nekem tegnap este, 9 körül az utasom bevállalta, hogy kipróbáljuk hány métert ad ki, úgy nyolcvannál eme építészeti csoda. kb. másfél-két métert repültük. én legalább a duplájára számítottam. ha már ugratót készítenek nekünk, csinálhatnák rendesen is. túl rövid a felfelé menő szára az ugratónak. a meredeksége pont jó lenne. (motor, természetesen. autóval betartom az elé kiírt 30-ast. sőt, inkább 10-zel megyek át rajta. a futóműves haverom meglehetősen drágán méri a munkáját.)

Kit szállítottál?

szintén motorost. "utcai" emberrel azért nem tennék ilyet, még akkor sem, ha kifejezetten kérné.

Azért lássunk be pár dolgot. Ha 70 helyett 120 metrikus egységgel haladsz át az Árpád-hídon, akkor kemény 15 SI mértékegységnyi időt spóroltál meg. És ha csak nem pontosan tudod, hogy a lámpák hogyan váltanak, akkor még a környezetet is feleslegesen károsítottad az elhasznált üzemanyagtöblettel.

A másik dolog, hogy napokig minden médium hasábjain, elektronjain, fotonjain ott szerepelt a malőr, hogy bizony az első ugratót rendesen elbaszták és páran fennakadtak rajta. Tudom, hogy sokkal jobb a Te világodban élni és mi, a híveid epedve várjuk a bebocsájtást, de azért tessék néha legalább percepcionálisan kapcsolatba kerülni a mienkkel is. Hasznodra válhat.

Az pedig, hogy egy igencsak megszokott és nagy terhelésnek kitett infrastrukturális építményt nem egészében zárnak le felújításra, hanem részletekben (kivéve Szabadság-híd meg majd a Margit-híd), az sokkal inkább ésszerű mind a befektetés anyagi vonzatait tekintve (minthogy hosszútávú), mind a forgalom akadályozása szempontjából. A tágulási elemeket márpedig ki kell cserélni.

Ha viszont valaki viccből leveszi a figyelmeztető táblát, azt simán meg kellene tanítani hídugrani és a törött tengelyesekből kritikus szemű zsűrit verbuválni.

Dávid: abban igazad van, hogy mára már illene ismerni ezt a problémás helyet, hiszen a vízcsapból is ez folyik egy ideje. már nem csak figyelmeztető tábla van, hanem útfestés is, amit azért nehezebb ellopni, bár meglehetősen leleményes a magyar. és tényleg szemtelenül nem kevés a százhúsz, de azon a szakaszon autókat hetvennel araszolni ez idáig csak dugó esetén láttam.

ugyanakkor az tényleg felháborító, hogy évente kell burkolati elemeket cserélni, újítani, diletálni, vízelvezetni hídjainkon. vadi új hídhoz támfalépítésről most ne is beszéljünk.
mindannyian láttunk már fekvőrendört. bizonyára mobil változatot is. ami viszont ide ki van helyezve, az (a korábbi cseréje ellenére) a legkevésbé nevezhető jármű ill. emberbarátnak.

Dávid, a 70 km/h-ra és a száguldással nyert csekély idő számolgatására létezik ellenszer. Úgy nevezik: tesztoszteron.

Másrészt a 70-et honnan veszed? Te mindent nézel, amit az út mellé kiraknak? Elárulom, hogy csak a színesekre kell figyelni, nem véletlenül azok a feltűnőek: főút, egyirányú, stop, megállni és behajtani tilos. A többi kizárólag a nők és az oktatók kedvéért van ott.

Mage:
Erősen kétlem, hogy hiányban szenvednék, különösen autók terén. Nem szeretem a tökölőket, szeretek ésszerű határokon belül, és közlekedésbiztonság-technikailag még megengedhetően gyorsan haladni, a többieknél nyilván gyorsabban (az Árpád-híd nekem is inkább 80, mint 70), sőt. A német autópályák helyenként nyilván padlógázasak (just for fun), értem én már át az M5-ös elejéről a Pálvölgyi-cseppkőbarlanghoz képest még a hegyre kicsit fel 20 perc alatt, a Dobogókő-Pomáz útvonalról is létezik rólam sportkabriós terhelő felvétel stb. Elég nagy technika-freak és petrolhead vagyok. (Itt álljon egy tipp: a Népligettől a Reitter Ferenc utcáig végig zölded van, ha 80-ra állítod be a tempomatot)

