Nincs jogosultságod (már) a komment módosításához.
2010 :: 2010. április 01., csütörtök, 23:03:47 :: 36 komment
fashion culture
Ti* normálisak vagytok?
Pusztán azért, mert valami aszexuális vagy velejéig gonosz ember kitalálta, hogy idén lapos balettcipő, zsákruha és térdig érő seggű nadrág legyen a divat, máris elment a józan eszetek?
Könyörgöm, még csak március van. Próbáljuk valahogy átvészelni az évet. Ennél jobban már nem tudom kivonni magam. Valahol ennem is kell. Csukott szemmel nem jutok el odáig.
Kezdjük az elején. Vegyük a biológiát. Ott van a szarka. Gerincesek osztálya, elvileg közeli rokon. Idézem a Wikipédiát:
"Előszeretettel gyűjti össze fészkébe a fényes, csillogó tárgyakat [...]. Megtanítható az emberi beszéd utánzására[...] Képes felismerni magát a tükörben, amit a fejlett éntudat jelének tartanak."
Ez az első három mondat a szócikkből. Világosan látszik, hogy a szarka ugyanazt tudja, mint a legtöbb ember, csak kevésbé hülyült el. Jó lesz példának.
Az emberi beszéd utánzásának haladó módjait egy másik bejegyzésben fogom tárgyalni.
A tükör, remélem, mindenkinek megy.
Maradnak a csillogó tárgyak. Elmondom, hogy van ez.
A fiú szarka összelop mindenféle csillogó tárgyat, és lepakolja a fészkébe. Odarepül a lány, és ha tetszik neki a gyűjtemény, szaporodnak. Ha nem tetszik, nem szaporodnak. Illetve az egyikük szaporodik mással.
Az ember esetén az emancipációnak hála akad egy különbség. Nálunk már mindkét nem gyűjti tárgyakat. A többi ugyanez.
Az emberi személyiségfejlődés fontos lépcsőfoka, hogy a szülőről leválni készülő utód maga választja meg viselt holmiját: a ruháit és az ékszereit. Teljesen érthető vágyról van szó, amely előbb-utóbb minden embert utolér. Éppen ezért van szükség a szigorú törvényi szabályozásra. A pozitív pedagógia teljes kudarcát látva természetesen kemény büntetésekre gondolok.
Addig is, amíg ezeket az életmentő törvényeket bevezetjük, gyorsan vegyük át: A természetből tudjuk, hogy a csillogó alapvetően szép. Csillognak a madarak. Csillognak a halak. Csillog a tenger, a drágakő, a szép szem. Az ápolt, egészséges kutya és a macska szőre is csillog. Nem beszélve a reggeli harmatról.
Nem csoda, hogy értelem is tud csillogni. Az értelem ugyanis szép. Csillogásának egyik alapvető jele az, hogy az illető nem hord szürke balettcipőt. Aki ilyet vesz fel, abban sajnos szikrányit sem csillog az értelem.
Vagy szaporodni nem akar. Ami majdnem ugyanaz.
Aki szeretne, az olvasson tovább.
Lentről indulunk. A szép lábbeli csillog. Lehet találgatni, miért. Mert bőrből van. Minimum. Ha sikerült megjegyezni, hogy csillogjon, akkor értelemben már elérted a szarka színvonalát. Bár fene tudja. Épp ezért, biztos, ami biztos, beszéljünk pár szót a magas sarkú lábbeliről, hogy van ez, mint van ez, mire kell nagyon figyelni elméleti és gyakorlati vonalon a magassarkú lábbelivel kapcsolatban: mindig olyat vegyél.
Erről ennyit.
A (szerencsés esetben csak eljátszott) szaporodás másik nagy feltétele, hogy ne lógjon úgy a segged, mint egy százéves indián asszonyé. Tudom, nehezet kérek. Nem is erőltetem. A jó hír az, hogy ebben segítségedre lehet a nadrág (akár a farmer is, ha nem velem akarod), feltéve, hogy tartja a fenekedet. Úgy értem, nem a térdednél. Bár a fenékre feszülő nadrág nem lesz maradandó hatással a zsírszöveteidre, az első meghallgatáson így is sokszor átsegít. Ez ugyan csalás, de ha gyorsan hasra fekszel - amint levették rólad -, elképzelhető, hogy nem buksz le azonnal, és legalább egy összejön.
