speak :: 2008. május 26., hétfő, 13:39:51 :: 25 komment
political language

"Nyelvében él a nemzet" - mondta ki a frankót István keresztnevű nagyjaink közül elsőként gróf Széchenyi, és mi most még ennél is távolabbra evezünk a nyelvészet parttalan hullámain.

Azt állítom, hogy a magyarok világszerte ismert szellemi fölénye, a nemzetünkre jellemző kimagasló minőségű szürkeállomány - és most nem a hortobágyi marhákra gondolok - elsősorban nem genetikai, hanem nyelvi okokkal magyarázható. A nyelvészek körében korántsem újkeletű elmélet szerint az élő nyelv visszahat a gondolkodásra, karbantartja az asszociációs képességeket. A játékos, árnyalt nyelv ápolja, míg az unalmas és kiszámítható nyelv sorvadásra készteti a kreativitást. Úgy vélem, a nyelvünknek köszönhetően váltunk a bolygó eminens nemzetévé.

Vegyünk példának egy közepesen bonyolult magyar mondatot: "Nemlétező törvény ellen tartunk ősszel népszavazást." A rejtett alany mi magunk vagyunk. Nem rejtőzött el az állítmány, a tárgy, a jelző és a határozó. Vegyük észre, hogy rögtön az első szó szélesíti a játékteret, hiszen nem volna kevésbé helyes különírva: "Nem létező". Ízlelgessük a finom különbséget.

Mondatunk lehetséges permutációinak száma szinte végtelen. Német vagy angol anyanyelvű olvasó álmodni sem merne a lehetőségek ilyen széles tárházáról: "Ősszel népszavazást tartunk egy nem létező törvény ellen." "Az őszi népszavazást nemlétező törvény ellen tartjuk." "Nem létezik az a törvény, amely ellen ősszel népszavazunk". Igaz, az utolsó esetben kissé előreszadtam az alárendelt mondatok világába, amelyekkel most sajnos - a terjedelemre való tekintettel - nem foglalkozhatunk.

Kifinomult nyelvünk zökkenő nélkül vált irányt a kor igényeinek megfelelően, ha PC (politically correct) fogalmazás indokolt: "Egzisztenciális értelemben erősen terhelt törvényt opponálva ünnepeljük nyár végén a demokráciát". Az idegen szavak védelmében meg kell jegyeznem, hogy Goethe szerint egy nyelv annyit ér, ahány más nyelvet képes magába olvasztani, persze, ő könnyen mond ilyet, miközben fél Európa németül társalog, legfeljebb erről még nem szerzett tudomást.

A nemzeti hovatartozás kérdését szem előtt tartó honfitársainknak hála (mint amilyen az Albert-házaspár), hazánkban komolyan veszik a nyelvtan oktatást, mégis sokan elvéreznek a következő változat elemzésekor: "Meg kell tartani a népszavazást a nemlétező törvény ellen". Ha valaki nem ismeri a szabályt, komoly nyelvérzékre lesz szüksége, hogy rájöjjön: a "kell", "lehet", "illik", "tetszik" állítmánnyal rendelkező mondatokban a főnévi igenév az alany. Ezt a szerkezetet folyamatos hárított felelősségnek nevezi a nyelvtudomány.

Látható, hogy nyelvünk analitikus gondolkodásra ad alkalmat lépten-nyomon. Érdemi használatához szüntelenül tornáztatni kell az agyunkat. Nem véletlen tehát, hogy a világ csodálkozással vegyes irigységgel tekint a magyarokra: igazságtalannak érzik, hogy ennyire okosak vagyunk.