meg, amit mondok, holott ez már a harmadik betege, akit kicsinál. Persze mit lehet ezzel kezdeni, nem műhiba, csak ahogy Mage mondta, kontárság.
Én szerencsére elég nyitott és mentor jellegű felettesektől tanultam, de amikor itthon kértem segítséget egy más szakterületen tapasztalt kollégától, nyers kioktatást kaptam. Szerencsére a volt csoporttársaimmal gyakran megbeszélünk eseteket, de ez inkább kivételes dolog.
Mage: ez nem biztos, pl. Abkarovics doktor Székesfehérváron mondjuk nem műt ingyen, de nála jobb térdspecialistát nehéz lenne találni. Szerintem a kulcsmotívum mindig az, hogy úgy egyébként mennyi pénze van a családnak.
2011. 07. 19.
18:53:06
Csak éppen, ha beteg vagy, és meg akarsz gyógyulni, félre teszed az elveidet.
Én is szívesebben költöm a pénz másra, minthogy lelkiismeret nélküli orvosnak adjam.
Annyi értelmesebb dologra lehet. Legutóbb például arany- és ezüstkolloidot rendeltem, prémium minőségűt, Amerikából. A múlt héten adtam le a rendelést, remélem, a héten átvehetem.
Most teljesen egészséges vagyok, csak azért fogom szedni, mert hátha lesz valami érdekes hatása.
Meg valahogy jobban bejön a neve, mint az a b... bűzafűlé.
2011. 07. 19.
19:00:36
Ez nagy igazság. Tapasztalataim szerint elképesztő mértékben meg lehet sérteni a legtöbb orvost azzal, hogy a recept felírása után megkérdezed tőle, hogy végülis mi a bajod. Ezt a kérdést nagyon sokan utálják a szakmádban.
Én még sosem sértődtem meg, ha ilyet kérdeztek tőlem egy betegeskedő Windowsról, pedig Linuxon dolgozom, honnan is tudhatnám, és különben is, egyszerűen az a baja, hogy Windows.
(Aztán megjavítom.)
2011. 07. 19.
19:02:03
2011. 07. 19.
19:09:56
2011. 07. 19.
19:48:08
Ennek egyszerű oka az, hogy nagyon nehéz elfogadni azt, hogy amit neki évekig tartott felfogni, neked esetleg tíz perc alatt is sikerül(het). Ugyanilyen a legtöbb tanár is.
És ez az oka annak is, amit fentebb írtam, hogy nem lehet konzíliumot kérni általában. Egyszerűen még egy szakmabelinek sem adja ki a tudást, amiért évekig küzdött.
Arra gondol, hogy ami a fejében van, az az övé. Eddig ez rendben van, de úgy gondolja, hogy senki sem veheti el tőle, sőt, akkor már nem is adja.
A többieknek meg fogalmuk sincs, milyen gyógyszert milyen betegségre adnak.
Üdv mára.
2011. 07. 19.
19:51:31
Pedig ez a legokosabb dolog, akár mielőtt orvoshoz mész, akár utána.
Nemrég egy kedves ismerősömet hónapokon át vizsgálták, mert fájt a háta és néha belázasodott. Ultrahangozták több helyen - protekcióval -, vért vettek tőle, és így tovább, nem részletezem.
Eredmény: nulla.
Megütögettem a hátát, közöltem vele, hogy vesemedence gyulladása van, bevittem éjjel az ügyeletre, megmondam az orvosnak, hogy miért jöttünk, megnézte, felírta a gyógyszert, amit kértünk, és az illető két hét alatt meggyógyult.
Az benne a szörnyű, hogy mi lett volna, ha valami ritkább betegsége van? Három kórházban járt, és ilyen egyszerű dolgot nem bírtak diagnosztizálni. A magyar egészségügy olyan, mint Dr. House, megszorozva mínusz egyyel.
2011. 07. 20.
03:46:26
Más: az a szomorú, hogy az internetes információk versenyképesek az eüben kapható ellátással. Az internet hasznos dolog pedig, kifejezetten jó oldalak is vannak, amik segítségével csökkenteni lehetne a leterheltséget.
Megint más: én a tévésorozatokat utálom, lásd House. Eszem megállt, amikor egy egyetemi csoporttársam mesélte, hogy bemegy egy hatvanéves nő, és magából kikelve követelt agybiopsziát a fejfájására. Amúgy House-ról a vicc jut eszembe:
- Te, az én nőgyógyászom olyan, mint a doktor House!
- Miért, olyan jó?
- Nem, de bunkó és elsőre mindig elcseszi...
2011. 07. 21.
00:21:39
Épelméjű ember az első ordítva bunkózás után faképnél hagyná őket, vagy feldobná a talpát.