Zsákruhát akkor vegyél, ha a zsákbanfutás szerepel az aznapi terveid között. Elmondom, mit szoktak tenni a nézők a zsákfutás láttán: röhögnek a versenyzőkön.
Szerinted él olyan ember a földön, akinek a szexuális fantáziái között szerepel a zsákfutó nő ? Mert úgy látom, idén jópáran az ilyen férfira hajtotok rá.
Ne kövesd a divatot, ha nincs hozzá eszed. Inkább az állatokat figyeld. Vagy a szakmabelieket.
*: Természetesen ez a bejegyzés nem vonatkozik a férfiakra, sem azokra, akik nem hordanak az utcán balettcipőt, sportcipőt, zsákruhát, térdig érő seggű nadrágot, illetve hordanak, viszont főállásban a bolygónk elpusztításán fáradoznak. Ez utóbbi esetben az eltökélt és kitartó munkát értékelem.
bonus content
2010. 04. 02.
10:25:16
"Az öltözködésről pedig nem kell beszélni."
2010. 04. 02.
12:36:31
2010. 04. 02.
14:07:51
Jelen esetben a sznob férfiakat értem ezalatt, akiket mindig is igyekeztem elkerülni, mert idegesítőek, viszont ettől függetlenül érdekes őket tanulmányozni innen messziről :)...
A balettcipő-kérdésben egyetértek, mivel nekem sem tetszik, viszont soha nem feltételeztem magamról, hogy az én ízlésem mérvadó lehetne a többi emberre nézve, úgy egyetemesen. Ha te sem tennéd Mage, nem lepődnél meg annyi mindenen. Ugyanis van ami neked nem tetszik, másnak viszont igen. Nagy szerencse, hogy ennyire különbözőek vagyunk.
A bőrcipőről: valószínűleg Magyarország női népessége sokkal nagyobb arányban járna drága, divatos, csillogó-villogó, menő cuccokban, ha az erszénye engedné. Igaz, vannak nők, akik ezt a kérdést elegánsan áthidalják azzal, hogy gazdag férfiakhoz csapódnak. Viszont vannak, akik a maguk erejéből akarnak megélni, nem másokon élősködve (még akkor is, ha van párjuk), nekik viszont néha esetleg be fog nézni egy-egy szűkösebb időszak, amikor bármennyire is szeretné ezt a táskát, vagy azt a cipőt, nem engedheti meg magának.
Őszintén szólva furcsállom kissé, hogy az öltözetet ilyen egyértelműen a jóízléssel, sőt az intelligenciával felelteted meg. Ha például 10x, 20x ennyit keresnék, mint most, én lehetnék Magyarország legjobban öltözött nője, mert az ízlésem kivételesen egyedi, különlegesen finom és választékos. És még hányan vagyunk ezzel így...!
15:41:31
Első állításod: a jó anyagi körülmények között élő nők gazdag férfit csapolnak. Elég rossz véleményed lehet a nőkről. Ha elfogadsz egy tanácsot egy, a nőket tisztelő és becsülő embertől (tőlem): nézz jobban körbe, mert a nők ugyanolyan értékesek, mint a férfiak. Vannak köztük okosak, kitartóak, akik saját erejükből teremtenek maguknak jó körülményeket. Nem szép dolog - akár a gazdagsághoz vezető saját elképzeléseidből kiindulva - lekurvázni őket.
A másik állítás, hogy az öltözködés pénz kérdése. Pénz kérdése is: nulla pénzből nagyon nehéz öltözködni. Azonban tele van a város drága és ronda ruhákba öltözött emberekkel. Az ízléstelen viselet sokszor ugyanannyiba vagy többe kerül, mint a szép. Az egyik legjobban öltözött barátnőm párezer forintos ruhákat hord, mégis, bármilyen tömegben azonnal észreveszed őt.
(A szép lábbeli kivétel, azért tényleg fizetni kell.)
15:42:46
2010. 04. 02.
