words :: 2009. január 24., szombat, 23:48:53 :: 6 komment
social language

Haladjunk tovább.

“Annyira jó volt látni azokat az antik bútorokat, a szép, patinás székeket”. “Ezekbe a patinás hangulatú házakba rögvest beleszerettem”.

Aha.

A szárnyas patkánynak felminősített galamb játékos, intelligens és kétéltű névadójával ellentétben 86 féle betegséget terjeszt, amelyek beszerzését az emberen borzasztó tünetek követik. Konrad Lorenz nehezen győzte írásba foglalni ámulatát, hogyan terjeszthette elő az emberiség ezt a rusnya állatot a béke szimbólumának, tudvalévő a hím galamb a vesztes félt a párviadal végén lassan és kegyetlenül csipkedi halálra, szemben a farkasokkal, akik nőügyeik végére fájdalmas, ám ártalmatlan nyakszirtharapdálással tesznek pontot.

Rendeltetésszerű használat esetén a galamb magokat fogyaszt. A városi szemétfeldolgozóvá korcsosult verzió viszont felfal minden szerveset, amivel kínálják. Ha egyszer valaki kőolajat öntene eléjük, pár héten belül csődbe menne az egész Ewing-társaság.

A magok emésztése roppant sziszifuszi feladat, ezt mindenki tudja, aki reform konyhán élve, napi ötszöri étkezés mellett fogyott már két hét alatt húsz kilót. A Teremtő ezért a galambnak lassú és alapos emésztőrendszert adott, amelyben az elfogyasztott magvak hosszú napokon keresztül csúszdáznak lefelé. Ugyanennyi időt tölt a galambban az eléje szórt kenyér.

A kenyér túlnyomórészt koszból és szénhidrátból áll, és itt máris elérkeztünk a folyamathoz, amit a biológus-vegyész szaknyelv úgy nevez: savas erjedés. A városi galambok a világ legocsmányabb savgyárai, hála az okos nénikéknek, vagy mondjuk Jancsó Miklósnak, aki a Hídember paródiájának szánt “Legkisebb film...” ajánlójában liberális, lázadó intellektusát azzal a szimbolikus eszközzel igyekszik megvillantani, hogy a tilalom ellenére egyszerre két példányban eteti a galambokat. Talán ezért tart ott, ahol tart a magyar filmipar.

A bronz többek között rézből készül. A réz volt az első fém, amely az emberiség történelmében bemutatkozott, korszakot neveztek róla el. Igen szép és jó anyag, származását tekintve félnemes, az áramot és a hőt szívesen vezeti, és kizárólag duzzogva és nagyon lassan oxidálódik szabad levegőn.

Tiszta levegőre gondolok elsősorban, amely mentes a savaktól, sajnos azonban a nyuggerek és tudatlan követőik a galambok segítségével maró savvá alakítják a száraz kenyeret. (Mary Poppins gyerekei még magba invesztálták a zsebpénzt). Ez a kenyérsav marja zöldre a kupolát, és a zöldes oxidréteg – a néhai fém – neve a patina. A rézről lecsorogva a sav még hasznossá teszi magát, és egy menetben szétmarja a szépen faragott köveket.

A galamb a városi alien.

Valaki egyszer ennél a résznél feltette a kérdést: “Nem inkább a savas eső az?”, és mélyen a szemembe nézett, mintha azt próbálná sugallani, hogy a galamb egyáltalán nem repül. Repül az, méghozzá a felhők közé, és onnan magasról tesz le ránk.

A patinás szó jelentése tehát: “savasgalambürülékmarta”. A patina oxidációs termék. A fogalmat átitja a destruktivitás és a dekadencia.

Kéretik vigyázni vele.

 
 

Mana
2009. 01. 25.
02:11:13

Szappant kell etetni velük. Majd csuklanak nagyokat és ürülék helyett szivárvány buborékokkal lepik el a várost.
Mage
2009. 01. 25.
02:23:08

Csak összejön a ma esti hányás.
Mana
2009. 01. 25.
14:11:56

De legalább sikerültek a buborékok? Milyen szappannal próbálkoztál?
Mage
2009. 01. 25.
14:40:44

Nemrég összevitatkozott velem egy tévés és rádiós műsorvezető. Nem tudom, ki, mert nem nézek tévét, de valami híres. Kis jóindulattal férfi.

Nagyon kiakadt azon, hogy valaki szerint az ABBA pszichedelikus lenne. Igaza van: link (Trivia rész)

Állítása szerint az ABBA színes szappanbuborékfelhő, semmi egyéb.

Most, hogy a galambok fenekéből szálló szappanbuborékokat magam elé képzeltem, rögtön ő jutott eszembe.

Mana
2009. 01. 27.
02:55:52

Lacoste lenyúlta az ötletemet.

link
mr.
2009. 01. 27.
03:08:50

:D

=> Regisztrálni jó <=