House-ban az volt a jó, hogy megszállottan gyógyítani akar (mindegy, hogy miért), szemben rengeteg orvossal, aki rádnéz, és arra gondol, hogy akármit tesz és akármit teszel, előbb-utóbb úgyis mindketten kinyiffantok, minek fárasztani egymást.
Azt hiszem, ott lett elegem House-ból, amikor az túszejtőnek visszaadta a pisztolyt, hogy legyen ideje diagnosztizálni. Az már tényleg sok volt.
2011. 07. 22.
13:24:11
Az "épelméjű" beteg kategória nem elég tág ahhoz, hogy egy átlag orvos tiszteletéhségét kielégítse. És akkor még nem is beszéltünk a nem épelméjű orvosokról.
House-ban nekem az volt a jó, hogy az orvosi etika sarkkérdéseit nem bújtatta álca mögé. Nem akarta feltüntetni a fájdalmas, veszélyes, kockázatos dolgokat úgy, mintha semmiségről lenne szó.
Én csontvelő-biopsziákat is csinálok, ami fáj és veszélyes (szegycsontból veszem), a legtöbb beteg szemében látom, hogy szeretnék azt hallani: "nem fog fájni". Mikor azt mondom, hogy de igenis fog, viszont szükséges, hiszen a sansz már ott van a leukemiára, myelofibrosisra és a többire, hagyok nekik egy percet feldolgozni. A betegek döntő többsége ezután gond nélkül viseli a dolgot. A többiek soha többé nem jönnek hozzám. Viszont a többi kollégától tudom, hogy kimagasló arányban vásárolnak csodaszereket.
2011. 07. 23.
02:26:01
2011. 07. 23.
22:48:05
2011. 07. 27.
22:39:37
link
2011. 07. 30.
11:57:44
2011. 07. 30.
20:30:21
Az egyik az a kis fémkulcs, amit ehhez a munkához kapsz, és amellyel bármikor ki tudod nyitni a falon lévő gyógyszeresszekrényt. Pontosan tudom magamról, hogy milyen rendszerességgel nyitogatnám.
Egyszer bementem egy gyógyszertárba, és kértem egy bizonyos gyógyszert, ami vényköteles. Mondtam, hogy nincs receptem, tudom, hogy nem szabad, hogy adjanak, mégis kérek. Erre rám nézett a kissé sápadt arcú gyógyszerésznő, és remegő hangon azt mondta - szó szerint idézem -, hogy "sajnos nem tudunk adni, mert napok óta nincs, pedig nekünk is nagyon kellene." Szóval az ember mérje fel, hogy melyik munkahely biztonságos számára, és melyik nem.
A másik, ami miatt nem lettem pszichiáter, hogy Magyarországon ennek a szakmának nincs se tiszelete, se hagyománya, se piaca.
2011. 07. 30.
23:27:12
Amúgy értelek.
2011. 07. 31.
21:06:22
Ezzel az esettel szemben mesélte kollégám, hogy nagybátyja veseműtétje után, mikor adták át a dokinak az 50.000-es borítékot, a doki gúnyos mosollyal megjegyezte, hogy köszöni, de már kávézott ma.
A sebem végett visszamentem minap, pénteken. Valamiért az ambuláns sebészet vizsgálójában volt három ottani doki, egy medikus, meg két indiai vendégorvos meg három ápolónő. Kaptam egy gombosszondát, 6 cm mélységben állapították meg a sebet, azán megtartották a kozíliumot, hogy ezt műteni kell, miközben az egyik doki kérdezgette a medikust, hogy hogyan alakulhat ki az ilyen tályog. Nagyon jól esett kísérleti nyúlként feküdni, de hát, inkább öt és fél orvos, mint egy sem. Felvetődik a kérdés viszont, hogy ilyenkor kit, mekkora összeg illetne meg.
2011. 07. 31.
21:08:52
2011. 07. 31.
22:14:11
Amúgy mondanám, hogy ne fizessetek, mert én sem fizettem, még a gyerekeim születésénél és nagyapám infarktusánál sem, de tudom, hogy rosszul is elsülhet, mert van olyan állat, aki cserébe tényleg nem foglalkozna veletek.
Az orvostanhallgatók előtt nem kísérleti nyúl voltál, és bármikor jogodban áll megtagadni, hogy egynél (vagy a szükségesnél) több orvos vizsgáljon, kezeljen.
Nőgyógyászaton volt ez érdekes, mikor a gyakorlatot csináltuk, volt egy huszonéves hölgy, akit teljesen frusztrált a korabeli férfiak matatása a lába közt, elsőre teljesen kiborult. A többiek, beleértve az oktató orvost, le-hülyepicsázták, én meghívtam egy kávéra, később csak nekem engedte, hogy vizsgáljam.
Jerry, vedd az irányt valami kikapcsolódó hely felé.
