Nincs jogosultságod (már) a komment módosításához.
almost hit :: 2012. január 15., vasárnap, 23:54:25 :: 3 komment
dialogue science
- Ne haragudj, hogy munka közben zavarlak, ígértem, hogy nem hívlak, csak ha baj van, de végülis baj van, mert történt valami, és nem tudok rajta túllépni.
- Mondd.
- Hát azt mondták egész nap, hogy 19:20-kor halad át Magyarország fölött az űrszonda, és 19:40-kor a Góbi-sivatagba zuhan. Írta is egy csaj a facebookon, hogy "nem is tudtam, hogy Magyarországtól a Góbi sivatag 20 percnyire van".
- Igen?
- És most mondta a rádió, hogy végül az Atlanti-óceánba zuhant. Ezen kiborultam. 2012-ben még mindig itt tartunk? Tényleg ennyire nem tudjuk megmondani, hogy hova esik? Ez elkeserítő. Én meg csak várok itt a semmire...
- Igen. A 80-as években úgy tűnt, hogy hamarosan meghódítjuk a világűrt, hogy gondolkodó robotokat építünk. Gondolj bele, 2001 Űrodüsszeia. Nem 2500. Aztán mégse lett semmi. Hamarosan rizs se lesz.
- Akkor nem csak én érzem úgy, hogy megtorpantunk?
- Nem. Tényleg véget ért a technikai robbanás. Oda az illúzió, hogy kijut az űrbe az emberiség. Én is szomorú vagyok emiatt. Egyedül azt nem értem, hogy az miért zavar téged, hogy az Atlanti-óceánba zuhant ez a szonda.
- Mert azt több ezer km-re van onnan, ahová jósolták.
- Tényleg? Az zavar, hogy másik óceán? Hogy másik kontitens? Miért nem az, hogy becsapódott? Van egy olyan lehetőség is, hogy leszáll. Ez az űrszonda egyik lehetséges felhasználási módja. Hogy leszáll épségben. Vagy esetleg zavarhatna az, hogy másik bolygóba csapódott be, mint ahova tervezték. Tudod, ez egy Mars-szonda volt. És nem hazafelé jött ám. Nemrég indították útra. Konkrétan egy bolygóval csapódott be arrébb, mint ahová leszállnia kellett volna.
bonus content
2012. 01. 27.
20:56:52
vö. dog...
2012. 01. 28.
14:22:01
Nem régóta vagyok olvasód, de azt kell mondjam, szinte mindenben egyetértünk. Bizony, bizony, az emberi civilizáció elkezdte lassú ám annál drámaibb szétrohadását, és ezt most már semmi sem állíthatja meg. A legnagyobb probléma valószínűleg az energia: A fosszilis tüzelőanyagok kimerülése már 40 éve probléma volt, lásd pl. ezt: link
de FDR már 1943-ban kiegyezett a szaúdiakkal, mert már akkor tudni lehetett, hogy a háború utáni újjáépítést amerikai olajból már nem lehet fedezni, a nukleáris energiaforrásra történő átállás lehetősége pedig Csernobil illetve Fukushima után gyakorlatilag szó szerint (radioaktív) füstbe ment. Energiaforrás híján a homo sapiensnek annyi. Az ipari civilizációnak mindenképp.
A poén az, hogy nem feltétlenül kéne, hogy így legyen. A homo sapiens kb. 150.000 éves, ennek az időnek jó részét fenntartható módon éltük le, és egészen a viszonylag közeli múltig volt példa fenntartható társadalmakra gyakorlatilag bármilyen technikai szinten. Kedvenc példám az Edo-korabeli Japán. Az akkori (17. századi) világ legfejlettebb társadalma volt, 250 éven át Japán területén úgy élt kb. 30 millió ember egy másfél milliós fővárossal (ami az akkori világ legnagyobb városa volt), hogy ez idő alatt nem történt deforesztáció, a talaj minősége és termőképesség szemernyit sem csökkent, és a rendelkezésükre álló megújuló energiaforrásnak (ami abban az időben fát jelentett elsősorban) alig 25%-át használták el, a népesség nem nőtt, a lélekszám gyakorlatilag állandó maradt. Mindeközben magasabb volt az írástudók aránya a társadalomban (80% fölött egy szó- ill. szótagjelölő írásmódnál, több tízezer karakterrel!!!!), mint a világon bárhol máshol, közkönyvtár-rendszerük volt, a japán kultúra többi hihetetlen vívmányáról már nem is beszélve. A fenntarthatóság tehát nem technikai kérdés, bármilyen technológiai szinten meg lehet valósítani. A jelenlegi gazdaságunk nem zéró végösszegű játékokra alapul, a neolit forradalom óta eltelt 5000 évben pedig bebizonyosodott, hogy ha valami miatt át kell állni nem zéró végösszegű játékokról zéró végösszegűekre, abból HATALMAS balhé van (világháborúk, forradalmak, népirtások, stb. stb.). Pedig a történelmi tapasztalat az, hogy csodálatos társadalmakat lehet építeni zéró végösszegű játékokra alapuló gazdaságból is.
Summa summarum: a helyzet szar, de nem reménytelen. Én a magam részéről 95%-ot adok annak, hogy kipusztul a homo sapiens, és kb. 5%-ot, hogy valahogy túléljük. A valahogy túléljükben sajnos benne van a természeti népek szintjére történő visszaesés is.
19:39:44