17:11:28
17:29:39
Te ebben a kijelentésben egyetértesz Máraival?
2010. 04. 02.
18:30:03
2010. 04. 02.
18:46:38
És igen, vannak olyan emberek is, akik, mint ahogy írod is, kitartó munkával érik el az átlagnál magasabb anyagi körülményeket, nekem is sok ilyen ismerősöm van, szerencsére. Szóval ebben egyetértünk - mint ahogy abban is, hogy kevesebb pénzből is lehet csinosan öltözni, csakhogy a bőrcipő pont nem ez a kategória, te pedig épp ezt hoztad fel példának.
Elképzelhető, hogy én értelmezek félre valamit, de nekem az anás posztod óta nem igazán az a benyomásom, hogy tiszteled a nőket - persze ez most nem ide tartozik... Na mindegy is, csak bekukkantottam, nem vitatkozni szeretnék.
19:01:14
19:01:39
2010. 04. 02.
19:09:48
Vagy szaporodni nem akar. Ami majdnem ugyanaz."
Lehet, hogy a szürke balettcipő nem szép (szerintem sem az, bár aki felveszi, az nyilván nem így gondolja), de több tárgyi tévedés is van ebben a 3 mondatban.
1. Aki ronda ruhát vesz fel, annak lehet, hogy nincs ízlése (vagy pénze), de aki ízléstelenül öltözködik, az még lehet nagyon értelmes. Az értelem az IQ-tól függ, az ízlés nem. Az inkább esztétikai érzék. Az értelem az objektív gondolkodásra és mások gondolatainak gyors felfogására való képesség (ez saját definíció), az ízlésnek viszont semmi köze sem az objektivitáshoz, sem mások gondolataihoz. az ízlés egy önző és szubjektív magatartásforma, azt jelenti, hogy az az egy ember mit tart szépnek és az egyéniségéhez illőnek. Lehet, hogy valakinek rossz az ízlése és semmi esztétikai érzéke nincs, ezért belebújik a zsákruhába, szürke cipőbe, de ettől még lehet nagyon értelmes, felfogja, hogy neked ez nem tetszik, és elmagyarázza neked objektíven, hogy (a) erre van pénze, (b) ezt lehet kapni az ő méretében, nincs választék a boltban. Tehát az is lehet értelmes, akinek nincs ízlése.
2. Ha valaki rondán öltözködik, még nem biztos, hogy nem akar szaporodni. Lehet, hogy akar, és direkt a feltűnően ronda öltözködésével akarja felhívni magára a figyelmet. Vagy csak nincs pénze. Vagy nem tudja, hogy mit kell felvenni, ha szaporodni akar. Vagy úgy gondolkodik, hogy nem fontos a ruha, mert úgyis le kell venni. Tehát az is szaporodhat, aki ronda ruhában jár.
3. A szaporodási vágy és az értelem között sincs semmilyen összefüggés. Különböző értelmi szintű szülőknek vannak gyerekeik, tehát szaporodnak az értelmesek és a buták is. De a nem szaporodók közt is vannak mindenféle értelmi szintű emberek. Volt olyan korszak, amikor éppen a nem szaporodó emberek (papok) voltak a legműveltebbek, legértelmesebbek. Ma már ez megszűnt, de ettől még vannak nagyon értelmes, nem szaporodó emberek. Többféle okból nem szaporodnak. Vagy nagyon válogatósak (igényesek), és nem mindegy, hogy kivel szaporodnak, (ez éppen az átlag feletti értelmi szint jele), vagy nem találták még meg az igazit, vagy betegség miatt képtelenek rá, vagy úgy gondolják, hogy előbb lakás és munka legyen, aztán majd jöhet a gyerek, ha van miből etetni és van hol felnevelni (ez is kifejezetten az intelligens emberekre jellemző álláspont), tehát a szaporodási vágynak sincs köze az értelmi szinthez. (És az sem teljesen egyértelmű, hogy mit értesz a "nem akarnak szaporodni" kifejezés alatt. Úgy tűnik az írásodból, hogy te szerintem nem feltétlenül a gyerekre gondolsz, hanem inkább csak arra, ami 9 hónappal előtte van... Az eredménytől függetlenül. És sok olyan ember van, aki szeretne is szaporodni és nem is: tehát az akcióra vágynak, de a következményt inkább kerülnék, és éppen ők öltözködnek a legcsillogóbb ruhákba...) Vagyis: aki nem akar szaporodni, az még lehet értelmes.