2011. 07. 31.
22:20:20
Kikapcsolódó helyen is azt csináltam tegnap, csak ott még szivar is ment az alkohol mellé.
2011. 08. 01.
01:19:25
Igaz, én depressziós, milliomos nőkre specializálódnék, és igyekeznék még jobban kikészíteni őket. Ez is egy ellenérv, hogy pszichiáter legyek, azt hiszem.
(A Soprano sorozatban az a kedvencem, amikor a címszereplő a rendelőben ül.)
Szóval a nagynéném férje stroke-ot kapott, és három órát feküdt a kórházban a folyosón, mire behívták, azóta nem nagyon tud beszélni. Én fizettem volna a fia helyében, vagy megígérem, hogy hozok sok pénzt.
2011. 08. 01.
11:52:59
Én nem mondom, hogy ne adjatok, de egészen biztos vagyok benne, hogy ez az ocsmány helyzet mindenkiből a legrosszabbat hozza ki, és ép ésszel egy humánus embernek nem igazán lenne felfogható, hogy a rokonom életét egy másik ember baja vagy halála árán tudom megmenteni a pénzemmel.
Ilyenkor érzem úgy, hogy az országunk egy süllyedő hajó, amin a léket rágó patkányok jutnak a legmagasabbra, hogy a matrózokat foldozásra biztassák.
2011. 08. 01.
16:11:58
Befelé menet láttam a csüggedt arcú embereket, nagyjából úgy néztek, ahogy én néztem volna ki a helyükben, ha két (három, négy) hónapja várnék arra a vizsgálatra, amin a jövőm múlhat. Nem vagyok hozzászokva ehhez, bűntudatom volt. Aztán azért éreztem hülyén magam, mert hülyén éreztem magam, ugyanis nem nekem kellene bűntudatom legyen.
Nem tartom normális dolognak, hogy mindenki ugyanazt az ellátást kapja (hivatalosan), függetlenül attól, hogy mennyi járulékot fizet. Nem gondolom, hogy az emberi érték pénzben mérhető, és nagy híve vagyok az egyén érdekeinek a társadalom érdekeivel szemben, de azt gondolom, hogy aki többet keres (többet adózik), azt a társadalom számára nagyobb hátrány kivonni a munkából, váratni és depresszióssá tenni.
Négy évvel ezelőtt ültem a körzeti orvosi rendelőben. Beszédbe elegyedett velem egy idős férfi, aztán panaszkodni kezdett, hogy milyen hosszú a várakozás. Mondtam, hogy talán nem kellett volna a vizitdíj ellen szavazni, és akkor nem ülnénk itt négy órát. Ordítani kezdett, hogy a "kurva Gyurcsány".
Azt gondolom, hogy ha bemegyek egy rendelőbe, az ott várakozók nagyobbik fele a vizitdíj ellen szavazott, innentől fogva felőlem meg is dögölhetnek. Nem azért, mert a vizitdíj szuper varázsszer lett volna, nem azért, mert elégedett lennék az előző kormánnyal, vagy mert a vizitdíj a végső megoldás, hanem azért, mert kétmillió ember fizet járulékot, ebből tízmillió jár orvoshoz, és nagyrészt azok szavaztak a 300 forint ellen, akik eddig egyetlen forintot nem tettek be a kasszába.
És most remélem nem bántalak sem téged, sem közeli hozzátartozódat, de felőlem az az orvos is éhen dögölhet, aki a fideszre szavazott, mert ha annyi esze nem volt, hogy nem szavaz arra, aki totálisan lehetetlenné tette a pénztárprivatizációt és a reformot, az inkább ne gyógyítson, mert ez egy gondolkodós szakma.
És mióta elraboltak 3 000 000 000 000 forint nyugdíjat, és ehhez 99% asszisztált, semmiféle társadalmi szolidaritás nem maradt bennem.
Mert ehhez nem az a 300 képviselő kellett, aki megszavazta, hanem az a 3 millió, aki rájuk hagyta.
Már nem haragszom, csak nem is érdekel a többiek sorsa. De legalább meg tudom indokolni.
Bajban vagyok, mert Amerikát 5 éven belül eléri a japán atomszennyezés, Európát meg az arab (atom nélküli), így nem tudom, hova fogok költözni.
2011. 08. 01.
18:20:59
Néha megfordul a fejemben, hogy más szakmát kéne választani, ahol kevésbé élesen, kisebb súllyal szembesül az ember a társadalmi problémákkal, de ilyenkor mindig arra gondolok, hogy ha már egy rendes emberen tudtam segíteni, akkor kötelességem dolgozni.
A társadalmi szolidaritásról alkotott véleményedért pedig nem hibáztathatlak.