Ellenben nagyon kárörvendően szoktam a markomba röhögni, ha a lámpák ritmusát ismerve 70-nel haladok át az épp zöldre váltó lámpán, míg az engem nemsokkal korábban megelőző hejjdefaszagyerekvagyokazagyontuningoltízléstelenfosommal seggfej álló helyzetből indul. Minek? Növeljem a fogyasztásomat 2-3-4 literrel csak, hogy a városban 2 perccel hamarabb érjek oda egy 30 perces útvonalon? Igen, ha van akiért érdemes sietni, akkor sietek. És ha a kényelmes helyett, a körülményes de rövidebb útvonal, a profi lámpaismeret nem elég, akkor még mindig ott van a jobb lábam határozottabb használata. De tapasztalatom szerint ez olyan sokat nem segít.

Nem a 70 a lényeg. Az leginkább orientáció arra, hogy az emberek nagy része kb. ennyivel fog haladni. A legbiztonságosabb még mindig a csorda-mód.

Dávid, szerintem lődd be magad.

Howl: á, az már tök uncsiiiiiiiiiiii. Főleg, hogy most már a veszélyességi-faktor is alacsony, mert a nyamvadt yard a szennyezett cucc után fut, ahelyett hogy a lassan hajtókat lőné ki az utakról vállról indítható rakétákkal.

Egyszer tanúja voltam egy gázolásnak. A nő a buszról szállt le, én utána. Ő egy kicsit lassan ment a két táskájával, én már meg akartam előzni (gyalog voltunk), mikor a busz hátuljának holtsávjából kilépett elgázolta egy 70-el közlekedő kocsi. Kihalt utca nálunk, az út másik felén mező van, közel 300 méter hosszú, egyenes szakasz, gyakori az hogy itt beletaposnak a vezetők, szimplán rutinból. A nő körülbelül három métert repült aztán kettőt csúszott, az ütközéskor a fejéről leszállt szemüvege a lábam elé esett. A fülemben ott lüktetett még a keréksivítás, meg a fémes-nedves csattanás. A nő hat hónap kóma után meghalt.

Azóta nem szeretem ha valaki a környezetemben rutinból vezet.

Hogy mi a rosszabb: rutinból vezetni, vagy rutinból kilépni, nem tudom. De az egészségre ezek szerint utóbbi károsabb.

Emlékeim szerint Németországban például kötelező sebességkorlát van arra az esetre, ha megállóban levő buszt előzöl, talán 15 km/h. De ha csak 30-re lelassítasz 50 helyett, mert 15 a korlát, a gyalogos akkor is leginkább túl fogja élni.
A rutin az a tapasztalatok aggregátuma. Főleg sajáté, de sokszor másé is. Én rutinból figyelek a buszoknál. Ez egy tudatos folyamat a rutin többi eleme (gyenge motorfék, jobb láb a fékpedál fölé úszik) pedig már-már reflexszerű.

Az is tapasztalat kérdése, hogy ma a Közraktár utcánál egy zöldnél elindultam és kb. tudtam, hogy végig mennyivel kell mennem ahhoz, hogy a Dráva utcánál átmenjek a zöldön. Amikor a parlament előtt 60-nal mentem (a kijelölt 40 helyett) és valami kezdeti rozsdásodást mutató francia izé az enyhe jobbkanyarban záróvonalon keresztül, majd a szembejövő besorolósávban levágva a másik irányú kanyart megelőzött (kb 80-90-nel), akkor én már tudtam, hogy pontosan ugyanannál a zöldnél megyünk majd át a Dráva utca - Népfürdő utca kereszteződésnél. A különbség tehát nulla (na meg annyi, hogy egy nagyobb terror-fenyegetettségnek kitett országban a kormányőrség rám figyelmeztető lövést adott volna le, őrá célzott fejlövéseket).

Ma például azt mesélte nekem valaki, hogy a minap a zebráról dudálták le és a sofőrnek még annyi ideje is volt, hogy lehúzza az ablakot és utánakiabáljon valamit. Pedig kétlem, hogy egy 183 magas ember csigatempóban haladna át az utakon.

De az sem volt épp bizalomgerjesztő látvány, amikor a Váci úton a Róbert Károly körúti felüljárón felfelé(!!!) egy alul neonfényekkel felszerelt bajor gyártmányú a szembejövő sávon keresztül előzött kb. 100-zal. Természetesen a piros lámpáig jutott (talán eleget járt arra, hogy tudja milyen sokszor hever szilánk abban a kereszteződésben).

