Nincs jogosultságod (már) a komment módosításához.

star trek :: 2009. június 02., kedd, 15:19:07 :: 8 komment
cinema

Gene Roddenberry - Star Trek: az emberre kísértetiesen hasonlító lények élete a világűrben pénz, szex és drogok nélkül.

*** Warning: Spocks & Spoilers ***

Azt gondolnánk, ilyen ingerszegény környezetben várva várt minden izgalom, Roddenberry "emberei" azonban békét és a nyugalmat keresnek, és ehhez különösen strapabíró űrhajókat szeretnének fejleszteni. Az Űrhajóépítő Vállalat felfogadja James T. Kirköt, akiről köztudott, hogy zavarbaejtően rövid idő alatt képes felrobbantani tetszőleges űrhajót, függetlenül attól, hogy annak fedélzetén rajta kívül hányan tartózkodnak épp. Kirköt vulkáni barátja, Spock kíséri a töréstesztekre, és tudományos számításaival igyekszik előre megbecsülni, hány százalék esély van arra, hogy nem hullik darabjaira az űrhajó. Spock keresztje a kényszeres logikus gondolkodás, ami érthető, mert a lelke mélyén érzi, hogy ez az esély minden alkalommal egész pontosan nulla. Kinek lenne kedve így akár elindulni is.

Ha az űrhajó törhetetlennek bizonyul, Kirk egyszerűen rátenyerel a piros gombra, vagy felsugároz a fedélzetre két kifejlett bálnát. Ilyen barát mellett senkinek nem kell ellenség. Nem csoda, hogy a Spockot alakító Nimoy "I am not Spock" címen írt könyvet, és megpróbálta megölni saját karakterét.

Érdemes észrevenni, hogy a Star Trek összes, emberek által épített űrhajója (a hajtóművet leszámítva) lapos, korong alakú, ami azért elég pontosan árulkodik arról, mennyi értelme volt Galileinek és barátainak szembeszállni az inkvizícióval. Az emberek korongon szeretnének élni. Pont.

Kirk munkássága, vagyis hogy a világűr legváratlanabb pontjain felbukkanva robbant szét újabb és újabb űrhajókat, a környező, alapvetően békés fajok (klingon, romulán) béketűrésének is sok. Ezért az űrhajógyár hadsereget toboroz, és új nevet választ magának: Föderáció. A Föderáció egyetlen célja, hogy hathatós katonai és diplomáciai, tehát katonai eszközökkel fedezze Kirk nyughatatlan seggét.

(A Star Trek tévésorozat későbbi folytatásai kevésbé bizonyultak sikeresnek. Janeway kapitány álmából is azzal a kiáltással ébred: "pajzsot maximumra". Ezek után mégis mitől kellene izgulni?)

Az új mozifilm inkább tudományos, mint fantasztikus. Bemutatja, hogyan lehet az emberi agy a végtelen világűrhöz hasonló: ha nagyrészt vákuumból áll. A zenét lopták, az enemy szánni való, a színészek jók, csak éppen totál mások, mint a karakterek.

A látvány stimuláló, leszámítva magát az Enterprise-t, ami egy papírfalú tengeralattjáróra emlékeztet. Folyamatosan berobbannak a falak, szétreped az ablak, a gyilkos kozmoszt és a törékeny lényeket egymástól egy arasz távolság választja el. Tipikus jelenségek ezek egy galaxisközi utazásra képes űrhajón, amelynek ágyuiba kézzel, csavarzáras ajtókon keresztül töltik a torpedót. Remélem, a rendezői változatban (háromlemezes bluray) maga Kirk keveri a lőport, egy vulkáni vécé faláról lekapart salétromból. Szenet hoz Uhura. Már a moziváltozatban is látható egy ételfestékkel foltos-zöldre mázolt kövér nő.

Szokatlan és nehezen védhető, hogy a messze legszebb és legjobb űrhajót Kirk helyett ezúttal Spock semmisíti meg.

Végül annyit, hogy a jelek szerint Afganisztánban és Irakban csitulnak a kedélyek, ugyanis visszatértünk a jó öreg, komcsik elleni hidegháborúhoz. A történet egy az egyben a munkásosztály lázadása az arisztokrácia ellen, és annak fájdalmas, ám szükségszerű leverése - segítő kezet ugyanis a proletár megragadni nem tud. Tipikusan jelenkori, amerikai lezárás: "Ha nagyon akarod, kedves ellenség, megkegyelmezek neked, de ez kivételesen tényleg nem erőszak."

Köszönjük szépen.

6 / 10