Nincs jogosultságod (már) a komment módosításához.

bizarre love triangle :: 2008. augusztus 29., péntek, 15:32:38 :: 2 komment
social

A világ programozó szemmel.

Rendszergazda: örülök, ha nincs bent (sokat lóg). Ilyenkor sürgős munkára hivatkozva szabadkezet kapok, és végre működik minden. Ha bejön, a programok leállnak. Hosszú e-mailt ír nekem, amelyben vázolja, hogy az ő feladata a biztonságot és a használhatóságot optimális tartományon belül tartani. Valójában mindkettőt az origónál rögzítette. Képes reklamálni olyan megoldások miatt, amelyek nanomásodpercben mérhető idővel növelik a futásidőt. Úgy viselkedik, mintha egy commodore 64-gyel kellene kiszolgálnia az egész internetet. Rögeszméje, hogy tud programozni, csak nem szeret, ami végképp nevetségessé teszi. Kizárólag aljaműveleteket végeztet a gépekkel.

Helpdeskes: mindenki azzal foglalkozik, ami számára problémát jelent. A helpdeskes egyforma erővel gyűlöli az embereket és a számítógépeket, mert nem ért egyikhez sem. Két világ metszéspontjában tartózkodik, bizonyítani szeretne mindkét irányba. Tudjuk jól, ez hova vezet.

Programozó: semmi közöm a számítógépekhez. Programozónak lenni egyfajta szemléletmód, gondolkodás, filozófia, az Univerzum megismerésének roppant izgalmas metódusa. A programozó önzetlen lény, nagyszerű gondolatait szeretné megosztani az emberekkel, ám azok véges kapacitása miatt segédeszközre van szüksége. A számítógép csupán egy a sok lehetséges eszköz közül. A lényeg a gondolat tökéletességében és a tökéletesség erejében lakozik.

A világ rendszergazda szemmel.

Programozó: zseninek képzeli magát, és arra élvez, hogy milyen hatalmas gondolatai vannak. Ezek a gondolatok senkit nem érdekelnek, legfeljebb a többi programozót, akik álló nap egymás előtt villognak az erőforrás-zabáló, csicsás és felesleges kódrészekkel. A programozó számára dicsőség, ha valami hülye nyelven programozik, amit rajta kívül senki sem ismer. A gondosan felépített rendszeremet minden erővel igyekszik szétverni, és rám fogja, ha valami nem működik, holott nélkülem pillanatok alatt tönkretenne mindent, és persze csodálkozna - pedig én szóltam. Illetve írtam e-mailt.

Helpdeskes: az embereknek azt mondja, miattam áll a rendszer. Nem képes felfogni, hogy a programozó a hibás, és hogy én vagyok az egyetlen tényező, amely megakadályozza a teljes pusztulást. Ugyanannyira nem ért a rendszerhez, mint a felhasználók, de szövetkezik velük ellenem. Úgy képzeli, ha sokat beszél a programozóval, attól okosabb lesz, de nem.

Rendszergazda: magányos hős vagyok a cégnél, fogalmuk sincs, mennyi veszedelemtől mentem meg őket naponta. Bármit megírok fél nap alatt shell scriptben, amivel heteket töltenek a maguktól elszállt java és php programozók, és még a rendszert sem terhelem agyon, szemben ezekkel a nyápicokkal. De hát ez nem az én dolgom, szenvedjenek vele ők. Túl sok mindenhez értek, gyakorlatilag minden érdemi munkát én végzek el, és viselem, hogy a helpdeskes a hibákat rámkeni, miközben a programozó volt.

A világ helpdeskes szemmel.

Programozó: egyetlen öröme az életben, hogy mindent ötször olyan bonyolultra készít, mint az szükséges lehet. Telepakolja az összes programot érthetetlen gombokkal és felesleges, zavarba ejtő funkciókkal, amiken egy helpdeskes még eligazodik - bár a többszörös agyonbonyolítás miatt csak küzdelmesen -, halandó embernek azonban nincs esélye ellenük.

Rendszergazda: ha valaki - kemény munkámnak köszönhetően - esetleg megértette a programozó művét, akkor sem tudja használni a programot, mert az egész hálózat áll. Egyszerűen képtelenség, hogy folyamatosan álljon a rendszer, a nagy számok törvénye és a káoszelmélet alapján néha el kellene indulnia, de a rendszergazda mindig résen van, és azonnal megakadályozza ezt. Persze emiatt velem anyáznak az ügyfelek. A rendszergazdák büdösek.

Helpdeskes: az én feladatom, hogy általános iskola 8. osztályos szellemi színvonalról átrúgdossam az embereket az érettségi szintjéig, ha számítógép-kezeléséről van szó. Leereszkedem szerencsétlen értelmi fogyatékosokhoz, és az ő szavaikkal, az ő nyelvükön mondom el, hogy melyik gombokat ne használják azok közül, amelyeket a programozó szórakozásból odatett. Általában képtelenek megjegyezni, de én türelmes vagyok, újra és újra segítek. Sajnos a rendszergazda folyamatos szabotázsát is nekem kell megmagyaráznom, ez eléggé bosszant, mivel az analfabéták azt hiszik, hogy miattam állnak a rendszerek. Egyedül én értek szót mindenkivel. Lehetnének hálásabbak is.

(Forrás: Dina)