Ezek nyilván nem rutinból vezettek, hanem nagyon is odafigyelve. Már, ha jó esetben nem arra kellett figyelniük, hogy a kormányba kapaszkodva húzzák magukat olyan pozícióba hanyatt fekvésből, hogy ki is lássanak.

Amúgy persze. Az ilyenek inkább száguldozzanak és lehetőleg hulljon a férgese (éljen a csat nélküli oszlophalál!), mert annál hamarabb tisztulnak meg az utak az ilyenektől és végre fel lehet emelni a sebességkorlátot a gyalogostól elzárt utakon 70-ről mondjuk 90-re, mert a többség ép ésszel és dinamikusan halad.

Semmi bajom azzal, hogy valaki gyorsabban megy a megengedettnél, amíg legalább azért halad valamivel gyorsabban, mert így elkapja a lámpát és mondjuk üzemanyagot spórolva még a környezetet is védi, nem csak időt spórol, de különösen amíg nem veszélyeztet másokat. Ha már igen, ott vége van a mókának...

két dologtól rettegek leginkább a közutakon. az egyik, hogy valaki megáll elengedni a főútvonalon, míg a takarásában valaki úgy dönt, hogy nem. a zebrás gyalogos gázolások jelentős része így történik. a másik a busz mögüli figyelmetlen kilépés.

Gyerekek, a gyalogosok nem ismerik a kresszt.
A piros, a zöld és a vakmerőség vérremenő harca ez a gyanútlan úttesteken.

a gyalogosnak akkor esik ki az emlékezetéből a kresz, amikor kiszáll és becsukja autójának ajtaját vagy miután gyermekének elmagyarázta, hogy miként nézzen körül az úttesten? mert ilyenkor még általában tudja.

Nekem az egyik kedvencem például az, amikor belvárosban jobb oldalon megállni tilos van, tehát kicsit ki lehet húzódni, hogy a jobbkezet megadva a balra kanyarodó elférjen, engem pedig simán kikerülnek a kereszteződésben nem is lassítva.

De hogy a közlekedésben mitől rettegek a legjobban, azt még nem döntöttem el.

Visszanézve azt a videót, hiába élvezem az ilyeneket az utolsó porcikámig, jogilag vagy egy kicsit belátóbb énem szemszögéből nézve simán el lehetne venni a jogsimat.
Persze kétlem, hogy máshogy vezetnék, ha ma lenne lehetőségem, sőt talán bátrabban nyomnám azt a pedált. És hogy az élvezet része mennyire elveszi az ember eszét, az talán egy kicsit ijesztő is. Ez a mentalitás inkább versenypályára lenne való, ott legyek nagyfiú, ha tudok!

Dávid: amikor az embert gyorshajtásért lefotózzák, akkor épp nem férfias, hanem pancser. A száguldás okozta eufória nem az autó típusától függ, hanem a sebességtől. A 70 helyett 80-as tempó bizsergető lehet.

Mamzi: teljesen igazad van, ezzel együtt álló buszt lassan és nagy ívben kerülünk.

"A száguldás okozta eufória nem az autó típusától függ, hanem a sebességtől"

Jajj. Na ezt most szerintem gondold át még egyszer. Egy autóban a 70 is lehet euforikus, míg egy másikban ugyanaz az út 110-zel is vánszorgás. És itt most nem a Trabant - Bentley kontrasztra gondoltam.

A gyorshajtásért való fotózás pedig a gyorshajtás velejáró kockázata. Sem férfias, sem pancserség. Bonyolult összefüggések adta képlettel leírható valószínűség, amelyet számításba kell venni, amikor a mérési pontatlanságon és a táblázatban leírtakon túl megszegjük a kijelölt korlátot. Fuzzy matematika, ha úgy tetszik.

Dávid: én egy időben motorral közlekedtem ön és közveszélyesen. (mondjuk a motor azért inkább ön mint köz, ha utast nem viszel.)
haverok vezettek rá jó pár éve, hogy ha meg akarom élni a harmincat, akkor zárt pályán éljem ki adrenalin függőségem. ha őrjönghetnékem van, 7000 forintért kimegyek hétvégén egy pályanapra és ott nem veszélyeztetek senkit és semmit. ennyit megér. cserébe a közutakon ma már jó érzéssel kresz+10% körül elvagyok és nem hiányzik a száguldás.