Tehát akármennyire próbálod összemosni az ízlést, az intelligenciát és a szaporodási vágyat, sajnos nagyot tévedtél, mert egyiknek sincs köze a másik kettőhöz.
És még két apróság:
-A csillogó ruha is lehet ízléstelen.
- Nem feltétlenül szebb, jobb, tartósabb a márkás vagy csillogó vagy drága ruha, mint a többi. (Tudnék mesélni az Adidas cipőimről... Volt már olyan kínai cipőm, ami tovább tartott...)
2010. 04. 02.
20:47:04
Sok embernek nincs kiforrot stílusa, csak majmolni tud.
Illetve szomorúnak találom azt, hogy egyesek attól érzik magukat jól/jobban, értékesnek/értékesebbnek, hogy drága, márkás ruhákba dugják, illetve préselik - nem minden esetben formás - testüket, és ettől marha boldogok.
Egyébként a bőr cipő hátránya, hogy átázik.
2010. 04. 02.
22:11:56
01:04:02
Inkognito: a csizmába tűrt nadrág egy-két éve lett igazán divat. Nehogy ne vegyék észre, hogy csizmában van.
A bőrcipőt a só teszi igazán tönkre, két-három kör télen, és vége neki.
01:05:22
01:06:00
01:15:04
Nyilván nem az összes anásban tombol az akaraterő. Van, aki genetikailag sovány vagy étvágytalan. Úgy gondolom, hogy azért akadnak köztük szép számmal nagyon eltökélt, komoly akaraterővel rendelkező egyedek.
Konkrétan ezt a túlsúlyos lányokról kevésbé hiszem el.
Ettől még bárki lehet csodálatos ember.
01:19:12
02:05:11
03:22:12
2010. 04. 03.
11:30:30
Igazából
12:41:29
2010. 04. 03.
15:52:31
Vizsgaidőszakban. 08-21
(Könnyű navigálni, ha felismered a fehér rassz képviselőinek sajátos vonásait. A németek alszanak az anatómia atlaszokon. A magyarok tanulnak és rágják a körmüket. A többi nyugati általában mp3at hallgat, a többi keleti általában dobol a lábával.)
2010. 04. 03.
18:33:06
2010. 04. 03.
21:25:31
Ha leadtad az ünnepek alatt felszökött pár dekát, akkor elteheted a zsákruhát a következő alkalomra. Mondjuk Karácsonyra.
Praktikus.
2010. 04. 04.
00:57:03
Nem értek egyet.
Alapvetően Mage nem egy bukolikus idill környezetben él, hanem nagyvárosban. Egy urbánus közegben nyilván más helyzetek adódnak, más a praktikus. Egy vidéki faluban kifejezetten hülyén mutatna az, ha valaki egy sétálóutca divatjához öltözködik. Egy dűlőúton az a preferencia, hogy ne legyen sáros a lábad, és kényelmesen elférjen a másnapos fröccsfing a gatyád ülepénél - és ezzel nincs is semmi baj.
De a dűlőutak mentén relatív kevés bár ill. kávézó van, és a nagyvárosban élő nőknek sem kifogás az, hogy ők most úgy akarnak öltözni, mint egy szabadbölcsész tarisznyás pufi, aki egy hippifesztiválon való sárbanfetrengést képzel el a tükör előtt alap-élethelyzetnek. Nem és nem.
2010. 04. 04.
21:23:39
(Ha ezentúl meglátok valakit gumicsizmában és buggyos fenekű farmerban, rögtön ez a gyöngyszem fog eszembe jutni, hogyaszongya "másnapos fröccsfing". És igyekszem majd nem túl hangosan kacagni. Köszönöm.)
2010. 04. 05.
11:28:18
14:29:00
2010. 04. 05.
