Nincs jogosultságod (már) a komment módosításához.
gold :: 2008. május 31., szombat, 18:51:14 :: 2 komment
cinema
A várakozásokhoz képest rettentő gyengén startolt Vincent van Gogh: Starry Night című festménye. Az örvénylő égbolt alatt sötétlő kastélyra az első héten kevesebben voltak kíváncsiak, mint Henri Toulouse Moulin Rouge-ára, ami a listán a tizenegyedik helyen szerepel.
Szintén csalódást okozott Herman Hesse műve, a Journey to the East. A száztizenkétezer dollárba kerülő kiadás az év végéig is nehezen hozza vissza a befektetett pénzt. Valószínűnek látszik, hogy folytatás nélkül maradnak a rajongók.
Újabb bőrt húznak le minden idők legsikeresebb festményéről, a Mona Lisáról. A kifejezetten gyűjtők számára készülő, dupla vásznas kiadás bevétele várhatóan meghaladja a tízmilliót. Ugyancsak kasszasikernek ígérkezik a Sixtus-kápolna digitálisan felújított és újravágott boltozata. Úgy tűnik, a producer-festő Michalangelo bármibe nyúl, az arannyá változik.
Jól tartja magát az Anna Karenina. A növekvő olajárak és a jelzáloghitel-válság ellenére a könyv eddig súlyos százmilliókat hozott, a kiadó a múlt héten mégis kezdvezőtlen eredményről számolt be. Valószínűleg komoly hiba volt annakidején az írói változatot megjelentetni. A próbaolvasások során a tesztalanyok 82%-a a négy lehetséges befejezés közül azt választotta, amelyben a főhős életben marad, és szinte mindannyian szívesebben ismerkedtek volna meg egy három-négy évvel fiatalabb, szőke hajú Annával. Ha Tolsztoj egy elhibázott szerződés miatt nem kap szinte szabadkezet, a mű ugyan az eredeti címmel, ám vígjáték műfajban íródik, ami a kritikusok szerint 20-30%-kal növelte volna a bevételt.
Erre mondják, hogy késő bánat.
bonus content
2008. 06. 01.
00:27:52
22:34:40
„Tegyük fel, hogy a héten megjelent könyvek közül az egyik címe: Rózsák egy dorset-i kertből, Edwardes kisaasszony írta. A másik címe Bűn és bűnhődés. Mindkét könyv kb húsz sort kapna, valahogy ilyesmiképpen:
...a pompás dorset-i tájképről. Szereplőit takarosan ábrázolja, és a történetet, habár néha sántít, elegánsan és ügyesen bonyolítja.
Mr. Dosztojevszkij, aki orosz, nem rendelkezik Miss Edwardes finom humorával. Egy ingerlékeny fiatal diák fejszével megöl egy uzsorást... kissé torz effektus. Ennek ellenére a szereplőket takarosan ábrázolja, a párbeszéd gördülékeny, egészében véve a történet ügyesen és gyakorlattal van megírva…”
Az idézett szöveg Koestlertől való.
Akiből, ha gyermekként ült volna börtönben, és várta volna a kivégzést, vagy legalább gyermekként éhezett volna, s nem csupán huszonévesként Palesztínában, istenemre, mekkora író válhatott volna…A sors rosszul ütemezte gyötrelmeit, bánhatják is az utókor olvasói. Ne értsen félre senki, nem józsefattilai mélységű traumákat hiányolok, de hát Proust legalább asztmás volt, mi több, orvosdoktor édesapja a kolera tanulmányozásának szentelte élete jó részét. Lehetett volna később veszni hagyni az eltűnt gyermeki időt?
S még az ötéves Douglas Adams-nek is elváltak a szülei.
Artúr apja, anyja viszont nemcsak egymással és kisfiukkal, de a Tanácsköztársasággal is egészen jól kijöttek. A kiskamasznak pedig - ahelyett, hogy a Lenin-fiúk szájharmonikát nyomtak volna le a torkán -, legfeljebb a hideg vaníliafagyi 133 napos áradatával kellett megbirkóznia. Első önéletrajzi kötetében (Nyílvessző a végtelenbe) boldog nosztalgiával emlékezik az ízre (v.ö. Proust!), minden komolyabb társadalomkritika nélkül egy félmondatban megjegyezve, hogy az éhező főváros bővelkedett a vaníliafagyiban.
(Kitérő: A már említett palesztínai életének kezdetén utcai limonádé árusítással próbálkozott, úgy jutott az éhhalál küszöbére. Talán a vanília íze hiányzott a piaci sikerhez?)
1919-re visszatekintve, és persze a fenti szabadvállalkozási kudarcának fényében nem csoda, hogy kommunistaként kezdte. (v.ö. József Attila.) S bár ideológiai fejlődése a legnagyobb költőnkével párhuzamba állítható, irodalmi „teljesítményük” korántsem. Koestler nyílvesszője nem a szívekbe száll, csak el, az értelem végtelenjébe.
Napjaink filmkultúrnokaié pedig sehova.