A nő lehet hogy szétnézett, lehet hogy nem. Viszont én biztos, hogy a busz mögött nem hallottam a közeledő lada motorhangját (az út eleji kanyar a balesettől kb 20 méterre volt, és a kanyar után jön az egyenes szakasz.) Szóval ha szét is nézett, nem láthatott a szürkületben semit. Na, mindegy, én nem is védeni akarom a gyalogosokat, viszont van nagyon sok balfék aki azt hiszi tud rutinból vezetni. (Amivel még mindíg az a kifogásom, hogy lehet mondjuk rutinból rendszert telepíteni, vagy rutinból megfőzni egy csülkös bablevest. De olyan helyzetben ahol emberéletek függhetnek a rutinon, ott inkább figyelni kéne, és betartani azokat a táblákat, mivel nem dísznek meg szinesfémkereskedőknek vannak kitéve.)

Van nagyon sok balfék aki azt hiszi tud vezetni.
A minap a mammut garázsban valami idióta két autó helyére állt be egy minivel. Kap az ilyen is jogosítványt.

Jerry1022 minden részvétem a nőé, de azért a Darwin-díjat ítélném neki, hiszen az emberben kell lennie egy olyan egészséges életösztönnek, ami azt sugdossa a jobb válla felett, hogy te balek, nagyjából sohase lépj ki busz mögül.

(Én mondjuk ezt úgy tanultam meg, hogy nem megyek olyan helyre, ahol valamiféle motor fekete, büdös és egészségkárosító végterméke pöfög.)

Mr: magamból indulok ki. Nincs se jogsim, se kölköm, és számomra az autós csak annyi, hogy jön-e vagy sem. Persze ez a hozzáállás deformálódik valahányszor átszállok utasként az autóba, a buszba vagy a bringára.

Ivon: valószínűleg pasi volt a smarttal. :) legalább mozgássérült helyen állt?

Mamzi: persze, értem, de manapság már te vagy az elenyésző kisebbség. és előbb utóbb bizonyára neked is lesz jogsid, gyereked.
arra akartam utalni, hogy az autósok nagy többsége még úgy-ahogy betartja a kreszt, ha kocsiban ül, de amint kiszáll, már körültekintés nélkül lép is le az úttestre, lehetőleg főútvonalon, srégen, harminc méterre a legközelebbi zebrától.
iskolák közelében a szabálytalanul rohangáló szülők meg gyakran veszélyesebbek, mint a gyerekeik.

a bringa az jó, olyan mint a motor. automatikusan megtanítja a közlekedés fontosabb szabályait. amikor rajta ül az ember, hamar rájön, hogy minden necces szituban ő húzza a rövidebbet.

Mini morris, fullos változat, gondolom volt benne néhány lóerő. Gázt nyomni egyszerűbb mint parkolni.

Ivon, ha nincs tele a parkoló (és nem is várható, hogy megtelik, például este), akkor szép autóval célszerű elfoglalni két helyet az ismert okokból.

Péntek 5 óra, teli parkoló. Gondolom, ha én elférek két csík között akkor a mini is. Ennyi erővel tartsa a nappaliba, ismert okokból.

Bringával voltál?

Mage: az egyik exem nem volt sem Fittipaldi, sem gépészmérnöki térlátású, de a családi V70-est be tudta rakni a két vonal közé, ahogy sok más nőismerősöm is képes ehhez hasonló műveletre. Rohadtul csak akarat kérdése és egy kis odafigyelésé, hogy rossz térérzékkel is tudjon valaki parkolni.

Babakocsival.

Magyar vonatkozásban csak annyit tudok mondani, hogy bár naponta edzek a brüsszeli forgalomban -ahol köztudottan sok a szerencsétlen-, mégis kell 1-2 nap, hogy megszokjam a magyar virtust, azaz a hihetetlen agresszív vezetési stílust amikor otthon vagyok. Itt már tudom, hogy mire figyeljek. A belga nem indexel semmikor, legfőképp a körforgalomból való kihajtás esetén. Az autópályán kerülöm a számos rendszámúakat, mert sem a felfestls nem követik, sem pedig az alsü sebességhatért nem tartják. Van olyan szomszédbácsi, aki a kocsiig alig bir eljutni, a volánhoz is a felesége segíti be, de megy. Ezzel csak annyi bajom, hogy az esetek jelentős részében a baleset okozója valahogy mindig megússza egy-két karcolással miközben mondjuk halálra gázol egy családot.