16:33:29
- a dűlőút mellett kannásfröccstől fingók élnek
- de jó is ez így, olyan helyre olyan való
17:25:43
Fölöttünk kettővel nyílt egy panzió, ahová minden nyáron érkeztek németek. Autóval, motorral. Igazi zimmer frei hangulat.
Az egyik nyáron jött velük egy - az akkori szememmel nézve - gyönyörű, fullextrás ribanc. Barna bőr, vékony derék, testhez simuló, sötét színű ruhák. A fenék- és a mellméretet nem írom, mert az egyik olvasom gyakran panaszkodik emiatt.
Igazából csak homályosan emlékszem a nőre. Nem tudom, a mai szememmel mennyire tetszene. Az érzés az, ami kristálytisztán bennem maradt.
Ott álltam 10-12 éves fiúként a gyönyörű, felnőtt, családos, vagy legalábbis foglalt, külföldi nő előtt. Az égvilágon semmi dolgunk nem volt egymással, még beszélni sem tudtunk volna, ha akarunk. A rácsodálkozáson túl abszurd volt minden gondolat.
Mégsem tudtam másra gondolni, mint arra, hogy: "legalább ne ezekben a rongyokban lennék előtte".
Sem előtte, sem utána hosszú évekig nem foglalkoztam az öltözködéssel. Nem is tehettem. És utáltam ruhákat kapni karácsonyra. Olyan ruhákban jártam, mint a legtöbb gyerek.
Akkor, ott valamiért mégis felébredt bennem a tudat, hogy minden megváltoztathatatlan körülmény mellett közénk áll valami, ami megváltoztatható. Ami rajtam múlik. Rajtam múlhat majd.
Azt hiszem, nagyon fontos pillanat volt ez az életemben.
Könnyű azon keseregni, hogy milyenek nem vagyunk (idősebbek, fiatalabbak, magasabbak, vékonyabbak, szebbek), ahelyett, hogy arra figyelnénk, mit tudunk javítani magunkon, ami által vonzóbbá válhatunk.
Állítom, hogy a női magazinok rengeteget ártanak a nőknek (ezáltal az egész társadalomnak), mert üzleti okokból - a látszat és a címlapfotók ellenére - azt sugallják, hogy "jó vagy úgy, ahogy vagy".
"Legfeljebb még egy keveset változtass magadon, vedd fel ezt a vicces fülbevalót, és próbáld követni a divatot, de amúgy tök jó csaj vagy."
Ez az igazi hazugság. A szépségért dolgozni kell.
2010. 04. 05.
18:25:36
Persze, el is felejthetjük a kifutót, a kreatív tervezést, a kérdéses állagú Budapest Fashion Week-et, és bemehetünk a Zarába, de onnantól már a személyes ízlés kérdéskörénél tartunk.
Meg a szarkáknál.
2010. 04. 05.
23:58:18
nálam vidékibb embert ezen a blogon aligha találsz. Nekem még oda is busszal kell bejárnom, ahol MA lakik.
Szerintem Mage elmondta alapból, amit el lehetett. Tessék disztingválni. Ha szőlőt metszem, nem fogok öltönyben nekiállni, de ha Pesten csapatok, akkor nem fogok melósgúnyában zúzni. Ilyen egyszerű: a praktikusság oltárán nem áldozat az ízlés, hanem ceremónia.
Egyébként ha még nem fingottál dűlőúton háziborból készült fröccstől, akkor nem is vagy vidéki. És tudhatnád, hogy ez nem gáz, vagyis nem úúgy.
02:36:23
2010. 04. 06.
11:57:00
A férfi megtanított arra, hogy szívfájdalom nélkül fizessem ki a márkás, minőségi ruhákat. Bár ő még nem az a stílus volt, amit ma már szeretek, mert az már a nő története.
A legbüszkébb arra vagyok, hogy egy másik nőnek én is megmutattam, hová kell menni és miket kell megvenni. Azóta vannak szép blúzai és blézerei, most már sokkal több, mint nekem. Az tudni kell, hogy mindig azt mondta, hogy nincs pénze öltözködni és egyszer mikor segítettem pakolni neki, akkor szó szerint sírtam az ócska holmijai felett. Ott eldöntöttem, hogy nem hagyom és teszek valamit.