Mivel autóiparban dolgozom, némiképp közelebb ülök a gazdasági válság trágyából rakott tüzéhez. Amit én látok az az, hogy sorra zárták be/függesztették fel a gyártást az autógyárak. Mindezek ellenére úgy gyártjuk a vezérlőket még most is mint a barom. Hogy valamelyik idiótának billegett-e a széke, és az alá kell a készülék, vagy ki akarták próbálni, teli tudjuk-e termelni az összes raktárunkat, nem tudom. És nem napi 100-150 jön le a sorról mint az autógyárakban, hanem napi szinten a gyárból megkockázatom a 12-15000 db terméket. Az pont annyi autó. Ha még ezt beszorzom kb 50-60 termelési nappal a válság bejelentése óta az alsó hangon is 600 000 új autó. Ami még úgy sem kevés, hogy ez mind csak óvatos és eléggé lesarkított becslés.

A másik oldalról pedig. Sven Ost-tól és hasonló nagyobb kaliberű személytől, szinte heti szinten jönnek a levelek, melyekben visszatérő motívum a "...gyár jelenlegi helyzetét figyelembe véve..." és ez után a mondat után rendszerint az szerepel, hogy további dolgozóktól (300 uszkve 400 fő) kell sajnos megválni, nem lesz karácsonyi buli, kérdésessé vált különböző juttatások kifizetése, stb. /Holott a cég a kitűzött, 2008-as profitját elérte már szeptemberben./ Ja, nem is említve, hogy a földszinti "proli" mellékhelységekben már a wc papírtól a Népszabadság is puhább, a papír kéztörlőről nem is beszéle. (Hja, valamelyik okos beadta javaslatba, hogy nyugodtan lehet olcsóbb a papír a mosdókban, ezzel is költséget csökkent a cég.)

Szóval válság ide, válság oda mindíg a végén csattan az ostor - avagy kíváncsi leszek a 400 emberből hány százalékuk lesz irodán dolgozó léhűtő.

gazdasági válság? hol? próbálj meg hétvégén parkoló helyet, meg üres bevásárló kocsit szerezni negyven perc alatt, bár melyik plázában..

van némi pénzügyi átszervezés, jó nagy csimm-bummal körítve. meg tömeghisztéria. meg képzetlenebb kétkezi munkások munkahelyeinek racionalizálása. amit már évekkel ezelőtt meg kellett volna tenni. (közismert: mindig ők szívnak) nagyon messze vagyunk mi még a válságtól.

y2k: az évezred legnagyobb szélhámossága volt. szobrot emeltetnék annak, aki kitalálta. a brooklyn-híd texasi olajmágnásnak történő eladása piti kis ujjgyakorlat volt hozzá képest.

Jerry: a cégünknek annyi megrendelése van, hogy szándékosan szabotálom a pályázatainkat, mert nincs rá emberünk, hogy megcsináljuk, miután megnyerjük. napi majdhuszon órákban dolgozik nálunk a legtöbb kolléga.
bőven hétszámjegyű (és nem feltétlenül egyessel kezdődő) fizetésekért keresünk it szakembereket, és nem kapunk. még jelentkező is csak elvétve.
négy hónap alatt kinőttük a vadi új irodaházunkat, amit 30%-os ráhagyással vettünk. a legérdekesebb az egészben, hogy ügyfeleink 90%-a pont abból a szektorból jön, amit állítólag a legjobban súly a "válság".

most küldték:
hazai gazdasági válság. két ügyvezető igazgató beszélget.
- te fizetsz az embereidnek?
- én nem.
- én sem. és bejárnak?
- be.
- az enyémek is. te, nem kéne ezektől belépődíjat szedni?