jud süss :: 2008. szeptember 17., szerda, 22:43:49 :: 13 komment
cinema politics

Hetek, sőt, hónapok óta borzolja a sajtó a politikai és társadalmi kérdések iránt még fogékony - elszánt és unatkozó - állampolgárok idegeit a betiltott "náci propagandafilm", a Jud Süss hazai, illegális vetítése miatt. A közönség átszellemülten tapsol (a negyvenes években az előadások után mérhetően nőtt a zsidóellenes támadások száma). Hangosan jajveszékelnek, jogi lépéseket tesznek a liberálisok. Gyurcsány a helyén marad.

Betiltott film, kevesen láthattátok. Letöltöttem és megnéztem.

A szabad gondolkodás pártolójaként úgy érzem, alapvetően nem kell betiltani filmeket, ahogyan a könyvek égetése is kizárólag olyan krízis esetén indokolt, ahol az életben maradást szolgálja az exoterm kémiai reakció (nagyon hideg van, megfagyott a konzerv élelem, vagy épp támadnak a fényérzékeny démonok).

Ezzel együtt úgy látom, a cenzúra érthető, hiszen a Jud Süss irreálisan negatív színben tüntet fel egy bizonyos népcsoportot. Igaz, hogy létező jelenségekre, viselkedésformákra és genetikailag kódolt adottságokra alapoz, ám olyan mértékben torzít, hogy a mentálisan kevésbé felkészült nézőt téves gondolati pályára állíthatja, olyan - részben hamis - magvakat ültetve el az illető fejében, amelyek termékeny talajra hullva és ott gyökeret eresztve amúgy sem szerencsés civilizációnk elméjét tovább mérgezhetik.

Hiszen bármennyire humortalan, pöffeszkedő, korlátolt, egyenes vonalakban és derékszögekben tervező nép a sváb, az biztosan állítható, hogy nem mindegyikük reménytelenül ostoba. A való életben ismerünk svábokat, akik könnyed és rövid beszélgetések során gondolkodó lény benyomását kelthetik, a Jud Süssből azonban az összes ilyen félvért kihagyták. Egyedül a herceg rendelkezik némi agyvelővel, ami vérszegény, ám a többiekéhez képest legalább létező humor csillogtatása mellett arra elegendő, hogy felismerje saját korlátait.

A Jud Süssben bármelyik zsidó okosabb bármelyik sváb szereplőnél, amit olyan mondatok puffogtatásával támasztanak alá, hogy a "zsidók nem bölcsek, csak okosak". Ha a zsidóságot az értelemmel és az életrevalósággal azonosítjuk, akkor a svábokhoz képest - a film alapján - gyakorlatilag az összes többi ember Izrael gyermeke.

A vászonról két-három jellemvonásból összerakott bábok ordibálnak butaságokat. Az egyetlen komplex karakter Süss. Ferdinand Marian, ha jól tudom, kizárólag azért vállalta a címszerepet, mert a gyermeke életét fenyegették. Meglepő.

Süss a német tartományba érve rögtön felteszi a magától értetődő kérdést: ha ilyen gazdag a föld, hogyan lehet ennyire csóró a hercege? Progresszív lépései friss vért transzplantálnak az ország gazdaságának haldokló keringésébe. A növekedés inflációt gerjeszt. Különös? Tessék fellapozni a szakirányú könyveket.

Süssnek arra is marad ideje, hogy a tahó németek palotájába saját pénzén operát és balettet szervezzen. Megjegyzem, az egész filmben összesen három ember dolgozik, ebből kettő zsidó, a harmadik sváb - aki bele is hal rendesen.

Süss bűneit - a kulturális misszió után - azzal tetézi, hogy az egyik anti-ambíciózus tanácsadóból próbál minisztert faragni. Az önbizalomhiányos, frusztrált sváb  felelősséget vállalni nem mer. A film forgatása során nyilván figyelembe vették, hogy akkoriban nagyjából a Faust volt az egyetlen értékelhető, be nem tiltott olvasmány. Faust azonban lángoló lelkű, fáradhatatlan, kutató ember volt, titkokra és csodákra fogékony, aki többet akart. Hogy lehetne őt bármelyik penészes liszteszsákkal párhuzamba állítani?

Süss - egészséges lévén - a férfi-nő testi szerelmének földi csodáját a svábokkal ellentétben őszintén élvezi. Úgy tűnik, a világ bizonyos területein ez elég ok arra, hogy az ember bitóra küldjék.

Döbbenetes, hogy a vásznon látottak miatt Németországban nem követtek el jóval többen öngyilkosságot, követve az egyik igaz keresztény szereplő példáját.

2 / 10