Hallottad azt a székesfehérvári srácot, aki egy benzinkutat rabolt ki, 5000 forint zsákmánnyal elmenekült, majd elkapták? Végül mindent bevallott, első körben azt, hogy laptopra gyűjtött. Feltételezem a börtönben jobb körülményeket kap majd, mint amit az életben tudott neki biztosítani a hazája.
Számomra az a felismerés volt mellbevágó egy szűk évtizednyi külföldi tartózkodás után, hogy itt a jogász előbb ér ki a beteghez, mint a mentő. Részemről ott halt meg az utolsó csírája a közös dolgokba vetett hitnek.
Csányi Vilmos mondta egyszer, hogy arról, hogy mi jó százötven-kétszáz embernek, arról lehet okosakat mondani. Arról, hogy mi jó hatmilliárd embernek, arról csak hülyeségeket lehet beszélni, és ez az ember biológiai paramétereiből következik. Nagyjából ennyi a véleményem a globális felmelegedésről is.
Mondtam, hogy félek a vezetéstől, de ahogy olvaslak, egyre jobban.
2011. 08. 01.
18:39:21
2011. 08. 01.
19:01:06
Bármiben is hiszek egyébként, tényként kezelem, hogy a csimpánzok viselkedéséből az emberi társadalom megértéséhez szükséges minden tanulság levonható. Látom, hogy mindennyian a saját génjeink áldozatai, vagy legalábbis szolgái vagyunk.
A különböző hatalommegosztási rendszerek lényege, hogy az egyén a hiearchia alsóbb pontjain állva kevésbé érezze magát rosszul, mint a totális diktatúrában. A hiearchia tetején nem lesz se jobb, se rosszabb, bárhogy alakul.
A társadalmat égigérő szökőkútként érdemes elképzelni, amelyen felfelé haladva egyre kisebb, kör alakú tányérok vannak. A legfelső tányérra mindig süt a nap, tiszta víz szökik rá, és napoznak rajta körülbelül tizenketten. A szemetet és a biológiai termékeket erről a tányérról az alatta lévő, valamivel szélesebb tányérra mossa a víz.
A második tányéron is nagyon szerencsés, többé-kevésbé gondtalan emberek élnek, ide is süt a nap, és ide többnyire tiszta víz hullik alá. Kevesen osztoznak a relatíve sok szabad helyen.
Aztán, ahogy haladunk lefelé, egyre nagyobb tányérokon egyre több ember él, egyre kevesebb a napfény, a hely, egyre több a gépies, elvégzendő feladat - a kutat kell működtetni -, és egyre mocskosabb, büdösebb víz hullik az égből.
És ahogy az aljára érsz, folyamatos robotot látsz, napi küzdelmet az életben maradásért, napfény és rendes élelem nélkül. És mindenki a sötét, szennyes vízben gázol nyakig, mert oda az jut le csak.
A lent élő emberek a puszta fizikai erejükkel pumpálják fel a kút tetejére a tiszta vizet. Kemény munka, de pont elegen vannak hozzá. Cserébe a fentebb álló emberek időnként szórakozásból - ha nem elég jó a szex - lövöldözni kezdenek az alattuk elhelyezkedőkre.
A kút tetején mindig ugyanannyi ember él.
Ahogy állatok módjára, ész nélkül szaporodik az emberi faj, csak az alsó néhány tányér válik egyre népesebbé, a felsők nem.
Mint mondtam, a különböző hatalommegosztási rendszerek lényege, hogy a hiearchia alsóbb pontjain állva kevésbé érezze magát rosszul az egyén, mint a totális diktatúrában. A magyar nép egyes egyedei számára nyak fölé túlságosan kevés idegsejt jutott, ezért ezt a borzasztóan egyszerű szerkezetet sem képesek megérteni, és inkább diktatúrát szeretnének. A hatalom fülében ez a kívánság végre meghallgattatott.
2011. 08. 11.
00:34:35
Ugyanakkor bűnrészes is majdnem mindenki, aki a vizet pumpálja felfelé - mert aki emberséges, az a maga félig tiszta vizét lefelé - vagy legalábbis oldalra - adja. Felismeri a saját helyét a hierarchiában, és a jobb lehetőségek hiányában - mint írod - lemond a szaporodásról, mint Asimov földönkívülijei.
Bűnrészes mindenki, aki állami szintű hazugságokat fogad el szavazatával négyévente. És amikor arról van szó, hogy az édesapjának miért nem jutott MR időpont vagy postai sorszám, vagy miért büntetik meg Keszthely felé a vonaton, na akkor jön rá, hogy mennyire tévedett.
A múlt s az e héten történtek miatt menekülök, lehetőleg nem Londonba. Egy próféta beszélt belőled.
2011. 08. 11.
12:46:04
Mi történt, ha nem vagyok indiszkrét?
2011. 08. 11.
18:43:45